A sokfelé elbújt akácoskertű tabáni kiskocsmák többnyire egyszerű borozók voltak, amelyeknek különös, meghitt és varázslatos hangulata messzeföldről ide vonzotta a költőket, teátristákat, írókat, festőket. A Tabán orszgszerte ismert korcsmái, vendéglői a "Három 7-es", az "Avar", az "Albecker", amelynek árnyas fái alatt gyakran üldögélt a város szerte Mesterként titulált Újházi Ede, a Nemzeti Színház legendás színművésze is. Aztán itt működött a "Kis balta", a "Rudas", a "Major" vendéglő a "Mély pincéhez",az operettben is megénekelt "Régi nyár", valamint a Bagyik vendéglő.
Az új Békeffy-Lajtai operettben 1928-ban Honthy egy nagy primadonnát játszott, akiről senki nem hiszi el, hogy férjhez menendő lánya van. A nagy színésznő egyelőre távol akarja tartani lányától a férfiakat, mert annak idején ő is éppen 18 éves korában csalódott egy férfiban, és ezt azóta sem tudta kiheverni. Mit tesz a véletlen, ez a férfiú most újból előbukkan a múlt homályából, méghozzá a fia társaságában... A többi voltaképpen igazán kitalálható, ámbár azért némi bonyodalom közbejön. A nagy primadonna magába bolondítja a régi udvarló fiát, de csak azért, hogy "átpasszolja" a lányának. Így aztán a harmadik felvonás végére semmi akadálya annak, hogy mindenki megtalálja a párját és a boldogságát.
Az új Békeffy-Lajtai operett, a Régi nyár már a főpróbán olyan sikert aratott, hogy az előadás végén a közönség felállva énekelte Honthyval a darab nagy slágerét:
Dérynének a szobra állt
volt egy nagy-nagy öreg faház,
S körülötte kis kocsma száz.
Fejbe szállt a könnyű ital,
S innen indult a nyári dal,
Míg Pestre vitt hajnalban az alagút,
Másnapra mindenki így kért randevút:
Legyen a Horváth kertben, Budán...
(Lajtai Lajos-Békeffi István: A régi nyár című operettből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése