1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2012. március 7., szerda

TABÁN TÉRKÉPE 1890 KÖRÜL

Még nem kezdődött el az Erzsébet híd építése, a kis tabáni házak még felkúsznak a Gellérthegy oldalán és a Döbrentei utca a Rudas fürdőig tart.

2012. március 6., kedd

SALY NOÉMI : A BUDAPESTI KÁVÉHÁZAK TÖRTÉNETE




A kávéházi írás és olvasás a mûfajokra is hat. Az irodalmi mûvekben is szerepel a kávéház intézménye.Európában a kávéházi kultúra nagyon erõs, és szorosan összefonódik az irodalom bizonyos részével.





A kávé az iszlám közvetítésével a kora középkorban kerül Európába. A 14-15. században már kávéház is létezett Mekkában, bár bizonyos szultánok teológusaik tanácsára szigorúan tiltották (mivel a kávézás szorosan összefonódott a dohányzással és a kábítószer-fogyasztással). Elõször a Földközi-tengeri kereskedelem útjain került be Európába: elsõ nyomai füstös kikötõi lebujok Velencében, Marseillase-ben (délrõl jövõ kávéházi kultúra). Amikor Amszterdamba tevõdnek át a kereskedelmi útvonalak, az északról jövõ kávéházi kultúra válik meghatározóvá. A kávé nagyon drága, csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak, akik elkezdenek otthonaikban kávézni. A kétféle kávézási szokás elkezd közelíteni egymáshoz, majd a hajdani monarchia területén találkoznak. A török idõkben a magyarok nem kávéztak (a magyar ember bort iszik; a kávé török ital, az ellenség itala), de már elkezdenek. Legelsõ megjelenése a kávé szónak Zrínyi Szigeti veszedelmében található







Hadik kávéház




HADIK kávéház terasza






. Az 1600-as évek végén a magyar diákok nyugat-európai egyetemekre mennek tanulni (peregrináció), Hollandiába, Németországba, ahol kávéházba járnak. A hollandok ellopják a kávécserjét, majd gyarmataikon (Indonézia, Ceylon) termesztik, így viszonylag olcsó lesz. A kereskedelem továbbra is délkeletrõl hozza a kávét (bosnyákok, dalmátok). A török, arab, olasz készítésmód honosodik meg Magyarországon (erõs kávé). Északnyugat-Európában már kezdenek kávéházak nyílni, amelyek nagyon elegánsak; délen maradnak a lebujok.


Az elsõ ismert pesti kávés a rác Blasius, akinek déli típusú kávéháza volt. Az 1720-as években a városi tanács határozatot hozott, hogy a három kávés egyezzen meg az árakról, miután a harmadikat bepanaszolták, hogy rontja az áraikat (a kávés céh csírája). Az 1880-as évektõl széles polgári közönség tartotta el a kávéházakat, az meg a mûvészeket. 1848-ban Fillinger János, Fillinger apó volt már a Pilvax tulajdonosa, de meghagyta a Pilvax nevet. Világos után õt magát, de vendégeit is állandóan zaklatják a hatóságok, ezért kénytelen eladni kávéházát. Késõbb a „sasvadászok” menekülését is õ segítette Sebestyén téri kávéházán keresztül.

A kávéházak nagyon szépek voltak, nagy márványasztalokkal (nem lehet velük verekedni, jól tisztíthatók, idõtállóak, kényelmesen kiteregethetõk rajtuk a nádkeretes újságok, amik mellett még a kávézás kellékei is jól elfértek). 4-6-8 személyes asztaltársaságokra voltak kitalálva, hogy csoportosan térjenek be az emberek, és minél tovább ott is maradjanak (beszélgessenek, eszmét cseréljenek, és közben fogyasszanak). Nagyon kényelmes tonett székek voltak. Lehetett kártyázni, dominózni, sakkozni és biliárdozni. A kávéház második otthon volt. A polgári demokrácia egyik legfontosabb, legalapvetõbb intézménye, mely a hatalom által teljesen ellenõrizhetetlen. Ezért a kommunisták azonnal radikálisan bezáratták õket (120-nál is többet), és föloszlatták az asztaltársaságokat.

A török hódoltság után 2000 állandó lakos volt Pesten. Pest fellendül, amikor Lipót császár engedélyez évi négy országos vásárt, amik számára Pest nagyon kedvezõ fekvésû, évente négyszer 30000 kereskedõ érkezik Pestre. Nagyon rosszak voltak a lakásviszonyok (fûteni, világítani kell, ami drága és büdös), a kávéházban viszont jó lenni, ami tágas, szép, meleg és világos. A mûvészek itt érintkeztek a polgársággal, akik így megismerték és segítették õket (írók és az olvasóközönség vegyülése). Az 1850-es években körübelül 40 kávéház volt. Késõbb bárki szabadon nyithatott kávéházat, zsidók is. 80 %-ban az õ kezükbe kerül a kávés szakma, ami óriási föllendüléshez vezet.1896-ban a millenniumi kiállítás miatt 596 kávéház található a címjegyzékben (van, ami a tulajdonos és a kávéház címén is szerepel). Ez a szám késõbb visszaesik, a II. világháborúig 350 volt. Az alapszolgáltatás mindegyikben megvolt, ezen túl pedig egyéni jellegzetességeik is voltak. Soha nem kizárólagos, kirekesztõ, zárt a vendégközönség.

Irodalmi és mûvészkávéházak: New York – nagyon sokféle emberek találkozási pontja, az újságírók hírbörzéje; a Balaton politikai kávéház, Krúdy, Ambrus, Herczeg Ferenc járt ide, a tulajdonos Tihanyi Lajos nevû süketnéma festõmûvész fia Krúdy jó barátja; a Barossba járt Mikszáth, a Pesti Hírlap újságírói, egy bölcsészhorda (Kosztolányi, Csáth, Babits, Somlyó Zoltán, Karinthy), és a Thália Társaság ( Kós Károly, Lukács György, Gulácsy Lajos, Márffy Ödön, Hevesi Sándor). A Royalba járt a magyar pszichoanalitikus iskola élcsapata, Ferenczi Sándor. Itt õk ihlették Krúdy Álmoskönyvét. A kávéházak közelében mindig van valami fontos kulturális intézmény (egyetem, könyvtár, múzeum, nyomda, kiadó stb.). A kávéház lelke a kávés.






Forrás::fajlblog.com