1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2009. szeptember 22., kedd

GELLÉRTHEGYI BARLANGLAKÁSOK


Barlanglakás alatt azt kell érteni, amit egy barlanglakásként fémjelzett lakóhely alatt érteni lehet: egy lakásnak használt barlangot, lyukat. Budafokon (leánykori nevén Promontor) és Budatétényen volt csúcsra járatva a tender, de a ma belvárosnak számító Gellért-hegyen is "álltak" barlanglakások, összemosódva az egyik következő epizód főszereplőjével, a régi Tabánnal, ami a 20. századig leginkább a bűnözés, a prostitúció és a nyomor egyik központja volt. Leghíresebb a ma a Sziklakápolnának helyet adó barlang,¹ amelyben a többszobás, konyhával is felszerelt ház mellett kertnek is jutott hely. 1918-ban bontották el, amikor kezdték felfedezni a budapesti panoráma nagyszerűségét, és úgy gondolták, a ház ront az addigra felépült Gellért Szálló kilátásán.



barlanglakás a Gellért-hegyen, háttérben Pest. Ma itt kápolna van és Szent István lovasszobor.

A német eredetű Budafokon a sváb lakosság kezdett barlanglakásokat kialakítani, sokkal magasabb színvonalon, mint a később betelepülő munkások, napszámosok. Már a 18. században létrejöttek barlanglakások, de egy legalábbis biztosan, az úgynevezett Török-barlangban. Annyiban különbözött ez a Gellért-hegyitől, hogy tekintélyes méretének² köszönhetően valószínűleg ez nem egy lakásnak adott helyet, hanem legalább 9-nek, egészen 1871-es beomlásáig.

A Török-barlang Lüders 1860-as ábrázolásán házakkal, kamrával, kerttel, szekérrel, szellőzővel, gyerekekkel és kerítéssel a szellőzőn, hogy a gyerekek ki ne essenek

Miután beteltek a nagy barlangok, új technikához kellett folyamodni. Téglalap alakban vájtak egy kb. két méter mély mélyedést, és ebből a mélyudvarból kiindulva alakították ki a lakásokat, így barlanglakásrendszert, barlanggócot hozva létre. Ez a típus volt a legelterjedtebb, a rossz állapotú lakások forrása, főleg mert egy barlanggóc egy tulajdonoshoz tartozott, aki munkásoknak a nem használt lakásokat olcsó áron kiadta, ezek ebből következőleg nem voltak kellőképp karbantartva. Ezeken kívül felszínre nyíló barlangokban, és fával-földdel betakart árkokban alakítottak ki lakhelyeket.

Egy mélyudvaros barlanggóc bejáratokkal, bácsival és kutyaóllal

A barlanglakásokhoz való külső hozzáállás az idők során sokat változott. Eleinte romantikus rajongás övezte, a Vasárnapi Újság 1866-ban például azt találta a barlanglakások nagy előnyének, hogy "Ha a természet konyhát, kamrát, ólat is készen nyújtott, annál jobb; ha nem, akkor vájnak effélét, mint a hinduk és egyiptomiak", mások a kivájt kő értékesítésében rejlő lehetőségért rajongtak. A leginkább talán Browning H. Ellen szállt el, aki a következőképp ír A girl's wanderings in Hungary c. elbeszélésében (fordítás tőlem, szóval psszt!):

[Promontornak] Körülbelül 2500 lakosa sziklába vájt barlangokban éli egy ősember életét. [...] Megdöbbentő, mennyi kényelem lehelhető egy barlangba, ha az kellően méretes, és készítője jól érti munkáját. Engem személy szerint csábítani kezdett az ötlet, hogy ha csak egy kis időre is, de kibéreljek egyet a barlangok közül. Felettébb izgalmasnak tűnt a játék: eljátszani Robinson Crusoe szerepét egy rövid epizód erejéig.

Aztán a 20. század beköszöntével és a szociális érzékenység feltalálásával megváltoztak a a beszámolók hangulatai. A barlanglakások hirtelen szűkösek lettek, egészségtelenek, és túlságosan elszaporodtak: 1910-ben Budafok 636 barlanglakást számlál és bennük 2698 lakost, ami az akkori lakosság 24%-át tette ki. Alapból nehezményezték a barlanglakás fölött a földből kinövő kéményeket, a hozzájuk kötözött kecskéken nevettek egy jót, de amikor ez a jelenség a temető közepén tárult szemük elé (gyk.: a barlanglakók a halottakkal éltek egy szinten), azzal már nem tudtak mit kezdeni. A barlangok hidegek voltak és nedvesek, nehezen szellőztek, nem volt tiszta víz, és a nyomor miatt (barlangonként gyakran 10 fő) mindenféle betegség elterjedt.

Kéményhez kikötött kecske, és a Veréb utcai (ma a Barlanglakás Emlékmúzeumnak helyet adó) barlanggóc alaprajza

A századfordulótól folyamatosan igyekeztek megszüntetni a barlanglakásokat tiltással, kisajátítással, de nem ment könnyen, hiszen a barlanglakás lényege, hogy nagyon olcsó. 1951-ben még mindig 374 barlanglakásban laknak csak Budafokon, pedig a Budafok, Nagytétény és Budatétény 1950-es egyesülése és Budapesthez való csatolása óta működő (XXII.) Kerületi Tanácsot már egy újabb ok is sürgeti "a kapitalista rendszer átkos hagyományaként" örökölt lakások felszámolására: "Nem szabad előfordulnia annak, hogy [...] egyes Budapesten járt külföldiek lefényképezhessék ezeket a barlanglakásokat."³

Végül a század második felének lakásépítési akciói fejezték be a történetet, elvileg 1966-ra, de egy-egy barlanglakó haláláig ragaszkodott hajlékához, így a kilencvenes évekig lehetett találni lakott barlanglakásokat. A kerület barlanglakásait többek között a diósdi homokbánya meddőjével, a Nemzeti Színház építőköveivel és az Óbudai Gázgyár gáztisztító salakjával töltötték fel; mint később kiderült, utóbbi veszélyes hulladék - most ezzel szórakoznak.

