FESTMÉNY ÉS MODELLJE: A HELYSZÍN

Turmayer Sándor eddig a blogon nem publikált festménye:  Tabán , Holdvilág utca.

és a helyszín , ahol festette. Persze a fotó és a festmény nézőpontjában van némi eltérés.. Íme:

Az azonosítási pontok segítenek a helyszín felismerésében. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha a festő a helyszínről csak annyit említ: TABÁNI RÉSZLET

OTTLIK GÉZA: TABÁNI REGGELI

"Ahol a nagy híd nekifut a hegynek, s a városi villamos sínpárjai ijedten térnek jobbra-balra", a püspök felemelt kőkarja alatt, az autóbusz is új lélegzetet vesz a hegyi út kaptatójához, asztmásan átkapcsol, s egy pillanatra kinézünk az ablakán. Üres telket látunk, melyet hó borít. Ezen a helyen állott az Erzsébethíd-kávéház.

Barátom felém fordult. A szeme csillogni kezd. Tudom, mit akar mondani. Egy régi farsangi kora reggel jut az eszünkbe.

Emlékszem, emlékszem. "Várj, nem tudod a végét!" De minek a végét? Nem esett itt semmilyen tréfa, semmilyen csattanós, mókás történet, csiklandozó furcsaság. Csak azon nevettünk most, hogy egyszer mennyit nevettünk itt. Rekedtre nevettük magunkat egyszer, kékre vált arccal dőltünk a falnak, fuldokoltunk, alig bírtunk hazamenni, a hídon is meg-megálltunk, olyan ellenállhatatlanul mulatságos volt, hogy élünk. Természetesen nevettünk Gyula bácsin is, barátom rokonán, aki vidékről jött fel a farsangra fehér képű kislányával, de akkor is nevettünk volna, ha Gyula bácsi a világon sincs.

                         Tabán, Döbrentei-tér, Erzsébet -hídi kávéház


Egy bál után, reggel hét óra körül zajos társasággal kísértük őket szállásuk felé, Budára. Ilyenkor igen nehéz szétoszlani, abbahagyni az éjszakát. Az Erzsébethíd-kávéház előtt megálltunk. A tükörablak mögött frissen borotvált úriemberek reggeliztek. Megfontoltan kenegették kiflijükre a vajat. Térjünk be még ide. Gyula bácsi szemöldöke felszaladt a homlokára. Micsoda gondolat, egy kávéházba? A kislány sápadtan pislogott apjára. Az anya egyetlen pillantást vetett csak az urára, és Gyula bácsi dühösen vágta fejét a szügyébe, megfordult, berobogott az ajtón. Magába süppedve ült a bársonypamlagon. Elfelejtkeztünk róla, csak a végén lettünk megint figyelmesek rá. A fizetőpincérrel vitatkozott. Mi ez? - kérdezte. Hát ez? Hát ez? Ujjával a számla tételeit bökdöste. "Két tojás pohárban" - lehelte a főpincér. "Micsoda?" - csattant fel Gyula bácsi. "Maga nekem ötvenkét fillért számít két hígtojásért?"

Mindnyájan feléjük fordultunk. Gyula bácsi az asztalra csapott. "Rablók" - kiáltotta. Barátom felállt, odalépett. "Igazad van, Gyula bátyám - mondta. - Ez árdrágítás. Üldözendő. El fogjuk intézni a dolgot. Tudomására hozzuk az egészet Kovácsovszky őméltóságának. Kovácsovszky igazságos ember, de szigorú. Légy nyugodt, Gyula bácsi, ez a kávéház el fog tűnni a föld színéről. Itt kő kövön nem marad." Gyula bácsi kelletlenül dörmögött.

Kovácsovszky egyébként a kémiaprofesszorunk volt, egy bandzsító idős tudós, akinek az előadásain a hallgatóság még aludni is unt. Sok-sok év telt el. Gyula bácsi a nyáron ismét fent járt a fővárosban, s a barátom nem állta meg, hogy el ne vigye a Döbrentei térre.

"Látod - mutatott rá a napraforgókkal övezett üres házhelyre. - Lebontották a kávéházat a miatt a dolog miatt." Ne bolondozz - hördült fel Gyula bácsi. De az öccsének meg se rezzent a pillája. Gyula bácsi végül lesütötte a szemét, és bizonytalan hangon motyogta maga elé: Ez a Kovácsovszky, ez a Kovácsovszky...

Hát ez már majdnem csattanója lehetne a történetkének, de ahogy a barátom elmesélte, nem nevetett egyikünk sem. Fene tudja, miért, inkább elszomorodtunk.

Forrás:TVN.HU
Foto: Falanszter.blog.hu

BAKANÓTÁK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBÓL

Előüzent Ferenc Jóska                

Megállj, megállj kutya Szerbia…

Beállok rózsám katonának          

A virágos csákóm…                  

Fütyül a masina…                     

A gőzösnek kattog a kereke       

32-es baka vagyok én               

Csuhaj,ha felülök…                 

Kimegyek a doberdói harctérre

Mikor megyek Galícia felé        

Esik az eső                         …

                                              

Sej haj katona se lettem volna soha 


                                              
Ellőtték a jobb karomat



                                             

Fiuméből sebesülve…..

                                             

 Lemberg mellett van egy kerek erdő

RENDEZÉSI ELKÉPZELÉSEK ATABÁNRÓL 1913

Az új Tabán


A régi Ráczváros, Budapestnek ez a maga eredetiségében legtovább fennmaradt egyik legfestőibb ősi területe, úgy látszik valóban végső napjait éli. A Tabán egész területét tudvalevően a főváros - modern művészeti és városrendező szempontból - leromboltatja és bérház-, valamint villanegyeddé fogja átépíteni a legközelebbi öt év folyamán.




A főváros, főleg a pesti oldal csaknem példa nélkül álló rohamos fejlődésében, csodálatos módon benn a város szívében a fejlődéstől csaknem érintetlenül maradt fenn e vidék eredeti állapotában, zeg-zugos utczáival, apró festői csoportosítású, düledező házaival.





Körülötte pedig minden megváltozott, közvetlen környezetét is a fejlődés ugyancsak átalakította. Elkészült a királyi palotának a Tabánra néző szárnya büszke arányaival; felépült az Erzsébet-híd, hogy impozáns íveivel ezt a városrészt egész közel hozza a főváros szívéhez, a Belvároshoz.

     Gipszmodell a rendezési tervekhez


A híddal kapcsolatban kiépült a Döbrentei-tér, a Duna-part fényes palota sorával. Sőt e városrész egyetlen forgalmi útján az Attilla-körúton is épült fel néhány nagyobb ház. Maga a Tabán ennek daczára lényegében megmaradt eredeti állapotában, pedig már régebbi időben volt e városrészre nézve megállapított szabályozási terv.





Csakhogy e vidék sajátos alakulatánál fogva emez tervbe vett kis mérvű korrekcziónak a befogadására sem volt alkalmas. Azok a girbe-görbe, gyakran pár lépés széles zsákutczába vezető sikátorok köré csoportosított telkek, a legtöbbször szűk kis udvarok köré csoportosított házak sehogy sem illeszthetők be a szabályozási tervbe.





Ebből a vidékből egy csak közegészségügyi és tűzrendészeti követelményeknek is megfelelő városrész ki nem alakítható. Ezt ismerte fel Bárczy István mindjárt polgármestersége legelején, mikor a Tabán régi szabályozási tervében a meglévő utcza hálózat korrekcziójával iparkodtak alkalmazkodni a régi telekalakulatokhoz.





Bárczy már a megoldás pénzügyi részére való tekintettel arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szabályozás keretébe az egész elhanyagolt terület bevonassék s a régi tulajdonjogi határok megszüntetése érdekében a főváros az egész területet megszerzi és egységes szabályozó terv szerint újra értékesíti.



Intencziója szerint az egész Tabán területét felölelő több ilyen terv készült el. Mindegyike a régi telekalakulatok figyelmen kívül hagyásával, modern új városrész létesítésére irányulták. Hosszas hivatalos tárgyalás után dr. Harrer Ferencz tanácsnoknak sikerült a kérdést annyira előre vinni, hogy az összes hivatalos tényezők a Tabán rendesésére elfogadták a Warga László műszaki tanácsos által készített tervet.





E szerint a mintegy 80,000 négyszögöl nagyságú s a főváros által megszerzendő területnek összes épületei lebontatnak, csupán a Rácz-templom, az Attila-körút és Görög-utcza sarkán álló négyemeletes bérház, a Rácz-fürdő, a Fehérsas-téri és Czakó-utczai iskola illesztetnek be az új városrész tervébe.





Most ennek az elfogadott tervnek gipszmodellű topográfiai képe került bemutatásra. Warga László vezetésével, Boné Rudolf és Faragó Árpád a városépítési ügyosztály tagjai készítették abból a czélból, hogy rajta az egyes telkek értékesíthetőségét és a beépítés módjának általános esztétikai hatását ellenőrizni lehessen.





E modell úgy van szerkesztve, hogy ahhoz a Tabánon át nyitandó 30 méter széles körút szakasznak az Erzsébet-hídfőre irányuló betorkolására készített alternatív megoldás is beilleszthető. Ezáltal t.i.a Döbrentei-tér értékesebb épületei a szabályzástól megkíméltetnek, úgyszintén az Ördög-árok áthelyezése is fölöslegessé válnék.





E megoldással a szabályozás keretébe még az Attila-körűt és Döbrentei-téri telektömb is bevonatik. Az eddigi elvek szerint a Tabán alsóbb nívóiban magas és zártsorú épületekre adnának engedelmet a telkek leendő tulajdonosainak, feljebb viszont villarendszerű alacsonyabb szétszórt építkezést engednének meg. A régi rácz-város helyén tehát új perspektíva nyílik, mely az idők folyamán az újjáépített Tabán képet tárja elénk. H. H. I.


Forrás: huszadikszázad.hu

MÁRAI SÁNDOR: TABÁN DOLGA (1933)

Tabán dolga


Ujság (Műsoron kívül), 1933. március 29.


    Tabán dolgában sűrűn és hosszan tanácskoztam az illetékesekkel, t. i. a tabániakkal. Szerencsés vagyok ismerni ott egy kőfaragót, egy nyugalombavonult szobafestőt és több kocsmárost. Ismerek továbbá még egy tabáni urat, aki a rác templom mellett lakik, állandóan biciklin jár és nem lehet megtudni foglalkozását. Ezekkel a kiváló tabániakkal alaposan megvitattam Tabán problémáját, s mondhatom, az élet kevés gyakorlati kérdését ismerem olyan megbízhatóan, mint a tabáni kérdést. A tabániak, mintegy háromezerötszázan, megkapták már a főváros felmondását, s bizonyos tartózkodó pesszimizmussal néznek Tabán sorsa elébe. Nagyon kevesen jártak csak közülök új lakás után s elítéléssel beszélnek egy cipőfelsőrészkészítőről, aki már májusra lakást keresett a Vízivárosban. A szobafestő szerint, aki a legöregebb emberek egyike a Hadnagy-utca és a Szent János-tér között, a Tabánt valószínűleg lebontják egyszer, de semmiesetre sem most, mert a fővárosnak és az államnak együttesen nincsen annyi pénze, hogy megfizesse a kubikusokat. Ebben lesz valami, ha a szobafestő mondja, mert az öreg állítólag kezet fogott még Kossuth Lajossal és sok mindent tud, amit általában az emberek nem tudnak. Nagyjából megoszlanak a vélemények. A biciklis úr, aki éjjel is tologatja biciklijét a meredek Kereszt-utcán, mikor az Avar, vagy Albekker felé igyekszik, s mint huszár a lovát, a kocsmában is ott őrzi a kerékpárt az asztal mellett, minap azt a hírt hozta, hogy valóban felbontják a Tabánt, még pedig fenn kezdik, a Hadnagy-utca meredek végében, de felépíteni már nem tudják, sőt az is kétes, hogy a közműveket megcsinálják-e, mert a fővárosnak és az államnak újólag nincsen pénze. Általában ez a refrén. A tabániak, amilyen komoly emberek, megbízható értesülésekre támaszkodva makacson ismétlik, hogy az állam és a főváros anyagi viszonyai nem a legjobbak. Ez az utolsó reménysugár. Már a Rácfürdőben is beszélik. 
    Ami Tabán hangulatát illeti e kritikus hetekben, az kétségtelenül levert, de túlzás lenne kétségbeesésről vagy forradalmi elkeseredésről beszélni. A tabániak, mind a háromezerötszázan, külön törzs, komoly és megfontolt emberek, s mint a zsidók között a szamaritánusok Nablusban, ők is a budai nép legelőkelőbb és legrégibb törzsének tartják magukat, s bizonyos keleti bölcsességgel szemlélik a világ eseményeit. Tabánból, így tetszik, inkább a fogalom fontos nekik, mint a pár koszos utca, s jobban izgatja a kedélyüket, milyen lesz az új Tabán, mint az, hogy köveiben elpusztul a régi. A tabániak meglehetősen gőgös emberek. A Szarvas-téren, abban a házban, ahol most a patika működik, hetven évet élt egy Tóni keresztnévre hallgató nagybátyám, bizonyos dohányjövedéki igazgató, aki arról volt híres Tabánban, hogy életében soha, egyetlenegyszer sem járt odaát Pesten. Gyanús volt neki… Ilyen gőgös emberek ezek. A tabániak, akik lelkük mélyén meglehetősen megvetik az olcsó romantikát kereső pesti kirándulókat, s lenézik a szerelmes férfiakat, akik ilyen filléres hatással akarnak nőt hódítani, mint séta Tabánban, meglehetősen beletörődtek már a gondolatba, hogy a rendkívül piszkos és úgy a műemlékek becsét, mint az üzleti tehetőségeket nélkülöző utcák sorát lebontják. Tabán már évek óta jórészt abból él, hogy lebontják; mint az üzlet, amely állandóan és visszavonhatatlanul végkiárusítást hirdet. Tabánt sem azért keresik fel a pesti látogatók, mert van, hanem, mert évek óta az a híre, hogy megszűnik. Tabán törzsi életet él, s nem törődik a romantikával, melyet állítólag kisugároz. Ez a törzs egyszerre, egy napon vándorol majd el innen, mint a zsidók Egyiptomból, s szerteszóródnak a Vízivárosban és Óbudán. Pest ne reméljen sokat a tabániaktól. Ezek már itt maradnak a környéken. 
    Mintha ők maguk is megunták volna Tabánt, a tabániak… A legbölcsebb ember megunja egy napon, hogy pesti kupléírók slágerszövege legyen. Az utcákért nem kár; de az embereket fájlalhatjuk, hogy nem maradnak együtt, mert kiváló emberek éltek itt, akiknek szélszóródását csak sajnálni lehet. Egyébként fogalmam sincsen, műemlék-e Tabán, vagy sem, mert gyakran láttam ugyan, de nappal soha. A szobafestő, aki minden szobát belülről látott itt nyolcvan év alatt, azt állítja, hogy építészeti szempontból nem kár érette. Csak a tabániakért kár, – mondja ő is. S ha valaki, ő tudja, aki kezet fogott Kossuth Lajossal. És a biciklis is ezt mondja, akinek egyszer éjjel, sajnálatos körülmények között, homlokára léptek a Fehérsas-téren. Kedves törzs volt, inkább bölcs, mint józan, de mindenképpen filozófikus hajlamú törzs élt Tabánban. Ahogy ismerem őket, ezek inkább Óbudán keresnek majd lakást, mert a svábok keze alatt tisztábban forr ki az újbor.

HELBING UTÁNZAT A VATERÁN

A Vaterán újabb megvételre kínált Tabán kép jelent meg Soproni P. szignóval. Nem az eredeti helyszínen készült , a Holdilág utca 14 szám előtt, hanem ügyes másolata a kor híres grafikusa, Helbing Ferenc alkotásának. Helbing Tabán sorozata  képeslapokon lett népszerű az 1930-as Budapestjén, a bontással egyidőben.

A sorozat képei megtekinthetők a Tabán Anno Galériában, ugyanott további képek a Holdvilág utcáról 

a másolat.....

                                    és az eredeti...........

SCULTÉTHY ÉVA:TABÁN

KÖNYVBEMUTATÓ A KRÚDY HÁZBAN....

Különleges könyvbemutatót csodálhattak meg a Krúdy-ház (jelenleg Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum) ódon falai szombaton délután. Megjelent és bemutatásra került 
              Saly Noémi KALMÁR PÁL- A TANGÓKIRÁLY
c. könyve ,amely ugyan "regényes élete" alcímmel látott napvilágot, de egyáltalán nem regény.Tudományos alapossággal járja körbe a harmincas -negyvenes évek európai hírű énekesének pályafutását a kezdetektől a vílághírig, a második világháború utáni elhallgattatást és a hattyúdalt a Márványmenyasszony-ban.

Mellesleg precízen katalogizálja a fennmaradt emlékeket, életrajzi adatokat, dalokat. Teszi ezt a maga gazdag írói kifejező  eszköztárával, élvezetes előadásmódjával, folyamatosan lekötve az olvasó érdeklődését. 
    Ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak, akik az elmúlt rendszerben úgy nőttek fel, hogy a hivatalos Kodály-Bartók zenei irányvonalat sulykolták beléjük, meg sem említve, sőt tagadva, hogy más stílusnak is jogosultsága van az emberek izlésformálásában,  szórakoztatásában.

