1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2010. március 12., péntek

BEMUTATJUK :VÉGH GUSZTÁV :TABÁN CÍMŰ KÖNYVÉT

A könyv szövege itt alább olvasható, Végh Gusztáv képei a Virtuális Tabán Múzeumban ITT láthatók


Olvasáshoz a slideshow tetején a fekete négyzetre kattintva a lapozás megáll ,a fekete háromszögekkel tovább lapoz előre vagy hátra ! Jó olvasást!

2010. március 11., csütörtök

TABÁNI RIGMUSOK


A blogban megjelentetett Tabánról szóló versek most összegyűjtve olvashatók ITT

Kedvcsinálónak versolvasáshoz íme egy közülük:


Bacher-Bodrogh Pál

A haldokló Tabán

Kis ósdi házak…csöppnyi kertek…
Zegzúgos utcák….vén anyó….
Pár fűszál…kőkereszt….óh jertek,
Itt megpihenni jaj be jó.
Itt bolygok és óh be régen
Itt bandukolt a dédapám,
Viharzó város tengerében
Te csönd szigetje ,vén Tabán.

Itt-ott kis állvány….rajta vászon,
Dúsfürtű ifjú festeget,
Mereng az ódon sárga házon,
Majd kémli fönn a kék eget.
És száll a kobzok víg danája
Az alkony lágy fuvallatán
Poéták s piktorok tanyája,
Óh múzsák berke ,vén Tabán.

S hej,régi házak….régi mámor…
Ki tudja , egykor itt mi volt,
Nagy, lázas éjek, pajkos Ámor,
Nem látta más ,csupán a hold.
És most is , hogyha jő az este,
Itt vár reám az én babám.
A vágytól ég a lelke-teste,
Óh, csókok kertje,vén Tabán.

Ám egyszer véget ér a nóta,
a végzet mindent elsodor;
S ki itt állsz századvégek óta,
Maholnap rád kerül a sor.
A csákány döng, a balta koppan,
Kimúlsz egy zordon éjszakán,
De színes képen, víg dalokban,
Örökkön élsz majd, vén Tabán.



REXA DEZSŐ-SOMOGYI ALADÁR:TABÁN

(nagyításhoz katt a képekre)


..avagy emlékezés egy eltünt városrészről

Rexa Dezső könyve Somogyi Aladár képeivel alapmű a Tabán történetéról és elmúlásáról.
Rexa saját kiadásban jelentette meg frissen 1934-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda gondozásában, a Tabán egyes részeit meg bontották.125 fotót tartalmaz az eltűnt város-negyedről, a mellékelt térképen feltüntetve a lefotózott épületek hült helyét. Manapság igen ritkán és meglehetősen drágán lehet hozzájutni az amúgy jelentéktelen külsejű ,de igen becses tartalmat hordozó könyvhöz , főleg aukciókon.Az alábbiakban a könyv bevezető sorait és pár fényképet mutatok be a kiadványból










kassius

TURMAYER SÁNDOR 1879-1953

Turmayer Sándor (1879-1953) gyakran szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. Festészetében a városábrázolás nagy szerepet kapott. Budapest, főleg a Tabán utcáinak, tereinek festői szépsége vonzotta gyakran ecsethez és vászonhoz festőnket.

Munkásságának ez az 1930-as éveket megelőző periódusa: 1933-ban ugyanis lebontották a Tabán régi épületeinek jelentős részét. Május elsejétől számítva harminc napjuk maradt a tabániaknak arra, hogy összecsomagoljanak és elhagyják házaikat. A bontás hírére művészek egész serege özönlötte el a Tabánt, hogy megörökítsék az utókornak a később már soha nem láthatót. Bálint György író, újságíró így írt erről az Est-ben:

"...Egy kis tisztáson két festő dolgozik, egymástól tisztes távolságban. Az egyik fiatalember ingujjra vetkőzve fest egy emeletes házat. Lelkiismeretesen keni a sárga foltokat a vászonra. A másik művész a fűben ül és ceruzarajzot készít ugyanarról a házról. Csendben dolgoznak a konkurensek… Öt perc alatt még két festővel találkoztam a romok között. Komoly ügybuzgalommal örökítik meg az elmúló Tabánt. Még egyszer utoljára megörökítik a múlandó dolgokat. Sokan tesznek így, mindenütt. Sietnek, mert általában bontogatnak most mindenfelé."

Kortársaihoz hasonlóan, Turmayer Sándor is kivette részét a lebontásra ítélt házak megörökítésében.

Tabán Kereszt tér
Tabán
Tabáni utca
Holdvilág utca
Hadnagy utca
Tabáni utca
Tabán Ponty utca

2010. március 10., szerda

VÉGH GUSZTÁV 1889-1973

Végh Gusztáv 1889. november 5-én született Vácott. Már gyermekkorában a művészi pályáról álmodott. Vágyát ebben az időben, a Tabán utcában festő Fényes Adolf látványa erősítette meg. Később egy rajzán megörökítette azt a pillanatot, ahol a festő hatalmas vászon előtt, ecsettel a kezében dolgozik. Mellette ő, mint kis diák hóna alatt az iskolatáskával, csodálattal figyeli, hogyan lesz a girbe – görbe ódon utcából festmény.


A Képzőművészeti Kiadó gondozásában jelent meg könyve a Tabánról alkotott képeivel,
Pereházy Károly szövegével
Kereszt utca (Avar kocsma)
Varga utca

Fehér sas utcai kocsma ,a híres Mélypince(Krúdy kedvenc kocsmája)


Összesen 20 képet tekinthetsz meg a Tabán Virtuális Múzeum új kiállításán ITT

Tabáni tavasz

2010. március 8., hétfő

TABÁNI ARCOK ANNO 1933

Nagyításhoz katt a képre ----->

NYOLC ÉVE ALAKULT MEG A TABÁN TÁRSASÁG

A kis szigetként megmaradt, frissen felújított Virág Benedek-házban 2002. április 19-én nyitotta meg Nagy Gábor Tamás, a Budavári Önkormányzat polgármestere a Tabán Helytörténeti kiállítást, sok-soktabáni és első kerületi meghívott jelenlétében.

A műemlék együttes feltárása Bodor Imre régésznek köszönhető. A Tabáni barátok Virág Benedek köre 47 éve őrzi és gyűjti a Tabán emlékeit. Örökös elnöke Fischer Árpád helytörténész több évtizedes tabáni gyűjtőmunkája alapozta meg a helytör-téneti gyűjteményt.

Vecsey András tabáni képviselőnek sok reményteljes álma valósult meg ezzel az állandó kiállítással.


Mohos Márta alapos kutatómunkája után az Aranyhegy Kulturális Szolgáltató Bt. tervezte és kivitelezte a tárlatot. Az első terem végigvezeti a látogatót a Tabán történetén. Pamer Dóra bevezetője és Pető Mária tájékoztató gondolatainak segítségével a legrégibb időktől az 1933-ban történt bontásig ismerhetjük meg e kis vá -rosrész történetét. Képzőművészek, írók, költők, fotósok és zenészek alkotásai, meg a híres tabáni kiskocsmák mind-mind őriztek a Tabánból a mai vendégeknek csodálnivalót.

Archív filmen kísérhetjük végig a tabáni utcá-kat és a bontást, bemutat juk a szerb templom történetét, korabeli dallamokkal andalítjuk a Tabán emlékét kereső látogatókat. Belelapozhatunk a „Mélypince” és a „Háromcsőrű kacsa” vendégkönyvébe és megismerhetjük az Auguszt család történetét.

– Nem tudom, illik-e az idegenforgalmi illemkódex értelmében, megmutatni valamit, ami nincs? – kérdezi Szerb Antal. Válaszunk, válaszom: illik és hasznos. Tanúsítja ezt a sok-sok látogató, az egyre szaporodó gyűjtemény és a Tabán Társaság gyarapodó tagsága.

Jankóné Pajor Ildikó

a Tabán Társaság elnöke

(Városunk Budapesti Honismereti Híradó VI.évfolyam 1.szám 2003 január)

2010. március 7., vasárnap

MIKSZÁTH KÁLMÁN :SIPSIRICA

Tudta, hogy Mikszáth Kálmán Sipsirica c. elbeszélése a Tabánban kezdődik?


MIKSZÁTH KÁLMÁN

A SIPSIRICA

Első rész

A "Fehér Páva" és alakjai

Budát és a budai polgárokat egy darab idő óta valóságos divat kigúnyolni. Pedig hát ez nagy léhaság, mert igaz, hogy a pesti rész a gazdag, a pompás, de a budai rész a kedves. Pestnek jövője van, Budának múltja. S minthogy a jövő is mindenesetre múlt lesz egy napon, a dolog hát egyre megy. Budán éppen annyi látnivaló van, mint Pesten, sőt Pesten is Buda a legszebb látnivaló. Olyan budai öregembert magam is ösmertem, aki még sohasem volt Pesten, de olyan pesti öregembert sohase ösmertem, aki még nem volt Budán. Általában lehetetlen Budára át nem menni, kivált nyári estéken, mikor fák alatt szeret az ember vacsorálni. Pestnek fényes, virágzó üzletei vannak, Budának vidám, kedélyes korcsmái. S minthogy az országban több korhely van, mint üzletember, Buda jobban megfelel a nemzeti közszükségletnek. Ami pedig a lakosságot illeti, respektíve a fajt, a legénykedési virtusokat, a budaiak már egyszer (az Anjou-korban) letették Lajos pap vezérlete alatt a római pápát is, holott a pestiek sohase tettek még le egyebet, mint alapköveket, rábízván aztán a többit a tótokra, hogy építsenek föléjük palotákat.

De maradjunk a budai korcsmák mellett, melyek páratlanok a maguk nemében - de csak addig, míg a pestiek föl nem fedezték. Ha a pesti közönség ráveti magát valamelyikre, legott beleüt a civilizáció istennyila. Jaj az olyan helynek, ahol már öt-hat fiáker áll a kapu előtt. Fuss el onnan. Az már csak "volt".

A "Diófa" a "Márvány-menyasszony", a "Politischer greizler" vagy a "Libanon" (azért hívták így is, mert mindig volt libapecsenye az étlapon), mind el voltak már koptatva, mikor a "Fehér Páva" bukkant elő.

A megboldogult Balázs Sándor talált rá, kit második Dickensnek neveztek a maga idejében, de inkább nevezhették volna "Második Budá"-nak, mert majdnem úgy ismerte Budát, mintha ő építette volna.

Egy napon így szólt hozzánk:

- Esküdjetek meg, hogy senkinek se szóltok. Még az idesapátoknak se. Egy új korcsmát találtam. Micsoda rostélyosok, barátom! Megfoghatatlan az, miért jobbak a rostélyosok a Duna másik partján? Ki fejti azt nekem meg?

(Mindig az ilyen epikuri problémákon törte a fejét.)

- Az onnan van - feleltem -, mert a túlsó parton öreg teheneket ölnek a mészárosok, s a rostélyos csak az öreg tehenek húsából jó.

Balázs vezetett át bennünket nehányunkat a "Pává"-ba. Alacsony, hosszú házikó volt a Rácváros egyik kis utcájában, az udvaron egypár öreg fa tartott árnyékot, a fák alatt pirosra terített asztalok mosolyogtak a bejövőre.

Kívülről semmi se mutatta a korcsmát, csak egy piszkos pléhtábla a házikó homlokán, ahol a fehér páva pompázott rettenetes nagy farkával, alatta ez a felirat: "Oltsó ételek, ittalok és pettyegtetett* kiszolgálat."



A műből szindarab is íródott.1956-ban mutatta be a Katona József Színház Mikszáth kisregényébõl dramatizált Sipsiricát. Olthy Magda volt a fõszereplõ, a lányát eladó vendéglõsné. Nagyszerû volt ebben a maró szatírában. Sipsirica Gyurkovics Zsuzsa, Druzsba tanár úr Major Tamás volt.



A házikó bizonyos Jahodovska nevű lengyel asszonyé volt, ki azt férjétől, Jahodovsky József vasúti tisztviselőtől örökölte, s a csekély nyugdíj mellé korcsmát nyitott. Egészen jól értette az üzletet, maga is korcsmáros lánya lévén Krakkóból. Nyájas, előzékeny volt a törzsvendégekhez és egész familiáris lábra helyezkedett velök. Budán megkívánják az ilyesmit. Bár már a délutánban járt szépségével (felül lehetett a negyvenen), még mindig fürge volt, mint a karika, és éppen nem kellett az embernek félre nézni, ha magas, testes alakja megjelent. Volt benne valami különös, valami kívánatos, szinte azt lehetne mondani, hogy a szem rajta tapadt, mint a darázs a csöpögő mézen.

De hát ez mind nem ért semmit, mert Jahodovska igen tisztességes asszony volt és csak üzletével törődött, meg a lányával.

Ő maga szolgálta fel a vendégeit, bent a konyhában két magyar parasztasszonyt tartott, akik főztek és mosogattak. Egy kicsit nehéz is volt már a Hebe szerepéhez (nyomhatott vagy kilencven kilót), de azért pompásan ment a dolog (és legalább soványító kúra is volt), futkosott ide-oda az asztalokhoz, most étellel, most késért, most villáért, nekimelegedve nagy pihegéssel, mint egy hízott lúd. Hatalmas karjain rengett a hús, a fehér kötényéhez kapcsolt kulcscsomag zörgött-csörömpölt, összecsapódó, kikeményített szoknyái zizegtek-sustorogtak.

Okos asszony volt. Nagyon okosnak kellett lennie, mert eltalálta a nagy üzleti titkot. Numerus clausussal dolgozott, de nem úgy, mint a fiskálisok szeretnék. Éppen megfordítva. Nem akart több vendéget, mint amennyi van. Azért dédelgette csak a stammgastot. A betévedő idegen iránt hideg volt, hogy ott ne ragadjon. Kiszámította, hogy ennyi napi kiadással, ennyi szolgálattal, ennyi asztallal, bestekkel és ennyi fáradsággal hány vendéget bír ellátni s ehhez tartotta magát. Nem akart tovább terjeszkedni. A terjeszkedés befektetéseket igényel. A befektetések kockázatok, melyek meghozzák a bizonytalanságot. Jahodovska beérte az ő törzsvendégeivel, számon tartotta őket, mint a jó pásztor a juhait, és csak ha elhullt valamelyik, akkor édesgetett be helyette egy másikat a "póttartalékból", az idegenek közül.

Azért aztán igen nehéz volt valódi törzsvendégekké válnunk, dacára, hogy már hónapokig jártunk oda.

Egy alkalommal panaszkodtunk Jahodovskának, hogy nincs rendes asztalunk, hol ide, hol oda kell ülnünk, néha pedig éppenséggel nincs semmi hely.

- Hja, a törzsvendégek az elsők - mondá vállat vonva.

- Ej, hisz mi is azok vagyunk, mindennap itt lát bennünket.

- A többiek már évek óta ide járnak.

- Tehát nem kapunk rendes asztalt?

- Várjanak az urak, míg üresedik - szólt közömbösen.

- Hiszen mióta várunk már. De a vendégei sehogy se akarnak kimaradni.

Jahodovska kevélyen emelte fel fejét s fennhéjázó mosoly jelent meg ajkán.

- Az én vendégeim nem szoktak kimaradni. Ők csak meghalnak. És mondhatom (de ezt sajátságos gőggel tette hozzá) többnyire gutaütésben.

Nem tudom, mi lehetett ez. Pöffeszkedés-e a koszt jóságával és zsírosságával, vagy pedig egyszerű elriasztási szándék?

Hanem hiszen bottal se bírt volna minket elverni. Hovatovább jobban megszoktuk a "Pává"-t s lassankint megismertük összes személyeit, a törzsvendégeket és a "sipsiricát" is.

Hej a sipsirica! De kedves gyerek volt a sipsirica.

Aki kiváncsi a történet folytatására,megtalálja ITT