1971-ben az özv. Tóth Győzőné halálával felszabadult barlanggócban nyílt meg a Veréb utca 4. szám alatt a Barlanglakás Emlékmúzeum, ami a volt tulajdonos lakásával és az egykori albérlők lyukaival együtt elméletileg máig látogatható.

2009. szeptember 20., vasárnap

GELLÉRTHEGYI BOSZORKÁNYOK

A Gellérthegyi boszorkányhistóriák, Buda híres hegye, mint a boszorkányok tanyája, szinte az egész ország mondáiban és hagyományában közismert. A néprajzban, a középkori boszorkányperek feljegyzéseiben számos 0helyen előfordul ennek említése, mint a boszorkányok gyülekezőhelye. Ha megnézzük a 17. Századi török hódoltság alatt a korabeli Buda utcarajzait, bizony nem a mai Tabánnal és a mai bel-Budával találkozunk.

Boszorkányhistóriák, Buda híres hegye, mint a boszorkányok tanyája, szinte az egész ország mondáiban és hagyományában közismert. A néprajzban, a középkori boszorkányperek feljegyzéseiben számos 0helyen előfordul ennek említése, mint a boszorkányok gyülekezőhelye. Ha megnézzük a 17. Századi török hódoltság alatt a korabeli Buda utcarajzait, bizony nem a mai Tabánnal és a mai bel-Budával találkozunk.

A titokzatos "boszorkányok" megjelenése
A boszorkányok feltehetőleg nem voltak mások, mint a bokrok, beugrók, bozótok közé bújt egyszerű, vagy hírhedt prostituáltak. Mivel a katolikus szentről elnevezett hegyen már akkor
megtalálható volt a mai sziklakápolna őse, bizony, hogy a papok nem nézték jó szemmel a parázna magatartást, sőt lehet, hogy nekik is kapóra jött a környék rossz hírbe keverése. A boszorkák valószínű a csúnyább, nincstelenebb prostituáltakból és koldusokból álló alsó iskolázatlan népréteg lehetett.

Boszorkák képességei

A boszorkák különleges képességű asszonyok. Ezt a helyi prostituáltakról nyilván nem lehetett elmondani, róluk inkább az álságos erkölcsök és a néphiedelem találta ki a boszorkányság vádját. Egyes források szerint a boszorkányok azért kapják különös képességeiket egyenesen az ördögtől, hogy minél hatékonyabban terjesszék a rontást. Az ördöggel való cimborálás pedig egyszerű vád és főbejáró vétség volt, és igen kevés kellett hozzá, hogy valakit máglyára vessenek.

Van Szegeden boszorkány?
Rósa Dániel boszorkánykapitány és társai ellen folyt per Szegeden. A vádlottak közül kettő már az ítélethirdetés előtt meghalt. Tizenkettőt elevenen égettek meg, egy nőnek pedig a lefejezett holttestét vetették a máglyára. A vizsgálatok ugyanis "nyilvánvaló" módon bebizonyították az ördöggel kötött szövetséget, az ördöggel való fajtalankodást és az Istentagadást.

Kínzások kora

Idézet korabeli jogi iratokból, mai magyarra fordítva: Gyakori kínvallatás volt a hüvelykszorító és a bokaszorító, ám szokták a vádlottat létrára feszíteni és erőszakkal kinyújtóztatni és végtagjai izületeit kihúzni. Szokták izzó vassal, vagy lánggal a mellek alatti részt lassan égetni, szokták az ujjak hegyét a körmök alatt hegyes vassal megszúrni, a lekopaszított fejtetőre az agy fölött hideg vizet csepegtetni, vagy a testre forró szurkot csepegtetni.
A boszorkányperek perirataiban gyakran szerepelt nem csak a szemmel verés, vagy az, hogy az ördöggel fajtalankodott a vádlott, hanem természetesen az is, hogy a boszorkányok szombatján seprűnyélen repült a Gellérthegyre. A bűbájos italok keverése, a megkötés és a csábítás is napirendi bűnvád volt.

HARMONET/2005ápr.19 Tóth József

Lányi Sarolta:

Gellérthegyi boszorkány

Gellérthegyre éjszakán
Álom lába fölviszen,
Vár a hold, a kósza lány,
Búmat néki fölviszem.

Fényes arcát elfedem
Fellegével búmnak
És a fák a zord hegyen
Feketébe fúlnak.

Lent nehéz víz hömpölyög
És a lámpák őrzenek.
Méláznak a víz fölött,
Mint magányos őrszemek.

Állok fent a hegyfokon
Én: élő alázat,
Házak hátát számolom
S nem lelem a házad.

Gellérthegyről hajnalon
Ébredésem lök le.
Lent már vár a fájdalom
És kisér örökre.

Nyugat 1912.5.szám


Boszorkányokról bővebben:Muray Eszter BOSZORKÁNYSÁG