1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2011. szeptember 24., szombat

NYITHAT A RÁCZ FÜRDŐ


Rác fürdő: elbukott a Fidesz

Megszüntették a nyomozástr a Rác fürdő ügyében. A BRFK szerint a fürdő üzemeltetőjét, vagyis a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-tugyanis nem érte kár azzal, hogy a fővárosi közgyűlés 2003-ban egy magáncéget vont be az épület felújításába, mert önerőből képtelen lett volna a beruházásra.

A nyomozók vizsgálták azt is, hogy a többszöri határidő-módosítások nem okoztak-e kárt és arra jutottak, hogy a csúszásokat az engedélyező hatóságok lassúsága, a régészeti feltárások elhúzódása, vagy műszaki akadályok okozták. A kirendelt igazságügyi szakértők szerint elmaradt hasznot sem lehetett kimutatni.

A Rác fürdő felújítása ügyében a fővárosi Fidesz-frakció tett feljelentést, 2009-ben. A nyomozást megszüntető határozat jogerős, mert a büntetőeljárások gyorsítását szolgáló törvények idén júliusban hatályba lépett módosítása miatt a feljelentő - mivel közvetlenül nem érintett az ügyben - nem tehet ellene panaszt.


Forrás: Népszabadság 2011 szept 24

2011. szeptember 23., péntek

DÖBRENTEI UTCZA BONTÁSA 1898

A BUDAI RÁCZVÁROS BONTÁSA. 

1898 február 6  45.évfolyam 6.szám
A főváros budai része ki állta szilárdan a viharokat, az árvizeket. Apró, emeletes házai  meg nem
 rendültek, ha két három hétig is áztatta földszintjüket a Duna felduzzadt  hulláma. Amikor végre
 az árvíz elvonult a pestinél alacsonyabb budai részekből, a házak maradtak tovább is úgy, ahogy voltak. Elemi csapás azoknak nem  ártott. A tűz ellen  is  hatalmas bolthajtások biztosították. Az egész főváros rendkívüli  áramlatának azonban Buda erős  házai sem bírtak ellenállni. Egymás  után bontották le s keletkeztek helyűkben a modern paloták. Az a keskeny, de  roppant hosszú  utcza-vonal, mely a Gellérthegy alól  indult és a Duna mentét követve még Ó-Budán is keresztül kacskaringózott, hajdanában a bécsi  országút tőlünk kiinduló útja volt, s a fuvarozás nyomán alakult, mindenféle apró boltjával, szállójával, korcsmájával. Olyan megrögzötten helyezkedett el, hogy nem bírt vele az idő. 



Mikor már feltöltötték előtte az utczát, mögötte a Dunapartot, még akkor is ott szorongott a mélységben. A feltöltött utakról már az emeletekbe látott az ember. De a budai burger konrzervativ. Meglakik ő ezentúl is ott, a hol az apja és nagyapja lakott. Minek neki nagyobb ház. Kezdtek végre ezek is  eltűnni, de ám csak lassan. A Dunapart kiépült, csakhogy  arra beljebb a kis emeletes házak mélyen benőttek az ősi talajba. Kigyomlálni nehéz volt. Legtovább  ellenállott a Ráczváros, Budának ez a tősgyökeres része, egész nemzetiségi telep a múlt században s ennek a századnak első felében. A szerb templom körül keletkezett, leért a Dunáig. Ez az intelligens szerbek negyede volt.  Fent a hegyoldalban a Tabán, a szegényebb szerbek  helye, a kik Buda ostroma  a l a tt maradtak itt s kaptak kis telkeket. Kereskedtek, üzleteket csináltak, korcsmákat nyitottak. Igy vagyonosodtak s megalkották jövedelmeik epikuri forrásait, lent a Duna felé, a hol a karloviczi rácz ürmöst  ütötték csapra, zsiros csaját sütöttek és török  dohánynyal szolgáltak. Még ezek a helyek a
h a t v a n as években is megvoltak. De a Ráczvárosból a szerbek művelődéstörténete is jegyez föl egyet-mást.  I tt képződött a szerb  intelligenczia,  itt —a szentendrei püspökség  oltalmában — kezdték mívelni a szerb irodalma t. A szerb  irodalmi mozgalom innen  indult ki, ment Újvidékre, és csak  onnan Belgrádba. Magyarországon  azonban a szétszórt  szerb lakosság mi n d e n ü tt gyorsan fogyott, összezsugorodott. A fővárosban a  T a b á n n ak és Ráczvárosnak  hiába állt  h á ta mögött a szentendrei  szerb püspökség. A ráczok beolvadtak s különös   alakú, nyilt gangú sütő műhelyeik, ahova a  városi lakosság kenyeret és pecsenyét vitt a tűzhöz, Pe s t en és Budán egymás  u t án  tűn tek  el.
A régi Ráczvárost, hol még nem oly régen is  széltében hangzott a  tambura, bontogatják foly­tonosan, 
az őszszel pedig  rámérték  a döntő csapást, és egész utcza  tűnt el, még pedig az úribb részből, a Rudas fürdőtől a Döbrentei térig terjedő utcza.  Az új hidnak, — melynek építéséhez e tavaszszal fognak — kell itt hely. Csupa erős kőház emelkedett itt, a földszint ablakain rostély és kiálló kosár. A legtöbb egyemeletes volt, régi módi szerinti kettős fedéllel. A legismertebb, egykor népszerű épület volt köztük az «Arany lud», még a múlt századból való fogadó.  Az utczának a hegyalatti oldalát  már lebontották. Képünk a bontás romjait mutatja. A szemközti sor még megvan, de több ház  lakatlanul állt  már a télen  is ; most pedig  itt is ont-bont a csákány. Széles utcza közvetíti majd  itt a forgalmat az uj hídhoz. Az  eitűnt régi városrész helyén keletkező új városban a budai (vagy szentendrei) püspökség is díszes, modern  palotát  építtet a Dunaparton.  Itt emelkedik a közmunkatanács palotája is. Ez képünkön a  háttérben kimagasló új palota.

ZÁDOR ISTVÁN RAJZAI 1914 TABÁN




Zádor István
(Nagykikinda, 1882. január 15. – Budapest, 1963. május 24.) magyar grafikus, festő, portréfestő.


A középiskola elvégzése után 1906-ig, mint banktisztviselő dolgozott. Munka mellett 1901-től a budapesti Mintarajztanoda tanfolyamain képezte magát. 1906-1909 közt Párizsban élt, ahol az École des Beaux-Arts-ban folytott tanulmányokat. T. A. Steinlen grafikus volt a mestere. 1909-1910-ben a firenzei akadémia növendéke.

Az I. világháború idején hadirajzoló volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal, 1918-1919-ben forradalmi riportrajzokat készített. A kommünbukása után Weimarban, majd Münchenben élt.

Magyarországra visszatérve egyik alapító tagja lett a Szinyei Merse Pál Társaságnak. Többször járt a Szolnoki Művésztelepen az 1930-as években. 1938-tól Hollandiában élt és alkotott, a II. világháború után tért haza. Egész pályája során, de kivált az 1950-es években sokat foglalkozott könyvek illusztrálásával. Például: Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák c. művét[1], s számos orosz klasszikus író, köztük Puskin, Lev Nyikolajevics Tolsztoj magyar fordításait illusztrálta.[2]

Művészetére hatással volt a nagybányai művésztelep plein air stílusa, a szecesszió és Fényes Adolf sötét tónusú szimbolikus világa. Főleg portréfestőként ismert, de grafikusként is jelentős, rajzolt krokikat is. Egyik legismertebb portréja Bajor Giziről készült. Portréfestészetére a realizmus jellemző.
Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00030/03159/pdf/VU_EPA00030_1914_23.pd

2011. szeptember 22., csütörtök

JÓKAI MAJDNEM MEGVALÓSULT ÁLMA-TABÁNI KÁBELVASÚT


Mikor a Svábhegyen épült fogaskerekű vasút a közforgalomnak átadatott, a megnyitó ünne­
pélyes lakomán a vállalat derék igazgatója egy  felköszöntőt mondott, melyben kiemelte, hogy
ennek a vasútnak az eszméjét ő (a Bigi vasút létrehozója) nekem valamelyik regényemből
vette, melyben én a jövendő titkaiba pillantva, a többek közt azt is leírom, hogy a Svábhegyre
vasút fog felkanyarogni. (Mikor ezt  í r t am, akkor a legúriasabb közlekedési eszköz volt a
kétszama r as leptika a Svábhegyen.)  Es így a buda­pesti közönség nekem köszönheti,
hogy most fogaskerekű vasúton  j á rhat fel a Svábhegyre.
Há t ha még egy köszönetet csikarhatnék ki a hálás utókortul, a kábelvasút megjövendölé­
sével ? Ez ugyan egy kis háládatlanságnak  látszik  ré sz emről, az  irántam oly tettleges elismerést
t anús í tó fogaskerekű  i r ányában, hogy egy  r ánézve konkur r ens vállalatnak csinálok reklá­
m o t; de majd mindjárt kimagyarázom én, hogy semmi álnokságot sem követek el a fogaskerekű
i r á n y á b a n, különösen most, a midőn az villamossá készül  á t a l a k u l n i.



  Mint mindennek a világon, úgy a Svábhegynek is két oldala van : az egyik az éjszaknyugati,
a másik a délkeleti. Az éjszaknyugatin vonul végig a fogaskerekű. Ez en a tájon van a pompá snál pompásabb nyaralók telepe, s  túl rajta a gyönyörű őserdők, a János-hegy, a Farkasvölgy s a főváros
á l t al nagy áldozat  á r án megszerzett ezerkétszáz holdas tölgyfa-erdő, és az egyetlen élő vízforrás, a hideg­
víz-gyógyintézet, a nagy vendéglő, az új vendégfogadó. Ezen vidéken korlátlan úr fog ma r adni
mindenkor a fogaskerekű. Ezek mind nyá ri lakások, a melyeknek nagy részét a vasúttársaság
építteté, s  jut ányos lefizetési mód mellett  árúba bocsátá. A nyaraló közönségnek egészen elégsé­
ges is a mos t ani fogaskerekű  v a s ú t: már t. i. annak, a melyik az éjszaknyugati villaterületet
lakja. De itt egészen má s rul van szó, mi nt a svábhegyi nya r a lókrul, a melyekben a há rom hóna­
pos időzés kellemetes azoknak, a kik a pénzzel   könnyen bánnak.
Arrul van szó, hogy mi legyen a Svábhegy  délkeleti oldalával. Ez volt a hajdani budai bortermő vidék. Most már kopár sivatag az egész, az Orbán-hegytől kezdve egész a Sashegyig. Egynehány  tormába
esett gazda szőlőskertjén kívül nincs ott már  szőlő : nem is lesz soha többet.



Hogy miért nem lesz ? Azért nem  l e s z: me rt a svábhegyi telkeknek az  á ra felment (az új
építkezések miatt) négyszögölenkint öt forintra. Nyolczezer forintot érő egy holdat szőlővel
be­ül te tni vagy Rotschildnak, vagy poétának  való spekuláczió. Ennek a kamatját szőlőtőke ki
nem csepegteti.  Ellenben házteleknek az ötforintos négyszögöl milyen nagy olcsóság.
Hát hol van még a pesti oldalon ötforintos  négyszögölű  t e l ek? Nem vesztegetem én a 
s z ó t a n n ak a hí r e s z t elésére, hogy  milyen  egészséges a svábhegyi levegő ! hogy ott soha sem
 jár se tífusz, se kholera, se difterisz, se egyéb nehéz nyavalya, a mi a pestieket kínoz z a: a drága levegőrül nem beszélek, hanem az olcsó földrül.  Ide lehet — ide kell egy új városnegyedet
építeni. Elkezdve a fináncz-őrtanyátul fel az óráig, a «két házig»,  azut án a mártonhegyi
pompás új kígyózó útig, s az állami kertésziskoláig. Egy nagy üresség kínálkozik elénk,
mely egy varázsütésre házsorokká  a l akulhat  á t:  Budapest legészségesebb és legolcsóbb város­
negyedévé. Vegyük csak a kr é t át a kezünkbe és kalkulálj u n k.
Pesten a belvárosban egy négyszög ölnek az á ra 1500 forint. Ennek a 4°/o-os kamatja 60 frt.
Ez a négy emeletre felosztva négyszög ölenkint 15 frt. Ez tesz egy 12 négyszög öl teriméjű szo­
b á n ál 180 forintot. Tehát a bérlakónak csak a puszta  t e rül e t é rt kell már szobánkint 180 forin­
tot fizetni. A legszélső külvárosi területeken is  á t l ag 150 forint az  á ra egy négyszögölnek,  t ehát
szobánkint 20 forint (mert itt már csak háromfelé osztható a  k ama t ); de miut án az udvar és
kert területe is a bérlőnek számít,  t e h át legalábbis 30 forint: míg a Svábhegy délkeleti oldalán
épülendő bé rhá zaknál a terület szerinti  bérjárulék  nem  t enne ki többet szobaszámra 1 frt 50
krajczárnál.  S annyival olcsóbb ott az építkezés is. Követ  maga a telek ád, homokot is az  épí t é she z; nem kell a külsőre drága czifraság: egyszerűen  l ehet építkezni. Aztán lehet mindenüvé ke r t e t, fákat t e r emt e n i: paradicsomot csinálni a gyerekeknek. Betegek  s z ámára pedig ott vannak közelben a legnagyszerűbb nyi lvános kórhá zak.És hogy mindebből valóság legyen, nem kell
hozzá egyéb, mi nt egy olcsó, biztos és télen­n y á r on ha s zná lha tó közlekedési eszköz.
H át ez volna az általam fennirt kábelvasút. Ez egy olyan vasút, melyet egy szüntelen
körben futó, gép által hajtott drótkötél  t a rt örök  mozgásban, ebbe a kötélbe kapaszkodnak meg
a harapófogóikkal az egyesben futó waggonok; ha a fogó szétnyílik, a kocsi egyszerre megáll,
a kötél tovább szalad. Ennél nem fordulhat elő vasúti szerencsétlenség: ez nem gyulladhat ki,ez nem ugorhat ki a sínekből, ez még el sem  gázolhat  s e n k i t; mert ugyanaz a fogó, mely a
kötelet harapva, a kocsit futásba hozza, azzal a nyomással, melylyel a kötelet elereszti, a sinfalakhoz tapadva, a kocsit még hegynek alá futt ában is rögtön megállítja.

És aztán minő  időnyer és!  Az ember az Eskütérről  tizenkilencz perez alatt fenn van a sváb­
hegyi  templomt é r en. És minő pénzkimé l é s!  Az egész svábhegyi  ekszpediczió  n em ke rül többe, mint egy omnibuszjárás Pe s t en. így aztán ot thonául vehetné az áldott levegőjű
Svábhegyet a két legszegényebb osztálya is a  fővárosi  t á r s a d a l omn a k: a hivatalnok és a kézi­mu n k á s.  Ebbül a szempontbul üdvözlöm én a most  tervezett budai kábelvasútat, mely a pesti par­tot, a Gellérthegyet, a Ráczvárost  összekötné a  budai hegyek délkeleti oldalával. Más oldalon ezt nem is lehetne létesíteni,  a n n ál az egyszerű  oknál fogva, hogy ezen az oldalon van a sváb­hegyi vízvezeték főcsatornája, me ly szintén egyik életföltétele a keletkező házcsoportok­nak.  Óhajtom, hogy mindez minél előbb megvalósuljon.
* Nem  t a r t om fölöslegesnek a mai  korrupció bűzzel megillatosított légkörben  részemről
kijelenteni, hogy nekem ebben az egész vállalatban semmi  érd ekem : részvényese  n em vagyok, eladó telkem  nincsen, házat  nem építek a kábel vasút közelében, még csak közel sem fog a há­zamho z  j á r n i, hogy egy esetleges szabadjeggyel  való lekenyereztetés kilátása kecsegtessen. Egyedül a főváros közönségének a háláját óhajtom kiérdemelni, régen.

Azt pedig már megkaptam

                dr. Jókai Mór.







A kábelvasút, a mely a  t abáni Egyház-térről a Svábhegyre fog épülni, óriás változást tehet a
budai hegyvidéken és szóval ki nem fejezhető  szolgálatot a fővárosi lakosságnak. Gyors és biztos
összeköttetést teremt Pest és Buda között, főkép  az eskütéri híd megépítése  u t á n. Gyors egymás­
u t á n b an induló kocsijaival megszünteti az eddig fennállott távolságot s Budának legszebb részeit
egyszerre beolvasztja a főváros lakható  t e rületébe.
Azzal a tervvel, amelynek alapján meg akarj ák építeni, nemcsak közlekedő eszköz lesz, ha
nem első rangú tényezője a városrendezésnek. A budai részeken az I. kerület teljesen  á t a l akul.
A mai szűk, meredek utczák eltűnnek s tágas, rendezett utak lesznek a helyükön. Az Arok-utcza, Fehérsas-tér, Aranykakas-, Czipő-utcza, Hadnagy-utcza és az egész Nap­hegyen minden utcza, a me r re a vasút elvonul, tíz ölre szélesíttetik ki, úgy a Koronaőr-utcza is a déli vasútig. Az Isten-hegyi út tól fel a Svábhegyre maga a mos t ani úttest érintet-len marad, mert a vasút az  út jobb oldalán mindenütt a  vállalat területén fog végig ha l adni. A kettős sínpár részére 4.7 kilométer hosszaságban négy ölet kell kihasítani a vonalába eső mai utakból,
illetőleg a házsorokból.  Az új vasút létesítéséhez természetesen nagyon sok  r eményt fűznek, bár igen sokan ma sem tudják elképzelni, hogy milyen az a kábelvasút.
A kocsik  v o n t a t á s á ra szolgálandó drótkötél  sokakat megijeszt, me rt azt hiszik, hogy az utca közepén apró hengereken szalad a 
 lármás kötél 8 kocsi,  ló, ember, mi nd megbotlik  benne.
Pedig nem. Az egész va sútnak nagyon egyszerű, de elmés és nagyon célszerű a szerkezete.
A végnélküli drótkötél a föld  a l a tt van elhelyezve olyanforma va s c s a tornákban, mi nt a villamos vasút földalatti csatornája. A csatorna-szerkezet  fölött a földszinnel egyirányban három sínvonal húzódi k; két szélső a kocsikerekek vezetésére  szolgál; a középső sín ketté van szelve, s keskeny nyílása  a r ra szolgál, hogy a kocsihoz erősített  fogó-készülék elérhesse és megfoghassa a csa­tornában futó kötelet. A fogó-készüléket a kocsivezető szabályozza szinte hihetetlen gyorsaság­ga l. A kezében levő kis hajtókerék forgatásával a forgó-készüléket ki vagy beakaszthatja a kö­télbe, de ugyanakkor nyolcz kocsiféket is mozgásba hozhat állító vagy ellenkező műkö­désbe. A kábelt egy központi erőtelepről hajtják olyan sebességgel, mint a villamos kocsiké. A rend­kívül erős drótkötél (a mely tiz-tizenkétszeres  biztosságú) egy óriás nagy keréken kezdi meg a
pályáját, de már a gépteremben nagy kanyarulatokat tesz azokon az apróbb-nagyobb kerekeken, a melyek elvezetik rendeltetése  helyé r e: a kábelcsatornába.
A milyen otrombának gondoljuk azt a nagy vas óriást, amely végignyúlva a csatornában, szélsebesen szalad, olyan könnyű az irányítása. Akármilyen elhajlásokat lehet vele  t é t e tni, sőt
a legújabb szerkezetű önműködő kábelváltó segítségével rendes kitérőket is lehet felállí­t a n i. Egy angol mérnök, Colám W. N., aki  j e l en­leg az edinburghi összes lóvasutakat, körülbelül nyolczvan kilométer hossaságban kábelrendszerre építi át, tervezője a budapesti kábelvasútnak  i s, a melynek eszméjét az engedélyesek, Móssmer József és Weszely István minden erejükkel megvalósítani igyekeznek.
A budapesti kábelvasút teljesen az itt bemut a tott angol mint ák szerint fog  épülni. A kocsi kényelmes, nagy formájú, negyvenöten férnek bele. Kitűnő fékszerkezetével  biztosan megy hegynek-völgynek. Mert, hogy el ne feledjük megjegyezni: a kábelvasútnak az a főelőnye, hogy bármilyen alakú földterületen egyenlő sebességgel haladhat. A leghepehupásabb vidé­ken úgy gördül át minden zaj nélkül, mint a síkságon.  Járása  gyors és  z a j t a l a n: mert a
vezetékek zaj fogóval vannak ellátva.  Ép a miatt az előnye miatt, hogy bármilyen változatos fölszinen egyenlő a sebessége az üzemerő fokozása nélkül), legelőször a hegyes-völgyes amerikai városokban kezdték alkalmazni. Neiv-York, Philadelphia, Los Ange­les, Camas-City,  Baltimore, St -Louis, Cleveland, Vakland, Chicago, stb. már tíz-tizenötéve használják a kábelvasútat. Az amerikaiak  u tán az angolok vették  át az új  rendszert s azt a legnagyobb mértékben tökéletesí-tették. Birmingham, Mathloh,  Belfort, London, Edinburgh részben már átalakították, részben most alakítják át a vasútaikat  kábelrend-szerüvé.
Glasgowban pedig az egész várost földalatti kábelrendszerű vasútt al hálózzák be. A kábelvasút elterjedését annak már említ ett előnyén kivül az üzem  olcsósága biztosítja. Olcsóbb az üzeme a villamos vasuténál is s épp  erre való tekintettel hiszik a budapesti engedé­
lyesek, hogy az általuk tervezett vonalnak  jó  sikere lesz. Sokan le  akarták az engedélyeseket beszélni, azt mondván, hogy rövid a vonal, s nem számíthatnak  a r r a, hogy a vállalatot  financzirozni tudják. A két tervező erre meg is ijedt s hogy a valóságról meggyőződjenek, csi­
náltak egy kis próbafinanczirozást — csak úgy, reklám nélkül a távolabbi ismerősök között.
A kísérlet öt  nap alatt kilenezszázezer forintnál  több biztos aláírást eredményezett. Pedig nem szólt a nagy  d o b; bankok és bankárok sem csapkodták keserű sóhajjal a Wertheimjaikat, az aláírók egyszerű polgáremberek, a kik a  főváros közúti közlekedésének egyik igen fontos tényezőjét látják és akarják megvalósítani a kábelvasútban.
A nagy közönség még csak ezután fog ha l l ani a kábelvasútról, melynek építéséhez előreláthatólag a kora tavaszon hozzá fognak. Felvilágosításokkal  azonban  ma is készséggel szolgál Budapesten IV. Királyi Pál-utcza 14. szám  a l a tt levő vállalati iroda.

TABÁN( VASÁRNAPI ÚJSÁG 1909 JÚLIUS 18)

A Vasárnapi Újság  77 évig  tudósít  kis hazánkban és a nagyvilágban történtekről, tudományos, művészeti  mellékletekkel kényezteti az olvasót, politikai eseményeket világít meg, társasági rovata van, bemutatja a k.u.k. birodalom tájait, magyar és korabeli külhoni regényeket közöl folytatásban, verseket jelentet meg neves és ma már teljességgel ismeretlen poétáktól, emellett iparosok, kereskedők hirdetései gazdagítják a hetilap tartalmát.Egyszóval színesen és érdekesen mutatja be a  a korabeli élet történéseit.
 A hetilap tanulmányozása során újabb képekkel illusztrált írásra  hívom fel az olvasó figyelmét, Bányai Elemér(Zuboly) újságíró  cikkére, Balogh Rudolf fotóival. Bányai pár évvel később az első világháborúban az Uzsoki-szoros körüli harcokban vezette rohamra századát a betörő orosz csapatok ellen és hősi halált halt

TABÁN


K I S E B B TÉPÁZÁSOK után, melyek festői tollazatától azért egészen mégsem tudták
megfosztani, a főváros tanácsa most földrengésszerű apparátussal megy neki a Tabánnak. Eddig csak csipkedte. Egyszer kimetszett belőle egy keskenyebb húsdarabot. Ez
még nem ártott a Tabánnak túlságosan. Aztán, mint mikor a beteg embernek a fogát húzzák
vagy a fájós tagjait operálják, Tabán gyöngyeiből leüttetett egy-egy különösebb darabot
a szabályosság elve érdekében.

A Tabán azért megmaradt nagyjában az ő régi, kedves, különös és furcsa mivoltában. Mindannak, a mi szabályszerű, csökönyös tagadásával, keresztül¬kasul össze-vissza és rapszodikus rendetlenségben kanyarogtak az ő ódonságot kiáltó utczái és ezekben az utczákban olyan házak, melyek semmiféle sablont nem ismertek. A pesti kőrengetegekből idetévedt utas úgy járt ebben * festői labirintusban, mint a meseország kalandozója.

 Romantikát, antikvitást vagy a hogy a pesti költők mondják, levendula illatot kellett éreznie minden lépésére és a tabáni svábok, a kik persze semmit sem éreztek ezekből a fellengző impressziókból, a pesti ember  kedvezéséből ezalatt szépen vagyonosodtak,gazdagodtak s vendéglőikben a romantikát kereső kirándulóknak olyan idegenforgalmi árakat szabtak, hogy méltóvá tették magukat a legkiválóbb uzsoraczégek elismerésére.



Mert hiába nevezik hivatalosan Ráczvárosnak a főváros eme területét, a ráczokból egy templomon, néhány egyházi emberen és a várost jelölő rácz vagyis szerb szón, Tabán-on kívül nem maradt más hírmondó semmi sem. Valamikor nagy életcsaták dúlhattak az itt élő törzsökös szerbség és a beözönlő svábok között. A háborút nem ágyúkkal, puskákkal és kardokkal vívták, ha¬ nem veszedelmesebb fegyverekkel. Szorgalommal, szivóssággal, telekkönyvi be- és kitáblázásokkal.
        (Erről a házról készítette híres Tabán-rajzát  budapesti látogatásakor
        a nagy francia építész Le Corbusier) 

 És ebben a csatában a magyar virtus sokféle tulajdonságával jeleskedő szerb faj a rövidebbet húzta. Holott nagyon jól értett az emberfejek levágásához, háborús, katonás fajzat volt ő is és a viadalokban megállotta jól a helyét. De olyan idő következett nemsokára, különösen a törököknek Budavárából való kiűzetése után, mikor a hatalmi  felsőbbség biztosításának eszközei módosultak.


A mit azelőtt és egy darabig még ezután is,a személyes bátorság kiválóságával, vakmerőséggel, vagy fegyveres készséggel vivtak ki,a békés idők beálltával pótolni kellett ügyességgel, ravaszsággal, szívós munkával, kitartással és számítással. S ebben a bonyolult feltételű csatában a budai rácz elvesztette az  ütközeteket a svábbal szemben. Tabánban már évtizedek óta a sváb elem jutott
túlsúlyra, az egykori rácz élet viszont annyira kiapadt, hogy ittlétét és virágzását
kulturemlékei nyomán kell nyomozás tárgyává tenni.



 Ilyen mindjárt maga a név, melyről a fővárosnak ezt a részét ma is ismerik : Tabán.
Mi  e z? Micsoda vonatkozása van a szerbekkel vagy az ebben a városrészben végbement
élettel? II. Endre oklevelei között, melyeket Fejér György közölt az ő Codex Diplomaticus
-ában, találunk kettőt, hol ilyen utalások vannak: «Tabenra mons ad Budám.» Továbbá egy
 1212-ből való oklevélben:  « . .. ét inde ascendit ad médium montis, qui dicitur Tebenra
(alias Tabenra),» a következő szintén ezen évből valóban pedig  ezt : « . .. ét inde
ascendit ad médium montis Tabcnra*.



 Ez a Taben(ra) hegy Buda és a héwizek között létezett volna, de hogy a mai Tabánra vonatkozik-e vagy másra, ki tudja. Nyelvészek nem döntötték el, historikusok nem tisztázták, geográfusok pedig az egykori elnevezéseknek megfelelő mai nomenklatúrát nem állapították meg. A Tabán magyarázatához más nyomok ígérnek valószínűbb eredményeket, mi tehát ezen a nyomon indulunk
A szerb nyelvben Tabán valaminek az alját, talpát jelenti, például a czipő vagy csizma alját
 és annak is azt a nyerges részét, mely a talptól a sarokig terjed. Esküt ugyan nem mernénk
tenni erre a magyarázatra, de nagyon valószínűnek látszik, hogy a Tabán elnevezés hegyalja,
 esetleg váralja értelemmel birt s ez adta igazi jelentését.

A magyar nyelvforgalomban ez a városrész  állandóan kétféle elnevezéssel élt. Egyidejűleg Ráczvárosnak és Tabánnak nevezték és az irodalmi emlékezések között is ezt a kétféle megjelölést találjuk. A tizenhetedik század közepén már erős rácz kolónia volt és a tizennyolczadik elején egyik-másik nevezetességével a pesti krónikások figyelmét is felkeltette. A ráczvárosi sörház és a ráczvárosi kávéház a tizennyolczadik század első éveiben olyan nevezetességek voltak, melyekről Gaal  György «Furkáts Tamás levelein czímű humorisztikus újságjában több ízben megemlékezik. A tabáni kiválóságok között pedig az irodalom emlékezik meg Vitkovics Mihályról és Virág Benedekről Mind a ketten itt laktak, Virág egykori lakóháza ma is megvan az Árpád (helyesen:Apród /tabananno/)  utcza 10 szám alatt. Ennek az emeletén élt évtizedeken át az a kiváló jámbor lélek.kinek földi sanyarúságait egyedül azok a lelkiek enyhítették, melyekkel tüzesítette és vigasztalta magát a múlt századeleji kopár és sivatagszerű  kulturátlanságban. 1810-ben a Tabánt hatalmas tűzvész dúlta és majdnem egészen elpusztította. Egy régi emeletes ház rácsos terraszának a felirata ma is őrzi ennek a nagy tűzvésznek az emlékét. Nagyobb események még csak a szabadságharcz  alkalmával vonultak el a Tabán fölött. A Gellérthegyről, melynek aljában hegyes-völgyes talajon meglapult, egy-egy osztrák ágyú mindig pislantott rá egyik szemével, ha netalán rendetlenkedni akarna. De nem tette.



Békésen viselte magát s a szerint, hogy a vár a Hentzi vagy a Görgei kezében volt, a többségi-párt nézeteivel azonosította magát. Ekkor már éltek okos németek benne nagy számmal, a kik nagy piano és langzam modorban a tabáni politikát úgy vezették, hogy a lakosságra  lehetőleg minél kevesebb konfliktus háramoljon. Az Attilla-körút építésekor a főváros egy ízben  már mélyében belenyúlt bonczkésével a Tabán gyomrába, de ezt az operácziót szerencsésen kiheverte.
Lapályos része fejlődött szépen és gyorsan. Hátán a villamosok egész tömege iramlik a Hűvösvölgy és Zugliget felé, de a dombos és hegyes részeken húzódó utczák érdekesnél
 érdekesebb házaikkal   változatlanul maradtak évtizedeken át.

Elképzelhetetlenül sajátságos építkezéss tette aztán  festőivé és érdekessé az emelkedettebb
pontokon egybe zsúfolt házakat. Törvényszerűséget vagy szabályosságot egyiknél sem lehet tapasztalni. A talaj viszonyai szerint épült itt egy ház a másik hátán. Állandó azonban
bennök a virágnak és a fának patriarkális kultusza. Talán egyetlen olyan ház sincs, még a
legszegényebb fajták között sem, mely legalább a virágdíszt nélkülözné, de viszont egy
sincs olyan, a melynek építkezése modoránál  fogva valami ódonos kuriozitása ne volna.
Még a törökös építkezés nyomait is lehet találni például a Hadnagy- és Kör-utcza sarkán
levő házon, mely olyanszerű, mint azok a rodostói török épületek, melyeket fotográfiák után
ismerünk. Egy-két ilyen törökös vonatkozásra  mutató házon kívül a törökvilág emlékeinek
más hírmondói a fákon kívül itt már alig vannak. Ezek között is csak kettő olyan, melyről egészen biztosan meg lehet méretei után állapítani, hogy gyökereit három-négyszázad
előtt, talán valamely jámbor török rokonunk bocsátotta a föld alá. Eperfa mind a kettő,
egyik a Kör-utcza 17. számú ház udvarán, nyolcz-kilencz, a törzsből kinyúló vastag ággal,
melyek az egész udvart betöltik. A másik törökvilágbeli eperfa a Kőműves-utcza 11. számú
ház udvarán látható. Az Aranykakas-utczában az egykori  Három nyúl kaszárnya ócska falai
tűnnek elő. Valamikor az utczát is így nevezték s ettől kapta a nevét a kaszárnya, mely elköltözött ugyan rég innen, de a neve azért ma is megmaradt.
A Hadnagy-utcza 35. szám alatt úgynevezett  földszintes-emeletes házat látunk. Mi lehet
vájjon ez? Tabáni építkezés, mire csak Tabánban vannak más példák. Magas ház, mely
emeletesnek indult, de aztán úgy látszik meggondolta építője a dolgot. Miért csináljon ő
emeletet? És ha már emeletet nem csinál, mi szükség van egyáltalában ablakokra is?
Elég lesz neki kettő, egy az egyik sarkon, másik a felvezető utczába kiütő sarokra. Olyan,
mintha hátat akarna fordítani az egész pesti  világnak. De az udvar felé annál több ablaka van. A befelé való építkezési stílus itt már követelte az ablakokat. Van olyan ház is, (Hadnagy-utcza 14.) biedermayeres fajta, mely felerészben emeletes, felerészben földszintes, aztán olyan is, melynek ablakfölötti  fülkéjében a ház védszentjének szobra van kitéve (Orbán-u. 7.). Aztán ha jól körülnéz az ember, lát más furcsaságokat is. Házak, melyeknek a tetőzete is egészen a földet éri. Ezek a leghitelesebb dokumentumai annak a sok bontásnak, töltésnek és ásásnak, melyek a nagyobb utczák mentén végbementek. S miközelükben paloták emelkedtek, azalatt ők a földbe sülyedtek. A Fehérsas - utcza 4. szám alatt az egykori hires «mély pincze,hajóslegényeknek és halászoknak hires csárdája volt, fent a magasságban pedig egy bemeszelt falból kiütköző felírás bizonyítja, hogy
itt volt a hires Alpekker Antal-féle vendéglő(helyesen Albecker Antal –féle/tabananno/,
az első halászlé csárdája Budának, hova írók és művészek jártak leggyakrabban. Az udvart
egy gesztenyafa díszíti, a mi ezen a vidéken ritkaság. Egész lekerülve az Ybl Miklós-térre
 (7. sz. a.) és a Döbrentei-utczába, két érdekes empire stilű ház jelenti a tehetősebb
 tabániak egykori jó ízlését. Különösen a Döbrentei-utcza 15. szám alatt levő kétemeletes
ház érdekes tiszta stílusával, faldíszül alkalmazott figuráival és két hivatalos jelzésével,
melyeknek egyike az 1838-iki, másika az 1795-iki árvíz magasságát mutatja.
 Ez az utcza egyelőre nem fog bontás alá kerülni, mert már korábban szabályozták de az At t i l a -körút torkába eső «Vig déli vasutastól* végig az Árok-utczán, továbbá a balra (pesti irányból) oldalt eső zeg-zugos, kanyargós, egymás fölött húzódó utczák az új építkezéseknek mind áldozatául
esnek. A főváros tanácsa ezt az öreg városrészt immár sommásan elintézi. Nem egyes
házak lebontásával, ócskaságok kiczifrázásával, hanem az összességnek lehengerelésével.
Tabán többé egyszerűen nem lesz. S épen azért, mert a főváros halaszthatatlan kiirtását
határozta el, jól tenné, nagyon is jól tenné, ha a lehengerelés előtt a Fővárosi Múzeum
számára hozzáértő művészszel a régi Tabánt rekonstruálná. Másutt is ugy cselekszik ezt,
a hol törődnek a fővárosok hagyományaival.

Zuboly

Forrás:  Vasárnapi Újság 1909 július 18 
Bányai Elemér
(Szamosújvár, 1875. aug. 21. – Oblasce, 1915. ápr. 2.): újságíró, író. Kolozsvárott szerzett bölcsészdoktorátust 1900-ban. 1905-ig Kolozsvárott az Ujság, a Magyar Polgár és a Kolozsvári Lapok szerk.-je. 1905-től Bp.-en egy ideig az MNM könyvtárában gyakornok, 1910-től a Magyar Nemzet, 1914-től a Magyarország belső munkatársa. Zuboly álnéven a Vasárnapi Ujságba, Pesti Naplóba, Magyar Nemzetbe írt színes riportokat az aktuális eseményeken kívül a m. történelem és irodalom kiemelkedő alakjairól és alkotásairól, Bp. nevezetességeiről. A 20. sz. elején annak a radikális polgárságnak volt a képviselője, amely hevesen támadta a konzervativizmust és a reakciót. Ady Endre hű barátja volt. Az I. világháborúban az uzsoki szoros körüli harcokban esett el. – F. m. Örmény anekdoták (I–III. Szamosújvár, 1903); A Pesti Hírlap harminc éve (Bp., 1908); A Századok név- és tárgymutatója (Bp., 1908); A Pesti Napló 1848–1908 (Bp., 1908); Zuboly könyve (B. E. válogatott munkái, Bp., 1915). – Irod. Ady Endre: Bölöni György, Krúdy Gyula, Kunfi Zsigmond, Mikes Lajos stb. megemlékezései Zuboly könyvében (1916); Derzsi Tamás: Emlékezés Zubolyra (Élet és Irod. 1965. 16. sz.).


Schöpflin Aladár nekrológja Bányai Elemérről a Nyugat 1915. 9.számában











Temetése 1915 szeptemberében a Kerepesi úti temetőben


Balogh Rudolf
1879. szeptember 1– 1944. október 9

Aranykoszorús fényképészmester lett, fotóművész, a magyaros stílus néven ismert fotográfiai irányzat egyik megteremtője, és talán legjelesebb képviselője. Nem biztos, hogy túlzok, ha azt mondom, a magyar fotóművészet egyik úttörő, formateremtő egyénisége, aki számtalan kortársa számára jelentett művészeti igazodási pontot.


Első lépései még mindezt persze nem sejttették. Mint annyi más kortársa, ő is tizennégy évesen kapott szüleitől egy Zeiss fényképezőgépet. Miért pont ennyi idős korában, még senki nem kutatta, de nem ő az egyetlen a magyar fotográfia jelesei közül, akinek ezzel a mondattal indul a szakmai életrajza. Ezzel a géppel tanította aztán győri reáliskolai rajztanára, Ruby Miroszláv fényképezni. Valószínűleg jó tanár lehetett, legalább is nagyon nem vette kedvét Rudolfunknak, aki a hat középiskolai osztály után Bécsben a Lehr- und Versuchsanstalt-ban folytatta fényképészeti tanulmányait. A főiskola után még két évig tökéletesítette szakmai tudását külföldön, miközben megjárta Münchent, Görzöt, Konstantinápolyt, Bécset. Hazatérése után, 1902-től a Vasárnapi Újság fotóriportere, illetve – miként akkoriban mondták – fotóillusztrátora. 1912-ben nyitotta első műtermét Budapesten, a Váci utca 12. alatt. Kevés hagyományos portré került ki keze alól, inkább éjszakai városképei tették ezidőben ismertté. Az első világháborúban a K.u.K hadsereg haditudósító századának tagja lett. József főherceget, majd Vilmos császárt kísérve megörökítette a háború színtereit, harcait, a lövészárkok mindennapjait. Háborús képeiből sok került a berlini és a bécsi hadimúzeumokba, de ekkor készült több mint kétezer nagyméretű 10x15-ös, 13x18 cm-es üvegnegatívja, panoráma- és sztereóképe a Magyar Fotográfiai Múzeum féltett kincse.


1920-tól majd másfél évtizeden keresztül a Pesti Napló fotóriportere. Képeinek színtere elsősorban a magyar falu. Fő műfaja a tájak, zsánerek, állatok évszakhoz kötődő képei, és ezek mellett Budapest szebb, ünnepibb arcainak lenyomatai, melyek a vasárnapi képes műmellékletben rendszeresen, hétről-hétre megjelentek.. E szellemben készült könyve, a Magyar képek több nyelven is szolgálta a háború előtti, a magyar idegenforgalmi propagandát.


A fotós közélet egyik irányítójaként is illik emlékezni rá. 1910-től a Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetségének tagja, 1917–1929 között tiszteletbeli tagja, s egyben alelnöke, majd 1932–1940 között a MAOSZ-EMAOSZ alelnöke. Jelentős része volt a magyar nyelvű fényképészeti szaksajtó történetében is. 1911-től A Fény szerkesztője, 1914 júniusában pedig Szakál Géza, Fejérváry Sándor, Kankowszky Ervin társaságában útjára indította a Fotóművészet című szaklapot. 930-tól pedig a Fotóművészeti Hírek felelős szerkesztője.


1944-ben életműve nagy részét megsemmisítette egy bomba. Temetésekor a bombariadó szirénái szolgáltatták a gyászzenét.

(kassius)
              
            

2011. szeptember 20., kedd

HÁRY GYULA ,AZ ELMÚLÓ TABÁN MEGÖRÖKÍTŐJE



HÁRY GYULA MINT RAJZOLÓ(részlet)


Buda vára mögött, a dombos-völgyes régi kézműves- és paraszt-város csöndes utcáin az utóbbi napokban egy magas és erőteljes termetű, gömbölyű és kissé piroskás arcú, férfikora teljében lévő embert lehet sétálgatni látni. De talán nem is sétál. Csak úgy kószálgat a szép őszi napok délelőtti fehér, szelíd verőfényében. Lassan lépdel a lejtős utcák keskeny járdáin; meg-megáll, visszatekint és különös figyelemmel nézi az apró pugris-házacskákat, melyek csúcsos, kissé előre nehezedő tetőzetük alatt apró két ablakukkal sunyi módon pislognak az ódon, hepehupás kövezetre. A burger urak egyik-másika kidugja fejét az ablakon, fontolgatólag néz utána a kiváncsi úrnak: ez bizonyosan házat vagy építőtelket akar venni e vidéken.





De im a sétáló "idegen" szürke vászonba kötött hosszúkás kis könyvet vesz elő zsebéből, kivonja a táblája mellé alkalmazott iront, és - - hunyorgó szemmel távolba tekintgetve, gyorsan húzott vonalakkal kezdi a látottakat megrögzíteni könyve fehér lapjain.Nem. Az ily urak nem igen veszik meg a polgárok házait. Rendesen bérben laknak; a házbért megfizetik. De ezt már kevésbé rendesen.
E szabály alól a mi emberünk talán kivételt képez, mert - - elárulom a budai háziuraknak -ez Háry Gvula, a kitűnő festőművész, kinek apró képeit, mint féltett kincseket őrzik gyűjteményeinkben a finom ízlésű amateur-ök.




Ki ne emlékeznék e szűk keretű, de gazdag szépségű tájképek első megjelenésére a képzőművészeti társulat kiállításain! Valóságos feltűnést keltettek. Az Adria piros és sárga vitorlákkal ékített látképei, melyeknek hátterében a távol Velence tündérpalotái merülnek fel a tenger ragyogó, mozdulatlan tükréből, halványan, párázatosan: egy fehér álom; a déli Karinthia smaragd völgyei, ölükben a pirostetejű házikókkal; a magyar hegyalja erdős domboldalain békés magányban szunnyadozó vadászlakok, melyeknek fehér falain az iharfa leveleinek árnya rezeg; megannyi költőien átérzett tájtünemények voltak, melyek kedves ábrándot keltének lelkűnkben, és a nagy Mészöly nevét ébresztgeték ajkunkon.
A tájkép szépségeinek eme lelkes beszélőjét bízta meg a főváros illetékes intézője az érdekes, de nem minden bánatosságtól ment föladattal, hogy Buda városának amaz ősi szerénységben megmaradt részeit, melyek a megújhodó, terjeszkedő főváros térbeli igényeinek, saját megsemmisülésüknek árán is, engedni kénytelenek, jelen képükben megörökítse. Háry eme rajzai a városi múzeumban lesznek letéve. Későbbi nemzedékek meg fogják találni bennük korunk élete külső keretének hiteles képeit, és nem lesznek kénytelenek - - mint mi - - képzeletből formát építeni a történeti események helyszínének, midőn emlékezésük kegyelettel visszaszáll az elődök viselt dolgaihoz.



A mélabú árnyai lebegnek a hegyoldalba fészkelt és egymásra könyöklő eme kis házak fölött, melyek mögött föl van emelve a bontó csákány, hogy ledöntse falaikat és szétszórja avult köveiket. E köveket a házak építői egykoron Budavára büszke palotái és török mecsetei romjaiból hasogatták és úgy építették bele házaik falába. Most szerte fognak szóródni; talán kaviccsá töretni, hogy a gyárak udvarainak talaját tatarozzák velük. A minden emberi dolgok hívságának szomorú tanulsága szólal meg az utcákban. És már ezért is helyesen cselekszi a város hatósága, hogy e régi utcák utolsó képét megörökítteti.
De még helyesebben tévé, hogy az emlékbe iktatás eme gyöngéd munkáját oly érző művész kezeire bízta, mint milyen Háry Gyula. Jó lélekkel mondhatjuk, hogy Háry Gyula rajzolóművészeink egyik legjelesebbike.


Forrás: -Művészet 1909  6. szám
            -Vasárnapi Újság  1912 04. 07.

LE CORBUSIER ÉS TABÁN-RAJZA ÚJ MEGVIÁGÍTÁSBAN



Hosszas hezitálás után ez év augusztus 24-i bejegyzésemben tettem közzé ezt a tabáni eseményt, egy világhírű francia építész rajzának ünnepélyes átadásáról. Egyéves tétovázásom oka az volt ,hogy meggyőződésem szerint a képen látható ház nem azonos az átadási okmányon feltüntetett: 

HOLDVILÁG utca 14 sz épülettel
Íme az auguszusi cikk



Részlet a Várnegyed c. Bp., I. kerületi újságból:

"Sokan kerestek felüdülést ( 2010) július 2-án a Tabáni Múzeum hûvösében, a késve érkezõknek már nem jutott ülõhely. Az est nyitó akkordjaként különleges aktusra került sor, hiszen Francois Laquiziere, a budapesti Francia Intézet igazgatója egy tabáni házat ábrázoló, eredeti Le Corbusier rajzot adományozott a gyûjteménynek. Az igazgató úr magyar nyelven köszöntötte a közönséget, majd franciára váltva elmondta,hogy nagy örömmel fedezte fel magának e „kissé elrejtett” múzeumot. Bár Le Corbusier-t sok francia magáénak vallja, a 20. század egyik legnagyobb építésze azonban Svájcban született. A modern építészet mestere korábban hagyományos architektúrával foglalkozott.
Francois Laquiziere rövid beszédét követõen Jankóné Pajor Ildikó, a múzeum vezetõje, a rendezvény háziasszonya megköszönte az értékes képet, majd mindketten aláírták az ajándékozási okmányt."


Egyetlen szépséghiba a dologban -és ezt az átadó nem tudhatta-,hogy a rajz
                                  nem a Holdvilág utca 14-et,
 , a lebontott Tabán egyik legismertebb és legtöbbet fotózott ,festett, rajzolt házát ábrázolja, ahogy az átadási okmányon szerepel, hanem egy mindmáig nem azonosított másik tabáni épületet.
Könnyen meggyőződhetünk erről  saját szemünkkel, ha az előző cikk  Holdvilág utca 14-ről készült felvételeit a rajzzal összehasonlítjuk.De ez lényegtelen apróság. Ami igazán érdekes a dologban, hogy a híres építésznek  egész Budapestben  csak a már akkor is bontásra szánt városrész tetszett egyedül, olyannyira, hogy rajzon is megörökítette."
Eddig a cikk és most jöjjön a bizonyítás
Balogh Rudolf  akkor még fiatal fotográfusként  mint a Vasárnapi Újság munkatársa a lap 1909 július 18-i számában 
(56-évfolyam,29.szám 611- oldal) 
felvételeket közöl a bontásra ítélt Tabánról. A fotók között nagy örömmel fedeztem fel egy ismerős képet ezt már láttam valahol igaz , hogy rajzon nem fényképen!




