1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2011. július 23., szombat

TABÁNI DALOSKÖR

Nagyapám albumában van egy kép az 1900-as évek eljéről. A Tabáni Dalkör tagjait ábrázolja. 30 daloskedvű tabáni úr és hölgy áll a fotómasina előtt büszkén , az urak keméy- és girardikalapban, vagy hajadonfőtt, a hölgyek legtöbbje malomkerék-kalappal fején. A karnagy kezében pántlikás díszbot,vállán átvetett szalag "TABÁNI DALOSKÖR" felirattal.Helyszín a Tabán tetején talán a Kőműves utca eleje, a dalárda felett a korlátra bámészkodók támaszkodnak. Az 5*7 cm-es képről lett kivarázsolva  arcképük,némi grafikai segédlettel.Íme az eredmény:






További arcok a Daloskör-ből: ITT
KASSIUS

2011. július 20., szerda

KELL -E NEKÜNK VÁRKABIN?

A Gellérthegyre is felmenne a Várkabin
2011.06.09.Tenczer Gábor


A kedden beharangozott 6-8 milliárd forintos költség a Duna feletti drótkötélpályán libegő Várkabin pályájának teljes hosszára vonatkozik, viszont eddig csak az első Vigadó és Várhegy közötti szakaszról lehetett tudni. A tervező elmondása szerint a második szakasz a Várból a Gellérthegyre menne. A műemlékvédők hüledeznek, a hatóságok nem ismerik a tervet.

Budai Zoltán, az ötletgazda Budai és Barta Tanácsadó Kft. vezetője lapunknak elmondta, hogy egyelőre a Várkabin műszaki tervei készültek el, az engedélyeztetési tervek majd csak akkor, ha a négy lehetséges nyomvonal közül (idén nyáron) kiválasztották a legjobbat. Mint arról kedden beszámoltunk, a tervek szerint egy lanovkaszerű kabin libegne másfél-két év múlva a pesti Dunakorzóról a Várhegyre drótkötélpályán.

Az első hírek szerint a beruházás becsült költsége 6-8 milliárd forint. Budai Zoltán elmondta, hogy ez az összeg a teljes, második szakasszal bővített pályára vonatkozik. A kabint ugyanis a Várból továbbvinnék a Gellérthegyre.

Budai hozzátette: készítettek egy közvéleménykutatást a külföldi turisták körében, akiknek nagyon tetszik a terv, és a tervezett 5 eurós menetdíjnál többet is fizetnének érte. A menetdíj mellett azt is tervezik, hogy a Várkabint üzemidőn kívül exkluzív rendezvényeknek is kiadják.

Közölte: a pesti Dunakorzó és a Várhegy közötti szakasz kiépítése becslés szerint 2-2,5 milliárd forintba, a Gellérthegyig tartó 2. szakasz pedig 3-3,5 milliárd forintba kerül majd. A beruházást teljes egészében magántőkéből tervezik, Budai szerint nem számítanak sem állami, sem önkormányzati, sem uniós pénzre. A projekt iránt befektetői és banki érdeklődés is van, véleménye szerint ha valami megakaszthatja az építkezést, az nem a pénzhiány, hanem az elhúzódó engedélyeztetés lesz.


Véleménye szerint nem csökkenti a Várkabin vonzerejét a Budavári Sikló, sőt a majdani Gellérthegyi sikló sem, mert "a turisták legfeljebb az egyikkel fel, a másikkal lemennek majd".

A 30 férőhelyes Várkabin a tervek szerint negyedóránként fordul majd, és az üzleti terv szerint 330 napot üzemel majd egy évben (nagy szél vagy árvíz idején nem). Budai végül leszögezte, hogy a terv magyar mérnökök innovációja.

Jézusmária! - reagált a hírre Korompay Katalin, a Budapest Világörökségéért Alapítvány főépítésze. Véleménye szerint jó lenne Pest és a Várhegy között egy élénkebb összekötés, de ehhez még a Várhegynek fejlődnie kell. Jelenleg a Szent György tér egy préri, a Palota funkciói sem teszik szükségessé egy ilyen lanovka üzemeltetését. Korompay Katalin szerint az UNESCO-val mindenképpen egyeztetni kell majd a terveket, hiszen a világörökség kellős közepébe tervezik a drótkötélpályát.

Róna Katalin, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szóvivője szerint korai még nyilatkozni az ügyben, ez egyelőre csak ötletelés. Majd akkor tudnak érdemit mondani, ha több lesz a konkrétum.

A V. kerületi önkormányzathoz még nem érkezett megkeresés, a fővárosi önkormányzatnál pedig csak kedden értesültek a tervről. Hozzátették, hogy a fővárostól nem kértek semminemű engedélyhez hozzájárulást, egy magáncég kezdeményezéséről van szó, bár az ötletet a főváros jónak tartja.




Forrás:index.hu

2011. július 19., kedd

A FRÖCCS TÖRTÉNETE

            A fröccs története egészen az ókorig nyúlik vissza, hiszen már a rómaiak is vízzel keverve itták a bort, tiszta vizet is ritkán ittak a fertőzésveszély miatt. A középkorban is általában vizezték a bort, csak a fűurak asztalára került tisztán e nemes nedűből.
A modern fröccs igazi magyar specialitás. Jedlik Ányos, a kiváló magyar fizikus és feltaláló 1826-ben mutatta be a szódavizet és a hozzátartozó üveget. Az ő nevéhez fűződik a szikvíz nagyüzemi gyártása is. Ugyan Angliában már az 1767-től ismert volt, hogy hogyan kell a vizet széndioxiddal elegyíteni, de olyan erősségű üveggel nem rendelkeztek, amiben biztonságosan tárolható lett volna a szódavíz.
A „fröccs” szó a legenda szerint Vörösmarty Mihály költő találmánya volt, akinek nem tetszett az új ital németes neve, a spriccer.
A fröccsnek különböző fajtái léteznek, a vegyítés arányától függően.

Kisfröccs: 1 dl bor, 1 dl szóda
Nagyfröccs: 2 dl bor, 1 dl szóda
Hosszúlépés: 1 dl bor, 2 dl szóda
Házmester: 3 dl bor, 2 dl szóda
Viceházmester: 2 dl bor, 3 dl szóda
Háziúr: 4 dl bor, 1 dl szóda
Lakó-fröccs: 1 dl bor, 4 dl szóda
Krúdy-fröccs: 9 dl bor, 1 dl szóda

A fröccsnek a felsoroltakon kívül még rengeteg változata és elnevezése létezik. Óbudán elsősorban kisfröccsöt fogyasztottak a vendéglőkben, kiskocsmában, jellemzően könnyű fehér borból.

(A kép forrás: Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital című könyve)

FORRÁS:Óbudai Múzeum 


FRÖCCSFAJTÁK:


Gyermekfröccs: 1-2 cl bor
és 2 dl szódavíz 
(gyermekes családoknak)
Távolugrás: 

1 dl bor és 9 dl szódavíz
Lakófröccs: 

1 dl bor és 4 dl szódavíz
Hosszúlépés: 

1 dl bor és 2 dl szódavíz
Kisfröccs: 

1 dl bor és 1 dl szódavíz
Nagyfröccs:

2 dl bor és 1 dl szódavíz
Házmester:

3 dl bor és 2 dl szódavíz
Viceházmester: 

2 dl bor és 3 dl szódavíz
Háziúr:

4 dl bor és 1 dl szódavíz
Mafla vagy lámpás: 

5 dl bor és 5 dl szódavíz
Polgármester:

6 dl bor és 4 dl szódavíz
Krúdy-fröccs: 

9 dl bor és 1 dl szódavíz 
(az író neve után kapta)
Csatos vagy csattos: 

1 liter bor és 
fél liter szódavíz
Újházi fröccs:

bor és kovászos uborka
levének keverése
Saját:

Bundifröccs: 7 dl bor és 
3 dl szódavíz


TABANIEMBER






Néha tanulságosabb kommenteket olvasni (és többet is tudunk meg belőle)mint a kommentekben kivesézett írásokat. Érvek és ellenérvek , fogcsikorgatás, anyázás kíséretében csapnak össze a felek, főképp érzelmektől fűtött, ritkábban higgadt   okfejtésekkel. Az egész egy kakasviadalra emlékeztet, ahol  a kakas tudja, az ő bőrére megy a játék.
   Egy ilyen mindhalálig  elveiért és Tabánjáért kűzdő kommentelőt mutatok most be a nyájas olvasónak. Hogy ki ő, ki rejtezik a nick név alatt,a hozzászólásokból azt hiszem kiderül annak , aki csak egy kicsit is körüljárta a témát .Lehet vele egyetérteni ,vagy elutasítani, de szenvedélyessége ,tudása a témában tiszteletre méltó .Mindenesetre az látható ,hogy elveiből körömfeketényit se enged. Íme egy csokorravaló a kommentekből:

(tabaniember 0 bejegyzést írt és 414 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
http://blog.hu/goldmine/rsc/images/bloghu_logo.png
2009.05.15. óta tag.)
Egy  nap a városban Na de mi lesz a Tabánnal? 2011.06.17 10:12:00

tabaniember 2011.06.18 16:27:46
RóbertGyda, javasoljak pár helyet, hova húzz a befektetőiddel együtt?
tabaniember 2011.06.21 19:41:07
@Magyarósi Csaba: Nemlétező koncepcióval vitatkozunk? Akkor a Szexi Budapest projekt VI. fejezetét úgy, ahogy van, el lehet végre tolni a vérbe? Hála Istennek. Ugyanis abban szerepelt egy 22 borospincét és egy nagyszínpadot magában foglaló komplett kocsmafalu a Tabánban, látványtervvel, amelyen 22 présház és kerthelyiségeik is láthatók (de nem láthatók az óhatatlanul szükséges utak és parkolók). Az se látszik, hogy a közepén ott (volt) egy játszótér. Ezzel a koncepcióval vitatkoztunk, de ha már nem létezik, akkor jó.
Többnyire olyan érveket hallasz, hogy "csak"? Ismertem szelektíven süket vénasszonyokat. A Tabán egyébként 1) a gyerekeké 2) a környékbelieké 3) a kerületé 4) a fővárosé. Tehát a miénk és senki másé, így van. És azt akarjuk, hogy ez így is maradjon: ne legyen a tovább gazdagodni vágyó befektetőké meg a lerészegedni vágyó turistáké. És ne az mondja meg róla a tutit, aki egy évben egyszer jön ide zenét hallgatni, berúgni és parkot rongálni, hanem azok, akik benne és körülötte élnek.
Mindezeken túl: Iván már sokszor elismételte, hogy neki a 'vigalmi' szóról üdvözülten mosolygó emberek jutnak eszébe, nekem, vérgonosz főhazugnak és bérenceimnek viszont - jellemző! - a tomboló pusztítás. De eddig még egyetlen konkrét kérdésünkre sem válaszoltatok. Megy ez a mantra, hogy frankó terv, übercuki terv, nagyon zöld terv, hálát kell adnunk a géniusznak, hú, de rengeteg munka van benne, de egyéb semmi. Ivánt meghívták a tabániak, hogy jöjjön el beszélgetni. Nem is válaszolt. De így, hogy már nemlétező tervről beszélünk, hagyhatjuk is az egészet. Annál is inkább, mert az I. kerületi önkormányzat is megmondta kerek-perec: NEM. Úgyhogy lapozzunk. :-P
A címben feltett teátrális kérdésed, hogy "na de mi lesz a Tabánnal?" úgy hangzik, mint egy segélykiáltás: belegondolni is rémes, hogy remek tervetek nélkül mivé is lenne, Istenem! Megnyugtatlak: a Tabán jól van. Szerintünk a helyes irány: játszóterek fejlesztése, vízcsapok biztosítása, netán egy medence, mobil vécé, a park további szépítése. Aki pedig meg akar inni egy pohár bort vagy sört, öt percnél nem több gyaloglással 8 vendéglátóhely közül választhat.
tabaniember 2011.06.22 14:54:51
@Magyarósi Csaba: Már megint szelektíven olvasol és szándékosan csúsztatsz. A lényeg pont az, amit szíveskedtél kihagyni: 1) a gyerekeké; 2) a környékbelieké; 3) a kerületé; 4) a fővárosé. Tehát nem zártam ki senkit, de fölállítottam egy sorrendet, ami az érdekek érvényesítését és a beleszólási jogot kell hogy tükrözze. Elsőre és sokadikra is logikusan. És mielőtt nekigyürkőznél: nem kell semmilyen óhéber duma "magasabb érdekekről". Itt nem arról van szó, hogy megoldódik-e egy fél országrész közlekedése, ha csinálunk valahol egy hidat vagy autópályát, hanem arról, hogy maradjon meg a gyerekeknek és a környékbelieknek egy értékes park, amelyet nem hagyunk lenyúlni egy közösséginek álcázott, de valójában nagyon is önös és veszélyes célra.
Ha még nem vetted volna észre: a kerületek túlhatalma soha nem a lakók, hanem a politikusok és üzleti köreik érdekében nyilvánul meg. Ez a terv sem a környékbeliek és tágabban a város érdekét nézi, hanem állítólag a turistákét, de valójában pár befektetőét. Hogy az ötödik kerület mire mit szokott mondani, azt tudjuk, de azt is, hogy az Oktogon - nyilván szerényebb térítés ellenében - mekkora lelkesedéssel tapsolt egy egész különszámban Csipaknak és a Zeppelinnek. Tehát ezt jobb, ha nem feszegetjük, mert még föl találom idézni a Bohém hotel történetét is.
A kérdéseinkből viszont egyre se válaszoltatok, az ellenérveinkből egyet se tudtatok érdemben cáfolni.
tabaniember 2011.05.05. 10:45:41
@orient: Oké, Te forgatagot akarsz. De mi meg nyugit. Azért vagyunk itt (már amennyire ezt nyuginak lehet nevezni). De attól, hogy Te a forgatagot szereted, milyen jogon várod el, hogy mi is eltűrjük, vagy hogy miattad (vagy Bojár vagy a turisták kedvéért) elmeneküljünk az otthonunkból? A Tabán, a Naphegy meg a Krisztina pont olyan negyedek, ahol nemzedékek óta élnek családok ugyanott (kicsit elvették a lakásukat, aztán visszavásárolták, de aki a háború után került ide, az is már 60-65 év...) Nemcsak az az érték a városban, ami - egyébként keveseknek - sok pénzt hoz, hanem például egy barátságos, összeszokott lakóközösség is. Meg a zöld is, amiből egyre kevesebb van. Forgatag-ügyben egyébként szívesen megkérdeznélek majd úgy 50-60 éves korod körül. Addigra alábbhagy a vágy arra, hogy ne tudj aludni.
Ami a gyaloghidat illeti: fölösleges marhaságnak tartom, továbbá a világörökségi városképnek más se hiányzik. Most is át lehet menni gyalog két hídon, ha valaki a Várba kívánkozik, és a Lánchídtól az Erzsébet-hídig nyugodt tempóban is 8 perc az út.
Ha abból a pénzből, amit ezekre a baromságokra költenének, rendbe tennék végre legalább a teljesen lepusztult, borzalmas állapotú belvárost (tágan értve, a Nagykörút és a Duna közötti területet) és Budán legalább a Várbazárt, lenne egy élhető, vonzó, gyönyörű városunk, ahol nemcsak a turista, hanem a bennszülött is jól érzi magát. De ez láthatólag senkinek se fontos.
@orient: "Szabad világban élünk, szabad költözni"?? Ekkora pofátlanságot... És ha én ebben a szabad világban szabadon akarok aludni abban a kerületben, ahol a családom több mint 100 éve él? És nem érdekel, hogy a város melyik részén hány lakást vehetnék ennek az áráért? És nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy valami álságos "közérdekre" hivatkozva kitúrjanak innen? Ami ezt a "közérdeket" illeti: Budapesten katasztrofális a levegő minősége, elviselhetetlen a zajterhelés, kritikán aluli az egy főre jutó zöldterület mennyisége. Ez forintosítható, milliárdos károkat okoz. Nem véletlenül menekült ki ennyi ember az agglomerációba, ahonnan most még több zajt, koszt bűzt generálva ingázik, és utaztatja fölöslegesen a kölyköket iskolába stb. Ha már közérdekről beszélünk, akkor szerintem az egy tisztább, csöndesebb, élhetőbb város.
Ami meg a Belvárost illeti: a Tabán soha nem volt az. Te mikor költöztél föl vidékről, ha még ezt se tudod?
@perikles2K: Ez a "turisztikai durranás" egy gagyi giccs. A Tabánban soha nem voltak borpincék, ahogy szőlő se: ez egy házakkal sűrűn beépített terület volt, amelyet a bontás után, 1936-ban, tehát 75 éve parkká alakítottak. Az a ház, ami alá Bojár a látványtervén azt írta: "pincék a Tabánban", lakóház volt a Kőműves utcában. Jó kisvendéglő volt sok itt, ez igaz, de arányaiban nem több, mint a város más negyedeiben, akár Óbudán. Soha nem volt "vigalmi negyed".
Mi az, hogy "egyéni vs. közérdek"?? Szerinted az a több ezer környékbeli, aki most egy emberként tiltakozik az ellen, hogy 22 kocsmát telepítsenek ide a Tabán múltját meghamisító, környezetpusztító terv alapján, csak egyéni érdeket képvisel? 3 óvoda és 5 iskola gyerekei járnak ide, nem beszélve azokról, akiket a koszos, büdös Belvárosból hoznak át játszani, télen meg szánkózni. Nem érdeke a tágan vett Budapestnek, hogy legyen elérhető távolságra egy nyugis park, ahol lehet kicsit sétálni? Más is írta már: nyáron minden hétvégén van valami bor- vagy pálinkafesztivál. Vedelni van hol bőven. És pont ezt a fajta turizmust fejleszteni...? Nesze neked, országimázs.
@tabaniember:
Ami azt illeti a Tabán mint olyan egy szórakoztatónegyed volt a harmincas évekig amikor lerombolták.Kertváros sosem volt, csöndes meg pláne nem.
A jelenlegi állapota annak köszönhető, hogy a rombolás után kitört a háború, és nem épült meg a helyére tervezett sűrűn lakott városrész.Szerintem az a park ami ott van konkrétan helypazarlás.
És minden olyan törekvés ami VISSZA szeretné állítani az eredeti funkcióját támogatni való.

Ami azt illeti a Tabán jelenlegi és a jövendő állapota inkább hasonlít arra az esetre amikor egy bontás után a szomszéd ház eddigi lifthófra néző szobája napos lett, majd a következő ház építésekor visszaállt az eredeti állapot.Tehát örülj annak, hogy eddig ilyen volt, és ne károgj amiatt mert a város VISSZA követeli a holtteret.
De nyilván ezt te is tudod, hiszen a családod ott él több mint 100 éve, tehát a nagyszülők még biztosan partiztak Tersánszky Józsi Jenővel .
És élvezték, hogy a túlzsúfolt szórakozónegyedben a kurvák, és a stricik vegyültek az alkoholtól bűzlő művészekkel:)
tabaniember 2011.05.05. 13:05:16
@Kürüsüly: ijesztően tudatlan vagy, de hát ezen még lehet segíteni. A Tabán egy kisváros volt, nem pedig szórakoztatónegyed. 50 utca és 6 tér, hogy egész pontos legyek. Az alsó, viszonylag sík részén jobb módúak, följebb szegény emberek éltek. Voltak benne kocsmák és kisvendéglők, de arányítva nem több, mint a város más részein: egyidejűleg kb. 30. (Tedd meg, amit én, hogy tüzetesen végignézed az 1900-1914-es évek címtárait, amikor a legjobban éltek, és a legjobban ment az üzlet.) Ezeknek a helyeknek nagy része tönkrement a háború alatt. Volt még egy virágkor 1920 és a bontás (1933-36) között, de akkor se volt több vendéglátóhely, mint a pesti kerületekben, csak jobbak, és a sok kerthelyiség - meg akkor már a nosztalgia - miatt népszerűek.
Azt, hogy kertváros lett volna, egy szóval se mondtam. (Az viszont igaz, hogy minden háznak volt udvara, benne fákkal és virágokkal.)
Konkrét helypazarlásról beszélni akkor, amikor Budapesten nagyon kevés a zöld, és tök egészségtelen az egész város, elég nagy ostobaság. Nem "sűrűn lakott városrészt" akartak a helyére tenni, hanem elegáns gyógyfürdőszálló-negyedet, ld. például a Vágó fivérek terveit.
Bojár NEM az eredetit akarja visszaállítani, hanem egy ócska giccset, 22 borvidék 22 jellegzetes borpincéjét, 1:1-es makettben. Ennek mi köze a régi Tabánhoz? Hazug skanzen, turistacsapda.
Lichthof-hasonlat: a régi Tabán alsó része olyan épületekből állt, mint az Arany Szarvas vagy a Semmelweis-ház, nagy udvarokkal, a felső részen pedig falusias házak voltak. Ha nem bontják le, most lenne egy Szentendrénk. A Bojár-féle terv nem ezt követeli vissza, hanem 22 kocsmát és egy folyamatos üzemű nagyszínpadot akar a nyakunkra telepíteni. Mi ez a duma, hogy a város "visszaköveteli"? Ki a város? Három városrész lakói, mi is azok vagyunk, bocsesz.
A déd- és nagyszülőkről sokat mesélhetnék, de minek? Polgárok voltak, a szó eredeti értelmében, ahogy a tieid valszeg nem, és te se leszel soha az. Művészekkel valóban tartottak kapcsolatot (sőt volt köztük, aki maga is az volt), de kurvákkal és stricikkel nem.
Ja, az ő idejükben még nem volt erősítő, viszont volt csendrendelet és záróra, és a vendéglősök mindkettőt kínos gonddal betartották, mert különben másnapra nem lett volna iparengedélyük. Ma viszont ha valahol elszabadul a decibel, annak senki nem szab gátat.
Ha te szeretnél az ablakod alá 22 kocsmát, dumáld meg Bojárral. Mi itt több ezren vagyunk, akik nem kérjük, meg akarjuk tartani a parkot a gyerekek és az idősek, sőt a város számára.
(Károg a nénikéd.)
@tabaniember:

Köszönöm hogy intelligens ember módjára egy jelzős szerkezet segítségével elhehezted magad hozzám képest a térben:)Ennek megfelelően nem fogok veled leállni vitatkozni.
Te egy felháborodott POLGÁR vagy annak a legeslegrosszabb értelmében.
Az hogy szerinted mi a giccs vagy mi nem nem hiszem hogy vita tárgya lehet, szerinted giccs, másnak meg nem, bár annak tartod magad , de a valóság az, hogy nem különb mint mások így a véleményed sem ér többet.

A Tabánt főleg az utolsó 20 évét úgy bemutatni, mint egy jómódú POLGÁRI negyedet elég vicces dolog:) Főleg, hogy a hidak átadása után rohamosan szegényedett.És a szórakozóhelyek száma sem releváns önmagában főleg, hogy a Tabánban egy jóval kisebb helyen koncentrálódtak.
De igazad van én sosem érhetek fel hozzád a POLGÁRI mélygyökerű őstabáni lakoshoz:)
Inkább elköszönök mert a végén úgyis csak egy vidékről felköltözött proli leszek ehehe:)

Anyukád a POLGÁRI közösségben ahol felnőttél nem tanította meg neked, hogy a személyeskedés egy vita keretében csak a saját érveid hiányát mutatja? Vagy a Naphegyre költöztetett pártfunkcionáriusok kölykei voltak rád ilyen rossz hatással?:)Gondolom ők jelentősen degradálták a POLGÁRI faktort:)

Szeretném elnézésedet kérni,de berekeszteném a kommunikációnkat mert meg sem közelíted azt az az értelmi szintet akivel leállnék eszmét cserélni:)
tabaniember 2011.05.05. 14:04:08
@Birkesz: Ha a többit is megpróbálnád elolvasni és átgondolni abból, amit leírtam, talán segítene. De lám, a százéves múltra való hivatkozás Neked is eszedbe juttatta: lehet, hogy valamelyest ismerem a környéket. Nem gondolom, hogy a fiataloknak kell előírniuk az idősebbeknek, mit gondoljanak. Ez a mai, fejreállt világ mentalitása, ahol tudatlan kiscsákók arcoskodnak, és akarják megmondani a tutit annak alapján, amit a gugli első két találatából kiolvastak.
De legyünk nagyon korszerűek, és: kérjünk a környezetvédelmi hatóságtól egy előzetes hatástanulmányt erre a 22 kocsmára, parkolókra, útépítésre, a prognosztizálható zajterhelésre, az építkezés okozta károkra, a zöldfelület csökkenésére. Aztán kérjünk ingatlanszakértői értékbecslést a több ezer érintett lakásra: mennyivel fog csökkenni a használati és a piaci értékük? (Ne gyertek a Rádayval meg a Liszt Ferenc térrel: ott elsősorban ingatlanosok vásárolták fel a lakásokat, akik rövid távra bérbe adják őket.) Kérdezzünk meg profi városszociológusokat és szociálpszichológusokat, mivel jár három, évszázados hagyományú városrész emberi közösségének a megszüntetése? Ne verjétek már a máséval a csalánt. A városban pont elég helyen lehet inni és szórakozni, az, hogy itt van egy darab nyugis zöld, nem kellene hogy ennyire szúrja a szemét pár embernek. Miért nem akarjátok beépíteni inkább a Városmajort vagy a Vérmezőt? (Az ellen is pont ugyanígy tiltakoznék!!)
És még egyszer: nézegessétek kicsit ezt, több mint 1000 kép a régi Tabánról
mercator.elte.hu/~pivoj/taban/
tabaniember 2011.05.05. 14:38:20
@Kürüsüly: olvasd vissza azt a kommentedet, amelyre reagáltam. Ki is kezdte a személyeskedést? Ki pimaszkodott? Az értelmező olvasásban pedig még nagyon sokat kell fejlődnöd. Egyetlen szóval se állítottam, hogy jómódú polgári negyed volt: azt írtam, hogy lent JOBB MÓDÚAK, följebb szegény emberek éltek. De ha rámész a linkre, amit itt kétszer is betettem, láthatod is, miről beszéltem. Az ott látható képek zöme közvetlenül a bontás előtt készült, de még így is látni a lényeget.
Nem a hidak átadása miatt kezdett rohamosan szegényedni (Lánchíd: 1849, Erzsébet-híd: 1903), hanem mert 1) a filoxéra az 1880-as évekre kinyírta a szőlőt és ezzel elvette a legfőbb megélhetési forrásukat; 2) a városvezetés az 1890-es évek végén meghirdette a Tabán felszámolását, és az Erzsébet-híd építésekor a legdurvább kuplerájnegyedet a Rudas fürdő környékén és attól délre el is tolták a vérbe. (Az akkor a város legszéle volt, a Lágymányoson békákkal, mocsárral, az új egyetemi negyed első épülete, a Ch csak 1904-re lett kész.)
Innentől kezdve a lakók nem áldoztak a házaik fenntartására, és hamarosan előállt az az állapot, ami már valóban indokot adott a bontásra. Az természetesen igaz, hogy az 1850-es években a Lánchíd és az Alagút átadása nyomán is jócskán visszaesett a Tabán forgalma és ezzel a jelentősége is, de a két fő ok ez volt, amit itt leírtam. Az Erzsébet-híd építésekor éppen hogy volt egy fellendülés: akkor épült a Duna-parti és a Döbrentei téri bérpalota-sor, és a vadonatúj Várpalota lábánál a gyönyörű Várbazárral spékelve elkezdett (volna) kialakulni egy szép, elegáns budai városközpont. Csakhogy a régi tabániak nem akartak megválni a kis házaiktól, kisajátításra a városnak nem futotta, nagyon lassan haladt az ügy, aztán jött egy első háború, majd hamarosan még egy.
A naphegyi pártfunkcik annak idején elég szépen felnőttek a feladathoz :) Most inkább a bunkó újgazdagokkal meg a mohó befektetőkkel, "ingatlanfejlesztőkkel" van a baj, akiknek minden kell, ami még nem az övék...
@usernev: Miért gondolod, hogy az a korlátolt és önző, aki egy szemét, mohó befektető kedvért nem kotródik ki első szóra a házából vagy a lakásából? Te megtennéd, ha azzal jönne valaki, hogy "a város érdekében" húzz el az otthonodból? Ők is ragaszkodtak a házukhoz (amelyet többnyire maguk vagy az őseik építettek), és ezzel szerintem mindenki így van, akinek van valami tényleges köze az otthonához meg a szomszédaihoz, és nem költözik évente másik lakóparkba. A város egyébként apránként kisajátította a házakat: ha valaki kihalt vagy elköltözött belőlük, más már nem vehette meg, csak a város. De hát ennyi embert el is kellett volna helyezni valahová, nem csak az volt a baj, hogy nem volt ennyi pénz a városi kasszában, hanem hogy lakás se volt elég.
Visszatérve a kiinduló kérdésre: a "város érdekére" valahogy mindig azok hivatkoznak, akik meg akarnak kaparintani valami jó kis területet, hogy a saját hasznukra beépítsék. Szerintem a város érdeke a gondozott épületállomány, a tiszta utca, a nyugis környezet (kivéve a szórakozónegyedeket, de abból pont elég van már), a jó közlekedés, a sok zöld, a rendes játszótér, a közeli bolt. És oké, a pezsgő Belváros. Pezseg? Nem pezseg, le van rohadva, élhetetlen, járhatatlan, koszos, büdös. Lehet fejleszteni, tessék, nem azt a kis zöldet kóstolgatni, ahová a belvárosi anya ma még negyed óra alatt átjöhet a babakocsival.
Bele kéne már végre törődni, hogy Budapesten sokféle városrész van, hangosabb és nyugisabb egyaránt, és nem biztos, hogy az a jó cél, hogy mind egyformán kibírhatatlan legyen, és sehol ne lehessen normálisan élni, csak Ürömön vagy Pécelen.
A régi Budapest fényes, gazdag, nyüzsgő városrészeiben este csönd lett (kivéve persze a Nagymező utca környékét meg a körúti nagykávéházakat - de hétköznap este 10-re vagy hétvégén éjfélre még ez utóbbiakban is CSÖND lett). Gyalogos, posztos rendőrök voltak az utcán, és aki ordítozott, azt bevitték az őrszobára, a zárórát be nem tartó vendéglősnek meg simán elvették az engedélyét. Itt, a tabáni bérpalotákban egyébként marha gazdag emberek éltek, azok nem tűrték volna maguk körül az állandó ricsajt, és meg is voltak az eszközeik hozzá, hogy érvényesítsék az érdekeiket.
tabaniember 2011.05.10. 22:43:31
@perikles2K: "Vigalmi negyed volt-e, vagy volt nem vigalmi negyed, azt ugye nem tudjuk" - de igen, tudjuk. Nem volt az.
"De talán van némi alapja ennek a nosztalgiának erről a helyről született a legtöbb dal, legenda" - igen, miután hagyták romantikusra rohadni, majd lebontották.
"Te írod, hogy itt volt a vöröslámpás negyed, akkor talán mégis vigalmi negyed volt." - azt írtam, hogy a Rudas fürdőtől délre, a lakatlan Lágymányos felé, az akkori városszélen volt ilyen, és azt 1898 körül lebontották. Ahhoz ez kicsit régen volt, hogy visszasírjuk, és azóta kissé körülnőtte a város ezt a területet.
"Szerintem jó az ötlet, de akármilyen az ötlet Te akkor is a statusz quo-t fogod védeni." - Ha az lenne az ötlet, hogy a parkot és a játszótereket fejlesztik, csinálnak medencét, kutakat, hoznak rendes padokat, vécét - hát ezt kimondottan ünnepelném.
"a város egyébként attól büdös, hogy sok benne az autó (mivel jársz?)" - meg attól is, hogy alig van benne zöld, ami ezt ellensúlyozná. BKV-val és gyalog járok, sose volt autóm.
"Szivem szerint fölépíteném újra az egész tabánt, talán lenne egy olyan hangulatos negyed mint Rómában a Trastevere, vagy Barcelonában a Barri Gotic." - Nem lenne. Mert a Trastevere meg a többi attól hangulatos, hogy évszázadok alatt vált olyanná, amilyen. Most meg lenne egy ócska, újgazdag lakópark vagy valami olyasmi, mint a Kolosy tér környéke. Az szerinted rendben van?
"A turistákat egyébként nem zöld parkok érdeklik, hanem helyi történetek, legendák, helyek, amiknek hangulata van. A Tabán pont alkalmas lett volna erre." - Engem meg pont a turisták nem érdekelnek. A turista ott érzi jól magát, ahol a bennszülött is. Ez a sorrend. Először egy élhető, szerethető, működő város, ahol nekünk jó. Utána majd a turistának is jó lesz. Nézd meg Párizst vagy Londont: mindent, amit imádnak a turisták, maguknak csináltak. Még a Luxemburg-kertet meg a Hyde parkot is :)

GELLÉRTHEGYI ÁLMOK

Gigantikus Piramis, Nemzeti Nekropolisz és a Hungária világítótorony




Diadla, Nyugda, Emlékde, Csönde, Üdvlelde – javaslatok a magyar Walhalla honi elnevezésére. A Citadella helyén álló turáni Akropolisz – Nekropolisz helyett azonban a Gellért-hegyen állhatna piramis is vagy egy kolosszális Hungária szobor is, amely fénysugaraival a város nevezetességeit pásztázná.



A Gellérthegyre tervezett piramis rekonstrukciós rajza (Grafika: Falanszter.blog.hu)


A magyar panteonizáció kezdete

A romantikus politikai nemzeteszmény államkoncepciója, valamint ennek politikai programja XVIII. századi előzmények után, 1810 körül született meg hazánkban a nemesi és a literátor értelmiség többszöri találkozója után. A Habsburgok minden nemzet feletti álló birodalmi árnyéka ellenére 1814-ben már egy olyan könyvsorozat is megjelenhetett hivatalosan Pesten, amely nemcsak tételesen mutatta be a magyarság történelmi hőseit, hanem úgymond egy szellemi panteonba is elhelyezte őket. Kölesy Vince Károly és Melczer Jakab a „Nemzeti Plutarkus vagy a Magyarország s vele egyesült tartományok nevezetes férfiainak életleírásaik” című művében történeti korszakok szerint csoportosították hazánk 105 nevezetes személyiségének életrajzát. A könyv értelmiségi sikere után a korabeli lapokban (pl. Hazánk) egyre-másra tűntek fel az olyan írások, amelyek a szellemi panteonon kívül már kézzel fogható nemzeti emlékparkot is szerettek volna felállítani az ekkor már elterjedő félben lévőBarabás Miklós-féle könyvnyomatos, és a Ferenczy István múzeumi szoborpanteon-tervezetek mellett. Mednyánszky Alajos szépíró például csaknem két kilométer hosszban a Duna-partján látta volna legszívesebben azt a szoborkert-sort, amelynek már része lett volna a nemzeti nyelv megteremtőjének, az 1831-ben elhunyt Kazinczy Ferenc egészalakos szobra is. Széchenyi István a Kelet Népe folyóiratban 1841-ben megpendített ötlete azonban már nem egy panteonban, hanem a germán hősök csarnokához (I. Lajos bajor király csak 1842-ben rendelte el a Regensburg mellett felállítandó német Walhalla felállítását) hasonlóan egy hatalmas nyitott sírkertben látta a legmegfelelőbb főhajtást a nemzet nagyjai előtt. A gróf impozáns temetőjét „honunk közepén” a budai hegyekben képzelte el.

A Gellért-hegy az 1880-as évek elején Klösz György felvételén (Fotó: fszek.hu)


A Gellérthegyi Nemzeti Panteon és a Déli Kikötő

Széchényire jellemző, hogy írásában maga kezdte el gúnyolni tervét: „Kár, hogy (…) nem lesz teteje, és ekképp az ott lerakandó nagy emberek rútul meg fognak ázni. Valóban szánakozásra méltó, mi mindenre nem fakad a mai magyar! Hátramaradásai szám nélküliek, a tennivalók sora aggasztó, pénze pedig alig van, s most holtakra fordítsa kis tehetségét (…), midőn a magyar földön annyi élőnek még néha rágni való kenyere sincs. (…) Így fognak szólni, sőt a külföld majmolásával vádolni, nem kétlem.” Két évvel később Széchenyi Üdvlelde című írásában a korábbi nyitott sírkert ötletét továbbgondolva, már egy londoni Westminster apátság adaptációját szerette volna látni a Gellérthegyen. A tervek akkor kerültek reális közelségbe, amikor József nádor és a kormány Paleocapa Péter olasz mérnök tervei alapján a korábbi nagy pesti árvíz miatt 14 millió forintból módosíttatta Duna-meder fővárosi szakaszát, így egy nagyméretű folyami dokkot is kialakítottak a hegy déli végében.

Széchenyi terve azonban 1852-ben köddé vált, amikor a bécsi udvar pont a Gellérthegyen építette fel Citadella erődítményét egy második magyar forradalomtól tartva. A 224 méteres dolomitmagaslaton a korábban épített villák is csak úgy maradhattak meg, hogy a tulajdonosok beleegyeztek, a katonák bármikor szabadon lebonthatják a „műveleti területnek” nyilvánított domboldal építményeit, ha megint rebellisé válna Pest és Buda népe. Az 1867-es kiegyezést követően lehetett csak esélye annak, hogy a Nemzeti Panteon ötletetSzéchenyi Ödön gróf, István fia felmelegítse. Az 1871. szeptember 17-én megjelent Vasárnapi Újság erről így írt: „A gróf most a Gellérthegy-oldal szabályozására és lejt-méretezésére, kéjlakok (itt paloták) és villákkal benépesítésére, a tetőn pedig egy méltóságos panteon-, vagy Walhalla-szerű épület, s talán nemzeti katona-iskola felállítására, komolyan készítteti már a terveket, melyeket a közel jövőben be akar mutatni a fővárosi közmunkatanácsnak (melynek egyik tevékeny s szakértő tagja maga is). Ez lenne az ezredéves ünnep emlékműve.” Ödön tehát némileg módosította volna apja terveit, aki egy tágas, a természetbe (angolkertbe) szervülő funerális sírkertet álmodott meg, míg az ifjabb Széchenyi már tekintélyes monumentumot akart. A magyar tűzoltóságot és a gőzzel működtetett budavári sikló létrehozásában aktívan tevékenykedő gróf ötletét elősegítette az 1870. évi X. törvény 9 §-a is, amely elrendelte, hogy a hegy lábánál 1847-ben kialakított dokkokból egy Déli Kikötőt kell kialakítani, amelyhez szervesen kapcsolódnia kell egy 2-2 nagyobb méretű hajó befogadásra alkalmas száraz és vizes dokknak is. Innen vasúti sínekre átrakodva szállították volna az árut a hegy alsó lábánál (mai pálos sziklatemplom alatti terület) kivájt hatalmas közpincékhez. A korabeli híradások szerint az 1400 négyszögöl nagyságú kikötő méreteiben túlszárnyalta a tengerparttal rendelkező városok kikötőit is, hiszen a folyami kirakodóhely az akkori Sáros-fürdőtől (ma Gellért Hotel és Gyógyfürdő) egészen a Puskaportoronyig (a mai Galvani utcáig) húzódott. A munkálatokkal 1872. június 30.-ra készültek el a Vasárnapi Újság beszámolója szerint.

Bizánci stílusú budai Nekropolisz, Körmagyar és a második Sikló

A kikötő építésével egy időben 1871-ben országos tervpályázatot hirdettek meg a Gellérthegyen kialakítandó Nemzeti Pantheon megtervezésére, amit Berczik Gyula építész nyert meg. Érdekes, hogy az építész úgy kívánta a terror laktanyájaként üzemelő Citadellát felhasználni emlékművének, hogy a gyűlölt intézmény üzemeltetési jogát a császár csak 1894-ban adta át a fővárosnak (pénzhiány miatt a főváros vezetése csak jelképesen romboltatta le ekkor a Fellegvár egyik falszakaszát.) Berczik Gyula az ókori görög díszítőelemekben gazdag budai Akropoliszát nem a nyugati, hanem a bizánci templomépítészettel ötvözte-, így a gellérthegyi Panteon-terve leginkább egy frízekkel és domborművekkel gazdagon díszített görögkeleti bazilikához hasonlított. A Vasárnapi Újság húsz évvel később erről így írt„Alépítményéül részben a jelenlegi erődítmény szolgál; négy oszlopcsarnokához, melyek alatt a bejáratok tervezvék, építészetileg kiképzett és díszített széles utak vezetnek föl. A figurális domborművekkel gazdagon díszített épületet a monumentális kupola fejezi be, melynek ablakain, valamint a tetőpontján alkalmazott koronáin keresztül világíttatik meg az épület belső térsége. E külső csoportosításnak megfelelőleg, az épület belseje egy kupolás középrészt tartalmaz, melyet ismét kisebb kápolnák öveznek. Ezekben, valamint a falak mellett helyeztetnének el az emlékszobrok, és feliratos táblák. (…) Az épület 120 métert tesz, s így tehát jóval magasabb volna, mint a lipótvárosi templom, melynek magassága csak 98 méter.”

Az 1871-es pályázaton Feszl Frigyes csak második helyet ért el, de merész terveire, amelyek tágas és zöld Budapest ígéretét hordozták, ma is ámulattal tekinthetünk. Komárik Dénes monográfus szerint Feszl gellérthegyi pályázatra benyújtott műmelléklete jeleníti meg először a millenniumi emlékmű ideáját. A köralaprajzú oszlopos építmény tetején lovasszobrot, a lábazati részén a négy világtáj irányába vágtató lovat helyezett volna el.Komárik vitatkozik Feszl másik kiváló ismerőjével, az idén elhunyt Vámos Ferencművészettörténésszel is, aki szerint közvetlen kapcsolat van Széchenyi Üdvleldéje és Walhalla-elképzelése, illetve az építész emlékműterve között. Ezzel szemben Komárik úgy tudja, Feszl a Kerepesi temetőt tette volna „Üdvleldévé”. Ezzel együtt az építészre hathattak a Széchenyiek gondolatai, s ha nem is magukat a magyar nemzet nagyjait temette volna egy helyre, de épülete azt sejteti, szobraik a hegy tetején kaphattak volna helyett.

Annak ellenére, hogy sikeresnek volt mondható a Nemzeti Panteon pályázata, 1872-benNovák Ferenc építész egy a Duna-partról induló „fogaskerekű sodronypályán közlekedő villamost”, amolyan második siklót szeretett volna megépíttetni a Gellérthegyre. Az építész a lebontott Citadella helyére egy kilátóval kombinált világítótornyot képzelt el, amit nemcsak panorámás, hanem a magasságtól szédülő utasok miatt ablaktalan kocsikkal is meglehetett volna közelíteni. A korabeli Vasárnapi Újság az építész tervéről így számolt be: „A hegy alján lévő Döbrentey-utczában létesítendő villamos állomásról az utat három perc alatt meg lehetne tenni. A felső állomás tőszomszédságában nagyszerű, díszes vendéglő emeltetnék, tágas éttermekkel és nyitott verandával. E mellett egy mindenfelé nyílt torony, honnan a főváros vidékére a legszebb kilátás élvezhető. (...) A rajzon egy hatalmas torony alakú építményt látunk, melynek tetejéről egy óriási nagyságú szobor éjjel villamos világítást árasztana a hegyre. A villamos sodronypálya közepén egy ódon-szerű toronyrom a vonal egyformaságát szakítaná félbe, s az ott létesítendő megálló körüli helyet szintén kies ligetté lehetne átalakítani. (…) Miután sok utast a meredek hegyoldalon fel- és lehaladásnál való különös érzés kellemetlenül érinti, olyanok számára a vonat középső kocsiját oldal-ablakok nélkül akarja berendezni, ellenben egy a kocsi plafondján alkalmazandó camera obscura a táj képét feltüntetné az utasok előtt álló asztal lapján.”

A Gellérthegyre tervezett Nemzeti Panteon tervei + a második Sikló korabeli terve (Grafika: Falanszter.blog.hu)

A nagyra törő gellérthegyi álmok helyett a közmunkatanács 1873-ban egy sokkal szerényebb megoldást fogadott el, 12 ezer forintért háromszázezer facsemetével ültettette be a kopár sziklát. Mivel 1885-ben hivatalosan is a Kerepesi temető lett nemzeti nagyjaink Nemzeti Panteonja, így 1893-ban miniszterelnöki előterjesztés alapján a 21 tagú képviselőházi bizottság végleg elvetette a Gellérthegyre szánt Nemzeti Panteon tervezetét. A javaslattal egy időben ellenben parázs vita alakult ki az Andrássy út végén felállítandó párizsi minta alapján felállítandó Diadalívről. A gellérthegyi Panteon tervezete már csak egyszer bukkant elő a történelem folyamán: a bécsi Otto Wagner Mesteriskolájában tanuló Medgyaszay István1900-tól 1906-ig többször átdolgozott vizsgaterveinél, amelynek központi eleme a hegytetőn elhelyezkedő monumentális épület volt, amelyhez reprezentatív rámpák vezetnek fel két oldalról. A rámpák mellett egy felvonón is fel lehetett volna jutni a hegytetőre. A központi csarnokba két előcsarnok vezetett volna, ehhez két oldalt csatlakoztak volna a további helyiségek, a nemzet nagyjainak emléket állító galériák. A kupola formáját pedig a Szent Korona alakja határozta volna meg. A terv a Művészeti Akadémia Gundel-díját nyerte el. 1906-ban, a terv átdolgozásakor Medgyaszay azt is javasolta, hogy a Feszty-körképet itt helyezzék el, ám az első világháború minden tervet lesöpört.

Csipkerózsika mesepalotája a Gellérthegyen

Bár az Országgyűlés 1892-ben már törvénybe (II. tv.) iktatta a millenniumi ünnepség jogi, anyagi és gyakorlati szabályozását, végleges döntés ekkor még nem született a budapesti kiállítás helyszínéről. Sokan az 1885-ös országos nemzeti seregszemle sikeréből kiindulva a Városligetben látták volna a legszívesebben az ezer éves ünnepség helyszínét, megint mások az állatkertet is a kiállítás részévé tették volna. Bizonyos politikai-gazdasági körök a Lóversenyteret, a Kerepesi úti temető mögötti úgynevezett Pékligetet szemelték ki erre a célra, de szóba jött még a Tisztviselőtelep melletti Népliget, a Déli Kikötőt is magába foglaló Lágymányos és a Margitsziget is. 1892. július 17.-én a Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönyben Straub Sándor és Kolbenheyer Gyula a már feltöltés alatt álló lágymányosi lapályt és a festői kilátással rendelkező Gellérthegyet jelölte meg a legideálisabb és legváltozatosabb helyszínnek, amihez egy képzeletbeli Csipkerózsika palotájához hasonló tervrajzot is csatoltak. A tervezőpáros több kupolás csarnokot, vízeséseket és prágai Lőportorony mintájára egy kis budai várat képzelt el a sziklára.



Gellérthegyi Mesepalota korabeli terve Straub Sándor és Kolbenheyer Gyula terve alapján (Tervrajz: Vasárnapi Újság) /A kép nagyobb felbontásban az RSS-nél lehet megtekinteni/

"(…) A hegy ormán ilyen nemzeti emléket terveztünk és ennek méretét a hegy magasságával arányba is hoztuk. (…) A nemzeti emlék épülete mögött tervezünk egy nagy víztartót, mely annyi vizet tartalmazna, a mennyi a nagy vízesések, esetleg ugyanazon időben 1—2 óráig, a nagy szökőkút táplálására is elég lenne. E vízeséseknek esténkinti szines villám-fénnyel való megvilágítása a látványosságok egyik főrészét alkotná. A tartóba a Duna vizét a kiállítás motorai nappal nyomnák föl. (...) A nemzeti emlék mögött gondoljuk a történelmi kiállítás ideiglenes jellegű két épületét, esetleg Szent Istvánig és Szent Istvántól a mai napig terjedő korra osztva. Ugyanitt látható a villamos vasút felső pályaháza, a mely egyszersmind terraszos vendéglő is lenne. A hegy éjszaki részén épülne az erdészeti pavillon, a hol az erdőipar, stb, termékei lennének kiállítva. (…) A Gellérthegy nyugati (s a hegy felöli) részén, a hol nagy, széles terraszok vannak, számos, részben magán pavillon épülhet, esetleg egy dalcsarnok is, vagy orpheum-féle mulatóhely. A Gellérthegy déli gerincze mögött, melyet tornyokkal és középkori bástyákkal igen hatásosan lehetne díszíteni, húzódik a villamos sikló, mely a kiállítási területeket köti össze, vagyis a központi csarnok vidékét a hegyi résszel. A hegy meredek volta miatt itt (...) talán hadászati kiállítás lenne. (...) A déli gerincz felső épülete a felhúzó torony lenne, mert ide az alagút baloldali kiágazásában a hegy felső részéig széles aknát terveztünk; a felhúzót elektromotor hajtaná. (…) A kikötő előtt, a vízesések terrasza alatt lenen az alagút bejárata. Az alagút bent jobbra és balra szétágazik s mindegyik ág három csarnokban végződik. A jobboldali ágat a bányászati kiállítás foglalja el; egyik csarnokban a sóbányászat, másikban a szénbányászat, harmadikban a vas-, átalában a fémbányászat lenne feltüntetve. (…) A bányakiállításhoz keskeny vágányú kis villamos bányavasút vezetne. (...) Mindezek a helyiségek a kiállítás berekesztése után egy nagyszabású fővárosi borpincze állandó helyiségéül szolgálhatnának. (…) A vasszerkezetű épületek a kiállítás berekesztése után részben vásárcsarnokoknak, részben pedig vasúti állomás csarnokoknak vagy más czélokra szolgálhatnak, ezeknek költségei tehát jó részben megtérülnének. (…)

A Gellérthegyi Piramis

Pénzügyi okok miatt a tervezetnél egy évvel később (1896-ban) megrendezett millenniumi rendezvénysorozatra sok irreális, naiv és megvalósíthatatlan építészeti terv készült. Bár 1893 elején már folytak a honfoglalás megünneplését célzó fővárosi előkészületek, ám sem a hely, sem a programok tekintetében még nem döntött a kormány, így azokról a Budapestet és Magyarországot szimbolizáló grandiózus épületről sem volt még elképzelés, amik a korábbi londoni (Kristálypalota), párizsi (Eiffel-torony), bécsi (Rotunda), philadelphiai (Main Building) és chicagói (White City) világkiállításokat jellemezték. Január tizenharmadikán Wekerle Sándor miniszterelnök a következő levelet kapta egy megcsonkított aláírással jegyzett leendő budapesti piramis tervéről: „mi is ezer éves lételünk emlékét beláthatatlan időkre csak is egy pyrámis által biztosíthatjuk; és pedig egy oly 3, vagy 4 oldalú csonka pyrámis által, melynek magassága: 1000 méter (esetleg csak láb), oldalainak egyenkénti hossza szintén: 1000 m. lenne: tíz, 100-100 m. magas szakaszra osztva; minden szakasz más-más hazai gránitkőből építve; oldalanként és szakaszonként egy-egy háromszögű ablakkal ellátva, melynek a földszinten lévő legnagyobbik 3-4 kapuja: 100 m. széles 100 m. magas; a 2ik szakaszban levők: 90 m. magas; és így tovább minden következő szakaszbeli 10-10 méterrel kisebb, míg az utolsó u.i. 10ik szakaszbeli 3-4 ablak: 10. m. széles és 10 m. magas lenne. A legalsó földszintes (10ik) szakaszban hazánk mostani, u.i. az 1796tól 1896ig terjedő 100 éves időtartam művészete, ipara, stbi. kitárandó lenne; a 9ik szakaszban (1ső emelet) a 9ik század (1696-1796) kultúrája 's így tovább végül az első, vagyis legkisebb szakaszban az 896tól 996ik terjedő első 100 év állapota megismertetendő.

A gúla tetején: középben Húngária, Árpád fejedelem, Szt. István és dicsőségesen uralkodó szeretett királyunk I. Ferenc József Ő Felségének lovas szobraitól környékezve. Az ablakok üvegfestményekben az illető században uralkodott fejedelmeket és királyokat, valamint a megfelelő századbeli nevezetesebb történeti eseményeket ábrázolhatnák. Az ablakok (kapuk) szivárványszíne okozta belső félhomályt ezernyi villanyos ívlámpa eloszlatná és tündéri fényben ragyogna jelenünk és múltunk. Az egyes szakaszokra és így fokról fokra bent 3-4 lépcső csarnokon és ezek mentén fel és le közlekedő siklókon; kint lehetőleg szintén minden oldalon lépcsőkön és 3-4 oldalt közlekedő gőzsiklókon jutni. Ezen pyramisnak nevezetessége még abban állhatna, hogy 1000 nap alatt épült.

Speciállitása pedig a mi millenniumi kiállításnak még az lenne, hogy az egész ezer évet előtüntetendő kiállítás egyetlenegy építményben rendeztetnék, és most tervezett számtalan kiállítási épületek, valamint a múzeum költségei a pyramis építési és berendezési költségeinek fedezésére fordíthatók és hogy a kiállítás zárlatával egyúttal meg van már a múzeum is. (...)”

A világ legnagyobb épülete lett volna

Vadas Ferenc művészettörténész szerint a levél valószínűleg sohasem jutott el a miniszterelnökhöz, rendhagyó módon még csak nem is iktatták. Semmi nem utal arra, hogy bármikor figyelembe vették volna, csoda, hogy egyáltalán fennmaradt. A személyazonosságát eltitkoló szerző óvintézkedése, hogy tervezetét a lapoknak is megküldte, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a tucatnyi fővárosi napilap közül csak a Budapesti Hírlap méltatta néhány soros ismertetésre a magyar piramis tervét, anélkül, hogy állást foglalt volna mellette vagy ellene. Nem sikerült olyan későbbi utalást sem találni, mely azt mutatná, hogy az ügynek volt folytatása. Valószínű, hogy az elképzelést azért nem vették komolyan egyik hivatalnál sem, mert az épület a világ legnagyobb, és valószínűleg az egyik legdrágább épülete lett volna.

Ha 1000 méter széles és ugyanilyen magasságú piramist megépül, akkor annak oldalhosszúsága több mint négyszerese, magassága majdnem hétszerese, alapterülete kis híján tizenkilencszerese, míg köbtartalma több mint százhuszonkilencszerese lett volna a Kheopsz-piramisénak, mely a legnagyobb gúla volt az egyiptomi piramisok közül! Ekkora épületet nemhogy akkor, de ma sem lehetne megépíteni, elképzelni is alig. Képtelen méreteit nyilván a millenniumból adódó bűvös ezres szám indokolta, akárcsak a felépítés ezer napra tervezett időtartamát. Még jó, hogy volt a méternél kisebb hosszmérték, melyet meg lehetett jelölni alternatívaként, de ezer méter helyett ezer lábbal számolva (316 méter) is jóval nagyobb lett volna, mint a Kheopsz (volumenét tekintve több mint négyszer). Ha a piramis nem négyzet, hanem háromszög alapú, akkor ugyanazon élhosszúsággal számolva kb. 2,3-szor kisebb lett volna az alapterület és a köbtartalom is, mely utóbbi még a kisebbik mérettel számolva is 1,7-szer múlta volna felül a Kheopsz-piramisét. A piramis tíz szintjének együttes alapterülete a kisebbik mérettel számolva is nagyobb, mint az utolsó kettőt kivéve bármelyik korábbi világkiállítás teljes beépített területe, a nagyobbik mérettel számolva (3.850.000 m2) pedig nemcsak minden korábbi, de minden későbbi alkotást is felülmúlt volna. Mivel a szerző nem adta meg helyét leendő piramisának, így az idén elhunyt Vadas Ferenc úgy gondolta, hogy a monstrumot a Gellérthegyre képzelte el a levélíró, hiszen Thaly Kálmán az ezredéves kiállítás kormánymegbízottja korábban a Csepel-sziget északi csúcsára megálmodott „óriási magasságú kőpiramis tetején aranyozott párduczos Árpád bronz szobor”tervét elsősorban anyagi okok miatt lesöpörte a kormány.

Hungária szobor, mint világítótorony

A magyar piramis tervének képtelensége annyira nyilvánvaló lehetett, hogy a sajtó sem mutatott érdeklődést iránta, pedig a millenniummal kapcsolatos ötletek ismertetésének akkor is nagy teret szentelt, ha irreálisak voltak. Nem ennyire földhözragadt volt az az 1893-as javaslat, melyet szerzője német nyelven küldött be az ezredéves kiállítás igazgatóságánakLukács Béla kereskedelmi –és iparügyi miniszternek. Az írást Willheim Adolf, a budapesti Mutual Life Insurance Company főfelügyelője jegyezte: „Javaslatom szerint a Gellért-hegyen építeni kellene egy ión stílusú „Akropolis”-t, mely hivatott lenne magába foglalni a múlt művészeti, ipari stb. nevezetességeit, valamint a királyok, hadvezérek, hősök és szellemi nagyságok szobrait, képmásait stb. a múlt századokból. Az „Akropolis” oromzata a magyar történelem jeleneteit örökítené meg szoborművekben, az árkádok pedig dicsteljes történelmi epizódokat ábrázolnának mozaikokban és freskókban. Az „Akropolis” előtt egy óriási „Hungária” szobor állhatna, jobb kezében magasra emelt fáklyával, a ballal kardra, vagy a magyar címerre támaszkodva. A fáklya, valamint a Hungária diadémja éjjel villanyfényt szórna a testvérvárosokra: Budára és Pestre. (…) A költségek jócskán csökkenthetők lennének az erődfalak lebontásával, pláne ha a magas Hadikincstár 1/4 millió forintot kérne hozzá, mert a falak bontási anyaga jól fel lenne használható az „Akropolis” építéséhez, amit minden építész igazolhat. (...) Kétségtelenül gyorsan lehetne vállalkozást létrehozni a Gellért-hegyre vivő fogaskerekű vasút megépítésére, és ez önmagában elősegítené."



A Gellérthegyi Hungária világítószobor rekonstrukciós rajza (Grafika: Falanszter.blog.hu)

Willheim Adolf éppúgy antik mintákat (rhodosi kolosszus és a pharosi világítótorony kombinációja) követte, mint névtelen piramisos társa. Vadas szerint ennek az volt az oka, hogy a millenniumi felbuzdulás idején nem csak az előző ezredévnek akartak emléket állítani, de a következő ezer évre akartak valami maradandó monumentumot örökül hagyni. Az Akropolisz leírása egy az egyben megfeleltethető a panteonnak, míg az előtte álló hatalmas szobor a millenniummal kapcsolatos emlékműtervek egyik variánsa, melynek más tervezetektől eltérően az ismert németországi emlékműveken kívül amerikai előképe is van. A főfelügyelő hiába várta a választ, Wekerle Sándor miniszterelnök időközben megbízta Zala Györgyöt és Schickedanz Albertet a millenniumi emlékmű elkészítésével, s ez háttérbe szorította a panteon gondolatát. Az még felmerült, hogy a Sugárút tengelyébe állítandó ezredévi emlékmű létesítésével egyidejűleg a Gellérthegyre is emeljenek külön emlékszobrot, de a miniszterelnök ezt túl költségesnek ítélte, s el is vetették. A pantheon ekkor már szóba sem került. Nemcsak a felépítéséről mondtak le a millennium alkalmából, hanem arról is, hogy a parlament ünnepi díszülésén törvényt hozzanak a létesítéséről, illetve letegyék az alapkövét.A sziklán jelenleg Kisfaludi Strobl Zsigmond városi legendákkal átszőtt szobra áll.

Jamrik Levente


Forrás: Falanszter.blog.hu

GIGANTIKUS PALOTA-KOMPLEXUM LETT VOLNA 1905-BEN A RUDAS FÜRDŐBŐL





A párhuzamosan épített Gellért fürdő építése, majd az első világháború kitörése akadályozta meg a Duna-parti Rudas-palota megépülését. 105 éve csak foltozgatjuk a leromlott állagú épület homlokzatait. 
A Rudas fürdő 1905-ös átalakítását megnyert Tőry Emil-féle győztes pályamű látványképe (Grafika: Falanszter.blog.hu)

Romantikus török vonalak


A leromlott állagú Szokoli Musztafa basa építette Rudas fürdő első átalakítását és bővítését ifj. Dankó József tervei alapján kezdte el építetni Buda önkormányzata 1831 októberében. Az építkezés során lebontották a vízimalom maradványait, a fürdő nagy udvarát körülölelő török kori kerítést, valamint a kis udvar keleti szárnyát. Az újonnan épített 23 tengelyes dunai szárny és 11 tengelyes északi oldal „U” alakban fogta közre a török fürdőt. A korábbi kisudvar lebontott szárnyának helyén épült új épületben 3 lépcsőkaros főlépcsőházat alakítottak ki. A kisudvar körüli szárnyakra emelet épült, nyugati és déli szárnyának emeleti helyiségeit konzolokon nyugvó függőfolyosóról lehetett megközelíteni. A török fürdőt az átépítés annyiban érintette, hogy a külső támpillérek közeit beépítették. A déli oldal pillérközeiben nyitott víztároló medencéket, a Duna felőli oldalon pedig külön fürdőket alakítottak ki –írja tanulmányban Fehérvári Zoltán művészettörténész. A volt Malmerics-telken épült szárny és a dunai szárny földszintjén 36 kádfürdő épült, az emeleten kávéház, társalgó, 24 vendégszoba, és biliárdterem kapott helyt. Mivel a budai fürdők közötti konkurenciaharc miatt a Rudas egyre jobban korszerűtlennek számított ülőfürdői miatt a többi rekreációs intézmény kőfürdőivel szemben, ezért a város házibizottmánya 1876. január 16-i ülésén Ybl Miklóstkérte fel az újabb tervek elkészítésére. Az építész 6 új épületcsoportot tervezett. A török fürdő mellé ekkor került felépítésre a férfi és a női gőzfürdő , a régi épületekkel összekapcsoló kolonnád,a gépház a vízmedencével és a két emeletes vendégház a Döbrentei utca túloldalán. A 26 tengelyesre növekedett dunai homlokzatú fürdő használatbavételi engedélyét 1881. április 11-én kapta meg.
Rudas fürdő egyik pihenőszobája 1890 körül (Fotó: fszek.hu)
A közgyűlés 1884. június 11-én felhatalmazást adott Hofbauer Jánosnak, hogy a gőzfürdőt alakítsa át népfürdővé. Az átalakítás kizárólag a kisudvar körüli szárnyak belsejét érintette, a Gellért-hegy felőli homlokzaton, a falépcső építésével összefüggésben, egy nagyméretű kerek ablakot alakítottak ki. Fülledt, sejtelmes, keleties stílusa teljesen különbözött a népfürdő nyugodt kiegyensúlyozott klasszicizáló jellegétől. Különösen erősen érvényesült a kisudvar helyére épített két helyiségnél, a langyos medencénél és a tyúkszemvágó teremnél. Az udvar körüli szárnyakat alaposan átépítették. Elbontották a klasszicista főlépcsőházat, helyén kétkarú lépcső és egy átjáró épült. Nyugati szárnyában a Neuschloss és Marczel cég által készített gazdagon faragott falépcső állt, amelyen keresztül lehetett az emeleti öltözőket megközelíteni. 1886. május 15-én nyitották meg. A Mérnöki Hivatal felkérésére Bauer Henrik 1892-ben egy kétszintes karzatú, nyitható tetejű úszómedencét tervezett a fürdő mellé, amit a korrózió és a lecsapódó gőzök miatt cementboltozatra módosítottak. Az uszoda belsejét gazdag és színes dekoráció díszítette. A medence majolika burkolatát és az oldalfalak majolika párkányzatait a Fischer-féle porcelán gyár szállította.
Rudas fürdő az egykori Döbrentei utca felől 1890-ben (Fotó: Fszek.hu)

Világfővárosi fürdőálmok


A XIX. század végén megkezdődtek az Erzsébet-híd építésének előkészítő munkálatai. A híd megépülésétől a város azt remélte, hogy a fürdő forgalma jelentősen nőni fog, ugyanis a látogató közönség jelentős része nem Budáról, hanem Pestről érkezett. A pestiek számára viszont csak a csavargőzös, vagy a Lánchídtól induló konflisjáratok tették elérhetővé a fürdőt. A híd vonalának kialakítása, lévén, hogy túl közel áll a fürdőhöz, viszont éppen a fürdő fejlődésének gátjává vált. A városvezetés 1899. november 28-i közgyűlésen éppen ezért ismét a Rudas fürdő újjáépítése és kibővítése mellett döntött 950 ezer korona értékben. Ugyanekkor döntöttek a Sáros (jelenleg Gellért fürdő) fejlesztéséről is.
Rudas úszócsarnoka 1930 körül (Fotó: fszek.hu)
A pályázati kiírásnál a város vezetése ellenben kikötötte, hogy a török fürdőt és az uszodát nem lehet lebontani. A bírálóbizottság a nagyszámú pályázó közül Tőry EmilHültl Dezső,Pártos Gyula és a Vágó József-Vágó László építészpáros tervét díjazta. A pályázati kiírás szerint tervezőknek a gőzfürdőt legalább 130 fülkével kellett úgy kiegészíteniük, hogy hat vendégszoba is kialakításra kerülhessen. Szintén kényelmi előírás volt, hogy az öltözők, pihenőszobák, fodrász- és tyúkszemvágó helyiségek, tisztasági előfürdők, a dörzsölő kamrák és a többi mellékhelyiség úgy legyenek elhelyezve, hogy a pihenőig a fokozatos lehűtés biztosítva legyen. „A tisztasági előfürdőt úgy kell elhelyezni, hogy azon mindenkinek keresztül kelljen mennie s az oly berendezésű legyen, hogy azok a fürdőzők is, akik szappannal mosakodni nem óhajtanak, egész testüket legalább a zuhany alatt leöblíteni legyenek kénytelenek.” A gőzfürdőkön kívül szintén elvárás volt, hogy három szalonkád-fürdő, három szalon-kőfürdő, hat darab I. osztályú kádfürdő, és hét darab I. osztályú kőfürdő is helyet kapjon az új épületben az orvosi rendelő, a masszázs és a ”villamozás” céljára fenntartott szobák mellett.
A Rudas fürdő 1905-ös pályaművei (Grafika: Falanszter.blog.hu)
Förk Ernő második pályaműve (Fotó: Vasárnapi Újság)
A bíráló bizottság szerint Tőry Emil pályaműve „igen jól átgondolt, helyes, szép, szimmetrikus megoldást tűntet fel. Az alaprajzi elrendezés fődiszpoziciója sikerült, a feladatot helyesen oldja meg s általában a sikerült alaprajzi megoldások egyikének mondható. Helyes és sikerült a főbejárat elrendezése, a mellette levő két lépcső ellenben szűk és az épület jellegéhez nem méltó voltánál fogva jelenlegi alakjában nem megfelelő. A vendéglő mellékhelyiségeinek és a vendégszobáknak elrendezése nem kielégítő, a mosó- és mángorlóhelyiségek nem megfelelők, forrásvízgyűjtő-medence és akkumulátor elhelyezéséről nem gondoskodott. Közegészségi és balneologiai szempontból a tágas előcsarnokon és a folyosók körül a fürdők elrendezése megfelelő. Jó a női gőzfürdő beosztása, helyiségei eléggé nagyok, a vetkőző-fülkék egy magasságban vannak elhelyezve s gond fordíttatott a fokozatos lehűtésre." Tőry Emil a többi pályázóval ellentétben nem egy épületkomplexumként értelmezte a török fürdőt és melléképületeit, hanem nyolc különböző magasságú homlokzatként. A különböző historizáló stílusban megtervezett homlokzatoknál az építészeti átkötés a rézzel fedett Szokoli Musztafa-féle török fürdő kupolájának kisebb-nagyobb méretű ismétlései adták. "A homlokzati kiképzés, bár tömegelosztásában megfelelő, egész irányzatában idegenszerű, egyes részleteiben pedig a rendeltetéssel ellenkező megoldást nyújt.”- mondta ki a bizottság elnöke.
Rudas fürdő napjainkban és az 1905-ös Tőry Emil-féle terven (Grafika: Falanszter.blog.hu)
A két fürdő pályázatának sorsa innentől azonban kettévált. A Gellért fürdő szűkebb körű pályázatát előbb írták ki és ez döntő jelentőségűnek bizonyult. Csak három évvel az első pályázat után 1907. május 6-án kapták meg a díjazottak az újabb felkérést. A második pályázaton Hültl Dezsőt hirdették ki győztesnek, ám a munkálatokra az I. világháború kitörése miatt, illetve az időközben elkezdett Gellért fürdő építése miatt nem került sor. A Rudas fürdőt ezután már csak háromszor alakították át jelentősen. 1916-ban a korábbi „Aranybárány” vendéglőből ásványvíz palackozó üzem lett, az Erzsébet híd budai hídfőjénél álló egykori Propeller Szálló helyén feltörő Hungária forrásra pedig 1918-ban egy toldalék épületet emeltek. Pázmándi István tervei alapján mind a két épületet - a népfürdő homlokzatával együtt- 1944 legelején átépítették. Ekkor bontották le az ingatlan együttesről a második emeletet.
Jamrik Levente
Rudas főbejárata 1941-ben (Fotó: fszek.hu)
Hungária ivócsarnok (Fotó: fszek.hu)
Forrás-.Falanszter.blog.hu