Nyugat · / · 1929. 21. szám
Ami Budapest festőiségeit illeti, ezeknek legelismertebb negyede a Tabán. Hallom, hogy sokszor tele is van festőkkel. E közszokásnak hódolva, egy alkalommal én is kimentem oda festeni, nem ugyan a nagy frekvencia idején, hanem hajnalban; egy-két gyönyörű nyári hajnalon, napfelkeltekor festettem ott egy rozzant kis házat, a Hadnagy-utca és az Orom-utca közti dombos réten. (A propos utcanevek: Budapest utcaneveiben igazán van cachet. Ezek lassacskán eltünnek, noha ez esetben nem kívánja a lerombolást semmi modern higiéne.) Miközben festettem, akaratlanul is megfigyelhettem valamit a Tabán életéből, látnom kellett a hitvány kis házból egyenként kiszivárgó lakókat. Mondhatom, sokan voltak. Mindig azt hittem, most már nincs több, a vityilló kiadta embertartalmát - és még jött valaki és még és még. Elsőnek egy öreg sváb nagymámi jött ki, hajtotta kifelé a libáit, éppen oda énmellém, hogy amíg a libák - lavórban (!) - fürödtek, ő nézhesse, mit csinálok.
Ami Budapest festőiségeit illeti, ezeknek legelismertebb negyede a Tabán. Hallom, hogy sokszor tele is van festőkkel. E közszokásnak hódolva, egy alkalommal én is kimentem oda festeni, nem ugyan a nagy frekvencia idején, hanem hajnalban; egy-két gyönyörű nyári hajnalon, napfelkeltekor festettem ott egy rozzant kis házat, a Hadnagy-utca és az Orom-utca közti dombos réten. (A propos utcanevek: Budapest utcaneveiben igazán van cachet. Ezek lassacskán eltünnek, noha ez esetben nem kívánja a lerombolást semmi modern higiéne.) Miközben festettem, akaratlanul is megfigyelhettem valamit a Tabán életéből, látnom kellett a hitvány kis házból egyenként kiszivárgó lakókat. Mondhatom, sokan voltak. Mindig azt hittem, most már nincs több, a vityilló kiadta embertartalmát - és még jött valaki és még és még. Elsőnek egy öreg sváb nagymámi jött ki, hajtotta kifelé a libáit, éppen oda énmellém, hogy amíg a libák - lavórban (!) - fürödtek, ő nézhesse, mit csinálok.
Aztán jöttek mások, férfiak, nők, nem éppen munkásfélék, nem nyiltan prolik; holmi fél-kisasszonyok és fél- vagy negyed-urak, kikent frizurával, pödrött bajusszal, de különben nem úgy néztek ki, mintha a libák szokásait követnék. Színtelen, hibrid társaság, mely egyébként munkámban nem zavart; ami kedvemet vette a hasonló kirándulástól, az a Tabán szaga volt, a Hadnagy-utcától végig terjengő, intenzív libatenyésztési, állatkerti szag, melyet a friss dunai levegő közelsége se tud eloszlatni. Azért mégse ejtettem el végleg a Tabánt, mint festői területet; biztosan találnék ott még érdekes régi házakat, talán valami fölöttük kikandikáló, zöldfedelű régi toronnyal. A Tabán jellege a stagnáció, és ez is lehet festői téma, ha nem is éppen újszerű. Kihalt utcák, amelyekbe nagyszerűen passzol bele egy-egy komor, fekete-fehér apácaalak; egy snasszabb Bruges - kanálisok nélkül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése