1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2010. április 24., szombat

EGY DAL KARRIERJE




















A MUZSIKUSNAK DALBÓL VAN A LELKE

Hölgyek, urak kis figyelmet kérek,
Muzsikusról szól most ez az ének,
Aki sok szép melódiát játszik,
És ki mindig jókedvűnek látszik,
Akármilyen szomorúan ébred,
Vígan szolgálja az üdvösséged,
Nem is tudod, mit köszönhetsz néki,
Hogy bánatod így megérti.
























Minden este újból szól az ének,
Bevallom, a muzsikus is téved.
Minden siker csak amolyan látszat,
Szerelmére mindhiába várhat.
Hölgyek, urak eddig szól az ének,
Zárórakor vége a mesének,
Hazamegy a muzsikus, az árva,
És szerelmét nem találja.

A muzsikusnak dalból van a lelke,...
...És nincs egy igaz jó barátja.




..........

Az eredeti változat Sebő Mikós előadásában






.........

a Zórád Ernő féle változat





..........
A Budapest Bár előadása visszatér az eredetihez

Ne nézzen úgy rám a gyönyörű szemével.....

........................................

A HEAVEN STREET SEVEN klipje

NEHÉZ ELHINNI....


Februárban a felújítás alatt álló, hamarosan (végre) megnyíló Rácz fürdőben jártunk. A látogatást a Budapesti Városvédő Egyesület szervezte. A csapatot elnézve, ha Ráday Mihály is eljött volna, úgy 130 korabeli asszonyság kérhette volna meg a kezét :-) Mivel ilyen sok ember gyűlt össze, 5 csoportra osztva mászkáltunk körbe.

A mai Rácz fürdő kezdetei valahol Mátyás korában keresendők. Abból a korból fennmaradt feljegyzések szerint a Várból fedett folyosó vezetett a "királyi fürdő"-höz. Ám ez valószínűleg nem a mai Rácz fürdő, az a fürdő az Ördög-árok túloldalán lehetett. A fürdő kiépítését a törökök kezdték el. A Rácz fürdő a Rudas és a Király fürdő előtt épült, valószínűleg az 1560-as években. A falakban vezették át a forró vizet, így az már megfelelően lehűtve ért a medencébe, közben felmelegítve a terem falát is. A török kiűzésének háborús műveleteit a fürdő megúszta. 1686 után császári kézbe került. A 18. században jó üzletnek számított a fürdő üzemeltetés. 1770 körül a kupolás terek eltűntek, mivel a fürdőt felfelé bővítette az akkori tulajdonos Marcus Zagler. Ekkoriban már pihenőszobák is épültek. 1860-ban Heinrich Nepomuk János vette meg a fürdőt, és bővítési munkálatokba fogott. Ez volt a második fénykora a fürdőnek, amikor is 1864-70 között Ybl Miklós vezetésével bővítették ki a fürdőt. Új női fürdőt építettek, elkészült a fogadóépület, és új zuhanycsarnokot is emeltek. A Deák térről még rendszeres konflisjáratot is indítottak a vendégeknek! 1890-re oldódott meg egy nagy probléma: a bűzös, szennyvizes Ördög-árkot ekkor fedték le. 1890-ben alakították át a bejárati épületet két emletesről két szintesre. A mostani felújításkor ezt az 1890-es állapotot jelölték ki helyreállítandónak. Ebből következik az is, hogy a fürdő neve Rácz, és nem Rác lesz. 1929-ben nyilvánították gyógyfürdővé. Gyógyvize nátriumot is tartalmazó kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, szulfátos gyógyvíz, amelynek fluorid tartalma is jelentékeny. Ízületi gyulladásokra, gerincferdüléses fájdalmakra, derékfájásra is gyógyírt jelent vize. 1931-ben Szent Imréről nevezték el a fürdőt, és a főváros lett az új tulajdonosa. A második világháborúban komoly károkat szenvedett el. Helyreállítására és visszanevezésére a hatvanas évek elején, a megnyitásra 1965-ben került sor. A rekonstrukció a Váréhoz hasonlóan vitatható módon, sokszor nem műemléki alapossággal valósult meg. Tervezője Pfanl Egon volt. Az Erzsébet híd (még villamost is tartalmazó) lehajtórendszerének átépítésekor bontották el a női részleget, a háborúban megsérült zuhanycsarnokot pedig elbontották. Egy 2001-es cikk szerint: "Egyes osztályok megnyitására máig nem került sor. A megmaradt Gőzosztály váltott napokon fogad férfi, illetve hölgyvendégeket. A hajdani férfi gőzosztály felett levő Ybl kupola belső tatarozására 1980-ban került sor, az alatta kialakított kondicionáló terem, főként a hölgyek körében népszerű. A széleskörű szolgáltatások közül kiemelhető a frissítő masszázs, a gyógy masszázs, a víz alatti vízsugárkezelés, lábápolás és a gyógymedencék mellett a szárazlég- és nedves-gőz-kamra igénybevétele." A 90-es években több pályázat után Kaszab Ákos szerezte meg a tervezési jogot. 2007-ig azonban gyakorlatilag csak bontási munkálatokat végeztek a fürdőn. Miközben meghívásos belsőépítészeti pályázat folyt, a megbízó megvált korábbi tervezőjétől. A szerzői jogok rendezése után Dévényi Tamás (Budapesti Műhely) és Kis Péter vette át a munkát, de Kis csupán az engedélyezési tervek elkészítéséig vett részt a tervezésben. A szálloda már álló vasbeton szerkezetéből Pehő László (Geon) teremtett házat. A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt (25%), valamint két magánszemély és gazdasági társaságok (75%) alapította kft. a tulajdonos. Úgy számolnak, hogy kb. 8 milliárd forintnál végződnek majd a munkálatok számlái.

A műemlék épületek homlokzatai a fennmaradt tervek és fényképek, valamint a falkutatások eredményei alapján lettek megtervezve. A régi részek felújításakor egy itt megtalált sárgás árnyalatot használtak minden homlokzati anyagon, legyen az vakolat (csak a régi házakon), vagy üveg és mozaik. Az új építésű szálloda sötét szürkés-barnás színekkel rejtőzik mellette. A török elemek rózsaszínes-vörösek, a barokk koriak sárgásbarnák. És akkor következzen a fürdő helyiségenként!




A barokk, kőkeretes kapu feletti felirat a régi szolgáltatásokat sorolja német nyelven. Stein: kőfürdő, Wannen: kádfürdő, Dampf: gőzfürdő, Mineral: ásvány-, gyógyfürdő, Eisen: vasfürdő. A Malz jelentése maláta. Fürdősört használtak eleink kis medencében. Három ilyen fürdőről tudunk Pest-Budán. Az Elektrische szó pedig egy speciális elektromos kúrára utal, amihez elektromos halakat, később generátort használtak régen, orvosi ellenőrzés mellett, ahogy egy 1860-as leírásból tudjuk.


Ez lesz a központi csarnok, az elosztó tér, ahonnan bármelyik teremhez könnyen eljuthatunk. Értelemszerűen ide kerül az infopult, a szolgáltatásoknak ez lesz a központja. Kávéház és egy kis bolt is helyet kap majd itt. Balra az üvegfalon át a belső udvar két török kori kupolás fürdőterére nyílik kilátás. Érdekes még megfigyelni a világítást: üvegkörök lyuggatják át a födémet, ezeken keresztül természetes fény jut az alsóbb szintekre is. A most tervezett épületrészek egységes megjelenését erősíti az 1,8 méteres egyenlő szárú háromszögekből építkező raszter alkalmazása. A raszterpontokban vagy oszlopok, vagy födémlyukak vannak. Utóbbiakban helyezték el a világítótesteket is.


Lépcső a központi csarnokból felfelé. A tetején már most látható a nagyon szép faburkolat. Ez kerül a járófelületre is.


Az előcsarnok felett járunk, az alaprajz ugyanaz a háromszög. Oldalt a fülkékben lejtős kialakítással pihenőhelyek lesznek kialakítva. A hátunk mögötti ajtón át juthatunk ki a tetőteraszra. Eredetileg egy kis mélységű, ám nagy felületű medencét építettek volna ide, de ezt végül anyagi korlátok miatt ki kellett venni a programból.

A tetőteraszon. A lábunk alatt több helyen üveglapok, felülvilágítók kaptak helyet, máshol fapallón sétálhatunk. Remek a kilátás a park felé. A barna-szürke burkolatú épületrész lesz a 67 szobás szálloda. A képen látható csőszerű végződésben, illetve jobbra fent exkluzív lakosztályok kapnak helyet. Először a Kempinskivel szerződtek, de ők kiléptek, így most az olasz Baglioni láncé a szálloda.

A két kupola is hol volt, hol nem volt. A törökök megépítették, majd egy bővítés során 1790 körül a kupolák egy épület belsejébe kerültek, így a látványból eltűntek. Most úgy állították helyre őket, hogy a nagyobbik terem kupolája a Panteonhoz hasonlóan lyukas tetejű. Télen a forró medence szélén áztatva nézhetjük majd, ahogy középen esik be a hó. (A török fürdők hagyományosan felülről kapták a fényt.) Hátul egyik-másik falrész mintás festést kapott, ezzel jelezték, hogy korábban az belső fal volt. A kupolákat kívülről ólomlemezekkel burkolták, mint hajdanán.

A Zuhanycsarnok feletti térben járunk. A zuhanycsarnok ívei 15 cm vastagon épültek újjá, lényegében makettként idézve meg az eredetit. Az alatta található zuhanycsarnok korhűen lett helyreállítva, így ez a fenti tér jelzi, hogy nem az eredetiről, hanem rekonstrukcióról van szó a fürdőnek ezen a részén. A "búbok" között pihenőtér kerül kialakításra.

Az Ybl-féle meleg vizes fürdő falába a 60-as évekbeli átépítéskor kerültek be a kiugró konzolok, ezek tehát nem tekinthetők eredetinek. Ám a tervezők úgy gondolták, hogy ennyit abból az átalakításból is meg lehet őrizni. A belső tér sokszögletes kialakítású, a 19. század pompájával.


A Zuhanycsarnok 1865-ben, a langyosvizes medencetér öt évvel később épült. A tervező Ybl Miklós volt. Akkoriban még újdonságnak számított a zuhanyozás, így annak többféle módját igyekeztek bemutatni, álló- és ülőzuhanyokat is beépítettek. 1944-ben a csarnokot bombatalálat érte, 1963-ban elbontották. Így amit most látunk, az egy rekonstrukció. Réz zuhanyzók és ülőkék idézik az eredeti állapotot. Az 1860-as évekből való a pecázó fiú szobra a sötétebb kőburkolatú falon, ezt is helyreállították. A szobor feletti résből zubog majd alá a víz. A jelenlegi zuhanycsarnok 8 méternyivel arrébb került az eredeti helyhez képest.

A VIP részleg nagyon exkluzív lesz, a vendégkört illetően is. Az üvegtetős kis medencetérbe ugyanis csak azok juthatnak be, akik megváltják az évente több mint 1 millió forintosra tervezett bérletet. Középen egy medence van, körülötte oszlopos terem. Oldalt egy csigalépcsőn juthatnak be a fehér helyett arany színű fürdőköpenyt viselő vendégek. Abban reménykednek, hogy a régió milliárdosai majd itt beszélik meg legújabb befektetéseiket, üzleti ügyeiket. Pórnép kizárva :-)


A fürdő török kori magjában, a törökfürdőben járunk. A történelmi törökfürdők zömében 3 egységet találhatunk: a bejárati előcsarnok az öltözőt, teázót, fogadótet foglalta magába; az átmeneti térben 10 centis vízen sétáltak át fapapucsban, itt készülve fel a fürdőzésre; a legbelső tér pedig maga a fürdő tere volt. A mostani előtérben és fürdőben látható vöröses téglaszínű falak színéhez nem festéket, hanem téglaport használtak. A török időkben egy bizonyos magasságig néhány évente újrafestették a termet, ezt idézi a mostani helyreállítás is. Érdekesség, hogy elektromosságot ide nem vezetnek be, akkumulátoros lámpásokkal lehet majd világítani, ami egészen egyedi hangulatot áraszt majd. A török kor utáni falakat és mennyezeteket négyzetes rendbe foglalt szürkés kőmozaikkal burkolták. Egy ilyen falrész mögött, üveg alatt nézhetünk majd le a forráshoz, ami az egész fürdő létalapját jelenti. Ugyanebből a szürkés kőből, de kis körökből összeállítva készült el a kínából hozatott mozaik padló is, amellyel úgy 8000 négyzetméternyi padlófelületet burkoltak le szerte az új fürdőben. A török fürdő nagytermében is folytatódik a téglás színezésű fal. A bejárattal szemben folyik be a medencébe a meleg víz, az oldalsó fülkékben pedig kis medencék találhatók, amelyekből a vizet egy kis tállal locsolhatjuk majd magunkra, török szokás szerint. A törökfürdő kupolája felül lyukas - ha beválik, így is marad, a török időknek megfelelő állapotban.


A fürdő bejárati tere az előcsarnok. Sajnos itt már besötétedett, csak ez az egy képem van. De azért a szép neo-rokokó mintázatok így is kivehetők.


Ezt pedig fejtse meg, kinek kedve találtatik hozzá:

A Citadellára felvezető Sikló ügye még mindig kérdésesnek mondható. A sikló építési engedélyt kapott, ezt azonban környezetvédők megtámadták, így ez a beruházás nem indult el. Amikor megépül, a Hegyalja út alatti alagúton át lehet majd a lenti állomáshoz eljutni. A sikló az út alsó harmadát a föld alatt teszi meg, majd kibukkan a felszínre, és így érkezik a fenti, Citadella közeli felső állomásához, útközben remek panorámát kínálva az utasoknak. Alul buszparkolót építenének ki, így a Citadella mellől részben eltűnhetne a buszparkoló. Ugyanakkor akár 200 fát is ki kellene vágni a megépítéshez.

A mostani felújítással március során végeznek, a próbaüzem tavasszal elkezdődhet. Egy munkás által a poros üvegre felvitt vidám kiscicával búcsúzunk a mihamarabbi nyitás reményében:

Források:
http://epiteszforum.hu/node/12425
http://epiteszforum.hu/node/284
http://premier.mtv.hu/Hirek/2009/09/24/07/Botrany_a_Rac_furdo_korul.aspx
http://muemlekem.hu/magazin/rac%20furdo%20rekonstrukcio%20beruhazas
http://tortenelemportal.hu/2010/01/rac-furdo-belepes-meg-nem-csak-furdoruhaban/
http://budapestjovoje.freeblog.hu/archives/2007/08/01/Megujul_es_siklot_kaphat_a_Rac_furdo/
Ami a Tabánból megmaradt: Rác fürdő. Budapest, 2009/10. p. 7.



FŐVÁROSI BLOG.HU

A GELLÉRT HEGYI TÁVIRGÁNY


Az 1780-as évek a postára és lovasfutárokra alapozott hírtovábbítás korának végét jelentette, hamarosan döntő változás állt be a telegráf feltalálásával. Claude Chappe francia pap és mérnök, 1792-ben megszerkesztette a sémaphore télégraphique-ot, azaz a vizuális távirót. Hat lemezét 49 kombinációban lehetett beállítani, ami alkalmassá tette a teljes ábécé és még számos más jel továbbítására. Mivel Chappe testvére a francia forradalmi nemzetgyűlés tagja volt, a testületet támogatásra tudta serkenteni, aminek eredményeképpen a frontvonal közelében, Párizs és Lille között felállították a távíró oszlopokat. Hamarosan átütő siker bizonyította a találmány használhatóságát: 1794-ben, amikor az egyik francia várost elfoglalták az osztrákok, még egy óra sem telt el a csata után, és a híre már megérkezett Párizsba. A következő években megkezdődött a szemafor távíróvonalak építése Európa-szerte.[1]
Magyarországon még hosszú ideig nem jelent meg a távíró, bár létezéséről már magyar nyelven is lehetett olvasni. A Közhasznú Esmeretek Tára 1839-ben egész alaposan foglalkozott vele. "Telegraph azon eszköz, melly bizonyos jelek által tudósításokat ’s parancsokat távol helynek legrövidebb idő alatt tudtára ad — írta . — Áll ez rudakból és léczekből, mellyek mozditás által számtalan alakokat képezhetnek, ’s minden illyen állás bizonyos szót vagy dolgot fejez ki. Ha illy eszközök magas és kitűnő helyeken bizonyos távolságra úgy állíttatnak fel, hogy a’ kapott jelt egyik a’ másikkal minden késedelem nélkül közli, úgy eszközölhető általa, hogy valamelly hír felette rövid idő alatt messze földre elvitessék."[2] Néhány adatot is közölt: Párizs és Calais között 27 telegraph oszlopon 3 perc alatt, Lille-ből Párizsba 22 oszlopon 2 perc alatt, a legtávolabbi Brestből Párizsba 80 oszlopon 10 perc alatt jutott el az üzenet. Részletesen foglalkozik egy budai kisérlettel, amelyet 1838. május 14-én végeztek a tábornoki kar felügyelete mellett. "... A Gellérthegyen Andreán úr [a feltaláló] felügyelete alatt 1½ ölnyi [kb. 3,5 m] magasságú telegraph állíttatott, mellynek nappali közlésekre szolgáló részei három, de sokfélekép változtatható ’s idomítható póznaléczből, éjjeli közlékrészei pedig hét ingatható lámpából állanak ... Andreán úrnak ... ki 24 betű-képjelt használ közleményeszközül, több hivatalos üzenet adatott fel, mellyekről olly szabadossággal[!] tudósítá a’ másik vizsgaponton (a’ budai hegysor közt úgy nevezett Szép Juhászné mellett) álló ’s jeltitkaiban jártas czimboráját, hogy az általa följegyzett betütitkok megfejtése hív ’s tökéletes mása volt az elibe adott közlendőségeknek." Kettejük között a távolság több mint 8 kilométer volt, mégis néhány másodperc alatt eljutott az üzenet. A feltaláló szerint Buda és Bécs között 2 mérföldenként összesen 18 oszlopot kellene felállítani ezzel a rendszerrel, s az üzenet 4 perc alatt haladna végig rajta.[3]
A terv meghiúsult — valószínűleg nem csak a Metternich-kormány gyanakvása és bürokratikus kötekedései miatt, mert mi tagadás, ez csak halvány változata volt az Európa-szerte működő francia rendszernek.



Ám az 1820-as évektől már sorra megjelentek az elektromágnesességen alapuló különböző telegráfok,[4] 1837-ben pedig az amerikai Samuel Morse megszerkesztette azt a készüléket és a hozzátartozó kódrendszert, amely a következő közel másfél évszázadra, egészen a telefax és az e-mail elterjedéséig uralkodott a hírszolgálat terepén.
A Magyarországon létesített első telegráfvonal már elektromos távíró volt, amihez az nyitotta meg az utat, hogy 1847. január 16-án az uralkodó a postához hasonló állami monopóliumként határozta meg a távírót. Még ugyanennek az évnek a végén, december 26-án született meg Pozsonyban a Béccsel való távíró-összeköttetés. Az 1847—48-i országgyűlés már használta is.[5] A távíróvonalak kiépítése azonban a szabadságharc leverését követő Habsburg-neoabszolutizmusra maradt. A Pest-Pozsony vonal építése 1850-ben indult el, és ugyannak az évnek kora őszén már megnyíltak az első magyarországi távíróhivatalok Pesten, Pozsonyban és Esztergomban. 1852-ben Szolnok, a következő évben Nagyszeben, Pétervárad, Zimony, Szeged, Cegléd, Temesvár, Orsova csatlakozott a sorhoz, és Buda, amelynek távíróvonala azonban egyelőre csak a helytartóság elnöke, Albrecht főherceg kizárólagos használatára szolgált. Mindenesetre az osztrák—magyar kiegyezés megkötésének idejére (1867) már 8000 km-t hálózott be a magyarországi távíró, 326 vasúti telegráfhivatal működött, amelyek közül 181 állami, 145 pedig magán táviratok kezelésére kapott jogosítványt. Ebben az évben már összesen 1 174 000 táviratot továbbítottak.[6]

A Gellérthegyi távirgányról Móra Ferenc írása ITT olvasható

Forrás: Ponticulus Hungaricus

[1] Az adatot közli: The New Encyclopaedia Britannica, 1992, Vol. 3, 95—96. pp.
[2] Közhasznú Esmeretek Tára. XI. köt. Pest, 1839, Heckenast Gusztáv, 468. pp.
[3] Közhasznú Esmeretek Tára i.m. 468—469. pp.
[4] Az adatot közli: Pallas Nagy Lexikona XVI. köt. Bp. 1897. 30. p.
[5] Pallas Nagy Lexikona. 31. p.
[6] Pallas Nagy Lexikona, u.o.

A FERENCZ JÓZSEF HÍD TÖRTÉNETE


Háromnyílású, konzoltartós, rácsos vasszerkezetű híd. Az első, kizárólag hazai erőkkel létrehozott budapesti Duna-híd egyike volt a millenniumra elkészült kiváló müveknek. A szélső nyílások tartószerkezete benyúlik a középső nyílásba és arra kéttámaszú befüggesztett tartó fekszik fel (Gerber tartó). Mehrtens drezdai műegyetemi tanár hídépítéstani könyvében a világ legszebb konzolos hídjai sorába helyezte.

Medernyílás méretek:79,3 + 175,0+79,3 m
Hidhossz:333,6 m
Hídszélesség:20,1 m
Kocsipálya szélesség:10,7 m (2x1 nyomsáv + villamos)
Gyalogjárdák szélessége:2x2,9 m
A beépített vasanyag tömege:4850 t+ 1218 t öntöttvas ellensúly
A szerkezet építésének évei:1894-96
Forgalomba helyezés napja:1896. október 4.
Az újjáépítés évei:1945-46

A híd építését az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el, az Erzsébet híd építésével együtt (fővámtéri és eskütéri hidak).
A törvény végrehajtásával megbízott Kereskedelmi Minisztérium a hidak terveinek beszerzésére nemzetközi tervpályázatot hirdetett. A pályázat nagy sikerrel járt, 74 pályaterv érkezett be, mégpedig 53 az eskütéri, tehát a későbbi Erzsébet hídra, 21 pedig a fővámtéri, vagyis a Ferenc József hídra. Utóbbiak közül öt terv egynyílású, 16 pedig háromnyílású hidat ábrázolt. A nemzetközi bírálóbizottságban részt vett az akkori idők több neves hídépítő mérnöke, az előadó Kherndl Antal műegyetemi tanár volt. A két hídra vonatkozó pályaterveket együttesen bírálták el, így az I. díjas, valamint három megvett terv az eskütéri, a II. díjas, a III. díjas, valamint egy megvett terv a fővámtéri hídra vonatkozott (2., 3. és 4. kép).

2. kép: Feketeházy Jánosnak, az 1894. évi nemzetközi tervpályázaton II. díjat nyert pályaterve
3. kép: Totth Róbertnek, az 1894. évi tervpályázaton III. díjat nyert pályaterve- Gerber-tartóX-rácsozással, felső keresztkötésekkel.
4. kép: A Ferenc József híd oldalnézete és alaprajza

A II. díjas tervet Feketeházy János, a III. díjas tervet Totth Róbert készítette, a Fővám térre vonatkozó megvett terv szerzője Chatry S. és fia építési vállalkozók és Schikedanz építész.
Feketeházy János II. díjas terve - kisebb és a lényeget nem érintő változásokkal - azonos a kivitelezettel.
A kivitelezési részletterveket Gállik István és Beke József, valamint Jurkinyi Jenő mérnökök készítették, a jól sikerült kapuzatok építészeti megoldásai Nagy Virgil műegyetemi tanártól származnak, aki a tervezésnél építész-szakértőként működött (5. kép).

5. kép: A Ferenc József híd kapuzatának rajza

Megvalósul a díjnyertes terv
A híd építése 1894-ben kezdődött meg. Az alapozási munkálatokat Gártner és Zsigmondy mérnökök vállalata végezte vasszekrények süllyesztésével, légnyomásos módszerrel (6., 7. és 8. kép).

6. kép: A Ferenc József híd mederpilléreinek alapozása 1895 júniusában
7. kép: A pesti pillér alapozására kialakított állványszerkezet
8. kép: A fővámtéri híd pneumatikus alapozása

A pillérek és a hídfők építését 1895 decemberében befejezték. A Magyar kir. Államvasutak Gépgyára a vasszerkezet gyártását - Seefehlner Gyula főfelügyelő irányításával - 1895 februárjában, szerelését 1895 júliusában kezdte meg és 1896 augusztusában fejezte be (9., 10., 11. és 12. kép).

9. kép: „ A vasszerkezetek összerovása a vámháztéri híd budai oldalán"
10. kép: 1895 karácsonyára elkészültek a parti nyílások és a jégzajlás megindulása elött, felszedték az állványzatot
11. kép: „Munkások a hidat tartó vasszekrény belsejében"
12. kép: 1896 júliusában helyére kerül a középső befüggesztett szakasz is

A hidat ellátták villamosvágánnyal, valamint elektromos és gázvilágítással. Eredetileg 12 ívlámpát, 8 izzólámpát és 48 gázlámpát helyeztek el a hídon. A híd ünnepélyes megnyitására a millenniumi ünnepségeken 1896. október 4-én vasárnap került sor, az uralkodó jelenlétében, akiről a hidat „Ferencz József" hídnak nevezték el (13. kép).

13. kép: Hídavatás

A mederpillérek részére 28 m hosszú és 7,5 m széles, a hídfők részére pedig két-két különálló, egyenként 8 m hoszszú és 6,2 m széles, felül körszelet alakú boltozattal összekötött alaptest épült. Közvetlenül a híd saruit alátámasztó szerkezeti talpkövek alatt a hídfőket 0,6 m magas, a pilléreket 1,08 m magas párkányzattal díszítették (14. kép).

14. kép: A Ferenc József híd röviddel felavatását követően

A pillérek élén sisak alakú jégtörő fejek készültek, ezeknek egyes köveit erős horgony-rudak kötik egymáshoz, valamint a pillérfalazathoz. A mederpilléreknél az alap fölötti összes falazat, a hídfőknél a nulla vízszínt fölötti 5,3 m-től kezdve, az összes elő- és oldalhomlokzatok faragott gránitkövekkel vannak burkolva. Ugyancsak faragott gránitkőből készültek a hídfők mellvédfalai, a szerkezeti talpkövek, a jégtörő pillérfejek is.
A híd vasszerkezete a hídfőkön és a mederpilléreken hatalmas acélsaruk közvetítésével fekszik fel. Mindegyik főtartó három részből áll, mégpedig a két hídfőtől a szélső nyílásokon át a középső nyílásba 64,05 m-re kinyúló két konzoltartóból és az ezek végére helyezett 46,9 m hosszú, külön befüggesztett tartóból. A főtartók felső és alsó szögvasainak külső élei között mért magasság a hídfőknél 4,71, a mederpillérek fölött 22,0, a középső nyílás közepén pedig 3,02 méter. Ez a híd volt az első nagyobb híd Magyarországon, amely folytvasból (mai elnevezéssel folytacélból) készült.
A kocsipálya vasszerkezete a főtartók függőleges oszlopaihoz bekötött 51 rácsos kereszttartóból, az ezek között elhelyezett 5 sor gerinclemezes hossztartóból, az ezekhez szögecselt hengerelt I-tartókból és az utóbbiakra ráhelyezett zórésvasakból készült. Erre a vasaljzatra aszfaltbeton, majd kettős sorokban 2,5 cm-es telített fenyődeszka és arra a kocsipálya burkolatát képező 13 cm magas, ugyancsak telített bükkfa kocka burkolat került. A járdák vasszerkezete rácsos konzoltartókból, hengerelt hossz- és kereszttartókból, valamint az ezekhez erősített zórésvasakból készült, utóbbiakra fektették az öntött aszfalt burkolat alapját képező aszfaltbetont. A későbbi átépítések során a kocsiút és a gyalogjárók zórésvasakból képzett szerkezetét vasbeton lemezzel váltották fel.

Azért, hogy a hídszerkezet a középső nagy nyílás nagyobb terhe alatt fel ne billenhessen, mindkét végét 609-609 tonna öntöttvas ellentömeggel terhelték meg. A vasszerkezet építészeti szempontból legjellegzetesebb része a mederpillérek fölötti két kapuzat. Ezek kiképzése szigorúan alkalmazkodik a vasanyag és szerkezet jellegéhez, jól elhatárolhatóan a más anyagok felhasználásával készült építmények kialakításától. A századforduló idején még erősen tartotta magát az az irányzat, amely a kő- és fa-architektúrát a vashidakon is érvényesítette. A vas anyagszerűsége, megnyilvánulása az építmény külső formájában, a Ferenc József híd építésekor világszerte is csak igen ritka esetekben valósult meg. A kapuzati oszlopoknak a felső öv fölötti részei piramisszerűek és külön keresztrácsozattal vannak összekötve. A piramisok gömb végződésein, 46 m magasságban a nulla vízszint fölött, kiterjesztett szárnyú turulmadarak lebegnek, a lejjebb levő nagyobb gömbök pedig reflektorokkal felszerelt ívlámpák elhelyezésére is alkalmasak. A hídkorlátok is

jellegzetesen vasszerkezet díszítéssel készültek. Oszlopaik a kereszttartók elosztásához igazodnak, közben a mezők száma 3 és 5 között változik, ahogyan azt a kereszttartók egyenlőtlen kiosztása szükségessé teszi. A kereszttartók egyenlőtlen távolságának oka az, hogy a főtartó ferde rácsrúdjainak iránya egymással közel párhuzamos, ennél fogva a függőleges rácsrudak és a kereszttartók egymás közötti távolsága a mederpilléreknél a legnagyobb és onnan mind a híd közepe, mind a partok felé csökken.
A híd mindkét végén, közvetlenül a hídfők mellett két-két vámszedőház épült. A vámszedőházak egyemeletesek, a földszinti részben van az előtér, a lépcsőház, továbbá két kisebb és egy nagyobb helyiség, az emelet egyetlen helyiségből áll. A vámszedőházak homlokzatain a híd építésének és újjáépítésének időpontját megörökítő emléktáblákat helyeztek el. Emléktábla van ezen kívül a pilléroszlopokon, a híd tervezőinek és kivitelezőinek nevével. A budai oldalon levő vámszedőházakat a híd újjáépítésekor lebontották (15. kép).

15. kép: A Ferenc József híd a 30-as években. A budai oldalon még állnak a vámszedő házak

A villamosvasút forgalom - a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság kezelésében - 1898. május 31-én indult meg a hídon. A vágányokat a hídpálya szélére építették, közvetlenül a főtartók mellé és helyet adtak az akkori előírások szerint megkívánt alsóvezetéknek is. Az átvezetett vonal a Fővám térről kezdődően a Gellért téren, a Gellért rakparton, Attila körúton, Krisztina körúton, Margit körúton át a Széna térig vezetett és ott csatlakozott a már korábban kiépített vonalhoz. Az új vonalat három szakaszban, 1898. május 31-én, június 15-én és július 2-án adták át a forgalomnak és ugyanabban az évben december 28-án helyezték üzembe a Ferenc József hídról dél felé, a Fehérvári úton és az Átlós úton (ma mindkettőnek neve Bartók Béla út) át a Kelenföldi pályaudvarhoz vezető villamosvasút-vonalat is. A Ferenc József hídi vonalat az első világháború után, 1923-ban alakították át felső-vezetékes rendszerre és ekkor helyeztek el vezetéktartó oszlopokat a főtartó felső övén. Ugyanakkor építették át a híd teljes kocsipálya burkolatát. A fakocka burkolat ezen a hídon a terhelés csökkentése céljából megmaradt. A járdákon - pár évvel később - vasbeton lemezre helyezték az öntött aszfaltot. Az úttest szélén levő vágányokat 1938-ban helyezték az úttest közepére. Autóbuszjárat 1928. szeptember 24-től kezdődően közlekedett a Ferenc József hídon.
A híd felrobbantása és gyors helyreállítása
A hidat a Gellért szállóban állomásozó német robbantó alakulat 1945. január 16-án délután felrobbantotta. A robbanótölteteket a középső hídnyílásban, a befüggesztett tartórész ingaoszlopainak környezetében helyezték el oly módon, hogy a robbantás végrehajtásakor nemcsak a befüggesztett tartórész, hanem a konzolos tartó egy része is a vízbe esett, illetve megsérült. A parti hídnyílásokat is áthidaló konzoltartók, sérült állapotban bár, de állva maradtak. Közülük a pesti oldalé kevésbé sérült, itt három konzolkeret megmaradt az eredeti nyolcból. A budai oldalon viszont a középső nyílásba benyúló konzol legnagyobb részét is elvitte a robbanás és csak egyetlen konzolkeret maradt meg (16. kép).

16. kép; A berogyott budai parti nyílás szerkezete, előtérben a leszakított ideiglenes áthidalás maradványaival

Egy hónappal később, amikor a csatazaj elcsitult és a szovjet katonai alakulatok hozzáláttak a megmaradt hídrész pontonhíddal való kiegészítéséhez, illetve a pilléren túli roncsolt hídrész bontásához, a budai parti nyílás vasszerkezetének — konzol hiányában — egyszerű kéttámaszú tartóként kellett volna működnie. Sérült vasszerkezete erre nem lévén méretezve, a saját tömegét sem bírta, az alsó rakpartra rogyott, felbillent és egyik sarujáról lecsúszott. A hidat azonban még így, lebillent állapotában is alkalmassá lehetett tenni arra, hogy pontonhíddal kiegészítve, ideiglenesen megoldja a két városrész öszszeköttetését (17. kép).

17. kép: A Budapestiek ünneplik az ideiglenes hidat létrehozó szovjet katonákat

A pontonhíddal kiegészített hídroncs 1945. március 15-től, egészen 1946. január 10-ig teljesítette feladatát. Ezen a napon a hidat hordozó öt dereglyét, a reá épített hídrésszel együtt elsodorta a jégzajlás (18. kép).

18. kép: 1946 januárjában a jégzajlás elsodorta a fahidat, maradványai Lágymányoson értek partot

A város ismét két részre szakadt (az egyedüli összeköttetést a Margit híd pilléreire épített, ún. gázhíd jelentette). Szerencsére néhány nap múlva a Kossuth hidat forgalomba helyezték. A budai hídrész alátámasztására cölöpállvány épült, amelyről a sérült részeket kijavították, valamint a szerkezetet helyrebillentették és felemelték (19. kép).

19. kép: A hídroncs látképe 1946 áprilisában, a befolyási oldal felöl, a már helyére emelt, berogyott jobb parti nyílással. Háttérben a Horthy Miklós híd roncsai

Az utóbbit 1946 áprilisában a MÁVAG hatalmas csavaremelőkkel végezte el. A pesti oldal konzoltartója se volt mentes a háborús sérülésektől. Ezek közül legjelentősebb volt az egyik nyomott rácsrúdé, amely 67 mm-rel megrövidült és a szerkezet öveit is eltorzította. Kicserélésekor az Öveket terv szerinti helyükre és alakjukra hidraulikus sajtókkal szorították vissza és eredeti hosszúságú rácsrudat építettek be a főtartóba. Haviár Győző javaslatára valamennyi hosszabb rácsrúdon lemezek ráhegesztésével növelték a kihajlás elleni biztonságot (20. kép).

20. kép: Folyik a bal parti konzol szerelése, háttérben az Erzsébet lánchíd roncsai

Ezt követhette a középső hídrész helyreállítása az eredeti 1894. évi tervek alapján legyártott új szerkezeti részek elkészítésével és beszerelésével, amit úgy hajtottak végre, hogy a mederben egyetlen cölöpöt sem vertek le. Az újjáépítés terveit Sávoly Pál készítette. A szerelést az úszódaruk rendkívüli módon meggyorsították (21. kép).

21. kép: A vámház előtti rakparton Összeállított 47 m-es befüggesztett tartót a két úszódaru viszi helyére

A hídrészeket a parton szerelték öszsze 50 tonnás egységekbe, amelyeket egyben emeltek be a helyükre. A 46,9 m hosszú befüggesztett tartó egy-egy 120 tonnás egységét két darunak kellett beemelnie. A két úszódarut ehhez a munkához 20 százalékkal túl kellett terhelni. Ezt a látványos munkát 1946. július 12-én végezték el (22. kép).

22. kép: Az északi főtartó középrésze beemelés alatt

Az újjáépítési munkát a minisztérium részéről Haviár Győző és Sávos Károly, a MÁVAG részéről Massányi Károly és Zimányi István mérnökök irányították és vezették (23. kép).

23. kép: Az utolsó simításokat végzik a hídon

A hídon helyreállították a villamosvágányokat, a kiskocka kocsipálya burkolatot, valamint a járdákat. A régi díszes korlátokat a híd középső nyílásában egyszerűbb kivitelű szerkezettel pótolták. Az eredeti korlát csak a szélső hídnyílásokban és a pillérek fölötti kiugrásokban maradt meg. A pályaszerkezet kiegészítése a többi Duna-híd roncsaiból kikerült, ismeretlen minőségű vasanyag felhasználásával történt. Az újjáépített hidat 1946. augusztus 20-án adták át a forgalomnak. Ekkor kapta a Szabadság híd nevet (24. és 25. kép).

24. kép: Az újjáépített híd a pesti hídfővel
25. kép: A parti nyílásokban megmaradt az eredeti díszes kovácsoltvas korlát

Az újjáépített híd első felülvizsgálatát, javítását és mázolását 1965-68 között, a forgalom fenntartása mellett végezték el. A villamosvágányok cseréjére és a pályaburkolat javítására 1969ben került sor.
Nagyobb szabású karbantartási és felújítási munkát végeztek a hídon 1980-ban, a Hídépítő Vállalat irányításával (26. és 27. kép).

26. kép: Rácsrudak megerősítése, gyalogjárda átépítése
27. kép:A kapuzat felújítása

Ebből az alkalomból elbontották a teljes zórésvasas pályaszerkezetet és helyébe vasbeton lemezt építettek, benne többsínes villamos pályával. Kibontották és megfelelő biztonsági intézkedések, és előkészületek után szétszedték a hídfőkben levő ellensúlyokat is és azokon a szükségessé vált állagmegóvási munkákat elvégezték. A hídpályára öntött-aszfalt burkolatot fektettek és korszerűsítették a híd világítását. A higanygőz lámpákat tartó kandelábereket, összesen 24 darabot, a főtartók belső oldalára szerelték fel, illetve a tartóvégekre helyezték (28., 29. és 30. kép).

28. kép: A pesti befolyási oldali vámház, a híd felöl szemlélve
29. kép: A befolyási oldali kapuzat oszlopon elhelyezett eredeti tábla a tervezők felsorolásával
30. kép: A kifolyási oldali kapuzat oszlopon elhelyezett eredeti tábla a kivitelezők felsorolásával

A hídon a forgalom 1980. június 16-tól, október 17-ig szünetelt. Csak gyalogosok kelhettek át.
Felújításra várva
A híd biztonságos állapotát 1985-ben részletesen megvizsgálták. Megállapították, hogy a hídon az olvasztó-só hatására, fokozott káros korrózió lép fel. Ezen kívül anyagfáradás tünetei is észlelhetők.
A folyamatban lévő karbantartási munkák közben, a budai oldal 6-os oszlopánál „kibicsaklás" történt, a korrodált oszlop átszakadt.Ideiglenesen a híd forgalmát leállították, az oszlopok alsó részét megerősítették.
A hídon elvégezték azokat a karbantartási munkákat, amelyekre a híd forgalmának hosszabb idejű leállítása nélkül lehetőség nyílt. A gyalogjárdákra új vasbetonlemez épült. Az esedékessé vált felújítást arra az időre halasztották, amikor a Buda déli részére vezető metro vonal üzembe helyezése lehetővé teszi a villamosforgalom megszüntetését a hídon. Ezt az időpontot annak idején „közeli jövő"-ben remélték.
Tíz évre rá, 1996-ban újabb, igen gondos és részletes állapotfelmérést végeztek a hídon és mind statikai, mind fáradási szempontból hiányosságokat észleltek. Egyes elemeknél, a szabályzatok előírásaihoz képest túligénybevétel jelentkezett. A villamos leállítása helyett, az autóbusz forgalom szűnt meg a hídon. Az állapotfelmérést folyamatossá tették.
A Szabadság híd pályaszerkezetének eredeti zórésvas elemei megtekinthetők a Petőfi híd budai hídfőjének északi oldalán levő parkban.
A híd pesti hídfőjének északi oldalán lévő, volt vámépületben 2002 óta a budapesti Duna-hidakat bemutató kiállító helyiség van (31., 32. és 33. kép).

32. kép: A Szabadság híd napjainkban. Pest felöl szemlélve
33. kép: A Gellért hegyről szemlélődő egyetérthet azokkal, akik a gyönyörű vonalvezetésű, karcsú hidat a világ legszebb Gerber-csuklós hídjának tartják











FELUJITAS.LAPUNK.HU CIKKE