 A könyvbemutató meglepetése a Budapest Bár - Kalmár Pál
dalainak avatott tolmácsolója- élő koncertje. Hatalmas sikert aratott.
Megtisztelte a bemutatót Kalmár Pál fia is. 
     
Végül a múzeum igazgatója kínálta süteménnyel és borral a vendégsereget, mialatt az írónő asztalánál hoszú sor kígyózott a frissen vásárolt könyv dedikálásáért.

                                                               Saly Noémi


VÁSÁRLÁSI INFO ITT

Ebből az alkalomból összeállítottunk egy virtuális zenei albumot 53 dallal 


Kalmár Pál énekel... 


                01CD. Szép vagy , gyönyörű vagy           .....12 sláger
             02.CD Fenyő,fenyő, jaj, de magas fenyő    ...10 sláger
             03.CD Az egyiknek sikerül                       ....13 sláger
             04.CD Az ember egy léha, könnyelmű senki...9 sláger
             05.CD Rózsa, rózsa, bazsarózsa                .....6 sláger

SERESS REZSŐ: ÉN NEM TUDOM MIT HOZ A HOLNAP..

SIMON GYÖRGY JÁNOS : TABÁN

IV.KÁROLY-AZ UTOLSÓ MAGYAR KIRÁLY

JELEN A MÚLT JÖVŐJE


(A múlt-kor.hu megemlékezése)


IV. Károly koronázási hitlevele


IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten, a Mátyás-templomban. Még a koronázási szertartás előtt hitlevélben biztosította a nemzetet az alkotmányos jogok és a törvényes rend megtartásáról. Halálának 90. évfordulójára emlékezve mutatjuk be a királyi hitlevelet.
Dékány Szilveszter




Koronázási képeslap


A Habsburg királyok magyarországi uralkodásuk örökössé válása után, I. József 1687-es megkoronázásától kezdve trónra lépésükkor hitlevelet (diploma inaugurale) bocsátottak ki, amelyben rögzítették uralkodásuk jogi kereteit. A királyi hitlevél az alkotmány és a nemzet jogait elismerő ünnepélyes deklaráció, gyökerei az Árpád-korig nyúlnak vissza. A dualizmusban külön jelentőséggel bírt, egy olyan törvényerőre emelt biztosíték volt, amely az országgyűlés által elfogadott és a miniszterelnök által ellenjegyzett példányának megléte előfeltétele volt a koronázási aktusnak. A király tehát nemcsak utólag, eskü formájában biztosította az alkotmány megtartását, hanem megelőzőleg a hitlevélben is. A hitlevél részletesebb, az eskü rövidebb megfogalmazása ugyanannak a gondolatnak.
A hitlevél kiadása a következőképpen zajlott: az országgyűlés feladata volt a királyi hitlevél és az esküformula megszerkesztése és elfogadása. Ezt követően a szöveget a koronázandó király elé terjesztették, aki azt elfogadva, az aláírásával és az állampecséttel ellátva az országgyűlésnek visszaadta. A hitlevelet a miniszterelnök ellenjegyezte, majd az országgyűlés alkotmányos erejű törvényként törvényerőre emelte.


1916. november 21-én, 86 éves korában meghalt Ferenc József császár és király, a Monarchia egyszemélyes szimbóluma. A világháború harmadik évében járunk, ilyenformán is szükségesnek látszott, hogy a trónutódlási kérdés tragikus sorozata végén a rend szerint következő Károlyból mielőbb új király legyen. Maga a trónörökös is a mielőbbi koronázás híve volt, egyrészt a háborús helyzet miatt másrészt kellemetlen lett volna uralkodását törvényen kívüli (exlex) kormányzással kezdeni, ugyanis a következő évi költségvetés elfogadásához az ország koronázott királyának a szentesítésére volt szükség.
December elején, a koronázási ünnepély előkészületeinek megkezdésével párhuzamosan az országgyűlés megválasztotta a hitlevél-szerkesztési bizottság tagjait. A 36 fős testületbe a képviselőház 24, a főrendiház pedig 12 tagot delegált. Az eredeti előadói tervezet szerint a szöveg szinte teljesen megegyezett a Ferenc József által kiadott királyi hitlevélével, azonban az ellenzék képviselői különféle kisebb kiegészítéseket terjesztettek be. Apponyi Albert javaslata szerint a szövegnek meg kell említenie az előző uralkodó halálát és a trónöröklés rendjében bekövetkezett változásokat, valamint rögzíteni óhajtotta azt a kívánságot, hogy a megkoronázott király minden év jelentős részét Magyarországon töltse (ez utóbbi végül nem került be a szövegbe). Az országgyűlés horvát képviselői is több kívánalmat támasztottak a szövegezéssel kapcsolatban, végül azt elérték, hogy a Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok elnevezés közvetlenül Magyarország után következzék a király címeinek fölsorolásakor. Maga a cím használata is kérdéses volt, azaz, hogy a bevezetőben a „nagy" címet, ami a magyar királyt és az osztrák császárt elkülönítés nélkül használja vagy a „kis" címet, azaz az előbbinél terjedelmében rövidebb és a paritásos dualizmus szellemének jobban megfelelő változatot használják. Végül a hitlevél szövegébe a nemzetközi szerződésekben is gyakran használt „nagy" cím került be „Károly [...] Magyarország e néven IV., Apostoli Királya" kiegészítéssel, míg a koronázási eskü alatt a „kis" cím hangzott el.

A koronázási hitlevél első és utolsó oldala


N 44 – Regnicolaris levéltár – Archivum regni – Ladula G. Diplomata inauguralia regum Hungariae – No.14.

