1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


A következő címkéjű bejegyzések mutatása: VIRÁG B. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: VIRÁG B. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 14., hétfő

VIRÁG BENEDEK: HOLD ÉS UGATÓK







A hold egész fényében indult egykor el;
Szaladott előtte s bújt a felleg mindenütt;
Csaknem világgá változott a nagy setét.
Illy méltósággal és tekintettel vala
Midőn kikelt egy nagy komondor ellene,
S csaholni kezdte: amit hallván a kisebb
Kopók nagyobb visítást indítottanak.
Egész falunak álmát elverték a bohó
Lármával. Osztán tetszett ki, hogy a hold jeles
Képét ugatták oktalanságok szerént.
A képzelődés csalatik, egyszersmind csal is.

2012. május 3., csütörtök

VIRÁG BENEDEK: VÁRASI ÉS MEZŐI EGÉR



Egykor kiment mezőre a várasi egér,
Kit, régi ismeretségből, igen vidám
Szemmel látott, és jobbnál jobb szívvel fogadt
A tér mezőnek egere; hordott is neki
Azonnal és rakott eleibe ledneket,
Rozs- s búzaszemeket, és más illyen étkeket,
Diót, mogyorót, különféle gyökereket: maga
Inasként szolgált, udvarlott, kedveskedett,
Tudván, hogy a várasiak válogatók, s hamar
Elúnnak egyfélét.
   A kis vacsora után,
Barátom, úgymond a várasi egér, te jobb
Állapatot érdemlesz, nem illy alávalót.
Mit gyötröd itten magadat? Hagyd e vad mezőt
És pusztaságot a férgeknek, s akinek
Tetszik. Csak egyszer élünk: érezd ezt tehát,
De vígan. Ihol! jó módot mutatok és adok,
Mint kedveltem barátomnak. S én is veled,
Egy társaságban, melly igen boldog leszek!
Jer velem, és tedd szerencsésebbé éltemet:
Jer a városba lakni.
   E mézes beszéd,
Mint csaptató, a mezei egeret megfogá.
Úgy végezék, hogy éjjel esnék a menés.
   Már setét volt, s mindenütt
   Ember és lúd és kakas,
   És komondor hallgatott.
Nagy házba, melly a várasinak szállása volt
Régulta, léptenek be. S mint örvendezett
A mezei! Más gőz, más szag csiklándoztatá
Orrát, nem mint kis ürege környékén; vajas
Sütemény, szalonna, kolbász, hús, fejér kenyér,
És minden, amivel nagy ház bir bővesen.
Frissen lakoznak: a mezei kivált örült,
És elgondolván, melly sokat tűrt, szenvedett,
Melly nagy baj és gond szerze neki eledelt, s az is
Millyen volt eddig! más világban képzelé
Magát: az órát is, mellyben szólíttatott,
Ezerszer áldá: ha pedig eszébe jutna neki,
Melly jó napokra virrad ezután fel, magán
Kívűl volt, és nem bírt örömével.
   - Kis üdő telék,
Ihol! vendég jő a kastélyba: zörgetik
A kapukat, ajtók nyilnak, lármáz a cseléd;
A sok komondor, sok pudli, sok agár, kopó,
Tyúk, lúd itt-ott felzajdúl és rútúl visít.
A mezei megijed, és társának biztató
Szavát sem érti jól nagy félelem miatt.
Elvégre kérdé: Sokszor van ez, a háború
Itten? Sokszor, válaszola a várasi, de már
Csaknem rászoktam. Én, barátom, mond amaz,
Kevéssel inkább akarok élni csendesen;
Azért most a mezőre visszamegyek. Vale.

2012. április 23., hétfő

VIRÁG BENEDEK:KÁNYA ÉS GALAMB




Félt, s messzébb röppent el kányától a galamb,
El is kerűlte számtalanszor a halált.
A ragadozó csalárdságot gondola ki, s így
Szól: bajjal éltek tí szegények! engemet
Közakaratból királytoknak válasszatok;
Fogadom, rátok nem támad ellenség soha.
A gyáva nép hitt, és magát megadá neki.
Mihent királyságot nyert, őket szaggatá.
Egy akkor így sohajtott: méltán szenvedünk!
   Meglásd, kinek higgy; gonosztól jót ne várj.

2012. április 17., kedd

VIRÁG BENEDEK: KURRANTÓ TYÚK

KURRANTÓ TYÚK

Egy tyúk, röpösni látván a kányát, nagyot
Kurrantott; elijedtében a tollas sereg
Megdöbbent, és magánkivűl volt; a kakas
Betyár kevélységgel nem rettenhető,
Hallgata, s csak álla; a tyúk ismét egy nagyot
Kurrantott; a ragadozó, nem bántlak szegény
Párák, mond, mostan titeket; s eltávozott.
Ekkor kakasának a tyúk ezt mondá: Nekem
Köszönd, hogy élsz s itt vagy; nem tudsz kurrantani.

2012. március 27., kedd

VIRÁG BENEDEK: A BÖLCSRŐL




A Bölcs magában bízik; az ellene
Felkelt Szerencsét, mint valamelly kemény
      Szirt a haboknak csapkodásit,
          Érzi, de férjfiasan megállja.

A Nap, mikor feljő, s köd emelkedik
Súgári ellen, fényszekerén nevet,
      És megszokott útját kijárja:
          A buta pára lehúll, s enyészik.

Amaz kiszegzett célja felé siet;
Ha néki gátot vetnek irígyei,
      Nagy lelke, csendessége mellett,
          Érezi emberi hívatalját.

Bár sok veszélyek közt forog élete;
Azt tiszteletben tartani nem szünik.
      Ha sorsa nem változhatatlan;
          El meri várni dücső halálát.

Zengd győzedelmét mennyei lantodon,
Músám! s azoknak szíveiket, kiket
      Kaján szemekkel tart az álnok
          Cimbora, bátorodásra gerjeszd!

2012. március 23., péntek

VIRÁG BENEDEK:A KALITKÁBA ZÁRT MADÁRRÓL





Szabad teremtmény, kis Madár!
Melly kéz, kegyetlen kéz, fogott el!
Tudom: sóhajtasz sorsodon,
S várod naponként a szerencsét;
Még alszik a Hajnal, s te már
Vered kalitkád szárnyaiddal.





Oh mondd ki nékem, kis Madár!
Örűlsz-e vagy nem álmaidnak?
Ha hallja gazdád éneked,
Gondolja: hálálod kölessét.
Nem vélem én azt, s nem hiszem;
Te átkokat zenegsz fejére.
Ha látja, hogy bé van fejed
Szárnyadba dugva, s csendesen vagy:
Azt mondja: már megfáradott
S elnyúgodott az én Madárkám.


Nem! Nem! Te bús óráidat
Bánkodva számlálod magadban,
S hogy jobb reményed nem lehet,
Utálod a napnak világát.
Ha vagy veréb hozzád röpűl,
S akar kicsípni étkeidből,
S te addig állasz ellene,
Míg messze tőled el nem űzted;


A gazda rátok néz, nevet,
S örűl az ártatlan csatának;
Nem tudja, hogy barátja vagy
Annak, kit elversz a veszélytől.
Ha csípkeded rostélyidat,
Vagy újait tréfás Uradnak;
Azt véli, hogy játszol vele,
S hogy elfelejtetted, mi voltál.
Én azt hiszem, hogy mérgedet
Szívére kívánod kiadni.

2012. február 12., vasárnap

VIRÁG BENEDEK: A POÉTA ÉS MÚSA


POÉTA


Oh Músa! mondj olly verseket,
Mellyek csudálást érdemelnek.
Add, hogy füleljen a Duna,
Add, hogy megálljon énekemre;
Vagy visszafordítván magát,
Nagy zaj között follyon fejéhez.
Legyek hatalmas Orfeus,
S ugráljon erdő, kő szavamra.
Képzem: ha majd mind a Duna
Fejéhez indúl nagy zajongva;
Mind a Kelenföldnek hegye
Egy-két magyart jár potrohával:
Sok megcsudál, és engemet
Mint nagy poétát felmagasztal.

MÚSA

Minek csudáltatnád magad?
Elég, ha meg fognak szeretni.

2010. november 27., szombat

VIRÁG BENEDEK LEVELEI KAZINCZY FERENCNEK






















Régi adósság törlesztése Kazinczy Ferenc bekerülése A TABÁNI PANTHEONBA. ( ITT)

Ebből az alkalomból részleteket közlünk a Tabáni Füzetek 6. tavaly áprilisi számából számából,(ITT)
Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója megünnepléséről, kapcsolatáról Virág Benedekkel ( Jankóné Pajor Ildikó .a Tabán Társaság elnökének írása).A PANTHEONBAN olvasható életrajza, kortársaihoz írott néhány levele is.

Érdekességként álljon itt néhány sor :

Virág Benedek ajánlja Kazinczy Ferenc figyelmébe Vitkovits Mihály "Ivódal"-át. Talán ismerős....

Ha én rózsa volnék,
Hamar elhervadnék,
Senki rám nem nézne
Senki nem becsülne.
Ne mondj hát Rózsának,
Engem Tulipánnak
Szép violát, szegfűt
Egy forró nap elsüt.
Bizony, ha lehetnék
Én csak galamb lennék.
Óh , hova nem mennék,
Hogyha repülhetnék.

A levélben nincs kimondva, de elképzelhető ,hogy Benedek atya e kis gyöngyszemet dúdolva
ünnepelte a farsangot a Mélypince mélyén 1811-ben
kassius