Nevének első magyarországi említése elvész a XVIII. század homályában.
Annál élénkebben élhetett az akkori Magyarország és magyarság képe az ő emlé
kezetében, hiszen Memoire-jainak bizonysága szerint, gyakran fordult meg ma
gyarok, diplomaták és katonák, mágnások és kalandorok társaságában. Rend
kívül melegen emlékezik vissza Mária Teréziának arra a (talán testőr) kapitányára,
akinek Henriétte-t köszönhette. Azonban csalódottan írta, hogy a királynő
virágkorában a szenteskedés odáig fajult, hogy „azokat a szerencsétleneket, akik
bájaikkal és szerelmeskedésükkel üzérkednek — a történelmi Magyarország vég
várába — Temesvárra kell küldeni". Bécsi kalandjai során beszámolt arról, hogy
egy milánói táncosnő lakásán megismerkedett Erdődy Kristóffal és Kinsley her
ceggel. Bécsből már csak egy ugrás Pozsony, ahová 1783-ban el is jutott: „Vais
báró néhány szép kisasszony társaságában kirándulásra hívott Pozsonyba".
Az újabb kutatások fényénél már nemcsak Henriette kapitányáról és a
pozsonyi esetről tudunk, hanem állítólagos „huzamosabb magyarországi tartóz
kodásáról" is. Held Albert budapesti hírlapíró buzgólkodásának köszönhető, aki
„kinyomozta" és 1913-ban a Pesti Hírlap közzétette „Casanova Magyar
országon" c. cikkében a magyarországi tartózkodás addig ismeretlen részleteit.
Forrásaink alapján állítólagos első fordítójának, Zech József Waldemarnak
kilétéről sem tudunk bővebb felvilágosítással szolgálni (biobibliográfiáink nem
ismerik!),sem a „fordítás"-ról, melynek semmiféle könyvészetben vagy
levéltárban nincsen nyoma. Kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy a nevezetes
cikk írója által ismertetett első magyarországi Casanova-k.önyv csak misztifikáció,
kegyes irodalmicsalás, amilyenre mind a külföldi, mind a hazai irodalomban
számos példa kínákozik.
..........................................Az ifjú Casanova
Ezt a gyanúnkat igazolja az is, hogy az újságcikk szerzője egyhelyütt azt
írja „adataimat részint Zech művéből, részint saját jegyzeteimből merítettem".
Ennek a legendás magyar nyelvű Casanova-fordításnak a részletes bemutatása,
mint korai adat tarthatna érdeklődésünkre számot, mert ha valóban létezett,
abban az esetben az első magyar nyelvű Casanova-mű a nemzetközi fordítások
sorrendjében az igen imponáló 15. számú helyen szerepelne!
A magyarországi tartózkodás kérdését tehát csak akkor lehet tisztázni, ha
a Memoire-ok. szövege teljes egészében már megjelent.
Tóth Béla, a Magyar Anekdotakincs gyűjtője, írta az első Casanovával szóló
magyar elbeszélést, A dogaressá-t. 1913-ban A boldogasszony dervise gyűjtemény
hangulatos miniatűr novella-remeke ez: az írót, aki betegen fekszik velencei szo
bájában, szépapja meglátogatja és visszavarázsolja a múltba. Felöltözteti kora
beli ruhába, haját csigába csavartatja, bajszát lenyíratja, és gondolán viszi Marco
Pesaro báljára. A társaságban a bemutatások során eléjük toppan Casanova..
Később megjelenik a doge is, ragyogó ifjú feleségével. A társaság két részre
oszlik: Casanova a dogaressával a kártyaszobában próbál szerencsét, de amint
egy óvatlan pillanatban a szépasszony vállát megcsókolja, kitör a botrány —-
„kint, szűk, sötét csatornák vizén egy gondola csúszott, orrán, a bárd mögött a
kis vörös lámpa, a tizek tanácsának jele. Ezt is láttam, és azt is, hogy az ólom
födelek alatt becsapódott az ajtó"
A Hét közölte 1913 májusában Kárpáti Aurél Jacopo meséje c. elbeszélését
— mintegy a Pesti Hírlapban megjelent Casanova Magyarországon cikk költői-
metamorfózisát a velencei börtönből éppen kiszabadult Casanováról. A ke
retes elbeszélés hőse Budára érkezik, hogy köszvényét gyógyítsa. A szerb kocs
máros lányát azonnal szerelmi lángra lobbantja — este egy budai kastélyban
meglátogatja régen elhagyott szerelmesét —, másnap a kocsmároslányt akarja
megszöktetni, de annak vőlegénye útközben feltartóztatja őket és a lovagot
összeszurkálja —• „felgyógyulása után Jacopo sietve elhagyja Budát és később,
memoárjaiban meg sem emlékezett a szép Kostjics Száváról". Az elbeszélő'
ábrázolás mellett magyar költőt, Hangay Sándort is megihletett a Casanova énekel
(1914) c. költeményben.
Az első világháborútól kezdve fokozottabban foglalkoztatta íróink fantáziá
ját Casanova alakja: Krúdy Gyula frazeológiájában szerepelt talán a leggyakrab
ban a casanovai motívum. Amikor színpompás regénye, A vörös postakocsi meg
jelent, Ady Endre lelkesen fogadta a Nyugatban: „Krúdy eldalolta tegnapi ifjú
ságának boszorkányos muzsikájú dalát. A vörös kocsi nemcsak a tegnapnak, a pest
budai bizarrságnak, s az emlékezésnek szimbóluma, de a Krúdy-regény — ha.
ugyan regény — nagy társadalomtalanságáé. Azokról és úgy, akikről és ahogyan
Krúdy ír, csak az írhat, akinek társadalmi rangja tisztázatlan, s állandóan a najri-
díjas és az Úristen között libegő. Csak ez látja meg és kedveli a társadalom leg
hívebb reprezentálóit, azokat tudniilik, akik a társadalmon kívül bitangolnak.
De könnyes, drága, gyönyörű könyv ez mégis, úgy, ahogy írta, fölséges versvallo
más arról, miként teszik az álmok passzívvá a mai Casanovát".
1934 januárjának elején Berényi János a Budai Naplöh&n Az eltűnő Tabán
hajdani lovagja címmel arra a kérdésre, hogy Casanova járt-e Budán, határozott
igennel felel, mert mint a leghangsúlyozottabban állította, Casanova emlékiratai-
nak addig ismeretlen példányát nemcsak látta, hanem olvasta is: „eredeti nyel
ven és terjedelemben olvastam ezt a művet és ebben írja le, hogy a Rácz Fürdő
közvetlen közelében lakott". A budai Casanova c. cikkében Vén budai Hárombék
Effendi álnév alatt Bevilaqua Borsodi Béla összefoglalta a kérdéssel kapcsolatos
tudnivalókat és megállapította, hogy Casanova „nem járt a Tabánban és mégis
bele fog kerülni Budapest város költészeti bibliográfiájába, doktori disszertáció^
kat írnak majd a tabáni Casanova mende-mondáról"
A „legenda"-vita már leszűrve jelentkezett Rexa Dezsőnek még abban az évben
(1933) kiadott Tabán monográfiájában: „a régi időben egy valaki lett volna csak,
akiről sok szó esett volna e könyvben, ha. . ." Ez a „valaki" Casanova, a „ha"
Egyébként még ugyanabban az évben a Révainál jelent meg a magyar irodalom
legérdekesebb Casanováról szóló alkotása, Márai Sándor regénye,
a Vendégjáték Bolzanóban*
A könyvnek óriási sikere volt: három év alatt öt kiadása és az elismerő bírálatok-
légiója, de külföldön is derekasan megállta a helyét.
Igen jó szolgálatot tett Casanova megismertetése terén Szerb Antal, az író
és a fordító. A tíz magyar nyelvű világirodalomtörténet közöl egyedül ő tár
gyalta komolyan Casanova írói működését.
(Babits Mihály európai irodalom története még említésre sem tartja méltónak!)
