FOLYÓ PALOTASORRAL: VÁRKERT RAKPART

 Merényi György
A 19. század végi dinamikus városfejlődés egyik csúcspontja a Pestet és Budát összekötő, Erzsébet királynéról elnevezett szépséges lánchíd megszületése volt, a fővárosban negyedikként. Felépülése azonban a budai hídfőjétől északnyugatra fekvő, a Várhegy déli lejtői és a Gellérthegy között megkapaszkodó Tabán sorsát is befolyásolta. Később bontások és háborús pusztítás pecsételték meg végképp e regényes városrész történetét. A rombolás csúcspontja a mindössze 42 évig létezett büszke híd esztelen felrobbantása volt.




A Tabán és a Várkert rakpart 1895 körül

A régi időktől lakott és egyenletes beépítésű budai Duna-part sorsa felett nem őrködött szigorú városrendezési szándék. A pesti Duna-korzóról áttekintve a mai látvány, amely a 19. század végének arculatát nagyrészt megőrizte, meggyőz bennünket a túlparton építkezők akaratáról és jó ízléséről. Az egységesen formált, beépített partoldal felett azonban a Tabánnak ma már csak hűlt helye látszik. A földszintes, ritkábban emeletes házakat felváltó palotasor a Dunán méltóságosan átívelő egykori híd elkészülésével párhuzamosan nyerte el ma is látható formáját. Ám József nádor és kortársai álma, hogy e partszakasz a vele átellenben futóhoz hasonlóan zöldellő korzóvá váljon, sohasem vált valóra. Napjainkban a szépreményű parton a dús növényzet helyén, az aszfalttengeren villamos dübörög.


A pesti oldalról szemlélve közel megegyező magasságú, három- és négyemeletes épületekkel egységesen beépített partszakaszt láthatunk. A házak sora fölött csak a Szent Katalin plébániatemplomnak az egykori Tabánt is megidéző magányos, párnatagos harangtornya ágaskodik. A három tömbből álló házsor az Ybl Miklós által tervezett, a várkertek elegáns lezárásaként 1882-re felépült Várkert Bazártól egészen a Gellért-hegy lábánál fekvő Döbrentei térig húzódik.

A Várkert rakpart (amelynek korábbi nevei közül csak Zita királynőére tart igényt az emlékezet) és a Döbrentei Gábor nevét viselő utca között soroló telkeken felépült bérpaloták jellemzői a zsebkendőnyi belső udvarok és nemegyszer a két utcára is nyíló bejáratok. A Fogas és a Fátyol utcák által tagolt tömbök épületei közül a budai szerb görög katolikus püspökség 1890-ben felépült, hagymakupolás épülete (ld. cikkünket a szerb Budapestről) és a sort a Várkert kioszknál nyitó Lyka-ház kupolás, szebbik fele veszett „csak” oda a háborúban. Előbbi helyén ma kis terecske, utóbbi helyén egy rémséges beépítés található.

Északról dél felé egymás után épültek a nagyvárosi igényeknek és a frekventált területnek jobban megfelelő elegáns megjelenésű többemeletes bérpaloták. A sort a szintén Ybl Miklós által tervezett és már 1879-ben kész, a várpalota vízellátását szolgáló gépház örököseként szivattyúháznak épült neoreneszánsz épület nyitja, amely ma Várkert Kioszkként ismert. Tőle délre magasodott az 1893-ban felépült, sarokrészén kupolával ékes második Lyka-ház. Elődje egyetlen többemeletes épülete volt az építése idején még nagyrészt földszintes Duna-parti sornak. Magasságban hozzá igazodott a vízből mentő szent nevét viselő egykori fürdőorvosnak, Heinrich Nepomuki Jánosnak, a Rácz-fürdő híres orvosának saját háza. Fogas utcai saroktornyáról — a tervrajzon kívül — egy nemrég internetes aukción előkerült, dísztányérra festett képmása árulkodik csupán.






A Várkert rakpart története képekben



A Várkert rakparton szívesen telepedtek meg építészek: a következő épülettömbben például maga Hauszmann Alajos. A Döbrentei utca 10. szám alatti saját tervezésű bérpalotájába 1892-ben költöző mester ez idő tájt kapta a megbízást a Királyi Palota átalakítására. Első emeleti otthonának kivitelezői között találjuk azokat a mestereket, akikkel a Palota felújításán is dolgozott: Thék Ede bútorasztalos, Jungfer Gyula műlakatosmester mellett Lotz Károly festőművész a kortárs építész kollégákat is megörökíthette e lakás dolgozószobájának falfreskóin. Sokáig e házban lakott Györgyi Dénes építész, királyi főtanácsos, híressé vált világkiállítási pavilonok tervezője.

Mindenesetre a másik oldalról áttekintő mai bámészkodó számára ez a napjainkban példásan felújított, tetőzetével a sorból kiemelkedő, újragyártott, csillogó Zsolnay-cseréppel fedett szép épület tűnik ki leginkább a felújításra váró többiek sorából.

Még a millennium évében, egy szerencsés kimenetelű vadászbaleset után a földbirtokos Kégl György is Hauszmannal terveztette meg a szomszéd telken saját bérházát. A véletlen okán vadkacsa helyett „csupán” neves építészünk metszőfogát kiverő sörét, úgy tűnik, elég volt a földbirtokosnak az életre szóló lelkifurdalásra. A Kégl-ház tervezésérért adott busás honorárium mellett a Hauszmannak küldött két szép hátasló és a későbbi húsvétokra érkező bárányküldemények tanúsítják végeérhetetlen lelkifurdalását. Az 1920-as években az ismert likőrgyárosé lett bérpalota második emeleti lakásából gróf Hadik Andrásné Gschwindt Edit még a pesti oldal páratlanul egységes látványában gyönyörködhetett. A kései utódoknak már csak az 1967-ben, az egykori Duna Szálló helyén felhúzott Intercontinental (ma Marriott) szálló méla tömbje jutott.

A Duna-hídhoz legközelebbi tömbben először a reneszánsz palotákat idéző Bertényi-féle bérház, a „Wekerle-ház”, (Wekerle Sándornénak, a neves államférfi édesanyjának volt érdekeltsége) készült el az 1880-as években Makay Endre műépítész tervei alapján. Az Erzsébet híd építésének kezdetekor még földszintes, egyemeletes házakkal záródó sort Gulyás Bélának, a Királyi Bábaképző Intézet igazgatójának a háza követte. A hozzá csatlakozó Wagner-ház neoreneszánsz dekorációval díszes. Várkert parti homlokzatának egységességét a szimmetrikusan elhelyezett, korinthoszi fejezetes pilaszterek vizuális hangsúlyai adják. Tulajdonosai és talán tervezői is Wagner Marcell és Julián műépítészek voltak. Svábhegyi villák és egy szép Izabella utcai bérház (85. sz) tudósítanak munkásságukról.



A Hauszmann Alajos tervezte házak ma a Várkert rakparton



A Várkert rakpart első tömbje, balról a harmadik a Mándl-ház

Eztán épült a sor kuriozitása, Buda egyik legkeskenyebb épülete: a Mándl-ház. Két testvér, Mándl Manó és Ármin vásárolták meg a telket az 1890-es évek második felében. A Weinréb és Spiegel építőmesterek által épített, hat méternél alig szélesebb lakóházat a tömbnek különleges karaktert adó manzárdháromszög zárja.

A historizáló sort az Alpár Ignác tervezte szecessziós, tetőkertes bérpalota követte 1908-ban (Harkányi báróé), ennek első emeleti lakásában ma a Vas István-Szántó Piroska lakásmúzeum látogatható. Az elismert tudós, matematikus és asztronómia professzor Harkányi Béla itt lakott a ház felépítésétől 1932-ben bekövetkezett haláláig.

A Rácz-fürdő szivattyúházát is magába foglaló, lakással egybeépült gépház helyén 1911-ben, a tömbben utolsóként készült el Riva József tervei alapján a Rácz-fürdőt megújító Heinrich Nepomuki János orvos telkén a Gellért-hegyre néző, kétemeletes lakóház. (A híres orvosról már hallottunk, hiszen két tömbbel feljebb a Várkert rakpart egyik első többemeletes bérházát ő építtette az 1880-as években.)

Az Alpár-féle ház igazi kuriózum, hiszen Alpár Ignác nem a budai oldalon, és nem elsősorban az új idők szecessziós ízlésében tervezett. Benne a henger formájú felvonó mellett kisebb, ételszállításra formált másik lift is működött. A tetején téli növénytároló résszel és a páratlan panorámában való gyönyörködésre, sétára is alkalmas terasszal záródó ház épült fel legkésőbb, vele vált teljessé, befejezetté a Várkert rakparti egységes házsor. E világörökséggé nyilvánított Duna-parti helyszínen — reméljük — ezért sem fog e ház egykoron buja tetőkertjére tervezett beépítés, emeletráépítés megvalósulni.

Forrás:hg.hu 201012.16

Meddig pusztul még a Várkert bazár?

Június elején a Kortárs Építészeti Központ városi sétáinak egyike a budai Vár alatti Duna-partra vezette a résztvevőket. Bár a magas vízállás miatt a tavaly előkerült ciszternák látogatása elmaradt, az évtizedek óta üresen álló Várkert Bazár így is tartogatott élményeket – bár leginkább lehangolóakat.

A ma Várkert Bazár néven ismert épületegyüttes 1876-79 között épült fel Ybl Miklós tervei alapján. A kor legnépszerűbb építésze ennek köszönhetően kapta utóbb a megbízást a királyi palota átépítésére, amelyet azonban már nem fejezhetett be. A Várhegy keleti oldalát lezáró, szélesen elterpeszkedő rámpás építményt két oldalról a királyi testőrség és a szolgaszemélyzet számára készült lakóépületek fogták közre, míg az utcaszinti árkádok mögé eredetileg üzlethelyiségeket terveztek.A modell azonban gyorsan megbukott, mert a budai part forgalma nem bizonyult elegendőnek az üzletek fenntartásához. Helyükre javarészt szobrászműtermek költöztek. Az 1920-as évekre a csak részben használt épületen már megmutatkoztak a pusztulás jelei, a második világháború pedig több fontos építészeti részlet megsemmisülését hozta, ha maradandó károkat nem is okozott.Az első komolyabb helyreállítást az ötvenes években, Gerő László régész elképzelései alapján végezték, amely azonban az eredeti építészeti kompozíció csorbításához is vezetett: a középkori erődítményrendszer részleges visszaállításához több lépcsőt és épületszakaszt elbontottak. Ezután nyílt meg az Ybl Miklósról elnevezett ifjúsági park a kertben, amely 1969-ben állandó szabadtéri színpadot is kapott. Bár az épület megszenvedte az intenzív használatot, valódi fénykorának ez nevezhető. A sokáig a főváros egyetlen szabadtéri ifjúsági szórakozóhelyének számító „Ifipark” látogatói olyan slágerekre ropták, mint a Fogj egy sétapálcát, a Lehet, hogy szép nem vagyok, az Esős vasárnap délután, a Marina vagy a Csao Bambina, és olyan zenészeket hallgathattak, mint Pege Aladár, Szakcsi Lakatos Béla, Deseő Csaba, Benkő László, Freinreisz Károly, Laux József, vagy a Bergendy testvérek, akik később együttest alakítva az Ifipark első és egyetlen hivatalos együttesévé váltak – írja Balázs Magdolna az Ifipark történetét összefoglaló, a Budapesti Negyedben közölt tanulmányában. A hetvenes években a Piramis, a Korál, a Beatrice, a Hobo Blues Band, a P-Mobil vezették a fellépők népszerűség-listáját. 1980 májusában azonban egy Edda-koncert alatt a felvezető lépcső kőfalai leomlottak, öt fiatal sérüléséhez vezetve. Ez már a vég jele volt: 1984-ben az Ifipark bezárt.Az üresen álló épületegyüttes 1987-ben a Duna-part részeként világörökségi címet kapott, 1996-ban pedig a World Monuments Watch a világ legveszélyeztetettebb műemlékei közé sorolta. Ezidőtájt több terv is készült a felújításra, egyre nagyobb és nagyobb pénzigénnyel. A legutóbbi, átfogó felújítás és átépítés terve a Bánáti-Hartvig építésziroda nevéhez fűződik, és nagy vonalakban a lakóépületek rekonstruálását, a középső rámpák mögött pedig több szintes beépítést tartalmazott. A terv azonban a kerület ellenállásán megbukott.2009-ben a Műemléki Világnapon az ICOMOS Nemzeti Bizottság Citrom-díjjal „jutalmazta” a Várkert Bazár évtizedes elhanyagoltságát, 2010 májusában pedig megkapta első, 10 millió forintos műemlékvédelmi bírságát a tulajdonos, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. 2007-es számítások szerint 6,5 milliárd forintra lenne szükség a teljes felújításhoz.

VÁRKERT KIOSZK

A Várkert Kioszk 1875-től 1882-ig épült Ybl Miklós tervei alapján. Ő a XIX. század második felének legnagyobb magyar építésze volt, fővárosunk számos híres épülete fűződik nevéhez. A Várkert Kioszk a budai királyi palotát övező kertek lezárásaként épült a Várkert Bazárral egy időben. A szabadon álló épület a királyi palotát vízzel ellátó szivattyúgépházat rejtette magában. A vizet a Dunából nyerték, majd tisztítás után két szivattyú segítségével nyomták fel a Várba. Az emeleten alakították ki a kezelőszemélyzet szolgálati lakását. A kazánház kéményét az épület díszes tornya rejtette el. A kis szivattyútelep az északi oldalon elegáns, loggiás bejáratú kioszkkal egészült ki. Az eklektikus épület reneszánsz és barokk stílusjegyek dekoratív ötvözete. A finom szobrászmunkákat Schröffl György és Ármin készítette, a sgraffito technikával készült groteszk falfestmények Scholtz Róbert munkái.

A Várkert Kioszk a két háború között és még egy ideig a második világháború után a budaiak kedvelt szórakozóhelye volt. A hatvanas években színvonala rohamosan csökkent, majd a rossz állapotú épületet végleg bezárták. Évekig üresen állt, és rövid idő alatt száz évet öregedett. Az összedőlés előtt álló épület a legutolsó pillanatban új gazdára talált. A legjobb restaurátorok munkálkodtak újjászületésén, a helyreállítás sikerült. Az új tulajdonos az egykori kioszkban kaszinót rendezett be. A főváros közönsége csak mint látványt kapta vissza a szép épületet, és azt is kissé harsányabban, mint amilyen az eredeti megjelenése volt. Az igaz, hogy most már nem rontja a rohamosan árválkodó épület a Duna-parti látképet, de mintha a csillogó szökőkút és a kaszinó aranyos emblémái a polgári közönséggel együtt egyenlőre a diszkrét eleganciát is kiszorították volna az épületből.
Forrás: budapestcity

Földalatti termek a Várkertnél: előkerültek Ybl ciszternái Hat teremből álló ciszterna-rendszert tártak föl az eredetileg szivattyúháznak épült Várkert kioszk tőszomszédságában. A létesítményt hajdan a királyi palota vízellátására építették. Írta és fényképezte: Kovács Olivér Műemlékem.hu A 19. század hetvenes éveinek fontos vízügyi-építészeti emléke került elő Budapest első kerületében, a felső rakparton. A feledésbe merült ciszterna-rendszer kialakítása a Várbazárt és a Várkert kioszkot tervező építészhez, a jelenlegi tér névadójához, Ybl Miklóshoz köthető. „Egyelőre nem sikerült eredeti tervrajzot találni, így még pontosan a működésük sem tisztázott a most előkerült ciszternáknak” – nyilatkozta Janotti Judit első kerületi műemlékfelügyelő. Az ugyan köztudomású volt, hogy a Várkert kioszk (ismertebb nevén az Ybl-kaszinó) eredetileg szivattyúháznak épült, így az impozáns torony valójában a gőzszivattyú kéménye volt, azonban a hozzá tartozó vízügyi objektumokat idáig senki sem kereste. Most sem keresték, hiszen a budai főgyűjtő csatorna kivitelezése során véletlenül bukkantak a föld alatti termekre. A Budapesti Történeti Múzeum régészei az építkezésnél hivatalból folytattak régészeti megfigyelést, így már az első termek előkerülésénél sikerült dokumentálni a feltárást. „Összesen hat ciszterna helyezkedik el a kioszk épületétől északra, mellettük, a Duna felé, kicsit mélyebben pedig egy vízgyűjtő alagút húzódik, amelynek valamennyi teremmel kapcsolata van” – mondta el Magyar Károly, a múzeum régésze. A bolthajtású ciszternák három méretben épültek, van köztük két nagy, amelyek ötször három boltszakaszosak, vagyis tízszer tizenöt méter alapterületűek. A közepesek kétszer három boltszakaszosak, a kicsik pedig egyszer három boltszakasszal épültek. Jelenleg két és fél méter magasak, azonban a padlót másfél méteres kavicsréteg fedi, így a teljes belmagasságuk körülbelül négy méter lehet. „Nyilvánvalóan kellett lennie még egy nagy gyűjtőmedencének is, a ciszternáktól délre, ennek pontos helyét azonban még nem sikerült meghatározni. A régészek ugyan rábukkantak egy eltemetett helyiségre a kioszk sarkánál, azonban a törmelék miatt nem sikerült egyértelműen a medenceként azonosítani” – tette hozzá Magyar Károly. A ciszternák megtalálását az is nehezítette, hogy a park kialakításakor több mint egy méteres feltöltés került a területre, így a medencék felső lebújónyílásait is föld borította. A ciszterna-rendszer a Várbazár és a Várkert kioszk építésével egy időben, 1874 és 1879 között készült. A Duna vizét a hermetikusan zárt, csak az alagúttal kapcsolatban lévő ciszternákban elhelyezett kavicsréteg segítségével tisztították meg, majd a kioszk épületéből vezetéken nyomták fel a királyi palotához, hogy a vár ivóvíz-szükségletét biztosítsák. Később, amikor a fővárosban kiépültek a közművek, a ciszternák elvesztették szerepüket, így legalább nyolcvan-száz éve ember sem nagyon járt bennük. A budai főgyűjtő csatorna jelenlegi építése nem veszélyezteti a ciszternákat, azonban az illetékesek még nem tudják, hogy a későbbiekben miként lehetne hasznosítani azokat. A Kulturális Örökségvédelmi hivatal szakembere szerint mint ipartörténeti érdekességek feltétlenül megmentésre méltók, azonban esetleges későbbi bemutatásukról a tulajdonos első kerületi önkormányzat határozhat. Forrás:  Műemlékem.hu

vissza