TABÁN ANNO

A LEGRÉGIBB FOTÓ A MÉLYPINCE VENDÉGLŐRŐL

2012-02-19T05:33:00.000+01:00

SALY NOÉMI:FÜRDŐK,KURVÁK.TABÁN (4.,befejező rész)

2012-02-18T10:13:00.004+01:00

Hogy esetleg a part mentén? Hogy ott egy kicsit jobb lenne a színvonal? Tessék, ez a Döbrentei utca déli szakasza. Minden házban kocsma, kávémérés,"szálló", kupleráj, s némi változatosságul: angyalcsinálók.

"Meglepődik az ember Cythere papnőinek előzékeny viselkedése által, akik a budai közönség szükségleteinek kielégítése céljából majdnem az egész jobboldali Dunapartot teleépítették templomaikkal, üres óráikban a kapuban ülnek és e célra választott öltözékben hangosan énakelt trágár dalokkal mindenkinek tudtuk adják, hogy tulajdonképpen mi is a foglalkozásuk. "-így Friedrich Korn prágai kereskedő 1833-ban.

A választott öltözéket körülbelül el tudom képzelni. De mit nem adnék egy sdalszövegért!(Jut eszembe,hogy meghökkentem, amikor öreg pincér barátaimtól mintegy váletlenül megtudtam a bőrdívány megfejtését!Mer ugye van az a nóta, amiben arról van szó, hogy "basznak a kurvák a bőrdiványon, a seggük alatt párna"-hát nem kiderült,hogy ez nem az alliterációkedvéért, hanem Zeke későbbi megfogalmazásában- a "cipőben való gyakhatás végett" történt a lábrésznél praktikusan bőrrel bevont hencseren? Na, lett is véleményem ,katolikus budai, stb tudomásom szerint ugyanis úriember nemhogy cipőben , zokniban se.)

"Legnagyobbrészt kiélt elfonnyadt arcok, bamba kifejezéssel. Mosolyuk elrémit , s nem tudod, miért. Ez ajkakon a mosoly közel áll azzal a mosollyal, amely a tébolyodott arcán oly rémületes.

Itt-ott szilaj kacagás üti meg füleidet és ez a kacaj oly örömtelen, oly tompa, oly sivár, oly hazug(...)

Amott az a kis cigánylány alig töltötte be tizenötödik évét, olyan cifra, ropogós. Tele van a ggatva pántlikával és folyvást fogait mutogatja. Szép, egészséges fogak. Ő maga is az... Csak néhány hónap és nem lesz rajta irigyelni való"- ezt Kiss József jósolja a Budapesti rejtelmekben.

Én pedig most már csak azt mesélem el, amikor András atya egy rigófüttyös nyári délelőttön autót mosott a templom mögött, mi meg jöttünk a boltból Csutkával. Szokás szerint kiadós beszélgetés bontakozott ki az aktuális problémákról, egyebek közt a plébánia háromszáz évre visszatekintő anyakönyveinek rejtelmeiről.

Mondom András atyának : szívesen elbogarásznék bennük, szerintem a tabáni erkölcsökről például sok mindent meg lehetne tudni a törvénytelen gyerekek számarányaink változásaiból.

- Hogyne - bólogatott bölcs papunk a vízpermet szivárványos ködében.-Végig rengeteget találna.

Vigyorogtam. Ő pedig tűnődve hozzátette:

- És utána megnézhetné a halálozásokat. Mert tíz ilyen gyerkeből nyolc-kilenc teljesen véletlenül meghalt még kétéves kora előtt.

Hallgattunk. Aztán az atya föltekerte a slagot, és így szólt:

-Hanem ,drága tanárnő, mellesleg tényleg hálás lennék ha a plébánia felé kanyarodna néha a kiskutyával. Ott vannak , ugye , ezek a macskák. Nagyon rájuk férne egy kis pedagógia. Nem tudja elképzelni, mit művelnek. Például, ugye -paráználkodnak....

Tabán, Tabánom.

A HÉT MŰTÁRGYA: KÁCSER LÁSZLÓ-TABÁN

2012-02-17T19:18:00.001+01:00

KÁCSER László

grafikus(Budapest, 1964. május 10.–)

1978-82: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, mesterei: Csohány Kálmán, Birkás Ákos; 1985-89: Magyar Képzőművészeti Főiskola; 1989-92: posztgraduális képzés. 1994-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola regionális tehetségkutató program vezető tanára. Budapesten él. 1989: Fiatal Képzőművészek Stúdiója; 1996: Magyar Grafikusművészek Szövetsége; 1991: Barcsay Jenő-díj; Glatz Oszkár-díj; 1992-95: Derkovits-ösztöndíj. A nagyméretű, vegyes technikájú grafikáiról, linóleummetszeteiről ismert alkotó 1994-ben megszervezte a Magyar Képzőművészeti Főiskola Regionális Tehetségkutató Programját, amelynek kezdettől programvezető tanára. 1986- tól készít grafikákat, 1988-tól a roncsolt, égetett linóleum és a nyomólemezek "továbbépítésének" segítségével készíti a rá leginkább jellemző figurális, elsősorban az emberi test anatómiájára épülő, vegyes technikájú, olykor szövetapplikációkat stb. tartalmazó nagyméretű műveit, amelyeken általában ínkötegekké csupaszított múmiaként vagy torzóként találkozunk az emberi testtel. Az 1989-től műveit installációkká bővítő művész felfogásában a test transzparens képződmény: az inak és izomkötegek hálóján az elmúlás közelsége sejlik át.
Mesterei: Csohány Kálmán, Birkás Ákos. (Forrás:ARTPORTAL)

ÚJABB TABÁN FOTÓK A FORTEPAN.HU-N

2012-02-16T18:05:00.004+01:00

A Fortepan egy on-line privátfotó gyűjtemény, ahol 13822 archív fényképet böngészhet, és tölthet le jó minőségben a látogató, ha érdeklődik a múlt fényképei iránt. Szép számmal lehet közte bogarászni tabáni témájú fotókat, meg is tettük immár másodszor.
Igazi gyöngyszem egy 1926-os fénykép a Görög és Fehér Sas utca sarkán:
egy kisfiú képe amint a Mélypince vendéglő előtt a reklámtábla alól szemléli a világot, a papa talán épp sörözik, vagy egy fröccsöt dob be odabenn a gallér mögé.(2.kép)

További Tabán-fotók a Fortepanról ITT (35 fotó)

Forrás: FORTEPAN.HU

SALY NOÉMI:FÜRDŐK, KURVÁK, TABÁN (3.RÉSZ)

2012-02-16T11:36:00.005+01:00

Informatív szövegeket e tárgyban csak az 1800-as évektől kezdve ismerek, de az alhévízi prostitúció története alighanem jóval a török idejövetele előtt kezdődött. Ahol a test kényeztetésének ennyiféle intézményesített verziója összpontosult, ott nyilván soha nem pont a legélvezetesebb marad ki a sorból.

Illusztráció Ágay Adolf :Utazás Pestről Budapestre c. könyvéből

Ilyen, vagy más sorrendben , de fürdeni, maszíroztatni, jóllakni, berúgni, megdugni egy asszonyi állatot:egész napos, vonzó program.(Női oldalról nézve a fürdés éppúgy egyszerre bágyaszt el és üdít jótékonyan, mint egy kiadós ölelkezés, továbbá mindkettő kedvet csinál a másikhoz.)
Ágai Adolf így emlékszik vissza a Rác fürdő 19. század közepi hangulatára:" Teremtő Isten! Milyen víg , zajos fürdő is volt ez az én gyerekkoromban! És milyen ronda! És milyen párák és illatok terjengtek arra körül! A hévíznek zápszaga összeelegyedett a konyhán sistergő és rotyogó ételek zsír-gőzével, amelybe még a nyers vérszag is belevegyült. Állat és ember vére.Ott ölték előttünk a malaczot, csibét, bárányt: s ott csorgatta életnedvét , boldog renyheségben hasmánt fekve a kőpadlón amegköpöéyözött vendég, míg alsó végtagjait egy operatőrnrk nyugtatta a térdén, a ki a bőr és köröm túltengéseinek vetett gátat az ő éles szerszámaival. Emitt borotválták az apát, amott vastag üstökét nyírták a gyereknek , mialatt a szorgalmas pinczér, a sánta Xaverl, hordta körül a kolbászt, gulyásost, sört és bor.A lépcső gádoráhozámasztott asztalkán a >>Mariandl<< szerencsejáték, amolyan primitív roulette járta s mellette egy kancsal , aprószemű, duzzadt képű, ömleteg némber ült, aki szünet nélkül tépegette az ölébe hanyatlott hárfát, fogatlan szájának hamiskás mosolygásával énekevén egy dalt...

Illusztráció Ágay Adolf :Utazás Pestről Budapestre c. könyvéből

Ottó Pirch porosz vezérkari kapitány szerint 1831-ben "a Rudas-fürdő medencéjét egy fapalánk választja el középen, hogy ilyképen a férfiakat és nőket egymástól elkülönítse, Ennek a berendezésnek azonban nem nagy a tekintélye. Férfiakat, asszonyokat , gyermekeket láthatunk a legalsóbb néposztályból együtt fürdeni. Az asszonyokon alig van valami, a férfiakon és a leányokon egészen 13-14 éves korukig semmi. Egymás hátán vihog , énekel, paskol a nép a meleg vízben és azután órálon keresztül - egyesek egész napon át-ott hever meztelenen a meleg kőpadlón a bpltozat sötét sarkaiban" . A módosabb vendég nyittathatott magának külön fürdőt : ezt az árszabás-táblázatok szerint egy ,két vagy három személy vehette igénybe egyszerre..
Egy élénk fantáziájú utazó az 1860-as évek elején azzal a históriával igyekszik vonzóvá tenni Pest-Budát honfitársai előtt A Vie Parisienne hasábjain, mely szerint épp békésen dagonyázott a Rudas " fűszeres füstök illatárjában úszó" privát kabinjában, amidőn egy rejtekajtón át szikrázó szemekkel rárontott egy mentébe és piros bársonyruhába öltözött, dúsan felékszerezett tündér, kalapban, s"Tiéd vagyok ,nemes francia" kiáltással a karjaiba omlott. (Tudakolnám. illő tisztelettel:milyen nyelven kiáltott?)
Arra azonban kétségtelen adta van , hogy még 1908-ban is a legteljesebb természetességgel tették fül a kérdést némely fürdőpénztáraknál: Mit, oder ohne?Vele, vagy nélüle? Szatmáry Sándor szerint aztán "nagyot néznek azon a jámboron aki tényleg fürödni akar".

Illusztráció Császtvay Tünde :Éjjeli lepkevadászat c könyvéből

Ha a pasasér ohne volt kénytelen kádba csobbanni, s a huszáros démon is késlekedett a berontással,végső megoldásként föl lehetett sétálni a hegyi utcákon, illetve le a parton a Gellért elődje a Szüzek fürdőjének is becézett Sárosfürdő felé.(Ez úgy volt a szűzeké, ahogy a franzstadti Liliom utca a liliomoké. Nevével némiképp dacolt az a tapasztalati alapon nyugvó vélekedés ishogy rendszeres látogatása elősegíti a bőséges gyermekáldást.)

Illusztráció Császtvay Tünde :Éjjeli lepkevadászat c könyvéből

Portyázó hegymenetben Ágaival?Vigyázz, mine lépsz. 1877. "A ráczfürdő megetti kapaszkodón emelkedtünk a város fölé. Az útszéli szerelem piszkos fészkei közt vitt útunk.Elfogódva nyitottunk az egyikbe, honnan messzehangzó pörölés rut zaja hangzott felénk.A gazdasszony sikkasztáson érte rajt egyik rabszolgálóját,egy derék , barna leányt, ki törte a német szót s így kétszerte súlyos poziczióban volt pergő, mérges nyelvű asszpnyával szemben, ki mikor fölismerte a biztost, húsos öklével nagyot ütött keblére s önérzettel
kiáltá,hogy ő adót fizet, hogy ő >> becsületes<< kerítőné s nem tűri, hogy megcsalják.A leány vastag rézkrajczárosokkal számolt be s az összegben tizenhat kajczárnak lelte híját.(...) a gyalázat sikátorai csak nem értek véget.Minden ablakból hajoltak ki e boldogtalanok, léha kaczérsággalbugygyantva ki olcsó kecseiket a keskenyre szabott fűzővállból(...) Egymást érik itt a szerelem és bor kocsmái. A kettőt együtt mérni tilalmas és ez képezi a vállakozók fájdalmas panaszát. Mit ér a szerelem bor nélkül, mit ér a bor szerelem nélkül?"

Saly Noémi: Fürdők, kurvák, Tabán 1.rész

Saly Noémi : Fürdők, kurvák, Tabán 2.rész

Saly Noémi :Fürdők, kurvák, Tabán (3. rész)

ZÓRÁD ERNŐ :TABÁN, KŐMŰVES UTCA

2012-02-16T01:01:00.000+01:00

ZÓRÁD ERNŐ EMLÉKTÁBLA A CSAP UTCA 1-BEN

2012-02-15T14:55:00.002+01:00

Cikk a szoborlap.hu-n:
Zórád Ernő festő emléktábláját a születésének 100. évfordulója alkalmából állította egykori lakóhelyén a Budavár önkormányzata. A kőbe ágyazott térhatású bronz domborművet Vecsey Ádám fémrestaurátor, a Budapesti Történeti Múzeum osztályvezetője készítette a festő Hadnagy utcát ábrázoló képe alapján.
Nekem nagyon tetszik az alkotás, csak azt sajnálom hogy elég magasra helyezték, ezért nem élvezhető a kisméretű részletgazdag dombormű.

A képek védettek, a szoborlap.hu tulajdonát képezik

Felirat az emléktáblán:

Zórád Ernő grafikus, a

képregény hazai megteremtője,

számos könyv illusztrátora, a

Tabán festő krónikása e hátban

élt 1921-1927 között. Kerületünk

múltjának egy darabját képei,

grafikái, vázlatai őrzi.

Lásd még TABÁN ANNO riportját az emléktábla avatásról!

SALY NOÉMI:FÜRDŐK, KURVÁK, TABÁN (2.RÉSZ)

2012-02-15T11:00:00.005+01:00

Rudas gyógyfürdő Budapesten a szt Gellérthegy alján. A székesfőváros tulajdona. természetes 25-32 °Reaumur meleg ásványvíz kő- és kádfürdők;ásványvíz gőzfürdő;télen.nyáron használható uszoda. Köszvény és csúz, bőr-és csontbetegségek; bújasenyv, gyomor - és bélhurut eseteiben feltünő eredmény érhető el a kő- és gőzfürdő használata által.Az uszoda kitűnően alkalmazható gyógycélból-kiállott heveny és idült betegségek után az üdülés gyógyítására. Bővebb felvilágosítással szolgál a Rudasfürdő igazgatósága Budapesten.

A Rudas körül 16 forrás táplálja a fürdőt, a palackozót és az ivócsarnokot.Van köztük Diana, Hygeia, és Juventus, aztán jön a történelem, Attila, Árpád, Gül Baba,Kara Musztafa, Kimizsi, Rákóczi, ilyenek. Vedd hozzájuk még a Rác fürdő alattiakat: a Nagy-forrást, a Kis-forrást, a kéneset meg az ártézit, melynek 50 fokos vize egyenest a Dunába folyik, a szennyvízcsatornává regulázott Ördögárok torkolatánál leizzadnak a halak. A Gellértnél levő nyolcnak nem tudom, van-e neve. Úgy tizennyolc nillió éve itt bugyog az egész galeri. Miattuk volt a Tabán régi neve Alhévíz- szemben a Császár - és Lukács fürdő környéki Felhévízzel-, az én utcámé pedig Alhévíz útsza. "A hatalmas Attila király .. székét közel a Dunához ,a meleg hévizekhez(supra calidas aquas) állította fel, és megparancsolta, hogy az itt található régi épületeket újítsák fel és erős fallal vegyék körül, amely hely ma magyar nyelven Buduvárnak neveztetik..", meséli Anonymus(És állítólag egy rab római építész emelt volna itten egy pompás fürdőpalotát.)
A Gellért helyén Szt Erzsébet ápolt kórházában bélpoklosokat. 1432-ben egy francia utazó
" nagyon meleg fürdőket" emleget a királyi palota mellett. Mátyás korában voltak "királyi fürdők" és közfürdők, s megint csak - vagy még mindíg?-kórház. A török korban úgyszintén. Utána is . Most is. A mai királyi fürdőben , a Gellértben vagy három éve nem jártam.A Rácban soha. A Rudasban tavaly. Nincs már nagymama, aki előtt bizonyítani kéne: nem félek.

A Rudasban tanultam meg úszni, opálos derngés , zöld falak, csövek rozsdái, párák, csusszanások a nedves kövön ,selymes, picit büdi víz, s az a pillanat, amikor a zöld selyempólyába gabalyodva elvesztettem az egyensúlyomat, a pedofil halál zöld nyelve a számban, csak föl kellett volna egyenesednem, de ki tudja azt ilyenkor, öt évesen, fuldokolva, mi az, hogy fölegyenesedni, aztán kiemelt egy bácsi, mint egy macskakölyköt, zöld voltam, hánytam , sírtam , a felnőttek sopánkodtak, nagymama sóhajtva hazavitt, de aztán mentünk megint, úgy csináltam, mintha nem félnék.
Különben a Rudasban nem is a víztől féltem igazán. Egészen más, bonyolultabb és mélyebb dolgoktól. A test leplezetlensége. A kövér nénik az öltözőben, ahogy hurkás combjaikról lesöndörgetik a harisnyát, ahogy lóg a mellük. És a bácsik a medencében, szőrös , rémisztő hasukkal. Van valami a fürdőnadrágjukban, és vaksin hadonászva , szuszogva úsznak. Egy dolog volt biztos. én nem tartozom ehhez a fajhoz. Kis vakond vagyok. Az akkoriban már kiderült, hogyha az emeber lánynak született, azt nem lehet visszacsinálni(ami önmagában is képtelen hülyeség és méltánytalanság), de hogy ráadásul még ilyen néninek kelljen lenni- hát inkább a zöld vízihalál, gondoltam elszántan. Szóval a testtől való iszonyodás az kellően megalapozódott a Rudas öltözőjének nedves fapadjai között. És nem csak a többiekétől: a sajátomtól is. Minek a fej működtetéséhez ekkora cugehőr?
Aztán persze elkezdte nézni az ember a férfiakat, mármint nem a szőrös hasú bácsikat, hanem azokat a sudárakat, a hosszú combúakat,( azoknak is volt valami a fürdőgatyájukban, de már lehetett tudni, korántsem volt érdektelen.). És elkezdte belátni: bármilyen képtelenségnek ttűnik is, az érdeklődés olykor kölcsönös, hiába látszik a saját test reménytelenül rémesnek, soknak, túl ilyennek, nem eléggé amolyannak,:vannak ilyen izlésficamos pasik, akiknek pont ez kell, átmenetileg, vagy tartósabban, de pont ez. Sőt az idő előrehaladtával az ember saját magán is megfigyelhet izlésficamokat: amikor kis fejét életében előszr hajtaja hálásan és kimerülten egy pocakra- igenis pocakra, szőrökkel , hah!-, határozottan megrendül. Helyezkedik a fejével , s mivel az előznények során olyasmiket is elkövetett, amiket katolikus budai úrilány neveltetése folytán mindenképp elítélendőnek kell tartania, a pilledt férfiúról a tabáni égre fordítva tekintetét ezt gondolja némi önelégültséggel: jaj istenem , de nagy kurva vagyok. Holott nem. Sajnos . Nem sajnos. Nem tudom. Ezt is muszáj volt tudnod, hogy megérts. Minden nő életében vannak titkos pillanatok, amikor arról álmodozik, jó lenne kurvának lenni. Azzal a megszorítással persze, hogy válogathat a pasik között. Miközben a lényeg éppen az, hogy akkor aztán végképp nem válogathat. Megszűnik a test fölötti önrendelkezés joga: a pénz vagy a strici veszi át a hatalmat. Noch zum plusz nézd meg a pasikat, amint főtt kolbászt falnak a hentesnél, ecetes paprikával, mustárt tunkolnak, zsömlecafatokat tömnek a szájukba.

Jó rendben. Nézd meg őket "chez" Gundel , ám emeljenek halkést és halk pezsgőspoharat-Mágnás Elzát, a századelő leghíresebb luxuskurváját egy bőröndben szedték ki a Dunából , nesze neked halkés. Viszont, mint elmezavarból vagy mértéktelen alkoholfogyasztásból fakadt baráti elbeszélésből tudjuk, minden férfi életében is vannak titkos pillanatok, amikor igen szívesen fizetne is akár - bármennyit azért, hogy egy nő megtegye neki azt , amit senkitől, de senkitől nem mer kérni ( a hülyéje, pedig hát mibe tartana?) illetve megdöglik azért a kurváért a szomszédban ( azért kurva , mert szigorúan csak a pasijával hajlandó lefeküdni), akitől nem ment el az a szemét, még langyos az ágy , kócos a haj csatakos az öl, becsöngetni. rárontani szó nélkül kardélre hányni. Ilyesmik. És ezekre általában nincs megoldás. Ha csak nem egy profi, tényleg.
Ezt meg nekem fontos tudnom, hogy majd mindent értsek. Na , most mindenesetre szimatolj be velem ezekbe a pállott szappanosszagú tabáni kanálisokba.

Saly Noémi: Fürdők, kurvák, Tabán 1.rész
Saly Noémi : Fürdők, kurvák, Tabán 2.rész

FOLYT KÖV.

SALY NOÉMI: FÜRDŐK, KURVÁK, TABÁN (ELSŐ RÉSZ)

2012-02-14T18:27:00.006+01:00

Kedves Olvasó!

Az elkövetkezendőben egy olyan írást tárunk eléd , mely egy kis példányszámú kiadványban 2003-ban jelent meg, de nagyobb nyilvánosságra lenne érdemes. Kis gyöngyszem , mint a múzeológus asszony minden írása a Tabánról. Nem mintha jelen blog a nagy nyilvánosságot képviselné , bár szó ami szó , a nézettsége , vagy jobban mondva olvasottsága felfelé ível, le is kopogom gyorsan. Meg is szenvedtem érte, mert sikítós gépírónő módjára négy ujjal gépeltem be többek közt ezt az írást is , nem csak amúgy digitálisan másolva, beszkennelve . Mit meg nem tesz az ember, ha gyöngyszemet talál!

Saly Noémi: Fürdők, kurvák,Tabán

Első rész

Rácz fürdő ,Budapest.A természetes meleg ásványvízforrásokkal bővelkedő gyógyfürdőegész éven át nyitva van. A fürdőintézetben levő összes fürdőmedencéktermészetes 35° R.foku ásványvízzel töltetnek meg, amelyek kitünő eredménnyel használtatnak mindenféle csúzos és köszvényes bántalmaknál,idült székrekedés, vesebaj, hólyghurut, bénulás és női bajok ellen, egyszóval mindazon betegségeknél, mellyeknél a természetes meleg és kéntartalmú fürdők javallva vannak…Tiszta és olcsó lakószobák állanaka fürdőző vendégek rendelkezésére. Vendéglő, hol igen jól és jutányosan lehet étkezni ,a fürdőintézetben van. Ugy a lakószobák, mint a vendéglő a fürdőhelyiségekkel fedett folyosókkal vannak összekötve, miáltal minden meghülés ki van zárva. (1911)

Ha az ember a Tabánban él-no, várjunk, ma már az is magyarázatra szorul, hogy a Tabán nem a hegyoldal, ahová ki kell menni sörözni és szemetelni, mert nekik játszik ott a rakendroll-banda.

Próbálkozzunk máshonnan. Előlről.

Volt egyszer , hol nem volt, volt Buda kellős közepén egy csudálatos kis városnegyed. Volt benne minden. Folyam és patak;kacskaringós hegyi utcácskák a korhelyeknek és kopogósra taposott parti út a hajóvontatólovak patája alá;tímárműhelyek és kádárműhelyek és kovácsműhelyek;rác hajósgazdák és sváb szőlősgazdák és görög borkereskedő és zsidó kocsmárosok és magyar írók ésés cigánymuzsikusok;szatócs és borbély és mézeskalácsos;tehénkék és kecskék és kutyák ;a meredek lépcsők mentén és a lehetetlen alaprajzú udvarokban lombos gesztenyefák és orgonabokrok és mogyoró és festőeper (murus tinctoria), melyek elődeit még a törökök ültették, hát így valahogy. És volt benne számos kolerajárvány , árvíz, tűzvész, háború, melyet ha lakói nem is, maga a városrész rendre túlélt. Azt az egyet nem élte túl,, hogy a budapesti városatyák elkezdtek hipermodern fürdőnegyedet álmodni a helyére , s addig-addig álmodoztak, mígnem az Erzsébet –híd építésének ürügyén-1898-től a század elejéig szétverték a hídfő környékét és a Gellérthegy alatti partszakaszt , majd 1933ban csákány alá került vagy hétszáz kisebb-nagyobb ház, a bölcsöde az óvodák, az elemi iskolák, az inasiskola, a Fehér Sas téri polgári, több tucat kiskocsma, vendéglő, kávémérés és kupleráj. Aztán mindenféle panamák miatt nem kezdtek építkezni , aztán jött a háború a többit tudjuk, gyere ki a hegyoldalba.

Egy vén tabáni eperfa, no meg a szerző

Ezt muszáj tudnod, hogy megértsd:ha az ember a Tabánban, a harmincnégy ház egyikében él(összesen negyven van, de a többi hat a Szent Katalin-templom, az Orvostörténeti Múzeum, a Várkert kioszk, a ronda Nestlé-panel, a Rác fürdő meg a Rudas.), szóval ha ennek a nagy zöldellő sebhelynek a peremén él valaki , az nem olyan, mint a Veres Pálné utcában lakni vagy a Kresz Géza utcában vagy akármelyikben. Itt állandóan pereg valami sercegős, régi film, ha nem egyenest ködfátyol-kép mutogatás folyik, szivarfüst és áttetsző leplek gyöngyházfényű gomolygása valami obskúrus, hajópadlós térben, melynek küszöbére teleholdkor rávetül a szerb templom keresztjének nyurga árnya. Itt nem mehetsz el úgy egy gőzölgő csatornanyílás mellett , hogy meg ne csapja az orrodat a kénes meleg víz, holmi odvas patkánybüdösség és egy száz esztendőkkel ezelőtt elcsusszant szagosszappan-emlék rémisztő kevercse. Mocorog, dünnyög , dorombol a domboldal akkor is , ha gilisztázó rigók után leselkedsz nyári napkeltében, akkor is, ha ródlin visítasz a hátán. Füledet földre szorítva kihallgathatod, miként zörögnek bendőjében emésztetlen kövek, koponyák, lőszerek, hördülnek tüdejében a Mélypince rejtekeiben rekedt férfinóták es a még mélyebbre temetkezett asszonyi jajok , lüktetnek artériáiban a forró források aritmiás áramai.

A Mélypince

Vagy átölelheted a teniszpálya mögötti nagy tölgy derekát, kigombolt kabáttal, mint egy Krúdy-hősnő, lehetőleg ősszel, amikor sárgán peregnek a levelek, az opálos derengésben hallod , ahogy pattognak a labdák a ponyvabálna belsejében , a volt Árok utca mentén eldübörög a tizennyolcas villamos , a volt Arany Kacsa utcán herregve kergetőzik két rottweiler, te pedig tapadsz a kéreghez ilyenkor már nem kell hangyáktól tartanod, piszkos lesz a pólód, az arcod, nem baj , nyalintsd meg futólag ezt a kis hűvös , fényes mézgacseppet, ami nyilván az érintésedtől csordult ki belőle, sósabb, mint édes , osonj tovább, picit reszketni fog a lábad. Ezeket muszáj tudnod, hogy megérts.

Folyt.köv.

HUMOR ANNO 1900, AVAGY A BOLDOG BÉKEIDŐK "VICCZEI "

2012-02-12T19:47:00.003+01:00

VIRÁG BENEDEK: A POÉTA ÉS MÚSA

2012-02-12T19:22:00.002+01:00

POÉTA

Oh Músa! mondj olly verseket,
Mellyek csudálást érdemelnek.
Add, hogy füleljen a Duna,
Add, hogy megálljon énekemre;
Vagy visszafordítván magát,
Nagy zaj között follyon fejéhez.
Legyek hatalmas Orfeus,
S ugráljon erdő, kő szavamra.
Képzem: ha majd mind a Duna
Fejéhez indúl nagy zajongva;
Mind a Kelenföldnek hegye
Egy-két magyart jár potrohával:
Sok megcsudál, és engemet
Mint nagy poétát felmagasztal.

MÚSA

Minek csudáltatnád magad?
Elég, ha meg fognak szeretni.

TABÁNI PLATÁN

2012-02-12T18:48:00.003+01:00

Az Urbanusta blognak köszönhetően ismerkedhetünk meg egy platánfával ,-akár személyesen is- amely még ismerte a XX,. század hajnalának Budapestjét, átvészelte a Tabán többszöri átalakítását, lebontását, látta a z 1945-ös ostromot,felrobbanni, majd újjáépülni az Erzsébet-hidat és így tovább egészen a 91-e taxisssztrájkig és napjainkig.

Egy fa százéves története: a díszlet fotóról fotóra változik, csak a platán marad az Erzsébet híd lábánál

A fenti két képet Sadia fedezte fel a Fortepanon: az Erzsébet híd budai hídfőjénél készült mindkettő úgy 25 év eltéréssel. Talán az egyetlen közös pont rajtuk a platán, mely túlélte a világháborút, a régi híd lerombolását, romjainak eltakarítását és az új megépültét. De vajon még mit? Lássuk!

Ilyen az új híd 1903-ban (forrás: Wikipedia). Talán már ezen is rajta van csemeteként:

Ez a húszas évek végén készült, itt már egész biztos ott a lombja a többi közt:

Ezen a harmincas években készült képen is az ő törzse látszik:

A negyvenes évek elején már kivehető későbbi alakja (a legnagyobbik az):

A háború utáni képen (valamikor 1950 körül) visszametszve:

Azután az újjá épült (villamosos) híd mellett éjjel-nappal valamikor a hetvenes évek elején (időpont-azonosításért kösz BDZSH-nak!).

Na és mi a helyzet ma? Ezt a képet idén nyáron készítette Polgár Ádám (negyven fényképből, így varázsolva üressé a hidat):

Gyönyörű és hatalmas lombja van. Remélem most is megvan. Aki arra jár fényképezze le!

Egy-egy sok évtizedes vagy évszázados fa legalább olyan meghatározó eleme a városképnek, mint az épületek, mégis kevesebb figyelmet kapnak. Akinek van kedve, nyomozzon utána egy-egy városi fa történetének például a Fortepanon (ahonnan a fenti fotók is származnak, ahol nincs külön jelölve) vagy csak küldje el tippjét azUrbanistának. Kösz!

Forrás:urbanista blog

RÍMEK A MÉLYPINCÉBŐL

2012-02-08T20:04:00.001+01:00

Krausz Lipót Mélypincéje a Fehérsas és Görög utca sarkán írók, költők, festők ,operaénekesek kedvenc kocsmája volt. Jártak ide művészek és művészetpártólók egyaránt kiszáradt gégéjüket jóféle csopakival, szikrai kadarral locsolgatni. Poldi bácsi maga is nagy művészetpártoló hírében állt, képes volt Zórád Gézát , a festőt (Zórád Ernő nagybátyját) sokáig grátisz etetni-itatni, annak fejében, hogy becsalogassa vendéglőjébe Krúdy Gyulát. A művelet végül is teljes sikerrel járt, Krúdy törzsvendég lett , még a vendégkönyvbe is firkantott pár sort. Ebből a vendégkönyből szemezgetünk a közeljövőben néhány boros hangulatban keletkezett beírást.

Gondolatok a haldokló Tabánban

Szép menni előre izmoson és bátran,
keresztül gázolni, ha kell barbáran
hemperegni és égni olthatatlan vágyban,
mint a duhaj Jókedv, tabáni kocsmában.
A Mélypince borát Ősduhajként inni,
a világ fájdalmát feledni, nevetni;
szépasszony szemében örömtüzet lelni,
szerelmet is adni s néha boldog lenni..
Oly rövid az élet, örülj hát a mának,
a jó Poldi bácsi nektáros borának,
hangulatos dalnak, szilaj muzsikának,
zokogó hegedű nemes bajnokának…
Legyen szíved arany, derűs a humorod,
vegyél mindent könnyen, kevesebb lesz gondod.
Nem földi gazdagság az, ami boldogít,
óh , néha nagy teher lealáz a porig!
Lobogjon a szíved, mint erős hit lángja,
légy vágyaid ura,de ne légy szolgája!
Ne rakjál bilincset soha soha másra,
mert a bilincs a rabság, a lélek halála!
Vén Tabánt már bontják, vén Tabánt temetik,
az öreg házakat lassan széjjel szedik..
De hiába bontanak az acél csákányok,
ha vérzik a szívem ,mégis hozzád járok!

Bpest 1933 június hó 20-án

Kovács László

Kőműves utca

2012-02-08T08:18:00.001+01:00

A Facebookon leltem erre a grafikára ( az alkotó Komáromi S. szignóval feltüntetve)

A Kőműves utca 1900-1910 között

Bontás előtti állapot, se terasz se pince.

Korabeli újságcikk szerint a pinceszinten az ajtó előtt egy nagyothalló öregúr szokott üldögélni és bömbölve hallgatta a rádió adását

További alkotások a Kőműves utcáról: Tabán Anno Galériában

kassius

2012-02-08T02:09:00.002+01:00

HAEFFNER JENŐ :TABÁN

2012-02-07T19:49:00.001+01:00

Haeffner Jenőről vajmi keveset tudunk. A festők világában oly tájékozott Kieselbach Galéria is csak annyit közöl szűkszavúan életrajz gyanánt,hogy "A Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének tagjaként az 1920-as, 30-as években rendszeresen kiállított a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban."
Sem születési,sem halálozási évszámát nem tudjuk, sem egyéb, munkásságával kapcsolatos adat sem lelhető fel . 1920-ban lett a MAPE tagja és 1942-ben még alkotott a Pintér Aukciós ház kínálatában most feltüntetett öt tabáni témájú akvarellje szignójának tanúsága szerint.
Beszéljenek hát s festőről a hálátlan utókor helyett saját képei:

További képei megtekinthetők a Tabán Anno Galériában

ÚJ TABÁN- FESTMÉNYEK

2012-02-05T07:34:00.007+01:00

Hadnagy- Kör- és Kereszt utcák találkozása a Hadnagy utca magasából nézve a rác templom felé

Fehérsas tér előtérben a "pellengérrel". Szegénynek semmi köze a megszégyenítéshez csupán egy XIX. századi olajmécs tartóoszlopa volt, később alamizsnába reménykedő koldusok törzshelye, amint azt Zórád Ernő is megfestette

További Tabán-képek a Tabán Anno Galériában

Forrás:Nagyházi Galéria

GUZSIK ÖDÖN: TABÁNI UTCA- FESTMÉNY RESTAURÁLÁS

2012-02-04T16:49:00.006+01:00

Az alábbi képsorozatban egy festmény megmentését követhetjuk nyomon a festészet-restaurálás.blogspot.com jóvoltából. Guzsik Ödön festménye a régi Tabán egy illusztris helyét örökítette meg. A Kereszt utca 12 szám alatt volt ugyanis Farkas Béla kocsmája.
Köszönjük-"Ecsetvonás"!!

Az 1900-as évek közepén festett festmény és díszkerete a pincében töltött évek alatt erősen szennyeződött, a festményt vastagon borította a por.

Egy korabeli felvételen a régi Tabán egyik utca részlete.

Tisztítás során azonban előbukkantak a festmény eddig rejtett gyönyörű, élénk színei.

A bal oldali ház felett látszik az ég előbukkanó kékje, és a fa ágai között lévő szakadás.

A vászon tágulatait, és gyűrődéseit tisztítás közben sikerült némileg kiegyenesíteni, ám az ég közepén lévő, horpadásból kiinduló szakadást a vászon szálait összeillesztve és ragasztva javítottuk.

retus közben

A vászon dublírozására nem volt szükség, csak a festékréteg megerősítésére.

A szokásos módon elkészített, tömítőmasszával pótolt hiányok után következett a festmény esztétikai kiegészítése, majd a lakkozás.

A festmény végül a régi, de felújított díszkeretébe került vissza.

Forrás:ECSETVONÁS

Guzsik Ödön tabáni témájú festményei a TABÁN GALÉRIÁBAN tekinthetőek meg , 1200 tabáni festmény társaságában.

TÉLI TABÁN "ANNo"fotoalbum)

2012-02-03T17:23:00.004+01:00

készült 2010-ben

VIRÁG BENEDEK: POÉTAI MUNKÁK

2012-02-03T05:52:00.002+01:00

SALY MEG A PULI: HÜLT HELY

2012-02-02T07:33:00.004+01:00

Saly Noémi rengeteg szállal kötődik a Tabánhoz. Múzeológus, Tabán-kutató, kávéház-történész és ki tudja még mi egyben, de mindenben profi és írásai is izgalmasan érdekesek és szórakoztatóak.Távol álljon tőlem méltatása (kevés vagyok én ahhoz), pusztán tiszteletemet fejezem ki írásai bemutatásával az elkövetkezendőkben.

Hült hely

Végy egy pulit. Röpül, hemzseg, kacag. Fajtáját meghazudtolva időnként ásni fog, mint egy kotorékeb. A legjobb hely erre az az elnyújtott háromszög alakú senkiföldje, amelyen az orgonabokrok tövében számos korábbi gödör tanúskodik a környék kutyáinak ilyetén buzgalmáról. Megkezdett gödör a legjobb, valamiért.

Amíg a puli ás, ne arra gondolj, hogy földes pofáját a nadrágszáradba fogja törölni; ne lebegjenek szemed előtt a mancsmosás viharai. Álmodd, hogy lassan egész alagútrendszer keletkezik, s te lesétálsz a Tabán tárnáiba. A háborús fal-omladékok dohogva keresgélik régi szomszédaikat, egymás mellé, egymás hátára állnak megint. Tompa koccanások, döccenések, fémes csusszanások (hopp, egy ereszcsatorna) – egy lábnyom a mállékony márgában, már benne egy cipő, a cipőben láb, példának okáért az erre sétáló Beethoven Lajos zeneköltő lába. De vehetünk más lábakat is, teszem: Liszt Ferencét. Vagy Döbrentei Gábor akadémiai titoknokét. Virág Benedek pálosrendi atyáét. Berzsenyi Dániel niklai földbirtokosét. Vitkovics Mihály magyar-szerb poétáét. Frankenburg Adolf szerkesztő úrét. Petőfi Sándorét, aki – miért is ne? – épp szerkesztője lakására igyekszik egy verskézirattal. Ybl építész úrét.

Meséljem? A háromszögű senkiföldje, melyen a puli ás, az Ybl Miklós térnél csúcsosodik. Onnan nézve balra a Döbrentei utca, jobbra az Apród utca nyílik. A háromszög talpa a „Virág Benedek-háznak” nevezett, három régi épületből összenőtt komplexum tűzfala, friss, sárga festésén világoskék graffiti. A tűzfal mentén enyhe lejtésű, betonlépcsős ösvényke, égerfák. Rigók, varjak, cinkék, galambok.

Hogy pontosan hány épület állt itt az ostromig, amelynek során Virág Benedek igazi lakóháza, a Hét Választó Fejedelemhez címzett fogadó, a Lyka-ház és egyáltalán: mind az összes elpusztult, azt nem lehet pontosan kideríteni. Volt ugyan számozás (Apród utca 2-től 8-ig, s túloldalon pedig Döbrentei utca 1-től 7-ig), de elég ránézni egy részletesebb térképre, máris látszik, hogy a lépcsőkkel, átjáró-udvarokkal, istállókkal, belső toldaléképületekkel szabdalt konglomerátum építéstörténetébe akkor is beletörne a bicskánk, ha minden megmarad.

Ahol a puli legutóbb ásott, a dupla orgona alatt, az körülbelül a Lyka-ház udvara lehetett. Hát persze, ez az a Lyka család, a művészettörténész Lyka atyafisága. Gazdag görög kereskedők. A legjobb helyen építkeztek: itt volt a hajóhíd hídfője, a vízi és szárazföldi kereskedelmi utak csomópontja, s – nem mellékes – öt perc járás Közép-Európa legszebb ortodox temploma (immár ott is csak hűlt hely). Menjünk föl rögtön Frankenburg szerkesztő kissé rendetlen, vidor kedélyről árulkodó otthonába, a másodikra? Várj, lépjünk be inkább vele együtt Wank bácsihoz, a bognárhoz. A Lyka-ház földszintjén lakik családostól: terebélyes feleség, egy „fakadó rózsabimbó”, Eszti és egy nyakigláb kamaszfiú. „Wank uram azon időben született még, midőn az emberek parókában jártak s ezüstgombos nádpálczát hordtak. Oly egyenesen tartotta fejét, mint a kanpulyka, s oly óvatosan mozgatta, mintha még most is mócsingos hajzacskó verdesné vállait… Ha esténként bekopogtattam nála, leültetett a bőrszékre, feleségével sajtot és óbudait rakatott az asztalra, s ingújra vetkőzve mosolygó képpel mondá: hogy már igy legjobb szeret mulatni baráti körben.”

Az első emeleten feltétlen meg kell állnunk: itt él Döbrentei titoknok úr. Tán csodálom, ámde nem szeretem, mint Petőfi a zordon Kárpátokat. Igen, a főúri könyvtárak kincseinek feltárása, kiadása, igen, a magyar színház ügye, igen, az első magyar gyerekkönyvek, a nyelvújításban betöltött szerep, a „dűlőkeresztelő”, amikor a budai hegy-völgyek máig élő magyar nevet kaptak, ez mind igen – de. Mert összevész és összeveszejt, mert rangkórságban szenved, mert tapos, és ráadásul még Frankenburg szerint is rosszul ír magyarul. Hagyjuk. Bajza egyetlen szava elég a jellemzésére: „feszpöf”.

Virág Benedek egykori háza, a "Hét Választó"

A másodikon a Frankenburg-lakás. Petőfi, gondolom, kettesével szedte a lépcsőt. Jókai talán nem. (Õ veszi majd át az Életképek szerkesztését, mint tudjuk.) Nomármost, kérdés: vajon Petőfi futtában köszönt-e Frankenburg tőszomszédjának, Eckstein Rezső nyugalmazott budai főbírónak, ha összetalálkoztak? A bíró Augusz Antal báró barátja, Liszt Ferenc barátja volt – ő találta ki és vitte is véghez, hogy Lisztet díszkarddal ajándékozzák meg, ő javasolta Pest megye közgyűlésének, hogy adjanak neki magyar nemesi címet. Elköltözik majd Bécsbe az öreg Eckstein bácsi, nem kopog többé az elefántcsontfejes sétapálca a Döbrentei utca kövezetén. Liszt Ferenc sörénye villan, kocsiból száll ki, gyere errébb, kutya, ne kapadozz ott a lovak lábánál.

Nézd meg, szégyentelen, ahol a legutóbb ástál, az a Hét Választó fogadó helye. Szedjük össze a hetet? Három érsek (a mainzi, a trieri, a kölni); négy országos fejedelem (cseh király, szász herceg, brandenburgi őrgróf, rajnai palotagróf) – ezek választották annak idején a német-római császárt. Minden rendes városban volt Hét Választó, volt tehát Pesten, s volt a Tabánban is. Sziklaszilárd helyi hagyomány szerint itt szállt meg Beethoven, amikor Brunszvikék invitálására másodszor Budára jött. Logikus: közel voltak a fürdők (amelyeket bécsi orvosai is ajánlottak neki), közel voltak a Brunszvik-lányok, közel Erdődyék a várban. Beült a Szent Katalin templomba, páter Virág katonásan rövid miséjére? Vett tűzkövet az ifjú Semmelweis József szatócsboltjában?

Dübög fölfelé a falépcsőn Berzsenyi, fogadó-beli szobájából két udvaron kell csak átvágnia, ott a páter Virág kuckója, pici szoba a pékség fölött, oda megy. Este majd átviszik a barátok Pestre, Bihari hegedűjátékát hallgatni a Fehér Hajó kávéházába, a Paradicsomba. (A tabáni kocsmákban ugyanis sramli szól, meg rác tambura.)

Az Apród utca felőli oldalon is van egy kis fogadó, az Arany Perec – na, itt lehet majd összefutni a húszéves Ybl Miklóssal. A nagybátyjáé a fogadó, ugyanis. Álmodik-e már az építésznövendék az új Duna-partról, a Várbazárról? (A város büszkesége kellene hogy legyen, jobb híján én szégyellem magam, nem tehetek semmit.)

Hűlt hely, senkiföldje. (Egészen pontosan: az osztrák állam tulajdona. A hetvenes években adta el nekik valaki, miért és mennyiért, ki tudja már. Beépítési tilalom alatt áll – amíg egyszer jól föloldja valaki, miért és mennyiért, ki tudja majd.) Ha nem mesélek, ki áll meg itt?

A puli közben eltűnt a maga-ásta időalagútban. Látom, amint páter Virág térdére fekteti földes pofáját.

Saly Noémi

További írásai olvashatóak a Tabán Anno Irattárban (kb.35)

KRÚDY GYULA: ECETFÁK PIRULÁSA

2012-02-02T07:03:00.004+01:00

A történet még ott kezdődik, midőn Szindbád ifjú ember volt amennyiben térde nem lengett, és a szíve helyén antik, pirosló aranyból való amulettet hordott, nem pedig fekete gödröt. A szeme sugárzott, mint a télies nap a fenyők zúzmaráján, és a bokája oly karcsú és fürge volt, hogy akár tánc-cipőt is viselhetett volna, mint a hivatásos táncosok a "Zöld ördög" című éjjeli mulatóhelyen. Gúnyosan nézegetett a nők szemébe, mert mindegyikről feltételezte, hogy magzatgyilkos, míg szája oly udvariasan és finomkodva ejtette ki a lekötelező szavakat, mint az abbék szólanak a szentéletű, idős lorettekhez, kik ékszereiket a kolostornak óhajtják adományozni. Meglehetősen ismerte a női könnyeket, sóhajtásokat, kancsalításokat, de volt érzéke az őszinte gyűlölet és harag iránt, amely elhagyott nők szívében lakik. Ámbátor bölcs ember létére sohasem hitte el, hogy van olyan hölgy a világon, aki éjjel, álmatlanul, sőt szenvedélyesen őróla ábrándozik. Ah, mindig másra gondolnak a nők, midőn egyedül vannak!
Ez idő tájt mégis hajlandó volt megengedni, hogy kiérdemelje egy dáma tetszését.
Az aranymívesné dolgára gondoljunk, aki csaknem évekig foglalkoztatta Szindbádot, bár közben észrevette, hogy más nőknek is van bokájuk, hajúk, szép szemük és kedves hangjuk, mégis, midőn egyedül járt a messzi nyárfasorban vagy budai kiskocsmában üldögélt - a Tabánban, ahol a bolthajtás alatt sűrű a füst, öblös a pohár, és a sarokban vak zenész játszik, hervadt népénekesnő dalol, és a kocsmáros oly alattomosan nézeget vidrabőr süvege alól, mintha pénzhamisításon törné a fejét -, midőn itt ábrándozott, magában kivont, összeadott, terveket koholt, csapdákat eszelt, regényes variációkat állított szobalányok vagy grófnék elragadására: tehát az életalkotás órájában, Szindbád az aranymívesnét mindig különös gonddal kezelte ábrándjaiban, piros ablakú, ködbeborult ormú, kis kastélyba költöztette, négylovas hintón járatta, és a nevét sokszor az asztalra írta borba mártott ujjával. Nagy F betűk lepték el az asztalt Szindbád tekintete előtt. Fánny, mondták a betűk, és a homályba, füstbe, álomba merült messziségből, a nyárfa csúcsán vagy a tabáni kocsma bolthajtásából, a sárga falon megjelent az aranymívesné alakja, széles gallér-palástban, koronával a fején, mint a feketehajú Mária egy szentoroszországi kolostorban. Az arany amuletten, amelyet Fánny a szív fölött való viselet céljára Szindbádnak ajándékozott, a Szűz ily alakban mutatkozott a jámbor középkori vésnök tekintete előtt. És Szindbád gyakran az ajkához szorította az ereklyét, midőn egyedül volt.

Miután az aranymívesnét sokan ismerték Pesten, találkozásai Szindbáddal izgató titokzatossággal, rejtélyességgel voltak telve. Templomokban és báli termekben, a csónakversenyen vagy a császárfürdői elhagyatott sétányon látták egymást; vagy este, néma utcában állongott a lefüggönyözött batár, és a sikátorból gyors, nesztelen léptekkel jött az aranymívesné, s a kocsiajtó feltárult; máskor a sánta varrónő műhelyébe vezető kanyargó sötét csigalépcsőn váltottak boldog csókot; ismét az alagútnál felugrott a társaskocsira Szindbád, hogy egy percig titkosan megszoríthassa az imádott nő kezét; végül a toronyzene alatt, az alkonyati térségen a Mátyástemplom körül, hátulról megszoríthatta a Fánny karját, miközben régi magyar Mária-ének hangzott a toronyból.
A legboldogabbak azonban a Vízivárosban voltak, ahol az aranymívesné egy reneszánsz-korabeli házban született. A házban nyári vendéglő volt, és az udvaron ecetfák álltak, amelyek csodálatosan pirosodtak, midőn az ősz közelgett, és az elhagyott asztalokon pirosfejű kakas merengett. Piros volt a bor, amelyet a kötényes legény enyhe, októbervégi délután az asztalra helyezett, a vadszőlő már nem bujálkodott a salétromos falakon, Fánny a rozsdás vasrácsú emeletre mutatott:
- Ott születtem, Szindbád, ezelőtt harminchat esztendővel. Az anyám nemsokára meghalt, és fénylő koporsóját öreg katonák hozták le vállukon a csigalépcsőn. Az apám régi szelencéket szeretett gyűjteni, papucsban járni, és esténkint, ha szelencéivel végzett, zsebre dugott kézzel meredt maga elé. Meglehetős szomorú volt a gyermekkorom. A mezítelen pásztorok, istennők, hattyúk, térdnadrágos, fehér parókás hegedűsök és zománcos postakocsik voltak gyermekkori ismerőseim a szelencék fedeléről. Később egy tubákszínű öreg uracskát hozott egy napon az apám, aki mindig-mindig La Fontaine meséit olvasta... Magas fehér mellénye volt. A nevére már nem emlékezem, de ha felvetette a szemét az ódon francia könyvről, egy csodálatos, felejthetetlen szempár tapadt rám. Kék és szomorú, megértő és megbocsátó, gyöngéd és bölcs volt ez a szempár. Benne volt minden, amit magammal vittem ebből a házból. A gyöngéd figyelem az élet apró örömei iránt, a halk megbocsátás, a jó magaviselet és csöndes ábrándozás. Benne volt az öreg francia szemében, hogy oly halkan kell élni, mintha a világ zajgásából sohase hallanék egyebet, mint egy kis hegedű hangját egy csöndes emeletről... hogy a tornyok ismeretlenek, mert mindig ködbe vannak borulva... hogy észrevétlenül lehet szenvedni legboldogabban... hogy a cipőm és kesztyűm mindig nagyon tiszta legyen, és barna hajamat hátul vizes fésűvel felfésüljem a nyakamról... Midőn először boldogtalan voltam - sok esztendővel ezelőtt -, az ösztönöm idevezetett a régi házba, ősz volt, és egy asztatnál leülve somot és tejfelt fogyasztottam. És még élt az öreg franciánk, aki egy sarokból sokáig észrevétlenül nézett. Azóta, ha bajban vagyok, eljövök ide, hátha él még az öreg férfiú?...
Szindbád ekkor alaposan szemügyre vette a házat, az Arany lúdhoz címzett kis nyári vendéglőt és a régi hercegi címert a kapu felett. A pirostaréjú kakast és a néma folyosót, hol gyermekkorában futkosott e nő, akit később párjának tekintett.

És halála után egy őszi napon visszatért a házba, a csöndes Vízivárosba, mintha tegnap ment volna el, a kakas a helyén vigyázott, és az ecetfák oly várakozólag állongtak piros díszükben, mint megannyi udvari testőrök, nemsokára erre jön egy öreg hercegi pár, és lehajtott fővel tovább megy.
Nem sokáig kellett várakoznia. Halk, könnyű léptek hangzottak fel a kapu bolthajtása alatt, ahol a szélben sírdogált egy régi kapuzár, hogy többé nem lehet házőrző-eb, és a kikoptatott köveken manapság is járnak, totyognak, bokáznak, tántorognak emberi lábak, amelyek éjfélkor azt gondolják magukban, hogy királyokat vagy főkapitányokat, költőket vagy boldog embereket visznek hazafelé, a budai borok elfogyasztása után.
Fánny jött, fekete kalapkáján bánatosan hajolt meg egy kis madárszárny, a fátyolán hópehely alakú lyukacskák voltak, és fekete kesztyűs kis keze oly gyöngéd volt, mint azok a drága asszonykezek, amelyek legelső fiatalságunkban simítják el az enyhe bánatot homlokunkról. A kék kötényes legény flandriai-vörös somot hozott és rózsás csészében a tejfelt, amely szőlőlevéllel volt letakarva.
Fenn, az emeleten hegedülni kezdett valaki.
Szindbád, a halott arra a helyre ült, ahol egykor az öreg francia úr üldögélhetett. Kellemesen, csendesen, köhögés nélkül nézte a Pestről Budára röppent kis fecskét. A halottak nem látják meg a változást az élőkön. A halott anyák mindig elárvult kis gyermekeikhez térnek vissza, bár azoknak már szakálluk nőtt. És a halott apák is, ha éjfélkor felébrednek, a kis fiúnak a sapkáját varrják meg. Míg a szeretők a fehérhajú hercegnő füle körül, az orgonazúgásban üdén és ifjan, piros frakkban vagy a zenész fehér mellényében lengenek, ha már régen tűzre került fabütykök lettek is. Szindbád az aranymívesnét most is olyan szépnek látta, mint fiatal korában a jelmezbálon, ahol régi arannyal hímzett ruhájában, Stuart Máriaként megpillantotta.

Egy szélhajtotta levél hátán a közelébe lopódzott, és halkan a fülébe kezdett susogni, ahol a haj üdén, vasárnapiasan meg volt fésülve.
- Szegényke, elégedetlen vagy, boldogtalan vagy, szomorú vagy?
- Nagyon szomorú vagyok, mert mindenki elhagyott, mert egyedül vagyok - sóhajtott magában az asszony. - Már gyermekkorom rózsaszínű arcú pásztorait sem látom többé, és a szél sohasem hoz felém zenehangokat. Szeretőim meghaltak, megöregedtek... Istenem, egykor mily boldog megnyugvással gondoltam arra, hogy időm eljöttével csendesen, derűsen sétálgatok egy öreg katonatiszt oldalán a bástyasétányon! Ma pedig nem tudok ebben megnyugodni. Miért, hogy nem vagyok fiatal? Miért, hogy nem hullanak többé könnyeim álmatlan éjjelen egy hűtlen férfiért? Igaz, hogy amíg megvoltak, nem sírtam soha egyikért sem. De ma szeretném őket mind végigsiratni, a hazugságaikat, a komiszságaikat és a csalfaságukat. Nem haragudni, csak sírni, hosszan, örökké sírni fölöttük, hogy így szótlanul el tudtak menni. Még csak azt sem mondták meg, hogy miért hagynak el! Csak elmentek...
- Mert az idejük elkövetkezett, szegényke - felelt nagyon gyöngéden Szindbád. - Nincs annak semmi különösebb oka, hogy a férfiak eltávoznak. Még ha könyörögtél volna, ha üzengettél volna utánuk, akkor is elmentek volna. Hívta, várta őket valami, mint a szél a faleveleket. Engem például egy szegény varróleány ablakába sodort tőled az éjszakai vihar...
- Hisz éppen ez sérti büszkeségemet.
Szindbád alattomosan nevetett:
- Büszkeséged? Oh, csak addig lehettek ti büszkék, míg férfiak járnak körülöttetek. Amíg hódítók, varázslók vagytok.
A mély kapualjban egy gumitalpú bot tompa zörgése hallatszott.
Pepita nadrágos, gondosan borotvált, szárnyas kabátú öreg úr nyomult be, és két deci vörös bort rendelt az ecetfás udvaron.
- Hagyjon békét, Szindbád, az ostobaságaival - szólt az asszony, elhessegetve magától az árnyékot.
- Nem tudok élni - morgott a szellem.
Az öreg úr, mint söröshordót, gurította végig a szemét az asszonyon. Köhögött. A botját eldugta a pad mögé.
Furcsa - sóhajtott az aranymívesné -, a férfiak szépsége nem olyan mulandó, mint a mienké, asszonyoké. Az öreg úr bizonyosan a legszebb férfi lehetett Budán.
Megigazította a kalapját.

(1915)

VENDÉGLÁTÁS PEST-BUDÁN ANNO

2012-02-02T06:26:00.002+01:00

Ahhoz, hogy Pest-Buda az ország politikai, gazdasági, kulturális és irodalmi központja lett, nagyban hozzájárult a XIX. század első felének fejlesztési és építési programja. Lebontották a városfalakat, csatornázni kezdtek, fásították a Városligetet, utcasorokat építettek.

Lutriárus a kávéházban(kucséber)

Fentiek természetes velejárója volt a vendéglátás fejlődése is. Új éttermek, fogadók, kávéházak és szállodák épültek. A változások feltűntek az országot járó külföldieknek és egyre több könyv jelent meg úti tapasztalataikról. Ezek az "útleírások" bőven taglalják az akkori Pest-Buda vendéglátását is. Schams Ferenc gyógyszerész Péterváradról települt Pestre, ő alapította az első vincellériskolát. Pestről írt leírása 1821-ben jelent meg, ebben rangsorolja a fogadókat és szállodákat. Tapasztalatai alapján első osztályba tartozik a Magyar Király, a Hétválasztó Fejedelem és a Fehér Hajó, a másodikba az Arany Sas, a Két Pisztoly és a Két Oroszlán. A harmadik osztályba Schams szerint az elővárosi fogadók tartoznak, többek között a Fehér Bárány, a Trombitás és a Fehér Farkas. Egy másik utazó, Wilhelm Richter művéből egyéb érdekességeket is megtudhatunk. "A jobb szállók éttermeiben az a szokás, hogy különböző árakon lehet ugyanazt fogyasztani. Az első emeleten ezüst tálakról eszik az ember, mahagóni bútorok közt, magas rangú államférfiak, elegáns hölgyek, gazdag pénzarisztokraták társaságában. Lenn a földszinten fele pénzért ugyanazt kapja az ember, csakhogy újezüst tálakon, kevésbé drága edényekben, egyszerűbb társaságban és berendezés mellett." Írásából az is kiderül, hogy mi került az asztalra: "A pesti ember, mint minden magyar, el nem engedi a mindennapi erős húslevest és a jó adag marhahúst. A jobb helyeken a leves és a hús közé közételt iktatnak, ezt általában assietnek nevezik - ami lehet farsangi fánk, valami pástétom vagy halétel. Magyarországon ugyanis az a szokás, hogy a halételeket a marhahús előtt tálalják. A marhahúshoz mesés sorozatú mártást vagy fiatal zöld hagymát, uborkasalátát vagy ecetes tormát esznek. Ezt követi a becsinált, mely borjúból vagy szárnyasból készül hosszú lével, de leginkább piros paprikával borsolva szeretik. (Íme a pörkölt és a gulyás "ősreceptje"!) A becsinált után a főzelék következik, tetején hússal vagy sült szalonnával, legyen az lőcsei lencse vagy pesti kelvirág, avagy bármi más, de mindig kitűnő főzelék. A főzeléket a tészta követi. De Magyarországon nemcsak az osztrák konyha tésztái járják, hanem vannak speciális magyar tészták is, amilyen a juhtúrós galuska. Az utolsó fogás a sült, legtöbbször szárnyas, de rostélyos, vesepecsenye, császárhús, szűzsült is. Mindezekhez neszmélyi, budai vörös, pesti vagy kőbányai fehér, ménesi, különféle hegyaljai, egri, magyarádi vagy szerednyei bor kapható".

Lacikonyha a piacon

Az írásokból kiderül, hogy ez időben a fogadókon és vendéglőkön kívül nagyszámú bormérés, serház és pálinkamérés is van Pesten és Budán.

A XIX. század húszas éveiben Pesten 800, Budán 240 ilyen jellegű vendéglátóhely működött. Sok borházban sört is mértek, annak ellenére, hogy 31 önálló "serház" is működött. Schams szerint a rövid italok elterjedése is erre az időszakra tehető: "Noha Magyarországon a szeszesitalok közül a bor örvend a legnagyobb közkedveltségnek, mégis a mindenféle mesterségesen előállított pálinkák kimérése és eladása is elharapódzott már, jobban, mint kívánatos volna.

Hentes és csirkeárus a piacon

Mind étkezési, mind italozási szokások tekintetében külön világ volt a kávéházaké. Ott kezdetben a kávén kívül teát, sört, bort, rumot, különféle puncsokat és rozsólist (likőr) szolgáltak fel. A fehér zsemlét, perecet, kuglófot és aprósüteményt már az ősidőkben is kínáltak a kávé mellé, de kapható volt a debreceni kolbász őse, a "krajtzáros virtsli" is, amelyről idővel az árdrágulás "leszedte" a ráadásba adott reszelt tormát. Gaál György, az 1803-ban Budán megjelent város - pamfletjében, A tudós Palótz avagy Furkáts Tamásnak Monosbélbe 'lakó Sógor - urához írt levelei-ben ezt meg is említi, ímigyen: "Budán azon Kávéházban, a mellybe a Vendégek jó Kraitszáros Virstlikkel traktáltatnak, most a régi Sistema már megváltozott. Annak előtte a' Virstlik jó tormával meghintve voltak, de mivel a 'Kávés Mester a tormával is többet veszt, most már torma nélkül való kolbászokkal traktálja a' Vendégeit".

Krajtzáros virsli

A komolyabb ételkínálatra a Café Restaurantok megjelenéséig kellett várni. Az Angol Királynő szálloda házában működő világhírű Grand Café már a XIX. század elején Café Restaurant volt, ahogy a Paradicsom és a Mondain Kávéház is. Nyíltak kifejezetten nyári üzletek is. Ezek közül az egyik legismertebb a leopoldvárosi György Kert volt, amelyről még Schams Ferenc is megemlékezik: "A kiszolgálás jó és gyors és az idegen figyelmét nem fogja elkerülni, hogy a pesti Publicum is olyan szeretettel csüng a sült csirkén, mint a bécsi".

A XIX. század negyvenes éveiben újabb italok jelentek meg a kávéházi asztalokon. Az Abbázia, a Baross, a Central és a Pilvax törzsközönségét a franciás bohémség jellemezte. Jegelt, szalmaszálon szívott párizsi feketekávé volt a divat, a tragikus öntudat elvesztése érdekében pedig Baudelaire, Rimbaud és Verlaine kedvenc italát, az Absynthe-ot "vedelték". Az 1848-as szabadságharc első napjaiban a Pilvaxból Szabadság Csarnok lett, a jelkép pedig a szabadságitalnak elnevezett krampampuli, amely nem volt más, mint a lengyelek által divatba hozott cukorra és kávéporra öntött, majd meggyújtott spiritus.

Vendéglői figurák

Forrás:

Horváth Dezső :VENDÉGLÁTÁS PEST-BUDÁN A REFORMKOR ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN - A KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÓ SZEMÉVEL

KERNY ISTVÁN FOTÓJA:TABÁN 1925

2012-01-31T20:24:00.000+01:00

Forrás:Kieselbach galéria

BŰN ÉS BŰNHŐDÉS A RÉGI TABÁNBAN ANNO1686-1708: HATÓSÁG ELLENI ERŐSZAK ÉS EGYÉB HUNCFUTSÁGOK:

2012-01-31T01:15:00.003+01:00

A két város büntető joggyakorlatában a legbőségesebb anyagot a hatóság elleni erőszak, tiszteletlenség és engedetlenség esetei szolgáltatják; ezért a különös rész befejezéseként ezekről szeretnék még rövid áttekintést adni, az engedetlenség példájaként említve néhány kisebb súlyú cselekményt is. Az osztrák büntetőtörvónykönyv 99. cikkében úgy rendelkezett, hogy a külön nem szabályozott cselekményeket a római jog (ius commune) szerint kell megbüntetni. A gyakorlat az említett magatartásokat megkövetéssel, házi őrizettel vagy rövidebb időtartamú áristommal torolta meg, de a végrehajtásnak fegyverrel ellenszegülőkre III. Ferdinánd 1643-i rendelete értelmében halált és vagyoni büntetést is kiszabhatott

Buda és Pest hatóságának nem volt szüksége a római jog segítségére, az osztrák kódexben sem keresgélt szabályt, hanem valóban arbitrarie, az osztrák gyakorlathoz hasonlóan változatos módon torolta meg az ilyen eseteket. Hogy annyiszor kellett foglalkoznia velük, azt eléggé megmagyarázzák azavaros állapotok, a bíróság tekintélyének kamarai és katonai részről történt megcsorbítása, az újra meg újra kitörő pártviszályok, és talán a magisztrátus tagjainak sokszor alacsony műveltsége, csekély megbecsülése is.

Kéz és nykkaloda. úgynevezett "hegedű"

A hatóság elleni erőszak legsúlyosabb esete első tisztviselőjének megverése volt. Erre a tárgyalt korszakban csak olyanok vetemedtek, akiket az illetékességi kiváltság megvédett a büntetéstől. Név szerint Kohlbacher Lampért Mátyás pesti harmincadellenőr volt az, aki az adminisztrációra támaszkodva több mint egy évtizeden át fegyverrel is ellenszegült a pesti hatóságnak. Már 1693-ban megsértette a vásárbíró jogait, megtagadta az adót és gyalázta a bírót; 1696-ban erőszakkal vitte el a városházáról a legelőpénz fejében lefoglalt ökreit, s a reá kivetett adóösszeget sem akarta megfizetni mindaddig, míg a tanács számot nem ad felhasználásáról. A következő évben — mint már említettem — az adóvégrehajtás során eljáró Eschenbrugger bírót bottal fejbe vágta, sőt még kardot ia rántott ellene, de azután maga is megijedt a polgárság bosszújától. A Fürstenbusch-bizottság javaslatára ugyan jóval később 50 tallér pénzbüntetéssel sújtották, de garázdálkodását nem hagyta abba; 1699 nyarán ismét szabadszájúan mocskolta a tanácsot, sot a bíróviselt Lehner Mihályt meg is verte. Az év őszén pedig komájával, Leistnerrel és több ellátóhivatali tiszttel együtt fegyveresen támadta meg a templomból kijövő bírót és szindikust. A tanács felháborodott tiltakozásában kifejtette, hogy a bírónak joga van sérelmét azonmód megtorolni, mert ez a római jog szerint notorium, és nem is mondható a saját ügyében ítélkezőnek, mert ilyenkor „nicht privátam sed publicam authoritatem defendirt". Még a kancelláriát is felkereste kérvényével, de az nem tehetett semmit . Hogy az adminisztráció jóvoltából Kohlbachernek semmi baja sem lett, az a két város 1707-i közös eljárásából is kitetszik; ez ismét a notórius zavarkeltő ellen folyt, a mindkettőjük elleni iniuria miatt.

Előkelő polgár inasa 17.század végén

A Kochlbacher okozta zavarokon kívül is szép számmal fordult elő hatóság vagy közege elleni erőszak. így fogta fel Buda hatósága a három tanácsosát kivont karddal megtámadó Scharl Ferenc cselekményét, ezért bilincsben végzendő közmunkára és megkövetésre ítélte, a kard viselésétől pedig eltiltotta. De leggyakrabban a végrehajtásra kiküldött közegek ütköztek ellenállásba. Fegyverrel állt ellen a pesti tör vény szolgának, s a bírót mindennek elmondta Tempi Pál mézesbábos; csak azért szabadult meg néhány napi őrizet után, mert Lehner bíró is elhamarkodottan küldteáristomba. Notórius erőszakoskodó volt Jaskó Mihály. Állatzálogolás után erősen szentségeit a tanács ellen., majd a letartóztatásra kiküldött őrökkel szemben késsel védekezett. Ekkor még néhány tallérral szabadult, de 1695-ben, amikor a strázsamesterhadnagyra fogott tőrt, felesége meg gyilkosnak szidalmazta ezt, súlyosabban is megbüntették. Három napi áristomot kapott, három napig kellett a térre vasban, feleségének pedig hegedűben kiáltania, mindig 9 és 10 óra között. A nyilvános megkövetés szövegének elmondásakor szájon kellett csapnia magát. Könyörgésére és közbenjárásra azonban a nyilvános büntetést elengedte a pesti magisztrátus.

Rácx határőr katonák 18.század elején

Jask óné, mert nem tett lakatot a nyelvére, hamarosan újra bekerült az áristomba. Harcias asszony lehetett a budai Wablerné is, aki végrehajtás során szóváltásba keveredett a két strázsamesterrel, majd pincéreivel ledobatta őket a lépcsőn, hogy a felcserek alig győzték őket kötözni. A költségeken kívül megkövetéssel és csekély pénzbüntetéssel szabadult, még a pincéreknek is elengedték a néhány órai megszégyenítő utcaseprést. A strázsamesterek elleni erőszakért, kardrántáséit, megverésükért a tettesek egyébként Budán és Pesten néhány napi áristomot vagy csekélyebb pénzbüntetést kaptak ; csak egy szabólegény került rövid időre „az új pesti kínzókamrába". Mellesleg itt kell megemlíteni azokat az eseteket, amelyekben a vádlott az erőszakot nem a hatósággal, hanem valamelyik polgártársával szemben alkalmazta, vagyis önbíi áskodáshoz folyamodott (sein eigener Richter gewest). Itt ugyan nem a hatóság vagy közege szenvedett, de a tanács tekintélyét érte sérelem, mert az önhatalommal a kény szer alkalmazás monopóliumán esett csorba. Ezért mindkét város vagy elzárással, vagy még gyakrabban szerényebb mértékű pénzbüntetéssel sújtotta a tetteseket. Az ilyen önhatalmú intézkedés sajátos eseteként büntették a bírói zár feltörését.

Budai vásárra igyekvő vásározók

Gyakran előfordult, hogy valamelyik polgár rágalmazó vagy sértő kifejezésre ragadtatta magát a budai polgármester vagy a pesti bíró ellen. A tényállások elég változatosak: a tettes leszamarazta a polgármestert, verekedett a bíró házánál, tiszteletlenül az asztalt verte és dacosan felelgetett neki, mérgében életveszélyesen fenyegette, vagy megrágalmazta azzal, hogy fölösleges kiadásokat okoz a lakosságnak, hogy jogcsavaró, megvesztegethető, hogy csak párthíveinek kedvez, hogy a katonai parancsnokot gyalázta stb. Ugyancsak sokféle a kiszabott büntetés is: a tiszteletlent néhány napra, vagy szavainak bebizonyításáig áristomba tették, „hogy kijózanodjék", kisebb pénzbüntetésre ítélték, a bíró nyilvános megkövetésére kötelezték, sőt — mint a sok zavart okozó Jaskó Mihályt — polgárjogától megfosztva ki is utasították.

Az elmarasztalt nemegyszer a kamarai adminisztrációhoz fellebbezett, méltánytalannak vélve a fogságot vagy a büntetést; az igazgatóság ilyenkor méltányos elintézést rendelt, vagy egyenesen szabadlábra helyezését rendelte el, mint az Unger polgármestert megfenyegető Paukenhaider János esetében történt. Maguk a városok is fordultak az adminisztrációhoz, ha valamilyen okból nem bírtak a sértegető vei. így 1692-ben Gering Mihály János városi és egyben helyőrségi seborvos a pesti bírót nyüvánosan sértegette és párbajra hívta, majd a budai polgármester utasításának is ellenszegült, sőt „ut personam in publico officio constitutum" csúnyán legyalázta, őt a kamarai igazgatóság kötelezte megkövetésre és pénzbüntetésre; valószínűleg nem tagadta meg a prófosz karhatalmát a Proberger igazi bírói minőségét kétségbe vonó Pressl Bertalan üvegessel szemben sem. A felsőséghez kellett fordulnia a tanácsnak, ha valamelyik tagja sértette meg a bírót, és ezért ki akarták zárni az ülésekről. így történt ez Pesten a gyalázkodó Kleinhackel György esetében, Budán pedig Krempl Tóbiást akarta kizáratni Bösinger a már említett börtönfelnyitási viszály idején. A beadvány indokolásában a római jog, az egyházjog, Carpzov és Gaill német jogtudósok tételei támogatják a polgármesternek azt az állítását, hogy őt persona publica minőségében érte sérelem, ezzel pedig a tettes infamis lett, akit a közfunkcióból ki kell zárni. (Ez egyébként később meg is törtónt, míg Krempl a molnárcéh hasonló vádja alól nem tisztázta magát a tanácsnál.)

Ez az ügy átvezet az erőszakos cselekmények egyik mellékhajtásához, amelyekben a polgármester nem sértettje, hanem tettese volt az erőszaknak. A cselekmény mindkét esetben a budai tanácsot sértette, hiszen Bösinger ennek tagjai ellen követte el a tettlegességet. Abban az elmérgesedett ügyben, mely Klinglmayer péknek a törvényszolga fogságából való erőszakos kiszabadításával kezdődött, a polgármester 1695 tavaszán spanyolnáddal bal arcán véresre verte, vagy a maga előadása szerint „gyengéden megütögette" Krempl tanácsost; később meg egy távozó gyógyszerészlegény — nyilván nem gazdája tudta nélkül — meg is pofozta. Krempl erre az elutazó legényt társaival együtt megleste a melegfürdőnél, s útravalóul jól eldöngette. Sem ő, sem a vele tartó Unger nem fukarkodtak a szidalmakkal Bösinger ellen, de ez sem maradt adósuk. A kamarai adminisztrációnál évekig húzódott az ügy, végre megkövetéssel és csekély pénzbüntetéssel zárult le; ez egyébként még 1699 őszén is behajtatlan maradt.

Céhláda 1675-ből

Még súlyosabban esett a latba Bösinger másik erőszakossága: 1697 nyarán vacsorára hívta meg Zaunockh tanácsost, és itt bizonyos számadásokat követelt tőle, majd szóváltás során az arcába vágott. Az egész tanács sértve érezte magát, és elégtételért fordult az adminisztrációhoz. A részegségével védekező Bösingert megkövetésre kötelezték, de a tanács nem nyugodott addig, míg ez nem kívánsága szerint, az egész magisztrátus, a fertálymesterek és a lakosságot képviselő néhány polgár jelenlétében folyt le. Ezenkívül a polgármesternek 25 tallér pénzbüntetést kellett letennie a Szentháromság-szobor javára. Több mint három év telt el, míg a szangvinikus gyógyszerész végre megfizette a mindkét ügyből eredő pénzbüntetését, s ezzel a tanácsból történt átmeneti kirekesztése is véget ért.

Ilyen példaadás mellett alig csodálkozhatunk azoknak az eseteknek jelentős számán, amelyekben a budai vagy a pesti tanács ellen fakadt szitkozódásra valamelyik polgár. A tiszteletlenség sokféle lehetett, az iratok nem is mindig részletezik; ilyen volt az ülésen tanúsított egyszerű insolentz, a kereset szerénytelen előadása, a bíró és a község szidalmazása, a magisztrátus becsületességének vagy hitelességének kétségbe vonása, tehetetlenségével szemben a polgárság erőszakos fellépésének „egészen lázadó" sürgetése, az adókivetésben eljárók megsértése, a porció-cédula megvetően történt elszakítása és hasonlók. Az ilyeneket elkövetőket a strázsamesterhez, súlyosabb esetben a törvényszolgához ültették le, az utóbbiakat meg is vasalták, vagy gyakran pénzbüntetésre kötelezték. A tanács megkövetése természetesen nem maradhatott el. Ha a feleség fakadt ki a hatóság ellen, a férj kötelességévé tették, hogy „fogja be a száját". Furcsa világításba helyezi a fellebbezési jog gyakorlását az a néhánypesti eset, amelyben büntetést róttak ki egy-egy polgárra a város ellen az adminisztrációnál tett valótlan panasz miatt.

A kamarai igazgatóság ugyanis az ilyen félig polgári, félig büntetőügyekben is ólt felülvizsgálati jogával. A XVII. század végén Pesten fordult elő néhány jelentősebb eset. Eysserich Sámuel kereskedő 1697-ben nyílt utcán huncfutolta le a tanácsot, János deák szenátort és a rendes adófizetőket, s ezért a nyilvános megkövetésen kívül 300 ft pénzbüntetésre vagy negyedévi bilincsben töltendő fogságra ítélték. A kérésére mérsékelt pénzbüntetés még mindig 50 forintot, vagy nemfizetés esetén négy heti fogságot tett ki. Végül az adminisztráció enyhítette ezt — a megkövetésre és a kiállott fogságra való tekintettel — 25 forintra. Csiszár Mihály pesti lakos megrágalmazta János deákot, hogy 1693-ban porciópénzeket osztott szét a tanácsosok között, s ezzel a kijelentésével a megyeházán izgatta a polgárokat. A részletes bizonyítás ellene szólt, s ezért vasban végzendő közmunkára kárhoztatták, de az adminisztráció a kiállott tíz heti vizsgálati fogság után szabadlábra helyezte.

Ugyancsak az izgatás indokolta egy Peringer nevű pesti ember letartóztatását, mivel nem tisztességes dolog nyílt utcán valótlanságokat terjeszteni, s ezzel nyugtalanságra okot adni". A valótlanság abban állott, hogy Peringer az 1699-i porció Összegét 8000 forintra, a polgárok számát pedig 350—400-ra taksálta. Addig maradjon áristomban — szólt az ítélet —, míg ezeket a számokat be nem bizonyítja.

A kiváltságlevelek megszerzése után Budán és Pesten is előfordult, hogy valamelyik érdekcsoport a hatalmon levők ellen izgatta a polgárságot. Budán Bösinger működésének utolsó szakaszában, 1705-ben Sprenger János volt vízivárosi bíró nyugtalanságot keltett azzal, hogy a Bösingertől Bécsből vett leveleket más polgároknak, sőt az adminisztráció embereinek is mutogatta. Mivel a magisztrátus előtt eltitkolta ezeket, áristomba tették, de még a kancellária utasítása előtt szabadlábra került, mert a leveleket fogságában elégette. Ugyanabban a hajóban evezett az egyik budai jogász, Mieser Fülöp Jakab is, aki új kiváltságokkal és könnyebb terhekkel hitegette a polgárokat, így izgatott a hatóság ellen, és még 300 forint jutalmat is kért magának. A tanács biztosan megtartotta a kancellária ajánlására adott válaszában elhangzó fenyegetését, hogy Mieser meg fogja kapni azt, amit megérdemel.

Pesten ugyanakkor az keltett zavart, hogy Pollermann tanácsos megkísérelte megtörni Proberger bíró serfőzési monopóliumát. Közben azzal fenyegetődzött, hogy majd leszámol a bíróval és a „kupaktanácsot tartó" magisztrátussal. Proberger nem is akart egy asztalhoz ülni ellenfelével, de mikor ennek titkos pálinkafőzdéjét megtalálták, elvesztette

hitelét. Csak 1707 tavaszán, megkövetés mellett fogadták vissza a tanácsba.Mindezek az ügyek a városok lakosságán belül kialakult érdekcsoportok harcával függőttek össze, és a sérelmek érzékeny megtorlása nem annyira az absztrakt városi tekintély, mint inkább az éppen kormányzó tábor érdekében törtónt. Így a felsorolt ügyek, bármüyen széles skáláját mutatják be az ellenszegülésnek és tiszteletlenségnek, nem érnek fel soha a városi joghatóság alól kivett seditionis crimen, a lázadás magaslatáig.

A városi juriszdikció határain belül inkább azt tapasztaljuk, hogy a magisztrátus kisebb eljárási vétségeket is tekintélyének sérelmeként torolt meg; így a más fórum előtti kiegyezést, az idézéssel vagy az adminisztráció utasításával szembeni engedetlenséget, hamis tényállítást vagy hamis bizonyítvány bemutatását. Az ilyenekért néhány napi áristomot vagy csekélyebb pénzbüntetést szabott ki. Ugyancsak fogsággal bűnhődött az a fél, aki ellenfelét a tanács színe előtt gyilkosnak nevezte, és azonmód meg is kellett ezt követnie.Valamivel súlyosabban torolta meg Buda hatósága Aurisch György kádár cselekményét, aki evangélikus vallását elhallgatta, s így a kádárcéh mesterévé emelkedett. Ötven akónyi hordót kellett készítenie a városnak, és 6 font viaszt adnia a templomnak. Később azonban a büntetést mérsékelték, és meghagyták nála a céhládát is.

A polgármester (bíró) és a tanács megsértésén kívül büntetés alá esett egyes hatósági közegek szidalmazása is. Egyes tanácsosok ugyan polgári úton kereshették becsületüket, de hatósági jellegük miatt a szankció sem maradt el. így az utóbb sikkasztónak bizonyult Schorr pesti vásárbíró, aki selymának és a város megcsalójának nevezte János deák szenátort, a nyilvános megkövetésen kívül 40 fuvart kellett hogy adjon a járdakészítéshez; később Neander városkapitány sértegetőjét hat fehér viharlámpa szolgáltatására és az egész homagiumra, kötelezte a tanács.Áristom vagy pénzbüntetés járt annak, aki a fertálymestereket sértegette,a hajóhíd mesterét, vámszedőjét gyalázta,²a kapuőrre, éjjeli őrre illetlen szavakat (pl. Buren-wachter, kuruc huncfut stb.) kiabált.Ha a strázsamestert provokálták, és ez nem késett kardjáva! eldöngetni a kihívót, a tanács megállapította, hogy megérdemelten kapta a verést.

A budai hatóság megtorolta a kerületi bíróságokon esett sérelmeket is.Az erkölcsi szabályoknak, a társas együttélés rendjének megsértéséből adódtak azok a kisebb súlyú bűncselekmények, amelyeket a két város hatósága általában csekély pénzbüntetéssel, áristommal vagy közmunkával torolt meg. Bár a kihágás fogalma még ismeretlen volt, visszatekintve ebbe a kategóriába sorolhatnók őket. Az ilyen deliktumok mintegy szubszidiáriusan estek büntetés alá, ha nem valósították meg a törvényi tényállások egyikét. Példaképpen tekintsünk át néhányat. A vallás elleni sérelem volt a templom előtti verekedés, vagy az ünnepen végzett testi munka. A jó erkölcsökbe ütközött az idős szülőkkel szembeni rossz bánásmód, vagy a feleség szájaskodása, rossz viselete. Vossmayr Jánost Buda tanácsa négy heti közmunkára ítélte, mert szüleivel hányivetien viselkedett, mostohaapját megverte és megharapta; csak a papság kérésére változtatták át büntetését a Szentháromság-szoborra adandó 3 mázsa vasra. Az osztályszempontok indokolták a mester vagy gazdasszony megveréséért kiszabott áristomot, a cselédlánynál „hegedűt". Pest tanácsa jellemző módon „kezdetnek 50 ütést" osztott ki Lehner Mihály két szolgájának, akik gazdájukat megverték. Jelentős volt a közrendi sérelmek száma; ilyen a párbaj,a vaklármával előidézett zavarkeltés, a rémhírterjesztés (a rácok le akarják mészárolni a magyarokat!), az önkényes éjszakai házkutatás. A pesti felső kapu őrének erőszakossága hivatali hatalommal való visszaélésnek számított, de ha védelemben sebesített meg valakit, büntetlen maradt. A kuruc időkben bevezetett polgárőrség elhagyása kisebb büntetést vont maga után, de ha a helyettesként oda küldött fiúk a puskaporral játszva testi sértést okoztak, a pénzbüntetés növekedett, a fiúkat pedig megostorozták.

Kihágásként büntették a polgárok vagyonát sértő és veszélyeztető cselekményeket, ha nem estek a lopás vagy a rablás fogalma alá. így a gondatlanságból elkövetett tűzokozás büntetése tíz heti áristomig is felmehetett. A szőlőhegyen történt rongálást, gyümölcsfa kivágását — hanem esett súlyosabb beszámítás alá — férfinál közmunkával, nőnél hegedűvel fenyítették meg. Ide sorolnám a haszontalan lim-lomot és orvosságot (!) árusító házaló esetét is, akit árujának elkobzása után a budai törvényszolga kivezetett a városból. Mindezek az ügyek arra a konklúzióra vezetnek rá, hogy a magisztrátus szigorúan ellenőrizte a lakosság életmódját, magaviseletét, erkölcsi magatartását, és fenyítő hatalmát a városokban éppen hatalmon levő csoportnak, rendszerint a vagyonos polgároknak érdekében gyakorolta.

Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:
1./   Tolvajok és orgazdák
2./    Istenkáromlók és boszorkányok
3./ Házasságtörők
4./    Emberölés
5./ Hitvesölés
6./ Kettős házasság
7./ Nemi erőszak és társai
8./   Paráznaság és kerítés
9./   Orgazdák, csalók, sikkasztók, szökevények

10./ Templomi tolvajok, rablók, hamisítók
11./ Hatósági elleni erőszak és egyéb huncfutságok

BRINGA ANNO (kerékpárok 1900 körüli bel- és külföldi képeslapokon

2012-01-29T18:07:00.000+01:00

Forrás: profila.hu

BŰN ÉS BŰNHŐDÉS ARÉGI TABÁNBAN:TEMPLOMI TOLVAJOK, RABLÓK, HAMISÍTÓK

2012-01-29T17:48:00.003+01:00

TEMPLOMI TOLVAJOK

Az ellenreformáció korában természetesnek találták, hogy a templomból vagy más megszentelt helyről történt lopást súlyosabban kell büntetni. Ennek kijelentésével kezdődik a Pr. Or. 85. cikke is. Budán fordultak elő ilyen esetek, de aránylag enyhe ítélettel értek véget.

Walhsch Gottfrid fogadóst, az Aranyhajó tulajdonosát 1692 elején Budán letartóztatták, s ezért felháborodott panasszal fordult a kamarai adminisztrációhoz; ez elrendelte a városnak a vizsgálatot, és azonnal jelentést tett Bécsbe. A fogadósra a tettes, Zandl Bernát 14 éves bajor fiú vallott; állítólag Wallisch bujtotta fel őt arra, hogy a budai felsővárosi templomban elrejtőzve, gyöngysorokat, kelyhet, Agnus Deit lopjon el onnan. Szerencséjére az ostyákat nem fogta meg kézzel, hanem kendőbe takarta. Wallisch mindent tagadott; az innen-oda hányódó szolgalegény — úgymond — haragból vallott rá, mert többször elkergette. A tanúk vallomásai Wallischnak kedveztek, de a fiú még a szembesítéskor is vádolta; csak akkor vonta vissza állítását, amikor a hamis eskü veszélyeire figyelmeztették, és a feszületre irányították a szemét. Beismerte, hogy ilyen módon akart szabadulni a következményektől; nyilván a kikeresztelkedett zsidóval szembeni előítéletre számított, s a letartóztató prófosz kérdése adta neki az ötletet.

Fosztogató katonák

Most már Wallisch kiszabadult, Buda tanácsa pedig megtette javaslatát az ítéletre. Hivatkozott a római joga és a Carolina 172, 174, 175. szakaszaira, melyek ilyen esetben nagyobb szigort kívánnak, sőt a Criminalisten egyenesen halállal büntetnek. Mégis: a tolvaj összes haszna 2 garas volt, nem tört be, csak elrejtőzött, 15 éven aluli és szegény, a tárgyak visszakerültek a tulajdonoshoz. Ezért — ismét a Carolina 160. fejezete alapján, és persze Carpzov tekintélyével — halálbüntetés nem szabható ki. Javaslata megvesszőzésre és örök száműzésre irányult; az ostyák sorsára nézve még kínvallatást ajánlott. Nincs adat a tortúrára, de az ügy elhúzódott; az udvari kamara az adminisztráció felterjesztésére csak egy év múlva hagyta jóvá Zandl félsillingnyi megvesszőzését a pellengéren. majd száműzését. A fiút nemcsak szentségtörő lopásban, hanem hamis vádban (crimen falsi) is bűnösnek találta. Ehhez képest az ítélet enyhének számít; annak rendje és módja szerint végre is hajtották.

Tolvaj cigányok 17.sz végén

A másik esetben már nem a Carolinára, hanem a többszörösen zsinórmértékül rendelt Praxis Criminalisra hivatkozott a város. Mayr Franciska beismerte a 25 forint értéket meghaladó szentségtörő lopást, ezért a kódex szerint halállal kellene bűnhődnie, különösen visszaesése miatt. Mégis, mivel a lopott holmi kevés kivétellel visszakerült, a többiről itt van Bürgl Sámuel kötelezvénye, más lopás pedig nem bizonyult rá, a Pr. Cr. 85. c. 12. § 7. pontja szerint csak extraordinaria poena a helyénvaló. (A hivatkozás módja arra vall, hogy a törvénykönyv német szövegét használták !) A kamarai igazgatóság döntés előtt az orgazda letartóztatását és kihallgatását rendelte el, s ez meg is történt. Bürgl Sámuel azonban bizonyítani tudta, hogy ártatlan, mert a tárgyakat nem sciens qua tales, tehát egyházi jellegüket fel nem ismerve vásárolta meg, azután a valót megtudva segített a tettes letartóztatásában. Szabadlábra is helyezték, és most már csak az udvari kamara döntését kellett kisürgetni. Végre ez úgy ítélt, hogy a vádlott másfél évi fogságára és a kár megtérítésére való figyelemmel — bár halált érdemelne — még fél esztendeig dolgozzék bilincsben, majd menjen száműzetésbe. Ezen kívül nincs több teljes perünk; a szentségtörő lopás orgazdaságával vádolt Natl zsidó ügyében az ítélet nem maradt fenn, az 1701-ben szentségtörésért őrizetbe vett szabók iratai ugyancsak elkallódtak. Csak annyi derül ki róluk, hogy Jansler Ferenc szabólegényt a kapucinusok közbenjárására kiengedték, és visszaadták a kolostornak, ahol bizonyára addig is szolgált.

Kovács céh pénzes perselye 17.sz végén

A templomok fosztogatásához hasonló cselekményt követett el két éjjeli őr és sírásó, akiket a horvátvárosi bíró leplezett le. Kiásták a koporsókat, és deszkáikat eladogatták. A violatio sepulchrorum ugyancsak szent hely meggyalázásának számított, s az immár ismeretlen büntetés bizonyára szigorú volt, A két sírásó pere mellett fekszik Hirschl Vitus drámai vallomása is arról, hogy 1700-ban elhunyt felesége sírját is kifosztották, de a tetteseknek nem jött nyomára. Hét évvel később ezt a bűncselekményt is a sírásók rovására írták.

Díszes pénzesláda 17.sz végén

RABLÓK

Csak néhány esete maradt fenn, az ítéletek is különböző súlyúak. A Pr. Cr. a helyi szokás szerint kard vagy kötél általi halált rendelt a rablásra, ha nem voltak enyhítő körülmények; ha voltak, közmunka kiszabását írta elő. Ehhez híven Buda tanácsa — és nyilván az adminisztráció is — a latrociniumhan bűnösnek talált Lockgrasser Pált 1694-ben bitófára akarta juttatni, de ezt a várparancsnok helyettese megakadályozta. Több év után a kamarahuszárok tetten értek és elfogtak egy rác rablót, és a kamarai igazgatóság elrendelte, hogy a város ítélkezzék felette az osztrák büntetőtörvénykönyv szerint. A tanács őt — bizonyára enyhítő körülmények alapján — már 1698 márciusában félévi közmunkára ítélte, s a javaslatot felterjesztette. De a praedonatus el rapina vádlottja még másfél évnél tovább sínylődött a börtönben, döntés még mindig nem történt. A város — most már nevét is megmondva — ruhátlan és beteg állapotára, és főleg családja eltartásának költségeire hivatkozva nyomatékosan kérte az adminisztrációt, eszközölje ki az udvari kamaránál a netán elveszett ( !) ügyirat elintézését. A hosszú fogság után Puskaporos Miskót már semmiképpen sem ítélhették halálra.1 Az ilyen költségek és az őrizettel járó felelősség miatt kellett a városoknak egyenesen elrendelni, hogy ne térjenek ki a császári albizottság által nekik átadott rablók fölötti ítélkezés elől. Az időpontok egyezése szerint Budának Pató János huszár, Pestnek pedig Kandó Mátyás perét kellett lefolytatnia. Pató a sértettek kielégítése és társainak bevallása alapján kegyelmet kapott az uralkodótól, és magyar nyelvű békeesküjét letéve szabadult; az elrabolt drágaköves láda — konstantinápolyi gazdáinak elhalálozása folytán — később a kincstárra szállt

Menekülők 1686-ból

. Másként végződött Kandó pere, aki a velencei követ poggyászát rabolta ki. A sértett közbenjárása ellenére a Pr. Cr. 86. cikke alapján halálra ítélték, és az adminisztráció utasítására Pesten felakasztották. Érdemes itt megemlíteni, hogy a névrokonság alapján vele együtt elfogott Szabó Mihók ártatlanságának kiderültével kiszabadult, az igazi társtettesek nevét azonban a bitófára szegezték. Az osztrák főhatóságok tehát, amelyek emberölésért e korszakban egy vádlottat sem ítéltek halálra, a tulajdon súlyos sérelmeit (rablás, nagyobb értékű lopás) már többnyire kíméletlenül torolták meg.

I.Lipót tallérjának elő- és hátoldala 1682

PÉNZ-, OKIRAT- és MÉRTÉK HAMISÍTÓK

Csak a hamis pénz felhasználására van példa ebből az időből. Buda hatósága katonai panaszra 30, majd csak 12 forint pénzbüntetéssel sújtotta Gialmo Brentano kereskedőt, aki két katonának hamis dukátot adott el. A katonákat kapitányuk megfenyítette. Az okirat hamisítás anyaga ugyancsak szegényes. A szökése után három évvel ismét kézre került Piernbaum György katonai obsitot mutatott fel, de hamar felismerték, hogy hamis; végül maga is bevallotta. Büntetése ismeretlen, de még másfél év múlva is ült. Egy boroszlói születésű nőt, aki tagadás után mégis beismerte, hogy a felhasznált leveleket és váltót Waibel festő pénzért készítette neki, irgalomból csak kiutasították, a hamisító azonban áristomba került. Az osztrák törvénykönyvben megszabott testi vagy vagyoni büntetés alternatívájából a városok csak az utóbbit alkalmazták, azt is szerény mértékben. Elsősorban arra törekedtek, hogy a károsultnak elégtételt szerezzenek, így Buda a kettős mérleggel mesterkedő rácokat a gyapjú vételnél megrövidített szűcs kárpótlásán kívül mindössze arra ítélte, hogy két gyertyát szolgáltassanak a tanácsházán ülő szegény foglyok számára. Máskor — részletezés nélkül — négy forint büntetést szabott ki hamis mérték használatáért. A további esetekben nem annyira a mérték volt hamis, mint a szállított áru kevesebb. így két pozsonyi kereskedő vádat emelt Bürgl zsidó ellen, hogy 64 lat ezüst fejében kevesebbet adott el nekik, benne sok ónt is. Érdekes, hogy a tanács egy rác aranyművest alkalmazott szakértőnek. Az ő terhelő vallomása alapján az eladót a törvényszolga kezére adták, s az ezüstöt lefoglalták a Szentháromság szobra javára. Ugyancsak Budán panaszolt be Gering kirurgus egy mészároslegényt, hegy megrövidíti a naponta szállított hús mennyiségét; később az ilyen visszaélésen tetten ért mészárost egy órára, nyilván a népharag prédájául, a strázsamester helyisége előtti emelvényre állították.

Pest-Buda a 18.században

Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:
1./ Tolvajok és orgazdák
2./    Istenkáromlók és boszorkányok
3./ Házasságtörők
4./    Emberölés
5./ Hitvesölés
6./ Kettős házasság
7./ Nemi erőszak és társai
8./   Paráznaság és kerítés
9./ Orgazdák, csalók, sikkasztók, szökevények

10./ Templomi tolvajok, rablók, hamisítók

BŰN ÉS BŰNHŐDÉS A RÉGI TABÁNBAN ANNO 1686-1708:ORGAZDÁK, CSALÓK, SIKKASZTÓK, SZÖKEVÉNYEK

2012-01-27T20:00:00.004+01:00

CSALÓK,SIKKASZTÓK

A Praxis Criminalis alig szól valamit a csalásról, itt is inkább a szemfényvesztő pénzváltókról, vásári csalókról emlékezik meg. Leginkább ide soiolnám a csehországi Constanz Tamás esetét, akit 250 forint értékű arany- és ezüstpénze tett gyanússá. A strázsamester fogságából elővezetve bevallotta, hogy kártyázásból tartja fenn magát. Az ítélet bizonytalan idei közmunkára szólt a pesti városházán; csak akkor szabadulhatott ki, ha a pénz tisztességes eredetét bebizonyította.

Fél lábbal áll a büntetőbíráskodás területén a sikkasztás is. A városok gyakorlatában gyakori elszámolási perekben elsősorban a panaszos kártérítési igénye érvényesült, de sor korült büntető szankciókra is. így a kiadatásnál már említett Engelmann-ügyben a hűtlen kezeléssel vádolt boltiszolga 11 hétig ült — szerinte ártatlanul — a budai strázsamesteméi, közben volt gazdasszonya az üzletet felnyittatta, és mindenét elvitette. Egy budai pincér, aki gazdája pénzének egy részét elkártyázta, bilincsben dolgozva kellett hogy a hiányt előteremtse; később azonban eskü mellett szabadon engedték.Hasonlóan kötelezték elszámolásáig Pesten kényszermunkára Sarlay Jánost, aki Nyitra tájékán a város megbízásából hajdúkkal elfogott egy házasságtörő párt, de pénzükből közel 90 forintot zsebre tett. A legjelentősebb sikkasztási ügy Schorr György pesti piacbíró ellen folyt, aki ugyancsak hónapokat töltött a strázsa mester őrizetében. A tanács hosszasan vizsgálta pénzkezelését, és végül bűnösnek találta részben szándékosan elsikkasztott, részben ex culpa, hanyagságból a városra nézve elveszett összegek hűtlen kezelésében. Az ítélet állásvesztésre, az okozott kár megtérítésére és 50 tallér pénzbüntetésre szólt, melynek egyharmadát (25 ft) könyörgésére elengedték. Lehner János ügyében viszont, akit a polgárőrség számára átvett gyertyákkal történt visszaélésekben marasztaltak, a pesti tanács később megváltoztatta ítéletét, és helyreállította becsületét.

Kínvallatás

FOGOLYSZÖKÉS és SZÖKTETÉS

A Praxis Criminalis büntette a fogoly szökését és megszöktetését, az utóbbit szándék és gondatlanság esetén egyaránt. De Budán és Pesten, ahol az őrizet kezdetleges volta miatt elég gyakran szökött meg valamelyik fogoly, ezt a cselekményt alig torolták meg önállóan. Ha sikerült a szökevényt ismét kézre keríteni, a reá mért néhány forint pénzbüntetés eredeti cselekményét (pl. hatóságnak való ellenszegülés, tiszteletlenség) és a szökést együttesen vette figyelembe. Egyetlen esetben mondta ki a budai tanács hogy „die violirung des arrest vor sich Selbsten strafmässig", s ezért büntetése száz tallér lesz, de a jelekből ítélve csak jövedelemre akart szert tenni. Az összeget ugyanis — egyébként kétszeri mérséklés után csak a felét — a pécsi postamester tette le Bockh Kristóf volt boltiszolgáórt, aki a szökés után Pécsre ment, és ott házasodni készült. A számára kiállított bizonyítvány annyira takargatja a cselekményt, hogy nyilvánvaló: a postamestertől jövendőbeli veje tisztázásáéit szép summát lehetett kapni.

A fogolyszöktetés szándékos esete nem fordult elő, hiszen nem számíthatjuk ide az Unger—Krempl—Bösinger viszály során történt erőszakos zárfeltörést. Ha a kérdés szóba került, inkább annak megállapítására törekedtek a városok, hogy a szökésért terhel-e valakit felelősség, és ha igen, kit. A polgári eljárásjogban volt már szó róla, hoey a nem fizető adóst is áristomba tették; szökése esetén az azért felelős hatósági közeget kártérítésért lehetett perbe fogni.

Szökevény

Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:
1./ Tolvajok és orgazdák
2./ Istenkáromlók és boszorkányok
3./ Házasságtörők
4./ Emberölés
5./ Hitvesölés
6./Kettős házasság
7./Nemi erőszak és társai
8./Paráznaság és kerítés
9./Orgazdák, csalók, sikkasztók, szökevények

APRÓ ANNO AVAGY DÉDAPÁINK APRÓHIRDETÉSEI

2012-01-27T19:21:00.005+01:00

BÜN ÉS BŰNHŐDÉS A RÉGI TABÁNBAN ANNO 1686-1708:PARÁZNASÁG ÉS KERÍTÉS

2012-01-19T17:36:00.009+01:00

A katonaság állandó jövés-menése, a polgárság gyarapodása a rosszéletű nők seregét vonzotta a Duna-parti városokba. A hatóságoknak sok bajuk volt velük, sokszor ítélkeztek paráznaság és tiltott együttélés tárgyában. Ezeknek az ítéleteknek az előzményei azonban általában nem maradtak fenn, leggyakrabban két-három soros bejegyzések tartották fenn emléküket a tanácsülési jegyzőkönyvekben. Annyi kiderül belőlük, hogy egy-egy rossz életű nőszemély ügyében a városi hatóság meglehetősen sommásan járt el. Ha a nő beismerésben volt, vagy terhessége elárulta az előzményeket, nem volt nehéz elmarasztalni. De számos esetben a közhír, a könnyelmű élet gyanúja is elég volt a büntetéshez; egyre-másra seprűzték ki a nőket „wegen scandalosen vnd suspecten Hurenleben". Erre a fejlettebb jogi fogalmakkal szögesen ellentétes eljárásra maga az osztrák kódex (Pr. Cr. 81. c. 2. §) adott lehetőséget. Mint a törvénykönyv, a budai és a pesti gyakorlat sem tett különbséget a vadházasság és az üzletszerű kéjelgés között; az előbbiben bűnösök mégis kaptak annyi kedvezményt, hogy 8 vagy 14 napon belül férjhez menve a büntetéstől megszabadultak; ha pedig ez nem történt meg, a többiekhez hasonló száműzetés várt rájuk. Általában meg kell még jegyezni, hogy a kéjnőket rendszerint lopással is vádolták, s a büntetés mindkét cselekményért együtt sújtotta őket; így azt a váci vándorszűcsöt kifosztó nőszemélyt, aki mindössze két forintot ismert be díjként „propter turpem mercedem". Az ügyiratok hiányában nehéz megállapítani, a paráznaság vagy a lopás esett-e súlyosabban a latba.

Az egyes esetek önmagukban nem jelentősek, ezért inkább azt figyeljük meg, milyen természetű büntetéssel sújtották a tetteseket. A kerítésre, melyet az osztrák kódex külön szakaszban részletesen szabályozott (Pr. Cr. 80. c), mindössze két esetet találtam. Az egyikben a kerítőnőt (Kupplerin) 3 napon belüli távozásra kötelezték Buda területéről, holott a törvény szerint módjukban lett volna meg is vesszőzni; a másikban megelégedtek a száműzés fenyegetésével.A parázna nők szabályszerű büntetése a „hegedűvel" való kivezetés és a városból való száműzés volt, enyhébb megítélés esetén csak a kiutasítás és a „hegedűvel" való megfenyegetés. A „hegedű" (Fidel) az analógiák szerint három, kör alakú nyílással ellátott fenyítő-eszköz volt, mely az elítélt nyakát és két csuklóját úgy fogta össze, mintha hegedülne. Ebben a nyakkalodában kellett elviselnie a város végéig a tisztes életű polgárok, asszonyok és utcagyerekek szitkait, csúfolódását és hajigálását a szerencsétlen nőnek.

Ritkább esetben pénzbüntetést vagy „kótert" szabott ki hegedű helyett a bíróság; de volt olyan ítélet is, mely két-három egymás utáni napra a nyakkalodába kárhoztatta a bűnőst. Volt mód a büntetés enyhítésére is ; így Márton pesti magyar gombkötő feleségét közismert könnyelmű életéért arra ítélték, hogy három vasárnap világítson a templomban, vagy vigye a „hegedűt", de mert fiatal volt, és férje is hibáztatta magát, 12 forint pénzbüntetéssel szabadult. Sichlnét pedig, aki Hurerey mellett lopott holmit is adott el, előbb fél óra hegedűre ítélték, de azután férjére és fiára való tekintettel csak kiutasították. Egy őrmes-ternének a fornicatio miatt kiállott 14 nap áristomra és terhességére tekintettel elengedték a nyilvános büntetést. A visszaesés viszont súlyosbította a nő helyzetét; azt a személyt, akit Pest már kiutasított, 24 óra alatti távozásra kötelezték, valami alamizsnát nyomtak a kezébe, s a törvényszolga közreműködését is csak nehezen engedték el. Modauer szolgálóját pedig, aki a gazdájával való paráznaság gyanúja miatt már előbb a városon kívül került, de utóbb ismét visszatért, arra ítélte a pesti tanács, hogy hegedűben álljon a pellengéren, azután űzzék ki. Maga Modauer is súlyos pénzbüntetést kapott, de ezt némileg mérsékelték.

Ez átvezet a paráználkodó férfiak megbüntetésének kérdéséhez. Voltak szép számmal ilyenek is a városok tömlöcében. Az ugyan kivételes eset volt, hogy Buda tanácsa kiutasított egy pincért „ob suspicionem magnam inhonestae cohabitationis". De azokat a férfiakat, akik egyébként tisztességes nőt teherbe ejtettek, a cselekmény jellegére való tekintettel nem egyszer marasztalták gyertyában vagy viaszban a templomok javára.Eleinte ilyen jellegű volt a következményekkel nem járt paráznaság büntetése is, de egyre inkább helyet adott a pénzbüntetésnek. Jellemző, hogy Gloss Mátyás pesti szabólegényt céhe még ki is akarta rekeszteni a munkából életmódja és francia betegsége miatt. Súlyosabban bűnhődött Rumely Péter-rác, aki egy férjes nővel 8 hónapig élt együtt; 24 birodalmi tallér lefizetéséig áristomban tartották. Ugyancsak komoly összeget róttak ki azokra a legényekre, akik nyilvános kéjnővel közösültek; a hasonló személlyel a vízivárosi Kék kacsába kirándulgató — de utóbb ártatlannak bizonyult — Perger Zsigmond pesti fazekas (mint Huerentreiber) ügyében pedig részletes bizonyítási eljárást folytattak le Budán. Valószínűleg hasonló cselekményeket róttak fel tizenkét vargalegénynek, akiket „öt nap és öt éjjel folytatott epikureus életükért" két napi sáncmunkára ítélt a budai tanácsVégül álljon itt a paráznaság kísérletének büntetése. Huss Lukács festő legénye éjjel belopódzott a mesterek szobájába, ahol leányuk is aludt. Azzal védekezett, hogy csak meg akarta csókolni, mert szereti. A pesti tanács érthetően nem hitt neki; mestere elhagyására és egy tallér megfizetésére kötelezte.

A XVII. század vallási türelmetlenségének jele, hogy az osztrák büntető törvénykönyv külön cikket szentelt a zsidóval, törökkel vagy egyéb „hitetlennel" elkövetett nemi bűncselekményeknek. Ezeknek büntetési tételét súlyosabban állapította meg a közönséges cselekményekénél, s a 6. §-ban még azt is kimondta, hogy a joghatóság gyakorlója az uralkodó tudta és beleegyezése nélkül nem enyhítheti a büntetést. Budán egyetlen eset fordult elő, amely ennek a cikknek az alkalmazására módot adott. Higel János Keresztély 19 éves diák állott vádlottként a budai tanács előtt. A kihallgatás és szembesítés kimutatta, hogy egy Erzsébet nevű zsidólánnyal közösült, és őt teherbe ejtette. Így a Pr. Cr. szerint — érvel a tanács — testi fenyítésre és száműzésre (zum Staubbesen vndt Verweisung des Landts) kellene ítélni. Mivel azonban fiatal, anyja még él, a nő ajándékokkal csalogatta magához, és a jezsuita rektor is közbenjárt érte, eddigi — néhány hónapos — fogságát büntetésnek tudják be, és szabadon bocsátják. Ez a rendkívüli enyhesóg nyilván azzal függ össze, hogy Erzsébet, aki a diáktól származó gyermekét megölte, az eljárás folyamán ünnepélyesen katolizált; keresztapaságát maga Zennegg, az adminisztráció tanácsosa vállalta. Egyébként ismeretlen ítélete bizonyára irgalmas volt, hogy új hitét el ne hagyja, s ez az elnézés kihatott a férfi ügyére is.-

Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:
1./ Tolvajok és orgazdák
2./ Istenkáromlók és boszorkányok
3./ Házasságtörők
4./ Emberölés
5./ Hitvesölés
6./Kettős házasság
7./Nemi erőszak és társai
8./Paráznaság és kerítés

Következő rész: szerkesztés alatt

Forrás: Bónis György :Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708

TABÁN A XVIII.SZÁZAD VÉGÉN

2012-01-15T03:10:00.009+01:00

Tabáni városrész a képből kinagyítva:

Forrás:Rexa Dezső-Somogyi Aladár :Tabán

TABÁNI KAPUK(2. bővített kiadás)

2012-01-13T16:50:00.006+01:00

Orbán utca 9

A kapu használati értékén túl mindig jelkép is,valamiből valamibe átlépünk,valamit bezár,vagy kinyit, két teret összeköt és elhtárol.

Ha benn vagyunk, birtokon belül érezzük magunkat,ha kopogunk rajta , bemenni szeretnénk. Záróvonal, melyen átlépve más térben ,netán más idősíkban , más világban vagyunk, s ha nem tudunk átlépni rajta , hiányérzetünk támad , fantáziálni kezdünk , mi lehet mögötte. Ezeket a régi , köddévált tabáni kapukat nézve sok minden jut eszembe. Talán egy- kettő még a nagy tabánégés előtti időből való, amikor dúsan faragott , vasveretes nehéz tölgyfa kerültek ki a tischlerek keze alól kétkezi verejtékes munkával . Igazán ez akkoriban sem lehetett olcsó mulatság. Később az újjáépítés időszakában , meg a kiegyezés utáni nagy budapesti építkezések idején felözönlő iparos, munkás réteg már egyszerűbb kapukkal is beérte , melyek a célnak megfelelő kivitelben készültek, felesleges cirádák nélkül. Ha belegondolok, némelyikük többszáz éves, szúette deszkáival dacol a múló idővel, emlékezik szomorú és boldog ajtónyitásokra, gyerekzsivajra, öregek csoszogására, ünnepi muzsikára és puskaropogásra,1849- es várostromra, postások kopogtatásra, hajnali részegek mámorára.

Rajtuk hozták be a megkeresztelt újszülötteket,vagy kísérték utolsó útjukra a holtakat. Öröm és bánat vonult át rajtuk. Mára fizikai valójuk megszünt, már nem nyílnak sehová, mögöttük a ház összedőlt, lebontották eldózerolták , kifakult fotók csupán. Emlékei egy letünt kornak.

Legkedvesebb közülük a Holdvilág utca 14 kapuja, a festők által is leggyakrabban megörökített kapu, nagy szerencse , hogy közeli kép is fennmaradt róla. De említhetném az Albecker szélesen terpeszkedő boltíves bejáratát, az Árok-köz 4 barokkos remekművét, vagy a Bocskay tér 2 mementóként álló kapuját, miközben a házat mögötte már elvitte a sitteskocsi. Vagy nagyapám házának deszkapalánkját az Árok utca 29-ben. A bontáskor 1933-ban talán újra beépítésre került egy-kettő a szúette kapuk közül, ma is él , létezik , döng és csikorog és szélcibálta hirdetéseket ragasztanak rá , de 79 év távlatából ezt már nem lehet követni, bele kell nyugodni : a kapuk ugyanúgy születnek, élnek és meghalnak, mint mi emberek.

(kassius)

Naphegy u 37

Kör u 17

Kömúves u 15

Komló u 36

Kereszt tér 20

Kereszt tér 12

Ív utca 10
Í

Holdvilág u 14

Holdvilág u 2

Hadnagy u 20

Hadnagy u 41

Bocskay tér 2

Arok u 29

Árok köz 4

Aranykacsa u 7

Aranykacsa u 1

Hadnagy utca 14

Gellérthagy u 53

Fehérsas u 6

Aranykacsa u 31

Rabecz István szatócsüzlete az Aranykakas utcában

Hadnagy utca 5

Hadnagy utca 20

Holdvilág utca 14

Kereszt tér 4 , a híres Albecker vendéglő kapuja

Kereszt tér 12 , a Farkas Béla -féle vendéglő mellett

Kereszt tér 20

Kereszt utca 6 , a "régi" Kakuk vendéglő

Kereszt utca 17 Avar vendéglő (az ú.n Felső-Avar)

Kör utca 17

Krausz Poldi bácsi legendás Mélypincéje a Fehérsas u 4-ben ( Vahot Imre Ady, Krúdy , Dutka Ákos tanyája, de Zórád Ernő is megfordult benne

Naphegy utca 37

Szarvas tér 7

NAGYAPÁM FOTOALBUMA

2012-01-11T19:27:00.004+01:00

Elkészült nagyapám fotóalbuma , mely jelen blog megteremtésének kiindulópontja volt. Néhai Szentkeressy Nagy Károly Ágost nyomdász , kotta - és betűszedő mester az Athenaum nyomdából szabad idejében szívesen sétált gyermekeivel a zeg-zugos tabáni utcákon, ide kötötték gyökerei, itt született , itt lett felnőtt, 35 évig mindennap gyalog sétált le a Hadnagy utcán a villamoshoz , hogy átmenjen dolgozni Pestre, a nyomdába

Nagyapám, Szentkeressy Nagy Károly Ágost, kotta- és betűszedő nyomdász

Az 1900 -as budapesti lakcímjegyzék tanúsága szerint 1900-ban az Árok utca 29*-ben lakott, feltehetően dédapám id.Szentkeressy Károly kádármester házában. Erről a házról egy harminc évvel később készült fotó is létezik.1904-ben a család gyarapodásával összefüggően már a Csend utca 1 -be költöznek, a szegényebb iparos negyedből a polgári létbe vezető több szobás emeleti lakásba. A fotók alapján igen csak szerette saját környezetét, megfordult a kockás abrosszal terített tabáni kiskocsmákban , a János-hegyi vendéglőkben, kirándult a budai hegyekbe , bérelt autóval kirándulást tett Egerbe stb. A fotók legtöbbje ma már a Tabáni Helytörténeti Gyüjtemény része.

Az album megtekinthető a Tabán Anno Fotótár-ban

* Tabáni lakcímjegyzék " Betűszedő" mesterség rovatban

ELEINK A BORRÓL.....

2012-01-11T04:04:00.008+01:00

JAVALJA AZ ISKOLA A BORIVÁST!!!

Melyik az az iskola, amely ilyen szimpatikus tanácssal szolgál? Melyik volna, ha nem ama híres salernói, amely a középkortól kezdve napjainkig felnyúlólag ellátott bennünket a legmegszívlelendőbb orvosi tanácsokkal. Magyar őseink egyébként a borital dolgában széleskörű tapasztalatokra támaszkodhattak. Ismerték ők a bor hatását és ha a heteken-hónapokon át tartó vendégeskedések nem is voltak mentesek holmi túlzásoktól, a magyar ember tudott ésszerűen inni. Sokat mozgott a szabadban, erősen zsiros, fűszeres ételekkel táplálkozott, ezekhez pedig elcsúszott a könnyű bor, jókora kortyokban, hiszen a mámort

amúgy is eloszlatta a friss levegő, amelyben több részük volt az ősöknek, mint az utódoknak.

A megbízhatatlan víznél is egészségesebb volt a könnyű bor, amelyet nemzedéken át megszokott a magyar ember szervezete. Aki soha nem iszik alkoholos italt, azt egy pohárka bor is megrészegíti, nagyobb mennyiség pedig sírjába viheti. A rendszeres borivás a magyar ember szervezetét „alkoholizálta," azaz ellenállóvá tette a kisebb mennyiségű alkohol káros hatásai ellen.

Nincs mulatság bor nélkül Budán (1910 körül)

Óvakodjunk tehát magyar eleinket szigorúan elitélni azért, mert Anonymus szerint magnum aldumast csaptak; mert a sankt-galleni kolostorban hangosan mulattak és mert krónikáink szerint II. Béla „nagyon sok bort ivott." Ha mindezt a borkedvelést nem tartotta volna féken egy józan ösztön, a magyar faj elkorcsosodott kretineket tudna csak felmutatni, holott az ellenkező az igaz: a magyar faj testben-Iélekben egészséges egyéneket termel mainapiglan.

Nem mindenütt értik a mértékletes ivás művészetét. A sajnálatraméltó gyárimunkás hitvány pálinkával mérgezi magát és utódait, a német diák az értelmetlen Frühschoppen-nél ostobán butitja magát sörrel, a prohibiciós amerikai pedig válogatás nélkül önt magába mindent, aminek szesz-szaga van.

A régi magyar ember, amint említettem, ösztönszerűen megismerte a határt, meddig szabad elmennie. Meg aztán állta az iskola parancsszavait. Persze nem minden magyar ember jutott el a salernói iskolába, a salernói iskola aranyszabályai azonban eljutottak minden valamirevaló műveltségű magyar emberhez. A Régimen Sanitatis Salernitanum ékes hexameterekbe volt szedve és szájról-szájra, apáról fiúra szállott ebben az országban, ahol minden valamire való ember tudott latinul. Még meg is szaporították a verseket. így pl. az

egyik leggyakrabban citáltat nem olvastam sehol sem:

Post coenam stabis, aut passus mille meabis.

Magyarul:

Ácsorog, aki evett, vagy lép egyezerét!

Ivócimborák 1910 körül a Tabánban

A salernói iskola aranyszabályainak olyan nagy volt a népszerűsége, hogy Felvinczi György, a derék kolozsvári tudós lefordította őket és 1694-ben Lőcsén kinyomatta. Ez a fordítás aztán Kolozsvárt 1770-ben: majd 1776-ban is megjelent a fordító neve említése nélkül. Felvinczi György nagyon lekiismeretesen fordított, sőt talán túlságosan is. Nyilván a legjobb szándékkal azt hitte, hogy csak használ vele, ha embertársainak az egysoros latin verset négy-öt sorban magyarázza el. Épen ezért az eredeti mellett én inkább csak a magam szerény egyszerű, de térfogatban az eredetihez alkalmazkodó fordítását citálom.

Nézzük tehát mit javai az iskola a borról. Itt van pl. egyike a legnépszerűbb latin szállóigéknek:

Iliter prandeiulum sit saepe parumque bibendum.

Magyarul:

Gyakran s kortyunként iszogatva, jó az ebéded.

Egyáltalán bajok lesznek, ha az ember evés közben nem iszik, ami latinul így hangzik:

Ni tu saepe bibas et rebibando bibas!

Nyilvánvaló, hogy a magyar bibasz- (mafla, ostoba) szónak is az az etimológiája, hogy az ilyen embert még a borhoz is biztani kell: (igyál!)

További utasítást arra nézve, hogy mikor kell inni, ez a sorpár tartalmaz:

Si tibi serotina noceat potatio; vina

Hóra matutina rebibas et erit medicina.

Magyarul:

Ártalmadra vagyon késő estén a borocska:

Gyógyszerré válik, reggel időn, ha iszod.

A boros disznótor ajánlatos voltára is céloz az iskola, mondván:

Est caro porcina sine vino pejor ovina;

Si tribuas vina, tunc cibus est medicina.

Magyarul:

Sertés jó kupa bor nélkül rosszabb a ju'husnál

Ám ételt s gyógyszert nyersz benne leöntve itallal. A vörös bornak meg vannak a maga rossz tulajdonságai:

Si vinum rubeum nimium quandoque bibatur.

Venter slipatur, vox limpida turpificatur.

Magyarul:

Bort, ha vöröst iszogatsz, gyomrod s torkod berekeszti.

Az italtól elvárhatók a következő tulajdonságok:

fortia formosa, fragrantia, frigida, frisca....

Azaz a bor legyen erős, szépszínű, zamatos, behütött és frissen

szökellő! Izabella királynő és János Zsigmond, úgy látszik, különösen tiszteletben tartották ezt a szabályt, mert az egykorú Forgách Ferenc nagyváradi püspök nem győzi őket korholni jegesbor kedvelésükért. Szerinte Erdély minden bajának forrása a jeges bor volt. Volt is idő, amikor orvosi körökben kigyót-békát kiáltottak a boritalra, mint amelynek nincs szerepe a gyógyászatban. A bökkenő csak ott van, hogy akármilyen nagyot haladt is a hygiene, vannak olyan népszerűségükben népszerűtlen betegségek, mint az influenza, spanyol-nátha és náthaláz, amelyeknél megáll a tudomány. Nem tudjuk honnan jönnek, nem ismerjük az orvosságot ellene. És egyszerre csak előkerül a bor! Tessék csak a házi orvos urat megkérdezni, hogy a jelentkező náthaláz ellen nem a legjobb antidotum-e egy kis fiaskó szamorodni árán megszerzett Nobelspitz?

Sejtette' ezt az iskola, amikor lépten-nyomon megmagyarázza, mint válik gyógyszerré a bor. És ma is ott vagyunk a borkuránál. Csak azt ne higyje senki, hogy a salernói iskola és mai korunk közötti időben intuitív elmék nem jöttek volna rá a borkura kiválóságára . . . Bizony rájöttek, aminthogy részletesen kifejtette a maga borkurájának helyességét a tudós humanista Kassai Dávid Zsigmond, aki 1580-as években Brassóból ilyen levelet írt Kovacsóczy Farkasnak, a Báthoryak híres kancellárjának:

„Egészséges koromban — írja az ágynak dőlt Dávid — mindig sajnáltam, hogy nemcsak hogy nem tudom a vizet meginni, de mind jobban válogatok a

borokban. Bárcsak a beteg embernek is az volna a diétája, ami az egészségesnek! Megjegyzem, hogy én jelenlegi állapotomban nem élvezetből hanem orvosság gyanánt iszom a bort. És kiróhatná fel a betegnek, ha szereti az orvosságot szedni? A vízivás természetes valami, amiből az következik, hogy inkább az egészségeseknek, mint a betegeknek való. A bort viszont a vízözön után azért adták az istenek az embereknek, hogy üdülésükre és orvoslásukra szolgáljon. Nyilvánvaló, hogy főképen a betegeknek való. Az egészséges embernek nem kell sem orvos, sem orvosság.

Ezért intette már Pál apostol is Timotheust:

— Bort igyál, mert nem jó a gyomrod és gyakorta beteg vagy! Erre bizonyára azt mondod, hogy az apostol nem épen édes bort ajánlott. Értem, de nem ajánlott savanyut sem. Olyan bort kell inni, amely a bágyadt természetet felélénkíti, aminthogy az édes bor engem egész testemben felfrissít. Ne igya ezt, akinek nincs, én azonban kellő mennyiségben hozzájuthatok ahhoz, ami gyenge testemnek a legegészségesebb.

“Bizony szittya nép vagyunk és így szeretnünk kell a bort. Ami pedig Pompeius példáját illeti, aki inkább meghalt volna, semhogy Lucullus módjára dő-

zsöljön, megjegyzem, hogy a példa nem találó, mert Pompeius is hajlandó lett volna mindenre, ha olyan borzalmas kólikában szenvedett volna mint én.

Mégis, sajnos, sok vizet kell innom, hogy megszabaduljak a makacs belső nedvektől. E vizek bámulatos hatását tudják prédikálni az orvosok, én azonban csak undorral tudok vizet nyelni. Utána sört iszom ..."

íme, így írt a tudós Kassai Dávid ötödfélszáz év előtt. Azóta, higyjék el nekem, nagy dolgokban nem sokat változott a világ. A bor pedig nagy dolog. Tudták ezt a régiek, a fentieken kivül elmondván, hogy borban az igazság, elénekelvén, hogy felfelé megy benne a gyöngy. Azt azonban nem tudták, hogy a borban vitamin is van. Ez a bornak legnagyobb modern dicsősége. Tessék csak megkérdezni a házi orvos urat. Szóval a boritalt még mindig javalja az iskola ...

A híres tabáni Albecker vendéglő pincéjében.....

Csodálatos dolog, hogy a bor iránt jó indulattal viseltetnek azok is, akik nem valami nagy barátai az alkoholnak. Dóczi Lajost pl. bizonyára senki sem vádolta alkoholizmussal. Már pedig ő vele esett meg. hogy ezelőtt vagy ötven esztendővel a pesti Kávéforrásban az akkori írókiválóságok asztalánál ülvén, tréfából egy bordalt rögtönzött, amely Jó a bor, jó a bor címmel és kezdettel névtelenül megjelent a „Borsszem Jankó"-ban. Innen valaki kizenésítette, a dalárdák felkapták, dalgyűjteményekbe bevették, elszavalták,- úgyhogy Dóczi azon vette magát észre, hogy van egy műve, amely népszerűbb a ,,Csók"-nál és „Faust" for d í t á s á n á l, csakhogy senki sem tudja, hogy ő a szerzője. Hosszú évek multával — 1890-ben kiadott költeményes kötetében — szögezhette le csak, hogy ő a szerzője a lendületes kis dalnak, amely így végződik:

Jó a bor, jó a bor,

Mindig jó az kincsem!

Rossz a bor csak egy esetben:

Akkor, mikor nincsen.

Forrás:dr Siklóssy László: Gyorskocsin Erdélyben

BÜN ÉS BŰNHŐDÉS A RÉGI TABÁNBAN ANNO 1686-1708: NEMI ERŐSZAK ÉS TÁRSAI(18+)

2012-01-10T08:22:00.021+01:00

Reinold (Renolde) Ker. János milánói születésű, 40 éves, nős és családos polgárt, a Máriaképhez címzett budai fogadó tulajdonosát, a tanács 1689 vége felé őrizetbe vétette azzal az indokkal, hogy Merkl kovács mostohalányával, az alig 14 esztendős Katával fajtalanságot követett el. A gyanúsított az udvari kamarához és az igazgatósághoz fordult, tiltakozva a vád ellen. Igaz, hogy a lány Belgrádban egy ideig szolgálatában állt, de a dobosokkal folytatott titkos paráználkodása és lopás miatt elbocsátotta. Erre az anya kitalálta, hogy viszonya volt vele, és hogy ő, holott jó férj és atya, a leányt „von vorne vnd hinten gebraucht"; ilyesmi igazán eszébe sem jutott. A kamara és az inspekció is Buda hatóságát bízták meg a processus inqui-sitorius lefolytatásával. A bírósági és „jóságos" kihallgatást a tanúk és a leány vallomása alapján „in puncto aduiterii, coactae libidinis et peccati contra naturalem usum", tehát három főbenjáró bűncselekmény gyanújával vezették le. Reinold előbb csak annyit ismert el, hogy a hajón közös kabát alatt aludtak, mert szűk volt a hely; később a tanács előtt beismert 3—4 közösülést, de kitartott amellett, hogy nem élt kényszerrel, és nem hátulról végezte; a szembesítés után végül bevallotta, hogy a leányt „auch von hinten her an gehörigen Orthe gebraucht hate". A tanács ítélete a Praxis Criminalisnak tűzhalállal, karddal, száműzéssel fenyegető szakaszaihoz képest enyhe volt, mert a fogadóst csak kiskorú leánnyal hátulról véghezvitt közösülésért (házasságtörésért és erőszakért nem!) büntette meg 100 dukátra azzal, hogy lefizetéséig őrizetben marad.

Igaz viszont, hogy a vád tár-hat alkalommal közösült tehénnel, ebből kétszer józan fővel. Kérdésekre kijelentette, hogy mindig ugyanaz a tehén volt, és az állat gazdája, a magyar Miklós érte tetten. A város felterjesztése főleg a rabtartási költségek miatt sürgette az ítéletet, mert Lukács már több mint fél éve volt fogságában.A döntést nem ismerjük, de nem lehetett nagyon könyörületes. Két évvel később az udvari kamara az adminisztráció előterjesztésére a Pr. Cr. 73. c. alapján arra ítélte a székesfehérvári Weinreich Gottfridet, hogy kard által veszítse életét, majd hamvait szórják a szelekbe a kutyáéval együtt, amellyel vétkezett.

Vérfertőzésre is csak egy esetet találtam. Kirnzl fuvaros felesége egy évnél hosszabb ideig csavargott sógorával, ezért incestus gyanújába esett, s ezt be is vallotta. Bár a Pr. Cr. 74. cikke szerint testi fenyítés és örökös száműzés várt volna reá, Kollonics bíboros és a helyi papság közbenjárására csak egyházi büntetéssel sújtották: vasárnap a mise idején gyertyával kellett a templom kapuja előtt állania. Az enyhe ítéletben alkalmasint része volt annak is, hogy férje hajlandónak mutatkozott a hűtlen asszonyt visszafogadni. Az erőszakos nemi közösülésre is kevés adatunk van. Az egyik esetben Burckhardt Rózsa Anna 12 éves cselédlány vallott gazdájára, Albich Kristóf hivatalszolgára, hogy családja távollétében ledobta az ágyra, és elvette ártatlanságát. Buda tanácsa szemlét rendelt el, melynek során az esküdt bába megállapította, hogy a leány érintetlen. Kiderült, hogy amit a vérzésről elmondott, azt csak mostani gazdasszonyának elbeszéléséből tudta meg. Mivel a vádlott tagadott, a lány vallomása ingadozott, s a szemle is ellene szólt, a felfüggesztett Albichot ismét visszafogadták szolgálatába. Ha férjes asszony volt a sértett, a városi hatóság arra is törekedett, hogy a családi békét helyreállítsa. Ezért bocsátotta el Kirchhofernét, akit egy franciával értek tetten; a felek vallomása szerint a nemi erőszak csak a kísérletig jutott el, ezért Pest tanácsa megelégedett a férfi 50 forintra való megbüntetésével.Végül említést érdemel egy anekdotának is beillő eset. Scheibelhofer Jakab szolga a budai szőlőhegyen sétáló polgári házaspárt azzal rémítette meg, hogy jönnek a kurucok. A férj gyorsan elbújt, az asszony azután engedett a támadó akaratának; az úgy érte el célját, hogy megfenyegette: ha nem áll kötélnek, 15—20 kuruc megy majd végig rajta, Kedvét kitöltvén, még ki is fosztotta a polgárokat. ítélete sajnos nem maradt fenn, de alig hinném, hogy a város méltányolta leleményességét; annál kevésbé, mert a fogságban beismerte tettét.

Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:

1./ Tolvajok és orgazdák

2./ Istenkáromlók és boszorkányok

3./ Házasságtörők

4./ Emberölés

5./ Hitvesölés

6./Kettős házasság
7./Nemi erőszak és társai

Következő rész: szerkesztés alatt

Forrás: Bónis György :Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708

SZÜRET SÖRREL ,AVAGY MIÉRT ISZNAK A BUDAIAK INKÁBB BORT?

2012-01-10T07:59:00.002+01:00

Érdekes az a lelkiállapot, amelybe a megrögzött borivó kerül, ha itala veszendőbe megy. Ilyen lelki trauma érte a budai polgárokat, amikor az 1300-as évek elején Róbert Károly a cseh Vencellel mérkőzött a magyar koronáért. Az ostromolt Buda Vencel pártján állott, s minthogy Károly nem tudta megvívni a falakat, hogy kicsalja a várvédőket, hadait a szőlő és a gyümölcsösök kivágására küldte.

A borzalmas látványt nem sokáig nézték tétlenül a kardos budaiak; kirohantak a Fehérvári bástyán, és a kifosztott pincék borának élvezetétől harcképtelen ostromlókat megfutamították. Károly csele tehát a visszájára sült el, de a szőlő kiirtása súlyos következményekkel járt. Szomorú szüret várt a budaiakra, akik bor híján bosszúra vágytak, s iszákos lelkülettől hajtva még a pápával való szembeszállástól sem riadtak vissza.

A pápa ugyanis Károlyt segítette és az ellenpárti Budát átok alá helyezte. Peturmann a Vencel-párti városbíró jóféle cseh sört fizetett a szomjúhozó polgároknak, akik feloldozták magukat a pápai átok alól, s felszólították a plébánosokat a szentségek kiadására. Mivel azok többsége vonakodott engedelmeskedni, néhány renitens pap segítségével ők maguk vetették egyházi átok alá VIII. Bonifác pápát. Az ünnepélyes szertartáson többen tökrészegre itták magukat, mások élvezettel tapogatták a színültig telt billikomok és az utcalányok elegáns gömbölyűségeit: a nemes bosszú százféle kéje bizsergette őket. A híres budai veres helyett a híg aranynak becézett ser is megtette, „rút kurrogást téve a belekben hosszasan megkotlódott emésztetből”.

Amikor a hangyaszorgalommal és makacs eltökéltséggel sört vedelő Vencel király és csehei visszatértek Prágába, láncra verve magukkal vitték a hivatalától megfosztott, Károly-hívő rektort. Wérner fia Lászlót. Az vagy három év raboskodás után megszökött, és párthívei segítségével az éj leple alatt bejutott a Várba, hogy leszámoljon ellenségeivel. Több polgárt azonnal felkoncoltak, Peturmann anyaszült meztelenül menekült el, két barátját viszont ló farkához kötve végezték ki, a hitszegő papokat bilincsben küldték az esztergomi érsek börtönébe.

A bevonuló Károly király pedig jóféle szerérmi borok csapra verésével engesztelte meg a polgárokat, ám annak a régi seres szüretnek az emlékét még sokáig őrizték az adomázó budaiak.

Forrás: serteperte.blog.h

Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:1./ Tolvajok és orgazdák
2./ Istenkáromlók és boszorkányok
3./ Házasságtörők
4./ Emberölés
5./ Hitvesölés

6./Kettős házasság

Következő rész:

Forrás: Bónis György :Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708

Read more: http://tabananno.blogspot.com/2012/01/harom-nagy-hitvesolesi-ugy-fordult-elo.html#ixzz1j2K9rrzY

TABÁN FOTÓK A FORTEPAN.HU-N

2012-01-09T04:52:00.005+01:00

Kömüves utca 1930 körül

Madártávlat a Gellérthegyről

Hadnagy utca 1932 előtt

ÖSSZESEN 35 KÉP ITT TEKINHETŐ MEG.

BŰN ÉS BŰNHÖDÉS A RÉGI TABÁNBAN ANNO 1686-1708 /6: KETTŐS HÁZASSÁG

2012-01-08T07:37:00.003+01:00

Ennek a bűncselekménynek több esete azzal az ellentmondásos helyzettel függ össze, hogy HL Ferdinánd törvénykönyve és a korabeli jogszabályok is súlyosan büntették a bigámiát, viszont a bíróságnak számolnia kellett a protestáns konzisztóriumok bontóperes gyakorlatával, ha nem akart elszakadni a magyar jogélet realitásától.

Így a Budáról és Pestről ismert egyik esetben sem került sor a Praxis Criminalisban rendelt kard általi halálbüntetés kiszabására.

Az első ismert vádlott Vicsay Istók református magyar. Buda az adminisztrációhoz terjeszti fel vallomását, és megjegyzi, hogy a Pr. Cr. szerint halált érdemelne, ám az adott esetben ezt nem lehet kiszabni. Gyakori ezen a vidéken, főleg kálvinisták között, hogy valaki elbocsátja első feleségót „per repudium", és bizonyos összeg lefizetése mellett (?) mást vesz nőül; így Vicsay nem rosszhiszeműen járt el, Javaslata, hogy válasszák el második feleségétől, térjen vissza az elsőhöz, a büntetést pedig az egyházi felsőség rója ki rá. Az adminisztráció már nem méltányolta a magyar viszonyokat, és az udvari kamarának abban az értelemben tett javaslatot, hogy a férfit kard általi halállal, a második asszonyt pedig pellengérrel és száműzéssel sújtsák. Felsorolta azokat a tényeket, amelyek a férfi és a második asszony tudatosságát bizonyítják. A kamara az asszonyra nézve így is döntött, de a férfi büntetését együgyűségére és a kálvinista szabályok hiányos érvényesülésére való tekintettel öt évi, bilincsben végzendő kényszermunkára enyhítette a császári hajóhadnál vagy erődítésnél.

A másik bigámia-ügy, Gall János György budai mészárosé, valóságos tengeri kígyóvá dagadt. Gall nem volt már fiatal ember, amikor a tanács elé került; eredeti lakóhelyén, Mannheimben 1669-ben nősült meg először. Minthogy azonban szívesen járt más nők után, és korosodó feleségétől meg akart szabadulni, széltében kezdte híresztelni, hogy az asszony boszorkány. Nem átallotta azt sem, hogy ezen a címen az ottani konzisztóriumtól ágytól és asztaltól való elválasztást, a tanácstól pedig feleségére halált kérjen. Ehelyett a mannheimi bíróság őt ítélte el házasságtörésért, előbb kétszer becstelenítő büntetésre, majd a városból való kiseprűzésre. Azt már nem tudta megakadályozni a jeles tanács, hogy egy Plank Margit nevű fiatal lányt magával ne vigyen. Magyarországra jővén Gall elhallgatta házas állapotát, és Maroson feleségül vette a szeretőjét. Nem sokkal Buda felszabadulása után megtelepedett a városban, békén folytatta mesterségét, házat is szerzett, s az új asszonytól négy gyermeke született. De balszerencséje a városba hozta egy volt polgártársát, s ez sietett őt bevádolni a tanácsnál. A magisztrátus 1695 elején börtönbe vetette a házaspárt, és lefolytatta a büntetőeljárást. Gall mester a kérdőpontokra következetesen azt válaszolta, hogy nem bűnös a kétnejűségben, mert az első asszony boszorkány volt, nem feleség. Német birodalmi priuszát természetesen elhallgatta, de a városbeszerezte az iratokat Mannheimből, és megtette javaslatát az ítéletre.Ezzel kezdődött a „furfangos mészáros" budai kálváriája; házastársát két polgár kezességére szabadlábra helyezték.

A tanács javaslatát az adminisztráció (talán módosítva) továbbította Bécsbe; a hazai anyagban csak az utóbbi maradt fenn. A mannheimi előzmények és a kötelék fennállása alapján megállapította, hogy Gall a Maroson hamis tanúk jelenlétében kötött házasságért a Carolina 121., a Praxis Criminalis 77. cikke és Carpzov tanítása alapján kard általi halált érdemel. Ágyasát mint adultérât testi büntetéssel és száműzéssel, a tanúkat pedig a lex Cornelia de falsis értelmében börtönbüntetéssel kell sújtani. Az udvari kamara határozata azonban késett. A városi tanács és az adminisztráció nem győzte sürgetni a döntést; hivatkoztak a hosszú fogság következményeire, egyrészt a költségek növekedésében, másrészt a halálbüntetés lehetőségének — az osztrák jog szerinti — elenyeszesében. 1696 februárjában az ügyben nyilatkozni hivatott új udvari kamarai ügyésznek, Hoche-nak küldött szerencsekívánatokhoz a Gall-ügy és egy másik per elintézésének sürgetése járult. Végre az udvari kamara meghozta ítéletét: Gallt a kiállott egy év és egy napi fogságra tekintettel 4, feleségét 2 évi kényszermunkával sújtotta, a bűntársakra nézve pedig vizsgálatot rendelt. A tanács kihirdette az ítéletet, de — nyilván a költségek miatt — rögtön megengedte Gálinak, hogy egy időre hamzsabégi gazdaságába mehessen, és így gyermekeit eltarthassa. Csak közel fél év után, az adminisztráció utasítására hozták vissza a börtönbe. Az asszony kitöltötte két esztendejét, ezután szabadult, és kitiltották a városból, férje azonban továbbra is a kegyetlenkedő Gnestel törvényszolga kezén maradt. Igaz, ezt az ütlegelés megismétlődése miatt elbocsátották, de kevés túlzás lehet Gall későbbi panaszában, hogy hat évi fogsága alatt tizenháromszor verték véresre, és hallását is elvesztette.Az utolsó félesztendőben az adminisztráció engedélyével bilincseitől eltekintve szabadon közlekedhetett a Várban. Az udvari kamara végre elengedte büntetésének utolsó hónapját, de ennek sem vette hasznát, mert a városi tanács láthatóan elszabotálta a rendelkezés végrehajtását.

A Gall-ügy még a büntetés kitöltésével sem ért véget, A tanács nem sokkal utóbb, 1700 márciusában utasítást kért az adminisztrációtól, mert a mészáros tovább folytatta együttélését feleségével, ez pedig a mintegy ezer forint értékű közszerzeményből való kielégítéséig nem hagyta el a várost. Csak negyedévi töprengés után találtak megoldást; addig a mészárost mindenesetre újból őrizetbe vették, ezúttal a strázsamesternél. Az adminisztráció előlegezett egy évi házbért, lépéseket tett a svábországi követelések behajtására, és meghagyta az. asszony kifizetését, még az árvapénzek rovására is. Plank Margit most már bizonyos összeg birtokában, békeesküt tévén, elhagyta a várost, s egy hét múlva Gallt is kiengedték a fogságból. De korai volt a magisztrátus öröme, hogy megszabadult tőle. A „furfangos mészáros" ugyanis folytatni akarta mesterségét, s ebben támogatta az adminisztráció is. A budai mészáros céh és a város ünnepélyesen tiltakozott, sőt a magyar kancelláriától (egyelőre hatástalan) tiltó parancsot is eszközölt ki ellene.Ezzel az akciójával — ha lehetett — még rosszabbul járt. Gall elindult Bécs felé, és már 1701 tavaszán ismét együtt élt Plank Margittal Magyaróvárott. A visszaeső bűnöst hiába kérte ki a tanács az ottani hatóságoktól. Bizonyára neszét vette az üldözésnek, és nyáron már felségfolyamodványt nyújtott be, amelyben Bösinger polgármester és a budai magyar mészárosok ártatlan áldozatának tüntette fel magát. Minden vagyonát elvették — írta — , selymának, tolvajnak, boszorkánymesternek szidalmazták, sötét börtönbe csukták hat évre, össze-vissza verték. Kérte a javaiba való visszahelyezését és még elégtételt is, hiszen ő mindvégig ártatlan volt: első felesége nem asszony, hanem boszorkány. Az udvari kamara kihallgatta a Bécsben időző Bösingert, de Gálinak nem adott hitelt; a panaszt az adminisztrációnak adta ki, és figyelmeztette a bigámiába való visszaesés veszélyére. Csak annyit kívánt, hogy ha Budán ismét kézrekerülne a házaspár, Bösinger ne vegyen részt a jogszerűen folytatandó ítélkezésben.

Még egy esztendőbe telt, amig Gall rájött, hogy a boszorkányváddal nem ér célt. Az is lehet, hogy megunta Plank Margitot, és ifjabb menyecskéhez pártolt. 1702 augusztusában mindenesetre már azon a címen kért teljes visszahelyezést a királytól, hogy a második asszonnyal nem akar többé együtt élni, csak „tűrhetetlen paraszti tudatlanságból" kötötte második házasságát, és error iurist követett el. A beadvány most is megjárta a szokott utat; Buda tanácsa már éppen elosztotta a Gall-ház vételárát, és élesen ellenezte az infamia iuris notata személynek vagyonába és mesterségébe való visszahelyezését. Az adminisztrációnak mégis számot kellett adnia a mészáros lefoglalt ingóságairól. Ezzel eltűnik szemünk elől a ravasz ember, aki a jog útvesztőjében bujkálva nemcsak életét, de vagyonánakegy részét (a hamzsabégi gazdaságot) is meg tudta menteni. Rajta kívü még két férfi marasztaló ítélete maradt ránk, mindkettő Pestről. Császár Jurkó pontosan megismételte Gall cselekményét: első feleségéről hallgatva másodszor is házasságra lépett. Beismerése alapján mind a városi tanács, mind az adminisztráció halálbüntetést javasolt, a Pr. Cr. ide vonatkozó cikkét alkalmazva. De az udvari kamara őt is csak négy évi közmunkára ítélte vasban. A másik vádlott, Kerner János kőszegi mészáros még olcsóbban szabadult. Első feleségét, egy pap szolgálóját az esküvő után elhagyta, később elvett egy másikat. Az első asszony azonban hírét vette, és utána jött Pestre. Mivel késznek nyilatkozott vele együtt élni, a tanács megállapította, hogy életét eljátszotta ugyan, de a papság közbenjárására csak hat heti közmunkára ítélte a templomnál. Még ezt sem töltötte ki, mert a plébános ismét közbelépett érdekében; jó két heti munka után, békeeskü mellett az első asszonnyal távozott Figyelemre méltó, hogy a megbocsátás a Pr. Cr. szerint csak a házasságtörésnél csökkentette a büntetést, a bigámiánál nem ; a tanács itt az analógia segítségével enyhített.

A többi hasonló ügyben nem hoztak marasztaló ítéletet. Lintner János kőműveslegényt, aki Franciaországba ment, és tíz évig nem vett hírt első feleségéről, bizonyára felmentették. Vallomása szerint a holtnak hitt asszony felbukkanásakor második feleségét kielégítve elbocsátotta, és visszatért az elsőhöz. Mayr Simon, akit állítólagos leánya, a gyermekülésben gyanús Mayr Borbála vádolt kettős házassággal, keresztlevelével igazolta, hogy nem azonos az atyával; a nőt megkövetésre, a hírt továbbadó fuvarost pénzbüntetésre ítélték. A váci Bogyó Istvánnét, egyébként szegény csallóközi nemes leányát, a Horvát Jurkó pesti mezőőrrel kötött második házasságért biztosan elítélték volna, ha a váci vikárius ki nem kéri. Ez hivatkozott a megbocsátás enyhítő hatására is.Végül a két néven is szélhámos-kodó Piernbaum György himbergi ember, és később Boldizsár újlaki telepes a kettős házasság miatt kiszabandó büntetést szökés útján kerülte el.

Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:

1./ Tolvajok és orgazdák

2./ Istenkáromlók és boszorkányok

Következő rész: Nemi erőszak és társai

Forrás: Bónis György :Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708

"RÁCVÁROSI" HANGULAT KOLÓVAL ZORÁNTÓL

2012-01-06T08:50:00.004+01:00

KOLÓ

Amott jöttem én a földre
Itt maradtam mindörökre
Megszerettem, amit kaptam
Szívem ide láncol
Néha el is fenekeltek
Megöleltek, felemeltek
Barátomnak azt fogadtam
Aki velem táncol

Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek

Itt teremnek a szép lányok
Mindegyiknek megbocsátok
Hadd üljön a más ölébe
Ha a kedve tartja

Fiamat a legszebb adta
A lányomnak is szép az anyja
És ha mégis más az apja
Hát a lelke rajta

Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek

Nem tartozom senkinek se
Vagy ha mégis, elfelejtse
Megkapja a túlvilágon
Őrzi azt az ördög

Legyen vendég asztalomnál
Legyen nála jó nagy kanál
Édesanyám tanította
Amit beletöltök

Amikor a banda ezt a kólót játssza
Mosolyog az isten, közénk áll egy táncra
Akármilyen nyelven beszélnek a szentek
Lehet, hogy a végén ők is beneveznek

Amikor a banda ezt a kólót játssza
Mosolyog a jóisten, közénk áll egy táncra

TABÁNI LÁTKÉP A GELLÉRTHEGYRŐL 1810 KÖRÜL

2012-01-04T15:05:00.000+01:00

BŰN ÉS BŰNHÖDÉS A RÉGI TABÁNBAN ANNO 1686-1708 /5. :HITVESÖLÉS

2012-01-04T14:43:00.007+01:00

Három nagy hitvesölési ügy fordult elő a tárgyalt időszakban, véletlenül mind Pesten. Ezek azonban nemcsak büntetőjogi szempontból jelentősek, hanem Pest tanácsának korán jelentkező önállósulási törekvéseit is bemutatják. A Smolkay- és a Pan-ügy egyenesen férj gyilkosságnak minősül.

1689 március közepén Pest tanácsa letartóztatta Smolkay Miklós polgár özvegyét, Sinka Ilonát „samb ihres Hurenbuben" azzal az indokolt gyanúval, hogy férjét eltétette láb alól. Társának, Fersarosy (Felsárosi?) Kis Pálnak 100 forintot adott azért, hogy ezt elvégezze. Az asszony először panasszal fordult a kamarai igazgatósághoz, s ez jelentést kért a letartóztatás okáról, majd Pest pallosjogának hiányára hivatkozva követelte a foglyoknak, a tanúk vallomásainak és a megölt polgár kabátjának (bűnjel?) kiszolgáltatását.

A tanács azonban „lázadó engedetlenséggel" megtagadta a gyanúsítottak kiadását a kamara darabontjainak. Másnap a tanács újra összeült, s a megkérdezett Sax Simon szószóló a fertálymesterekkel együtt úgy foglalt állást, hogy a költségekre való tekintettel teljesítsék a parancsot. A tanács messzebb tekintett, a bírót és Hofrichtert kiküldte, hogy tárgyaljanak az adminisztrátorral, de már késő volt. A kamarai darabontok hadnagya szigorú paranccsal és hajdúk kíséretében jött a városházára, s a foglyokat átszállította Budára.

A kamarai inspekció aránylag gyorsan döntött az ügyben. Megállapította, hogy Smolkayné beismerte a felbujtást, Kis Pál pedig a gyilkosságot. Hivatkozott V. Károly büntetőtörvényére, a Carolinára, mely az ilyen esetekben a birodalmi törvényekkel egybehangzóan azt rendeli, hogy a gyilkosokat törjék kerékbe, s ezután fonják tagjaikat a kerékre; hasonlóképpen halálbüntetést érdemel a nő is. (A férfi a Pr. Cr. 70. cikke szerint is bérgyü-kosnak, asszasszinnak minősült, és kerékbetörést vont magára, a nő pedig a 65. cikk szerint halállal kellett hogy lakoljon.) Mégis — ez enyhítés ! — azt javasolta, hogy a tettest végezzék ki karddal, és azután fonják a kerékre, a nő pedig ugyanígy haljon meg, és testét a vesztőhelyen temessék el. Mielőtt azonban az udvari kamara legfelső fokon meghozhatta volna ítéletét, a magyar kancellária beavatkozott az ügybe, és Werlein szerint orvul (subreptitie) kegyelmet eszközölt ki az asszonynak. Az inspekció tanácstalan volt, de arra mindenesetre utasítást kért, hogy Kis Pált alulról vagy felülről haladva törjék kerékbe. (Az utóbbi volt az aránylag irgalmasabb mód.) A döntés azonban késett, közben biztosítani kellett — hatósági zár útján — az özvegy ingóságait, kivéve négy disznaját, melyek eladási árából fedezte az inspekció a felszaporodott (100 forintot meghaladó) rabtartási költségeket.46 Végre decemberben az udvari kamara „ratifikálta" a kegyelmi elhatározást, és elrendelte Kis Pál kivégzését. Most azonban az a nehézség merült fel, hogy a várparancsnok ezt még a kamarai igazgatóságnak sem akarta megengedni. Utolsó adatunk arról tanúskodik, hogy Smolkaynét reverzális mellett szabadon bocsátották, Kist pedig a joghatósági vita eldőltéig vasban tartották.

Az ügynek nemcsak az a tanulsága, milyen bonyolult módon ütköztek össze a különböző hatáskörök és törekvések egy főbenjáró ügyben. Az is kiderül belőle, hogy a kamarai igazgatóság a magyar országgyűlésen mégis csak ismeretessé vált Praxis Criminalison túlmenve a városok ügyeibenminden aggály nélkül a német birodalmi törvényeket, közelebbről a véres Carolinát alkalmazta. Ez szolgálhatott Pan Katalin halálra ítélésének alapjául is 1693-ban, bár az ügy iratai nem maradtak fenn. Pest tanácsa mari-ticidiumbsLïi találta bűnösnek, elítélte, és — a polgárság megszervezése óta elsőnek — ki is végeztette. Az atya-, anya-, hitves- és gyermekgyilkosságra a Pr. Cr. 65. cikke a körülményekhez képest többféle büntetést rendelt, a legsúlyosabb esetben kerékbetörést. Ezt jelképezte Pan Katalin kivégzésének módja: előbb jobb kezét, azután fejét vágta le a hóhér, majd a fejet és a kezet kerékre tűzte.

A harmadik nevezetes perben azt kellett eldönteni: előre megfontolt szándékkal, szándékosan vagy gondatlanul követték-e el a cselekményt. Modauer György 46 éves, schweinfurti eredetű molnár és ács, akit közönségesen csak „ezermesternek" ismertek Pesten, köztudomásúan rosszul élt a feleségével. Már a századfordulón foglalkoztatták a tanácsot perpatvaraik, és a férfinak egy Salome nevű bajor szolgálóval folytatott viszonya.1702 szeptember végén azután az asszonyt holtan találták Fót és Veresegyház között; a bal melle alatt behatoló sörét ölte meg. A férj hónapokra eltűnt, állítólag Rómában járt régen tervezett zarándokútján, és csak februárban került kézre Budán. A pesti tanács a kiadatás után a szabályszerű módon kihallgatta.Elmondotta, hogy az elmúlt ősszel Veresegyházára ment a feleségével szenet venni, magával vitte a puskáját is. Visszajövet az asszony mindegyre bosszantotta, szidalmazta, nem akart tovább jönni, mire ő haragjában bot helyett a puskával vágta oldalba. A sörétre töltött fegyver elsült, és akaratán kívül megölte a nőt. Ezután indult el a zarándoklatra. A tanács nem látta világosan az ügyet. A rossz házasélet, az asszony egyébként felesleges elvitele Veresegyházára, a menekülés az animus occidendi mellett szól, de ezt csak a tortúra deríthetné fel. Modauer értett a fegyverhez, tehát használata szándékosnak látszik, bűnössége legalább dolus indi-rectus, mert a lehetséges eredményt előre kellett volna látnia. Mindez a Carolina 137. cikke szerint már egymagában is halált érdemel, mert sem jogos védelem, sem véletlen nem hozható fel mentségül. A szénvásárlásnak tanúval bizonyított szándéka, a feleség ingerlő magatartása, és a szándéknak az eredménynél nagyobb jelentősége viszont a halálnál csekélyebb büntetés mellett szól. Ha ezeket figyelembe veszik, az eredményt nem lehet előre megfontolt vagy szándékos cselekményből származatni. Végül Pest tanácsa — bár hajlott a halálbüntetés felé — a kamarai igazgatóságra hagyta a döntést.51 Az adminisztráció biztonság kedvéért elrendelte a tor-meditate ölte meg a feleségét, a kamarai igazgatóság azt jelentette Bécsbe, hogy csak „culpam latam, quae in homicidio dolo non aequiparatur" lehet neki felróni, tettét felindulásban követte el, ezért halálbüntetés helyett csak négy évi kényszermunkára kell ítélni.52 A döntés most is elhúzódott; a a város kérvényezett, Modauer ezenkívül szitkozódott, fenyegetődzött is a börtönben.Végre októberben döntött az udvari kamara; láthatóan bizonyítottnak vette a gondatlanságot, és Modauert culposum homicidium miatt mindössze egy évi, bilincsben végzendő közmunkára ítélte. A városi tanács az adminisztráció utasítására végre is hajtotta az ítéletet.

A többi hitvesölési ügy kevésbé jelentős. Ugyancsak gondatlanságról volt szó Lehner Mihály esetében, aki beteg feleségére rácsapta az ajtót, ez elesett, majd belső vérzésben meghalt. Bár ítélet nem maradt fenn, valószínűleg felmentették, mert csak Probergerné vallott úgy, hogy a haldokló urát hibáztatta sorsáért.Wodar Sztojan vízhordó féltékenységi rohamában nyakába szúrt a feleségének, az ölési szándékot sem tagadta. Mivel az asszony nem halt meg, csak közmunkára ítélte a budai tanács, de két hét múlva felesége könyörgésére szabadon engedte.Ugyancsak enyhén bírálták el Persiza Joan rácot, aki lövéssel veszélyes sebet ejtett a feleségén; kiengedték szüretre, majd megkövetés és a gyógykezelési költség fizetése mellett szabadon bocsátották.Poller Jakabné maga mentette meg férjét hasonló cselekménye ügyében; úgy vallott, hogy a lövés véletlen volt, és már meg is bocsátotta.Ezeken kívül csak töredékek maradtak fenn a hitvesölés más eseteiről

Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:
1./ Tolvajok és orgazdák
2./ Istenkáromlók és boszorkányok
3./ Házasságtörők
4./ Emberölés
5./ Hitvesölés

Következő rész:Kettős házasság

Forrás: Bónis György :Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708

TABÁN ANIMÁCIÓ 1930!!

2011-12-31T21:52:00.004+01:00

A Facebook-on jelent meg ez a pompás videó , mégpedig Saly Noémi muzeológus méltatásával. Úgy látszik többen vagyunk tabánmániások, ez a pár perces animáció azt a régi vágyunkat teljesíti , hogy újra bejárjuk a köddévált egykori városnegyed macskaköves utcáit. Csak gratulálni lehet az alkotóknak!

Forrás: ingatlanmenedzser.hu

LAKCÍMJEGYZÉK ANNO 1900 TABÁN

2011-12-29T15:26:00.001+01:00

Még csak készülőben , de máris sok érdekességet tár fel a több, mint 100 évvel ezelőtti lakónyilvántartó , amely foglalkozás szerint rendszerezi Tabán akkori lakóit. Kiderül pl, hogy az 1890-es évek filoxéra járványa nem csak a szőlőket pusztította ki, de a kádárokat is. A Mélypince híres Joszó cigánya , aki inkább hegedült kedvtelésből, mint az uraknak pénzért : szintén a Tabánban lakott, az Attila krt 7-ben. Lehetne sorolni az érdekes , mára eltünt mesterségeket is, meg azt, hogyan szorította ki a bűnözést a hatóság a Gellérthegyről: Rendőrlakásokat alakított ki a Citadellában. Ha netán valaki valamely ősét véli joggal felfedezni a nevek között, kérem írja meg .

BORBÉLY

Bőgner Márton borbély Hadnagy u 27
Cseh Károly borbély Döbrentei u 17
Herlicska (Herlitska )Lajos borbély Hadnagy u 20
Klein György borbély Fehérsas u 10
Krachtuz Ferenc borbély segéd Felsőhegy u 77
Landenberger Pál borbély Döbrentei u 8

BOGNÁR
Lovas Sándor bognár mester Árok u 33

BŰVÉSZ
Wittenhoffer Ferencz bűvész Horgony u 30

CSAPOS
Berger János csapos Naphegy u 23

CSEREPES
Kováts Ferenc id. cserepes Kereszt u 13
Bauer István cserepes Naphegy u 37
Dávid Frigyes cserepes Ív u 16

Folytatás : Tabán Anno Irattár

BŰN ÉS BŰNHÖDÉS A RÉGI TABÁNBAN ANNO 1686-1708 /4. : EMBERÖLÉS

2011-12-27T11:40:00.009+01:00

„Aki mást gonosz szándókkal megöl, és így embervért ont, annak is vére ontassék." Ezzel a mondattal kezdődik a Praxis . Criminalis . 62. cikke, de rögtön utána különbséget tesz a gonosz szándékból és az ex improviso történt emberölés között, később pedig felsorolja a büntethetőséget kizáró és a büntetést enyhítő okokat is. Gyilkosság és szándékos emberölés között elmosódik a különbség, az ex improviso ölés fogalma is bizonytalan. A büntetőjogi elmélet kiforratlansága fejeződik ki a két város idevágó gyakorlatában, vagy inkább az udvari kamarának az ő javaslataikra hozott határozataiban.

Mindenekelőtt egy negatívum tűnik szembe: a tárgyalt korszakban a két városban senkit sem végeztek ki emberölésért, bár az osztrák törvénykönyv a szándékos emberölést kard általi halállal bünteti. Igaz, az iratokban nincs nyoma annak sem, hogy gyilkosság történt volna. Egyetlen ügy tényállását tekintette a két tanács gyilkosságnak, de ebben sem férhetett hozzá a tetteshez: J akosics hídvámszedő brutális megölését. Egy dán lovaszászlós vágta le, mert a repülőhíd nem állt elég gyorsan elő ; ezután át akart rá ugratni, de a Dunába zuhant volna, ha két vincellér le nem húzza lováról. A főőrségre vitt zászlós ellen a városok felháborodva tettek panaszt Pfeffershoven tábornoknál. A nyilván felindulásban elkövetett emberölést túlozva , bűnvádi eljárás megindítását kívánták. Hangoztatták, hogy Jakosics évek óta buzgón szolgált nekik, hat gyermek maradt utána, amellett őket képviselte , így a sérelem voltaképpen őket érte. A jogszabályok önkényes magyarázata mellett a feliratot fogalmazó jogász abban is vétett, hogy a korában irányadó német büntetőjogi elmélettől eltérően a corpus delicti kifejezést nem az emberölés tényállása értelmében használta, hanem az őrizetben levő tettesre alkalmazta. Arra gondolhatunk, hogy ezeknek a jogi fogalmaknak nem egészen helyénvaló parádéjával a jogtudatlan tábornokra akart hatást tenni.Mindenesetre tudta azt, hogy a gyilkos szándék a Pr. Cr. 61. c. 10. § 1. pontja szerint a polgári személyeknél is halálbüntetést vont maga után. Gyilkosságnak minősülhetett volna még az a másfél év múltán kiderült emberölés, melyet Michael János kovács egy ajándékba kapott hét éves török fiúcskán követett el; kikötéssel, veréssel, hideg víz rálocsolásával addig kínozta, míg belehalt. Az ítélet azonban sajnos hiányzik.

A szándékos emberölés esetei rendszerint civakodásból származtak. Legsúlyosabban Miskó rác hajóslegény bűnhődött, aki Jován nevű barátjával Mohácsig vitte a császári követséget — az időpontból ítélve a karlócai béketárgyalásokra —, visszajövet azonban Hamzsabégnél összeszólalkozott társával, leütötte, és holttestét a vízbe dobta. Az ügy részletei nem ismertek, de súlya miatt az udvari kamara hozta meg az ítéletet; Miskót tízévi, bilincsben végzendő kényszermunkára ítélte. A végrehajtás során az elítélt áttért a katolikus hitre, ós súlyosan megbetegedett; ezért a város is támogatta kegyelmi kór vényét, majd engedélyt adott neki, hogy kb. másfél évi sínylődés után tabáni nővéréhez kerüljön ápolásra. Hasonlóan szóváltás során ütötte agyon vasvillával Papolaskovics György katolikus rác a szántóföldjén talált ortodox rácot; az eljárás során a védelemre hivatkozott. Csak az mentette meg életét, hogy egyetlen kiskorú és ingadozó tanú, az áldozat 14 éves szolgája vallott ellene. Buda tanácsa egyenesen úgy vélte, hogy casus fortuitus történt, ezért javasolta a tettesnek évi, a dulakodásban részt vett fivérének 1 évi kényszermunkára ítélését. Az adminisztráció mint bíróság a fivért Carpzov tanítása alapján ártatlannak nyilvánította, és kezesség mellett szabadlábra helyezte, a tettes ügyét azonban az akasztófa felállításáig függőben tartotta. Valószínűleg ennek elmaradása miatt mégis kénytelen volt döntést kérni az udvari kamarától; az ítélet úgy hangzott, hogy Papolaskovics egy évi nehéz fogság után még egy esztendeig dolgozzék bilincsben. Idős apja azonban kielégítette az áldozat rokonait, ezért kérésére a kamara egy félév után kegyelmet adott a fiúnak.²Nem állapította meg az adminisztráció az ölési szándékot Nagl János halászlegény esetében sem, aki Pesten csákánnyal halálra sebesített egy szabólegényt. Mindössze 40 forintot (a polgári vérdíj összegét) kellett megfizetnie az áldozat nővérének, egyébként három hónapi vizsgálati fogság után kiszabadult.Nem ismerjük Jurkó Vuzkó ítéletét, aki az „ördögadtával" szitkozódó és az ő arcába sújtó társát halálra verte; mivel azonban a boncolás kimutatta, hogy az áldozat vízkóros volt, a tettest kezességre kiengedték Ugyancsak hiányosak Scherardin budai tímár ügyének iratai. Eszéken összevissza verte és taposta Grossbardtot, majd a sérelemért 2 font viaszt és 2 misét ajánlott fel neki. Az egyezség után, mértéktelen evés-ivás miatt is, a sértett meghalt; az özvegy nyilván hiába keresett már elégtételt.

Mindezek az esetek arra mutatnak, hogy a szándékos emberölés, illetve halált okozó testi sértés eseteiben a kriminális büntetés mellett elevenen hatottak a hozzátartozók kártérítésre, sőt bosszúra irányuló igényei, de befolyásolta a tettes sorsát megbocsátásuk is. Jellemző Preuss Salamon budai fuvaros esete, aki italos fővel hátulról leszúrta társát, Pöffel Vencelt. Mivel az eset Schwechatnál történt, a bécsi bíróság járt el a tettes ellen, csak a tanúvallomásokat szerezte be Budáról. A tettes fogságában az ölési szándék hiányára hivatkozott. Az ítéletet, melyet nem ismerünk, befolyásolta az az információ, amely a vádlott előéletéről innen ment Bécsbe; míg az áldozat „ein zimblicher grober Mann" volt, a tettes jó magaviseletét a plébános is igazolta. Enyhítette ítélete súlyát az is, hogy az özvegy megbocsátotta cselekményét, kijelentvén, hogy „kein Bluet vor Bluet verlange", csak tartásdíj, költség és megvert szolgájának elégtétele irányában lépett fel igényekkel, melyeket a Bécsben tartózkodó szindikus tolmácsolt.

Pest tanácsa valószínűleg felmentette Rác Mihály 18 éves szolgát, aki egy inast szóváltás során — vagy mint ő vallotta, játékból — a Dunába dobott, s ezzel halálát okozta, az áldozat apja ugyanis kijelentette, hogy a bűncselekményt bizonyítani nem lehet, s ő nem kíván bosszút.

Hasonló eset történt Budán, Nidrolt vincellér feleségével, aki megkergetett egy kislányt, s ez ijedtében a Dunába ugorva belefulladt. A tanács szerint praeter intentionem elkövetett cselekményért mintegy erkölcsi elégtételt kellett adnia: hat misét mondatni a leány lelki üdvéért, és 60 napig dolgozni a Szentháromság-szobron.

A gondatlanságból okozott emberölés és a véletlen eseteit nem mindig lehetett könnyen elválasztani egymástól. A szőlőben üldögélő Mantl Lőrincnek lába között tartott puskája elsült, és megölte a háta mögött álló fiút. A budai tanács megállapította, hogy még gondatlanság (culpa) sem terheli, s a véletlenségből történt emberhalálért nem büntette meg, az őrizetből elbocsátotta.Hasonlóképpen végződhetett Gastgeb János diák hiányosan ismert ügye. Társával könyveket dobáltak egymáshoz, majd ő olyan szerencsétlenül vágta oda a papírvágókést, hogy beleállt a másik fejébe. Megítélését az is befolyásolhatta, hogy az áldozat nem akart elmenni a borbélyhoz, és csak hat hétre rá halt meg. Gondos megvizsgálás, tanácsosok és fürdősök szemléje után mentette fel Pest tanácsa a császári ellátóhivatal két szolgáját, akiknek kocsija hibájukon kívül halálra gázolt egy öt éves kisfiút. Ugyancsak Pesten került áristomba Viskovics Tamás szolga, akinek pisztolya véletlenül (ongefehr) elsült, és megölt egy rác kislányt. Előbb kezességre ki akarták engedni, de mert még aznap kielégítette az áldozat rokonait, végleg szabadlábra helyezték.30 A gondatlanság legrészletesebb mérlegelését a kb. 16 esztendős Janiska Mihály csizmadiainas ügyében találjuk meg. Amikor a mesterek együtt italoztak, elküldték őt sörért; az előszobában egy pisztolyt talált, és üresnek hívén, az utcán elsütötte. A lövés éppen vele egykorú társát találta, aki részben az elégtelen gyógykezelés miatt belehalt. Boncolás és részletes kihallgatás után a pesti tanács — és nyomán a kamarai igazgatóság is — úgy foglalt állást, hogy a fiú „nicht ex animo et voluntate vulnerandi, minus occidendi, sondern mehrist auss vnvorsichtiger weiss", azaz vigyázatlanságból idézte elő az eredményt, így halállal (poena ordinaria) nem büntethető, csak egyéb ( extraordinär ia) büntetéssel és kártérítéssel. Mivel azonban nem teljesen „extra culpam", ezért fizessen kártérítést a rokonoknak, vagy félévig dolgozzék bilincsben. Az ítélet megfelelt az osztrák törvénynek, mely csak a szándékos emberölést büntette halállal.

Nagyon hasonló tényállással találkozunk Widtmann Ulrik, Gickelsberg ezredes lakája esetében, aki részegségében lövöldözve halálosan megsebesítette Karner molnár hét éves kisfiát. Az elbírálás azonban nem a gondatlanságra, hanem a véletlenül bekövetkezett ittasságra támaszkodott. Az adminisztráció tette át az ügyet Buda tanácsához, utasítva, hogy az osztrák büntetőtörvénykönyv szerint vizsgálja ki, ós tegyen javaslatot az ítéletre. A tanács alapos munkát végzett: beszerezte a doktor és három seb-orvos látleletét, a gyógykezelés és a temetés összes számláját. Javaslata szerint a cselekmény halálbüntetést (poena ordinaria) érdemelne, de a részegség a Pr. Cr. 44. c. 13. §-a szerint enyhítő körülmény. Lám, Carpzov is mentesíti a részeget a halálbüntetéstől, mert hiányzik nála az elkövetésre irányuló szándék. Szerinte a lakájt 20 ft borbély- és gyógyszerköltség, valamint 40 ft rabtartási és bírósági költség viselésére kell kötelezni, emellett negyedévre vasban végzendő közmunkára kárhoztatni. Az adminisztráció véleménye szerint a javaslat ugyan „legum criminalium et au-thorum conforme" volt, az ezredes közbenjárására mégis csak hat heti kényszermunkára, a szülők m€igkövetésére és a megállapítandó költségek viselésére kötelezték a tettest.

A részegség szolgált János borbély mentségéül is, aki ivás közben — szerinte tréfából — rá akarta bírni Márton gombkötő szolgáját, hogy üsse agyon az urát. Ezért büntették csak 10 tallérra, és még ezt is mérsékelték, pedig a vádat a tanács szemében hihetővé tette az, hogy a felcser nőtlen fivére túl gyakran látogatta meg a gombkötőnét. Biztonság kedvéért a magisztrátus kötelezte a fivért, hogy negyedéven belül házasodjék meg.

Ha a részegség enyhítette a büntetés súlyát, az elmebeteg a törvény szerint egyáltalán nem volt büntethető. Az egyetlen idevágó esetet fent már említettem: Hayvas Tamás örményről van szó, akinél a török „állampolgárság" még bonyolította a kérdést.Ő a pesti mészárszék környékén halálra sebzett egy másik örményt. A fogságból elővezetve mindent tagadott, még a kést sem ismerte el a magáénak, és a szembesítéskor sem tört meg. Felmerült az őrültség lehetősége; a törvényszolga úgy vallott, hogy a tettest részegen hozta be, és mert még elalvás előtt üvöltözött, külön zárta el a többitől. Pest hatósága az ügy kivizsgálása után kijelentette, hogy Hayvas elmezavara miatt nem akarta a cselekményt, és ha hibás is, dolus nem terheli. Ezért azonban nem felmentését, hanem extraordinaria poena kiszabását javasolta. Mint már említettem, a hiányos iratokból is kitetszőleg pénzbüntetéssel szabadult; ennek összege a költséggel együtt 150 forintot tett ki. Szokás szerint meg kellett esküdnie, hogy hosszas fogságáért nem áll bosszút, és a városba nem tér vissza (Urphed)

Ugyancsak kizárta a cselekmény büntethetőségét a jogos védelem (moderamen inculpatae tutalae), amellyel a Praxis Criminalis is külön cikkben foglalkozott. A legnevezetesebb példa a bíróviselt Herold Henrik Szigfrid pesti gyógyszerésszel kapcsolatos.

1695. január végén egyik esteHerold átment szomszédjához, István felcserhez, hogy szánkót kérjen tőle kölcsön. Egyszer csak kiugrott az ajtón egy magyarul káromkodó ember, Kis Jurkó császári kocsimester, és karddal verni kezdte a patikust. A csetepatéba kivont karddal beavatkozott Augustin György kereskedő, majd Sambhauer Mihály boltiszolga is; ez úgy hitte, hogy a többiek életveszélyben vannak, ezért hátulról leszúrta Kis Jurkót. A kamarai igazgatóság utasítására a verekedés mindhárom résztvevőjét letartóztatták, Herold későbbi panasza szerint vasra is verték, de őt ugyancsak utasításra kb. két hét múlva kezesség mellett kiengedték. A város gyorsan lefolytatta az eljárást, márciusban már az udvari kamarához ment az ítélet javaslata. A tanács még a tettesre is enyhítést javasolt az V. Károly-féle büntető törvénykönyv 145. és a Pr. Cr. 64. cikkében előírt kardhalállal szemben, mert — úgymond — a volt bíró és a régi barát védelme ezt kívánja. Az adminisztráció szigorúbb volt; szerinte a tettes summe dolosus, ha nem is malitiosus, és így a római jog (lex Cornelia de sicariis), a Carolina, a Pr. Cr. és a nagy tekintélyű Carpzov tanítása szerint kard általi halált érdemel. A védelemre való hivatkozás nem áll meg, mert a tettes ezt túllépte (genzlich excedirt), hiszen a másik kettő már nem szorult rá. A bűntársak közül Augustinra félévi börtönt ajánlott vasban, Heroldtól azonban csak 50 tallért akart behajtani a plébánia javára. A bécsi kamara szokás szerint fektette az ügyet, csak december elején kért felvilágosítást a kiállott fogságra és a szakértők esküjére nézve. Most már meghozta az ítéletet: Sambhauert 3 évi, társait (complices ) pedig 2, ill. fél évi közmunkára ítélte. Herold még a fél évet is sokallta, azonnal Bécsbe utazott enyhítést kérni. Felségfolyamodványában nyomatékosan hivatkozott a jogos védelemre, mégpedig a Carolina 111. cikke alapján, és felpanaszolta a városi hatóság kényszerintézkedéseit. A „prop-riae salutis defensor par sit innocent!" elv alapján kijelentette, hogy ő a jog szerint megölhette volna támadóját, és teljesen ártatlanul ítélték el.

A kért menlevelet megkapta, sőt még a magyar kancellária is közbenjárt érdekében, és elérte az eljárás felfüggesztését, Pest polgárságának kérésére azután a két complex büntetését mérsékelték: Augustinnak nem kellett két évig bilincsben dolgoznia a legközelebbi gránicházban, csak 200 tallért fizetnie; Herold húsvétig házi őrizetben maradt, júniusra pedig már tanács tagságát is visszakapta.1697 folyamán azután a másik két elítélt büntetését is mérsékelték, főleg a volt polgármester védelmére hivatkozva. Augustin 50 forintot fizetett és egy zarándokutat kellett tennie, Sambhauer pedig az év végén kegyelem útján kiszabadult.39 A folt azonban rajtuk maradt; Heroldot a kamarai bizottság elnöke, Caraffa di Stigliano gróf 1698-ban azzal ütötte el a bíróságtól, hogy emberölés bűnrészeseként hosszabb ideig gyalázatos fogságban ült.

Még néhány ügyben történt hivatkozás a jogos védelemre. A Herold-ügy előtt történt, hogy a generális ellátó hivatal auditora vádat emelt Pest tanácsánál Georg Pál polgár ellen, aki egy császári fuvarosszolgát ölt meg. A vádlott előadta, hogy kárán okulva fegyverrel őrizte palotai tanyáját és birkáit; egy éjszaka emberek közeledtek a tanyához, és másodszori felhívásra sem feleltek. Lakótársával együtt közéjük lőtt, és másnap reggel a fuvarosszolgát holtan találták, mellette két puska feküdt a földön. Bár az ítélet hiányzik, a vádlott felmentését tenném fel, mert a Pr. Cr. külön rendelkezett arról, hogy a fegyverrel behatoló éjszakai tolvajt büntetlenül meg lehet ölni (62. c. 8. § 4°)

Saját személyének védelmét allegálta Kostyán Mihály megyei kapitány; szolgája azt vallotta, hogy megölt hadnagya ingerelte, pisztollyal rá is lőtt, a hadnagy fivére pedig „mit dem Pallasch" hozzá is sújtott a kapitányhoz. Mivel a városnak ki kellett adnia a tettest, a jogkérdés eldöntését nem ismerjük.

Végül 1707-ben ismét az a kérdés vetődött fel, ölhet-e valaki más védelmében. Czanin Miskó hajdú úgy megsebzett egy muskétást, hogy belahalt; az áldozat egy bajtársával együtt saját házában támadott meg egy polgárt. Buda tanácsa az elégtételt kívánó katonai parancsnoknak kifejtette, hogy a tettes — ha nem is volt a megtámadott alkalmazottja —, Carpzov és a nála idézett auktorok szerint jogosan védte meg a polgár életét, s ezért nem büntethető. Csak a gyógyítás költségében kellene őt marasztalni. Ugy látszik, így is dőlt el az ügy, mert nemsokára olvassuk a tanácsjegyzőkönyvben, hogy Miskó nevében az „accor-dierte" 18 forint gyógykezelési költséget kifizették a felcsernek.Az idézett perek tanulsága, hogy a saját és a más személyének védelme éppen úgy büntetlenséget — vagy legalább enyhébb megítélést — biztosított az elkövetőnek, mint a vagyon védelme éjszakai támadás ellen.

A városok és a kamarai szervek^ büntetőjogi gyakorlata nem egészen kiforrott a tárgyalt két évtizedben. Általános tendenciája — talán a betelepedés előmozdítása érdekében — az enyhítés lehetőségeinek kihasználása, a halálos ítélet mellőzése. Ingadozásán alig lehet csodálkozni. A kor büntetőjoga még nem dolgozta ki e bűncselekmény általános fogalmát.

Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:
1./ Tolvajok és orgazdák
2./ Istenkáromlók és boszorkányok
3./ Házasságtörők
4./ Emberölés

Következő rész: Hitvesölés

GVADÁNYI JÓZSEF:EGY FALUSI NÓTÁRIUSNAK BUDAI UTAZÁSA

2011-12-27T06:23:00.006+01:00

(Részlet a műből)
a Tabáni rác bíró temetése
KILENCEDIK RÉSZ
Ebben előbeszéli, hogy a Tabánban a rác bírónak temetésén lévén, az mint
ment véghez. Azon nap estve Pestre a bálba általmenvén: leírja a bál házát,
abba miket látott, mint vacsorált, egy maskarába öltözött öregúrral miként bánt,
mind addig mi történt ottan, míglen a szállására aludni ment.

báró Gvadányi józsef 1725-1801

Másnap ünnep lévén, sessio nem vala:
Hanem a rác bíró Tabánban meghala,
Fekete posztóval egész háza fala
Bé vólt vonyva, mivel gazdag ember vala.
Hallván, temetése hogy pompásan lészen,
Sok pap, sok kalugyer [20] állna immár készen,
Maga a vladika [21] hogy majd slusbát [22] tészen,
Sok nép már megtölté udvarát egészen.
Ott vóltam, de annyi szakállos rác papot
Együtt még nem láttam: csak itt tizenhatot.
Láttam egyet köztök félszemére vakot,
Mely a füstölőhöz legelőször kapott.
Sok temjént kanállal ez a tűzre vetett,
Melytől is hírtelen oly nagy láng gerjedett,
Hogy hosszú szakállán végig elterjedett,
Vállaira fésűlt haja is perzsedett.
A vak pap kiáltott, mert a láng égette,
Perzselte arcáját és fejét felette;
De sok kalugyerek állván őmellette,
Kitől hogy lehetett, őt úgy segítette.
Eggyik szentelt vizet öntött szakállára,
Másik pluviálét [23] borított hajára,
Sokan nagy könyvekkel csapkodtak vállára,
Elólták a lángot mégis utóljára.
A vak papnak elmúlt az authoritása,Tekintetes vala szakállal állása,
Nem vólt darab főldön e szakállnak mása,
E' vólt az ő dísze, az ő gravitássa.
Most a temjén lángja ezt csutává tette;
De hamvát a rácság seprette, s felszedte,
Ennek kis dózissát ki-ki amint vette,
Amulétum [24] helyett nyakra függesztette - -
Más pap állott ennek legottan helyére,
De ez már vigyázott a füstölőjére,
Ez is szakállos volt, tartá aztat félre,
Hogy ha láng lobban fel, ne érjen mellyére.
A vladika hozzáfogott a slusbához,Papság, kalugyerek a sok térdhajtáshoz,
Számtalan Hoszpodi pomiluj mondáshoz,
A sok atyafiság pedig a síráshoz. - -
Láttam rokonyságát és a gyermekeit
Vén atyjok arcáját csókolni, s kezeit,
Szóval megköszönni jótéteményeit,
Drága tátát mondván hullatni könyveit.
E ceremóniát amint elvégzették,
A testet szent Mihály lovára feltették,[25]
A temető-helyre fáklyák közt kivitték,
Koporsóját sírnál itten bészegezték.
Sírját is a papok szűntelen füstölték.
Köröskörűl szentelt vízzel azt öntözték,
Testét a sírásók sírba eresztették.
Földet reá vágván, azzal bétetézték. - -

A temető-helyről többekkel mint mentem,
Egyszer jobb oldalom felé tekintettem:
Egy rendes iffiú megy, látom, mellettem;
Hogy csintalan lehet, azt észrevehettem.
Hozzám szólott, s mondá, de szólván nevetett:
Uram, ez a vén rác, ki eltemettetett,
Legalábbis ötszáz köböl bab az lehet,
Amennyit ő, míg élt, olajjal megevett.
Ha estve házánál fogják lakni torát,
Láttam, vittek oda sok ezer pruszkorát,[26]
Bozsenitzát [27], azaz kecskebak sódorát,
Kalugyerség, papság majd fogyasztja borát.
Jó sclavoniai erős rakiában [28]
Lesz részek, mert fogják inni azt héjában;
De csak tor ez, és nem lésznek oly vígságban,
Amint még ma estve lészek én a bálban.

Idegen szavak magyarázata:
20. Kalugyerek az oláh, rác és orosz szerzetesek, basilisták.
21. Vladika oláh, rác, vagyis orosz püspököt tészen.
22. Slusba isteni szolgálat, melyet oláh, rác és orosz papok tésznek.
23. Pluviále, nagy hosszú széles palást, amelyet a papi rend csak isteni szolgálatkor vész magára.
24. Amulétum, reliquiák, vagyis szentség; mint egy vánkoskában nyakon viseltetik.
25. Szent Mihály lovának mondatik azon fa-szer, melyre a koporsó tétettetik és vitetik.
26. Pruszkora tészen apró pogácsákat, amelynek tetejét az áldozóknak és lithurgiához szentelnek az oláh, rác és orosz papok.
27. Bozsenitza az ürmények és rácok kedves ételek: napon aszott fiatal kecskebakok lapockái.
28. Rakiának hívják a rácok az égett bort s más pálinkát.

A teljes mű ITT olvasható!

Pajor Ildikó, a Tabán Múzeum gyűjteményvezetőjének emlékei Zórád Ernőről

2011-12-27T04:23:00.005+01:00

Zórád Ernő a Tabánban

Emléksorok 2011 novemberében

2001-ben kaptam a felkérést, hogy tervezzem meg a hamarosan elkészülő, gyönyörűen felújított, restaurált Apród utca 10 – Döbrentei utca 9 sz. műemlék épület-együttesben a Tabán Helytörténeti Gyűjtemény kiállítását.
Az első látogatásom idején két különálló fehérre meszelt valamikori pince fogadott- a forgatókönyv írója Mohos Márta nem vállalta a további munkát, a kiállításra kerülő anyagok egy nagy szekrényben voltak a Polgármesteri Hivatalban. A határidő 2002. április 16.

Első pillanatra lehetetlen vállalkozásnak tűnt-de miután több évtizedes kiállítás rendezői és kivitelezői múlt volt már mögöttem és tabáninak számítottam-hiszen 1965.-től éltem itt- nem lehetett megfutamodni.
A legnagyobb izgalom közepén – mikor 15-20 különböző szakmájú ember dolgozott egyszerre a helyszínen egyszer csak ott termett Zórád Ernő és végigjárta a termeket – odament az egyik tabáni festményhez és nagy hangon ezt mondta:
Ezt itt azonnal vegyétek le és vigyétek vissza oda ahonnan hoztátok!Meg voltunk döbbenve és rémülve- miért?

-Ez az ember az én képemről másolt –nem akarom itt látni!-
Nem volt mit tenni- visszaszállítottuk és vártuk a Zórád Ernő képeket.
A híre, munkássága, bohém személyisége ismert volt – sok-sok másolattal rendelkeztünk – de eredetit nem tudott adni
Mindent eladtam! – mondta – semmim sincs!
Aztán egy napon megjelent – miután nagysikerű, fergeteges születésnapi ünnepséget és könyvének dedikálását szerveztük meg a Tabán Múzeumban, hogy hozott képeket!
Szép „modern” keretben, üvegezve átadta – de rögtön láttam – ezek fotók – bár jó minőségűek.
Akkor már nehezen járt- éreztem, hogy nagy gesztus Tőle ez a Tabán Múzeum felé és nagyon köszöntem.
A képeket letette és odalépett hozzám – az irodában és a homlokomra egy keresztet rajzolt. Egy eredetit.
A gesztus, az ötlet, a megbízatás Tőle azóta is rajtam van – őrzöm és vigyázom az emlékét – a képei által tanítjuk a régi tabáni mesterségeket, a tabáni emberek életét , a tabáni szerelmek és utcák zeg-zugosságát, a tabáni háztetőket és udvarokat,a tabáni kapukat és a tabáni igazi gavallérokat amilyen Ő volt és amilyen nem lesz több.
Bár a Tabán Múzeumba nem került eredeti Zórád kép, de mosolya, embersége, humora és hangja, életszeretete velünk van és marad a Tabánban.

Jankóné Pajor Ildikó
A Tabán Múzeum gyűjteményvezetője

Budapest –Tabán 2011. november 29.

Zórád Ernő életmű kiállítása jelenleg ITT tekinthető meg 2012 március közepéig

Ismeretlen festő: Buda és Pest a XIX. sz elején

2011-12-26T06:00:00.001+01:00

Háttérben a vár és a hajóhíd, Távolban Ó-Buda, jobb oldalon a pesti hajókikötő, baloldalon a Gellérthegy, alatta a"kocsisor" a rosszlányok házikóival, előtérben

árúszállító dereglye.