1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2009. augusztus 18., kedd

ÖRDÖGÁROK-ÖN TUDJA ,HOL VAN???????


Vajon a budapesti fiatalok közül hányan tudnak az Ördög-árok létezéséről? De az idősebbje sem tudja nagyon – még ha hallotta is ezt a nevet –, hogy merre keresse a térképen Buda sok vihart megélt, mára “láthatatlanná" tett vízfolyását!
A Budapesten áthömpölygő Dunának fővárosunk területén betorkolló vízfolyásai nem csupán e nagy folyóhoz képest, hanem önmagukban is elenyésző vízhozamúak (a Duna közepes vízhozama másodpercenként 2340 köbméter). Az öt jobb parti (a budai oldalon lévő) mellékvíz észak felől sorra a következő: Dera-patak, Aranyhegyi-árok, Ördög-árok, Hosszúréti-árok és Benta-patak. Közülük is a középső vízfolyás - az Ördög-árok – a maga 65 négyzetkilométernyi vízgyűjtő területével a kisebbek közé tartozik.
Kis vízgyűjtő – nagy vizekkel
Az Ördög-árok vízfolyása a Nagykovácsi-medencében ered, s onnan délkeleti irányban a Kopasz-erdő és a Remete-hegy között, majd a Remete-szurdokon áttörve a Hűvösvölgybe érkezik. A Vadaskert és a Hárs-hegy között már kőlapokkal burkolt mederben folyik, azután a Hidász utcát elérve – egy nagy iszapfogó csapdán átfolyva – a föld alatt folytatja útját. A Hűvösvölgyi út laktanyáitól a Gábor Áron és Raul Wallenberg emlékművei alatt, a Városmajor, a Maros utca, a Déli pályaudvar, a Vérmező, a Horváth-kert, az Árok utca és a Döbrentei tér nyomvonalon kanyarog. A Dunát az 1646,2 folyamkilométernél éri el, s az alsó rakpart alatt ömlik a nagy folyóba. Az Ördög-árok medrét jól kiemeli a hátlapunkon bemutatott Buda látrajzokkal díszített, 1837-ben készített térképe (az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona).
A vízfolyás az alsó szakaszán csak a pleisztocén végén vágódott be. Ekkor alakult ki a Vérmező, mint az Ördög-árok hordalékos lapálya. Az Ördög-árok által felfűzött medencék hossztengelye mind megegyezik az uralkodó törésvonalak irányával: északnyugati–délkeleti irányúak, és valamennyiüket lösz tölti ki.

Az Ördögárok emléktábla felirata:
HAJDANÁN A NAGYKOVÁCSIBÓL
JÖVŐ SZENT PÁL PATAKÁRÓL
A KÉSŐBBI ÖRDÖGÁROKRÓL
1878-TÓL ÁROK UTCÁNAK
NEVEZTÉK A MAI KRISZTINA
KÖRÚTNAK AZ ORVOS LÉPCSŐTŐL
A DÖBRENTEI TÉRIG TERJEDŐ
RÉSZÉT A VÁROSMAJORTÓL A
DUNÁIG A MÚLT SZÁZADBAN
BEBOLTOZOTT PATAKMEDERNEK
EZEN SZAKASZÁN ÖT HÍD
VEZETETT ÁT,AMELYEK EGYIKÉNEK
KÖZÉPKORI TÁMFALA ÉS HÍDFŐJE
MÁIG FENNMARADT.

Legnagyobb oldalvize a Kis-Ördög-árok; ez a Kopasz-erdő déli oldalán ered, majd a Julianna-major és a Petneházi-rét érintésével a Nagy-Hárs-hegyet nyugati oldalán megkerülve érkezik az Ördög-árokba a hűvösvölgyi Nagyrétnél. Oldalárkai: a Zugligeti-árok, a Budenz-árok, a Kapi-utcai árok, a Diós-árok ma már - a nagyfokú beépítettség miatt - nehezen érzékelhetők, holott napjainkban is tetemes mennyiségben vezetnek le csapadékvizeket.
Az Ördög-árok vízgyűjtő területére hulló évi 600-650 milliméternyi csapadék lefolyása a térség nagy szintkülönbségei ellenére sem okoz különösebb gondot. A budai patakok négyzetkilométerenként és másodpercenként átlagosan mindössze 3 liternyi vizet gyűjtenek össze (a karsztos felszíneken mintegy 8 liternyi vízzel számolhatunk). Ám a városias környezetben (a burkolt terek, utak és a “háztetőtenger” miatt) a lehulló csapadék csillapítatlanul, szinte azonnal megjelenik a vízlevezető rendszerekben.

............................................Az Árok utca helye 1878 előtt...
Az Ördög-ároknak igencsak fontos szerepe lehetett ezen a Dunához közeli, hegyekkel övezett katlanban, környékét a neolitikum óta lakták. A rómaiak Contra Aquincum dunai átkelőhelyének “budai” őrtornya szintén az Ördög-árok dunai torkolatának közelében állt. A török hódoltság alatt a magyar lakosság teljesen elhagyta ezt a vidéket, s helyüket szőlőművelő, iparos- és kereskedőcsaládok foglalták el. Zömük görögkeleti vallású délszláv volt, még a XIX. században is használták a Raizen Stadt (Rácváros) elnevezést. A mai Rác-fürdő is az ő emléküket őrzi. A városrész máig fennmaradt Tabán elnevezése a cserzőműhelyt jelentő török Debagháne, Tabahan szavakból ered. Az Ördög-árkot pedig abban az időben Tímár-pataknak nevezték, utalva a partján működő szattyánkészítő és tímármesterekre.
Az elmúlt évszázadokban az Ördög-ároknak egyébként is számtalan neve volt, a Pál árkántól Szent Pál patakján át a Szent Pál árkáig (ez utóbbiak arra utaltak, hogy vize a pálosok budaszentlőrinci főmonostora környékén ered). Ma használatos neve a középkori mondavilágra utal, amikor is a szeszélyes vízjárású, rejtélyes medervezetésű árkokat szívesen illették az ördög jelzővel. Az már a véletlen játéka lehetett, hogy Ördög-árkunk éppen az egykori Boszorkányok hegyének (a mai Gellért-hegy) lábánál ömlött a Dunába...


..................................Az Ördögárok nyomvonala Nagykovácsitól a Tabánig
Az átfogó rendezési terv nélkül fejlődő városrész egyre szűkebb, támfalak közé szorított mederbe kényszerítette az Ördög-árkot, és a porták határán kanyargó bűzös vízfolyást szemétlerakóhelyként is használták. Az el-ső környezetvédelmi vétót Buda városa 1861-ben emelte, amikor is a honvédség a mai Alkotás utcában épülő kórházának szennyvizét az Ördög-árokba szándékozott vezetni. Az árok rendezése a lendületesen fejlődő városrész egyik alapkérdésévé vált.
................Barabás Miklós festménye az Ördögárokról a XIX.század közepén
Az 1870 márciusában - gróf Andrássy Gyula miniszterelnöksége idejében - létrehozott Fővárosi Közmunkák Tanácsa már szeptemberben átvállalta az Ördög-árok rendezésének ügyét. A Fővárosi Pénzalapból 376 000 forintot különített el 1873-ban a munkálatok kivitelezésére, s azt Buzzi Bódog és Kéler Napoleon vállalkozók 1873. március 5-én a Horváth-kert déli végén lévő Szent János téri hídnál kezdték meg. A munka a következő évben a Szent János tér és az Áldásy ház (ma Krisztina krt. 57., az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum otthona) között folyt, s úgy tervezték, hogy 1875-ben a Városmajorig haladnak.
A vízfolyás pokoljárása
A városra 1875. június 26-án este 6 órakor óriási felhőszakadás zúdult. A korabeli hírlapi tudósítások mérhetetlen pusztulásról számolnak be: “Az Ördög-árok régebbi boltozata több helyen beszakadt: a rajta épített házak a lakókkal együtt elsodortattak és eltemettettek; az árvíz tartama alatt a Vérmező és Kelenföld síktengernek látszott."

A felhőszakadás az Ördög-árok vízgyűjtő területén is iszonyú pusztítást végzett. Erről egykorú leírásában Horváth Farkas így számolt be: “A gyönyörű budai hegyvidék, gazdag fürtökkel kecsegtető és bő termést ígérő szőlők a vihar után olyan képet tártak fel, amelyre a fájdalom könnyei nélkül tekinteni nem lehetett. Az országutak 3–6 lábnyi iszappal és kőtörmelékkel borítottak, a közutak betömettek, minden közlekedés meg volt akasztva; a vízlevezető árkok ölekre menő szélességben kimosottak, hidak, védfalak elsodortattak, az utakon és egyes szőlőkben helyükről csak lőpor segítségével kimozdítható roppant kövek hevertek.” Egy 1879-ben végzett összesítés alapján az ördög-árki katasztrófa teljes kárösszege 3 113 024 forint 90 krajcárra rúgott (ez tízszerese volt az 1873-ban a baj megelőzésére tervezett összegnek!).
Az Ördög-árok katasztrófája a néhány éve tevékenykedő Közmunkatanács első nagy kudarca volt, amelyet az jelentésében a készültség részleges voltával magyarázott:
"... a csatorna a Vérmezőn létező nyílt árokkal nem lévén még összekötve, a János-hídnál fenntartott beömlő nyíláson át a hegyekről lesöpört hordalék az árok Horváth-kerti részének oldalfalaiból kirántott nehéz fedkövek a csatorna belsejébe rohamos erővel behajtattak. Ez nem történt volna, ha az árok a Vérmezőn a nyílt árokkal már összekötve és a köztük tervezett anyagszedő akna már kiépítve lett volna...”
Ez az összeköttetetés végül is 1876 júniusában – a katasztrófa egyéves évfordulójára – készült el, a “kőfogó gödörrel” együtt. Ezt követően a nyílt árok a Szent János hídig betölthetővé vált. Ettől kezdve csupán az 1838-ban állított, majd 1877-ben Nepomuki Szent Jánosnak, a vízkárok védőszentjének szobra idézte fel a róla elnevezett kis téren a hajdani Ördög-árok nyomvonalát, illetve ottani hídját. (Az 1950-es években eltávolított, erősen megrongálódott szobrot a közeljövőben ismét felállítják a nevezetes hely közelében!)


...................................Az Ördögárok torkolata az Erzsébet híd mellett
A Városmajorig terjedő szakasz befedésével 1878 májusában készültek el. Aztán a munka elakadt, pedig az akkor már 100 éve közparknak kiépített területet, a Stadt-Mayerhofot feladatának kiteljesedésében a közepén folydogáló, poshadt vizű Ördög-árok (s a XIX. század elején kialakított vurstli) igencsak akadályozta. Az Ördög-ároknak a közparkra eső szakaszát csupán jóval később, századunk tízes éveinek végén - részben orosz hadifoglyok közreműködésével – fedték be. Ezzel teljessé vált az 5 kilométer hosszú, boltozott meder. A Városmajorban 1933 és 1935 között (Árkay Aladár és Bertalan tervei alapján) épült meg a nagytemplom és a harangtorony. A vasbeton harangtornyot a beboltozott Ördög-árok miatt kellett elválasztani a templomtól. Ebből a szükségből született a templomot és a tornyot összekötő hangulatos árkádsor.
Kitörési kísérlet a csatornán át
Budapest ostromának kilátástalan, utolsó szakaszában, 1945 januárjának közepén az Ördög-árok neve a hadtörténetbe is bekerült. A Buda elfoglalásáért vívott elkeseredett harc befejező szakaszában a Vannay riadózászlóalj az Ördög-árkon keresztül jutott egy szovjet lőszerraktár közelébe, amelyet aztán felrobbantott.
A minden oldalról körülzárt budai Várban február 11-ére a védők helyzete már tarthatatlanná vált. A német és a magyar parancsnokság – ötszáz fős rohamcsapatával - a vári Alagútban lévő főhadiszállásról az Ördög-árok csatornáján keresztül készült kitörni. Ez volt az egyetlen esélyük arra, hogy csatlakozhassanak csapattörzseikhez. Egy szemtanú így írt erről visszaemlékezéseiben:
“Az Alagút kijáratától mintegy 200-300 méterre lévő Krisztina körúton, azt hiszem a 97. számú háznál, ott volt a bejárat a szennyvízcsatornába... Végre megérkeztünk a fentebb említett ház pincéjébe, egy kb. méteres átmérőjű, enyhén lejtős, többméteres, hordó alakú nyíláson jutottunk le a csatornáig... Ez a csatorna ... kb. 3x3 méter kör alakú folyosó volt. A fenekén kb. 40 cm mély árokrésszel... Időnként csigalépcsős vaslapokkal lezárt nyílások alatt mentünk el, ahol hallani lehetett a föld feletti elkeseredett harci zajt... A víz sodra minden elképzelhető anyagot hozott magával, volt ott mindenféle. Harci felszerelés, sisak, kulacs, kézigránát, páncélököl, ami mind akadályozta a továbbjutást. És többek között egy női hulla is.”
A kitörési kísérlet kudarcot vallott: a különböző pontokon felszínre vezető aknákon, lefolyórácsokon előbukkanó, testileg és idegileg kimerült katonákat a szovjetek azonnal elfogták vagy kivégezték. Sokan még elfogatásuk előtt öngyilkosságba menekültek. A csatornában rekedtek között pánik tört ki, többen visszafordultak, megpróbálva ily módon menekülni.
A ma már szemünk elől eltüntetett Ördög-árok évszázadok, évezredek emlékeit őrzi. Minderre aligha gondolunk, legföljebb a dunai torkolat sirálycsapatain pihen meg szemünk.
Dr. Szablyár Péter

2 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés