1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2009. augusztus 15., szombat

FOTOGRÁFUSOK,FÉNYÍRÓK-A PILLANAT MEGŐRZŐI



Klösz György: A Tabán megörökítője
...............................................................................................
Johann Justus Georg Kloess 1844. november 15-én született Darmstadtban. Gyógyszerészeti, vegyészeti és fényképészeti tanulmányok után Bécsben kezdte meg pályáját. Két társával 1866 körül érkezett Pestre. Közösen nyitottak fényírdát a mai Petőfi Sándor és Régiposta utca sarkán, melyet rövidesen egyedül működtetett, majd legkésőbb 1872-ben átköltöztetett a ferences templom mögötti épületbe, az akkor Hatvani utca 1. szám alá. Alapító tagja lett a Magyar Fényképészek Egyletének. 1873-ban egyike a bécsi világkiállítás fotózásának monopoljogával rendelkező hat fős csoportnak. Ekkor kezdte meg a budapesti látképek készítését és forgalmazását. 1875-ben megörökítette a megáradt Ördögárok pusztításait, 1876-ban pedig, csónakkal szállítva felszerelését, a Dunától elöntött partokat. 1877-ben az új Ferenciek Bazárában, a mai Kossuth Lajos utcai kapu felett rendezte be új, kétemeletes műtermét. 1878-79-ben újra árvizeket fotografált Miskolcon, Egerben majd a legnagyobbat Szegeden. 1879-ban kőnyomdát állított fel, és ettől kezdve a sokszorosítóipar felé fordult. 1882-ben villát és nyári műtermet épített a Svábhegyen. Tagja lett a Svábhegyi Egyesület választmányának. 1884-ben a Hatvani utca 18. alá, a mai Semmelweis és Kossuth Lajos utca sarkán állott orvoskari épületbe helyezte át pesti műtermét. 1885-ben az Országos Általános Kiállításon bemutatta az egész Andrássy utat 1: 100 léptékben leképező panoráma-sorozatát. A Siemens és Halske cég megbízásából fényképezte az első pesti villamosokat. 1890 és 1894 között társtulajdonosa volt a Budapesti Látogatók Lapja című többnyelvű idegenforgalmi folyóiratnak. 1894-ben operatőrcsapatával fényképezte Kossuth Lajos temetési menetét. A kilencvenes évek második felétől sorozatokat készített a városrendezés miatt bontásra váró házakról. 1892-ben a Hunfalvy utcában épült fel saját villája, 1894-től házat, műtermet és nyomdát (a szomszédba pedig bérházat) emeltetett a Városligeti fasor 49. szám alatt. A millenniumi kiállításról, a kizárólagos jogú Fényképészeti Szövetkezés égisze alatt legalább hétszáz képet készített, önállóan is kiállított, fotóit számos pavilon szerepeltette anyagában. Felvételei sorra jelentek meg a kor sajtójában, kitüntetései szaporodtak. Az 1900-as párizsi világkiállításra készülve közel száz vidéki kastélyról készített külső és belső felvételeket. Fiát, Klösz Pált Bécsben a grafikai főiskolán taníttatta, 1903-ban társtulajdonossá teszi, a céget ettől kezdve Klösz György és fia udvari fényképészeti, térképészeti és kőnyomdai műintézet néven jegyezték. Az 1906-ban alakult Magyar Fényképészek Országos Szövetsége alelnökévé választotta. Bár fokozatosan visszavonult, de ez időből valók a távbeszélő hálózatról készített felvételei. 1913. július 4-én hunyt el. Sírja a Kerepesi temetőben található.


..................................... Klösz György fényképeinek hátlapja


Válogatás a korabeli fotóhátlapokból,katt ide.......................
.

HADNAGY UTCA- ISTENEM DE RÉG VOLT!




2009. augusztus 14., péntek

Művészek a Tabánról................

Pap Géza :Tabán (1932)

TABÁN A KÉSŐ VASKORBAN(Kr.előtti 3.-1 század)


A Nyugat- és Közép-Európát benépesítő kelta törzsek a Kr.e. 4. században Nyugat-Magyarország területét is birtokba vették, a 4/3. század fordulóján pedig az egész Kárpát-medencét meghódították. A kelták nagy létszámú és harcias népe a Rajna-vidékről vándorolt ide és győzelmeit elsősorban vasból készült félelmetes fegyvereinek köszönhette. A Kr.e. 4. század első negyedében Itália ellen vezettek hadjáratot és Rómát is kirabolták, egy évszázaddal később pedig a Balkán elleni sorozatos támadásaik során a delphoi szentélyt dúlták fel. Gazdag régészeti emlékanyaguk a kelta kovácsok, vasművesek és ötvösök nagy mesterségbeli tudásáról tanúskodik. A Kr.e. 2. századtól kezdve – görög előképek alapján – ezüstből pénzérméket is vertek. A kelták történetének néhány lényeges eseményét, az egyes törzsek neveit és szokásainak vázlatos leírását az ókori, latin és görög nyelvű írott források őrizték meg számunkra.

Gemma-lenyomatos edény Budapest-Tabán

Budapest területén a kelta hódítás korai időszakából csak szórványos megtelepedésre van adatunk. A kelta hódítók nem űzték el az itt talált lakosságot; a pesti oldal szkíta kori őslakosságának késő vaskori továbbéléséről a rákospalotai (Mogyoródi úti) temető egyik sírja tanúskodik. A Kr.e. 1. században viszont a főváros területe és közvetlen környéke különösen sűrűn lakott volt. Az ókori történeti és földrajzi adatok alapján a Duna jobb parti sávja, valamint a mai Pest, Fejér és Tolna megye nagy része az eraviszkusz törzs településterületéhez tartozott.

A Gellérthegy legmagasabb részén, a déli és az északi oldal lejtőin létesült a kelta eraviszkusz törzs központi települése, amelyet sánccal erősítettek meg. Ez a település (oppidum) a törzs politikai, gazdasági, kereskedelmi és vallási életének a centruma is volt. A sziklás lejtőn kialakított teraszokon épültek a házak, a bronzöntő műhelyek és a fazekasműhelyek a hozzájuk tartozó edényégető kemencékkel.



Főzőedények ,korongolt kerámia Budapest-Tabán

A lakóházak többnyire négyszög alaprajzúak voltak, vesszőfonatos vázú és kívül-belül agyaggal tapasztott falaikat faoszlopok tartották. A gellérthegyi házak építéséhez a kelták tölgyfát használtak. A néhány ház belsejében talált kézimalmok, sütőkemencék és agyagból tapasztott tűzhelyek alapján ítélve a gabona őrlését és az ételek elkészítését a házban végezték. A gellérthegyi és a tabáni telepeken talált állatcsont maradványokból háziállatok (ló, sertés, szarvasmarha, juh és kecske) tartására és a vadászat fontos szerepére is következtethetünk.

A gellérthegyi virágzó törzsi központnak az élete a Kr.u. 1. század elején, a római hódítás következtében szűnt meg, de vallási szerepét egykori lakói és utódaik a Pannonia provincia megszervezése után is még sokáig megőrizték. A kelta (eraviszkusz) őslakosság a római uralom alatt a Gellérthegy és a Várhegy lábánál, a Duna-menti sík területeken folytatta tovább életét, fokozatosan romanizálódva, átvéve a római kultúrjavakat és szokásokat.

Agyagból tapasztott tűzhely a Gellérhegyről(Kr .utáni I.század)

A gellérthegyi virágzó törzsi központnak az élete a Kr.u. 1. század elején, a római hódítás következtében szűnt meg, de vallási szerepét egykori lakói és utódaik a Pannonia provincia megszervezése után is még sokáig megőrizték. A kelta (eraviszkusz) őslakosság a római uralom alatt a Gellérthegy és a Várhegy lábánál, a Duna-menti sík területeken folytatta tovább életét, fokozatosan romanizálódva, átvéve a római kultúrjavakat és szokásokat.

A Duna mentén több nagykiterjedésű, falusias jellegű telep került elő, amelyek szintén a Kr.e. 1. században létesültek (Békásmegyer, Tabán, Nagytétény) és ahol a korszakra jellemző festett kerámiát is előállító fazekasműhelyek működtek. A Duna túlsó partjáról, a pesti oldalról és a Csepel-szigetről kis kiterjedésű, tanya-szerű települések régészeti nyomait ismerjük. A síkvidéki területek kelta falvaiban egyszerű, nyeregtetővel fedett gödörházak voltak szokásosak (Szigetszentmiklós, Dunakeszi, Békásmegyer).

Kelta(eraviszkusz) pénzek a Kr.utáni I. századból

A A korszak temetőinek helyét nem ismerjük, mert kelta temetkezések Budapesten még nem kerültek elő. Csak feltételezzük, hogy a különböző évszázadokban az általános kelta szokásnak megfelelően a csontvázas és a hamvasztásos rítus is előfordult. A főváros területének legkorábbi kelta leletei (vas kardok, lándzsa, bronz kar- és lábperecek) valószínűleg temetkezések mellékletei voltak.

www.aquincum.hu


Tabán. (...) Valamikor itt házak álltak, Uram, de milyen házak!

EMLÉKEZÉS SZERB ANTALRA

Budapesti kalauz
Marslakók számára (1935)
________________
S
ZERB ANTAL

Szerb Antal és Radnóti gyakran szokott szerepelni, amikor önismeret nélküli antiszemita közírók meg akarják mutatni filoszemitizmusukat. Ami, lévén megkülönböztetés, az anti-ság egyik potenciális válfaja, és persze érvényes minden bőrszín, nemzet, társadalmi helyzet vagy szexuális irányultság szerinti megkülönböztetésre. A filo-akármi olyan, mint a szerelmes, egyik pillanatról a másikra kijelentheti, hogy csalódott, és ezentúl anti-akármi. Vagy épp egyszerre érzi, hogy "odi et amo"...

Szóval, azt szokták mondani, hogy Szerb Antalért és Radnótiért azért mégiscsak kár volt. És közben két hithű katolikusról beszélnek, akik közül Radnóti Aczél György keresztapja volt (nem vicc!), Szerb Antal meg nemhogy piarista cserkész, akinek még a szülei "katolizáltak", hanem egyenesen Prohászka Ottokár keresztfia(!). Ilyen tréfás dolog ez a 20. századi történelem. Kár, hogy a huszonöt kötetnyit író keresztényszocialista fehérvári püspök nem érte meg sem keresztfia sikereit, sem halálát. Ami nem tanulság nélküli: egyrészt kitűnik belőle, hogy az írói sokoldalúság nem jelent egyben a sáncásásban való tehetséget is, másrészt az, hogy az 1944-es világban nem lehetett megmenteni azt, akinek elege volt az akkori életből. Ha igaz az erről szóló történet (hihetőnek látszik), Szerb talán meg tudott volna menekülni, de úgy vélte, inkább hal meg író és esszéista barátaival együtt "zsidónak minősülő egyénként", mint él rettegő szökevényként.


Szerb Antal, akit Teleki Pál friss "numerus clausus"-ának mámorában nem vettek fel rögtön az egyetemre, ám végül az "olvasható irodalomtörténet" (Kolozsvári Grandpierre Emil) feltalálójának bizonyult, már túl volt Magyar irodalomtörténeté-nek pályadíj-sikerén és megjelenésén, amikor Löbl Dávid és fia nyomdája és kiadója vállalta egy új Szerb-mű megjelentetését. A Löbl-nyomda akkor a Nagymező utcában volt, a mai Thália Színház melletti házban. Kisüzem néhány emberrel, ám azok héberül és görögül is tudtak szedni, latinul meg pláne. A Löbl-família olyan vállalkozás volt, amely kulturált vevőkör számára akart dolgozni, de nem vetette meg az üzletet sem. Faludy Villon-verseit például "bevállalta" Löbl-Lándy 1937 könyvnapján, és "nyert": az a kiadás, amelyet Kolosváry-Borcsa Mihály 1944. június 16-án kétszázötven külföldi és magyar író félmillió kötetével együtt ünnepélyesen bezúzott, már a 11. volt. Aminthogy Dél-Amerikában is elvállalta Lénárd Sándor eszelősnek tűnő vállalkozását, a latinra fordított Micimackó-t. Igaz, csak kétszáz példányt nyomott belőle a Völgy a világ végén orvos- zenész-filozófusa részére, de ezeknek alapján az oxfordi és cambridge-i ítészek beleszerettek a könyvbe, és az angol kiadók százezer példánynál is többet adtak el belőle, lévén a latintanítás alapvető segédeszköze az angolszász iskolákban.

1950-ben Löbl Dávid fia, Lándy Dezső is jobbnak látta elmenni az országból, mint a világháború előtt Faludy. (Aki viszont már útban volt Recsk felé.) Zsebében egy József Attila-kézirattal, amely a nyomdában maradt, mert a szerző késve, az utolsó pillanatban adta le. Lándy Dezső a dél-amerikai magyaroknak és németeknek árult anyanyelvükön könyvet, alighanem menekült izraelita vallású magyaroknak és németeknek, továbbá nyilasoknak és náciknak is. (De hát Faludy Villonját is két, 45 után veszedelmes antiszemitának minősített színésznő népszerűsítette és árulta a 37-es könyvhéten: Muráti Lili és Fedák Sári. Egyiküknek ajánlatos volt emigrálni, a másiknak pedig ott kellett hagynia a színpadot, de még a szabad életet is egy időre. A versszeretet azonban, úgy látszik, egységbe foglalta őket.)

1976 szeptemberében az Irodalmi Újság-ban Lándy Dezső visszaemlékezett három eltávozott barátra: Szerb Antalra, Devecseri Gáborra és Szabolcsi Bencére. Szerb Antalt Lándy még gyerekkorából ismerte. A házban laktak a valamivel idősebb Szedő fiúk, az Utas és holdvilág alakjainak modelljei. Egyikük irodalmár volt, latin himnuszokat fordított, a másik festőnek vagy zenésznek készült; végül mindketten szerzetesi fogadalmat tettek. Asztaluknál több tehetséges fiú is ült: Juhász Vilmos, A megváltás felé című vallásfilozófia és különböző földrajzi-történelmi könyvek szerzője, egyben lexikonszerkesztő Benedek Marcell mellett; aztán a háború áldozatává lett Sárközi György, a korszakalkotó magyar szociográfiai sorozat szerkesztője és szorgalmazója, és a legfiatalabb, a csöndes, nagyon művelt Szerb Antal. Saját bevallása szerint műveltségét főként gyógyíthatatlan álmatlanságának köszönhette.

"Az Irodalomtörténet-nek nagy sikere lett. Divat lett róla beszélni, idézték találó megjegyzéseit - írta Lándy Dezső. - Szerb Antal egyszerre reflektorfénybe került. Illett elolvasni az akkor megjelent új könyvét, a Hétköznapok és csodák-at... Ebben az időben ismét összejártunk. A közben eltelt másfél évtized alatt Szerb Antal alig változott, csak kerek szemüveg nőtt az orrára, ami alól épp olyan érdeklődéssel szemlélte, arcán szerény, de ugyanakkor gúnyos mosollyal, mint fiatal korában, a világot. Egy pesti, harmadrendű kocsmában, melyet a baráti kör Kis Piszkosnak becézett, szoktunk összejönni: a Kerényi-tanítványok, Devecseriék, fiatal régészek, nyelvészek. Ha vita közben megszólalt, öröm volt hallgatni...

Mi anyagot kerestünk akkor terebélyesedő kiadónk, az Officina részére. Ödön bátyám csalhatatlan érzékkel rátalált Szerb egy cikkére, mely a Nyugatban jelent meg, s amiből szép amatőr-könyvet lehetne fabrikálni: Budapesti kalauz Marslakók számára. Valóban az lett belőle. Kolozsváry Sándor csinálta a művészi fedőlap-rajzot, a belső iniciálékat, és a kis mű, mely jóformán visszhang nélkül tűnt el a folyóiratban, most minden sorával értelmet kapott. Érezni lehetett, hogy írója szereti, sőt nagyon szereti - ha néha meg is mosolyogja - szülővárosát. "A pesti parton - írja - zenés kávéházak nyílnak és csuknak, a budai parton gesztenyefák. A Pasarét lakói kicsi autóikon be-beszaladnak kicsi bankjukba; akik egy skatulyában laknak, meglátogatják egymást, tavasszal egymás kicsi kertjét dicsérgetik. Olyanok, mint az emberek. És az Új-Lipótvárosban minden egyszerű és tárgyilagos: Két szoba-hall az egész városnegyed? dacosan, fiatalosan és lendülettel leplezik lakói halvány életük egyetlen őszinte valóságát: hogy nincs pénzük, senkinek."

A könyv illusztrátora, Kolozsváry Sándor, aki 1919-ben született, akkoriban még csupán Haranghy Jenő díszítő festő és plakáttervező tehetséges tanítványa volt az iparművészeti iskolában. Kolozsváry rajzainak igazi nagy erénye a szerény háttérbe húzódás volt a bölcsen mosolygó szöveg mögött, ugyanakkor ki is emelte a szöveg szép, gondos szedését. "A könyvre az év végén megkaptuk a Bibliophil Társulat díját" - mondja Lándy Dezső.

Ettől kezdve Szerb Antal az Officina szerzői, külső munkatársai közé tartozott, mint Rexa Dezső várostörténész, Honti János népmesekutató vagy Kerényi Károly ókori vallásfilozófus. Lefordította és bevezetéssel látta el Kolumbusz naplóját a "csillagos sorozat" néven ismert Officina Kiskönyvtár részére. Itt jelentette meg A királyné nyakláncá-t, ezt a letehetetlen kultúrtörténeti "ponyvaregényt". S 1943 nyarán jelentkezett ötletével: száz vers, eredeti nyelven és magyar fordításban, azoktól a költőktől, akiket a legjobban szeret. Részben ismeretlenek voltak, de a válogatás annyira meggyőző volt, hogy még Szabó Lőrinc sem utasította vissza a felkérést. (Pedig akkoriban politikai okokból kerülte a Löbl-féle nyomdát.) A Száz vers siker lett, de ehhez a kiadó és a válogató már nem tudott egymásnak gratulálni. Mindketten munkaszolgálaton voltak. Lándy Dezső túlélte, Szerbet agyonverték 1945. január 27-én Balfon. "A magyar irodalomtudomány újrateremtőjét a nyilas pártszolgálatosok nem tartották elég jó magyarnak" - írta Lándy Dezső.


Székely András

Budapesti Negyed 45. (2004/3)(részlet)


MÁR 1936-BAN IS EMLÉK VOLT....!!

Mit szóljunk akkor mi,most 2009-ben?

2009. augusztus 13., csütörtök

MEGHIÚSULT TERVEK A TABÁNRÓL 1912-BEN


A TABÁN RENDEZÉSE

Bízonyos, hogy sokan vagyunk Budapesten, főleg a piktorokkal együtt, akik szeretjük a Tabánt úgy, amint van, görbe utcáival, kis házaival és oleánderfás udvaraival. Hiszen talán nem is a legrosszabbul lakott az a pár száz szegény család ott a Gellérthegy tövében, mindenesetre sokkal szebben és egészségesebben, mint pl. a "rendezett" Erzsébetvagy Terézváros lakói. Hiányzik ebből a városrészből a csatornázás és a modern berendezések; de különben a házak, a kertek, úgy ahogy maguktól odanőttek, igen kedves, szép otthont adtak egyszerű igényű lakóiknak. Tény az, hogy ez a városrész, melyet a házak ódonsága miatt teljesen át akarunk alakítani, nemcsak gyönyörű fekvésű, de beépítésben is igen közel áll a modern városépítés ideáljához: a


kiskertes, egycsaládos lakóházak városához. Ebből mindjárt meg is állapítható, hogy mi az első dolgunk: vigyázni arra, hogy az új Tabánban is csak kertes, egycsaládos házak épüljenek és hogy a telkeket ne szabjuk sokkal nagyobbra, mint aminők mostan, nehogy sokkal kevesebb családnak jusson ház, mint ahánynak jutott a régi Tabánban. Hiszen lassan bár, de kezd már elterjedni a köztudatban az a gondolat, hogy minden épülő emeletes bérház kultúrhanyatlást jelent és hogy egészségtelen és csúnya lakásainkat a bérházrendszernek és a tíz év előtti hírhedt városrendezésnek köszönhetjük. Ha a dolog e sorok írójától függne, akkor előbb segítenénk a pesti bérkaszárnyasivatagokon áttörésekkel, parkokkal és csak nagysokára azután a Tabánon, melynek fő-baja az, hogy túlrégi az amerikai jellegű Budapestnek.


A rendezésnél a forgalmi út kérdése aránylag kisebb jelentőségű, mert a Tabán mindig tisztán lakónegyed lesz és a nagy forgalom sohasem fog a hegyen át menni. Az új tervek szerint szerpentinút fog felvezetni és ezen úton fog felmenni az új villamos vasút is. Mert a mostan ott lakó szegényebb embereknek alig volt távoli dolguk, de a polgári középosztály, mely oda a rendezés után fel fog vonulni, rá van arra tényleg szorulva, hogy jó összeköttetése legyen Pesttel.


Az új telep beépítésére nézve az a programm, hogy legalul emeletes házak fognak épülni zárt sorban, középső övben kettesével összeépített emeletes házak, legfel ül pedig szabadon álló villák lesznek kis kertekben (a kertek területe a villák területét alig fogja felülmúlni). A tervnek ez a része szorul nézetem szerint leginkább kritikára. Pedig a Tabánrendezésnél igen fontos a beépítésimód lehető körültekintő és szeretettel való megállapítása.
Mert beépíteni egy telket és pláne több telket együtt, ahogy az itt szerencsére mindenütt lehetséges lesz, igen sokféleképen lehet, a kertet és a házat igen sokféleképen lehet elosztani a telkeken és ez a munka döntő a városrész jövendő szépsége és praktikussága szempontjából. Hivatalos városrendezésünk háromféle beépítő móddal szokott volt dolgozni; első a zárt sor, melynél az udvar a telek belsejében szokott elhelyeződni, másik a zártsorú élő-kertes építkezés, szintén belső udvarral mindegyik házban külön, harmadik a kertes villaépítkezés, melynél a villát lehetőleg a kert közepére állítják. Már ezek a beépítési módok is, kis körültekintéssel igen különbözőképen kezelhetők. A zártsori építkezés sokat veszíthet ridegségéből, udvarai barátságosakká válhatnak, ha nagyobb telekkomplexumra közös nagy udvart állapítunk meg és azt fasi tjük, gyöpösítjük. Ez a rendszer ajánlható a Tabán legalsó részein, ott, ahol a családi ház rendszerre való áttérés túlsók pénzébe kerülne a városnak, de alkalmazni kellene a pesti bérkaszárnyanegyedekben is, mindenütt, ahol még lehetséges. Azt az anyagi veszteséget, amit az udvari szárnyak elhagyása okoz, bőven lehetne pótolni valamivel nagyobb emeletszám engedélyezésével, ami mindenesetre nem volna oly egészségtelen, mint a mostani kisudvaros bérházelrendezés, mely többek közt valósággal melegágya a tuberkulózisnak. Segíthet a zártsorú építkezésen az előudvaros elrendezés is, ha az udvarokat elég nagyra méretezzük. Ezeket a beépítéseket a körülményekhez képest sokféleképen variálhatjuk és bár higiéné szempontjából nem érik el a családi ház előnyeit, mégis nagy megjavítását jelentenék a mostani bérházrendszernek.



A Tabán felső részére ajánlották a villarendszert. Azt hiszem, hogy az ottani kis telkekre ez a beépítési mód igen inpraktikus és hogy sokkal jobb módokra inspirálhatnak bennünket a meglévő tabáni házak. Mit akarunk mi csinálni ? A villát a nála alig nagyobb kert közepére állítjuk. Ezáltal a kert minden irányban igen kicsi lesz, seholse lesz egy összefüggő darabban. Ezenkívül a konyha közlekedése az utcával mindig a kerten át fog lebonyolódni. Milyen evvel szemben sok tabáni ház kertelrendezése ? A kertet lehetőleg egy tagban tartják, miáltal az szebb, használhatóbb. A ház körülveszi a kertet, egyik vagy kétoldali vége kinyúlik az utcára és ott célszerűen elhelyezhető a gazdasági bejáró, amit családi házaknál igen okos dolog elkülöníteni a főbejárótól.

A tabáni kertelrendezés kis "courd'honneur"-ökből áll, a fordulós utcákhoz képest sokféle kiadásban. E beépítési mód mellett a lakó- és hálószobák a lehető legmesszebb lehetnek az utcától és csak egy-két helyiség pl. konyha, vagy fogadó könyökölnek ki az utcára. Emellett két szomszédház össze van építve, anélkül, hogy a kertek területe megcsonkult volna, ami több egységet hozna az egész telepbe, mintha mindegyik villa külön állna.

Nem azt mondom, hogy ne lehessenek itt-ott különálló villák, de ne tegyük ezt, az adott kis telkek mellett inpraktikus és nem szép beépítési módot. kötelezővé. A körül-építéses elrendezés a speciális tabáni elrendezés és az való oda leginkább.

Nagyobb utak mellett zárt sorban lehetne alkalmazni egyemeletes családi házakat előkerttel és nagy közös hátsó kertudvarral, amint azt Angliában teszik. Az angol (német és francia különben szintén) házrendszer a hálószobákat szintén az emeletre teszi és általában szereti őket távoltartani a lakószobáktól. Bármint vélekedjünk is e rendszerről, annyiban előnyös volna gyakori alkalmazása a Tabánban, hogy megengedné nagyobb kertek létesítését, amennyiben a házak területét felényire szorítaná.

A beépítési mód megállapítása az architektonikus megoldás nagyobbik részét, a tér ilyen vagy olyan kihasználását már magában foglalja. Hogy hogyan fogják a házakat építeni, az a magánépítkezéstől, a különböző tervezők kisebb-nagyobb érzékétől függ. Csak néhány megjegyzésem van erre nézve. A Tabán legtetején most épült egy új villakolónia. Ha valaki felmegy a Tabánba és útba ejtvén a sok bájos tabáni házat, megpillantja végül ezt a telepet, szinte megijed, oly nagy a kontraszt a maguktól nőtt házak egyszerű, közvetlen poézise, gyönyörű kertelrendezése és az új tetővicces, rárakott architekturás, sablon kertelrendezésű "Vorstadtvilla "-k közt. És ez természetes is, a tabáni házak pallérok, mesteremberek munkái, akik mindent, az elrendezést, a kertet, a kerítést ott a helyszínén gondoltak e! és csináltak meg; míg az új házak irodamunkák, vagyis beépítésük sablonos, a külsejüket pedig az szabta meg, hogy a tervező egynézetü, geometriai rajzán ez vagy az a tető, az ilyen vagy olyan ornamens hatott "sikkesen". A pallértervezés azt eredményezte, hogy a házak jól odaillenek a hegyre, míg az új villák elrontják azt a gyönyörű vidéket. Az egészben nem annyira az építészek maguk hibásak, mint a rossz irodai tervezőmódszer, amely csak papirt lát és sohase eget, földet, fát, amihez kellene tervezni a házat, a tetőt, falakat csakúgy, ahogy egy festő beleképzel és belekomponál egy alakot a képébe. Szóba került, nem lehetne-e egységes karaktert adni az új városrésznek ? Elvileg nem helyes túlságosan befolyásolni hatóságilag az építkezés külsejét, de aki ismeri a pesti viszonyokat, az tudja, hogy ami ötlet Berlin, München és főleg Bécs építész-atelieriben csak megfogamzott, az visszhangra fog találni a házak külsején, ahogy visszhangra talált egész bérházépítkezésünkön. Hát ennél a kultúrátlanságnál mégis csak jobb volna, ha építészeinket elődjeik egyszerű lakóházkultúrája, közvetlen poézise befolyásolná, igazán kisebb baj lesz, ha egy-egy budai széles kapuformát, egy-egy kertelrendezést, vagy a régi, tartós vakolattechnikát keltjük új életre, mintha a müncheni piros manzardtetők, a bécsi sakktábladekorációk jelennének meg Budán. A régi budai építkezés abban is tanulságos, hogy színben mit lehet csinálni vakolt fallal, tetővel és hogy nem szükséges azért mindig piros tetőket fehér fallal tervezni.

Fontos dolog még, hogy a sok meglévő öreg fát ne vágassa ki a város, ahogy azt eddigi lebontásoknál tette. Tanuljon az angol városrendezőktől, akik képesek egy fa kedvéért megváltoztatni egy utca irányát.

Kezünkben van egy új, gyönyörű fekvésű lakónegyed jövője. Mentői több a helyszínen való szeretetteljes rendezgetés és mentől kevesebb irodából, hivatalból való munka fog érvényesülni, annál inkább remélhetünk egy a régi szép Tabánhoz méltó újat.

RÓZSAVÖLGYI GYULA