Zádor István
(Nagykikinda, 1882. január 15. – Budapest, 1963. május 24.) magyar grafikus, festő, portréfestő.
Az I. világháború idején hadirajzoló volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal, 1918-1919-ben forradalmi riportrajzokat készített. A kommünbukása után Weimarban, majd Münchenben élt.
Magyarországra visszatérve egyik alapító tagja lett a Szinyei Merse Pál Társaságnak. Többször járt a Szolnoki Művésztelepen az 1930-as években. 1938-tól Hollandiában élt és alkotott, a II. világháború után tért haza. Egész pályája során, de kivált az 1950-es években sokat foglalkozott könyvek illusztrálásával. Például: Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák c. művét[1], s számos orosz klasszikus író, köztük Puskin, Lev Nyikolajevics Tolsztoj magyar fordításait illusztrálta.[2]
Művészetére hatással volt a nagybányai művésztelep plein air stílusa, a szecesszió és Fényes Adolf sötét tónusú szimbolikus világa. Főleg portréfestőként ismert, de grafikusként is jelentős, rajzolt krokikat is. Egyik legismertebb portréja Bajor Giziről készült. Portréfestészetére a realizmus jellemző.
Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00030/03159/pdf/VU_EPA00030_1914_23.pd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése