VÉGIG A HADNAGY UTCÁN

FESTMÉNYEK A TABÁNRÓL

.....................................Turmayer Sándor:Tabán

..........................Batthyány Gyula:Szerelmesek a Tabánban

............................................Nagy Béláné:Tabán

...........................Simon Gy.János:Kereszt tér a Tabánban

....................................Farkas Lőrinc: Tabán

..................................Szabó Vladimir:Tabáni séta

.............Ismeretlen festő P.A. jelzéssel:Tabán,Kőmúves lépcső

......................................Scheiber Hugó: Tabán

.....................................Pap Géza :Tabáni részlet

.........................................Szigeti Jenő:Tabán

...........................Molnár C.Pál:Kereszt tér a Tabánban

...............................Molnár C. Pál:Tabáni utcarészlet

Volt egyszer egy ALBECKER vendéglő

......Az ALBECKER épülete a Kereszt tér 4. szám alatt.Háttérben a budai vár

A Tabán szívében ,a Kereszt téren volt a tabáni kisvendéglők egyik reprezentánsa,a messze földön híres "ALBECKER" ,a 4-es számú házban.Zórád Ernő visszaemlékezései szerint remek bort mértek,pl sashegyit ,vagy a szikrai kadart .Minden vendéglőnek meg volt a saját ételspecialitása,itt a halételekhez értettek a legjobban.Megtévesztő neve ellenére a tulajdonos nem sváb volt,hanem arab származású ,eredetileg Al-beckr -nek hívták.

...................................Vidám társaság a vendéglő bejáratánál

A hely hírnevét mutatja,hogy Mátéka Béla "Filléres budapesti útikalauza"négy vendéglőt tart a környéken említésre méltónak,höztük az ALBECKER-t.

A vendéglő speciális szolgáltatása volt,hogy az átmulatott éjszaka

után tántorgó léptekkel hazainduló vendéget égő lámpással kísérték hazáig.

A tabáni kisvendéglők hírnevét a helyi borok , az ínycsiklandő ételek ,az olcsó árak

alapozták meg.

...................................................................A kerthelyiség

.................................................a söntéspult

Idézet az mfor Mesél a műlt c cikksorozatából:

Remek sajtokat is kínáltak a görbe utcákban szerénykedő vendéglők. Különösen népszerű volt a szerb hagyományból származó köményes és borsos, amelyet kis szeletekre vágva kínáltak a jóféle nedűk mellé. Ugyancsak örömmel eszegették eleink a házi disznótorosokat: akadt hely, ahol hetente kétszer is öltek, mert a „népek” olyan tempóban ettek, hogy a ritkább utánpótlás már kikezdte volna a firma jó hírét. Mámoros tollal írt irodalmi művek szólnak a zsírban pirosló hurkákról, a foszlós kenyérről, a kalácsokról, az apróra vágott gyümölcsökkel rakott süteményekről, az esztendős befőttekről, a déltájban vagy estefelé az egész Tabánt belengő nyálcsorgató illatokról.

..........................Iparosok javítják a duhaj vendégek által leamortizált székeket

S bár való, akkoriban még nem dívott a cigizők elkülönítése, e miatt mégsem jutott eszébe tiltakozni senkinek. Sőt, egyesek szerint volt valami izgató abban, ahogy a főtt házi debreceni és a tulajdonos által saját kezűleg reszelt és almával vegyített torma illata, a sörök és borok kipárolgása összekeveredett a havannák kékes füstjével.

................................A "hazakísérünk" szolgáltatás nyújtója ,a Lámpás Rudi

Mai ésszel pedig szinte felfoghatatlan, micsoda földöntúli gyönyört jelenthetett egy, a macskaköveken zörgő konflison tele hassal hazatérni egy olyan helységben, amely gyakorlatilag egy generáció szeme láttára lett közepes méretű településből világváros. Őszintén sajnálhatjuk, hogy eleink lebontották a Tabánt."

További képek az ALBECKER-ről: ITT

SZINDBÁD HAZATÉR A "TABÁNI KAKAS"-BA

Avagy egy mai tabáni vendéglő tesztelése:

Dal a túrós csuszáról és a kakaspörköltről

A késő tavaszi szél egy langy meleg esti fuvallata hazafutta Szindbádunkat, haza a kispörköltek és fröccsök világába. A Tabáni kakas – a cégér még a régi – állapította meg az öreg hajós – de a berendezés bizony új, afféle jellegtelen, semmilyen, de sebaj. Az étlap ugyanis már vidámabb, s az árak sem elvetemültek. A két pincérlányka pedig édesen csivitel, jön megy – igyekszik a vendég kedvében járni.

Kezdjük hát egy nyírségi húsgombóc levessel (690 HUF) amely jókora tálban érkezik és meglehetősen zletes, mondhatnánk úgy is, finom.

Kérhettünk volna persze konyakos fácán erőlevest fürjtojással (750 HUF) is, de most a gyomrunk valami egyszerűbbre volt beállítva.

Közben, itt jegyezzük meg, kitanulmányoztuk a Bortársaság jegyezte borlapot is, és elégedetten állapítjuk meg, hogy nemcsak sok finomság halmozódott itt fel, de kimérve is lehet bort kérni. Mi persze egy palack Irsai Olivért hozatunk ki, minek azt aprózni.

Még egy unicummal is megerősítjük a lelkünket, mert a következő problémával kell szembenéznünk.

Együnk e egy lazacsteaket roston, grillezett zöldséggel (1.800 HUF). Vagy ne együnk? Rövid ideig még játszik egy süllő egészben sütve vajas-rozmaringos burgonyával. De aztán győz bennünk a Szindbád.

Tudjuk, a név kötelez és a többi. Ezért aztánegy kakaspörkölt következik, túrós csuszával. (1.600HUF), ráadásul egy zónát kérünk. Kedes pincérlánykánk ránk hunyorít azzal, hogy „megpróbálom elintézni”. Később egy elég tisztességes méretű adaggal jelenik meg, és bájos fejecskéjét rázva erősíti meg, hogy bizony ez egy kisadag.Kicsi, de tökéletes. A pörkölt isteni, ahogy csak egy középkorú, vanília illatú szép úrihölgy tudná elkészíteni a régi sparheltjén. A túrós csuszáról meg ódákat tudnánk zengeni, ha nem lenne vele tele a szánk.

Akadnak, akik azt hiszik, hogy a túrós csusza egy egyszerűen elkészíthető, már már primitív étel. Az ilyen balgaságok terjesztőit vessük meg és ne engedjük a közelünkbe.

A túrós csusza olyan, mint egy népdal. Évszázadok bölcsessége kristályosodik ki benne, ízei, zamatai fölidézik a legszebb pillanatokat. Itt a Tabáni kakasban mindenképpen.

- Mi hát a tanulság, - kérdezték a vacsora végén asztaltársai Szindbádot?

- Csak annyi – felelte -, hogy gyöjjünk néha haza, s együnk egy jót a mi Tabáni kakasunkban.

S ezzel kihörpintette Irsai Olivérje maradékait.

Tabáni kakas, Budapest, I., Budapest, Attila út 27

(http://kocsmologia.blogspot.com/) 2009 április 29

SZÁMOLÓCÉDULA ANNO (1900-1933)

Reklám a kézben - mondhatni a kicsiny, hosszúkás, képes papírszeletre, a gépi pénztárblokk elődjére: a számolócédulára, a hatékony reklámhordozóra.

"Azért született a világra, hogy mosolygó színes arcával mindenkit meghódítson, akinek csak a keze ügyébe kerül, vagy akinek a pillantása reá esik, de örökösen csak a hátát mutogatja, a hátát, amin ott van a számla, amit fizetni kell..."

(Reklámélet, 1938.)

A számolócédula a 19. század utolsó harmadában jelent meg. Virágkorát a századforduló idején élte.Gyártók és kereskedők nyomatták ezerszámra cégük, vagy árujuk reklámozására, melyet összekapcsoltak a számlaadással.

Használatuk nem csak az elegáns fővárosi üzletekre korlátozódott: közkézen forogtakvidéki boltokban és számoltak rajtuk kávéházak, vendéglők pincérei is.A számolócédulákat az előlapot díszítő reklámgrafika sokfélesége jellemzi. Ábrázolnak gyárakat,üzleteket és megszámlálhatatlanul sok árucikket, melyek hol bájosan-kedvesen, hol vidáman, sokhumorral, hol harsogóan, olykor kihívóan hívták fel magukra a figyelmet. Az egykori vevőket szlogenek, rímes sorok szólították meg. Stílusuk a kor ízléséhez igazodott, fénykorukban a szecesszióhoz kapcsolódtak. A művészi kivitelt a megrendelő anyagi ereje és igényessége határozta meg. A névtelen grafikák sorából kiemelkednek azok az ábrázolások, melyeket neves művészek, Berényi Róbert, Bíró Mihály, Bortnyik Sándor, Faragó Géza és mások alkottak. A már rendkívül népszerű és nívós utcai plakátok megjelentek a számolócédulákon is, felhasználásuk fokozta az emlékeztető hatást.

Az önállósult reklámgrafika különböző irányzatai a számolócédulákon is békésen megfértek egymás mellett. Versenytársai ugyan megszaporodtak a reklám és a számlaadás területén, mégis megélték a második világháborút is. Leginkább a kisebb üzletekben, ahol az eladó és a vevő kapcsolata még erős volt.A számolócédulákkal a gyermekszíveket célozták meg és meg is hódították. Az egy-egy árucikket reklámozó és variációk már a buzgón gyűjtő apróságok örömére készültek. Javarészüket ők mentették meg az utókor számára. Hajdan volt "kincseik" alapozták meg a Magyar Kereskedelmi és Vendég-látóipari Múzeum többezres számolócédula-gyűjteményét.

Nagy Anikó dr

Online számolócédula kiállításunk-mely a Vaterán(korunk internetes Ecseri-piaca) jelenleg eladásra felkínált számolócédulákra épült,

ITT TEKINTHETŐ MEG!!!

ÖRDÖGÁROK-ÖN TUDJA ,HOL VAN???????

Vajon a budapesti fiatalok közül hányan tudnak az Ördög-árok létezéséről? De az idősebbje sem tudja nagyon – még ha hallotta is ezt a nevet –, hogy merre keresse a térképen Buda sok vihart megélt, mára “láthatatlanná" tett vízfolyását!

A Budapesten áthömpölygő Dunának fővárosunk területén betorkolló vízfolyásai nem csupán e nagy folyóhoz képest, hanem önmagukban is elenyésző vízhozamúak (a Duna közepes vízhozama másodpercenként 2340 köbméter). Az öt jobb parti (a budai oldalon lévő) mellékvíz észak felől sorra a következő: Dera-patak, Aranyhegyi-árok, Ördög-árok, Hosszúréti-árok és Benta-patak. Közülük is a középső vízfolyás - az Ördög-árok – a maga 65 négyzetkilométernyi vízgyűjtő területével a kisebbek közé tartozik.

Kis vízgyűjtő – nagy vizekkel

Az Ördög-árok vízfolyása a Nagykovácsi-medencében ered, s onnan délkeleti irányban a Kopasz-erdő és a Remete-hegy között, majd a Remete-szurdokon áttörve a Hűvösvölgybe érkezik. A Vadaskert és a Hárs-hegy között már kőlapokkal burkolt mederben folyik, azután a Hidász utcát elérve – egy nagy iszapfogó csapdán átfolyva – a föld alatt folytatja útját. A Hűvösvölgyi út laktanyáitól a Gábor Áron és Raul Wallenberg emlékművei alatt, a Városmajor, a Maros utca, a Déli pályaudvar, a Vérmező, a Horváth-kert, az Árok utca és a Döbrentei tér nyomvonalon kanyarog. A Dunát az 1646,2 folyamkilométernél éri el, s az alsó rakpart alatt ömlik a nagy folyóba. Az Ördög-árok medrét jól kiemeli a hátlapunkon bemutatott Buda látrajzokkal díszített, 1837-ben készített térképe (az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona).
A vízfolyás az alsó szakaszán csak a pleisztocén végén vágódott be. Ekkor alakult ki a Vérmező, mint az Ördög-árok hordalékos lapálya. Az Ördög-árok által felfűzött medencék hossztengelye mind megegyezik az uralkodó törésvonalak irányával: északnyugati–délkeleti irányúak, és valamennyiüket lösz tölti ki.

Az Ördögárok emléktábla felirata:

HAJDANÁN A NAGYKOVÁCSIBÓL

JÖVŐ SZENT PÁL PATAKÁRÓL

A KÉSŐBBI ÖRDÖGÁROKRÓL

1878-TÓL ÁROK UTCÁNAK

NEVEZTÉK A MAI KRISZTINA

KÖRÚTNAK AZ ORVOS LÉPCSŐTŐL

A DÖBRENTEI TÉRIG TERJEDŐ

RÉSZÉT A VÁROSMAJORTÓL A

DUNÁIG A MÚLT SZÁZADBAN

BEBOLTOZOTT PATAKMEDERNEK

EZEN SZAKASZÁN ÖT HÍD

VEZETETT ÁT,AMELYEK EGYIKÉNEK

KÖZÉPKORI TÁMFALA ÉS HÍDFŐJE

MÁIG FENNMARADT.

Legnagyobb oldalvize a Kis-Ördög-árok; ez a Kopasz-erdő déli oldalán ered, majd a Julianna-major és a Petneházi-rét érintésével a Nagy-Hárs-hegyet nyugati oldalán megkerülve érkezik az Ördög-árokba a hűvösvölgyi Nagyrétnél. Oldalárkai: a Zugligeti-árok, a Budenz-árok, a Kapi-utcai árok, a Diós-árok ma már - a nagyfokú beépítettség miatt - nehezen érzékelhetők, holott napjainkban is tetemes mennyiségben vezetnek le csapadékvizeket.
Az Ördög-árok vízgyűjtő területére hulló évi 600-650 milliméternyi csapadék lefolyása a térség nagy szintkülönbségei ellenére sem okoz különösebb gondot. A budai patakok négyzetkilométerenként és másodpercenként átlagosan mindössze 3 liternyi vizet gyűjtenek össze (a karsztos felszíneken mintegy 8 liternyi vízzel számolhatunk). Ám a városias környezetben (a burkolt terek, utak és a “háztetőtenger” miatt) a lehulló csapadék csillapítatlanul, szinte azonnal megjelenik a vízlevezető rendszerekben.

............................................Az Árok utca helye 1878 előtt...

Az Ördög-ároknak igencsak fontos szerepe lehetett ezen a Dunához közeli, hegyekkel övezett katlanban, környékét a neolitikum óta lakták. A rómaiak Contra Aquincum dunai átkelőhelyének “budai” őrtornya szintén az Ördög-árok dunai torkolatának közelében állt. A török hódoltság alatt a magyar lakosság teljesen elhagyta ezt a vidéket, s helyüket szőlőművelő, iparos- és kereskedőcsaládok foglalták el. Zömük görögkeleti vallású délszláv volt, még a XIX. században is használták a Raizen Stadt (Rácváros) elnevezést. A mai Rác-fürdő is az ő emléküket őrzi. A városrész máig fennmaradt Tabán elnevezése a cserzőműhelyt jelentő török Debagháne, Tabahan szavakból ered. Az Ördög-árkot pedig abban az időben Tímár-pataknak nevezték, utalva a partján működő szattyánkészítő és tímármesterekre.

Az elmúlt évszázadokban az Ördög-ároknak egyébként is számtalan neve volt, a Pál árkántól Szent Pál patakján át a Szent Pál árkáig (ez utóbbiak arra utaltak, hogy vize a pálosok budaszentlőrinci főmonostora környékén ered). Ma használatos neve a középkori mondavilágra utal, amikor is a szeszélyes vízjárású, rejtélyes medervezetésű árkokat szívesen illették az ördög jelzővel. Az már a véletlen játéka lehetett, hogy Ördög-árkunk éppen az egykori Boszorkányok hegyének (a mai Gellért-hegy) lábánál ömlött a Dunába...

..................................Az Ördögárok nyomvonala Nagykovácsitól a Tabánig

Az átfogó rendezési terv nélkül fejlődő városrész egyre szűkebb, támfalak közé szorított mederbe kényszerítette az Ördög-árkot, és a porták határán kanyargó bűzös vízfolyást szemétlerakóhelyként is használták. Az el-ső környezetvédelmi vétót Buda városa 1861-ben emelte, amikor is a honvédség a mai Alkotás utcában épülő kórházának szennyvizét az Ördög-árokba szándékozott vezetni. Az árok rendezése a lendületesen fejlődő városrész egyik alapkérdésévé vált.

................Barabás Miklós festménye az Ördögárokról a XIX.század közepén

Az 1870 márciusában - gróf Andrássy Gyula miniszterelnöksége idejében - létrehozott Fővárosi Közmunkák Tanácsa már szeptemberben átvállalta az Ördög-árok rendezésének ügyét. A Fővárosi Pénzalapból 376 000 forintot különített el 1873-ban a munkálatok kivitelezésére, s azt Buzzi Bódog és Kéler Napoleon vállalkozók 1873. március 5-én a Horváth-kert déli végén lévő Szent János téri hídnál kezdték meg. A munka a következő évben a Szent János tér és az Áldásy ház (ma Krisztina krt. 57., az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum otthona) között folyt, s úgy tervezték, hogy 1875-ben a Városmajorig haladnak.

A vízfolyás pokoljárása

A városra 1875. június 26-án este 6 órakor óriási felhőszakadás zúdult. A korabeli hírlapi tudósítások mérhetetlen pusztulásról számolnak be: “Az Ördög-árok régebbi boltozata több helyen beszakadt: a rajta épített házak a lakókkal együtt elsodortattak és eltemettettek; az árvíz tartama alatt a Vérmező és Kelenföld síktengernek látszott."

A felhőszakadás az Ördög-árok vízgyűjtő területén is iszonyú pusztítást végzett. Erről egykorú leírásában Horváth Farkas így számolt be: “A gyönyörű budai hegyvidék, gazdag fürtökkel kecsegtető és bő termést ígérő szőlők a vihar után olyan képet tártak fel, amelyre a fájdalom könnyei nélkül tekinteni nem lehetett. Az országutak 3–6 lábnyi iszappal és kőtörmelékkel borítottak, a közutak betömettek, minden közlekedés meg volt akasztva; a vízlevezető árkok ölekre menő szélességben kimosottak, hidak, védfalak elsodortattak, az utakon és egyes szőlőkben helyükről csak lőpor segítségével kimozdítható roppant kövek hevertek.” Egy 1879-ben végzett összesítés alapján az ördög-árki katasztrófa teljes kárösszege 3 113 024 forint 90 krajcárra rúgott (ez tízszerese volt az 1873-ban a baj megelőzésére tervezett összegnek!).
Az Ördög-árok katasztrófája a néhány éve tevékenykedő Közmunkatanács első nagy kudarca volt, amelyet az jelentésében a készültség részleges voltával magyarázott: "... a csatorna a Vérmezőn létező nyílt árokkal nem lévén még összekötve, a János-hídnál fenntartott beömlő nyíláson át a hegyekről lesöpört hordalék az árok Horváth-kerti részének oldalfalaiból kirántott nehéz fedkövek a csatorna belsejébe rohamos erővel behajtattak. Ez nem történt volna, ha az árok a Vérmezőn a nyílt árokkal már összekötve és a köztük tervezett anyagszedő akna már kiépítve lett volna...”
Ez az összeköttetetés végül is 1876 júniusában – a katasztrófa egyéves évfordulójára – készült el, a “kőfogó gödörrel” együtt. Ezt követően a nyílt árok a Szent János hídig betölthetővé vált. Ettől kezdve csupán az 1838-ban állított, majd 1877-ben Nepomuki Szent Jánosnak, a vízkárok védőszentjének szobra idézte fel a róla elnevezett kis téren a hajdani Ördög-árok nyomvonalát, illetve ottani hídját. (Az 1950-es években eltávolított, erősen megrongálódott szobrot a közeljövőben ismét felállítják a nevezetes hely közelében!)

...................................Az Ördögárok torkolata az Erzsébet híd mellett

A Városmajorig terjedő szakasz befedésével 1878 májusában készültek el. Aztán a munka elakadt, pedig az akkor már 100 éve közparknak kiépített területet, a Stadt-Mayerhofot feladatának kiteljesedésében a közepén folydogáló, poshadt vizű Ördög-árok (s a XIX. század elején kialakított vurstli) igencsak akadályozta. Az Ördög-ároknak a közparkra eső szakaszát csupán jóval később, századunk tízes éveinek végén - részben orosz hadifoglyok közreműködésével – fedték be. Ezzel teljessé vált az 5 kilométer hosszú, boltozott meder. A Városmajorban 1933 és 1935 között (Árkay Aladár és Bertalan tervei alapján) épült meg a nagytemplom és a harangtorony. A vasbeton harangtornyot a beboltozott Ördög-árok miatt kellett elválasztani a templomtól. Ebből a szükségből született a templomot és a tornyot összekötő hangulatos árkádsor.

Kitörési kísérlet a csatornán át

Budapest ostromának kilátástalan, utolsó szakaszában, 1945 januárjának közepén az Ördög-árok neve a hadtörténetbe is bekerült. A Buda elfoglalásáért vívott elkeseredett harc befejező szakaszában a Vannay riadózászlóalj az Ördög-árkon keresztül jutott egy szovjet lőszerraktár közelébe, amelyet aztán felrobbantott.
A minden oldalról körülzárt budai Várban február 11-ére a védők helyzete már tarthatatlanná vált. A német és a magyar parancsnokság – ötszáz fős rohamcsapatával - a vári Alagútban lévő főhadiszállásról az Ördög-árok csatornáján keresztül készült kitörni. Ez volt az egyetlen esélyük arra, hogy csatlakozhassanak csapattörzseikhez. Egy szemtanú így írt erről visszaemlékezéseiben: “Az Alagút kijáratától mintegy 200-300 méterre lévő Krisztina körúton, azt hiszem a 97. számú háznál, ott volt a bejárat a szennyvízcsatornába... Végre megérkeztünk a fentebb említett ház pincéjébe, egy kb. méteres átmérőjű, enyhén lejtős, többméteres, hordó alakú nyíláson jutottunk le a csatornáig... Ez a csatorna ... kb. 3x3 méter kör alakú folyosó volt. A fenekén kb. 40 cm mély árokrésszel... Időnként csigalépcsős vaslapokkal lezárt nyílások alatt mentünk el, ahol hallani lehetett a föld feletti elkeseredett harci zajt... A víz sodra minden elképzelhető anyagot hozott magával, volt ott mindenféle. Harci felszerelés, sisak, kulacs, kézigránát, páncélököl, ami mind akadályozta a továbbjutást. És többek között egy női hulla is.”

A kitörési kísérlet kudarcot vallott: a különböző pontokon felszínre vezető aknákon, lefolyórácsokon előbukkanó, testileg és idegileg kimerült katonákat a szovjetek azonnal elfogták vagy kivégezték. Sokan még elfogatásuk előtt öngyilkosságba menekültek. A csatornában rekedtek között pánik tört ki, többen visszafordultak, megpróbálva ily módon menekülni.
A ma már szemünk elől eltüntetett Ördög-árok évszázadok, évezredek emlékeit őrzi. Minderre aligha gondolunk, legföljebb a dunai torkolat sirálycsapatain pihen meg szemünk.

Dr. Szablyár Péter

EMLÉKEZÉS VIRÁG BENEDEKRE

Kosztolányi Dezső:
Ének Virág Benedekről

Jaj, hogy szerettem volna élni régen,
vén századok bús mélyein, korábban,
mikor a lélek nyílt, a jóság s nem ma
a buta „modern tehnika” korában.
Otthontalan bolyongok, hazavágyván
és sírva vágyom vissza, ami volt már,
akkor a szemek föl az égre néztek
s úgy állt a szív, mint liliomos oltár.
Az emberek akkor meghaltak őszen,
mosolyogván az asszú, édes őszben
szívükbe hordták az örök szerelmet
s mindég holdfényben mondták, hogy: szeretlek.

Jó emberek között folyt volna éltem,
tán itt, ahol most élek észrevétlen,
köröttem - essős vízfestmény - Tabán,
nyugodt lennék, vagy boldog is talán.
Ülnék otthon az ablakmélyedésben,
sétálnék egy-egy régimódi, halvány
leánnyal a haldokló némaságban,
vagy bogarásznék a Gellérthegy alján
és új boron, mikor habos a rámpás -
kapukulcs a kezemben, kézilámpás -
korhely árnyékomat nyomomba húzván
mennék haza a kormos, süket utcán.
Aztán csak várni - az élet elröppen -
Horatius-t olvasni, esti ködben,
álmodni mélyen és álmodni resten
s télen táncolni, túl, a kicsi Pesten.
Ma hogy a föld vérünk, könnyünket issza
szeretnék futni: vissza, vissza, vissza.

Itt szomszédomban, az ordas hegyek közt
a „szent öreg” élt, Virág Benedek.
Kovakővel gyújtotta meg a gyertyát
s lúdtollal körmölt magyar éneket.
Akkor sem ismerték nálunk a költőt,
futó, szegény vad, elbújt reszketeg,
görcsös szókat gyalulva gyúlt szemekkel,
tág pupillával nézte az eget.
Sokszor megállok most, hol ő lakott rég
s alázatosan és magamba szálló
lélekkel kérdem, mi maradt belőle?
Egy kis küszöb s egy villamos-megálló.
De én gyakran elmentem volna hozzá,
hogy lelkemet szava beharmatozná,
piruló arccal néztem volna rája,
hogy mit mond papos és szigorú szája,
lobogó nyakkendővel és kalandos
fürtökkel, én, az ifjú-ósdi lantos
olvastam volna néki órahosszat,
versekbe szedve A' hazát, az Aether-t
és írtam volna Daphnis-ról, Chloé-ról
s „Magyar Jövőnk”-ről vagy száz hexametert.
Ő meg bólintott volna a homályon
s én lehajoltam volna, hogy megáldjon.

Zsinóros, régi attilát viselt még
ráncos kezű és prédikáló bölcs volt
szobája, mint agg papok szobája,
a szekrényében égettbor s gyümölcs volt:
és dicsérvén a Poézis hatalmát
átnyujtott volna versemért egy almát.

Virág Benedek életrajza:

Jobbágycsaládban született. Gyermekéveit Nagybajomban töltötte. 13 éves korában Nagykanizsán a piaristáknál kezdette a gimnáziumot. 1772-ben a retorikai osztályba Pestre ment.

A VERSESKÖTET TÖBBI VERSE ITT OLVASHATÓ EREDETI KIADÁSBAN

1775-ben Pesten a pálos rendbe lépett; bölcseleti és teológiai tanulmányait Pécsett fejezte be. Fölszenteltetése után Székesfehérváron kezdett tanítani a pálos gimáziumban.

Egyik szervezője volt az 1779-ben megalakult Hazafiúi Magyar Társaságnak, amely a honi szellemi élet irányítójaként működött.

,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,Emléktáblája Pécsett,a volt pálos kolostor falán

Amikor II. József 1786-ban feloszlatta a pálos rendet, Virágot a székesfehérvári egyházmegye világi papságába vették fel, s megmaradhatott tanári állásában.

1794-ben megvált állásától, és Pestre költözött, ahol a Batthyány családnál nevelősködött; azonban betegsége miatt lemondott nevelői állásáról, ésBudán húzódott meg, és ott élt abból a 300 váltóforintból, amelyet a vallásalapból kapott nyugdíjként.

.......................Arcképe egy 1880-ban megjelent könyvben

forint elértéktelenedése, és csak a 20-as években javította meg a nádor néhány száz forinttal. Segítséget csak igen jó barátaitól és írótársaitól fogadott el, azt is csak úgy lopták hozzája (például tűzifát).

.............................Mellképe korabeli metszeten

Az 1810-es budai tűzvész attól a csekélységtől is megfosztotta, amije volt; elégtek a Magyar Századok példányai is. Rendszeresen fölkeresték a Pestre jövő írók: Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel és a pesti írók: Vitkovics Mihály, Szemere Pál, Kisfaludy Károly, Bajza József, Toldy Ferenc,Vörösmarty Mihály és mások.

Sírfelirata:

SZÜLETTEM. SZERETTEM HAZÁMAT S DOLGOZTAM ÉRTE. EZ AZ ÉN ÉLETEM TÖRTÉNETE. TEGYETEK TI IS ÍGY. TANÍTSÁTOK UTÓDAITOKAT, S HA AZOK IS ÍGY TESZIK, AKKOR MAGYARORSZÁG BOLDOG LESZ.

Holta után sem lelt nyugalmat,a tabáni temető,a gellérthegyi pálos sziklatemplom után remélhetőleg végső nyughelye a Kerepesi temetőben

Virág Benedek összes költeménye ITT olvasható!

Egy legenda nyomában:Casanova Budán?

Nevének első magyarországi említése elvész a XVIII. század homályában.

Annál élénkebben élhetett az akkori Magyarország és magyarság képe az ő emlé

kezetében, hiszen Memoire-jainak bizonysága szerint, gyakran fordult meg ma

gyarok, diplomaták és katonák, mágnások és kalandorok társaságában. Rend

kívül melegen emlékezik vissza Mária Teréziának arra a (talán testőr) kapitányára,

akinek Henriétte-t köszönhette. Azonban csalódottan írta, hogy a királynő

virágkorában a szenteskedés odáig fajult, hogy „azokat a szerencsétleneket, akik

bájaikkal és szerelmeskedésükkel üzérkednek — a történelmi Magyarország vég

várába — Temesvárra kell küldeni". Bécsi kalandjai során beszámolt arról, hogy

egy milánói táncosnő lakásán megismerkedett Erdődy Kristóffal és Kinsley her

ceggel. Bécsből már csak egy ugrás Pozsony, ahová 1783-ban el is jutott: „Vais

báró néhány szép kisasszony társaságában kirándulásra hívott Pozsonyba".

Az újabb kutatások fényénél már nemcsak Henriette kapitányáról és a

pozsonyi esetről tudunk, hanem állítólagos „huzamosabb magyarországi tartóz

kodásáról" is. Held Albert budapesti hírlapíró buzgólkodásának köszönhető, aki

„kinyomozta" és 1913-ban a Pesti Hírlap közzétette „Casanova Magyar

országon" c. cikkében a magyarországi tartózkodás addig ismeretlen részleteit.

Forrásaink alapján állítólagos első fordítójának, Zech József Waldemarnak

kilétéről sem tudunk bővebb felvilágosítással szolgálni (biobibliográfiáink nem

ismerik!),sem a „fordítás"-ról, melynek semmiféle könyvészetben vagy

levéltárban nincsen nyoma. Kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy a nevezetes

cikk írója által ismertetett első magyarországi Casanova-k.önyv csak misztifikáció,

kegyes irodalmicsalás, amilyenre mind a külföldi, mind a hazai irodalomban

számos példa kínákozik.

..........................................Az ifjú Casanova

Ezt a gyanúnkat igazolja az is, hogy az újságcikk szerzője egyhelyütt azt

írja „adataimat részint Zech művéből, részint saját jegyzeteimből merítettem".

Ennek a legendás magyar nyelvű Casanova-fordításnak a részletes bemutatása,

mint korai adat tarthatna érdeklődésünkre számot, mert ha valóban létezett,

abban az esetben az első magyar nyelvű Casanova-mű a nemzetközi fordítások

sorrendjében az igen imponáló 15. számú helyen szerepelne!

A magyarországi tartózkodás kérdését tehát csak akkor lehet tisztázni, ha

a Memoire-ok. szövege teljes egészében már megjelent.

Tóth Béla, a Magyar Anekdotakincs gyűjtője, írta az első Casanovával szóló

magyar elbeszélést, A dogaressá-t. 1913-ban A boldogasszony dervise gyűjtemény

hangulatos miniatűr novella-remeke ez: az írót, aki betegen fekszik velencei szo

bájában, szépapja meglátogatja és visszavarázsolja a múltba. Felöltözteti kora

beli ruhába, haját csigába csavartatja, bajszát lenyíratja, és gondolán viszi Marco

Pesaro báljára. A társaságban a bemutatások során eléjük toppan Casanova..

Később megjelenik a doge is, ragyogó ifjú feleségével. A társaság két részre

oszlik: Casanova a dogaressával a kártyaszobában próbál szerencsét, de amint

egy óvatlan pillanatban a szépasszony vállát megcsókolja, kitör a botrány —-

„kint, szűk, sötét csatornák vizén egy gondola csúszott, orrán, a bárd mögött a

kis vörös lámpa, a tizek tanácsának jele. Ezt is láttam, és azt is, hogy az ólom

födelek alatt becsapódott az ajtó"

A Hét közölte 1913 májusában Kárpáti Aurél Jacopo meséje c. elbeszélését

— mintegy a Pesti Hírlapban megjelent Casanova Magyarországon cikk költői-

metamorfózisát a velencei börtönből éppen kiszabadult Casanováról. A ke

retes elbeszélés hőse Budára érkezik, hogy köszvényét gyógyítsa. A szerb kocs

máros lányát azonnal szerelmi lángra lobbantja — este egy budai kastélyban

meglátogatja régen elhagyott szerelmesét —, másnap a kocsmároslányt akarja

megszöktetni, de annak vőlegénye útközben feltartóztatja őket és a lovagot

összeszurkálja —• „felgyógyulása után Jacopo sietve elhagyja Budát és később,

memoárjaiban meg sem emlékezett a szép Kostjics Száváról". Az elbeszélő'

ábrázolás mellett magyar költőt, Hangay Sándort is megihletett a Casanova énekel

(1914) c. költeményben.

......................Casanova a kor divatja szerinti öltözékben , parókával

Az első világháborútól kezdve fokozottabban foglalkoztatta íróink fantáziá

ját Casanova alakja: Krúdy Gyula frazeológiájában szerepelt talán a leggyakrab

ban a casanovai motívum. Amikor színpompás regénye, A vörös postakocsi meg

jelent, Ady Endre lelkesen fogadta a Nyugatban: „Krúdy eldalolta tegnapi ifjú

ságának boszorkányos muzsikájú dalát. A vörös kocsi nemcsak a tegnapnak, a pest

budai bizarrságnak, s az emlékezésnek szimbóluma, de a Krúdy-regény — ha.

ugyan regény — nagy társadalomtalanságáé. Azokról és úgy, akikről és ahogyan

Krúdy ír, csak az írhat, akinek társadalmi rangja tisztázatlan, s állandóan a najri-

díjas és az Úristen között libegő. Csak ez látja meg és kedveli a társadalom leg

hívebb reprezentálóit, azokat tudniilik, akik a társadalmon kívül bitangolnak.

De könnyes, drága, gyönyörű könyv ez mégis, úgy, ahogy írta, fölséges versvallo

más arról, miként teszik az álmok passzívvá a mai Casanovát".

---

1934 januárjának elején Berényi János a Budai Naplöh&n Az eltűnő Tabán

hajdani lovagja címmel arra a kérdésre, hogy Casanova járt-e Budán, határozott

igennel felel, mert mint a leghangsúlyozottabban állította, Casanova emlékiratai-

nak addig ismeretlen példányát nemcsak látta, hanem olvasta is: „eredeti nyel

ven és terjedelemben olvastam ezt a művet és ebben írja le, hogy a Rácz Fürdő

közvetlen közelében lakott". A budai Casanova c. cikkében Vén budai Hárombék

Effendi álnév alatt Bevilaqua Borsodi Béla összefoglalta a kérdéssel kapcsolatos

tudnivalókat és megállapította, hogy Casanova „nem járt a Tabánban és mégis

bele fog kerülni Budapest város költészeti bibliográfiájába, doktori disszertáció^

kat írnak majd a tabáni Casanova mende-mondáról"

A „legenda"-vita már leszűrve jelentkezett Rexa Dezsőnek még abban az évben

(1933) kiadott Tabán monográfiájában: „a régi időben egy valaki lett volna csak,

akiről sok szó esett volna e könyvben, ha. . ." Ez a „valaki" Casanova, a „ha"

pedig: ha valóban járt volna a Tabánban

.............Casanova Velencében megszökött a dózse börtönéből

Egyébként még ugyanabban az évben a Révainál jelent meg a magyar irodalom

legérdekesebb Casanováról szóló alkotása, Márai Sándor regénye,

a Vendégjáték Bolzanóban*

A könyvnek óriási sikere volt: három év alatt öt kiadása és az elismerő bírálatok-

légiója, de külföldön is derekasan megállta a helyét.

Igen jó szolgálatot tett Casanova megismertetése terén Szerb Antal, az író

és a fordító. A tíz magyar nyelvű világirodalomtörténet közöl egyedül ő tár

gyalta komolyan Casanova írói működését.

(Babits Mihály európai irodalom története még említésre sem tartja méltónak!)

Saint-Simon-é mellett a leghíresebb emlékiratként tiszteli, pedig a mű

„hősét" erős kritikával nézi, amikor megállapítja, hogy Choderlos de Laclos

kényes és művészi igényű nőcsábítója Casanovának igen kevés kalandját

vállalta volna. Casanova sikereinek óriási többsége

„könnyű nő", ... „de — fejtegeti tovább — emlékirata sokkal több, mint köny-

nyű és érdekfeszítő szerelmi kalandok sorozata. Hatalmas terjedelmű könyve

a boldog XVIII. századnak, az ancien régime édes életének legsokoldalúbb, leg-

plasztikusabb emléke".

Szerb Antalnak a Casanova-kultusz szolgálatában kifejtett munkásságához hozzátartozik még, hogy 1943-ban Pongrácz Alajos társaságában magyarra fordítja Giovanni Commiso könyvét, a Velencei kémek-et

(Agenti seyretti Veneziani neV 700), a maestro kémkedéseiről írott tanúbizony

ságot, s művészi előszóval látta el ezt a szomorúan szép és igaz történeti könyvet,

melynek olvasása közben ott érezzük, mert benne lüktet, hogy „Európa histó

riájának szépsége és bánata sehol olyan közel nem jön a lélekhez, mint a Lagúnák

Városában". Egyébként Szerb Antal fordította Joachim von Kürenberg Tündöklő

asszony történelmi regény-korrajzát is (magyarul 1942-ben), s az izgalmas riport

regény „Casanova Duxban" c. fejezetét.

Az Élet és Irodalom. 1958-ban a következő hírt röpítette szét: „Casanova em-

lékiratának teljes, cenzurázatlan kötetét a wiesbadeni Brockhaus kiadó a közel

jövőben akarja kiadni. Ez lenne a 160 évvel ezelőtt írt kézirat első, teljes kiadása".

Baumgarten Sándor, idegenben élő magyar kutató 1958-ban Didier-nél

(Paris) megjelent Le crépuscule néo-classique Thomas Hofe c, a híres skót szár

mazású amsterdami régiségkereskedőről (1769—1831) késztilt jólsikerült portré

jában, Casanovának a üope-házzal való„üzleti" összeköttetéseit világította meg:

különösen a „cég" hollandiai filiáléjával tartott fenn titkos, sőt kabalisztikus,

de mégis jó kapcsolatot.

..............Öregkorában a cseh Waldstein gróf könyvtárosa haláláig

A Memoire-ok eleddig legutolsó kiadása 1960-ban jelent meg a Gondolat

Kiadónál Kolozsvári Grandpierre Emil válogatásában és fordításában, mint az

Aurora sorozat 15. kötete. A fordító a könyv elején levő tanulmányban mind

arról tájékoztat, amit ma tudni kell Casanováról: „az irodalom egész élete folya

mán foglalkoztatta Casanovát. Emlékiratai igen széles körű műveltségről s állandó

irodalmi érdeklődésről tanúskodnak, bár gyakorló íróvá csak öregkorára lesz,

keserű duxi magányában

A válogató a következő fejezetekre osztotta a memoárt: Eletem rövid története

— Párizsban — Bécsben —Velencében — Párizsban — Genfben – Rómában

— Londonban —• Berlinben-Pétervárott és Moszkvában.

1960 augusztusában a vajdasági Híd c. szépirodalmi és kritikai folyóiratban

került nyilvánosságra Az erkölcsös Casanova beszámoló a Memoire-ók teljes (?)

párizsi kiadásáról. Az érdekes jelentést részletesen bemutatjuk: „F. A. Brockhaus,

wiesbadeni és a Librairie Plön párizsi könyvkiadó vállalatok márciusban, közös,

kiadásban jelentették meg Casanova emlékiratainak első két kötetét, amelynek a

címe alatt a következő, eddig hiányzó szöveg áll: Edition integrale — teljes ki

adás. Avilágirodalom egyikjellegzetes önvallomása jelenik megtehát hiteles szöveg

gel, amelynek utolsószavait 1798-banírta le aszerző.Casanova örököse, Carlo Angio-

lini, adta el a kéziratot a Brockhaus vállalat alapítójának — a kért 2000 helyett —

200 tallérért s az emlékiratok azóta számtalan kiadásban láttak nyomdafestéket,

a valóságos és az irodalmi kalandok kedvelőinek nagy örömére. Az eltelt 162 év

alatt azonban két szerkesztőn, a német Schützern és a francia Laforgue-on kívül

senki sem látta az eredeti kéziratokat, amelyeket holmi — állítólag — erkölcsi

szempontokból zár alatt tartottak, kezdetben a Brockhaus-ház szekrényeiben,

az első világháború óta pedig banktrezorokban. A második világháború kis-

híján elpusztította Casanova emlékiratait, amelyeket — miután Brockhaus emig

rált Lipcséből —• egy nagy ládában szállítottak a vállalat új székhelyére, Wies-

badenba, s ez év február 23-án bocsátották néhány szakértő, közöttük Herman

Kesten rendelkezésére. Kesten könyvet is írt Casanováról és Rómából repült

Németországba. J. Rives Childs Nizzából érkezett Wiesbadenba. A harmadik

szakértő Thilo Koch volt, s az itt említett tényeket a Die Zeit-hői, az ő cikkéből

idézzük. Az emlékiratokat Jacques Casanova de Seingalt Vénitien: Histoire de

ma vie címen, francia nyelven, 12 kötetben jelentetik meg. A másolás, kommen

tálás és összehasonlítás hatalmas munkáját Hübscher és felesége végzik. Az előké

szítés során derült ki, hogy az eddig megjelent (7asímom-emlékiratok nem sokban

térnek el az eredetitől, s ha el is térnek — a várakozások ellenére — sem csök

kentik a szerző erkölcsi tekintélyét. Casanova szövege keményebb, reálisabb, egy

szerűbb, hitelesebb és tisztább, mint az átdolgozott kiadásoké. A szerelmi kicsa-

pongások leírása, sokhelyütt, nem Casanova tollából ered, a másolók csempészték

a szövegbe, akik a nagy velencei kalador élményeitől fölhevülve egy lépéssel to

vább mentek."

.....................................Casanova állítólagos háza Velencében

A Nők Lapjának 1962-es évfolyamában ismét felbukkant a tabáni „legenda"^

amint azt öreg Sztankő Juszti néni dédanyjától (?) hiteles emlékként örökölte.

Ebből is látható, hogy Held Albert kegyes „csalása" félszázadon keresztül fog

lalkoztatta írók és hírlapírók, sőt még ma is élő személyek fantáziáját.

Ha azoNban semmiféle kiadásból, vagy még kiadatlan kéziratból nem derülne

ki Casanova magyarországi, illetve budai tartózkodásának nyoma, akkor

az egész történeteta legendák világába kell utalnu nk.

Az Állami Könyvterjesztő Vállalat Tájékoztató a megjelenő könyvekről c

havi beszámolójának 1965. évi novemberi számában olvastuk a következő, a

Hídban közölt bejelentést igazolni látszó irodalmi hírecskét ,,az olasz Mondadori

kiadó először jelenteti meg Casanova emlékiratának hiteles szövegét, Ebből ki

tetszik, hogy azok az enyhén szólva pikáns részletek, amelyek Casanova hírnevét

legendássá tették, hamisítványok és Jean Lafargue, az emlékiratok első közzétevő

jének tollából eredtek."

A szemleívek javítása közben, 1965. december elején jutott el hozzám a

„Dőlt vitorla", Illyés Gyula tokaji aszúvá érett költészetének legújabb termé

se. A könyv Egy költő emlékére c. shakespeare-i fogantatású szonettje így hangzik:

„Casanova": — oh, hűség mintaképe, te,

hajszoltan, egyre jobb rejtekre vágyva,

mit mentve bújtál annyi szörnyű ágyba?

Szűz hó, mért lettél szurok fekete?

Mért kutattad — vállalva eleve

átkot, bukást — hogy hol a szív határa?

Nagy űrnek voltál elszánt csillagásza.

„Végére járok!" — mondtad — „ha bele

döglök is!" Meglett! Göcögött a gyáva,

rajtad, Ikarusz, hogy nem óceánba,

szennybe hulltál!

De hogy mivégre gyötrődsz

s hogy meddig vitt föl szomjad tisztasága,

tudta valaki — tudva, mi az erkölcs —

legalább percnyi társaid, a nők közt?

..............Mindmáig regények,színarabok,musical-ek főszereplője

C. János Jakab (de Seingalt), hires olasz kalandor, szül. Velencében 1725 ápr. 2., megh. Duxban 1798 jun. 4. Előbb jogtudományokkal foglalkozott, majd papi pályára lépett. Kiváló műveltsége, előkelő megjelenése révén csakhamar bejutott az elsőrangu velencei körökbe; szerelmi kalandjai miatt azonban nemsokára börtönbe került, a szemináriumból pedig kiutasították. Ekkor elhagyta Velencét, előbb Nápolyba, majd Rómába ment; Rómában Aquaviva biboros álláshoz juttatta, melyet azonban kicsapongásai miatt csakhamar elvesztett. Innen kezdve rendkivül kalandor életet élt. Velence hadi szolgálatába állott s 1743. Konstantinápolyba, majd csapatához Korfuba vitorlázott. Feslett életmódja következtében innen is távoznia kellett és Velencébe tért vissza, hol előbb a Szt. Sámuel-szinházban mint hegedüjátszó, majd mint csodadoktor élt. Kényes természetü szerelmi kalandjai ujból olyan helyzetbe juttatták, hogy kénytelen volt Velencét elhagyni. Ekkor a játékban keresett szerencsét és Párisba ment, innen pedig ujból Velencébe, ahol kalandjai miatt 1755. az ólomkamarákba zárták. Börtönéből 15 hónap mulva csellel kiszabadult és másodizben Párisba ment, ahol ujból rendkivül feslett életet élt. Ennek dacára az előkelő társaságokban is megfordult és fényes szerepet játszott: érintkezésbe lépett a kiváló államférfiakkal, irókkal, művészekkel, de különösen a nők előtt állott nagy kegyben. Párisban szerencsés pénzügyi és bűvészeti sikerei révén nagy vagyonra tévén szert, utazásokat tett Németországban, Svájcban, Olaszországban (itt a pápa aranysarkantyus lovaggá avatta) és Angliában. Berlinben Nagy Frigyessel volt találkozója, aki őt a kadét-intézet kormányzójává akarta tenni, de ezt C. nem fogadta el. Innen Pétervárra ment, ahol Katalin cárnő kihallgatáson fogadta. Onnan Varsóba utazott, melyet azonban Branicki kamarással vivott párbaja miatt elhagyni kényszerült és Drezdán és Prágán keresztül Bécsbe, majd ismét Párisba tért vissza. Könnyelmü, frivol kalandjai eközben oly rossz hirbe hozták, hogy majdnem mindenünnen kitiltották és igy 1767 óta Párisban sem volt maradása. Madridba ment tehát, de itt sem járt különben. Noha később megengedték neki a Velencében való tartózkodást, mégis leginkább Párisban élt és itt a Dux-ból (Csehország) való Waldstein gróffal ismerkedett meg, ki őt könyvtárosává nevezte ki. Ettől kezdve C. élete végéig Dux-ban élt.

Casanova magyar vonatkozásairól bővebbet ITT