   
A koronázási eskü


A hitlevél tartalmának lényegi elemei tulajdonképpen a 18. század eleje óta ugyanazok, a bevezetést öt pont követi. Az uralkodó az első pontot a trónöröklési rend fenntartásával kezdi, továbbá kijelenti, hogy megtartja az ország(ok) jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, kiváltságait és területi épségét. A második pont a Szent Korona Magyarországon való őrzéséről szól. A harmadik a már visszaszerzett vagy ezután visszaszerzendő területeknek az ország területéhez való kapcsolását írja elő. A negyedik pontban biztosítja, hogy a királyi család mindkét nemének ágán való utódlás megszakadása esetén a királyválasztás joga visszaszáll az országra. Ötödikként pedig az első pontra utalva kinyilvánítja, hogy a jövőben koronázandó örökös királyok kötelesek lesznek a hitlevélbéli biztosítékokat előrebocsátani és arra az esküt letenni. A hitlevél szövegébe a háborús helyzetre való utalással a koronázási ceremónia mielőbbi megtartásának igénye is bekerült.
December 27-én Károly – aki ekkor foglalta el első ízben helyét a magyar trónon – a Budavári Palotában fogadta azt a küldöttséget, amely az országgyűlés mindkét háza által megtárgyalt és elfogadott hitlevelet adta át. Csernoch János esztergomi érsek, hercegprímás ünnepélyes beszédében arra kérte a királyt, hogy fogadja el az iratot, lássa el azt aláírásával, és adja ki azt a magyar országgyűlésnek. Másnap ez meg is történt, az átadáskor elődjére, Ferenc Józsefre utalva Károly a következőket mondta: „Az nem lehet, hogy az, amit őszinte egyetértéssel a király és nemzet alkotott, állandó és üdvös ne legyen". A hitlevél átadása után semmilyen jogi akadálya nem volt a koronázási szertartás megtartásának, erre december 30-án került sor. (Részletesebben lásd itt.)

                   
1916. december 28-án Szász Károly és Simontsits Elemér a képviselőház alelnökei, visszatérőben a királyi palotából.(Szász Károly a királyi hitlevéllel)


Az örökletes királyság idején, a Habsburg uralkodók alatt a trónutódlás megállapított és megfellebbezhetetlen örökösödési rend szerint szállt a család jogosult tagjára. A hitlevél mint biztosíték jelentősége abban állt, hogy cserébe a királyi hatalom csak az alkotmányos rend megtartására tett ezen írásos biztosítékkal volt örökölhető. A hitlevél kiadása nélkül az országgyűlés nem járult volna hozzá a koronázáshoz, ilyenformán a nem az országgyűlés által elrendelt koronázás is hatálytalan lett volna. Összességében tehát a koronázási aktusnak és azon belül a hitlevél kiadásának ekkor komoly alkotmányjogi jelentősége volt.
Ferenc József hitlevele után ez a második és egyben utolsó koronázási hitlevél, amelyet magyar nyelven írtak. Ugyanakkor horvát nyelvre is lefordították. Ebben a munkában a horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter, Hideghéthy Imre elnöklete alatt egy bizottság működött közre, ennek tagjait az országgyűlés mindkét házának valamint a Horvát-Szlavón-Dalmát Minisztériumnak és az Igazságügyi Minisztériumnak a küldöttei alkották. A horvát nyelvű hitlevelet a király aláírása után a horvát országgyűléshez is eljuttatták.




A minisztertanács 1917. január 4-i javaslata alapján a Tisza István miniszterelnök által ellenjegyzett hitlevelet és a koronázáskor letett királyi esküt az országgyűlés az 1917. évi III. törvénycikként törvényerőre emelte. (Teljes terjedelmében itt olvasható.)




Képek a koronázásról a Budapesti Levéltár archívumából

IV.Károly király,Zita királyné és a nemrég meghalt Ottó herceg

bámészkodók

                                                           a budapesti helyőrség katonái

                                                       várakozó autók és konflisok

                                        A király a koronázási dombon

                                               Nemesi vármegyék zászlói

                                       Koronázási eskü a Szentháromság -szobornál

                                                    A királyi hintó

                                                        A királyi testőrség

                                                    A királyi család páholya

                                                        A koronázási menet

                                               Katonák a Mária-zászlóval

Bámészkodó katonák

A királyi hitlevél szövege:






1917. évi III. törvénycikk


a Király Ő Felsége által szerencsés felavattatása és megkoronáztatása előtt az ország részére kiadott királyi hitlevélnek és a koronáztatásakor letett királyi eskünek az ország törvényei közé iktatásáról


