DÉDAPÁM,A KÁDÁRMESTER

Már az ükapám is a Tabánban lakott,egy fennmaradt kis történet szerint.Amikor 1849 januárban Kossuthék Debrecenbe menekültek,és a császári csapatok bevonultak Budára,a család -vasárnap lévén-a terített asztalnál ebédelt.Az utcán közeledő katonaléptek és vezényszavak hallatán ükapám gondosan összefogta az abrosz négy sarkát és a komplett ebédet rejtekhelyre menekítette.
Midőn a katonák egy káplár vezetésével berontottak a házba,egy üres asztalnál ülő ártatlan képpel bámuló család látványa tárult eléjük. A kissé összekeveredett fogásokat a katonák távozása után úgy kellett kihámozni az abroszból.

Szentkeressy Károlyné,született Balázs Franciska
Szentkeressy foto

A családban az egyik első ismert fénykép dédanyám és dédapám fotója az 1870-es évekből.

Az dédapám pörgekalappal a fején jobbkezében pipával,ballal hanyagulegy statívra támaszkodva feltűrt ingujjal,hosszúszárú bőrcsizmával a lábán ül a műteremben,-a mesteremberek nyugalmát és biztonságát sugározva, -kackiásan megpödrött bajusszal néz szembe a fotomasinával.
Foglakozását tekintve kádármester volt a Déli Vasút-nál,legalábbis ez maradt fenn róla a családi szájhagyományban.
Dédszüleim sírja nagy valószínűséggel az 1894-ben megnyílt Farkasréti temetőben volt,ahol nagyszüleim,valamint két nagynéném is nyugszanak.

Szentkeressy Károly vasúti kádármester fényképe az 1880-as évek közepéről

Szentkeressy foto

Szentkeressy foto

Idősebb korú fotóján már kevesebb bizodalommal tekint a jövőbe,talán az elmúlás gondolata foglalkoztatja,vagy fia pályaválasztása tölti el aggodalommal.Ifjabb Károlyugyanis a becsületes kádárszakma helyett nyomdász lett az Athenaum-ban, megalapításától kezdve munkatársa a "Tolnai Világlapja" c.képes hetilapot előállító műszaki személyzetnek

Dal a dédapámról..............(Skorpió)