B E T Ö M É S E.
Ritka és műszaki szempontból nagyon érdekes munkát fejezett be pár nappal ezelőtt az eskü téri hídépítés vezetősége. A már egy év óta épülő hídnak, a mely egyetlen 296 méteres nyilassal fog áthajolni a Dunán, budai végén, épen ott, a hol 11 méter mélységű nagy gödröt ástak a hid ívezetét tartandó lánczkamarák számár a, az ásás fenekén egy hőforrás tört elő.
A Dunapart agyagos talajába ezen a helyen nyúlnak alá a gellérthegyi sziklák kőzetei. Ezeket dinamit-robbantásokkal kellett szétzúzni, hogy a földmunkát ne akadályozzák. Egy ilyen robbantás u t án a múlt év szeptember 2-ikán egyszerre vá r a t l anul ha t a lmas hőforrás bugygyant föl, a mely alig 2—3 óra alatt egészen elárasztotta a lánczkamarák számára kiásott már 8 méternyi mélységű, 20 méternyi szél esés ugyanilyen hosszú gödröt. A forrás oly erővel tört elő, hogy eleinte ór ánként 700 hektol i t er 38 R° hőségű vizet adott ki ma g á b ó l;
ugyanekkor megcsappant a gödörtől alig 15—20 méternyire fekvő Rudas-fürdő forrása, s ebből azonnal következtették, hogy i tt tulajdonképen a fürdő forrásának földalatti erére akadtak.
A hídépítés vezetősége Szánthó Albert műszaki tanácsos vezetése a l a tt azonnal hozzálátott egy tervezet előkészítéséhez, a melynek segélyével e nagy akadályt e lhá r í tha s s ák, a mely különben annyiban nem lehetett egészen vá r a tl an, hogy már a próbafúrások alkalmával is fölfakadt a fúrás helyén, p ár mé t e rnyi re a mostani fölfakadás pontjától, a forró víz, mely akkor a Döbrentei-utcza jó darabját elöntötte és csak erős munkával volt ismét eltömhető.
A víz elzárása végett elhatározták, hogy kikémlelik a hőforrás földalatti menetének
i r ányá t, a mi próbafúrások segélyével sikerűit i s. Rájöttek, hogy a ha t a lmas víztömeg egy kanyarodó, barlangszerű üregből tör elő, melynek csatornája tágasabb egy mé t e rnyiné l. Azonn al t i s z t ában voltak, hogy i tt más mód nincs, mint e ha t a lmas hőforrást be tömni.
A tervek készítésével t e h át azonnal megbízták Gruber minisztériumi főmérnököt és Rothschildot, a hídépítő vállalat mérnökét, kik anehéz mu n k át e hó 12-ikén be is fejezték. A forrás visszaszorítása és betömése csak pneuma t ikus úton t ö r t é n h e t e t t. Evégből készít e t t ek egy 14 mé t er hosszú és 9 mé t er széles vascaissont (buvárharanghoz ha sonló vasládát), melynek fölállítására ha t a lmas állványokat kellett emelni. A múlt év deczember végére, a caisson elkészültéig feltöltötték a forrás környékét a n n y i r a, hogy a lánczkamaráknak kiásott
üregnek egy h a rma d át újra behordták földdel. Minderre azért volt szükség, hogy a caissont légmentesen sülyeszthessék le a forrás közelébe.
E nehéz mu n k át 1898 deczember 30-ikán kezdték meg. A vállalat egyúttal két h a t a lmas szivattyút állított föl, hogy azokkal a mu n ka befejeztéig a Rudas-fürdőbe nyomják az előtörő vizet. A h a t a lmas caissont elkezdték besülyeszteni a forrás fölé hordott földrétegbe, amely czélból két millió száznegyvenkétezer kilogrammnyi súlyú kőtömeget volt szükséges a c a i s sonra h o r d a n i. A légmentesen elzárt caisson földalatti kamarájába két egy-egy mé t er átmérőjű légcső vezet, melyeket felül egy két mé t er á tmérőjű zsilip z ár el a szabad levegőtől.
Az egyik alányuló légcsővön j á r t ak le va s l é t r án a munkások, és ugyanott szállították föl a kiásott agyagot i s, melyet a légcső felső részén kinyúló két pipán öntöttek ki. A légcsöveken át j u t o tt le a földalatti kamará ba a sűrített levegő, melyet gőzerővel egy légsűrítő gép comprimált annyira, hogy bent a kamarában mintegy 1'2 atmosférává növekedett. A felső záró-kamarába belépő mu n k ás
mellett elzárták az ajtót légmentesen, és ez ott addig várt, míg az a l ányúló légcső légnyomása ki nem egyenlítődik, ekkor felnyitották a légcső felső zsilipjét és ezen a munkás leereszkedve, elért a kamr át elzáró alsó zsiliphez, mikor is a felső kamara zsilipjét fölötte lezárva és az alsót megnyitva, lejuthatott a földalatti kama r ába. Erre az eljárásra azért volt szükség, me rt a hirtelen légnyomási különbözet változása megölhette volna az embert. A caisson lesülyesztett földalatti kamarájában á l l andóan 5—6 munkás dolgozott 15 villamos izzólámpa mellett. Az ily módon sűr í t e tt levegő nyomá sa visszatartotta az előtörni akaró vizet. A kamar ában 25—26 foknyi Re aumur hőség volt és úgy e mi a t t, mint az erős légnyomás mi a tt egy-egymu n k ás naponta csak 5—b' ór át volt képes dolgozni, ezt is félórás időközökben. Több mi nt két h ó n a pi fáradságos m u n ka u t án sikerűit a caissont egészen a forrás nyilasáig lesülyeszteni. Ez a nyí l ás ugyanis a Du na zérus vízállása alatt 12 mé t e rnyi re van és hét méternyivel mélyebbre esik, mi nt a hidláb betonozott feneke, a mely a Du na zérus vízállása alatt négy mé t e r r el v a n. A forrás egy méter 30 centiméter átmérőjű barlangszerű nyilasból tört elő, a melyre ez év február vége felé akadtak r e á. A kihordott sáros agyagréteg
u t án a zonnal elkezdték a forrás üregét a legfinomabb be tonnal be tömni, a mi végre fáradságos munkával sikerűit i s; a Rudas-fürdőforrása ismét visszanyerte vízbőségét. Ezt a szilárd betonozást a forrás egész kerületére kiterjesztik a forrás nyi l á s á tól számítva mint egy mé t er vastagságra. A l ánczkamarák üregéből kiszivattyúzták a 9 mé t er mélységű vizet és a forrás fölé rakott, feltöltött t e rhet l a s s a n k é nt elhordják. Azt azonban még nem l ehet t u d n i,
hogy a további alapozási munkálatoknál nem tör-e elő má s u tt a visszafojtott forrás. Mindezen nem vá rt akadályok elhá r í t á sa mintegy hatvanötezer forintjába került a vá l l a l a tnak, a mely azonban mindezek mellett is elkészíti és át is adja a kormánynak a h i d at a szerződés szerinti időben, 1901 szeptember havában.
Paur Géza
Forrás : Vasárnapi Újság 1899 Márczius 26
