1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2009. május 21., csütörtök

TABÁNI TÖRÖK FÜRDŐK

A törökök sokat és szívesen fürdenek, s adnak is erre” – összegezte budai ta-pasztalatait Melchior Besolt a 16. század végén.1 Valóban, a hódítók az új tartomány-ban fürdõk tucatjait használták, s ezek jelentõs részét – erre a pénzt nem kímélve – újonnan építették. Talán maguk sem gondolták, hogy éppen ezek a fürdõk lesznek a török kor leg­idõtállóbb emlékei: a mecseteknek, karavánszerájoknak nyoma is alig maradt, a fürdõk közül jó néhány máig is áll.

Török fürdő a középkori Budán
A törököket nemcsak a kedvtelés sarkallta fürdõépítésre, hanem például a jó cseleke-detek iránti igény is. A magyar szakirodalomban ugyan elterjedt, hogy a fürdés a val-lásgyakorlat része, ám ez nem egészen helyes megfogalmazás. Az iszlám csak az imádkozás elõtti tisztálkodást írja elõ, ezt azonban a dzsámik és a mecsetek udvarában elhelyezett csorgókutaknál oldották meg (sivatagban akár a homok is megtette), ez tehát nem indokolja az építkezéseket. Fontos volt viszont a muszlim hívõk közösségének szolgálata, amely vallási szempontból kegyes cselekedetnek (szeváb) számított. Aki e téren jeleskedett, méltán remélhette, hogy az utolsó ítéletkor majd a javára írják tettét. Másfelõl a jótékonykodás azonnali és gyakorlati haszonnal szolgált: öregbítette az alapító hírnevét. S minden bizonnyal közrejátszott egy harmadik szempont is. Bár a fürdõhasználat sokszor szinte ingyenes, vagy legalábbis nagyon olcsó volt, mégis bevételhez juttatta az alapítót, amelyet azután más kegyes alapítványok (vakuf) ellátására fordíthatott, például dzsámijának alkalmazottait fizethette belõle. A hódoltsági fürdõk többsége ilyen alapítványi intézmény, többszörösen is nyereséges vállalkozás lehetett. A fürdõalapítás annyira komoly ügynek számított, hogy a szultán beleegyezésére is szükség volt hozzá.
A törökök kétféle fürdõt ismertek, a gõz- és a termálfürdõt. Gõzfürdõ természetes úton nem jön létre, mindenképpen komoly építõmunkával kell kialakítani, hiszen egy silány épület nem fûthetõ ki kellõképpen. Ahol tehát róluk olvasunk, ott egészen biztosan jelentõs beruházással számolhatunk. A török forrásokban kizárólag hammám24 néven fordulnak elõ. A teljesen kiépített fürdõ öltözõterembõl (dzsámekán), átmeneti helyiségbõl (szogukluk) és forró fürdõterembõl (harara) állt. Ez utóbbinak a közepét azonban nem medence, hanem egy nagy márványlap, a „köldökkõ” (göbektasi) foglalta el, amely masszírozásra szolgált. A fal mentén kis mosdómedencék (kurna) sorakoztak, ezekbõl locsolgatták felhevült tagjaikat a vendégek. Nagyobb épületek esetében a fürdõterem mellett kisebb kamrák (halvet) is nyíltak. A fürdõtértõl elválasztva állt a víztartály és a fûtõkemence (külhán), ahonnan a forró levegõ a padló alatt elhelyezkedõ fûtõrendszerbe áramlott.




Maszírozás egy török közfürdőben

A hammámnak volt egy sajátos, házi változata is, amelyet „kályhás” gõzfürdõnek (szoba hammámi) neveztek. Ezeket a középkori kõházakban alakították ki, minden bizonnyal egy kisebb szobában elhelyezett kályha és egy dézsa segítségével. A hódoltságban Evlia Cselebi szerint százszámra készültek ilyenek, s nagy konkurenciát jelentettek a közfürdõkkel szemben.
A fürdõk másik nagy csoportját a termálfürdõk képezik, amelyek kaplidzsa, ilidzsa, germáb vagy szidzsak szu néven bukkannak fel a forrásokban. (A kifejezések – a kaplidzsa kivételével – a víz hõfokára utalnak.) E szavakat azonban egyaránt használják a természetesen feltörõ, foglalatlan hõforrásokra, a csak kerített, nyitott fürdõhelyekre (strandokra) és a komoly munkával kiépített, „klasszikus” török fürdõkre is.
Amennyiben egy termálforrás fölé fürdõt emeltek, az szerkezeti szempontból nagyon hasonlított a hammámokhoz, azzal a különbséggel, hogy nem volt szükség fûtõrendszerre, a fürdõterem közepét pedig medence foglalta el.
A hódoltság viszonylag sok termálfürdõvel dicsekedhetett. Budán négy kiépített , s jó néhány kiépítetlen hévíz várta a fürdõzõket.
A fürdõket a két nem természetesen csak külön látogathatta. Ezt vagy úgy oldották meg, hogy a látogatási idõket osztották be, vagy pedig rögtön két egymáshoz tapadó intézményt, ún. ikerfürdõt (csiftehammám) építettek. Ebbõl a típusból akadt néhány a hódoltságban is (Pesten, Fehérváron, Pécsen).
A fürdõ életét a fürdõs (hammámdzsi, hammámí) irányította, aki tulajdonképpen egy vállalkozó volt. Õ tartozott elszámolni a kiadásokkal és a bevételekkel az intézmény tulajdonosa felé. A budai állami fürdõt például három évig a budai dzsebedzsik kethüdája, azaz a vértkészítõk parancsnokhelyettese üzemeltette. Õt egy budai polgár, majd egy gránátos követte. A vendégek masszírozása, szõrtelenítése (mely az iszlám szabályai szerint kötelezõ) a dellákok feladata volt. Rajtuk múlott, hogy a vendégek mennyire érezték magukat kellemesen, nem csoda, hogy a leírásokban õket dicsérik leginkább.
1663-ban írja Evlia Cselebi,a jeles utazó: „A fürdõzõk lelkét megnyugtató gõzfürdõk dicsérete. A középsõ várban [Orta hiszár] egy kicsiny gõzfürdõn kívül másik nincs. Vizét a Dunából hordják fel vízhordó lovakkal. Ám ennek az említett gõzfürdõnek vize és levegõje kellemetes, a masszõrök és a fürdõszolgák pedig elbûvölõek.”


Eunuch maszíroz a hárem fürdőjében

„A Tabánban van a Termálfürdõ negyed, [...] és összesen három forró vizes termálfürdõ van itt. Az egyik a Tabán hévize, a másik a Zöldoszlopos termálfürdõ, a harmadik pedig ennek a város[rész]nek a délkeleti oldalán, a Duna partján, a Gürz Iliász hegy lábánál található nyitott tetejû [üsztü acsik] hévíz.”
„A tabáni városrész elõtt, Gürz Iliász sziklájának tövében, szinte a Duna partján levõ Nyitott fürdõ [Acsik ilidzsa] leírása: A bosnyákok feletti nyitott fürdõnek is mondják. Minden király épített e hévíz fölé kupolát és számos boltívet emeltek, de amikor készen lettek, mindegyik a földre roskadt. Ebbõl az okból jelenleg nyitott hévíz”.
„Méltóságos Baba Muhtár sejh: Ez a próféta családjának szegényei közül való szent a Zöldoszlopos termálfürdõ elõtt, egy fénnyel teli kupola alatt van elföldelve, [sírja] a budai harcosok zarándokhelye.”
„Buda alsó nagy városa: [...] összesen egyetlen gõzfürdõje van, Tojgun pasáé, de ez szép. Ám ennek a városnak gõzfürdõre nincs szüksége, mivel sok a termálfürdõ.”
„A pasa palotája [...] gõzfürdõvel ellátott, kertes palota.”


Rudas fürdő a reformkorban

„A Zöldoszlopos [jesil direkli] hévíz leírása: A Tabán [kül]városában, a Duna folyó partján, nyolc magas boltív felett, melyek a Kiszrá [palotájának] boltozatát idézik fel, tökéletesen kerek, hatalmas kupola van, amelyet aljától a csúcsáig rubintszínû vörös cserép borít. Alatta egy kör alakú tóhoz hasonlatos kerek medence van, akkora, hogy a hánefíta vallási iskola [követõi] bõven [elférnek alatta], nemcsak tízesével, hanem tizennégyesével is. Teljes kerülete éppen kétszáz láb [ajak], tiszta és piszoktól mentes kerek medence. Körben a medencébe levezetõ, széles, ötfokú lépcsõzet van, mindenki a termetének megfelelõ fokon mosakszik. A bölcsesség óceánjának búvárai a medence közepére vetik magukat, úsznak, minden szerelmes szeretõjével és tiszta kedvesével összeölelkezik, teljesen megtisztulván nevetnek, táncolnak, kedvüket töltik.
E nagy medence körül, a nyolc boltív alatt, nyolc darab hánefí84 mosdómedence van. Elbûvölõ, tiszta és szennytelen masszõrök is vannak ott, akik indigókék törölközõbe csavarják fehér testüket. A fülkékben [halvet] a fürdõzõk szolgálatára állnak, s kívánságuk szerint letisztítják õket. Ám ennek a hévíznek a vize mérsékelten meleg. Sõt, ha ezt a tiszta vizet lehûtöd és megiszod, sohasem lesz kénszagú. Ha egy olyan ember iszik belõle, akinek szemöldöke és szempillája kihullott, Isten parancsolatjából megtisztul, haja, szakálla és bajsza serkedni kezd. Lágy természetû, közepes hõfokú víz ez. Az öltözõterem fala kívülrõl négyszögletes, rajta egy zsindellyel fedett, nagyon széles és hatalmas kupola van, amely alá ezer muszlim harcos is befér. Mivel van egy zöld oszlopa, Zöldoszlopos fürdõnek nevezik.

A Tabán termálfürdõjének leírása: az említett Zöldoszlopos hévíz mellett, a tabáni városrész utcái között van egy ólommal fedett, nagy és jól mûködõ termálfürdõ [ilidzsa]. Vize közepesen meleg és nagyon kénes illatú. Az ékszerészek e forró vizet kancsószám viszik, tûz fölött felforralják, s aranyból készült tárgyakra öntik. Ettõl csillogó-villogó tiszta arany színük lesz, s tökéletes fényüket egy éven keresztül nem veszítik el. Kétszer felforralva a kések és a handzsárok aranyozott hüvelyére öntik, s ezek arany színe két éven át nem károsodik. Nekem, szegénynek volt az ujjamon egy ezüst gyûrû, amelynek smaragdjára Feríd cselebi stílusában vésték fel: A világutazó Evlia. A Tabán hévizébe ezzel a gyûrûvel [az ujjamon] léptem be, majd léptem ki. Színezüst gyûrûm tiszta arany színûre változott. Mielõtt Újvár ellen indultunk, Belgrádban teleltünk, gyûrûm arany színe [ez alatt az] egy év alatt semmit sem változott.
A Tabán hévizének ilyen jeles tulajdonságai vannak. Ebbe a hasznos forró vízbe reggel a férfiak, délelõttõl éjfélig pedig a nõk járnak, minthogy a városrész közepén van, medencéje nagy, számos fülkéje és nyolc mosdómedencéje van, s a gõzfürdõkhöz hasonló [építésû] termálfürdõ ez. Mindenki, aki törölközõjével és dörzsölõkendõjével belép, tisztán és szenny nélkül távozik, s egy fillért sem fizet. Ha nagy törölközõre, fürdõkesztyûre [kisze] vagy szappanra volna szüksége, egy akcsét fizet. A többi fürdõben is ez a szokás.
A tabáni fürdõ a nõknek különösen hasznos. Ha Isten rendelésébõl egy asszony nem esik teherbe és görcsei, fájdalmai vannak, azonnal ebbe a medencébe kell mennie, vizébõl innia kell, s Isten parancsa szerint azon nyomban könnyedén teherbe esik, s egy aranyos szíve-csücske [gyermeket] szül méhébõl. Számtalanszor kipróbált dolog ez.
Egy másik hasznos tanulság. Ha egy asszony náthás lesz, de nem tud tüsszenteni, s ebbõl a vízbõl cseppentenek az orrába, azonnal tüsszenteni fog.
Egy másik hasznos dolog. Ha valakinek az orrvérzése nem akar megszûnni, ebbõl a vízbõl az orrába cseppentenek úgy, hogy egészen az agyáig menjen, s a fenséges Isten parancsából orrvérzése eláll. De háromnál többször ne cseppentsenek, mert [e víz] teljesen megszárítja a vért az agyban.
Másik csodálatos tulajdonság. Ha e hévízbõl tesznek a búzalevesbe, olyan íze lesz, mintha ecetet tettek volna bele.
Egy másik különös tulajdonság. Ha egy fiatal leány állapotát nem ismerik, hogy szûz-e, vagy a szüzesség állapota eltávozván már megesett-e, ebbõl a hévízbõl cseppentsenek kétszer-háromszor az orrába. Ha valóban szûz volna, kétszer-háromszor jókedvûen tüsszent. Ha azonban már megesett, sohasem tüsszent, talán illedelmesen szellent. Különös megfigyelés.

A Rudas fürdő ma.................

Más tulajdonságok. Eme hévíz forráshelye alatt egy bizonyos fajta iszap gyûlik össze. Ha abból az iszapból anyáink és nõvéreink nõiességük helyére és ezüst testükre kennek, mindenféle szõrtelenítõszernél jobban tisztává teszi méhük kijáratának kapuját, s azon a helyen egyetlen szõrszálat sem hagy, így az alsó kapuk olyanok lesznek, mint a csillogó kristály. S mint a fülzsír, meleg és nedves lévén, képes arra, hogy örömet szerezzen a család urának és feleségének. Ilyen hasznos a Tabán hévize. Ebben a negyedben számos házban van hévíz. Ezek miatt a tabáni külváros lakossága boldog és elégedett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése