1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2012. január 19., csütörtök

BÜN ÉS BŰNHŐDÉS A RÉGI TABÁNBAN ANNO 1686-1708:PARÁZNASÁG ÉS KERÍTÉS

A katonaság állandó jövés-menése, a polgárság gyarapodása a rosszéletű nők seregét vonzotta a Duna-parti városokba. A hatóságoknak sok bajuk volt velük, sokszor ítélkeztek paráznaság és tiltott együttélés tárgyában. Ezeknek az ítéleteknek az előzményei azonban általában nem maradtak fenn, leggyakrabban két-három soros bejegyzések tartották fenn emléküket a tanácsülési jegyzőkönyvekben. Annyi kiderül belőlük, hogy egy-egy rossz életű nőszemély ügyében a városi hatóság meglehetősen sommásan járt el. Ha a nő beismerésben volt, vagy terhessége elárulta az előzményeket, nem volt nehéz elmarasztalni. De számos esetben a közhír, a könnyelmű élet gyanúja is elég volt a büntetéshez; egyre-másra seprűzték ki a nőket „wegen scandalosen vnd suspecten Hurenleben". Erre a fejlettebb jogi fogalmakkal szögesen ellentétes eljárásra maga az osztrák kódex (Pr. Cr. 81. c. 2. §) adott lehetőséget. Mint a törvénykönyv, a budai és a pesti gyakorlat sem tett különbséget a vadházasság és az üzletszerű kéjelgés között; az előbbiben bűnösök mégis kaptak annyi kedvezményt, hogy 8 vagy 14 napon belül férjhez menve a büntetéstől megszabadultak; ha pedig ez nem történt meg, a többiekhez hasonló száműzetés várt rájuk. Általában meg kell még jegyezni, hogy a kéjnőket rendszerint lopással is vádolták, s a büntetés mindkét cselekményért együtt sújtotta őket; így azt a váci vándorszűcsöt kifosztó nőszemélyt, aki mindössze két forintot ismert be díjként „propter turpem mercedem". Az ügyiratok hiányában nehéz megállapítani, a paráznaság vagy a lopás esett-e súlyosabban a latba.
                                              
Az egyes esetek önmagukban nem jelentősek, ezért inkább azt figyeljük meg, milyen természetű büntetéssel sújtották a tetteseket. A kerítésre, melyet az osztrák kódex külön szakaszban részletesen szabályozott (Pr. Cr. 80. c), mindössze két esetet találtam. Az egyikben a kerítőnőt (Kupplerin) 3 napon belüli távozásra kötelezték Buda területéről, holott a törvény szerint módjukban lett volna meg is vesszőzni; a másikban megelégedtek a száműzés fenyegetésével.A parázna nők szabályszerű büntetése a „hegedűvel" való kivezetés és a városból való száműzés volt, enyhébb megítélés esetén csak a kiutasítás és a „hegedűvel" való megfenyegetés. A „hegedű" (Fidel) az analógiák szerint három, kör alakú nyílással ellátott fenyítő-eszköz volt, mely az elítélt nyakát és két csuklóját úgy fogta össze, mintha hegedülne. Ebben a nyakkalodában kellett elviselnie a város végéig a tisztes életű polgárok, asszonyok és utcagyerekek szitkait, csúfolódását és hajigálását a szerencsétlen nőnek. 


Ritkább esetben pénzbüntetést vagy „kótert" szabott ki hegedű helyett a bíróság; de volt olyan ítélet is, mely két-három egymás utáni napra a nyakkalodába kárhoztatta a bűnőst. Volt mód a büntetés enyhítésére is ; így Márton pesti magyar gombkötő feleségét közismert könnyelmű életéért arra ítélték, hogy három vasárnap világítson a templomban, vagy vigye a „hegedűt", de mert fiatal volt, és férje is hibáztatta magát, 12 forint pénzbüntetéssel szabadult. Sichlnét pedig, aki Hurerey mellett lopott holmit is adott el, előbb fél óra hegedűre ítélték, de azután férjére és fiára való tekintettel csak kiutasították. Egy őrmes-ternének a fornicatio miatt kiállott 14 nap áristomra és terhességére tekintettel elengedték a nyilvános büntetést. A visszaesés viszont súlyosbította a nő helyzetét; azt a személyt, akit Pest már kiutasított, 24 óra alatti távozásra kötelezték, valami alamizsnát nyomtak a kezébe, s a törvényszolga közreműködését is csak nehezen engedték el. Modauer szolgálóját pedig, aki a gazdájával való paráznaság gyanúja miatt már előbb a városon kívül került, de utóbb ismét visszatért, arra ítélte a pesti tanács, hogy hegedűben álljon a pellengéren, azután űzzék ki. Maga Modauer is súlyos pénzbüntetést kapott, de ezt némileg mérsékelték. 
Ez átvezet a paráználkodó férfiak megbüntetésének kérdéséhez. Voltak szép számmal ilyenek is a városok tömlöcében. Az ugyan kivételes eset volt, hogy Buda tanácsa kiutasított egy pincért „ob suspicionem magnam inhonestae cohabitationis". De azokat a férfiakat, akik egyébként tisztességes nőt teherbe ejtettek, a cselekmény jellegére való tekintettel nem egyszer marasztalták gyertyában vagy viaszban a templomok javára.Eleinte ilyen jellegű volt a következményekkel nem járt paráznaság büntetése is, de egyre inkább helyet adott a pénzbüntetésnek. Jellemző, hogy Gloss Mátyás pesti szabólegényt céhe még ki is akarta rekeszteni a munkából életmódja és francia betegsége miatt. Súlyosabban bűnhődött Rumely Péter-rác, aki egy férjes nővel 8 hónapig élt együtt; 24 birodalmi tallér lefizetéséig áristomban tartották. Ugyancsak komoly összeget róttak ki azokra a legényekre, akik nyilvános kéjnővel közösültek; a hasonló személlyel a vízivárosi Kék kacsába kirándulgató — de utóbb ártatlannak bizonyult — Perger Zsigmond pesti fazekas (mint Huerentreiber) ügyében pedig részletes bizonyítási eljárást folytattak le Budán. Valószínűleg hasonló cselekményeket róttak fel tizenkét vargalegénynek, akiket „öt nap és öt éjjel folytatott epikureus életükért" két napi sáncmunkára ítélt a budai tanácsVégül álljon itt a paráznaság kísérletének büntetése. Huss Lukács festő legénye éjjel belopódzott a mesterek szobájába, ahol leányuk is aludt. Azzal védekezett, hogy csak meg akarta csókolni, mert szereti. A pesti tanács érthetően nem hitt neki; mestere elhagyására és egy tallér megfizetésére kötelezte. 
                                                 
A XVII. század vallási türelmetlenségének jele, hogy az osztrák büntető törvénykönyv külön cikket szentelt a zsidóval, törökkel vagy egyéb „hitetlennel" elkövetett nemi bűncselekményeknek. Ezeknek büntetési tételét súlyosabban állapította meg a közönséges cselekményekénél, s a 6. §-ban még azt is kimondta, hogy a joghatóság gyakorlója az uralkodó tudta és beleegyezése nélkül nem enyhítheti a büntetést. Budán egyetlen eset fordult elő, amely ennek a cikknek az alkalmazására módot adott. Higel János Keresztély 19 éves diák állott vádlottként a budai tanács előtt. A kihallgatás és szembesítés kimutatta, hogy egy Erzsébet nevű zsidólánnyal közösült, és őt teherbe ejtette. Így a Pr. Cr. szerint — érvel a tanács — testi fenyítésre és száműzésre (zum Staubbesen vndt Verweisung des Landts) kellene ítélni. Mivel azonban fiatal, anyja még él, a nő ajándékokkal csalogatta magához, és a jezsuita rektor is közbenjárt érte, eddigi — néhány hónapos — fogságát büntetésnek tudják be, és szabadon bocsátják. Ez a rendkívüli enyhesóg nyilván azzal függ össze, hogy Erzsébet, aki a diáktól származó gyermekét megölte, az eljárás folyamán ünnepélyesen katolizált; keresztapaságát maga Zennegg, az adminisztráció tanácsosa vállalta. Egyébként ismeretlen ítélete bizonyára irgalmas volt, hogy új hitét el ne hagyja, s ez az elnézés kihatott a férfi ügyére is.-


Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:
1./ Tolvajok és orgazdák
2./ Istenkáromlók és boszorkányok
3./ Házasságtörők
4./ Emberölés
5./ Hitvesölés
6./Kettős házasság
7./Nemi erőszak és társai
8./Paráznaság és kerítés
Következő rész: szerkesztés alatt

Forrás: Bónis György :Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708


Read more: http://tabananno.blogspot.com/2012_01_08_archive.html#ixzz1jvLKhFZs

2012. január 15., vasárnap