A fénykép és a rajz egyértelműen, minden kétséget kizáróan  mutat azonosságot . A neves építész a Hadnagy utca túloldalán a lejtős részen állva (ezen a területen még 1898-ban bontották le a házakat) azonos perspektívában örökítette meg a  Hadnagy és Orbán utca sarkán álló házat, a Hadnagy utca 45-öt.A meredeken felfelé futó és fenn y-ban elágazó kis utca az Orbán utca. Jól kivehető a fotón az Orbán utca 9 ( sokszor festett és fotózott ház)
  Fenti kis helyreigazítás talán hozzájárult ahhoz , hogy a neves építész
által lerajzolt épület ( mely bizonyára gondolatokat ébresztett benne  )
helyét pontosíthassuk.
    Ami igazán érdekes a dologban, hogy a híres építésznek  egész Budapestben  csak a már akkor is bontásra szánt városrész tetszett egyedül, olyannyira, hogy rajzon is megörökítette.

(kassius)



Forrás: Vasárnapi Újság 1909 július 18 (56-évfolyam,29.szám 611- oldal) 


2011. szeptember 19., hétfő

TABÁNI KISKERTEK

     Fenti címmel közöl cikket a Vasárnapi újság 56. évfolyamának 26. száma 1909 június 27-én. Megismerhetjük  belőle a kisember kertjét, a négy fal közé szorított udvarokba ültetett növények sokféleségét , az akkori kertek divatos egynyári és évelő virágait.Néhány fénykép is illusztrálja a cikket, sajnos a fotográfus
címet nem írt - minek is írt volna ?- a képek alá, nem gondolván az utókorra.



A TABÁNI KISKERTEK.

Néhány éve sok szó esik nálunk a kertekről  és a kertstilusokról. Beszélünk a geometriai
kertről és az újkori díszítéséről, a természetes  vagy angol kertstilusokról, a műépítészeti
stilus ősi és újkori alakulásairól és e közben  megfeledkezünk a kisemberek pusztuló kis¬
kertjéről, a kertek egyik ősi típusáról, a mely az idők folyamán szinte önállóan alakult ki
és fejlődött, részben a falun, részben a városban.


 Mind a két helyen megvan a kisember
kertjének a maga eredetisége, önálló alakulása és növényzete. A kisember kertjének önálló
típusában bizonyos törekvést látunk a részarányosságra, - - a szabályosságra — anélkül
azonban, hogy a művészi összhangra ez a törekvés számot tarthatna. E törekvés abból
a meggyőződésből ered, hogy a kertben rendnek kell lenni. Ez eredményezi a növények
elhelyezését az egyenes és a körvonal határai között, tekintet nélkül a növények természe¬
tére. Ezektől nem követelnek egyebet, mint hogy tartósak, szinte elpusztíthatatlanok
 legyenek. 


Ehhez  járul a szin és az illat. A színekben az élénk, erőteljes, tiszta színek a jel¬
lemzők, a melyek nagy csomókban, foltokban lépnek föl a virágon, az illatban pedig az
erős, átható vagy fűszeres illat a kedvelt. A virág- vagy növényalak mellékes. A finom
kecses alak szinte ki van zárva, ha csak a monda, rege, babona vagy a hit nem ruházta
föl valami misztikus jelleggel. Ezek szerint  alakul a növényzet a kisemberek kertjében,
úgy a városban, mint a falun. Ez jellemzi  Budapest egyik legrégibb városrészének,
a pusztulásra szánt Tabánnak kis kertjeit, a melyekből egy kis jellemző tipussorozatot 
mutatunk be, megmentve ily módon a régi Budapest egyik eredetiségét.


Az ősi eredeti növényeken kívül az újkori kertészet növényeiből alig  jutott valami, csu¬
pán ott módosult és keveredett, a hol közvetlenül érintkezett az újabb építkezések
folytán a modern kultúrával. Ez a néhány példa az átmenet az ősi eredetiből a modern
kultúra terére. A kis, alig néhány négyzetméter kertecskók eredeti növényzete hozzá
alkalmazkodik a Tabán hegyes-halmos, zeg-zugos helyi viszonyaihoz. A hársfa, a bodza,
 - - itt-ott százados példányokban, -— az akácz, a galagonya, a  juha r, a vadgesztenye,
a szil, a fűz, a fagyai, néhol az olajfa, azután a labdarózsa, az orgona és a rózsa.
Elmaradhatatlan egyegy ősi gyümölcsfa. Százados savanyúfái, vagy  törökszeder,
három-négy méter kerülettel; a körte, az alma és a birs.


 A tabáni kertekegyik sz.ép, jellemző cserjéje az örökzöld japáni evonymus, a melyből 
egyik-másik kis¬kertben rendkívül nagy példányok díszlenek, részben fedetlenül 
állván ki a telet, részben takarás által megvédve a kemény fagyok ellen. 
Megvan e kiskertek különleges fölfutó és kúszó növényzete  i s :
 mint a nemes szőlő, az iszalagbércze, az örökzöld borostyán, a kuszórózsa 
 és a kékvirágos örökzöld. Az illatos, fűszerező, meg gyógynövények sem
 hiányozhatnak e kis kertecskékből, legalább egy tőnek kell lenni belőlük. 
A bazsalikom nélkülözhetetlen; de ott találjuk az izsópot is, a rozmaringot, az illa¬
tos rezedát, a zsályát és az erős szagú mentát.


 A díszítő növények és virágok közül első helyen áll természetesen a muskátli,
 égő piros színeivel, azután jönnek sorban a pünkösdi rózsa, a sárga viola, a szegfű,
 az égő szerelem, a Kossuth-hajnalka, a mályvarózsa, a sarkantyúka, a napraforgó,
 a nefelejts, a fehérliliom, a szentáhítat lilioma, a császárkorona, a varázserejű fülfű 
a bogárhátú házikók tetején, a pulykamóreg, az oleander, a gránátfa avagy 
pomagránát, mint a régi magyar kertek egyik neves írója, Lippai János mondja.



A Tabán kipusztuló kiskertjeinek van ezeken kívül még néhány jellegzetes
 növénye a pozsgás vastaglevelű növények csoportjából:
ikaktuszok, a melyek festői módon illeszkednek bele a hepe-hupás hegyoldalba szinte be¬
vésett kis kertecske keretébe. Csaknem mindegyikben látni egy-két gömbkaktuszt, kigyó-
meg fáklyakaktuszt. A sokat és hálásan virító nagyvirágú leveles kaktusz • - Phyllokaktus
Ackermanini  - - nagy példányai, meg a százéves aloé (Agave Americana) kis és óriás pél¬
dányai csaknem minden egyes tabáni kertecske jellemző sajátja.


 Föltaláljuk e kiskertekben,vagy a kicsiny házacskák ablakaiban a tengeri hagymát és az elpusztíthatatlan örökzöld leve¬lesnövényt, az Aspidistrát. 
Mindezek a növények a specziális helyi viszonyokhoz alkalmazva, minden szabály
 és rendszer nélkül vannak elhelyezve a térnek lehető legnagyobb mértékű kihasználásával. 
Sokszor alig másfél vagy két négyzetméter az udvar kertecskéje,gyakran egy méternél sem 
nagyobb, de azért ott díszlik benne egy sor növény, vagy egy cserje, egy magányos fa,
vagy néhány cserép virág, vagy egy százados fa foglalja el az egész kis udvart, 
hatalmas ágaival befedve az apró házat és udvart.
 K. A.
 (kassius)