TABÁNI GYEREKEK ANNO 1900

Küldöm ezt a kis clipet lányomnak , Dórinak, a távoli Argentinába, ahol a boldogságot kergeti...

"Tanulj meg fiacskám komédiázni".......Ajtay Andor énekel

NAGYAPÁM KIRÁNDUL...............

Nagyapám,mint az Athenaum nyomdásza nap mint nap az ólombetűk közt matatva
nem áltatta magát a hosszú élet illúziójával.Szabad idejében igyekezett szerény lehetőségeihez képest élvezni az élet apróbb örömeit-amíg lehet-, ami a gyermek -nemzés mellett (11 gyermeke született)főleg a budai hegyekben tett hétvégi kirán-dulásokban és az ottani vendéglők látogatásában nyilvánult meg,amint ezt számos korabeli családi fotó tanúsítja.



Nagyapám teljes kirándulói öltözetben


Kedvenc kirándulóhelye a pl. a Jánoshegy ,melyre gyermekeivel és a nyomdász kollégáival együtt számtalanszor kiruccant.A hegy a monda szerint Hunyadi Jánosról kapta nevét,kinek életét itt –legalábbis ez a legenda-egy Márta nevű görög leány mentette meg.Egy 1847-ben tartott dűlőkeresztelőn Pozsonyi-hegynek nevezték el(a XIX. században Pozsonyig lehetett ellátni derült időben).Későbbi nevei (Márta-bérc,Erzsébet -orom sem honosodtak meg,egyedül a János hegy elnevezés lett időtálló.


Az első , fából ácsolt messzelátóhely a János-hegyen hamar veszélyessé vált..


A hegy tiszta levegőjével,pompás kilátásával mindig is kedvenc célpontja volt a budai és pesti polgároknak, különösen azóta, hogy 1882-ben Erzsébet királynő is gyönyörködött a hegy tetejére épült fa kilátóból az eléje táruló panorámában, miközben a következő szavakat rebegte meghatottságtól remegő hangon:

"... e hegyek s az itteni kilátás kiállja a versenyt a legszebb világrészekkel."

Nem semmi kijelentés ez egy olyan személytől, akinek Korfú szigetén olyan csodá-latos panorámájú kastélya épült ,mint az Achilleon.



Szoc.dem nyomdászok az Erzsébet emléktáblánál.....


A királynő még háromszor járt a hegyen ,a hűséges alattvalók ezt mindenképpen meg akarták örökíteni,így már 1883-ban emléktáblát is állítottak , lánccal összekötött sarokoszlopokkal keretezve, az alábbi felirattal:

"Itt állt, s nézett szét Erzsébet drága királynénk, hol koronát viselő fő soha sem vala még. S mig itt elragadó látványon lelke merengett, érzé, országunk szive feléje dobog. Hódolatunk e helyet nevezé Erzsébet oromnak, fogják, mig magyar él, áldani lába nyomát."

(Szász Károly verse. Alatta az Erzsébet név állt. Pesti Napló 1883. október 28. 1884-ben és 1911-ben újra felállították az emléktáblát.)



A Jánoshegyi kilátó,ahogy a tervező először elképzelte..........



Halála után szinte zarándokhellyé nemesült a kilátó és környéke.Az időközben életveszélyessé vált fakilátó helyére a vendéglősők ipartestülete(névszerint Glück Frigyes és Gundel János)javaslatára a királynő halála után kezdeményezte egy végleges kőből épülő emlékmű,egyben kilátó felállítását,mely hosszú huzavona után 1910-ben felavatásra is került.
Nem csoda,hogy a vendéglősök szponzorálták a kilátó építését,egy hosszú kirán-duláson mindig megéhezik az ember ,s az igényt kiszolgálni jó üzletnek bizonyul. Nagyapám kirándulásai is általában Kozár Mihály vendéglőjében érték el csúcs-pontjukat.Miután lerótta alattvalói hódolatát szeretett királynője előtt(Ferenc Józsefet persze ő is utálta,lelkes szocdem lévén),úgy gondolta , korsó sörök és kis- pörkölt fogyasztásával hódol a test örömeinek felesége és gyermekei körében a kerthelyiség árnyas fái alatt.A vendéglőt jó érzékkel közvetlenül a királyné első látogatása után gründolta id .Erber János vadász.

Kozár Mihály vendéglőjének kerthelyisége....

Az akkori épület még fából készült ,eredetileg a milleniumi kiállítás vadász-halász pavilonjának.A kiállítás bezárásakor szétszedték,felcipelték a János-hegyre és újra felállították,takarékossági példát mutatva a pazarló utókornak.A vendéglőt később Kozár Mihály ,majd a híres Balázs vendéglős dinasztia sarja ifj Balázs Antal üzemel-teti.Az ínycsiklandó ételek,a friss csapolt sör, a minőségi borok példátlan gyorsasággal népszerűvé tették a helyet a köznép és a felső tízezer körében. Grófok,hercegek, miniszterek foglaltak helyet a kerti asztaloknál,hogy éhüket elvervén,szomjuságukat csillapítván szemük is beteljen az eléjük táruló panoráma látványával. Még az utolsó magyar király ,IV.Károly és hitvese,Zita királyné is megkóstolta a pörköltet,a libamájat és a vöröspecsenyét.
Így mentek ezek a dolgok anno dazumal,de hol van már az a nyár? Néhány kifakult ,színevesztett fotó őrzi a letűnt békeidők egy-egy önfeledt pillanatát.

Csoportkép a lakoma után..középen ősöm sétapálcával,sapkában.


Kaszás Ferenc

Utóirat:még több fotó a János hegy-ről (a lista alján)

Ne sírj kislány......a zongoránál Zórád Ernő(027*)

BINDER JÁNOS FÜLÖP:BUDAI NYOMAT

TABÁN látképe az 1790-es évekből (részlet) ...nagyításhoz katt a képre

TABÁNI TŰZVÉSZ

1810. szeptember 5-én, a délutáni órákban Buda egyik külvárosát, a Tabánt pusztította nagy tűzvész.
Délután negyed egykor Schuller János kádármester udvarán Gierl nevű inasa hordót égetett. Az inas figyelme egy pillanatra elkalandozott, s mire észbekapott, a szomszéd házak teteje már lángba borult. Az erős szélben a város (13.30 körül) egyszerre négy különböző helyen is tüzet fogott, s az égés gyorsan terjedt. A lakosság nagy része (szüret előtti időszak lévén) kora délután nem otthonában, hanem a szőlőbirtokokon tartózkodott, csak messziről vette észre, hogy tűz ütött ki.
A tűz feltartóztathatatlanul növekedett, naplementéig (18.30–19.00 körül) a Tabán nagy része lángokban állt. Szórványos oltási kísérletek mellett a lakosság nagy része pánikban tört ki, a szűk utcákon fejvesztett menekülés, kapkodás indult meg, a szomszédos városrészekből érkező segítők munkája így nem lehetett hatékony. Többekkel előfordult, hogy miközben más házát segítettek oltani, a sajátjuk tüzet fogott és elhamvadt.
20.00 körül az egész Tabán égett, a tűz átterjedt a Vízivárosra és a Krisztinavárosra is. A Várban lévő hivatali épületek, paloták és előkelőbb lakóházak annak köszönhették megmenekülésüket, hogy a külvárosoktól jelentős szintkülönbség választotta el őket. A Budát Pesttel összekötő hajóhíd is felgyulladt. Ezt sikerült lerombolni, viszont így a pestiek nem tudtak az oltásban segíteni. Nagy nehézségek árán akadályozták meg, hogy a budai partról elszabadult égő hajók ne veszélyeztessék a másik oldal házait. A szél által felkapott égő parázs is veszélyt jelentett. Megjelent az oltásnál József nádor is, aki a mentést személyesen próbálta irányítani. Megsemmisült a Tabán mindkét temploma, a katonai élelmiszer- és hadianyagraktár stb. Az elpusztult házak között volt Virág Benedek költőé, akinek értékes könyvtára és éppen elkészült „Magyar századok” című munkájának első kézirata is elégett.
A hadsereg kivezényelt alakulatai végül hajnali 1.00–1.30 körül hősies küzdelemben a kapucinusok kolostoránál a még nem égő környező épületek lerombolásával lokalizálták a tüzet. Szórványos fellobbanások még több nap múlva is előfordultak. Összesen több mint 600 lakóház és több középület semmisült meg teljesen, igen sok részben égett le. Kb. 1000 embernek minden vagyona odaveszett. A halálos áldozatok száma kb. 50 (közöttük gyermekek és idősebbek), a sebesülteké ennél jóval több volt. Igen sokan nem tudtak kimenekülni az égő házakból, vagy a füsttől fulladtak meg, másokat a leomló faldarabok temettek maguk alá. Több ezren váltak hajléktalanokká.
A károsultak részére hamarosan országos gyűjtőakciók kezdődtek, s igen tekintélyes összeg halmozódott fel. A legtöbbet a szomszédos Pest lakosai segítettek a tabániakon.
Buda lakossága a török kiűzése utáni száz év alatt 22 000-re duzzadt. Igen sok betelepülő költözött a külvárosokba, 1810-ben például minden negyedik lakos a Tabánban élt. Buda központja, a Vár magasan kiemelkedett a város szintjéből, emiatt igazi belvárosról nem beszélhetünk. A Vár körüli síkságon helyezkedtek el a többi városrészek: Víziváros, Újlak, Országút, Tabán és a 18. század végén keletkezett Krisztinaváros. Városias képet csak a Vár és a Víziváros mutattak. Itt lakott az iparosok, kereskedők többsége is, a többi külváros meglehetősen falusiasnak tűnt.
A Tabán területe viszonylag kicsi volt, de Budán mégis ebben a városrészben épült a legtöbb ház. A külvárost ekkor földszintes házak, szűk udvarok jellemezték. Emeletes házat keveset találunk, s azok is a piactér köré épültek. Az utcák igen keskenyek és piszkosak voltak, a népesség növekedésével egyre inkább a szorosabb építkezésre törekedtek 1810-re a Tabán is igen zsúfolttá vált, amit fokozott, hogy a környező hegyek szűkítették a beépíthető területet. A lakosság tekintélyes része délről, a török elől menekült balkáni betelepülő, főleg ortodox szerb és görög, mellettük katolikus németek és (kisebb részben) magyarok laktak itt. Kevés iparos mellett a lakosság többnyire szőlőművelésből élt. A Tabán volt Buda szállodai, vendéglátó-ipari, kedvező Duna-parti fekvése folytán kikötői és bordély negyede is.
Buda város tanácsa 1755-ben adott ki részletes tűzvédelmi rendeletet, aminek főbb pontjai 1810-re valószínűleg feledésbe merültek. Néhány héttel a tűzvész után, november 22-én alakítottak a városi tanácson belül egy építési bizottságot, mely részletes szabályzatot dolgozott ki. Eszerint a városban építkezni a jövőben csak engedéllyel lehetett, minden tervrajzot jóvá kellett hagyatni. Bár a Tabán arculatára a tűzvészt követő átalakítások nem gyakoroltak nagy hatást, az újjáépített utcák is viszonylag szűkek voltak, a házak építésekor azonban a tűzvédelem szempontjait döntően figyelembe vették: megkövetelték az éghető anyagok kiküszöbölését, biztonságos tűzfalak emelését; emellett a fontosabb utcákon a házak homlokzatainak díszesebb kivitelezését is stb. A megmaradt házalapokat újra felhasználták. Komolyan felmerült, hogy a városrészeket belső fallal válasszák el, a jövőbeni tűzvészek lokalizálása céljából. A lakosság nagy része nem költözött el, hanem továbbra is itt lakott, a házak száma is csak kb. ötvennel volt kevesebb az 1820-as években.

Fazekas Csaba:A tabáni tűzvész História - 1994/02

Miért múlik el minden.......a zongoránál Zórád Ernő(*024)

Bacher-Bodrogh Pál

A haldokló Tabán

Kis ósdi házak…csöppnyi kertek…
Zegzúgos utcák….vén anyó….
Pár fűszál…kőkereszt….óh jertek,
Itt megpihenni jaj be jó.
Itt bolygok és óh be régen
Itt bandukolt a dédapám,
Viharzó város tengerében
Te csönd szigetje ,vén Tabán.

Itt-ott kis állvány….rajta vászon,
Dúsfürtű ifjú festeget,
Mereng az ódon sárga házon,
Majd kémli fönn a kék eget.
És száll a kobzok víg danája
Az alkony lágy fuvallatán
Poéták s piktorok tanyája,
Óh múzsák berke ,vén Tabán.

S hej,régi házak….régi mámor…
Ki tudja , egykor itt mi volt,
Nagy, lázas éjek, pajkos Ámor,
Nem látta más ,csupán a hold.
És most is , hogyha jő az este,
Itt vár reám az én babám.
A vágytól ég a lelke-teste,
Óh, csókok kertje,vén Tabán.

Ám egyszer véget ér a nóta,
a végzet mindent elsodor;
S ki itt állsz századvégek óta,
Maholnap rád kerül a sor.
A csákány döng, a balta koppan,
Kimúlsz egy zordon éjszakán,
De színes képen, víg dalokban,
Örökkön élsz majd, vén Tabán.