2012. április 17., kedd
VIRÁG BENEDEK: KURRANTÓ TYÚK
KURRANTÓ TYÚK
Egy tyúk, röpösni látván a kányát, nagyot
Kurrantott; elijedtében a tollas sereg
Megdöbbent, és magánkivűl volt; a kakas
Betyár kevélységgel nem rettenhető,
Hallgata, s csak álla; a tyúk ismét egy nagyot
Kurrantott; a ragadozó, nem bántlak szegény
Párák, mond, mostan titeket; s eltávozott.
Ekkor kakasának a tyúk ezt mondá: Nekem
Köszönd, hogy élsz s itt vagy; nem tudsz kurrantani.
Egy tyúk, röpösni látván a kányát, nagyot
Kurrantott; elijedtében a tollas sereg
Megdöbbent, és magánkivűl volt; a kakas
Betyár kevélységgel nem rettenhető,
Hallgata, s csak álla; a tyúk ismét egy nagyot
Kurrantott; a ragadozó, nem bántlak szegény
Párák, mond, mostan titeket; s eltávozott.
Ekkor kakasának a tyúk ezt mondá: Nekem
Köszönd, hogy élsz s itt vagy; nem tudsz kurrantani.
Horthy űrvárosa: tervek a tabáni fürdőparadicsomról 2.rész
A második Ad hoc korszak
Az elveszített első világháború, majd a trianoni békediktátum következményei miatt, Budapest vezetése legközelebb csak 1930-ban állított fel egy ad hoc bizottságot a Tabán problémáinak előkészítésére. A törvényhatósági bizottság kezdetben nem sokat tett az ügy előremozdítása érdekében. Cselekedetük hamar kimerült, a dr. Schuler Dezső jegyezte, „Adatok a Tabán történetéhez és rendezéséhez című könyv” megjelentetésében, amelynek legfőbb megállapítása szinte csak annyi volt, hogy „a kisajátítások és a bontások következtében az 1838-ban még 762 házzal büszkélkedő Tabán, 1931-re már csak 460 házas ingatlanállománnyal rendelkezett, amelyből 261 épület számított többszintesnek.”

Warga László első skiccei a Tabán új villanegyedéről (Fotó: Művészet)
Tetézte a hivatal inkompetenciáját, hogy a városvezetés először nem az új, s egyben szélesebb Attila körút megépítésével szerette volna a munkálatokat elkezdeni, hanem a Gellérthegy északi oldalába szánt, úgynevezett Tranzverzális (ma Hegyalja) közúttal; amelynek dőlésszögét 3-5 százalékban, szintjét pedig a Sánc utca sarkától 4 méterrel lejjebb állapították meg. Pár hónapos fejvakarást követően a bizottság nagy nehezen rájött, hogy az addig érvényben lévő Warga-féle szabályozási tervben sohasem szerepelt a közgyűlés által megálmodott új nyomvonal, így 1933. május 6-án az önkormányzat tagjai (a bizottsággal karöltve) nemcsak, hogy elvetették a régi beépítési tervet, hanem egyben arra is megkérték a mérnököt, hogy az újabb logisztikai elvárások/kihívások alapján tervezze át „mesterművét.” Az új Warga-féle terv azonban ismételten nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mivel az építész a fő hangsúlyt a Tabán pesti oldalán képezte ki, így a kritikusok szerint a reorganizáció alá bevont kerület Lánchíd és Krisztinaváros felé eső területei elnagyoltak, leendő forgalma pedig „egyirányúak” lettek. Az egyre sürgetőbbé vált közlekedési korridor kiépítése miatt, az új terveket gyorsan a polgármesteri hivatal III-as ügyosztályával készítették el.

Warga László első, 1909-es, illetve második, 1933-as tabáni beépítési javaslata (Fotó: Vasárnapi Újság, Művészet)
A hivatali testület által elkészített mű - hiába is volt komplettebb a Warga László jegyezte elképzeléseknél-, csak arra volt jó, hogy végre elkezdhették a Tranzverzális út nyomvonalának kiásását, valamint az útjában álló 15 ház lebontását. (Az akkor érvényben lévő lakásbérleti szabályrendelet alapján ráadásul a gellérthegyi ingatlanok 45 lakóját csak újabb pénzáldozatok árán tudta elköltöztetni az önkormányzat.) A viszonylag hamar elvetett, és csak részlegesen megvalósított III-as ügyosztály terve egyébként arra törekedett, hogy a három gyűjtő utat (Tranzverzális út, Attila körút, Alkotás út) minél rövidebb és minél hamarabb kivezesse a Tabán területéről. Szóba került egy autósztráda megépítése is, ám pár száz méteres hosszban ennek nem látták értelemét-, ugyanis Krisztinavároson kívül ezt a munkát el kellett volna végezni a villanegyednek szánt Naphegy irányába is, amely az ottani telkek rosszabb értékesítését vonta volna maga után.

A főváros III-as ügyosztálya által készített 1933-as tabáni városrendezési terv, illetve az 1937-ben átadott közpark (Fotó: Falanszter.blog.hu, Fszek.hu)
A 30 méter széles új Attila körutat a Hadnagy utca és a Szent Demeter templom közötti sávtól a Bethlen-udvarig akarták elvezetni, hogy a közeli Palota (ma Dózsa György) térből egy deltoid alakú közlekedési csomópontot hozhassanak létre. A Gellérthegy oldalában teraszos megoldással több közparkot és árnyas ligetet képzeltek el. Az id. Francsek Imretervezte támfal mellett, egy alul alagútban, felül pedig már bevágásos módszerrel, egy második budapesti siklót kívánt megépíttetni a főváros; amelynek megvalósítását egyébként már 1898-ban engedélyezte a kormány. (Míg az 1891-ben kérelmezett, víztúlsúllyal működő közlekedési eszköz befogadó-épületeit Miller Ede Vince és Novák Ferenc építészek, a vasúti szerelvényt Marks G. Croydon angol mérnök tervezte meg, addig a kivitelezéssel Dőri Antal vállalkozót bízta meg a közgyűlés. Mint tudjuk, Budapest második siklója nem valósult meg.) Dr. Kozma Jenő indítványozására az önkormányzat 1933. december 15-én így kénytelen volt kihirdetni 25 ezer Pengős díjazás mellett a Tabán negyedik, ám csak most először nyilvánossá tett tervpályázatát.
Forrás: falanszter.blog.hu
2012. április 15., vasárnap
WEYGAND TIBOR SLÁGEREIBŐL.. ANNO 1934
Négy cili,hat cili.......(A Mai lányok c. film betétdala.....)
-----------------------------------------------------------
Jaj, a mozi................
------------------------------------------------------------
Ne sírj kislány...................
-------------------------------------------------------------
A bankban nincsen betétem...............
Iskoláit Budapesten végezte. Fiatalon feltűnt kellemes tenorhangjával. A Zeneakadémia elvégzése után több vidéki –Miskolc, Debrecen , Pécs, Szeged- és fővárosi –Víg, Royal Orfeum, Komédia Orfeum, Király- szinházban is fellépett. Barátja, Polgát Tibor révén a rádió is foglalkozatta, eleinte füttyművészként, később énekesként is. A rádióban énekelt táncdalainak többsége sláger lett.
Ott volt a hangosfilmek bölcsőjénél. A nevető Budapest filmben két saját számát –Köszönöm, kicsikém; Ne haragudjon rám-énekelte. Számos filmben szerepelt ezután is, elsősorban énekes közreműködőként. A harmincas években vele készült a legtöbb hanglemez, a Columbia Gramafon Társaság is foglalkoztatta. Sikeresen szerepelt külföldön -London, Bécs valamint Franciaország és Németország több városában- is. A negyvenes évektől csökkent népszerűsége. Az új irányzatok nem kedveztek az ő stílusának. A háború után még feltűnt az ORI egy-egy műsorában, de a rádió és a hanglemezgyár már nem foglalkozatta. Polgári foglalkozást választott, a Technoimpex tisztviselőjeként ment nyugdíjba. Két évtizedes pályafutása alatt közel 1500 dalt énekelt lemezre. Ennek ellenére neve -Kalmár Pálhoz hasonlóan- feledésbe merült, pedig ő volt az első énekes, akire a legnagyobb hatást tette az Európába is beszivárgó jazz. A swingkorszak meghatározó énekese volt. Több mai együttes – például a Hot Jazz Band – feldolgozásaiban is felismerhető jellegzetes, összetéveszthetetlen, a harmincas évek hangulatát, hangkulisszáját idéző énekstílusa.
Legismertebb slágerei
Budán, este 10 után. (Szántó Armand-[Erdélyi Mihály])
Teve van egypúpú. (Ábrahám Pál-Harmath Imre (szövegíró))
Pardon, pardon, szenyóra. (Brodszky Miklós-Harmath Imre)
Legyen a Horváth kertben Budán. (Lajtai Lajos-Békeffy István)
Van Budán egy kis kocsma. (Fényes Szabolcs-Szilágyi László)
Álmomban egyszer. (Szabó Kálmán)
Orgonavirág, gyógyítsd meg a lelkemet. (Buday Dénes-Füredi Imre)
Engem még nem szeretett senki. (Seress Rezső)
Voltál*e már boldog Pesten? (Hajdú Imre-Szilágyi László)
Szerelemhez nem kell szépség. (Eisemann Mihály-Szilágyi László)
MILYEN NEHÉZSÉGEKKEL KELLETT MEGKŰZDENIÜK ANNO AZ ERZSÉBET HÍD ÉPÍTŐINEK?
AZ E S K Ü T É RI HID H Ő F O R R Á S Á N AK
B E T Ö M É S E.
Ritka és műszaki szempontból nagyon érdekes munkát fejezett be pár nappal ezelőtt az eskü téri hídépítés vezetősége. A már egy év óta épülő hídnak, a mely egyetlen 296 méteres nyilassal fog áthajolni a Dunán, budai végén, épen ott, a hol 11 méter mélységű nagy gödröt ástak a hid ívezetét tartandó lánczkamarák számár a, az ásás fenekén egy hőforrás tört elő.
A Dunapart agyagos talajába ezen a helyen nyúlnak alá a gellérthegyi sziklák kőzetei. Ezeket dinamit-robbantásokkal kellett szétzúzni, hogy a földmunkát ne akadályozzák. Egy ilyen robbantás u t án a múlt év szeptember 2-ikán egyszerre vá r a t l anul ha t a lmas hőforrás bugygyant föl, a mely alig 2—3 óra alatt egészen elárasztotta a lánczkamarák számára kiásott már 8 méternyi mélységű, 20 méternyi szél esés ugyanilyen hosszú gödröt. A forrás oly erővel tört elő, hogy eleinte ór ánként 700 hektol i t er 38 R° hőségű vizet adott ki ma g á b ó l;
ugyanekkor megcsappant a gödörtől alig 15—20 méternyire fekvő Rudas-fürdő forrása, s ebből azonnal következtették, hogy i tt tulajdonképen a fürdő forrásának földalatti erére akadtak.
A hídépítés vezetősége Szánthó Albert műszaki tanácsos vezetése a l a tt azonnal hozzálátott egy tervezet előkészítéséhez, a melynek segélyével e nagy akadályt e lhá r í tha s s ák, a mely különben annyiban nem lehetett egészen vá r a tl an, hogy már a próbafúrások alkalmával is fölfakadt a fúrás helyén, p ár mé t e rnyi re a mostani fölfakadás pontjától, a forró víz, mely akkor a Döbrentei-utcza jó darabját elöntötte és csak erős munkával volt ismét eltömhető.
A víz elzárása végett elhatározták, hogy kikémlelik a hőforrás földalatti menetének
i r ányá t, a mi próbafúrások segélyével sikerűit i s. Rájöttek, hogy a ha t a lmas víztömeg egy kanyarodó, barlangszerű üregből tör elő, melynek csatornája tágasabb egy mé t e rnyiné l. Azonn al t i s z t ában voltak, hogy i tt más mód nincs, mint e ha t a lmas hőforrást be tömni.
A tervek készítésével t e h át azonnal megbízták Gruber minisztériumi főmérnököt és Rothschildot, a hídépítő vállalat mérnökét, kik anehéz mu n k át e hó 12-ikén be is fejezték. A forrás visszaszorítása és betömése csak pneuma t ikus úton t ö r t é n h e t e t t. Evégből készít e t t ek egy 14 mé t er hosszú és 9 mé t er széles vascaissont (buvárharanghoz ha sonló vasládát), melynek fölállítására ha t a lmas állványokat kellett emelni. A múlt év deczember végére, a caisson elkészültéig feltöltötték a forrás környékét a n n y i r a, hogy a lánczkamaráknak kiásott
üregnek egy h a rma d át újra behordták földdel. Minderre azért volt szükség, hogy a caissont légmentesen sülyeszthessék le a forrás közelébe.
E nehéz mu n k át 1898 deczember 30-ikán kezdték meg. A vállalat egyúttal két h a t a lmas szivattyút állított föl, hogy azokkal a mu n ka befejeztéig a Rudas-fürdőbe nyomják az előtörő vizet. A h a t a lmas caissont elkezdték besülyeszteni a forrás fölé hordott földrétegbe, amely czélból két millió száznegyvenkétezer kilogrammnyi súlyú kőtömeget volt szükséges a c a i s sonra h o r d a n i. A légmentesen elzárt caisson földalatti kamarájába két egy-egy mé t er átmérőjű légcső vezet, melyeket felül egy két mé t er á tmérőjű zsilip z ár el a szabad levegőtől.
Az egyik alányuló légcsővön j á r t ak le va s l é t r án a munkások, és ugyanott szállították föl a kiásott agyagot i s, melyet a légcső felső részén kinyúló két pipán öntöttek ki. A légcsöveken át j u t o tt le a földalatti kamará ba a sűrített levegő, melyet gőzerővel egy légsűrítő gép comprimált annyira, hogy bent a kamarában mintegy 1'2 atmosférává növekedett. A felső záró-kamarába belépő mu n k ás
mellett elzárták az ajtót légmentesen, és ez ott addig várt, míg az a l ányúló légcső légnyomása ki nem egyenlítődik, ekkor felnyitották a légcső felső zsilipjét és ezen a munkás leereszkedve, elért a kamr át elzáró alsó zsiliphez, mikor is a felső kamara zsilipjét fölötte lezárva és az alsót megnyitva, lejuthatott a földalatti kama r ába. Erre az eljárásra azért volt szükség, me rt a hirtelen légnyomási különbözet változása megölhette volna az embert. A caisson lesülyesztett földalatti kamarájában á l l andóan 5—6 munkás dolgozott 15 villamos izzólámpa mellett. Az ily módon sűr í t e tt levegő nyomá sa visszatartotta az előtörni akaró vizet. A kamar ában 25—26 foknyi Re aumur hőség volt és úgy e mi a t t, mint az erős légnyomás mi a tt egy-egymu n k ás naponta csak 5—b' ór át volt képes dolgozni, ezt is félórás időközökben. Több mi nt két h ó n a pi fáradságos m u n ka u t án sikerűit a caissont egészen a forrás nyilasáig lesülyeszteni. Ez a nyí l ás ugyanis a Du na zérus vízállása alatt 12 mé t e rnyi re van és hét méternyivel mélyebbre esik, mi nt a hidláb betonozott feneke, a mely a Du na zérus vízállása alatt négy mé t e r r el v a n. A forrás egy méter 30 centiméter átmérőjű barlangszerű nyilasból tört elő, a melyre ez év február vége felé akadtak r e á. A kihordott sáros agyagréteg
u t án a zonnal elkezdték a forrás üregét a legfinomabb be tonnal be tömni, a mi végre fáradságos munkával sikerűit i s; a Rudas-fürdőforrása ismét visszanyerte vízbőségét. Ezt a szilárd betonozást a forrás egész kerületére kiterjesztik a forrás nyi l á s á tól számítva mint egy mé t er vastagságra. A l ánczkamarák üregéből kiszivattyúzták a 9 mé t er mélységű vizet és a forrás fölé rakott, feltöltött t e rhet l a s s a n k é nt elhordják. Azt azonban még nem l ehet t u d n i,
hogy a további alapozási munkálatoknál nem tör-e elő má s u tt a visszafojtott forrás. Mindezen nem vá rt akadályok elhá r í t á sa mintegy hatvanötezer forintjába került a vá l l a l a tnak, a mely azonban mindezek mellett is elkészíti és át is adja a kormánynak a h i d at a szerződés szerinti időben, 1901 szeptember havában.
Paur Géza
Forrás : Vasárnapi Újság 1899 Márczius 26
B E T Ö M É S E.
Ritka és műszaki szempontból nagyon érdekes munkát fejezett be pár nappal ezelőtt az eskü téri hídépítés vezetősége. A már egy év óta épülő hídnak, a mely egyetlen 296 méteres nyilassal fog áthajolni a Dunán, budai végén, épen ott, a hol 11 méter mélységű nagy gödröt ástak a hid ívezetét tartandó lánczkamarák számár a, az ásás fenekén egy hőforrás tört elő.
A Dunapart agyagos talajába ezen a helyen nyúlnak alá a gellérthegyi sziklák kőzetei. Ezeket dinamit-robbantásokkal kellett szétzúzni, hogy a földmunkát ne akadályozzák. Egy ilyen robbantás u t án a múlt év szeptember 2-ikán egyszerre vá r a t l anul ha t a lmas hőforrás bugygyant föl, a mely alig 2—3 óra alatt egészen elárasztotta a lánczkamarák számára kiásott már 8 méternyi mélységű, 20 méternyi szél esés ugyanilyen hosszú gödröt. A forrás oly erővel tört elő, hogy eleinte ór ánként 700 hektol i t er 38 R° hőségű vizet adott ki ma g á b ó l;
ugyanekkor megcsappant a gödörtől alig 15—20 méternyire fekvő Rudas-fürdő forrása, s ebből azonnal következtették, hogy i tt tulajdonképen a fürdő forrásának földalatti erére akadtak.
A hídépítés vezetősége Szánthó Albert műszaki tanácsos vezetése a l a tt azonnal hozzálátott egy tervezet előkészítéséhez, a melynek segélyével e nagy akadályt e lhá r í tha s s ák, a mely különben annyiban nem lehetett egészen vá r a tl an, hogy már a próbafúrások alkalmával is fölfakadt a fúrás helyén, p ár mé t e rnyi re a mostani fölfakadás pontjától, a forró víz, mely akkor a Döbrentei-utcza jó darabját elöntötte és csak erős munkával volt ismét eltömhető.
A víz elzárása végett elhatározták, hogy kikémlelik a hőforrás földalatti menetének
i r ányá t, a mi próbafúrások segélyével sikerűit i s. Rájöttek, hogy a ha t a lmas víztömeg egy kanyarodó, barlangszerű üregből tör elő, melynek csatornája tágasabb egy mé t e rnyiné l. Azonn al t i s z t ában voltak, hogy i tt más mód nincs, mint e ha t a lmas hőforrást be tömni.
A tervek készítésével t e h át azonnal megbízták Gruber minisztériumi főmérnököt és Rothschildot, a hídépítő vállalat mérnökét, kik anehéz mu n k át e hó 12-ikén be is fejezték. A forrás visszaszorítása és betömése csak pneuma t ikus úton t ö r t é n h e t e t t. Evégből készít e t t ek egy 14 mé t er hosszú és 9 mé t er széles vascaissont (buvárharanghoz ha sonló vasládát), melynek fölállítására ha t a lmas állványokat kellett emelni. A múlt év deczember végére, a caisson elkészültéig feltöltötték a forrás környékét a n n y i r a, hogy a lánczkamaráknak kiásott
üregnek egy h a rma d át újra behordták földdel. Minderre azért volt szükség, hogy a caissont légmentesen sülyeszthessék le a forrás közelébe.
E nehéz mu n k át 1898 deczember 30-ikán kezdték meg. A vállalat egyúttal két h a t a lmas szivattyút állított föl, hogy azokkal a mu n ka befejeztéig a Rudas-fürdőbe nyomják az előtörő vizet. A h a t a lmas caissont elkezdték besülyeszteni a forrás fölé hordott földrétegbe, amely czélból két millió száznegyvenkétezer kilogrammnyi súlyú kőtömeget volt szükséges a c a i s sonra h o r d a n i. A légmentesen elzárt caisson földalatti kamarájába két egy-egy mé t er átmérőjű légcső vezet, melyeket felül egy két mé t er á tmérőjű zsilip z ár el a szabad levegőtől.
Az egyik alányuló légcsővön j á r t ak le va s l é t r án a munkások, és ugyanott szállították föl a kiásott agyagot i s, melyet a légcső felső részén kinyúló két pipán öntöttek ki. A légcsöveken át j u t o tt le a földalatti kamará ba a sűrített levegő, melyet gőzerővel egy légsűrítő gép comprimált annyira, hogy bent a kamarában mintegy 1'2 atmosférává növekedett. A felső záró-kamarába belépő mu n k ás
mellett elzárták az ajtót légmentesen, és ez ott addig várt, míg az a l ányúló légcső légnyomása ki nem egyenlítődik, ekkor felnyitották a légcső felső zsilipjét és ezen a munkás leereszkedve, elért a kamr át elzáró alsó zsiliphez, mikor is a felső kamara zsilipjét fölötte lezárva és az alsót megnyitva, lejuthatott a földalatti kama r ába. Erre az eljárásra azért volt szükség, me rt a hirtelen légnyomási különbözet változása megölhette volna az embert. A caisson lesülyesztett földalatti kamarájában á l l andóan 5—6 munkás dolgozott 15 villamos izzólámpa mellett. Az ily módon sűr í t e tt levegő nyomá sa visszatartotta az előtörni akaró vizet. A kamar ában 25—26 foknyi Re aumur hőség volt és úgy e mi a t t, mint az erős légnyomás mi a tt egy-egymu n k ás naponta csak 5—b' ór át volt képes dolgozni, ezt is félórás időközökben. Több mi nt két h ó n a pi fáradságos m u n ka u t án sikerűit a caissont egészen a forrás nyilasáig lesülyeszteni. Ez a nyí l ás ugyanis a Du na zérus vízállása alatt 12 mé t e rnyi re van és hét méternyivel mélyebbre esik, mi nt a hidláb betonozott feneke, a mely a Du na zérus vízállása alatt négy mé t e r r el v a n. A forrás egy méter 30 centiméter átmérőjű barlangszerű nyilasból tört elő, a melyre ez év február vége felé akadtak r e á. A kihordott sáros agyagréteg
u t án a zonnal elkezdték a forrás üregét a legfinomabb be tonnal be tömni, a mi végre fáradságos munkával sikerűit i s; a Rudas-fürdőforrása ismét visszanyerte vízbőségét. Ezt a szilárd betonozást a forrás egész kerületére kiterjesztik a forrás nyi l á s á tól számítva mint egy mé t er vastagságra. A l ánczkamarák üregéből kiszivattyúzták a 9 mé t er mélységű vizet és a forrás fölé rakott, feltöltött t e rhet l a s s a n k é nt elhordják. Azt azonban még nem l ehet t u d n i,
hogy a további alapozási munkálatoknál nem tör-e elő má s u tt a visszafojtott forrás. Mindezen nem vá rt akadályok elhá r í t á sa mintegy hatvanötezer forintjába került a vá l l a l a tnak, a mely azonban mindezek mellett is elkészíti és át is adja a kormánynak a h i d at a szerződés szerinti időben, 1901 szeptember havában.
Paur Géza
Forrás : Vasárnapi Újság 1899 Márczius 26
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)