Saint-Simon-é mellett a leghíresebb emlékiratként tiszteli, pedig a mű
„hősét" erős kritikával nézi, amikor megállapítja, hogy Choderlos de Laclos
kényes és művészi igényű nőcsábítója Casanovának igen kevés kalandját
vállalta volna. Casanova sikereinek óriási többsége
„könnyű nő", ... „de — fejtegeti tovább — emlékirata sokkal több, mint köny-
nyű és érdekfeszítő szerelmi kalandok sorozata. Hatalmas terjedelmű könyve
a boldog XVIII. századnak, az ancien régime édes életének legsokoldalúbb, leg-
plasztikusabb emléke".
Szerb Antalnak a Casanova-kultusz szolgálatában kifejtett munkásságához hozzátartozik még, hogy 1943-ban Pongrácz Alajos társaságában magyarra fordítja Giovanni Commiso könyvét, a Velencei kémek-et
(Agenti seyretti Veneziani neV 700), a maestro kémkedéseiről írott tanúbizony
ságot, s művészi előszóval látta el ezt a szomorúan szép és igaz történeti könyvet,
melynek olvasása közben ott érezzük, mert benne lüktet, hogy „Európa histó
riájának szépsége és bánata sehol olyan közel nem jön a lélekhez, mint a Lagúnák
Városában". Egyébként Szerb Antal fordította Joachim von Kürenberg Tündöklő
asszony történelmi regény-korrajzát is (magyarul 1942-ben), s az izgalmas riport
regény „Casanova Duxban" c. fejezetét.
Az Élet és Irodalom. 1958-ban a következő hírt röpítette szét: „Casanova em-
lékiratának teljes, cenzurázatlan kötetét a wiesbadeni Brockhaus kiadó a közel
jövőben akarja kiadni. Ez lenne a 160 évvel ezelőtt írt kézirat első, teljes kiadása".
(Paris) megjelent Le crépuscule néo-classique Thomas Hofe c, a híres skót szár
mazású amsterdami régiségkereskedőről (1769—1831) késztilt jólsikerült portré
jában, Casanovának a üope-házzal való„üzleti" összeköttetéseit világította meg:
különösen a „cég" hollandiai filiáléjával tartott fenn titkos, sőt kabalisztikus,
de mégis jó kapcsolatot.
A Memoire-ok eleddig legutolsó kiadása 1960-ban jelent meg a Gondolat
Kiadónál Kolozsvári Grandpierre Emil válogatásában és fordításában, mint az
Aurora sorozat 15. kötete. A fordító a könyv elején levő tanulmányban mind
arról tájékoztat, amit ma tudni kell Casanováról: „az irodalom egész élete folya
mán foglalkoztatta Casanovát. Emlékiratai igen széles körű műveltségről s állandó
irodalmi érdeklődésről tanúskodnak, bár gyakorló íróvá csak öregkorára lesz,
keserű duxi magányában
A válogató a következő fejezetekre osztotta a memoárt: Eletem rövid története
— Párizsban — Bécsben —Velencében — Párizsban — Genfben – Rómában
— Londonban —• Berlinben-Pétervárott és Moszkvában.
1960 augusztusában a vajdasági Híd c. szépirodalmi és kritikai folyóiratban
került nyilvánosságra Az erkölcsös Casanova beszámoló a Memoire-ók teljes (?)
párizsi kiadásáról. Az érdekes jelentést részletesen bemutatjuk: „F. A. Brockhaus,
wiesbadeni és a Librairie Plön párizsi könyvkiadó vállalatok márciusban, közös,
kiadásban jelentették meg Casanova emlékiratainak első két kötetét, amelynek a
címe alatt a következő, eddig hiányzó szöveg áll: Edition integrale — teljes ki
adás. Avilágirodalom egyikjellegzetes önvallomása jelenik megtehát hiteles szöveg
gel, amelynek utolsószavait 1798-banírta le aszerző.Casanova örököse, Carlo Angio-
lini, adta el a kéziratot a Brockhaus vállalat alapítójának — a kért 2000 helyett —
200 tallérért s az emlékiratok azóta számtalan kiadásban láttak nyomdafestéket,
a valóságos és az irodalmi kalandok kedvelőinek nagy örömére. Az eltelt 162 év
alatt azonban két szerkesztőn, a német Schützern és a francia Laforgue-on kívül
senki sem látta az eredeti kéziratokat, amelyeket holmi — állítólag — erkölcsi
szempontokból zár alatt tartottak, kezdetben a Brockhaus-ház szekrényeiben,
az első világháború óta pedig banktrezorokban. A második világháború kis-
híján elpusztította Casanova emlékiratait, amelyeket — miután Brockhaus emig
rált Lipcséből —• egy nagy ládában szállítottak a vállalat új székhelyére, Wies-
badenba, s ez év február 23-án bocsátották néhány szakértő, közöttük Herman
Kesten rendelkezésére. Kesten könyvet is írt Casanováról és Rómából repült
Németországba. J. Rives Childs Nizzából érkezett Wiesbadenba. A harmadik
szakértő Thilo Koch volt, s az itt említett tényeket a Die Zeit-hői, az ő cikkéből
idézzük. Az emlékiratokat Jacques Casanova de Seingalt Vénitien: Histoire de
ma vie címen, francia nyelven, 12 kötetben jelentetik meg. A másolás, kommen
tálás és összehasonlítás hatalmas munkáját Hübscher és felesége végzik. Az előké
szítés során derült ki, hogy az eddig megjelent (7asímom-emlékiratok nem sokban
térnek el az eredetitől, s ha el is térnek — a várakozások ellenére — sem csök
kentik a szerző erkölcsi tekintélyét. Casanova szövege keményebb, reálisabb, egy
szerűbb, hitelesebb és tisztább, mint az átdolgozott kiadásoké. A szerelmi kicsa-
pongások leírása, sokhelyütt, nem Casanova tollából ered, a másolók csempészték
a szövegbe, akik a nagy velencei kalador élményeitől fölhevülve egy lépéssel to
vább mentek."
.....................................Casanova állítólagos háza VelencébenA Nők Lapjának 1962-es évfolyamában ismét felbukkant a tabáni „legenda"^
amint azt öreg Sztankő Juszti néni dédanyjától (?) hiteles emlékként örökölte.
Ebből is látható, hogy Held Albert kegyes „csalása" félszázadon keresztül fog
lalkoztatta írók és hírlapírók, sőt még ma is élő személyek fantáziáját.
Ha azoNban semmiféle kiadásból, vagy még kiadatlan kéziratból nem derülne
ki Casanova magyarországi, illetve budai tartózkodásának nyoma, akkor
az egész történeteta legendák világába kell utalnu nk.
Az Állami Könyvterjesztő Vállalat Tájékoztató a megjelenő könyvekről c
Hídban közölt bejelentést igazolni látszó irodalmi hírecskét ,,az olasz Mondadori
kiadó először jelenteti meg Casanova emlékiratának hiteles szövegét, Ebből ki
tetszik, hogy azok az enyhén szólva pikáns részletek, amelyek Casanova hírnevét
legendássá tették, hamisítványok és Jean Lafargue, az emlékiratok első közzétevő
jének tollából eredtek."
A szemleívek javítása közben, 1965. december elején jutott el hozzám a
„Dőlt vitorla", Illyés Gyula tokaji aszúvá érett költészetének legújabb termé
se. A könyv Egy költő emlékére c. shakespeare-i fogantatású szonettje így hangzik:
„Casanova": — oh, hűség mintaképe, te,
hajszoltan, egyre jobb rejtekre vágyva,
mit mentve bújtál annyi szörnyű ágyba?
Szűz hó, mért lettél szurok fekete?
Mért kutattad — vállalva eleve
átkot, bukást — hogy hol a szív határa?
Nagy űrnek voltál elszánt csillagásza.
„Végére járok!" — mondtad — „ha bele
döglök is!" Meglett! Göcögött a gyáva,
rajtad, Ikarusz, hogy nem óceánba,
szennybe hulltál!
De hogy mivégre gyötrődsz
s hogy meddig vitt föl szomjad tisztasága,
tudta valaki — tudva, mi az erkölcs —
legalább percnyi társaid, a nők közt?
..............Mindmáig regények,színarabok,musical-ek főszereplője
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése