1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2009. augusztus 29., szombat

PELLENGÉR VAGY LÁMPAOSZLOP?

A blog jobboldalán van egy kép a tabáni "pellengérről"
Szégyenoszlop a Fehér Sas téren,vagy csak piaci lámpa tartója?!


Eldőlt a kérdés:

Stumpf András cikke( heti válasz 8. évfolyam 21. szám, 2008.05.22)
(részlet)


-Szép, szép a tabáni domboldal parkja déli verőfényben, de ahogy Saly Noémi idegenvezetésével a gyepen sétálunk, azt kívánjuk, bárcsak százötven évvel ezelőtt lépkednénk ugyanitt, szabadnapját töltő pesti polgárként.

Ha ősz lenne, sült gesztenyét vennénk a Döbrentei téri piacon, majd indulnánk tovább, fel, a Hadnagy utcán, betérve a Gellért-hegy oldalában valamely fenyőgally díszítette házba. A gallyról tudnánk, hogy épp bormérés van aznap a háznál: annak idején szőlő borított itt mindent, a Gellért-hegyet, a Nap-hegyet is, s mivel HACCP rendszerről akkoriban nemigen hallottak még, a gazdáknak joguk volt árulni saját borukat. Amikor aztán a filoxéra az 1880-as években elpusztította a szőlőket, máshonnan hozatták a bort, s a Tabán boros jellege egy darabig még megmaradhatott, ahogy falusias látképe is, egészen az 1930-as évekig, amikor a városrészt szinte teljes egészében lebontották. A Hadnagy utca emlékét sem őrzi semmi, s ha nem irodalom- és Budapesttörténész "házigazdánkkal" sétálnánk itt, sosem tudnánk meg, hogy a Hegyalja út alatt futó kis ösvény helyén nyüzsgő élet volt egykor. De Saly Noémi szerencsére minden fűszálat ismer.

Az átépítés alatt lévő - mintha bombatalálat érte volna - Rác fürdőtől gyaloglunk a Nap-hegy irányába a parkon át, Saly pedig mindig tudja, hogy a fű, amelyet taposunk, melyik egykori utca helyén nő. Balra tőlünk épp a nagy tabáni rockkoncertek régi színpada. "Remélem, lebontják.

A helyi legendárium szerint az alapjába van bebetonozva a híres "tabáni pellengér", amely valójában egy köztéri olajlámpás oszlopa volt, az 1700-as évektől jellegzetes műtárgya a Tabánnak" - így Saly.

Amúgy, ahogy a tősgyökeres tabániak általában, ő sem szereti az itteni koncerteket. "Hangosak, és utánuk fél évig tele van a domboldal törött sörösüveggel" - mondja. A Krisztina tér felől érkező "tabáni sztráda", a volt Árok utca mellett kis focipálya - a Ketrec -, fölötte fehér kőkereszt áll, rajta márványtábla, amelyet díszes rézgombok tartanának, ha többségüket aprópénzre nem váltotta volna már a MÉH-ben napjaink barbárjainak egyike.

.....................................Saly Noémi irodalomtörténész kedvenc eperfája....

Erről a keresztről nevezték el az egykori Kereszt teret, amely a Tabán egyik főtere volt. Remek vendéglők, kiskocsmák voltak itt akkoriban: a legjobb halat köztudomásúlag az Albeckerben lehetett enni, a "libás Huber" pedig arról kapta a nevét, hogy ilyentájt, május környékén páratlan "idei libával" várta a vendégeket. Az Arany Kakasról vagy az Arany Kacsáról még utcát is neveztek el, s idegenvezetőnk rögtön mutatja is a fűben, hol futottak ezek annak idején. Neki térkép e táj - de szülőhazája is. Teszünk még néhány lépést észak felé, balra: felettünk '56-os emlékmű magasodik. "Túl azon, hogy ronda, értelmetlen is. A Tabánt közvetlenül nem érintette ötvenhat." Nem sokkal később már egy élő emlékmű előtt állunk. Göcsörtös fa, körülötte papírcetlik "védett" felirattal. Hivatalos tábla sehol, egy buzgó lokálpatrióta akciója lehet a papírlapokra írt szűkszavú tájékoztatás.

Pedig mennyivel többet érdemes tudni erről a törökszederről! Nem csak azért, mert ez nem a falusi udvarokban megszokott, kínai eredetű eperfa, hanem a perzsa származék, amelyet a fügével és a törökmogyoróval együtt a törökök honosítottak meg itt. Történelmi vonatkozása is van. "Állítólag 1686-ban, a török kiűzésének örömére ültették a helyiek." Régen egy nagy udvar végében állt, s amikor a mögötte álló házat az 1920-as években bontani kezdték, aggodalmas újságcikk jelent meg a budai sajtóban: vajon mi lesz a fával? De túlélt mindent, még a két éve, augusztus 20-án pusztító vihart is. "Kijöttem másnap megnézni őt, és végigbőgtem az utat: egy romhalmaz volt a völgy. Ez a vén jószág viszont konokul gubbasztott, ága se görbült." Ez már csak azért is szerencse, mert Saly Noémi megint főzhet majd be finom eperlekvárt, amelyhez erről a fáról szokott szüretelni. Idén jó termés várható - csak úgy sorjáznak a gallyakon az "eperfiókák".-


Én hiszek Saly Noémi irodalomtörténésznek,tabánkutatónak,kávéházi tudornak a pel-
lengér ügyében,érdekes lenne a történet,ahogyan ezt kiderítette.Talán " kékharis"
is innen vette az infót.Oszlopunk ártalan,minden szégyen nélkül állhatna elénk,ha nem lenne bebetonozva.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése