Bacher-Bodrogh Pál
A haldokló Tabán
Kis ósdi házak…csöppnyi kertek…
Zegzúgos utcák….vén anyó….
Pár fűszál…kőkereszt….óh jertek,
Itt megpihenni jaj be jó.
Itt bolygok és óh be régen
Itt bandukolt a dédapám,
Viharzó város tengerében
Te csönd szigetje ,vén Tabán.
Itt-ott kis állvány….rajta vászon,
Dúsfürtű ifjú festeget,
Mereng az ódon sárga házon,
Majd kémli fönn a kék eget.
És száll a kobzok víg danája
Az alkony lágy fuvallatán
Poéták s piktorok tanyája,
Óh múzsák berke ,vén Tabán.
S hej,régi házak….régi mámor…
Ki tudja , egykor itt mi volt,
Nagy, lázas éjek, pajkos Ámor,
Nem látta más ,csupán a hold.
És most is , hogyha jő az este,
Itt vár reám az én babám.
A vágytól ég a lelke-teste,
Óh, csókok kertje,vén Tabán.
Ám egyszer véget ér a nóta,
a végzet mindent elsodor;
S ki itt állsz századvégek óta,
Maholnap rád kerül a sor.
A csákány döng, a balta koppan,
Kimúlsz egy zordon éjszakán,
De színes képen, víg dalokban,
Örökkön élsz majd, vén Tabán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése