1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2009. október 30., péntek

IN MEMORIAM SCRAPBOOK

Egy réges-régi fotó alapján feleségem visszaemlékezése 20 éve halott szüleimre.

A scrapbook külön műfaj , bővebbet a "KKB azaz Klári keratív blogján"

HALOTTAK NAPJA



Tabáni ősz

Nézd ,a magas égen hogy futnak a felhők.
Vén platán ágát lengeti a szél.
Gallérom felhajtva járom a lépcsőt,
-az öreg Tabán a múltról regél-

Nagyapám is egykor itt
szaporázta lépteit talán.
Anyám is itt járt iskolába
a mult század hajnalán.
Itt lett felnőtt,párjára itt talált,
Megélt jót és még több rosszat,
háborút ,ostromot,döghalált,
-félve a sorstól,még mit hozhat-

A rőt avarban most én is itt járok.
Hallod? Egy hang hozzám beszél..
Lehulló levelek lejtenek táncot
Őseim sóhaját súgja a szél.

kassius


2009. október 27., kedd

KRÚDY GYULA: A KIS MÁRIA KACÉRSÁGAI



(Részlet a kisregényből)

Az ifjúság ellenben Budára tartott, még pedig abba a városrészbe, ahol esős napokon csak az ereszek alatt lehet járni, mintha az öreg hivatalnokoktól itt mindenki megtanulta volna a kakas-lépést, valamint az egyensúlyozás művészetét, amely ember emlékezet óta szokása az idősebb tisztviselői gárdának. Valóban ők járnak erre legtöbbet a kanyargós utcákon, ahol olyan némák a házikók, mintha itt mindenki hangtalanul szülné meg gyermekét, nesztelenül talpalná cipőjét, a boldogtalanok nem merészelnek hangosan siránkozni és a szerelmesek mindig csak egy falból kiálló, öreg kampós szegre irányítják szótlan tekintetüket, ahol már a nagymama is befejezte életét...


.............................................Húsvéti körmenet az Attila úton kb 1930

Ó, ti hamvadó szerda hangulatú, nagypéntekesen búskomoly utcácskák a Tabánban, ti voltaképpen a szemérmesen surranó szegénység utcái vagytok. A százesztendős, ódon kapuk lelkekre záródnak, amelyek soha sem mertek kinyílni, szú módjára őrlő öregség himbálgatja fejét az ablakfüggönyök mögött, hervadó asszony süvít keletlen hamu pogácsái felett és skroflis kislányuknak a családanyák különös altató éneket mondanak a hóbortos Krúdyról, aki a tabáni öregasszonyokat ugyan azzal az egy mesével vigasztalja: hosszú szeget kell verni a férfiak hátulsó fejébe, amikor azok alszanak, ameddig a hajzat eltakarja a fejbőrt, az életunt halottkémet reggel édes pálinkával vagy borral kell várni, a sírásóval jó előre megbeszélendő a dolog, hogy az "öreget" gyorsan eressze le a gödörbe, mielőtt észrevenné magát és akkor harmadnapon már jöhet három piros rózsával kezében a dalos elöljárósági írnok.

...................................A híres Bagyik-féle kisvendéglő kerthelyisége

Ó, ti boldogtalan kis budai kocsmák, ahol a Fliegende Blätter avult élceit mondogatják a piros orrú előkelőségek, miután éberlaszting cipős lábukat jól messzire elhúzzák arról a helyről, ahol kenyérsütéshez való kovászként erjedő, a főbűnöktől villámló szemű, az őrjöngésig csigázott vágyú negyven esztendős feleségeik lába a keszeg írnok lábával barátkozik a baklábú ivóasztal alatt, ó ti kis kocsma szobák, ahol harmonika sűrű füstön, emberpárán át keresi a füleket monoton hangjaival, hogy reggelre vagy egy hét múlva megvalósíthassa a nótában lévő jó tanácsot a sápadt szűzleány vagy a nagymájú menyecske, ó, ti kedves kocsma udvarok odaát a Tabánban, ahol filagóriát vagy ártatlan kertecskét épít a télen ujjival malmozó zauvirt az élet örömeit ócska hordók tartalmában keresgélő polgároknak, zöldléces virágállványok, amelyek a sváb csapos mocskos ujjai alatt növekednek, hogy később pihenőhellyel szolgáljanak egy szőke vagy barna női fejnek, amely elámult egy cigarettát sodorintó kézen vagy egy pomádés hajfrizurán, - ó, ti kis budai menedékhelyek a városi élet elől, ti romantikus kalitkái a gyermekkor mézes kalácsos (regényességet) nem felejtgető városi polgárságnak, ti csatorna-szagú, áporodott ború, szennyes ételű, nyomasztó, szerénykedő, papucsban járó kis kocsmák, ahol a pesti táncosnő lábszárának kék erezeteit, derekának ráncait és azt hiteti el önmagával, hogy először szeret, - ahol emlékkönyv módjára lapozgatnak a kiszáradt, életunt férfiak a szíveikben, hogy rátaláljanak a hangra, amely e helységben megfelelő, - ó, ti kis álmos háztetők, amelyek alá oly óvakodva kell bemenni, mint gyermekkorban épített kártyavárba, hogy valahol útközben el ne veszítsük magunkat, ahol a nőknek hosszú álmosság után felnyílik a szemük, ahol elhiszik, hogy voltaképpen elátkozott herceg kisasszonyok, királylányok, - ahol egyformán tud hazudni a rossz gitár és a fogatlan öreg, - ahol patkány szalad a nők harisnyáin, mint a vállalkozó elöljárósági írnok keze, - ahol örök szerelmet esküsznek egymásnak kék és fekete szemek, kakadu-hajzatú öregemberek és kikeményített szoknyájukat szégyenlő ifjú nők, - ahol a pesti kisasszony a vattát bagó helyett élemedett udvarlója szájába helyezi...Budai kis kocsma! Te délutáni szunyókálás, amelyhez a kalitban a csíz füttyentgeti semmitmondó gondolatait. (Mintha mindenki megfordult volna valaha Budán, aki hajdanában szerelmes volt a fővárosban! A kocsma cégérek, a Pincék, Gerslik, Hordók bohó szerelmi órákat, suttyomban átélt szerelmi izgalmakat őriznek, a csorba poharakon régi nők szájának méze, az asztalok kecske lábai, a valaha itt ölelkezett lábaktól kopottak.)

A TELJES MŰ ITT OLVASHATÓ

AZ EMBEREKHEZ



Vitkovics Mihály:

(1778-1829)

Az emberekhez

Megvetve néznek énrám
Sokan, ha borkupámból
Kényemre iddogálok.
Gúnyolva hallgatódznak
Ha víg dalom dalolom.
Elundorodva futnak
Tőlem, ha lányt öleltem.

Mondjátok azt nekem meg
Földön lakó halandók!
Ugyan mi jobb ezeknél?

A költő életrajza ITT

A NAGY SZERB VÁNDORLÁS


Hogy a XV. és XVI. század folyamán hány szerb érkezett Magyarországra, nem lehet pontosan tudni. A III. Arszenije Csarnejovics vezetése alatt érkezettekszáma egyes források szerint harminc-, mások szerint pedig ötven-hetvenezerember. Vándorlásukról feljegyezték, hogy 1690 tavaszán indultak meg, egyideig megpihentek Belgrádban, utánaátkeltek a Száván, Dráván és a Dunán.Kisebb részük hajón, a nagyobb pedig szekéren, lóháton, illetve gyalog jött,maga elött terelvén jószágát, amit meg tudott menteni a török elől.


Sokan márútközben letelepedtek a Bácskában,Bánságban, Baranyában és a Duna-Tiszaközött.A vándorok másik része eljutott Budáig,
onnan
Szentendréig,
Esztergomig,Székesfehérvárig, Egerig,

Gyöngyösig és más városokig.

Budán egy 1693-ból származó összeírás tanúsága szerint hatezer szerb talált újotthont magának.

A Tabán lejtöin telepedtek meg, ahol az idök folyamánvalóságos kis szerb város alakult ki, úgy is hívták, hogy Rácváros.

Pesten többnyire a középkori városfalak között laktak, a Kecskeméti és a Nándorfehérvári kapuk közötti utcákban, ahol templomot is építettek maguknak.

Szentendre mint III. Csarnojevics Arzén által kiválasztott székhely nagytömegü, körülbelül tízezres lélekszámú szerbet vonzott magához, úgyhogyhamarosan ez lett a letelepült szerbek szellemi és egyházi központja. Ide hoztákés itt örizték egy ideig Lázár fejedelem ereklyéit.

Itt, Szentendrén a szerbiai Racse kolostor szerzetesei megszerveztek egy nagyon híres másoló ésilluminátor mühelyt és iskolát, itt alapították meg 1796-ban az úgynevezett Népi Kapitális Iskolát, amely az egyik legjobb volt a szerb iskolák közül. Itt müködött1812-1816 között az elsö szerb tanítóképzö, és olyan híres müvészek születtek Szentendrén mint Gavrilo Stefanovics Venclovics író, költö, illuminátor,egyházfi és prédikátor, Avakum Avakumovi, az avakumikum nevü zenei hangszer feltalálója, továbbá Jakov Ignatovics, az egyik legtermékenyebb szerbíró, Pavle Sofrics, Szentendre elsö szerb krónikása, és mások. Szentendre lakói igen jól feltalálták magukat új környezetükben és rövid idö alatt hallatlan mértékben meggazdagodtak. Ez tette számukra lehetövé, hogy a XVIII. század folyamán szép

barokk városkát építsenek ki Szentendréböl, hét, stílusában összehangolt, ugyanakkor gazdagon díszített szép barokk templom megépítését is ideértve.A szerbek gazdasági erejét ebben az idöben a mezögazdaság mellett föleg a kereskedök, a kisiparosok és a szölötermelök jelentik. A kereskedök már a XVII. század végén jelentös privilégiumokat és kereskedelmi kedvezményeketkaptak. Úgynevezett kereskedelmi privilégiumi társaságokba tömörülve ezek a kereskedök a déli tájakról nyersbört, gyapjút és füszereket hoztak be,Ausztriából és Csehországból pedig finom textilárut és más ipari terméket. Egyesek állatkereskedelemre szakosították magukat lábon hajtották a jószágot Velencébe és Bécsbe , mások bor- és pálinkakereskedelemböl éltek.

A kisiparosok szabók, paplanosok, vargák, tímárok, szücsök, cipészek,szappanfözök, kovácsok, kádárok, kalaposok, hentesek és pékek között szintén sok volt a szerb. Valamennyi szakmának erös céhszervezete volt, és ezek szervezetekként is jelentös császári privilégiumokat élveztek.

Szölötermesztéssel leginkább a szölötermö vidékek, elsösorban Buda és Szentendre lakossága foglalkozott. Az innen származó borok némelyike - például a szkadarka, a szlankamenka, az illatos muskotály - messze földön ismerté vált budai borok néven.


Az I. Lipóttól nyert privilégiumok nagymértékben segítették a szerbeket az új körülményekbe való beilleszkedés folyamatában és a magyarországi életük szervezödésében, ugyanakkor bizonyos feszültséget is okoztak a szerb és magyar lakosság között.

A Magyarországon élvezett szerb privilégiumok elözményeit és történelmi szerepét röviden a következökben foglalhatnánk össze: a XVII. század végén és a XVIII. század elején végbemenö társadalmi és politikai folyamatok a szerb nép etnikai kettészakadásához vezettek. A szerbség egyik része török iga alatt élt, saját államiság, polgári réteg, értelmiség nélkül, elszigetelve, elszegényedve,történelmének legsúlyosabb megpróbáltatásait szenvedve át.

A másik része,elhagyván szülöföldjét, megpróbált idegen földön, Magyarországon gyökeret ereszteni, és noha itt is napról-napra meg kellett vívnia a harcát nemzeti fennmaradásáért, az akkori körülményekhez képest igen jelentösprivilégiumokat élvezett és sikerült fennmaradnia. Ez a kettészakadás tehát egyrészt meggyengítette a szerbség társadalmi, kulturális és erkölcsi erejét, másrészt áthelyezte a nemzet politikai, egyházi és kulturális életének súlypontját északabbra, Magyarország területére.

Az itt uralkodó jóval kedvezöbb gazdaságiés kulturális körülmények lehetövé tették, hogy a szerbség megismerkedjen ahaladó európai eszmékkel, minek folytán részben ezek befolyása alatt, részben a veszélyeztetettség érzésének nyomása alatt, megkezdödött a szerb nemzeti ébredés korszaka.


Szilágyi Károly

2009. október 25., vasárnap

HELYSZÍNI RIPORT A TABÁN BONTÁSÁRÓL 1933







Hát megindult a nagy Bontás, a hivatalos Destrukció, a szó szerint vett Leépítés - az ismeretlen Cato (könnyű Catót táncba vinni!) addig dörögte a fülekbe: "Tabanum esse delendam", míg a Város meghallgatta őt, s kimondotta: Tabánt pedig egyenlővé kell tenni a földdel, még mielőtt elhatároztuk volna, mit építünk a helyébe.
Mint klasszikus kollégám, Scipio, ma délután kimentem "leülni Tabán romjai fölött", hogy holnapra a nyájas előfizető friss állapotban kapja meg, egyenesen levelezésébe csöpögtetve, az e célból közvetlenül a szedőgépbe ejtett könnyeimet.



Feldmann úr, a bontási műveletek megbízott vállalkozója, nem fogja fel a dolgot tragikusan, ő építeni éppoly szívesen épít, mint bont. Csodálkozik, megtudván, mi járatban vagyok: mi van azon írnivaló és sírnivaló? Egyébként nem bánja. "Ha pénzbe nem kerül, írhatnak az urak, amit akarnak", jegyzi meg egy sztoikus bölcs sok ezer éves tapasztalatával. Odatovábbít Greczy János bontómesterhez, aki aztán megadja a szakszerű felvilágosításokat.



Feldmann úr, a bontási műveletek megbízott vállalkozója, nem fogja fel a dolgot tragikusan, ő építeni éppoly szívesen épít, mint bont. Csodálkozik, megtudván, mi járatban vagyok: mi van azon írnivaló és sírnivaló? Egyébként nem bánja. "Ha pénzbe nem kerül, írhatnak az urak, amit akarnak", jegyzi meg egy sztoikus bölcs sok ezer éves tapasztalatával. Odatovábbít Greczy János bontómesterhez, aki aztán megadja a szakszerű felvilágosításokat.


*
Másfél száz házat ítéltek halálra, egyelőre, de csak tíz-hússzal készültek el; az Árok-köz még épen áll. Itt, ahol állunk, egy háromszázéves konyha közepén, már csak a mennyei bolt kéklik fejünk felett - odébb, a két nagy szobát még féltőn borítja a régi bolthajtás. A konyha falai állanak még, a vízvezeték működik.
Nem is olyan egyszerű dolog házat bontani. Ismerni kell az anyagot, a régi vágású építészmunkát, különben könnyen jár az ember úgy, hogy a könnyelműen kikezdett födém (vízszintes válaszfal) nyakába szakad a rombolónak, maga alá temeti. (Forradalmárok figyelmébe!) Tudni kell, milyen sit-tel (törmelékanyag) dolgoztak hajdanán, s hogy a gleitni (téglasor) hogy váltakozik a terméskővel. Ezeket óvatosan, egymás után szedi le a munkás, mint aki kártyavárat szed le, nehogy egyszerre omoljon össze az egész, egy szelesen kirántott kártyalap nyomán.
S közben a magyar nyelv tisztaságára is ügyelni kell. Gréczy mester rendre utasítja Szeniczey János előmunkást, aki jelen gyászbeszédemben szintén szerepelni óhajtott, mint a Hamlet sírásója, hogy az nem "tiplifa", mint ő mondja, hanem "csapófa". (Kosztolányi barátom figyelmébe!)
Egy másik munkás régi pénzt hoz a tenyerén: most találta a felfeszített padló alatt. (Tudni kell - én véletlenül tudom -, hogy ez ősrégi szokás, krajcárt tenni az épülő padló alá.) A pénzről kiderül, hogy a padló nem egykorú a házzal - először látok életemben egy valódi hatost: 6 Kreuzer van ráírva.
*
Egyébként semmi különös "lelet" nem került még elő, se falba rejtett kincs, se elásott hulla, elfeledett bűntény áldozata. Ha majd találnak, előbbi a város tulajdonába megy, utóbbit a rendőrség múzeuma igényli ki.
Ezt mind a munkásoktól tudom meg. Az egész társaság nógrádi: ehhez a speciális munkához, úgy látszik, ott értenek legjobban. Ha nem tudnám, hogy kitűnő sok szép építőmunkát végzett miniszterünk, Sztranyavszky és Scitovszky is odavalók, ezekután Nógrádot volnék kénytelen a "destrukció fészke" gyanánt ajánlani.
Kérdésemre, nem sajnálják-e azt a sok festői szépséget, amit itt eltakarítanak, görbén néznek rám, mint a szemetes nézne holmi félbolondra, aki vissza akarná tartani munkájában. Még a pincéket is kivájják, felkotorják. "Kipucoljuk ezt, uram, mint egy odvas fogat."
*
Könyörgő tekintettel próbálok megértést találni egy szőke hölgy arcán, aki folyton nyomon követ bennünket, miközben a munkások magyarázzák a műveleteket: talán megérti a művész bánatát, akinek számára egy törött kancsó, egy régi rézpénz, egy nyomorult viskó, egy lyukas nadrág, ha megfelelő környezetből válik ki, nagyobb érték lehet Balbó azúrflottájánál - a visszahozhatatlan Emlék bánatos szépségét sugározzák ezek, ugye ön is érzi, Asszonyom?
A szőke hölgy azonban szigorúan néz, lehet, hogy félreértett, aztán Feldmann úrhoz fordul, és magyarázni kezdi, hogy az ablakfák miatt van itt már tizedszer, eladják-e annyiért vagy nem adják, ő nem hajlandó nagyobb áldozatra.
Ó, idők! Hová lett a költészet?
(Megjegyzem, igaza van. Ezeket az ablakfákat nagyon szépen fe
l lehet még használni holmi víkendvillák részére - nekem is eszembe juthatott volna.)
Az Est, 1933. szeptember 3. (Karinthy Frigyes írása)



.....................................Gréczy úr meg a nógrádi tót bontómunkások



ZÓRÁD ERNŐ:A Tabán hült helyén...............................