1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2012. február 21., kedd

ERZSÉBET HÍD, A FŐNIXMADÁR




Az Eskű téri híd megépítése  végleg betett a Gellérthegy és a Várhegy közé szorult elmaradt , lepusztult kis városrésznek . Amíg a hajóhíd nem csak összekötötte Peste és Budát , de el is választotta , hiszen komoly teherforgalomra és nagyvárosi közlekedésre alkalmatlan volt, addig a megépült új híd már kikövetelte magának a széles nagyforgalmú utakat a Naphegyen át nyugat felé.A  folyamat pénzhiány  és az első világháború miatt többször megszakadt, de végül is 1933-ban a Tabán teljes lebontásához vezetett.

 Lássuk mit tart érdemesnek közölni velünk a Sulinet a híd építéséről:
Az 1896-os esztendőben Ferencz József egy új híd megépítését rendelte el. A nemzetközinek kiírt pályázatra összesen 43 terv érkezett be, de egyiket sem fogadták el kivitelezésre.

A terveket végül Czekelius Albert és Kherndl Antal készítette el, s a hidat az 1898-ban meggyilkolt Erzsébet királynéról nevezték el, s budai oldalánál szobrot is emeltek emlékének. 


Az eredeti - eklektikus stílusban épült - hidat 1945-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották, és a híd olyan súlyosan rongálódott meg, hogy helyreállítása költségesebb lett volna egy új híd építésénél. Az eredeti híd keresztmetszete két 3,5 m széles járda, és 11 m széles, eredetileg fakocka-burkolatú úttestből állt, a két szélén, közvetlenül a járda mellett villamosvágányokkal. Építése 1897-ben kezdődött meg. A Gellérthegy lábánál fakadó hőforrások az építkezés során megolvasztották a lánckamrák bitumenes szigetelését, aminek következtében a budai pillér 1902 májusában 33 mm-t csúszott a Duna irányába. 
       Miután ezt tehermentesítették, gondoskodtak a függőleges terhelésről, és az építéskor elhelyezték a villamos alsóvezetékes vágányait is, de a közlekedés csak tíz évvel később, 1914. augusztus 14-én indulhatott meg.

Az első Erzsébet híd képei 











Címlapfotó a korabeli LIFE magazinból

A hídfőben még ma is láthatók a beépített, de még csonkán végződő vágányok az úttest szélén. Az Erzsébet híd a város és az ország egyik büszkesége lett, ám a második világháború sajnálatos módon nem kímélte meg, mert a visszavonuló német csapatok a Dunába robbantották. Ezzel az átkelési lehetőség majdnem két évtizedre megszűnt, mert az Erzsébet híd volt az utolsó a helyreállított hidak sorában. A Dunába lógó roncsokat természetesen hamar kiemelték a vízből, de a pesti oldalon álló pilont nem bontották el (a másik oldalon ledőlt), hanem stabilizálták.

A felrobbantott híd majd 20 évig állt csonka mementőként







Egészen 1960-ig állt ott, míg folytak a viták, hogy vajon érdemes-e régi formájában újraépíteni, vagy inkább egy teljesen újat kellene tervezni. Végül az utóbbit választották. Felkérték az Uvaterv Hídirodájának akkori vezetőjét, Sávoly Pált, akinek vezetésével elkészült egy egyszerűbb, de korszerűbb kábelhíd terve.

A megújulás képei






A híd acélszerkezetét a Ganz-MÁVAG gyártotta, a speciális kábel a Magyar Kábelművekben készült. Az alépítményi munkákat és az acél- szerkezet szerelésének kiszolgálását a Hídépítő Vállalat végezte. Még gondolkoztak ugyan a híd budai hídfőjének északabbra helyezéséről, de aztán az eredeti nyomvonal megtartása mellett döntöttek. Az új útpálya 18 m széles, 2x2 forgalmi sáv lett, aminek közepére helyezték a villamossíneket.
          Az újjáépített hidat 1964. november 20-án adták át a forgalomnak, amin a villamosok 1972. december 31-ig közlekedtek. Akkor a vágányokat felszedték, és azóta a közúti forgalom csak a 2x3 forgalmi sávon bonyolódik. A híd lehajtójának rekonstrukcióját az elmúlt évben végezték el, s felújítottak a mintegy 333 méter hosszúságú és 2900 négyzetméter felületi közúti felüljárórendszert, ami három irányba vezeti el a híd forgalmát. Megújult még a híd, a lehajtó rámpa, valamint a Hegyalja út alsó szakaszán lévő forgalmi csomópont és a lehajtókhoz csatlakozó Döbrentei téri úthálózat is, mert az Attila út főforgalmi szerepet tölt be az I. kerület közlekedésében, és a '60-as években történt felújítás óta ez már igen szükségesnek bizonyult.

A jelen

A főnixmadárként   megújult Erzsébet -híd ma is Budapest  büszkesége, betöltötte kilencvenedik életévét ( a régi és az új együtt) és remélhetőleg még sokáig lesz a város egyik jelképe.

kassius

2012. február 20., hétfő

ELFELEDETT BUDAPEST -VÁRJUK A HÓESÉST

Már napok óta másról sincs szó a tévében, rádióban, mint hogy az utóbbi évek legzordabb hidege közeleg, kemény mínuszok és a hétvégén hóesés is várható. Hogy ne csak a didergés, a gázszámla jusson eszünkbe a hírek hallatán, íme, egy kép a Fortepan.hu-ról, ahol a hajdan volt Tabánt látjuk puha, finom hóval betakarva – akár egy szép régi képeslapon.





( Képkutató: Tabán 1934 körül, Forrás: Fortepan )


De lássuk, mi van a képen, amitől megmelegszik a szívünk, s ami immár nincs ott – hiába kémlelnénk a tabáni domboldalt valahonnan a Gellérthegy lankájáról!


MINARET: A kép előterében, akárha a Rácz-fürdő egyik kéménye lenne, úgy „füstöl” a török kori minaret, amely a Tabán 1938-as bontásakor még megmenekült, hogy aztán a II. világháború után az enyészeté legyen. Budán a török hódoltság ideje alatt szinte egymást érték a hasonló, karcsú tornyok – erről árulkodnak a régi metszetek, úti beszámolók is. Evlija Cselebi, a híres utazó csak a Vízivárosban huszonnégy mecsetet számolt össze, mely közül húszhoz tartozott deszkából vagy téglából épült minaret is. A rengeteg magyarországi minaret közül sajnos csak kevés menekült meg: összesen öt ilyen, a müezzin imára szólító hangját felerősítő építményt ismerünk – ezek közül is csak az egri és a pécsi torony tekinthető meg eredeti, teljes állapotában.


SZERB TEMPLOM: A Tabán egyik legnyüzsgőbb központja volt a piactér, melyet egyik oldalról a Szent Demeter templom határolt. A barokk templomot – melyet 1751-ben épített fel a budai szerb közösség – egészen különlegesen kecses, finoman kidolgozott toronysisakja miatt szerette és ismerte mindenki – a képen a közelebbi templom az. A török elől Magyarországra menekülő szerbek egyébként gyakorlatilag a Tabán egészét uralták: a 18. század elején a Tabán (más néven Rácváros) lakosságának több mint 90 százaléka volt szerb. Így aztán nem meglepő, hogy számos más pravoszláv felekezeti intézmény is működött itt: a szerb püspöki palota és az egyházközösség épülete is a környező utcákban volt. A „szerbek templomát” a második világháború tette tönkre, találatot kapott, s végül a buzgó városrendezésnek köszönhetően 1949-ben lebontották.


HÓ és ÖRDÖGÁROK: Valaha a szerbek temploma előtt, a piactér alatt (is) húzódott az Ördög-árok, mely szinte egész Budát átszelve gyűjti ma is a vizet, s mely – többek között – az 1838-as nagy árvíz idején is kiöntött. A bölcs városvezetés az 1870-es években több szakaszban befedte a vízgyűjtő árkot, mely egyébként még olyan építkezéseket is befolyásolt, mint a városmajori templomé. Az Árkay testvéreknek azért kellett a templomtól különállóan tervezni a harangtornyot, mert a kettő között húzódik az árok. A képen látható hó – olvadásakor – tehát már a föld alatt folyt el a Dunába, a ma is látható, Erzsébet híd mellett található kifolyón át.


S végül egy érdekesség:


Majd ha piros hó esik! – szoktuk mondani, ha valaminek az esélye a nullával egyenlő. Nehéz elképzelni, hogy egyszer mégis megtörtént a lehetetlen: 1941. február 1-jén, azaz 71 évvel ezelőtt „Budapesten és közvetlen környékén – mint a Meteorológiai Intézet közli – szombaton délután, valószínűleg afrikai eredetű, színes porral vegyes hó hullott. Cegléden és környékén a déli órákban a havazás megszűntével az ég alja vörös szín öltött, mint nyári viharok előtt szokott lenni, majd sötét felhőkből ködszerűen vörös-barna por hullott a friss hóra.” (Pesti Hírlap, 1941. febr. 02.)

Forrás: párpercbudapest.blog.hu