MEGHIÚSULT TERVEK A TABÁNRÓL 1912-BEN

A TABÁN RENDEZÉSE

Bízonyos, hogy sokan vagyunk Budapesten, főleg a piktorokkal együtt, akik szeretjük a Tabánt úgy, amint van, görbe utcáival, kis házaival és oleánderfás udvaraival. Hiszen talán nem is a legrosszabbul lakott az a pár száz szegény család ott a Gellérthegy tövében, mindenesetre sokkal szebben és egészségesebben, mint pl. a "rendezett" Erzsébetvagy Terézváros lakói. Hiányzik ebből a városrészből a csatornázás és a modern berendezések; de különben a házak, a kertek, úgy ahogy maguktól odanőttek, igen kedves, szép otthont adtak egyszerű igényű lakóiknak. Tény az, hogy ez a városrész, melyet a házak ódonsága miatt teljesen át akarunk alakítani, nemcsak gyönyörű fekvésű, de beépítésben is igen közel áll a modern városépítés ideáljához: a

kiskertes, egycsaládos lakóházak városához. Ebből mindjárt meg is állapítható, hogy mi az első dolgunk: vigyázni arra, hogy az új Tabánban is csak kertes, egycsaládos házak épüljenek és hogy a telkeket ne szabjuk sokkal nagyobbra, mint aminők mostan, nehogy sokkal kevesebb családnak jusson ház, mint ahánynak jutott a régi Tabánban. Hiszen lassan bár, de kezd már elterjedni a köztudatban az a gondolat, hogy minden épülő emeletes bérház kultúrhanyatlást jelent és hogy egészségtelen és csúnya lakásainkat a bérházrendszernek és a tíz év előtti hírhedt városrendezésnek köszönhetjük. Ha a dolog e sorok írójától függne, akkor előbb segítenénk a pesti bérkaszárnyasivatagokon áttörésekkel, parkokkal és csak nagysokára azután a Tabánon, melynek fő-baja az, hogy túlrégi az amerikai jellegű Budapestnek.

A rendezésnél a forgalmi út kérdése aránylag kisebb jelentőségű, mert a Tabán mindig tisztán lakónegyed lesz és a nagy forgalom sohasem fog a hegyen át menni. Az új tervek szerint szerpentinút fog felvezetni és ezen úton fog felmenni az új villamos vasút is. Mert a mostan ott lakó szegényebb embereknek alig volt távoli dolguk, de a polgári középosztály, mely oda a rendezés után fel fog vonulni, rá van arra tényleg szorulva, hogy jó összeköttetése legyen Pesttel.

Az új telep beépítésére nézve az a programm, hogy legalul emeletes házak fognak épülni zárt sorban, középső övben kettesével összeépített emeletes házak, legfel ül pedig szabadon álló villák lesznek kis kertekben (a kertek területe a villák területét alig fogja felülmúlni). A tervnek ez a része szorul nézetem szerint leginkább kritikára. Pedig a Tabánrendezésnél igen fontos a beépítésimód lehető körültekintő és szeretettel való megállapítása.

Mert beépíteni egy telket és pláne több telket együtt, ahogy az itt szerencsére mindenütt lehetséges lesz, igen sokféleképen lehet, a kertet és a házat igen sokféleképen lehet elosztani a telkeken és ez a munka döntő a városrész jövendő szépsége és praktikussága szempontjából. Hivatalos városrendezésünk háromféle beépítő móddal szokott volt dolgozni; első a zárt sor, melynél az udvar a telek belsejében szokott elhelyeződni, másik a zártsorú élő-kertes építkezés, szintén belső udvarral mindegyik házban külön, harmadik a kertes villaépítkezés, melynél a villát lehetőleg a kert közepére állítják. Már ezek a beépítési módok is, kis körültekintéssel igen különbözőképen kezelhetők. A zártsori építkezés sokat veszíthet ridegségéből, udvarai barátságosakká válhatnak, ha nagyobb telekkomplexumra közös nagy udvart állapítunk meg és azt fasi tjük, gyöpösítjük. Ez a rendszer ajánlható a Tabán legalsó részein, ott, ahol a családi ház rendszerre való áttérés túlsók pénzébe kerülne a városnak, de alkalmazni kellene a pesti bérkaszárnyanegyedekben is, mindenütt, ahol még lehetséges. Azt az anyagi veszteséget, amit az udvari szárnyak elhagyása okoz, bőven lehetne pótolni valamivel nagyobb emeletszám engedélyezésével, ami mindenesetre nem volna oly egészségtelen, mint a mostani kisudvaros bérházelrendezés, mely többek közt valósággal melegágya a tuberkulózisnak. Segíthet a zártsorú építkezésen az előudvaros elrendezés is, ha az udvarokat elég nagyra méretezzük. Ezeket a beépítéseket a körülményekhez képest sokféleképen variálhatjuk és bár higiéné szempontjából nem érik el a családi ház előnyeit, mégis nagy megjavítását jelentenék a mostani bérházrendszernek.

A Tabán felső részére ajánlották a villarendszert. Azt hiszem, hogy az ottani kis telkekre ez a beépítési mód igen inpraktikus és hogy sokkal jobb módokra inspirálhatnak bennünket a meglévő tabáni házak. Mit akarunk mi csinálni ? A villát a nála alig nagyobb kert közepére állítjuk. Ezáltal a kert minden irányban igen kicsi lesz, seholse lesz egy összefüggő darabban. Ezenkívül a konyha közlekedése az utcával mindig a kerten át fog lebonyolódni. Milyen evvel szemben sok tabáni ház kertelrendezése ? A kertet lehetőleg egy tagban tartják, miáltal az szebb, használhatóbb. A ház körülveszi a kertet, egyik vagy kétoldali vége kinyúlik az utcára és ott célszerűen elhelyezhető a gazdasági bejáró, amit családi házaknál igen okos dolog elkülöníteni a főbejárótól.

A tabáni kertelrendezés kis "courd'honneur"-ökből áll, a fordulós utcákhoz képest sokféle kiadásban. E beépítési mód mellett a lakó- és hálószobák a lehető legmesszebb lehetnek az utcától és csak egy-két helyiség pl. konyha, vagy fogadó könyökölnek ki az utcára. Emellett két szomszédház össze van építve, anélkül, hogy a kertek területe megcsonkult volna, ami több egységet hozna az egész telepbe, mintha mindegyik villa külön állna.

Nem azt mondom, hogy ne lehessenek itt-ott különálló villák, de ne tegyük ezt, az adott kis telkek mellett inpraktikus és nem szép beépítési módot. kötelezővé. A körül-építéses elrendezés a speciális tabáni elrendezés és az való oda leginkább.

Nagyobb utak mellett zárt sorban lehetne alkalmazni egyemeletes családi házakat előkerttel és nagy közös hátsó kertudvarral, amint azt Angliában teszik. Az angol (német és francia különben szintén) házrendszer a hálószobákat szintén az emeletre teszi és általában szereti őket távoltartani a lakószobáktól. Bármint vélekedjünk is e rendszerről, annyiban előnyös volna gyakori alkalmazása a Tabánban, hogy megengedné nagyobb kertek létesítését, amennyiben a házak területét felényire szorítaná.

A beépítési mód megállapítása az architektonikus megoldás nagyobbik részét, a tér ilyen vagy olyan kihasználását már magában foglalja. Hogy hogyan fogják a házakat építeni, az a magánépítkezéstől, a különböző tervezők kisebb-nagyobb érzékétől függ. Csak néhány megjegyzésem van erre nézve. A Tabán legtetején most épült egy új villakolónia. Ha valaki felmegy a Tabánba és útba ejtvén a sok bájos tabáni házat, megpillantja végül ezt a telepet, szinte megijed, oly nagy a kontraszt a maguktól nőtt házak egyszerű, közvetlen poézise, gyönyörű kertelrendezése és az új tetővicces, rárakott architekturás, sablon kertelrendezésű "Vorstadtvilla "-k közt. És ez természetes is, a tabáni házak pallérok, mesteremberek munkái, akik mindent, az elrendezést, a kertet, a kerítést ott a helyszínén gondoltak e! és csináltak meg; míg az új házak irodamunkák, vagyis beépítésük sablonos, a külsejüket pedig az szabta meg, hogy a tervező egynézetü, geometriai rajzán ez vagy az a tető, az ilyen vagy olyan ornamens hatott "sikkesen". A pallértervezés azt eredményezte, hogy a házak jól odaillenek a hegyre, míg az új villák elrontják azt a gyönyörű vidéket. Az egészben nem annyira az építészek maguk hibásak, mint a rossz irodai tervezőmódszer, amely csak papirt lát és sohase eget, földet, fát, amihez kellene tervezni a házat, a tetőt, falakat csakúgy, ahogy egy festő beleképzel és belekomponál egy alakot a képébe. Szóba került, nem lehetne-e egységes karaktert adni az új városrésznek ? Elvileg nem helyes túlságosan befolyásolni hatóságilag az építkezés külsejét, de aki ismeri a pesti viszonyokat, az tudja, hogy ami ötlet Berlin, München és főleg Bécs építész-atelieriben csak megfogamzott, az visszhangra fog találni a házak külsején, ahogy visszhangra talált egész bérházépítkezésünkön. Hát ennél a kultúrátlanságnál mégis csak jobb volna, ha építészeinket elődjeik egyszerű lakóházkultúrája, közvetlen poézise befolyásolná, igazán kisebb baj lesz, ha egy-egy budai széles kapuformát, egy-egy kertelrendezést, vagy a régi, tartós vakolattechnikát keltjük új életre, mintha a müncheni piros manzardtetők, a bécsi sakktábladekorációk jelennének meg Budán. A régi budai építkezés abban is tanulságos, hogy színben mit lehet csinálni vakolt fallal, tetővel és hogy nem szükséges azért mindig piros tetőket fehér fallal tervezni.

Fontos dolog még, hogy a sok meglévő öreg fát ne vágassa ki a város, ahogy azt eddigi lebontásoknál tette. Tanuljon az angol városrendezőktől, akik képesek egy fa kedvéért megváltoztatni egy utca irányát.

Kezünkben van egy új, gyönyörű fekvésű lakónegyed jövője. Mentői több a helyszínen való szeretetteljes rendezgetés és mentől kevesebb irodából, hivatalból való munka fog érvényesülni, annál inkább remélhetünk egy a régi szép Tabánhoz méltó újat.

RÓZSAVÖLGYI GYULA