A Király Ő Felsége által szerencsés felavattatása és megkoronáztatása előtt az ország részére kiadott királyi hitlevél és a megkoronáztatásakor letett királyi eskü az ország törvényei közé iktattatnak.
A királyi hitlevél szövege a következő:
"Mi I. Károly Isten kegyelméből Ausztriai császár, Magyarország e néven IV., Apostoli Királya, Cseh, Dalmát, Horvát-Szlavonországok, Galicia, Lodoméria, Ráma, Szerb, Kún és Bolgárországok, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. királya, Ausztria főhercege, Toscana és Krakó nagyhercege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Fel- és Al-Slézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Osviecim és Zátor, Teschen, Friaul, Raguza és Zára stb. hercege, Habsburg, Tyrol, Kyburg, Göre és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsica s Istria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Triest, Kattaro és a Szláv őrgrófság ura stb., mint Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak Apostoli Királya adjuk emlékezetül jelen hitlevelünk rendében: hogy, miután dicsőségesen uralkodott Felséged I. Ferencz József Úr Ausztria Császára, Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak Apostoli Királya, a Mi mélyen tisztelt és szeretett dédnagybátyánk a most folyó év Szent András havában, Isten kifürkészhetetlen végzése folytán e halandó életből és mulandó országlásból az örökkévaló halhatatlanságra és az örök dicsőség koronájára elhivatott és elköltözött, miután mindazok már előbb elhaláloztak, akik utána Minket, mint a trón várományosai az 1723. évi 1. és 2. törvénycikkek által megállapított öröklési rend szerint megelőztek volna; név szerint Fenséges Rudolf Úr, osztrák császári herceg és főherceg és magyar királyi herceg, néhai Ferenc József Császár és Király egyetlen fia, akinek a trónöröklésre hivatott finemű egyenes leszármazói nem voltak, - továbbá mélyen tisztelt és szeretett nagyatyánk néhai Ferencz József Császár és Királynak Rudolf trónörökös halála után életben maradt legidősebb testvéröccse Fenséges Károly Lajos Úr, osztrák császári herceg s főherceg és magyar királyi herceg, - végül pedig ennek elsőszülött fia Fenséges Ferencz Ferdinánd Úr, osztrák császári herceg s főherceg és magyar királyi herceg, aki a trónöröklésre hivatott egyenes leszármazók hátrahagyása nélkül költözött el az életből: mindezeknél fogva, miután mélyen tisztelt és forrón szeretett édesatyánk Fenséges Ottó Úr, osztrák császári herceg s főherceg és magyar királyi herceg, Fenséges Károly Lajos Úrnak másodszülött fia sincs már az élők között, a fent idézett 1723. évi 1. és 2. törvénycikkek által megállapított öröklési rend szerint Ránk, mint törvényesen jogosult örökösére szállott Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokban a királyi trónöröklés.
Mi tettleg át is vettük az uralkodást és dicső Elődünk által Budapest székesfővárosunkba 1910. évi Szent Iván havának 21. napjára egybehívott országgyűlésen Magyarország és társországaiból egybegyült főrendek- és képviselőkhöz - a Mi kedvelt híveinkhez - 1916. évi Szent András havának 21. napján intézett kegyelmes királyi leiratunkban kifejeztük azon királyi óhajtásunkat, hogy az 1791. évi 3. törvénycikk értelmében teljesítendő megkoronáztatásunkra az előkészületek mielőbb megtétessenek.
Alkotmánytiszteletünk sugalta ezen kivánságunkat csak öregbíthették az évek óta dúló világháborúban szerzett személyes tapasztalataink.
Magyar Szent Koronánk országai összes népeinek hősiessége, Király és Haza iránti önfeláldozása megerősítette azon meggyőződésünket, hogy a magyar királyi trón hatalmának legszilárdabb bástyáit, az állam tartós fejlődésének és felvirágoztatásának leghathatósabb tényezőit: a Király és Nemzet teljes, félreértések által meg nem zavart kölcsönös bizalma és az ezredéves alkotmány folytonossága és egészséges működése alkotják.
Magyarország és társországainak főrendei és képviselői tekintetbe véve a hazai törvények rendelkezését azok értelmében Minket, mint Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok trónjának és koronájának törvényes és valóságos örökösét, mentül előbb megkoronáztatni szintén óhajtván: jobbágyi hódolattal járultak Elénk s alázattal kértek, hogy az ország sarkalatos törvényei szerint minden esetre még szerencsés megkoronáztatásunk előtt kiadandó koronázási hitlevelünkben az ország jogai biztosítására az alább írt cikkeket s minden azokban foglaltakat kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmunkkal helybenhagyni, megerősíteni s mind Magunk kegyelmesen megtartani, mind mások által megtartatni méltóztatnánk. Mely cikkek tartalma a következő:
1. Szentül és sértetlenül megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk tartatni az 1723. évi 1. és 2. törvénycikkekben megállapított királyi trónöröklést; - az 1791. évi 3. törvénycikk értelmében teljesítendő koronázást; Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét, valamint a Magyarországgal egy és ugyanazon állami közösséget képező Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok integritását és országos alkotmányát. Szentül és szigorúan megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is megtartatjuk Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok törvényesen fennálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű szokásait, és az eddigelé országgyűlésileg alkotott, s dicső Elődeink, Magyarország koronázott Királyai által szentesített, valamint ezután országgyűlésileg alkotandó s Általunk, mint koronázott magyar Király által szentesítendő törvényeit, minden pontjaikban, cikkeikben és záradékaikban úgy, amint ezeknek értelme és gyakorlata a Király és országgyűlés közös megegyezésével fog megállapíttatni; kivéve mindazonáltal dicsőült II. András 1222. évi törvényének azon megszüntetett záradékát, amely így kezdődik: "Quodsi vero Nos", ezen szavakig: "in perpetuum facultatem". Mindezek biztosítására szolgáland azon királyi eskünk is, amelyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső Elődünk I. Ferdinánd koronázási esküje szövegének alapján koronáztatásunk alkalmával le fogunk tenni.
2. Az ország szent koronáját az ország lakosainak régi törvényes szokása, s a hazai törvények szerint az országban fogjuk mindenkor tartatni, s a kebelükből valláskülönbségre való tekintet nélkül választott és megbízott világi személyek által őriztetni.
3. Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak mindazon részeit és tartozmányait, amelyek már visszaszereztettek és azokat, amelyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, koronázási eskünk értelmében is, a nevezett országokhoz visszakapcsolandjuk.
4. Abban az esetben, melyet Isten kegyelme messze távoztasson, - ha az ausztriai főhercegek mindkét nemének magvaszakadása, elsőben is: a dicső emlékezetű Ősatyánk VI., illetőleg III. Károly; utána dicsőült I. József; végre: dicsőült I. Lipót Császárok és magyar Királyok ágyékaiből leszármazó örökösök kihaltával bekövetkeznék, - a királyválasztás és koronázás előjoga az 1723. évi 1. és 2. törvénycikk rendelete szerint is visszaszáll Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokra, s ezen országoknál régi szokásaik szerint az sértetlenül megmarad hajdani érvényében és állapotában.
5. Amint fentebb az 1. pontban foglaltatik, valahányszor jövendőben ilyen koronázás Magyarországban országgyűlésileg teljesítendő: Örököseink és Utódaink, a koronázandó örökös Királyok kötelesek lesznek mindannyiszor ezen hitlevélbeli biztosítások elfogadását előrebocsátani és arra esküt letenni.
Mi tehát az országgyűlés fönnebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyai szivünk kegyes hajlamainál fogva a fönn beiktatott összes cikkelyeket, s mindazt, ami azokban foglaltatik, egyenkint és öszvesen helyeseknek s Előttünk kedveseknek valljuk, s azokhoz kegyelmes megegyezésünkkel hozzájárulunk; igérvén és királyi szavunkkal biztosítván Magyarországot s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokat, hogy mindezen előrebocsátottakat Magunk is megtartandjuk és bármely rendű és állású alattvalónkkal is megtartatjuk, - amint azokat jelen hitlevelünkkel elfogadjuk, helybenhagyjuk és megerősítjük.
Aminek hitelére és bizonyságára jelen levelet saját kezünkkel aláírtuk, és királyi pecsétünk ráfüggesztésével megerősítettük.


Forrás:


-mult-kor.hu
- Budapesti levéltár
-Filmhíradó online

ZÓRÁD ERNŐ TABÁN KÉPEI

További Zórád Ernő képek a Tabán Anno Galériában

ARANYKAKAS UTCA KONTRA KIRÁLYI PALOTA(1920KÖRÜL)

TÜKÖRBE NÉZVE...

Ez az egész blog anyámról és nagyapámról szól, arról a korról , melyben éltek, emlékeimről, megfakult családi fotóalbumainkról. Hadd álljon itt egy alig oldalnyi megemlékezés apámról is, abból az alkalomból, hogy ezt a róla írott kis novellámat  az idei könyvhéten   Szó-kincs  címmel megjelenő novelláskötetbe beválogatták.



Ül a kisöreg rezzenéstelen arccal a fényes tükörfal előtt,egy fémvázas
karosszékben,zöldellő virágok között,nyitott gallérú kockás rövidujjas
ingben,pincérfekete nadrágban, lábait összezárva néz mereven előre
a büfépulton át a semmibe.Őszes bozontú szemöldöke alól néz réveteg
acélszürke pillantással, nem tekintve se jobbra ,s e balra. Pedig a
bisztróban van némi forgalom, Herszonisszos főutcájáról betéved
egy-egy éhes, szomjas túrista.
A főnök, jó ötvenes , lenyalt hajú, kopaszodó férfi kopottszürke
nadrágban, kitaposott fekete cipőben csoszog fel-alá, míg az alkalmazott
kímért lassú mozdulatokkal szolgálja ki a kedves vevőt. Az utcáról
beömlik a fény, behallik a járókelők zsivaja, autók, motorok robognak el
az üzlet előtt, de a kisöreg csak ül mozdulatlanul, mint aki tudomást sem
vesz a külvilágról.Talán ifjúságára gondol, lepereg előtte élete,talán a
haláltól fél, ami még előtte van. Némán eszem a giroszt,kezem megáll a
levegőben, apám jut eszembe.

Apám még fiatalon 1938-ban saját hentesüzlete előtt (középen) két segeddel


           Egy mentőautóban robogtunk a Vas utcai kórház felé, a hordágyon fekve
rám nézett hideg,acélszürke szemével és kinyújtott mutatóujjával rám bökött -
          -Megölsz fiam, meglátod, megölsz !
A kórterem ajtajából visszanéztem, tekintetünk még egyszer-utoljára-találkozott.
            Szemében félelem és szemrehányás volt.
Másnap reggel indultunk volna a kórházba, de hétkor váratlanul megcsörrent a telefon. Apu meghalt -alig tudtam kinyög ni a pár szót, nehéz volt felfogni is,hogy nincs többé.
           Reggel még felébredt, leszidta a nővéreket, káromkodott egy sort,
majd szép csendesen elaludt. Elfogyott a szendvics,sörömet is megittam, felállok a székből. A kisöreg, mint aki álomból ébred, lassan felémfordul, rám néz átható acélszürke szemével szótlanul.
            Nagyon ritkán borotválkozom, az is inkább csak fazonigazítás
őszülő szakállamon, de ha belenézek a tükörbe, egyre többször mered rám apám acélszürke tekintete, mozdulataimban felismerem az ő gesztusait, arcomra kiülnek félelmei az ismeretlen jövőtől, megrettent a közelgő halál, a mentő szirénája.
             Kilépek a bisztró ajtaján, megcsap a beömlő fény, autók, motorok
zaja. Az automata üvegajtó zajtalanul összezárul mögöttem és elnyeli a kisöreg néma, acélszürke tekintetét.
Nagy levegőt veszek, körbenézve, talán van még némi időm.

                       Kisöreg a bisztróból Hersinissosban, Kréta szigetén

VIRÁG BENEDEK: HOLD ÉS UGATÓK

A hold egész fényében indult egykor el;
Szaladott előtte s bújt a felleg mindenütt;
Csaknem világgá változott a nagy setét.
Illy méltósággal és tekintettel vala
Midőn kikelt egy nagy komondor ellene,
S csaholni kezdte: amit hallván a kisebb
Kopók nagyobb visítást indítottanak.
Egész falunak álmát elverték a bohó
Lármával. Osztán tetszett ki, hogy a hold jeles
Képét ugatták oktalanságok szerént.
A képzelődés csalatik, egyszersmind csal is.

HOT JAZZ BAND:EGY KIS ÉDES FÉLHOMÁLYBAN

EGRY JÓZSEF:ESTI FÉNYEK A DUNAPARTON

SCHMIDT NÁNDOR:TABÁN (1925 KÖRÜL)

                         A magyar Švejk


     Egy naplóíró kisember mindennapjai a 19-20. századi Budapesten



Extra: Búcsú a Tabántól (1933)
A naplóíró Lowetinszky János József 1933 októberében meglátogatta a lebontásra ítélt Tabánt, és keserű búcsút vett a szeretett városrésztől, ahol fél évszázaddal azelőtt ifjúkorának egy részét töltötte. Élményeiről másnap cikket írt, amit el is vitt a „Magyarság” című napilap szerkesztőségéhez, az írás esetleges megjelenéséről azonban nem tudunk.

Az alábbiakban a naplóban rögzítetteken keresztül követhetjük végig az emlékek felidézését és a fájdalmas elválást a düledező sikátoroktól. A poszt végén Lowetinszky ezen a napon írt (szintén naplójában fennmaradt) Tabán-búcsúztató verse olvasható.



1933.10.02.:

Buta álmom volt, mintha nyomban Mari után, annak szeme láttára közösültem volna Szappanosnéval.

¾ 8-kor ébredtem, heverés, olvasgatás. Mari a felettünk lakó Takácsnéval szót váltott, hogy ne rázza a piszkos rongyait pont a mi ablakaink felett, mire ez a – nem tudni, honnan, és nem tudni, miért – ide menekült sluczka nem reagált; majd alkalmilag észre térítem.

Mari kirakta és tisztába húzta a fiúk [az albérlők] ágyneműjét. 9-kor fel, rendezkedés, reggelizés, elmosogattam az edényt. Szellőztetés, Mari rendet csinált, rendbe szedtem a levelezőlapokat. Toilette, testgyakorlatok, összeférczeltem az alsónadrágom repedéseit, olvasgatás.

½ 2-kor ebédelés, elmosogattunk, felöltöztem és villamoson elmentem a Rácz fürdőig, és onnan mentem búcsúzni a hajdan oly kedves és vidám Tabántól, amelyben kamaszkorom pár szép és gondtalan évét éltem át, és amely most a bontó csákány alá kerül.

A Hadnagy utcza balfele lerombolva.

 A Kereszt téren – a ráczok hajdani temetője helyén – még áll a rácz kereszt,

a Fehér Sas téren a hajdani budai bírák kő „Pranger”-je [pellengér], amelyhez a deliquenseket [bűnösöket] kötözték.(Téves :az oszlop a XIX.században  olajmécs tartóoszlopa, megj:tabananno)

Köröskörül félig lebontott öreg viskók, szanaszét a házfedélül szolgált szurkos papír, korhadt gerendák, szemétdombok, betört ablakok, roskadozó kapuk.

Itt ott egy bánatos arcz ..

Festők és fényképezők szorgoskodnak minden pontján megörökíteni, amit még lehet.

A Kőműves- és Szabó utczán felkeczmeregtem a Naphegyre.

Elszorult a szívem és bizony nedves lett a szemem ennek a döbbenetes, „sic transit gloria mundi” [’Így múlik el a világ dicsősége’] látványnak a hatására.



Istenem! hogy megváltozott ez a táj.

Felelevenült előttem Buda utolsó víg szürete 1883-ban, amikor itt pénzügyőr voltam [lásditt]. Micsoda pezsgő élet volt itt akkor, Uram Teremtőm! Nehéz, rakott kocsikon vígan kaczarászó nép hozta a szőlőt, mustot. Ének- és tamburaszó, kurjongatás, lövöldözés; és ma kihalt, üres utczasorok, ványadt, roskadó léptű nép, és a temető csendje borul az egykor kedves, vidám városrészre.

És micsoda anyagból voltak ezek a házak építve, Te Jó Isten!, csupa nagydarab terméskő, tégla sehol. Lehet itt kő még Mátyás király palotájából is, de azzal kutya sem törődik.Micsoda oktalan ész agyalhatta ki a Városházán, hogy pont télvíz előtt bolygassák meg az itt lakó szegény existentiák ezreit és raktározzák őket szükséglakásokba Pest legkülsőbb periphaeriáján? Ez lelketlenség és pénzpocsékolás.
És miféle városrendészeti politicus volt az, amely már harminc éve rebesgeti a Tabán lerombolását, és mégis alig öt-hat éve megengedte az otromba „Bethlen-udvar” megépítését. Hej! de kevés ésszel és előrelátással kormányozzák ezt a várost.
Fájó szívvel búcsúztam el ifjúkorom eme legkedvesebb s legvidámabb színhelyétől, a rácsos kapus, holdvilágos, tamburazengéstől hangos volt jó öreg Tabántól. Isten veled, jó öreg Tabán!

A 700 méteres új transversalis [átlós] úton, amely a volt Horgony utcza testén vonul végig, lementem a Döbrentey térre, s a parkon keresztül a „Hungária” forrás ivókútjához, és volt szívem a circa fél liternyi forrásvízért nyolcz fillért adni. Meg sem közelíti a régi ártézi forrásvíz ízét és hőfokát. Itt egy öregebb emberrel eltraccsolva, kissé pihentem.


Azután el a félig lerombolt Görög utczán, eltűnődtem a volt 1. sz. háznál, megismerve annak a szobának a körvonalait, ahol első permanens viszonyom tárgyát – Samoday Esztit – 1884-ben megkaptam [’közösültem vele’].

A Szarvas- (most Szebeny Antal-) tér bal felét már romba döntötték.

A Kereszt- [és] Árok utczák konganak az ürességtől és a léptek zajától.

1890-ben az elzsidósodott szűkebb szülőhelyemet, a Terézvárost, 1894-ben boldog és szilaj gyermekkorom színterét, a Belvárost sirattam el, mikor nagyrészt csákány alá került. Valyon [sic] mit kell még ezután elsiratnom?

Villanyoson el, haza [VII. ker., Thököly út 37.]. Átöltözve, naplók rendezése, ami ugyancsak hosszú munka volt. Kávézás, olvasgatás. Marosiné is megszabadult a zsidó bagagejától[bagázsijától, itt: albérlőjétől] – Steintől –, akik öreg este költöztek ki. 10-kor fekvés, alvás.

Az idő szép, derült, bánatosan őszies. Reggel 12 f, d.u. 2-kor 19 f, esti 10-kor 14 f volt.

„Áll még a Tabán és őrzi a régi jó idők hangulatát” (filmhíradó 1931-ből)

Isten veled, jó öreg Tabán,
kinek napsugár volt minden táján.
Kitetted utczára, ablakba mindenedet,
kaczajod, éneked és arany szívedet.
Jó öreg Tabán, Isten veled,
Isten veled!

írta: Lowetinszky János József (1933.10.02.)

Forrás:  http://magyarsvejk.blog.hu