1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2011. december 24., szombat

BŰN ÉS BŰNHÖDÉS A RÉGI TABÁNBAN ANNO 1686-1708 /2. : ISTENKÁROMLÓK ÉS BOSZORKÁNYOK


 Istenkáromlás

Bármennyire rettegett is a kor embere a természetfölötti hatalom haragjától, káromkodás mégis sűrűn elhangozhatott a két városban. Erre vall a kamarai igazgatóság 1696-i utasításának az a pontja, amely szigorúan meghagyja a tanácsoknak, hogy tartsák szemmel és büntessék meg — többek között — az istenkáromlókat. A cselekmény feltehető gyakoriságához képest mégis aránylag csekély számú káromlási per maradt fenn, s ezek közül sem ismerjük mindegyikben az ítéletet. Az első ügyben a büntetés határozottan engesztelő jellegű: a Szentháromságot magyarul gyalázó férfit arra kötelezték, hogy az ennek tiszteletére Pesten épülő szobron közmunkát végezzen. Más pesti büntetőperekben a kriminális iratok elveszte miatt az ítélet is ismeretlen. 
Ördögök megidézése
1702-ben letartóztattak egy zsidót, mert a tanúk vallomása szerint azt mondta: ha Krisztus Isten volt, miért hagyta magát megostorozni? Később Wachinger Lőrinc került bíróság elé, aki feleségét részegen megkergette, mert ez megbotránkozott káromlásán. Mindkét esetben azzal védekezett a vádlott, hogy részeg volt; Wachingerre azonban még fogolytársa, a feleséggyilkos Modauer is rávallott, hogy csúful káromkodik a börtönben, apósát, anyósát és a papokat az ördöggel akarja elvitetni. Annyi biztosra vehető, hogy mindketten elkerülték a halálbüntetést, mert a Pr. Cr. idézett cikke is enyhítő körülménynek tudta be a részegséget. Ítélet nélkül maradt ránk a legbővebben dokumentált istenkáromlási ügy, Rost János budai bognáré. 1703-ban történt, hogy egy kötélgyártóval és egy építőmühelyi írnokkal iddogálva levette a szekrényről az ott álló feszületet, kezében ide-oda dobálta, megpaskolta, és kijelentette, hogy ez csak „ein Hundts etc.", egy darab fa, mely semmit sem segít neki.

Bűbájos rontást tesz a bíróságra

 (Ehhez tudni kell, hogy a ma már megszelídült huncfut szóból a kor még világosan kihallotta az eredeti vagina canis értelmet; ezt az élő emberrel szemben is súlyos becsületsértést az iratok és jegyzőkönyvek majdnem mindig csak szemérmesen rövidítve írták le.)
A jelenvoltak állítólag megbotránkoztak, és otthagyták Rostot; bíróság elé csak két év múlva került, valamelyik fültanú fecsegése folytán. Mivel a tanúk vallomásai kellő alapot adtak a vizsgálatra, a tanács színe előtt kihallgatták a kérdőpontokra nézve, de ő csak annyit ismert el, hogy a leeső feszületet elkapta, és tagadásában méga szembesítéskor is megmaradt. Fogságából ugyan — bizonyára kezességre — kiengedték, mert már néhány hónap múlva múlt időben beszélt róla, de ügye még legalább két esztendeig elhúzódott. Érdekes nyilván jogászi segítséggel készült védőirata, melyben eljárásjogi kifogások mellett azt az érdekes szempontot veti fel, hogy ha mondott is valamit a fakeresztre, ez nem Isten felsége ellen irányult, mert nem volt meg benne az animus iniuriandi. Sajnos az utolsó irat még mindig a kérdőpontokra való kihallgatását tartalmazza, ítélete ismeretlen.5 Az ügy mindenesetre sokat ártott jóhírének, még követelésperében is hivatkoztak rá.6 Az ítéletre más esetekből lehet következtetni. 


Boszorkányszombat
Egy budai asszonyt, aki lerészegedve káromkodott, és a rácvárosi ferenceseket is sértegette, pro terroré száz tallérra büntettek meg, majd ezt könyörgésére 75 tallérra mérsékelték, amit borban fizethetett meg.7 Hueber asztalost, aki ismételten gyalázta Sparber atyát, és még káromkodott is, kenyéren és vizén elszenvedett 8 napi áristom után bilincsbe verték. A „Hering" csúfnevű sörkimórőt, akit a feljelentő esküje alapján ítéltek el negyedévi kényszermunkára, végül négy hét bőjtös fogság helyett két hét után elengedte a tanács.
A városok büntetései talán súlyosaknak tűnnek, hiszen feltehetjük, hogy Budán és Pesten nemcsak a beszállásolt katonaság emlegette a „Tausend Sacrament"-et. A polgárok is igen sokat ittak, és részegen ebben a tekintetben is feloldódtak gátlásaik. Ha azonban a Praxis Criminalisnak a legsúlyosabb esetben válogatott kínzásokkal nehezített tűzhalál-büntetésére gondolunk, vagy arra a két császári rendeletre, mely 1713—15-ben nem talált elég kegyetlen szankciókat a káromkodás megtorlására,10 akkor a városi gyakorlat határozottan enyhének bizonyul.

Boszorkány

Varázslók és boszorkányok

A mágia anyaga meglehetősen szegényes, holott az osztrák törvénykönyv idézett cikke szomorú példája a boszorkány hitnek. Pesten két asszony összeszólalkozásából per támadt, s a sértegetőnek tartania kellett a pénzbüntetéstől. A sértett férje arra hivatkozott ellene, hogy „abergläubische Sachen braucht" büntetlensége érdekében. Mivel azonban csak egy csacska öregasszonyt tudott tanúnak hozni, a tanács nem fogadta el bizonyítását. Budán meg Wallisch Gottfrid fogadós anyósát vették őri-zetbe azzal a gyanúval, hogy egy birkafejet ólommal töltött ki, majd elásta annak érdekében, hogy lánya és veje magukhoz vegyék őt. A budai tanács ugyan veneficium   (méregkeverés)gyanújával tartóztatta le, és addig akarta őrizetben tartani, míg a mérgezésnek Wallischra tett hatása kiderül; valójában azonban inkább mágiáról volt itt szó.Ugyanez lehetett a vád egy „diabolicus incantator" (ördögi varázsló) ellen is, akit Győrött nyomoztatott a város.

Cimborálás az ördöggel

Boszorkányság miatt nem indult eljárás a két városban ebben az időben, a fogalmat azonban nemegyszer említették. A bigámiáért letartóztatott Gall János György mészáros arra hivatkozott, hogy Mannheimben hagyott első feleségét boszorkánysággal gyanúsították, de a világi hatóság módot adott neki a tisztázásra; erre ő bánatában Budára költözött. Védekezése szerint azt hitte, hogy az ilyen súlyos bűncselekmény felbontja a házasságot, mert a boszorkány nem nő, tehát nem is feleség. Ez a szubjektív vélekedés azonban nem mentette meg a bűnvádi eljárástól, melyre még visszatérek. Egyébként a „boszorkány" kifejezés csak becsületsértési perekben fordult elő. Egy ácslegény feleségét azért nevezték annak, mert tehenei meggyógyítása érdekében tejet öntött a keresztútra; egy másik asszonyt, mert az ellenfél libái elpusztultak. Érdekes, hogy férfi is tett hasonló panaszt Pesten, mert üzleti konkurrensének legyűrése miatt Hexenmeister névvel illették.
Buda és Pest tanácsának becsületére válik, hogy ezeket a vádakat nem vette komolyan, a feleket megkövetésre vagy csekély pénzbüntetésre ítélte. A tárgyalt korszakban egyetlen boszorkánypert sem folytattak le, ami a vármegyékkel, sőt a külföldi judikatúrával szemben is magasabb szintre emeli a városi gyakorlatot.


Forrás: Bónis György :Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708

Következő rész: Házasságtörés anno

2011. december 22., csütörtök

BOLDOG KARÁCSONYT!!


SOK MÉG A GYŰLÖLET, ÉHSÉG ÉS SZENVEDÉS, MIKOR LESZ VÉGE MÁR, KIS GYERTYALÁNG?


Minden nap gyújtsatok gyertyákat emberek, égjen a békeláng mindenhol már!

KARÁCSONYI KÉPESLAP-TÖRTÉNELEM 1900-1961

1902

 1904
 1807
 1911
1912

 1916
 1918
1919

1922
 1925
 1928



1933

1934

1935

1936

1942

1961

FOLYÓ PALOTASORRAL: VÁRKERT RAKPART

 Merényi György
A 19. század végi dinamikus városfejlődés egyik csúcspontja a Pestet és Budát összekötő, Erzsébet királynéról elnevezett szépséges lánchíd megszületése volt, a fővárosban negyedikként. Felépülése azonban a budai hídfőjétől északnyugatra fekvő, a Várhegy déli lejtői és a Gellérthegy között megkapaszkodó Tabán sorsát is befolyásolta. Később bontások és háborús pusztítás pecsételték meg végképp e regényes városrész történetét. A rombolás csúcspontja a mindössze 42 évig létezett büszke híd esztelen felrobbantása volt.




A Tabán és a Várkert rakpart 1895 körül

A régi időktől lakott és egyenletes beépítésű budai Duna-part sorsa felett nem őrködött szigorú városrendezési szándék. A pesti Duna-korzóról áttekintve a mai látvány, amely a 19. század végének arculatát nagyrészt megőrizte, meggyőz bennünket a túlparton építkezők akaratáról és jó ízléséről. Az egységesen formált, beépített partoldal felett azonban a Tabánnak ma már csak hűlt helye látszik. A földszintes, ritkábban emeletes házakat felváltó palotasor a Dunán méltóságosan átívelő egykori híd elkészülésével párhuzamosan nyerte el ma is látható formáját. Ám József nádor és kortársai álma, hogy e partszakasz a vele átellenben futóhoz hasonlóan zöldellő korzóvá váljon, sohasem vált valóra. Napjainkban a szépreményű parton a dús növényzet helyén, az aszfalttengeren villamos dübörög.


A pesti oldalról szemlélve közel megegyező magasságú, három- és négyemeletes épületekkel egységesen beépített partszakaszt láthatunk. A házak sora fölött csak a Szent Katalin plébániatemplomnak az egykori Tabánt is megidéző magányos, párnatagos harangtornya ágaskodik. A három tömbből álló házsor az Ybl Miklós által tervezett, a várkertek elegáns lezárásaként 1882-re felépült Várkert Bazártól egészen a Gellért-hegy lábánál fekvő Döbrentei térig húzódik.

A Várkert rakpart (amelynek korábbi nevei közül csak Zita királynőére tart igényt az emlékezet) és a Döbrentei Gábor nevét viselő utca között soroló telkeken felépült bérpaloták jellemzői a zsebkendőnyi belső udvarok és nemegyszer a két utcára is nyíló bejáratok. A Fogas és a Fátyol utcák által tagolt tömbök épületei közül a budai szerb görög katolikus püspökség 1890-ben felépült, hagymakupolás épülete (ld. cikkünket a szerb Budapestről) és a sort a Várkert kioszknál nyitó Lyka-ház kupolás, szebbik fele veszett „csak” oda a háborúban. Előbbi helyén ma kis terecske, utóbbi helyén egy rémséges beépítés található.

Északról dél felé egymás után épültek a nagyvárosi igényeknek és a frekventált területnek jobban megfelelő elegáns megjelenésű többemeletes bérpaloták. A sort a szintén Ybl Miklós által tervezett és már 1879-ben kész, a várpalota vízellátását szolgáló gépház örököseként szivattyúháznak épült neoreneszánsz épület nyitja, amely ma Várkert Kioszkként ismert. Tőle délre magasodott az 1893-ban felépült, sarokrészén kupolával ékes második Lyka-ház. Elődje egyetlen többemeletes épülete volt az építése idején még nagyrészt földszintes Duna-parti sornak. Magasságban hozzá igazodott a vízből mentő szent nevét viselő egykori fürdőorvosnak, Heinrich Nepomuki Jánosnak, a Rácz-fürdő híres orvosának saját háza. Fogas utcai saroktornyáról — a tervrajzon kívül — egy nemrég internetes aukción előkerült, dísztányérra festett képmása árulkodik csupán.






A Várkert rakpart története képekben



A Várkert rakparton szívesen telepedtek meg építészek: a következő épülettömbben például maga Hauszmann Alajos. A Döbrentei utca 10. szám alatti saját tervezésű bérpalotájába 1892-ben költöző mester ez idő tájt kapta a megbízást a Királyi Palota átalakítására. Első emeleti otthonának kivitelezői között találjuk azokat a mestereket, akikkel a Palota felújításán is dolgozott: Thék Ede bútorasztalos, Jungfer Gyula műlakatosmester mellett Lotz Károly festőművész a kortárs építész kollégákat is megörökíthette e lakás dolgozószobájának falfreskóin. Sokáig e házban lakott Györgyi Dénes építész, királyi főtanácsos, híressé vált világkiállítási pavilonok tervezője.

Mindenesetre a másik oldalról áttekintő mai bámészkodó számára ez a napjainkban példásan felújított, tetőzetével a sorból kiemelkedő, újragyártott, csillogó Zsolnay-cseréppel fedett szép épület tűnik ki leginkább a felújításra váró többiek sorából.

Még a millennium évében, egy szerencsés kimenetelű vadászbaleset után a földbirtokos Kégl György is Hauszmannal terveztette meg a szomszéd telken saját bérházát. A véletlen okán vadkacsa helyett „csupán” neves építészünk metszőfogát kiverő sörét, úgy tűnik, elég volt a földbirtokosnak az életre szóló lelkifurdalásra. A Kégl-ház tervezésérért adott busás honorárium mellett a Hauszmannak küldött két szép hátasló és a későbbi húsvétokra érkező bárányküldemények tanúsítják végeérhetetlen lelkifurdalását. Az 1920-as években az ismert likőrgyárosé lett bérpalota második emeleti lakásából gróf Hadik Andrásné Gschwindt Edit még a pesti oldal páratlanul egységes látványában gyönyörködhetett. A kései utódoknak már csak az 1967-ben, az egykori Duna Szálló helyén felhúzott Intercontinental (ma Marriott) szálló méla tömbje jutott.

A Duna-hídhoz legközelebbi tömbben először a reneszánsz palotákat idéző Bertényi-féle bérház, a „Wekerle-ház”, (Wekerle Sándornénak, a neves államférfi édesanyjának volt érdekeltsége) készült el az 1880-as években Makay Endre műépítész tervei alapján. Az Erzsébet híd építésének kezdetekor még földszintes, egyemeletes házakkal záródó sort Gulyás Bélának, a Királyi Bábaképző Intézet igazgatójának a háza követte. A hozzá csatlakozó Wagner-ház neoreneszánsz dekorációval díszes. Várkert parti homlokzatának egységességét a szimmetrikusan elhelyezett, korinthoszi fejezetes pilaszterek vizuális hangsúlyai adják. Tulajdonosai és talán tervezői is Wagner Marcell és Julián műépítészek voltak. Svábhegyi villák és egy szép Izabella utcai bérház (85. sz) tudósítanak munkásságukról.



A Hauszmann Alajos tervezte házak ma a Várkert rakparton



A Várkert rakpart első tömbje, balról a harmadik a Mándl-ház

Eztán épült a sor kuriozitása, Buda egyik legkeskenyebb épülete: a Mándl-ház. Két testvér, Mándl Manó és Ármin vásárolták meg a telket az 1890-es évek második felében. A Weinréb és Spiegel építőmesterek által épített, hat méternél alig szélesebb lakóházat a tömbnek különleges karaktert adó manzárdháromszög zárja.

A historizáló sort az Alpár Ignác tervezte szecessziós, tetőkertes bérpalota követte 1908-ban (Harkányi báróé), ennek első emeleti lakásában ma a Vas István-Szántó Piroska lakásmúzeum látogatható. Az elismert tudós, matematikus és asztronómia professzor Harkányi Béla itt lakott a ház felépítésétől 1932-ben bekövetkezett haláláig.

A Rácz-fürdő szivattyúházát is magába foglaló, lakással egybeépült gépház helyén 1911-ben, a tömbben utolsóként készült el Riva József tervei alapján a Rácz-fürdőt megújító Heinrich Nepomuki János orvos telkén a Gellért-hegyre néző, kétemeletes lakóház. (A híres orvosról már hallottunk, hiszen két tömbbel feljebb a Várkert rakpart egyik első többemeletes bérházát ő építtette az 1880-as években.)

Az Alpár-féle ház igazi kuriózum, hiszen Alpár Ignác nem a budai oldalon, és nem elsősorban az új idők szecessziós ízlésében tervezett. Benne a henger formájú felvonó mellett kisebb, ételszállításra formált másik lift is működött. A tetején téli növénytároló résszel és a páratlan panorámában való gyönyörködésre, sétára is alkalmas terasszal záródó ház épült fel legkésőbb, vele vált teljessé, befejezetté a Várkert rakparti egységes házsor. E világörökséggé nyilvánított Duna-parti helyszínen — reméljük — ezért sem fog e ház egykoron buja tetőkertjére tervezett beépítés, emeletráépítés megvalósulni.

Forrás:hg.hu 201012.16

BŰN ÉS BŰNHÖDÉS A RÉGI TABÁNBAN ANNO 1686-1708 /1. : TOLVAJOK

TABÁNI  FEKETE KRÓNIKA  ANNO  XVII-XVII.SZÁZAD


Tabán városrész  Buda 1686-os felszabadulásakor megsemmisül az ostrom következtében, lakói szét-szélednek ,vagy kihátrálnak a törökkel együtt az országból. A bécsi udvar ugyanakkor az újonnan szerzett területek benépesítésére kedvezményes letelepedési lehetőségeket kínáló dekrétumokat hoz. 1690-től megindul a beáramlás , főleg a Dunán dereglyéken jönnek a kalandvágyó , otthon valamilyen ok miatt nem érvényesülő , szerencse próbáló bajorok, svábok , 1690-ben a török visszafoglalja Belgrádot, előlük Csernovics Arzén vezetésével  mintegy 2500 rác család kér és kap bebocsáttatást . A pátriárka végleg felégeti maga mögött a visszaút lehetőségét, Lipót császártól kiváltságokat  eszközöl ki  rác katonaság felállítása fejében. Visszatérnek a török uralma alatt itt élő rác iparosok, kereskedők is. Magyarok nem jöttek , csak gyér számmal , ők most kezdik vívni szabadságharcukat  a hegyaljai felkelésből kiteljesedő Rákóczi szabadságharccal.
     Újra kinyitnak Tabán  viszonylag épségben maradt fürdői: a Rác Fürdő és a Rudas , sőt a tulajdonos Bergassi kapitány  a fürdő bővítése címén  leromboltatja  a Rác fürdőhöz közeli rácok földbejájt sátortetős kunyhóit és szemet vet a Gellérthegy oldalán újonnan telepített szőlőkre,Az utcákon megjelennek a duna vizet , tejet árusító kereskedő k, kinyitnak a szatócsboltok , kocsmák bormérések. Iparosok árulják a szövetet, csizmát , kenyeret sütnek a pékek, egyszóval elindul az élet,. A legfőbb munkát a rácoknak a lerombolt  vár sürgős helyreállítása adja , itt százával dolgoznak. Még nincs messze a török és újra támad a határokon A 18.század hajnalára kezd kialakulni egy korántsem homogén Buda , ahol a hatalmi viszonyok még nincsenek kikristályosodva  és a bécsi kamara is hol ide hol oda csap ,hogy fenntartsa a rendet. Az emberek is nehezen szokták meg a törökétől gyökeresen elütő igazságszolgáltatást , az ellenreformáció türelmetlenségét, a budai várkapitányok basáskodását , Buda városbíráinak  fennhatósági törekvéseit.
 Bónis György :Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 .. c. könyvében szemezgetve képet kaphatunk a kialakuló  városrész  lakóinak  életéről, bünösökről és a velük szemben alkalmazott szankciókról.


TOLVAJOK és ORGAZDÁK



Amilyen gyakori és sokrétű a lopás ebben az időben, olyan szétágazó a bírói gyakorlat is. Minthogy az ilyen ügyekben rendszerint a károsult lép fel vádlóként, összefolyik a bűnvádi eljárás és a polgári per; így már 1688-ban egy „in causa praesumpti furti", aranygyűrű eltulajdonítása miatt indult eljárás a felperes és alperes válaszának ós viszontválaszának civiljogi külsőségei között zajlik le, s a kereseti követelés a gyűrűt kéri vissza. Sokszor töredékes adataink ezért nehezen teszik lehetővé, hogy a történeti távlatból elválasszuk ezt a két performát. Itt lehetőség szerint mellőzöm azokat, amelyekben a felperes célja elsősorban ingóságainak visszaszerzése volt.
A lopást 25 forint értékhatáron felül, vagy kisebb értékben, de visszaesésben elkövetve halállal büntették; férfi elítélt kötél által, nő kard által végezte életét. Ha a halálbüntetés feltételei nem voltak meg, vagy enyhítő körülmények mutatkoztak, a bíróság belátása szerint (arbitrarie) szabhatott ki büntetést. Ezért van az, hogy Buda és Pest, illetve a kamarai adminisztráció büntetőbíráskodása a lopás nagyszámú esetében a haláltól a néhány napi munkáig mindenféle szankciót alkalmazott. Halállal a tárgyalt korszakban csak egyetlen személy lakolt, mégpedig Bödör Mihók 35 éves vagabuvdus, aki Pesten lévén szolgálatban.
(Gyöngyösi) János deák tanácsosnál, társával együtt lovat lopott. A kamarai igazgatóság az előbb Gyöngyösön és Jászberényben elkövetett hasonló cselekményeit bizonyító adatok birtokában jóváhagyta Pest tanácsának halálos ítéletét,  Bödört utolsó kihallgatása után a polgárság kikísérte a bitófához, és itt a hóhér felakasztotta. A két város tanácsa egyébként több esetben hivatkozott arra, hogy a tettes halált érdemelne; ezt a büntetést kérte a Carolina alapján Bürgl Sámuel zsidó szolgájára, Ottinger Mózesre is, aki gazdája pálinkáját ellopta. Az adminisztrációnál folyt eljárás eredménye azonban nem ismeretes. Aránylag ritka volt a testi fenyítés is, legalábbis egymagában. Egy Anna nevű, „szabad személy" 55 forintot tulajdonított el, de ezt részben a károsult őrmesterrel együtt élte fel, ezért csak félsillingnyi verésre (15 ütés) és száműzésre ítélte a budai tanács. Ugyanennyit szabott ki Pest a Józsefnapi vásáron elfogott egyik zsebmetszőre, a zágrábi Antoni Istvánra, s a szerencsétlen még aznap meg is halt a börtönben. Egy 15 éves bajor cselédlányt a város „körülbelül 25 ütésre" büntetett meg, melyet a törvényszolgának kellett a korbáccsal privatim kiosztania; itt az enyhítés a nyilvánosság mellőzésében nyilatkozott meg !
A lopás súlyosabb, de halált még nem érdemlő eseteiben a bilincsben végzendő közmunka volt a leggyakoribb szankció. Időtartama néhány naptól kb. egy évig terjedhetett. Jelentősebb ügy volt Fogarasi Jánosé, aki gazdáját, Sőtér Ferenc alispánt folytatólagosan kb. 120 tallér értékben lopta meg. Bizonyos értékű lopást beismert, de nem vett magára mindent, amit felróttak neki, s emellett a kínzás alatt is kitartott. Ez és a kár megtérítése mentette meg életét. Miután vagy egy esztendeig sínylődött börtönben, mindössze négy heti közmunkára ítélte a kamarai igazgatóság.145 Két rác, akiket a kamara huszárai marhalopáson (abigeatus) értek tetten, ugyancsak a kár megtérítése folytán kerülte el a bitófát. Buda tanácsa azt javasolta, hogy három vasárnap egymás után álljanak egy-egy ökörbőrrel a kezükben a rácvárosi templom előtt, könyörögjenek kegyelemért, és fizessenek 24 tallér pénzbüntetést. Az adminisztráció elejtette a tortúrára vonatkozó kívánságát, s a tettesek megszégyenítésén kívül 3 heti közmunkával, 12 tallér büntetéssel szabadultak.146 Ugyancsak rácok kerültek a budai tanács elé a császári proviantliszt ellopásának vádjával. A magisztrátus utasítást kapott, hogy a törvény szerint járjon el ellenük. Egyiküknek egy évet meghaladó fogságát végül büntetésnek tudták be, a másik kettőt, Pantelit és Vukosánt azonban még egy évi kényszermunkára ítélte a kamarai igazgatóság. Az utolsó negyedévet később kegyeleniből elengedték, beszámítva a
vizsgálati fogságot is. Más esetekben is gyakran alkalmazták a városok a közmunkát, súlyosabb ügyekben az adminisztráció döntése alapján; a század utolsó éveiben 3 naptól 4 hónapig terjedő időtartamban, még gyanú alapján is. Bilincsben végzendő munkára utalnak minden bizonynyal az ilyen budai ítéletek is: „ad compedes condemnirt".A XVIII. század elején az iratok már azt is elárulják, hol dolgoztatták a tetteseket: néhány napig a városházán, „más cselédlányoknak példa gyanánt" a téren taligában vagy az utcán, a budai városi szőlőhegyen,vagy elég sűrűn a budai kórházban. A megvasalt ápolók akár félesztendőt is eltölthettek itt. Ezzel a büntetéssel egyébként már a gyermekölés kapcsán is találkoztunk.
Gyakori büntetése volt a lopásnak a megszégyenítés és kiutasítás. A marhatolvaj rácok esetében ezt javasolta a budai tanács, és ezt is hajtották végre rajtuk, csak közmunkával súlyosbítva. Ugyanígy kellett ökörbőrrel a kezében, emelvényen (auf der Bün) állva megkövetnie a közösséget két törökbálinti parasztnak, és ökörbőr nélkül egy asztaloslegénynek, akik — mint tettesek és bűnrészes — ökröket loptak, ós a budai szőlőhegyen vágták le. Felbujtójuk 20 tallérral bűnhődött; a kor viszonyaira jellemző módon nyilván a kurucokra akarta terelni a gyanút, mert kioktatta a parasztokat, hogy tettenérés esetén lőjenek a levegőbe, és derekasan káromkodjanak magyarul. Ugyancsak szemléletesen büntették meg azokat, akik a városi szőlőhegyen venyigét, szőlővesszőt vágtak ós loptak el: a vesszőket a nyakukba kötve pellengérre állították őket egy vagy több óráig, s esetleg végig is vezették őket a Tabánon. Pellengérre (ad falum) kárhoztatták azt az alsókubini házaspárt is, mely ugyan 54 forintot lopott el, de ezt jórészt megtérítette; azután kiutasították őket. De a megszégyenítés leggyakoribb és kizárólag nőkre alkalmazott módja a már említett „hegedűbe" zárás volt, melyet rendesen a száműzés követett. Itt széles skálája nyílt az egyéniesí-tésnek: egy vagy több napon át, fél vagy egy órára naponként kerültek a
házi tolvajok a nyakkalodába. Olyan ítélettel is találkozunk, amely az egyik vádlottat három napig hegedűben, a másikat egy napig és anélkül tette ki a közmegvetésnek. De a talio elve alapján hegedűbe zárták és kiseprűzték azt a nőt is, aki mást hamisan vádolt lopással.
Ha a megszégyenítést a személyre való tekintet vagy a cselekmény enyhesége miatt nem látták indokoltnak, a vizsgálat során elkerülhetetlen áristom után a tettest egyszerűen kiutasították. A polgár, mint a sógora ládáját kifosztó Croath András, a száműzésen és pénzbüntetésen kívül még polgárjogát is elvesztette. Bizonyára más büntetésben is részesült a békeeskü mellett kiutasított „Ferenc huszár", akinek ügye csak töredékesen maradt fenn, de Rittersheimb kamarai tanácsos szerint 4700 akó proviant-liszt ellopásában vett részt. A legtöbb esetben azonban a városból való kiűzés egyenesen a — sommásnak mondható — vizsgálatot követte. Ha meg tudták venni a kárt a tolvajon, előbb persze megtéríttették vele.160 Ezek az aránylag kis esetek, akárcsak a Hurerey ügyei, már félig-meddig a közrendészeti igazgatás körébe tartoznak. A városok arra törekedtek, hogy a polgárok tulajdonát veszélyeztető elemektől szépszerével megszabaduljanak. Ebbeli igyekezetükben a gyanú alapján is büntettek! így egy ízben a badeni őrgróf ezredének markotányosa panaszt tett, hogy ládáját feltörték és kifosztották. A gyanú egy Ipzanova Tomasa nevű rác nőre irányult. Letartóztatták, előbb „jóságosan", majd kínzással is vallatták, de tagadott; utóbb a pénz megkerült, s a markotányos vallomást tett a nő ártatlansága mellett. A békeeskü letétele mellett mégis kiutasították Budáról.Ugyancsak Pest falain kívül került az ágynemű ellopásával gyanúsított cselédlány pusztán azért, „weil der mehriste Verdacht auf sie fallen thut". Feltűnő esete a gyanú alapján való eljárásnak a lakatoslegényeké is, akiken Hueber János vendéglős a maga 60 forintját kereste. Bizonyítani nem tudott, a tettes nem is került meg ; biztonság kedvéért azonban a budai tanács jegyzőkönyvbe vette valamennyi legény pénzének összegét, hogy későbbi életmódjukból — a költekezésből — rábukkanjon a tettesre.
Az osztrák büntetőtörvénykönyv súlyosabban minősítette a betöréses lopást. Ezzel a váddal tartóztatták le a svájci eredetű, 35 éves Freymueth Ulrik János lakatost, aki több alkalommal, álkulcs segítségével is nagyobb Összegeket lopott a jezsuitáktól. Buda tanácsa érdemesnek találta a halálra, de mert más betöréseket nem ismert be, az általános jogelv alapján (iuxta commune Brocardicum iuris) tortúrát javasolt. Az adminisztráció szokása
szerint elfektette az ügyet, holott mind a tanács, mind a vádlott (ez előbb harminc heti, majd egy év és egy napi fogságára hivatkozva) kérte az ügy befejezését. Mikor az adminisztráció meghozta közbenszóló ítéletét, s elrendelte a kínvallatást, a vádlott ennek során is mindvégig tagadott. A kamarai igazgatóság engedélyével végre a város javaslatot tett az ítéletre, A vádlott 275 forint értéket lopott, megélhetése megvolt, a jezsuitáknál bizalmi helyzetével és lakatostudásával élt vissza, visszaeső. Mindezek  V. Károly törvényének 160. cikke szerint kötél általi halálát indokolnák, de hosszas fogsága és a sértettek kielégítése miatt csak azt ajánlják, hogy nyüvánosan verjék meg, és ítéljék örök száműzetésre. A kamarai igazgatóság a verést 15 ütés mértékben (mit einen halben Schillinn) jóváhagyta, s a száműzéssel is egyetértett. Az elítéltnek az iratoknál fekvő békeesküje (Urfehde) azt mutatja, hogy az ítéletet végre is hajtották. Ugyancsak betöréses lopás gyanújába esett Pesten Wilfersheimb kertésze, mert ura bincéjéhez álkulcsot csináltatott, és látták, amikor bort vitt el. Mivel azon-pan tagadott, a tanács nem látta tisztán a tényállást (corpus delicti). A városi bíróságok számos esetben a bizonyítás nehézségeivel küszködtek; más ügyekben az iratok hiányossága nem enged meg következtetést. A törvény meghatározta azokat a gyanújeleket, amelyek elfogatásra adnak alapot, így természetesen a lopott holmi megtalálását a gyanúsítottnál. Városainkban is letartóztatták azt, akinél pl. Buda pecsétjével ellátott üres váltókat vagy lopott lovakat találtak. Gyanúba kerültek azok, akik az adott időben a helyiségben tartózkodtak, akiket a tett színhelyén (pl. hajón) láttak, akik beszélgetés során elszólták magukat; a cselekményt mégis a vádlónak kellett bizonyítania, s ennek hiányában a kérésére letartóztatott személyt szabadlábra helyezték. Ha a vádlott beismerésben volt, a városnak már csak az esetleges enyhítő körülményeket kellett mérlegelnie. Ha nem, a Pr. Cr. szabályozta gyanúokok esetén tortúrához folyamodott: megmutatta a vádlottnak a hüvelykszorítót, a kötelet, mellé állította a hóhért, sőt a kínzóeszközöket néha alkalmazta is. Pest egy ékszerlopásban szökése miatt gyanús szolgálót azzal bírt vallomásra, hogy a törvény szolgával aznap 15, másnap 30 és azontúl mindig kétszeres mennyiségű ütést adatott neki; nyilván nem kellett e módszert sokáig alkalmazni. Ha másutt elkövetett lopásokkal vádoltak valakit, a város be-szerezte az illető helyek bizonyítványait. Ha mindez nem vezetett eredményre, a vádlottat felmentették, és — már csak iparűzése szempontjából is — tanúsították ártatlanságát. A bíróság elé állítottak sorsa tehát nagymértékben függött attól, mennyire tudták elviselni a kínvallatást.
Végül még a lopásban való bűnrészesség kérdéséről kell külön is megemlékezni. Egyes fent idézett esetekből kitűnik, hogy a bűnsegédet és a felbujtót a tettesnél enyhébben büntették meg.173 Az adatok azonban túl szegényesek ahhoz, hogy ezt általános elvként szűrhessük le. így Wilhelm Mihály volt állatorvos vádjára veje ülte meg az áristomot, mint particeps furti 450 forint eltulajdonításában; az ügy végül is polgári úton egyezséggel zárult le, a vő lekötötte szőlejét zálogba.174 Öt hétig sínylődött vasban Milinkó Jován zombori rác, mert száz forintot meghaladó érték ellopásában complex gyanújába esett. Majd azzal bocsátották szabadon, hogy kerítse meg a tettest, és ez sikerült is neki. A tabáni bírónál vasra vert tettes még újabb szökése előtt tisztázta Milinkó ártatlanságát.175 Az ellopott kabát elrejtésében segítséget nyújtó Koll János viszont, a bűnpártoló, elsősorban kártérítést űzetett, s emellett a törvényszolga kezére került.176 A lopás vádja mögött tehát minduntalan megjelent a restitúcióra irányuló polgári kereset.
Az osztrák büntetőjogban az orgazdaság is csak lopással kapcsolatos tevékenységnek számított. A néhány ismert esetben elsősorban pénzbüntetéssel sújtották; a tolvajok kivétel nélkül katonák voltak. Kisebb értékű lopott tárgy megvásárlásáért 4 tallért, nagyobb értékűnél 20 tallért is kiszabtak a városok, s az egyik orgazdát (természetesen a zsellért !) kiutasították. Az orgazdaságot üzletszerűen folytató nemes kocsmárosnéra Pest száz tallért rótt ki, és kocsmatartási jogát is elvette. Izsák budai zsidót ugyanitt 40 tallérra büntették meg egy ezüstkanál megvételéért, és az összes zsidókat a városból való kitiltással fenyegették meg, ha az eset megismétlődik. Ebben a magyar városok antiszemitizmusa nyilatkozik meg, hiszen az 1708-i országgyűlés gravameneiben is a zsidókat okolták a lopás és a rablás elharapódzásáért.  Nem volt ismeretlen a megszégyenítő bün-tetés sem; a (lopott) rozmaringot vásárló asszonyt a törvényszolgának kellett a piacra kiállítania.
Az orgazdaság megalapozatlan vádja sem maradt büntetlenül. Soyer Lukács kőműves, akit Pesttől kellett kikérni, Budán leült áristoma után még kártérítést követelt és kapott ellenfelétől, de néhány esztendő múlva ő követett el becsületsértést a pesti Szegedi Mihállyal szemben, akit a tanács a házkutatás idejére benn tartott a városházán, de ártatlannak talált. Ezek az esetek is mutatják, amit a polgári ügyek bővebben is illusztrálnak, hogy a lopás és orgazdaság vádjával csínján kellett bánni; bizonyítás hiányában visszaütött arra, aki felhozta.

Következő rész:  Istenkáromlók és boszorkányok

Forrás: Bónis György :Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708

2011. december 21., szerda

NAGY LAJOS: RÁCOK BUDÁN ÉS PESTEN 1686-1703

Pompás könyv Nagy Lajos egykori múzeumigazgató (Aquincumi Múzeum 1930-as évek) könyve a felszabadult Buda újjáéledéséről. Korabeli dokumentumok alapján 
mutatja be az ostromok alatt teljesen lepusztult és kihalt város feltámadását, a betelepülő rácok svábok kűzdelmét egymással és az új hatalommal.Feltárja előttünk egy kevéssé ismert korszakot, amelyből csak a Rákóczi szabadságharcot ismerjük legtöbben. Érdekességnek rövid kronológiai kivonat a könyvből:

Rácok Pesten és Budán  (kronológia 1660-1715)

1660   Evlia Cselebi :Tabán 1000 házból álló virágzó külváros
           ipar , kereskedelem és szőlőművelés Szőlők:Rózsadomb
           Svábhegy lejtő, Gellérthegy lankás oldala, Kissvábhegy
        ,   Farkasvölgy.Budai szőlőskertek száma 700.
1684  Buda ostromakor Tabán rombadől, lakói elszélednek
           az országban . 1685 után egy ideig az ortodox rácokat nem
           engedték letelepedni,a katolokus rácokat is csak a
           vizivárosban.

1688 szept 6 Belgrád visszafoglalása

1690 -előtt a felszabadított területeken kóborolnak azok a  rácok, akik
          a   török uralom alatt is itt éltek, de még nem szokták meg az új
          rendszert( porció,tized, bekvártélyozás, fuvarozás ,egyéb  
          katonai  terhek)Megszünt a török vallási liberelizmusa, helyette
          az ellenreformáció, mely a rác és török közé egyenlőséget tett,
          kivétel hogy az előbbiek megkeresztelkedtek.

1690 április 6 Lipót császár felhívás a rácokhoz:csatlakozzatok
        Csernovics pátriárka szabad vallásgyakorlási és önkormányzati
        rendszert kér és kap: 1690aug 21-i dekrétum

1690 október 6  A török újra elfoglalja Belgrádot,ahonnan 2000-2500
       család Csernoviccsal az élén Budára menekül

1690 dec 11  Lipót császár letelepíti a menekülteket  budai vármegerősítési
       munkákra  használja fel nagy tömegben.Tárgyalás kezdődik rác katonaság
       felállításáról:a rácok feltétele Brankovics György despota szabadon  
       bocsátása, mentesség közterhek alól,saját zászló és viceispán választás

1691 május2  feláll a rác sereg 700 fő, Monasterly János vice despotává lett 
       választva.

1694 a bécsi udvar a Duna-Tisza közén kivánja letelepíteni a rácokat

1695március 15 Lipót császár privilégiuma-első tabáni rác céhek megjelenése:
        -szabó és posztókészítő céh szabad kereskedéssel vásárokon és a tabáni  utcákon
      -rác mészárosok céhe
      -rác paplan és zubbonykészítő céh
       
1696
        első hivatalos összeírás a rác lakosságról teherviselésük megállapítása 
         céljából a Tabánban.(Stollhoffer Ferdinánd Bernát)615 háztulajdonos
        éa 431 lakó(Inwohner) 393 házban. Tabán összlakossága ekkor becslés 
        szerint kb 5000 fő.
      -a rácok döntő többsége kereskedő
       -a mai Rudas fürdő városi tulajdonba kerül
       -Rác fürdő  Bergassi kapitány tulajdonába kerül

1697 szept 23 ortodox templom engedélyezése és felépítése
       Csernovics pátriárka szenteli fel
        Tabáni utcanevek
         Land-strasse=Gellérthegyi rakpart Döbrentei utca nyomvonala
         Kirch strasse=mai Attila út-Döbrentei tér Szarvas tér  nyomvonala

         Rác szücs céh megjelenése (Közös céhe katolikus és ortodox  rácoknak)
         Rác szappanfőző céh említése

1698 Tabáni utca
         Badtgasse=Hadnagy utca?

1699-től u.az Lange  Gasse
         Tabáni rác papucskészítő céh említése

1700-Tabáni utca
          Stuhlweissenburger Thor Gasse ?
          Obere Baadt Gasse
          Bergstrasse
1701  Haupt Platz

1702Buda teljes  összeírása (Keppeler Rüdiger Gáspár városi pénztáros)
         családfők nevei, foglalkozásuk, háziállatok  vetés és bortermés összeírása ,
         bérjövedelem.Katolius rác  családfő 250 fő
                                 Ortodox rác családfő 461 fő
                                  Háza száma: 641
        Rácok és mesterségeik megoszlása:



      Kereskedők(kevés számú)

      

      Iparosréteg:

       

       Nincs kőműves,fazekas, lakatos, bognár, asztalos, kötélgyártó, rézműves
      Mezőgazdaság:

        
         A rác földművesek először Zichy Istvántól vettek árendába földet,később a   
        városi tanács elvette tőlük a bérletet, majd fizetendő kilenced fejében
        visszaadta.

        A budai telkek kis méretüek, nagyobb  arányú állattartás nem volt 
       lehetséges.
      -Szőlőművelés
         a kamara szőlőterületeket ingyen adományozott.
         pl. Sashegyen  63 rác szőlőbirtokos 2 fertálynál nagyobb szőlővel
        rendelkezett  (1 fertály= 800 öl)
        -rác szőlőtulajdonosok száma ez évben  354
       - 208 rác kapás volt ez évben ( legtöbb munkalkalom)
    Egyéb foglalkozásuak:


        
      
    1709 március 29 Harmadik összeírás a hiányző tabáni telekkönyv pótlására
        (Buda telekkönyvvezetője) háztulajdonosok abc sorrendben, telekméretek   
        felsorolása . Összes rác családfő 735
       744 telek lett összeírva. 25 ebből üres, 13 középület(városi serfőző, 2 fürdő
       3 Wachthaus, 3 ortodox templom telek, ortodox temető , 2 katolikus  
        templom és temető, boszniai ferencesek telkei, 13 telken német tulajdonos,
        84 olyan rác családfő, akinekcsak fél házrésze van.
        Tabáni utca
-          Thonau Gassl
-          auf den neuen Canal Gassl

1715 legkorábbi összeírás a tabáni rácok jövedelmeiről:
    pék= 4 ft/év, szűcs =2-3 ft/év (vizivárosban ugyanezen szakmáknál 3-4   
    szerese)


A könyv olvasható  ITT


Forrás:  Budaörsi Elektronikus Könyvtár

HALÁPY EDE

CORIANI MARGIT :TABÁN, HOLDVILÁG UTCA 14

Tisztelt Kassius!

Nagyon tetszik a Tabán oldala. Különösen Andaházy Kasnya képei. Neki sajnos, szomorú emlékű kötődése van a mi városunkhoz, Endrődhöz. (Ma Gyomaendrőd.)
Szintén festett tabáni témájú képet a másik, Gyomaendrődhöz köthető művész, Corini Margit. Őt ide telepítették ki az ötvenes években.
       Itt küldöm a képet és egy rövid életrajzot a Kriterion Kiadónál kiadásra váró "Corini Margit szenvedélyes élete" c. könyvemből.

                                További munkájához sok sikert kívánok.

                                                    Békés karácsonyt és boldog új évet!





                                                                                                 Bula Teréz
                                                                                              Gyomaendrőd


2011. december 18., vasárnap

Dutka Ákos: Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban

     Ha e beteg, bolond világra
     Uram, még egyszer megszületnél,
     Bár milliónyi templomod van,
    Kezdhetnél megint Betlehemnél.
    Szalmajászolnál rangosabb hely
    Uram, tenéked ma sem jutna:
    Soha messzibb a Te országod,
    ,,Miatyánkod" bár mindenki tudja.

     Ha így jönnél Názáretből
     Sápadtan, fázva, december este,
     Az ügyefogyott szenvedőkhöz
     Párizsba vagy Budapestre,
                                                                          S leülnél az éhezők közt
                                                                          S abból, amit valaha mondtál
                                                                          Mesélnél új vigasztalásul -
                                                                          Elfognának a tizedik szónál.

                                                                          Mondjál csak új Hegyibeszédet
                                                                          S amit mondtál a gazdagokról
                                                                          S ha gyűlnének az elhagyottak
                                                                          S szólnál az Írás-forgatókról
                                                                          S ha megpróbálnád Uram még egyszer
                                                                          Az Embert rávenni a Szeretetre -
                                                                          Internálnának, esküszöm rá,
                                                                          Ha nem is vernének mindjárt keresztre.