1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2009. március 13., péntek

KŐMŰVES -LÉPCSŐ TÉRBEN ÉS IDŐBEN

Fotó 1910 körül.Érdemes megfigyelni a sarokház változásait az időben.
A sarokház pincéjében is van már lakó,az ajtón kidugtak egy kéményt.A jobboldali képen a
lakó már bővíti a házat,beépíti a pince előterét..(Helbling Ferenc tusrajza)

A sarokház télen és nyáron Zórád Ernő ecsetjével


Saját fotók az 1920-as évekből,az ereszcsatorna és a bádogtető is javításra szorulna...



Szanálás előtti állapot,jobb oldali házak már lebontva.Teljes pompájában látszik a beépített
pinceelőtér,tetején a takaros kis cifrakorlátos terasszal...




A Kőműves -lépcső ma ,baloldalt a sarokház hűlt helyével...............
1-4 kassius fotomix
Talán ideillik(némileg irónikus felhanggal ) e dal "Hiába van palotád Budán.."
Zórád Ernő a zongoránál (02*)

2009. március 8., vasárnap

Kereszt téri képek


1-2 kassius virtualpaint
A vén Tabánban (041*)Zórád Ernő a zongoránál........................

DÉDAPÁM,A KÁDÁRMESTER

Már az ükapám is a Tabánban lakott,egy fennmaradt kis történet szerint.Amikor 1849 januárban Kossuthék Debrecenbe menekültek,és a császári csapatok bevonultak Budára,a család -vasárnap lévén-a terített asztalnál ebédelt.Az utcán közeledő katonaléptek és vezényszavak hallatán ükapám gondosan összefogta az abrosz négy sarkát és a komplett ebédet rejtekhelyre menekítette.
Midőn a katonák egy káplár vezetésével berontottak a házba,egy üres asztalnál ülő ártatlan képpel bámuló család látványa tárult eléjük. A kissé összekeveredett fogásokat a katonák távozása után úgy kellett kihámozni az abroszból.



Szentkeressy Károlyné,született Balázs Franciska
Szentkeressy foto

A családban az egyik első ismert fénykép dédanyám és dédapám fotója az 1870-es évekből.

Az dédapám pörgekalappal a fején jobbkezében pipával,ballal hanyagulegy statívra támaszkodva feltűrt ingujjal,hosszúszárú bőrcsizmával a lábán ül a műteremben,-a mesteremberek nyugalmát és biztonságát sugározva, -kackiásan megpödrött bajusszal néz szembe a fotomasinával.
Foglakozását tekintve kádármester volt a Déli Vasút-nál,legalábbis ez maradt fenn róla a családi szájhagyományban.
Dédszüleim sírja nagy valószínűséggel az 1894-ben megnyílt Farkasréti temetőben volt,ahol nagyszüleim,valamint két nagynéném is nyugszanak.




Szentkeressy Károly vasúti kádármester fényképe az 1880-as évek közepéről

Szentkeressy foto

Szentkeressy foto

Idősebb korú fotóján már kevesebb bizodalommal tekint a jövőbe,talán az elmúlás gondolata foglalkoztatja,vagy fia pályaválasztása tölti el aggodalommal.Ifjabb Károlyugyanis a becsületes kádárszakma helyett nyomdász lett az Athenaum-ban, megalapításától kezdve munkatársa a "Tolnai Világlapja" c.képes hetilapot előállító műszaki személyzetnek

Dal a dédapámról..............(Skorpió)