1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2009. március 27., péntek

HAZAFELÉ A HADNAGY UTCÁN


kaszás fotografika



TABÁNI CSODABOGARAK(és lámpást adott kezembe az Úr)


Lámpás Rudi az ALBECKER vendéglőben végezte létfontosságú munkáját
-záróra után kezében égő lámpással kísérte haza a spicces vendéget az éji sötétben-
Mondd,hogy lehet az........(026*)a zongoránál Zórád Ernő............

2009. március 24., kedd

A KISEMBER KAPUJA.....tabáni kapuk

A kapuban van valami titokzatosság,vonzás és taszítás egyszerre. A kapu jelkép,befogad és elhatárol.
A bennlakót védi a külvilágtól,ugyanakkor híd a külvilág felé.Egy krétai utazás apropójából már el-
merengtem a fenti gondolatokon,de most rádöbbenve,hogy rokoni szálak kötnek a Tabánhoz,még erősebben tör fel bennem a megismerés vágya,benézni egy kapu mögé, meglesni az ottlakókat, felfedezni mindennapi életüket.
...............................................Hadnagy utca 5
Egy tabáni kapu a kisember kapuja,polgárok ,kispolgárok házaiba lett beépítve,legfontosabb célja a funkcionalitás,semmi ciráda ,minimális díszítés. Tán el se hinnénk,hogy valamikor újak voltak a tabáni kapuk,idejét se lehetne kideríteni,mikor kaptak festéket lakkot. Dacolnak hózivataros téllel és napszítta nyárral,esővel,sárral ,használatból eredő kopással,kissé nyikorogva fordulnak kovácsoltvas pántjaikon és döngve csapódnak be.
Hallgatták az újszülött első felsírását,tűrték a gyerekek hangos zsivaját,beszívták a kispadon űlő öregek pipafüstjét,és némán tárultak fel,midőn az elhunytat kísérőszipogó család elindult a végső nyughely felé.
................................................Aranykacsa utca 7
Nem híres és gazdag emberek laktak itt,de kisemberek,akiknek munkájára egy állam épül,akik megpróbálnak a feljebbvalók és a mindenkori törvények adta viszonylag szűk kereteken belül-miután leadóztak kis jövedelnmükből -,valahogy megélni .Túlélni a mindennapokat,öt-tíz gyereket nevelni tisztességgel és esténként-mikor becsapják maguk mögött a kaput-fáradtan lerogyni a vacsorához a konyhai hokkedlire.

...................................Komló utca 36
.A Tabán ódon kapuit lakóin kívül előszeretettel nyitogatták a romantikára vágyók, tolforgatók és ecsetvirtuózok,mulatni vágyók, bohémek ,a kiskocsmákban szolgáló pincérek és zenészek. Ennek a toldott-foldott városnegyednek a végső lebontás réme adta meg az utolsó harminc évre azt részben hamis romantikát,ami a lefüggönyzött ablakú ,naftalinszagú tisztaszobák mélyéről áradt,s terült el a pislogó gázlámpák fényében a macskaköves utcákon, egybemosódva a kisvendéglőkből felröppenő cigarettafüsttel és sörszaggal vegyült kispörköltillattal.


..............................................Kereszt-tér 12
Hajtsunk fejet hát előttük és simogassuk meg gondolatban a kapuk kilincsét.,emlékei ők egy letűnt városnegyednek ,egy letűnt létformának,az itt élő és haló küszködő,szerető,dolgozó és már csak elsárgult fotókon látható nehézsorsú ,mégis vidám és büszke embereknek,akiben jó néhányan szüleinket ,nagy-és dédszülőnket tisztelhetjük




2009. március 22., vasárnap

Ferenczy Valér:A festői Dunapart (részlet)

(Ferenczy Valérról info :katt a címre)





Nyugat · / · 1929. 21. szám
Ami Budapest festőiségeit illeti, ezeknek legelismertebb negyede a Tabán. Hallom, hogy sokszor tele is van festőkkel. E közszokásnak hódolva, egy alkalommal én is kimentem oda festeni, nem ugyan a nagy frekvencia idején, hanem hajnalban; egy-két gyönyörű nyári hajnalon, napfelkeltekor festettem ott egy rozzant kis házat, a Hadnagy-utca és az Orom-utca közti dombos réten. (A propos utcanevek: Budapest utcaneveiben igazán van cachet. Ezek lassacskán eltünnek, noha ez esetben nem kívánja a lerombolást semmi modern higiéne.) Miközben festettem, akaratlanul is megfigyelhettem valamit a Tabán életéből, látnom kellett a hitvány kis házból egyenként kiszivárgó lakókat. Mondhatom, sokan voltak. Mindig azt hittem, most már nincs több, a vityilló kiadta embertartalmát - és még jött valaki és még és még. Elsőnek egy öreg sváb nagymámi jött ki, hajtotta kifelé a libáit, éppen oda énmellém, hogy amíg a libák - lavórban (!) - fürödtek, ő nézhesse, mit csinálok.
Aztán jöttek mások, férfiak, nők, nem éppen munkásfélék, nem nyiltan prolik; holmi fél-kisasszonyok és fél- vagy negyed-urak, kikent frizurával, pödrött bajusszal, de különben nem úgy néztek ki, mintha a libák szokásait követnék. Színtelen, hibrid társaság, mely egyébként munkámban nem zavart; ami kedvemet vette a hasonló kirándulástól, az a Tabán szaga volt, a Hadnagy-utcától végig terjengő, intenzív libatenyésztési, állatkerti szag, melyet a friss dunai levegő közelsége se tud eloszlatni. Azért mégse ejtettem el végleg a Tabánt, mint festői területet; biztosan találnék ott még érdekes régi házakat, talán valami fölöttük kikandikáló, zöldfedelű régi toronnyal. A Tabán jellege a stagnáció, és ez is lehet festői téma, ha nem is éppen újszerű. Kihalt utcák, amelyekbe nagyszerűen passzol bele egy-egy komor, fekete-fehér apácaalak; egy snasszabb Bruges - kanálisok nélkül...

Tabán allegóriája



A vén Tabánban csak egy leány van......a zongoránál Zórád Ernő(041*)