2012. május 31., csütörtök
2012. május 30., szerda
JOSZÓ KEDVENC NÓTÁJA
A MÉLYPINCE volt a régi Tabán legrégibb és leghíresebb kocsmája a Fehérsas és Görög utca sarkán. Utolsó kocsmárosa Krausz Poldi bácsi mindenesetre 1549-ig vezette vissza a kocsma történetét, nem zavartatva magát holmi építész-szakvéleményektől és a jó hírnévről is maga gondoskodott. Azért hívták mély pincének , mivel a kocsma alatt kétszintes , sőt egyesek szerint három szintes pincerendszer húzódott, a legalsó egészen a budai várig vezetett, hogy a törökök zavartalanul és titokban élvezhessek a Mohamed által tilalmasnak ítélt borívászatot. Szerb Antal még hozzáteszi, hogy közköltségen egyenesen kuplerájt tartottak fenn eme műintézmény pincéjében a török tisztek, így már nem vágytak annyira a paradicsom örömeire a túlvilágon. A török kiűzése után a szolgáltatóipar ezen ága megszünt, de annál jobban felvirágzott a borkiméréssel egybekötött szolíd vendéglátás.
Sok tulajdonosa volt a kocsmának az eltelt több mint kétszáz év alatt, kezdve Pjotr Nesztoroviccsal , aki a XVIII század végén az akkori tabáni bíróság esküdtje volt. Eredetileg a kocsma az első pinceszintet jelentette, a másodikon, a mélyebbiken tárolták a bort.
A XIX. században aztán átköltözött a földszintre , mulatott itt Virág Benedek, a tabáni remete és "a boldog emlékezetű Vahot Imre" kezeírása is látható volt a falon állítólag, ahonnan egy kitömött bagoly hunyorgott a korhelykedőkre. A XX. század elején, amikor Ady Endre iddogált itt , egy Burger József nevű korcsmáros bérelte ki, de az 1900-as budapesti" lakczímjegyzék" szerint abban az évben Hofbauer Lipót volt a tulaj, vagy legalábbis lakó, foglalkozása szerint vendéglős!
Muhits Sándor két illusztrációja Kárpáti Aurél 1914-ben megjelent "Budai képeskönyvéből": Mélypince
Mi a furcsa a képen? Elárulom, a későbbi bejáratnak se híre se hamva: két ablak néz velünk farkasszemet. Valószínúleg az udvari kapun át közlekedtek akkoriban a vendégek
Ám kétségtelenül Krausz Lipót , a zsámbéki szármázású zsidó korcsmáros, akinek az őseiben is már kereskedővér folyt, volt az, akinél még egyszer eljött a kocsma aranykora. Az első világháborúban a román frontot megjárt (tizedesi rangban leszerelt) vendéglős 45 évesen vágott neki a tabáni kalandnak, mikor 1918-ban megnyitotta vendéglőjét a puritánság jegyében . A takarékoskodás kényszerűség volt, egy vesztett világháború, széthullott monarchia, forradalmak stb. nem a legjobb előjel egy vendéglátóhely felfuttatásához. A MÉLYPINCE a Tabán legolcsóbb vendéglője volt. Poldi bácsi maga szerezte be az alföldi és zsámbéki borokat, maga szolgált fel, felesége Lina néni sürgött-forgott a konyhában, a zenét pedig egy szál cigány hegedűs szolgáltatta. Igaz ő nem akárki volt, Kovács József, korábban külhonban is nagy sikereket arató cigányprímás.
-Ám maradtak azért cigányzenés vendéglők a „meghitt” fajtából is. A Tabán jellegzetes figurája volt Poldi bácsi Mélypincéjének banda nélkül, egymagában hegedülő Jocó cigánya, aki úgy nézett ki „mint valami mesebeli törpe, de olyan gömbölyű kövér volt, hogy reá elmondhatta akárki: széle-hossza egy.” Jocó, azaz Kovács Jóska negyven évet töltött a Tabánban. Fiatalabb korában bandája is volt, erdélyi fürdőhelyeken, Párizsban, Londonban, Berlinben járt, játékáért hála-oklevelet is kapott a német császári udvartól. Aztán megöregedett, visszahúzódott a Tabánba. Arról volt nevezetes, hogy inkább játszott íróknak-művészeknek ingyen, mint bárki másnak pénzért. Játékát jól ismerhette a Mélypince törzsvendége.-(Forrás :Loch Gergely Tamburaszótól a jazzig -- Szórakoztató zene a Tabánban)
Itt játszotta saját hattyúdalát, mert nemsokára 1924 végén meghalt.
Fénykép nem maradt fenn róla.
Álljon itt helyette Poldi bácsi és Lina néni fényképe, melyet az öreg dédunokája őrzött meg.
A XIX. században aztán átköltözött a földszintre , mulatott itt Virág Benedek, a tabáni remete és "a boldog emlékezetű Vahot Imre" kezeírása is látható volt a falon állítólag, ahonnan egy kitömött bagoly hunyorgott a korhelykedőkre. A XX. század elején, amikor Ady Endre iddogált itt , egy Burger József nevű korcsmáros bérelte ki, de az 1900-as budapesti" lakczímjegyzék" szerint abban az évben Hofbauer Lipót volt a tulaj, vagy legalábbis lakó, foglalkozása szerint vendéglős!
Muhits Sándor két illusztrációja Kárpáti Aurél 1914-ben megjelent "Budai képeskönyvéből": Mélypince
Mi a furcsa a képen? Elárulom, a későbbi bejáratnak se híre se hamva: két ablak néz velünk farkasszemet. Valószínúleg az udvari kapun át közlekedtek akkoriban a vendégek
Ám kétségtelenül Krausz Lipót , a zsámbéki szármázású zsidó korcsmáros, akinek az őseiben is már kereskedővér folyt, volt az, akinél még egyszer eljött a kocsma aranykora. Az első világháborúban a román frontot megjárt (tizedesi rangban leszerelt) vendéglős 45 évesen vágott neki a tabáni kalandnak, mikor 1918-ban megnyitotta vendéglőjét a puritánság jegyében . A takarékoskodás kényszerűség volt, egy vesztett világháború, széthullott monarchia, forradalmak stb. nem a legjobb előjel egy vendéglátóhely felfuttatásához. A MÉLYPINCE a Tabán legolcsóbb vendéglője volt. Poldi bácsi maga szerezte be az alföldi és zsámbéki borokat, maga szolgált fel, felesége Lina néni sürgött-forgott a konyhában, a zenét pedig egy szál cigány hegedűs szolgáltatta. Igaz ő nem akárki volt, Kovács József, korábban külhonban is nagy sikereket arató cigányprímás.
-Ám maradtak azért cigányzenés vendéglők a „meghitt” fajtából is. A Tabán jellegzetes figurája volt Poldi bácsi Mélypincéjének banda nélkül, egymagában hegedülő Jocó cigánya, aki úgy nézett ki „mint valami mesebeli törpe, de olyan gömbölyű kövér volt, hogy reá elmondhatta akárki: széle-hossza egy.” Jocó, azaz Kovács Jóska negyven évet töltött a Tabánban. Fiatalabb korában bandája is volt, erdélyi fürdőhelyeken, Párizsban, Londonban, Berlinben járt, játékáért hála-oklevelet is kapott a német császári udvartól. Aztán megöregedett, visszahúzódott a Tabánba. Arról volt nevezetes, hogy inkább játszott íróknak-művészeknek ingyen, mint bárki másnak pénzért. Játékát jól ismerhette a Mélypince törzsvendége.-(Forrás :Loch Gergely Tamburaszótól a jazzig -- Szórakoztató zene a Tabánban)
Itt játszotta saját hattyúdalát, mert nemsokára 1924 végén meghalt.
Fénykép nem maradt fenn róla.
Álljon itt helyette Poldi bácsi és Lina néni fényképe, melyet az öreg dédunokája őrzött meg.
"Ha elég a sváb nótákból, hallgatunk a szomszédban
rác tamburást, vagy lesétálunk Poldi bácsi Mélypincéjébe. Míg az öreg megmássza
a nyolcvan lépcsőt a hegy méhében szunnyadó, pókhálós palackokért, ámulhatunk
az apró termetű, gömbölyű cigányprímás, Jószó művészetén. Muzsikált ő Teleki
Sámuel görgényi kastélyában is, köszönőlevele van a német császári udvar
hivatalától, de hazavágyott a Tabánba. Nincs bandája, egy szál hegedűvel járja
a kocsmákat. Eljátszik bármit, a Schneider Fánitól Tosca imájáig vagy az
Alexander\'s Ragtime Bandig - csak a Himnuszt ne kérjük tőle. Arra nem
hajlandó: "az nem korcsmába való", mondja szigorúan. (Ötven cigány
húzza majd a Farkasréten Kovács József kedvenc nótáját a sírgödör körül
1924-ben: "Talán nem is muzsikálnak / talán csak én álmodom…") Saly Noémi : Kiskocsma , kispörkölt, kis korsó sör
A szövege:
Valakinek muzsikálnak a faluban valahol,
De szomorú a nótája annak, aki ott dalol:
Minden hangja csupa bánat, keserűség, fájdalom...
Talán nem is muzsikálnak, talán én csak álmodom.
Valaki a boldogságát temetgeti, siratja,
Valakinek hűtlenné vált, csalfa lett a galambja.
Meggyógyít a nóta hangja, könnyít az a szíveken:
Húzzad cigány! Én is az én boldogságom temetem.
kassius
Forrás: Végvári Annamária: Adalékok a Tabán történetéhez
Saly Noémi : Kiskocsma , kispörkölt, kis korsó sör
Loch Gergely Tamburaszótól a jazzig -- Szórakoztató zene a Tabánban
Szentkeressy Károly fotóalbuma
Forrás: Végvári Annamária: Adalékok a Tabán történetéhez
Saly Noémi : Kiskocsma , kispörkölt, kis korsó sör
Loch Gergely Tamburaszótól a jazzig -- Szórakoztató zene a Tabánban
Szentkeressy Károly fotóalbuma
2012. május 28., hétfő
TABÁNI KOCSMÁK: KAKUK ÉS ÚJ KAKUK
Rosszul kezdtem, ha működne még a Kakuk, biztosan beperelne. Még hogy kocsma ! Vendéglő volt Ő kérem , étterem, még pedig az elegánsabb fajtából, operaénekesek és trónörökösök múlatták itt az időt!
A Budapesti Városvédő Egyesület kiadásában 2000-ben jelent meg Végváry Annamária szerkesztésében "Adalékok a Tabán történetéhez" c. könyve . Ez az általam lassan ronggyá olvasott kiadvány az alábbiakat tudatja a nyájas olvasóval Kakuk -ügyben:
"A Kakuk az egyik legfiatalabb tabáni vendéglő volt. Egy földszintes házban nyitották meg 1926-ban, mely korábban Gerstl Ferencé volt.
Zórád Ernő akvarellje:
A régi Kakuk vendéglő a Kereszt és Árok utca sarkán
-Gerstl Ferenc nevét jól ismerték a Tabánban.A Kör utca 26 sz-házban volt vendéglője a XIX. század végén, melyet 1910 előtt átköltöztetett a Czakó utca 1 szám alá. Korábban a vendéglőt a HÁROM VÍG PINTÉRLEGÉNYHEZ cégérelték és ez a ház volt a KAKUK VENDÉGLŐ első helye is-
Amikor a Tabánt lebontották, az akkori Attila körút 22 szám alá költözött.
Új tulajdonosainak- egy huszárszázados és unokaöccse, egy külügyminisztériumi titkár- jelszava volt, hogy jó konyha, jó ital, kellemes hangulat, magyaros keretben. Ennek megfelelően az éttermet magyar bútorokkal rendezték be.
Az Attila körúton 1934-ben azonban már az egyik tulajdonos nővére fejlesztette tovább a magyar stílust. Hamarosan belföldön és külföldön egyaránt ismert lett. Itt találkoztak a diplomáciai testület tagjai s nem egy koronás fő töltött el egy kellemes estét asztalánál- inkognitóban.
Kedvelt helye lett világhírű sztároknak, művészeknek, hadvezéreknek.Vendégkönyvében ott szerepelt Olga Csehova és Harold Lloyd neve is a külföldi diplomaták és művészek neve között. Még egy maharadzsa is meglátogatta.Azt az asztalt pedig, ahol Gusztáv svéd trónörökös és a walesi herceg mulatott, emléktáblával jelölték meg.
A főváros és a minisztériumok képviselői előkelő külföldi vendégeiket gyakran hozták ide. Az említett vendégkönyvben több száz elismerés szerepelt.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara például így méltatta a vendéglőt:
"Az itt szerzett benyomások nem csupán arra voltak alkalmasak, hogy a t.Igazgatóság vezetése alatt álló üzem magas színvonaláról tegyenek tanúságot, hanem arra is,hogy a magyar vendéglátóipar varázsát méh jobban kihangsúlyozzák az idegenforgalom szolgálatában.A tekintetes Igazgatóság ezzel értékes szolgálatot tesz az ország fizetési mérlege szempontjából mind nagyobb jelentőséget nyerő idegenforgalom fejlesztésének"
Hogy hány helyen üzemelt a Kakuk vendéglő valójában, e tekintetben némi zavarom támadt, hiszen a fotók és a Lenkei féle Tabán térkép is egyértelműen a Kereszt utca 6-ot jelölik meg címnek. Ha mindenkinek igaza van , akkor a vendéglő tovább költözött 1910 után valamikor a Czakó utca 1-ből a Kereszt utca 6-ba. Mindenesetre itt érte a Tabán lebontása, amiről fenti kiadvány árva szót sem ejt.
A régi Kakuk belülről. Kellemes hangulatú helynek tűnik!
Tabán- és régi Kakuk búcsúztató szórólap 1933-ból:
Azaz- gyertek csak mulatni barátaim , kell a bevétel az új Kakuk vendéglő felépítéséhez, mert sokba kerül ám nívós vendéglőt rittyenteni a Tabánba 1934-ben!-Nem is szerénykedik a szórólap, egyenesen a Tabán legtipikusabb vendéglőjének kiáltja ki a régi Kakukot, pedig volt itt még néhány illusztris csehó, pl az Alsó és felső Avar , a legendás Mélypince, az Albecker, stb.
A bontás hamarosan be is következett, a tót kubikusok magasra lendítették falbontó csákányaikat.
é
Az Új Kakuk épülete 1933-ban még Horváth József élelmiszer és baromiüzleteként funkcionált minden cicoma és bejárat feletti tetődísz nélkül
vendéglő részére( A leendő székely udvar átépítés alatt)
És eljött az ünnepélyes megnyitó napja egy fennmaradt újabb szórólap szerint
Az új vendéglőben biztosra akartak menni , a két tabáni zenei stílus mindegyikét bedobták az ügy érdekében , Budai Gyurka cigányzenéje mellett repertoárra vették a sramlizenét is.
De a belsőépítészet kimondottan magyaros ,sőt székelyes. Ez már nem a Poldi bácsi-féle kiskocsmák világa, ahol a tulaj maga szolgál fel és esténként szikrai kadar mellett ferblizik a szomszéd fűszeressel. Már a belépéskor elkápráztat a székely lépcső, azután beljebb a magyar terem, vörös terem (gondolom itt a díszítő drapériákra, nem a Tanácsköztársaságra akartak utalni) a székely terem no meg a pazar székely udvar . Akkora helyek vannak itt , hogy két zenekar is húzhatja az Újházy tyúkleves és a paprikás csirke mellé a különtermekben, nem zavarja a tárogató öblös hangja a harmonika gyors futamait...
Most már jöhet a világhíres vendégsereg, szaporodhatnak a megelégedett bejegyzések a vendégkönyvben......egészen Buda ostromáig, amikor is a földdel lesz egyenlővé ház, étterem és a maradék Tabán...
Forrás:
Végváry Annamária :Adalékok a Tabán történetéhez
Fotók -Tabán Helytörténeti gyüjtemény
- Axioart (profila.hu)
- Szentkeressy Károly (nagyapám) fotoalbuma
2012. május 27., vasárnap
VITKOVITS MIHÁLY: EPIGRAMMOK
Pillantsunk néha a multba is! Keressük fel emlékeit azoknak, kik a nemzet jobbjainak részvéte között szállottak sirba, s azon szent tárgyakért küzdöttek, mellyekért Istennek hála! utódaik is lankadatlan erővel hevülnek.
Vitkovits Mihály született Egerben 1778 aug. 26-án. Atyja Vitkovits Péter egri, utóbb budai szerb óhitű esperes volt. Gyermekkorát Egerben, iskolai pályáját Pesten végezvén, 1801-ben ügyvéd, s csakhamar több testület, s család ügyvivője, s az 1807-ben Budán tartott országgyűlésen ifjabb gr. Zichy Ferencz országgyülési helyettese (absentium ablegatusa) lőn. Határozott, tiszta, s bátor jellemével nemcsak becsülését, szeretetét, de örökös barátságát is vivta ki magának kora legjelesbjeinek; mint Kazinczy, Kölcsey, Virág, Szemere, Helmeczy, Döbrentei, Horváth István, Berzsenyi, Vörösmarty, Fáy, kiknek emlékét levelei, s elegiáiban megörökité.
Mint legbuzgóbb hive szeretett hazánk szép nyelvének s nemzeti érdekeinek, első volt, ki a magyar népies költészetet a maga eredetiségében, s egyszerűségében penditette meg; az első, ki bennünket a szerb költészettel ismertetett, ugy szintén bizonyosan egyike a legelsőknek, ki oda fáradozott, hogy e hazában lakó két erőteljes fajt egymáshoz közel hozza s rokonitsa, s bár találkoztak volna utóbbi időkben is többen, kik magas értelmiségük, befolyásos állásuknál fogva e nemes törekvést, a közös haza érdekében tovább folytatták és fejtették volna!
Életének iránya az volt, a mit jelszava kifejezett: Non videri, sed esse, – nem látszatni, hanem lenni – jó hazafinak, igaz emberbarátnak. – Ezt tüntették fel cselekedetei, ezt munkái, mellyek egy része még a mult században jelent meg. A magok idejében igen kedvesen fogadta a magyar közönség szép magyarsággal irt tudományos czikkeit, hazafias ömlengéseit s a legkedélyesb, sokszor dévajkodó pajkossággal irt verseit. „Az insurgenshez” (nemesi felkelőhez) 1809-ben irott ódájában e versszakokat most is kedvtelve olvashatja mindenki:
„Elmegyek tőled szeretett leánykám,
El! Hazánknak nagy veszedelme harczra
Hí, ne rettenj meg. Tudod, a Hazáért
Víni dicsőség!
Nézd, az éhes francz mi mohón törekszik
Bő határinkon keverék hadával
Dúlni! melletted heverészve, mond bár,
Várjam-e jármát?
Haj! Magyar vér forr ereimben, s lelkes
Őseimtől, kik neveikben élnek,
Rettenetlen szív szakadott örökbül
Hév kebelembe:
Mint szabadságnak fija! s nem fogolyként,
Veled ohajtom napomat leélni,
S csókjaimtól nem fizetek keserves
Sarczot uramnak stb.
1817-ben megjelentek munkái „Vitkovits meséje és versei” czim alatt. Egyéb hátrahagyott munkáit a magyar tudós társaság még csak ezentul fogja közzé tenni. A tudós társaság alakitásában ő is részt vett. Egyike volt azon jeleseinknek, kik ő fensége József nádor-ispán meghagyásából tanácskozó tagokul hivattak meg. Vitkovitshoz is ment egy illy felhivó levél, mellyet kivonatban jó lesz most is elolvasni:
„Tekintetes táblabiró ur! Hogy a honi nyelv terjesztésére, kiműveltetésére, és a tudományok, valamint a művészetek minden nemeire való alkalmaztatására a közelebbi országgyülés XI. czikkelye stb. – e végett a megkivántató tanácskozásokban és ülésekben való részvételre ő cs. kir. herczegsége szeretett nádor-ispánunk, ki hazánkban minden jót buzgósággal kiván előmozditani, a t. táblabiró urat is, – mint honi tudományosságunk buzgó kedvellőjét, hathatós előmozditóját kinevezni méltóztatott. – A magyar nyelv, és a tudományok körül szerzett nagy érdemeinek ezen diszes elismerését, a nádor-ispán ő cs. kir. herczegsége kegyes bizodalmának ezen nyilvánságos jelét ő cs. kir. herczegségének különös parancsolatjából a t. táblabiró urnak tudtára adni örvendetes kötelességemnek tartván, a t. táblabiró urat az emlitett tanácskozások és összejövetelünk végett f. é. böjt más hava 11-ik napjára ide sz. kir. Pest városába egész hazafi buzgósággal meghivni bátorkodom. Mellyek után stb. Pest, Boldogasszonyhava 13-án 1828, lekötelezett szolgája – gr. Teleki József s. k.”
De már a következő évben, Döbrentei Gábor, következő levelet irt koszorúzott költőnk, Berzsenyi Dánielhez: „Buda, september 12-én 1829. – „Ne menj többé, ha Pestre jösz, a kereszt-utczába*, azon szegletén, hol az 1790, 1807, 1811-beli nagy Vay József is lakott, halottja volt a magyar nemzetnek. Tegnapelőtt temettük el onnan Vitkovits Miskát. – Szegény Miskának vidámsága, szivélye, magyar hazafi érzelme, szép zengésű dallása, hol van mind ez? – Volt! – nincs!” – Halálos ágyán maga készité epitaphiumát, melly maiglan is a pesti g. n. e. sírkertben nemcsak olvasható, de gondolkozását, érzelmeit, s szép életét is leghivebben jellemzi:
„Vitkovits a nevem; a koma monda Mihálynak,
Szült Eger, éltete Pest; a porom itt feküszik.
Szent haza! mig éltem, neked éltem! holtom után is
Hogy neked élhessek; verseim örökbe adom.
Majd az idő ezeket ha fogával semminek őrli,
Árnyékom legalább lengjen örökre neked!”
Kondor Lajos.
Forrás :Vasárnapi Újság
EPIGRAMMOK.
Az epigramma majd nyil, -
Talál hegyével!
Majd pallos, -
Talál élével.
Néha meg (igy kedvelék a görögök)
Egy kis rajzolat, egy sugár, -
Mely löveltetik:
Nem égetni, csak világítani.
(Klopstock.)
EPIOGRAMMOK (ELSŐ CSOPORT)
1. PAUR ANTALHOZ.
Én magamat neked, és te nevednek versim ajánlom;
A nevedé versim, s én legyek a magadé.
2. AZ OLVASÓHOZ.
E vagy ama sorban megakadsz, mert ellened is szól;
Hallgasd el, más azt nem meri fogni reád.
3. LIDIHEZ.
Verset akarsz tőlem, Lidi? Én csak húr vagyok; Ámor
A lantos: - tőlem verset akarsz-e? Szeress.
4. ÁDÁM.
Én vagyok azt mondják, bűnben ki először elestem;
Ez nem igaz mondás: Éva esett el előbb.
5. AZ ISTENTELENHEZ.
Hogy vannak titkok, hiszed azt; és hogy van egy Isten,
E legigazb titkot, Barmi tagadni mered!
6. A MAI VILÁG.
Senki ne mondja nekem, hogy lágy e mai világunk,
S hogy puhasága miatt nagyra nem érdemesül.
Nézd, mi kemény eledelt adogál a házi szegénynek,
S másnak bús esetén megjegesíti szemét.
A bölcsnek, míg él, ád csontokat enni; ha meghal,
Tesz sirjára követ: nemde kemények ezek.
7. CZENCZIHEZ.
Égek, rám ha veted szemeid; fagyok im ha behúnyod;
Czenczi, te fogsz jéggé tenni, s te fogsz hamuvá.
8. AZ ÁLOMHOZ
Sok szeretőt hivtam, hívásomat egy se fogadta;
Jösszte szelíd álom, légy te az én szeretőm.
9. CSELSZÍN.
Hívséget hímez gyakoron sok nyájas enyelgő;
Igy ád gyémántfényt sok töredékeny üveg.
Sok piros alma belül férges, külszinre ne indulj;
Romlott vér lakozik sok piros orcza alatt.
10. A SZERELMES.
Etnát nem láttam, de tüzét igen érezi szívem;
A tengert se, de nagy habjait ontja szemem.
11. A HALÁLRA.
Durva halál, a szép Katikát óh mért ragadád el:
Kelleme még magad' is lángra hevíte talán.
12. ELEKHEZ.
A tükröt s piperét engedd a gyönge leánynak;
A ki magát czifrán kelleti, gyáva legény.
13. EMBERDÍSZ.
Szép vagy, lyánka? ne tudd; jót tettél, férfi? felejtsd el;
Néktek ezen két mód ád igaz emberi díszt.
14. HASZONLESÉS.
Télben megy tőlünk a fecske, tavaszra meg eljön;
Igy a csalfa barát boldog időnkbe' keres.
15. AZ UJSÁGIRÓKHOZ.
Titeket a maradék foghat csak tartani becsben;
Majd ha hazugságtok régi igaznak avúl.
16. ISTENI FÉLELEM.
Féljed, imádd élted minden szakaszában az Istent:
E félés mindég bátorodásra hevít.
17. SZERELEM ÉS BARÁTSÁG.
A szerelem Lidikém, olyan mint reggel az árnyék;
Mindég kissebb lesz, s végre enyészni szokott.
Ámde barátságunk olyan, mint estveli árnyék;
Nőttön nő, éltünk mig le nem alkonyodik.
18. A RÁGALMAZÓHOZ.
Jót ha beszélnek rám, nem hallod, Bendi; ha rosszat,
Hallod: mert szíved tűköre rosszra mutat.
19. EMMIHEZ.
Sokszor igértél már, de nem adtál csókokat, Emmi:
A sok igéretnél jobb, ha csak egyet is adsz.
20. A FÖSVÉNYHEZ.
"Mely jó, mely vídám kedv ömledez a boritalból!"
Mond a csapszéken Pál, mikor iszsza borát.
Ám mikoron fizetésre kerűl, búsongva kiáltja:
"Mely rossz, mely keserű, kész pokol a borital!"
21. A POÉTA.
Verseimet szeretem, s a nép kiabálja: hibázok.
Hát hiba, hogyha szülék magzatikat szeretik?
22. VIGASZTALÁS.
Könnyeket, óh feleség, ha szeretsz, síromra ne csorgass;
Engemet ujra neked vissza nem adnak azok
S hamvamig elhatván, örök álmom félbe szakasztják:
Éltem örömbe veled, sirjak-e holtom után?
23. KAZINCZY FERENC EPIGRAMMAIRA.
Rakva vagyon könyved tövisekkel, rakva virággal;
Rózsa tehát? - Ó nem; mert örök életet él.
24. UGYANAHHOZ.
Töviseid szúrnak, de virágaid illatot adnak;
Ez méz, az fullánk: méhe vagy úgy te magad.
Ám mi haszon? Tudod, a méhtől hamar elszedik a mézt,
És a fullánkzás hoz bizonyára halált.
A virtust szerető embernek czélja, jutalma
Az, hogy másokkal jót teszen élve, s kihal.
25. LIDIHEZ.
Míg ártatlan vagy, Lidikém, mint rózsa virágzol;
Kóró léssz, ha ezen kincsedet éri aszály.
26. DÖBRENTEY GÁBORHOZ.
Láttam szánakozó könycsepjeid omlani, láttam,
Amikor a balsors súlya fejemre borúlt.
S úgy könnyebbedtem, mint a nap nyári hevétől
Tikkad rózsa az enyh' estkori harmat után.
27. TÖKSIHEZ.
Hirtelen ó mi magos rangot nyersz Töksi! ne örvendj:
Szédűlés érvén gyönge fejedre, lehúllsz.
28. EMBERÖSMERÉS.
Belső tettekből megjegyzeni, milyen az ember,
Hajdaniak szokták: ó be nehéz tudomány.
Képünkből Lavater, koponyánkból szokta itélni
Gall ezt mostanság: ó be hamar-tudomány...
29. AZ IGAZSÁG KÉPE.
Sok törvényszéknek kapuján láthadd az igazság
Képét; s árnyékát, hogyha tanácsba belépsz.
30. ZOILUSHOZ.
Verseimet, költők harapója ha, Zoile, rágod,
Örvendek; nem rág rosszakat éh agyarad.
Vitkovits Mihály született Egerben 1778 aug. 26-án. Atyja Vitkovits Péter egri, utóbb budai szerb óhitű esperes volt. Gyermekkorát Egerben, iskolai pályáját Pesten végezvén, 1801-ben ügyvéd, s csakhamar több testület, s család ügyvivője, s az 1807-ben Budán tartott országgyűlésen ifjabb gr. Zichy Ferencz országgyülési helyettese (absentium ablegatusa) lőn. Határozott, tiszta, s bátor jellemével nemcsak becsülését, szeretetét, de örökös barátságát is vivta ki magának kora legjelesbjeinek; mint Kazinczy, Kölcsey, Virág, Szemere, Helmeczy, Döbrentei, Horváth István, Berzsenyi, Vörösmarty, Fáy, kiknek emlékét levelei, s elegiáiban megörökité.
Mint legbuzgóbb hive szeretett hazánk szép nyelvének s nemzeti érdekeinek, első volt, ki a magyar népies költészetet a maga eredetiségében, s egyszerűségében penditette meg; az első, ki bennünket a szerb költészettel ismertetett, ugy szintén bizonyosan egyike a legelsőknek, ki oda fáradozott, hogy e hazában lakó két erőteljes fajt egymáshoz közel hozza s rokonitsa, s bár találkoztak volna utóbbi időkben is többen, kik magas értelmiségük, befolyásos állásuknál fogva e nemes törekvést, a közös haza érdekében tovább folytatták és fejtették volna!
Életének iránya az volt, a mit jelszava kifejezett: Non videri, sed esse, – nem látszatni, hanem lenni – jó hazafinak, igaz emberbarátnak. – Ezt tüntették fel cselekedetei, ezt munkái, mellyek egy része még a mult században jelent meg. A magok idejében igen kedvesen fogadta a magyar közönség szép magyarsággal irt tudományos czikkeit, hazafias ömlengéseit s a legkedélyesb, sokszor dévajkodó pajkossággal irt verseit. „Az insurgenshez” (nemesi felkelőhez) 1809-ben irott ódájában e versszakokat most is kedvtelve olvashatja mindenki:
„Elmegyek tőled szeretett leánykám,
El! Hazánknak nagy veszedelme harczra
Hí, ne rettenj meg. Tudod, a Hazáért
Víni dicsőség!
Nézd, az éhes francz mi mohón törekszik
Bő határinkon keverék hadával
Dúlni! melletted heverészve, mond bár,
Várjam-e jármát?
Haj! Magyar vér forr ereimben, s lelkes
Őseimtől, kik neveikben élnek,
Rettenetlen szív szakadott örökbül
Hév kebelembe:
Mint szabadságnak fija! s nem fogolyként,
Veled ohajtom napomat leélni,
S csókjaimtól nem fizetek keserves
Sarczot uramnak stb.
1817-ben megjelentek munkái „Vitkovits meséje és versei” czim alatt. Egyéb hátrahagyott munkáit a magyar tudós társaság még csak ezentul fogja közzé tenni. A tudós társaság alakitásában ő is részt vett. Egyike volt azon jeleseinknek, kik ő fensége József nádor-ispán meghagyásából tanácskozó tagokul hivattak meg. Vitkovitshoz is ment egy illy felhivó levél, mellyet kivonatban jó lesz most is elolvasni:
„Tekintetes táblabiró ur! Hogy a honi nyelv terjesztésére, kiműveltetésére, és a tudományok, valamint a művészetek minden nemeire való alkalmaztatására a közelebbi országgyülés XI. czikkelye stb. – e végett a megkivántató tanácskozásokban és ülésekben való részvételre ő cs. kir. herczegsége szeretett nádor-ispánunk, ki hazánkban minden jót buzgósággal kiván előmozditani, a t. táblabiró urat is, – mint honi tudományosságunk buzgó kedvellőjét, hathatós előmozditóját kinevezni méltóztatott. – A magyar nyelv, és a tudományok körül szerzett nagy érdemeinek ezen diszes elismerését, a nádor-ispán ő cs. kir. herczegsége kegyes bizodalmának ezen nyilvánságos jelét ő cs. kir. herczegségének különös parancsolatjából a t. táblabiró urnak tudtára adni örvendetes kötelességemnek tartván, a t. táblabiró urat az emlitett tanácskozások és összejövetelünk végett f. é. böjt más hava 11-ik napjára ide sz. kir. Pest városába egész hazafi buzgósággal meghivni bátorkodom. Mellyek után stb. Pest, Boldogasszonyhava 13-án 1828, lekötelezett szolgája – gr. Teleki József s. k.”
De már a következő évben, Döbrentei Gábor, következő levelet irt koszorúzott költőnk, Berzsenyi Dánielhez: „Buda, september 12-én 1829. – „Ne menj többé, ha Pestre jösz, a kereszt-utczába*, azon szegletén, hol az 1790, 1807, 1811-beli nagy Vay József is lakott, halottja volt a magyar nemzetnek. Tegnapelőtt temettük el onnan Vitkovits Miskát. – Szegény Miskának vidámsága, szivélye, magyar hazafi érzelme, szép zengésű dallása, hol van mind ez? – Volt! – nincs!” – Halálos ágyán maga készité epitaphiumát, melly maiglan is a pesti g. n. e. sírkertben nemcsak olvasható, de gondolkozását, érzelmeit, s szép életét is leghivebben jellemzi:
„Vitkovits a nevem; a koma monda Mihálynak,Szült Eger, éltete Pest; a porom itt feküszik.
Szent haza! mig éltem, neked éltem! holtom után is
Hogy neked élhessek; verseim örökbe adom.
Majd az idő ezeket ha fogával semminek őrli,
Árnyékom legalább lengjen örökre neked!”
Kondor Lajos.
Forrás :Vasárnapi Újság
EPIGRAMMOK.
Az epigramma majd nyil, -
Talál hegyével!
Majd pallos, -
Talál élével.
Néha meg (igy kedvelék a görögök)
Egy kis rajzolat, egy sugár, -
Mely löveltetik:
Nem égetni, csak világítani.
(Klopstock.)
EPIOGRAMMOK (ELSŐ CSOPORT)
1. PAUR ANTALHOZ.
Én magamat neked, és te nevednek versim ajánlom;
A nevedé versim, s én legyek a magadé.
2. AZ OLVASÓHOZ.
E vagy ama sorban megakadsz, mert ellened is szól;
Hallgasd el, más azt nem meri fogni reád.
3. LIDIHEZ.
Verset akarsz tőlem, Lidi? Én csak húr vagyok; Ámor
A lantos: - tőlem verset akarsz-e? Szeress.
4. ÁDÁM.
Én vagyok azt mondják, bűnben ki először elestem;
Ez nem igaz mondás: Éva esett el előbb.
5. AZ ISTENTELENHEZ.
Hogy vannak titkok, hiszed azt; és hogy van egy Isten,
E legigazb titkot, Barmi tagadni mered!
6. A MAI VILÁG.
Senki ne mondja nekem, hogy lágy e mai világunk,
S hogy puhasága miatt nagyra nem érdemesül.
Nézd, mi kemény eledelt adogál a házi szegénynek,
S másnak bús esetén megjegesíti szemét.
A bölcsnek, míg él, ád csontokat enni; ha meghal,
Tesz sirjára követ: nemde kemények ezek.
7. CZENCZIHEZ.
Égek, rám ha veted szemeid; fagyok im ha behúnyod;
Czenczi, te fogsz jéggé tenni, s te fogsz hamuvá.
8. AZ ÁLOMHOZ
Sok szeretőt hivtam, hívásomat egy se fogadta;
Jösszte szelíd álom, légy te az én szeretőm.
9. CSELSZÍN.
Hívséget hímez gyakoron sok nyájas enyelgő;
Igy ád gyémántfényt sok töredékeny üveg.
Sok piros alma belül férges, külszinre ne indulj;
Romlott vér lakozik sok piros orcza alatt.
10. A SZERELMES.
Etnát nem láttam, de tüzét igen érezi szívem;
A tengert se, de nagy habjait ontja szemem.
11. A HALÁLRA.
Durva halál, a szép Katikát óh mért ragadád el:
Kelleme még magad' is lángra hevíte talán.
12. ELEKHEZ.
A tükröt s piperét engedd a gyönge leánynak;
A ki magát czifrán kelleti, gyáva legény.
13. EMBERDÍSZ.
Szép vagy, lyánka? ne tudd; jót tettél, férfi? felejtsd el;
Néktek ezen két mód ád igaz emberi díszt.
14. HASZONLESÉS.
Télben megy tőlünk a fecske, tavaszra meg eljön;
Igy a csalfa barát boldog időnkbe' keres.
15. AZ UJSÁGIRÓKHOZ.
Titeket a maradék foghat csak tartani becsben;
Majd ha hazugságtok régi igaznak avúl.
16. ISTENI FÉLELEM.
Féljed, imádd élted minden szakaszában az Istent:
E félés mindég bátorodásra hevít.
17. SZERELEM ÉS BARÁTSÁG.
A szerelem Lidikém, olyan mint reggel az árnyék;
Mindég kissebb lesz, s végre enyészni szokott.
Ámde barátságunk olyan, mint estveli árnyék;
Nőttön nő, éltünk mig le nem alkonyodik.
18. A RÁGALMAZÓHOZ.
Jót ha beszélnek rám, nem hallod, Bendi; ha rosszat,
Hallod: mert szíved tűköre rosszra mutat.
19. EMMIHEZ.
Sokszor igértél már, de nem adtál csókokat, Emmi:
A sok igéretnél jobb, ha csak egyet is adsz.
20. A FÖSVÉNYHEZ.
"Mely jó, mely vídám kedv ömledez a boritalból!"
Mond a csapszéken Pál, mikor iszsza borát.
Ám mikoron fizetésre kerűl, búsongva kiáltja:
"Mely rossz, mely keserű, kész pokol a borital!"
21. A POÉTA.
Verseimet szeretem, s a nép kiabálja: hibázok.
Hát hiba, hogyha szülék magzatikat szeretik?
22. VIGASZTALÁS.
Könnyeket, óh feleség, ha szeretsz, síromra ne csorgass;
Engemet ujra neked vissza nem adnak azok
S hamvamig elhatván, örök álmom félbe szakasztják:
Éltem örömbe veled, sirjak-e holtom után?
23. KAZINCZY FERENC EPIGRAMMAIRA.
Rakva vagyon könyved tövisekkel, rakva virággal;
Rózsa tehát? - Ó nem; mert örök életet él.
24. UGYANAHHOZ.
Töviseid szúrnak, de virágaid illatot adnak;
Ez méz, az fullánk: méhe vagy úgy te magad.
Ám mi haszon? Tudod, a méhtől hamar elszedik a mézt,
És a fullánkzás hoz bizonyára halált.
A virtust szerető embernek czélja, jutalma
Az, hogy másokkal jót teszen élve, s kihal.
25. LIDIHEZ.
Míg ártatlan vagy, Lidikém, mint rózsa virágzol;
Kóró léssz, ha ezen kincsedet éri aszály.
26. DÖBRENTEY GÁBORHOZ.
Láttam szánakozó könycsepjeid omlani, láttam,
Amikor a balsors súlya fejemre borúlt.
S úgy könnyebbedtem, mint a nap nyári hevétől
Tikkad rózsa az enyh' estkori harmat után.
27. TÖKSIHEZ.
Hirtelen ó mi magos rangot nyersz Töksi! ne örvendj:
Szédűlés érvén gyönge fejedre, lehúllsz.
28. EMBERÖSMERÉS.
Belső tettekből megjegyzeni, milyen az ember,
Hajdaniak szokták: ó be nehéz tudomány.
Képünkből Lavater, koponyánkból szokta itélni
Gall ezt mostanság: ó be hamar-tudomány...
29. AZ IGAZSÁG KÉPE.
Sok törvényszéknek kapuján láthadd az igazság
Képét; s árnyékát, hogyha tanácsba belépsz.
30. ZOILUSHOZ.
Verseimet, költők harapója ha, Zoile, rágod,
Örvendek; nem rág rosszakat éh agyarad.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)