1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2009. október 5., hétfő

KARINTHY MÁRTON:A "KÉHLI KALAND"

Mindig irigyeltem a nagy gourmandokat. Szeretem magamat nagy életművészek helyébe képzelni, akik finom eleganciával pontosan tudják az ősi titkot: mikor mit, miből mennyit és miért. Azonfelül azt is, mikor kibe és hányszor. Ami azt is jelenti, nem az adott szokásjog vagy a társasági jó ízlés határait követik, hanem évezredek tapasztalatainak tárházából merítenek.
Hogy tud egy ilyen ínyenc rendelni!
Már a szó is torkon ragad. Rendelni. Egy finom orvosprofesszor szentélyében végzett diszkrét és a lényeget megközelítő tevékenység. Rendelni kérem tudni kell. Az bizony egy különös szertartás, szánsz, csak a beavatottak számára értékelhető különös rítus.
(Egyébként gyerekkorom egyik nagy tévedése is e szóhoz tapad.
Magamban őrizgettem ugyanis néhány mára mitikussá vált félreértést.
Ha valakit például szabadságvesztésre ítéltek, azt én úgy képzeltem, illető meghatározott ideig nem mehetett szabadságra.
A közhelyet pedig –restellem, de így volt-, egy nagy utcai nyilvános WC-ként láttam lelki szemeim előtt.
József Attila „Tiszta szívvel betörök ”-jét viszont (tudomást sem véve a következő mondat egyértelmű embert is ölök- jéről) ártatlanságomban nem valóságos bűntényként, hanem csak képletesen tudtam elképzelni. Betörni csakis úgy lehet valahova, hittem, ahogy Ady értette, mikor Dévénynél akart betörni, új időknek, új dalaival. Ma már, romlott felnőttként, épp fordítva gondolnám: Ady valószínűleg pontosan tudhatta, hogy Dévénynél volt egy titkos hely, nyilvánosház, vagy patinás étterem, ahová a különös élmény miatt érdemes lett volna még akár betörnie is... No, de mindegy már.
Hát így voltam ezzel a rendeléssel is.
X.Y. Rendel 4-6. tudósít a tábla a kapualjakban. Ez nyílván azt jelenti, okoskodtam, hogy illető fenti időintervallum alatt hosszan és akkurátusan válogatva-latolgatva rendeli meg az előtte türelmesen álldogáló pincérnél a vacsoráját.)

A leghosszabban és legkörültekintőbben állítólag Krúdy Gyula tudott rendelni. Mégpedig egy hajdan volt, régi idők ódon hangulatát árasztó kapualjból nyíló patinás vendéglőben, amely még ma is a Kéhli nevet viseli. Talán a sors titokzatos üzenete, hogy éppen ide látogattam én egy fagyott este Főszerkesztő Úr titkos megbízásával és kíséretében.
Megérkezésünk még semmi különös élményt nem sejtet. Hiába a meleg Ház, a kedves fogatatás, a kabátlesegítés ceremóniája, ha baljós kezdetek árnyékolják be az estét. Zsivajgó tömegben, könyökök, tokák és tarkók között, a terem közepén kapunk csak helyet. Krúdy után minden ínyenc tudja, hogy az elmélyült falatozáshoz a beugrók, a sarkok, az eldugott szögletek sokkal alkalmatosabbak. Csakhogy lépésre tőlünk, korabeli képekkel a szent hely fölött, Krúdy egykori asztalát most termetes atyafiak ülik körül. Vágyakozó pillantásainkat megértve bizalmas étkezésünk későbbi Vergiliusa a fülünkbe súgja. „Már órák óta ülnek ott, alig rendeltek valamit hiszen ebéd után jöttek, vacsora előtt mennek, de már fizetnek és akkor mi átülhetünk oda.”A rendelés alapja, a kölcsönös bizalom e gesztussal íme megszületett. Nevezzük őt Fridolinnak, Krúdy A pincér álmacímű örökbecsűje után, a dús hajfürtjeit már elhagyó, őszbe forduló fejű, de láthatóan a szakma nagymesterének nyugalmával bíró pincérünknek. Krúdy azt írja e Fridolinról, hogy egy nyugalmas szieszta alatti álmában egyszer olyan vendége akadt, aki rendelés címén „mutatóújjával végighúzott az étlapon”, azaz megrendelte az egészet.
őszerkesztő Úrnak ekkor bevallottam, e régi vendég helyébe képzelvén magam, már délután az internetről végigmustrálva a kiadós étlapot, egy csinos étrendet firkantottam. Íme:

1/ Hideg ízelítők: Padlizsánkrémmel töltött paradicsom vagy körözöttel töltött paprika.
2/ Meleg előételek és egytálételekből: töltött csiga sóágyon flambírozva és frissen pirított libamájszeletkék majorannás, hagymás törtburgonyával
3/ Levesek: kishalászlé zöldpaprikával, vagy sáfrányos fácánleves és erdei gombaleves vargányával.
4/ Halakból: Fogasszelet Takács Pista receptje szerint: -Pista bá’ immáron harmadik évtizede ízlelgeti e Ház mulatós kedvű vendéglősével a tüzes fehérborokat és a sok-sok szomorkás és dévaj nótát. Mindezeken kívül még a has és gyomorkörnyék örömeiben osztoznak, ennek is köszönhető Takács Uram titkos utasításai alapján a jó Eduárd Mester által elkészített pompás halköltemény-étek.
Vagy: Lazac-steak kapros rákraguval vagy: Wokban sült királyrák trópusi körettel, netán Provence-i békacombok serpenyőben sütve.

















5/ Szárnyasokból: Nádas Gyuri pulykamell csodája gombaábrándokkal –Legendás emlékű dalköltő „Apuka” fia: György csakúgy ért a legendateremtéshez, mint oly sokan a régi Ház bohém és kortalan vendégei közül. Történt, hogy egy holdas és víg éjjelen, Gyuszkó főurat Fridolinná avattuk. Akkor a gyertyafényes Lakoma-pincében fogalmazódott meg e kedves pulykamell elkészítésének gondolata kedélyes cimborák üde kobakjában.
6/ Marhahúsból: Pest-buda Sashegyi ökörháta vesepecsenyéből- Az egykori Szent Gellérthegy lábánál a hajdanvolt Tabánban született az őse a nevezetes Ökörhátnak-pesti aranyifjak és orfeumi színésznők örömére. A jámbor és tiszteletreméltó ökrök rosztbífjeiből kikanyarított szeletkéket mustárral és fenyőmaggal pácolták, miként mi is így tesszük ma. Császárszalonna kockákat kisütve, csiperkegombával és caprival-fehérborral megöntözve- jóféle ragut készítünk, melyet serpenyőben megsült bélszínszeletekre borítunk. Vajas burgonyapürét halmozunk mellé és a lilahagyma-karikákat fűszeres ecettel ízesítve feldíszítjük.
Esetleg: Beefsteak fokhagymás libaszelettel és lyoni hagymával
7/ Bárányból: Vasroston sült báránygerinc fokhagymásan
8/ Borjúból: Borjúpecsenye Kedvessy módra
9/ Vadból: Angolos szarvassteak burgonyafánkkal és áfonyával, netán Tűzdelt őzfilé aszalt gyümölcsökkel
10/ Édesség: Túrógombóc mákkal töltve vagy Tökös-mákos rétes esetleg Citrom sorbet kehelyben.
Fridolinunk először meghökkent e felkészültség láttán. Majd derűs mosolyra görbült szájjal konstatálta: valódi gourmandok akadtak a horgára. Alaposan megkonzultálva a dolgot oda jutottunk: Az elképzelés szép és valódi vágyakat takar, de mindezt együltünkben végigenni maga a képtelenség. Ezért kompromisszumos megoldásra jutottunk.
Mindenekelőtt aperitifet kaptunk kóser szilvapálinkából a tetején úszkáló aszalt szilvával.
Bár terveim között nem szerepelt, Fridolin és Főszerkesztőm szíves unszolására mégis csak kóstolót kaptam a Ház legnevezetesebb ételéből, a Forró fazék velős csonttal nevűből, amelyet Huszárik Szindbád filmje óta szinte lehetetlenség kihagyni az ide betérőnek. Egy késhegyni remegő velő magába szívta az egész piros fazék erejét (a nevezetes húsos fazékban zaftos marhahúskoncok, gombák és zamatos leveszöldségek főnek sáfránnyal és kakukkfűvel, egy forró velőscsont társaságában, amelyet nyers fokhagymagerezdekkel tűzdelt pirítós kenyérszeletekkel tálalják.)
Az élvezet közben pincérünk beavat az ősi titokba: a húslevest hosszan és figyelmesen lassú tűzön kell hevíteni, egyébként mit sem ér. A türelemről, mint fő szakácserényről eszembe villan Kiskerti úr, Krúdy egyik hőse, aki a húsvéti sódar elkészítésénél a negyvennapos böjti időt sem tartja túlzottnak.
És már itt is van a tervezett előételeimből összeállított hidegtál. A padlizsánnal töltött paradicsom és körözöttel töltött paprika mellett a legnemesebb kolbásszal, sonkával feldíszített paraszttál fokhagymás abált szalonnával a kiskunsági tanyavilágból valamint kísérő ínyencségekkel, paprikával, lilahagymával, salátalevelekkel.
Ezt követte rögvest ízelítő a két vágyott levesből, a fácánból és a halászléből. Mindkettő mennyei zamatokat sűrített magába.Ekkor lépett a helységbe egy hatalmas, vadászkalapos kicsattanó kedélyű ember, és jobbra-balra köszöngetve egyenesen a sarokban eddig némán meghúzódó zenekarhoz lépett. Egy bátor vendég, gondoltam, aki mulatni akar. A zenészek életre keltek, felséges muzsika járta át a Helyet. A nagy ember énekelni kezdett. De nem ám csak úgy immel-ámmal. Fájdalom és féktelen életvágy áradt a hangjából, ahogyan nyomatékkal kirakta a taktust. Mintha csak maga Krúdy küldte volna, gondoltam, hogy még emlékezetesebbé tegye a látogatásunkat. Aztán, míg főfogásunkra várunk, a nagy ember az asztalunkhoz lépett. Ő az apa, a családfő Cecei-Horváth Tibor. Az étlapon még az ő neve áll, bár sok éve már a fia, Cecei-Horváth Gergely vette át a napi teendőket. Szinte mindennap bejár, de már csak mint „törzsvendég”, vagy mint „régi idők nagy tanúja”, vagy „a hely ősi szelleme”, vagy minek is nevezzem. Megjelenésének minden tekintetben súlya van. Arca jókedélyt és az élet élvezni tudásának mártíriumát hordozza. Nemcsak vendéglős és nótaénekes, de költő is, a szó professzionális értelmében, hiszen szépkötésű, nemesen karcsú verseskönyvét nyújtja át. Míg a közben elénk került főételt fürkésszük, halkan elszavalja az egyik legkedvesebb versét:

Testament

édes
kemény
és bársonyos vagyok-
csak tapogató
világtalan
de érzem a fák gyűrött derekán
egész törött
és büszke életem!
viaskodjatok velem
Szép Ördögök
Lányok
Dalok
Borok
És minden eddig fel nem sorolt Istenek!

Lányokkal ugyan sajnos egész este nem láttuk viaskodni. A bor ereje azonban szépen megszólalt a nemesen és nagy érzéssel előadott fájdalomból nőtt dalokban. Zengett a szép férfibánat, betöltötte a lelkünket és az egymásba nyíló helységeket. Később, a következő asztalunkhoz jöttekor persze bevallotta könnyekkel küszködve, hogy már megint egy tizenhatéves kislányba szerelmes, hát ezért a bánat és ezért a vendégsereg elismerő moraja által értékelt lelki megtisztulás.

A szemünkbe csalt könnyeinken át mustrálgatjuk immár Fridolinunk tálcsodáját.
Mert valóságos mirákulum tanúi lehettünk. Hevenyészett és találomra kiválasztott ételsoromból a Ház konyhája szépen tervezett és logikusan épített fantázia-kóstoló tálat kreált. Így került egy lepedőre (illetve egytálra) Nádas Gyuri a sashegyi ökörhátával, a libamájszeletes beefsteak jól megfért a vasrostonsült báránygerinccel és a borjúpecsenyével Kedvessy módra. Persze mindegyik a maga felséges köretével. Ha az ízcsodák halmozhatók, úgy ez a sebtiben álmodott étekfantázia egy érzéki orgiával vetekedő gasztronómiai kielégülést hagyott maga után.


A tál romjain búsongva és a kísérőként felszolgált Gere bort, a természet egyik leghíresebb vörösborát szopogatva azon tűnődtem Főszerkesztőmmel: vajon hány estét kellene itt töltenünk, hogy az elmaradt csodákat is végigegyük egyszer? Mert a halak, a vadak bizony méltatlanul maradtak ki étrendünkből ezúttal.
Mintegy búfelejtő zenei aláfestésként a zenekar most Dinicu Pacsirtájának bravúrját húzza. Ettől kissé felvidulva vetjük bele magunkat a végső küzdelmekbe: édességként a somlói galuskát öblítjük le a citromsorbet fanyar nedűjével.
Fridolinunk a végére is tud még titkokkal szolgálni. Elmeséli búcsúzóul, hogy egy étek hitelességét a szakma által etalonnak, mértéknek tekintett Venesz József szakácskönyvéből tudhatjuk meg teljes bizonyossággal.
Távoztunkban, egy zsongítóan szép és ízekben, érzésekben, vágyakban és kielégülésben gazdag este emlékével a szívünkben, ígéretet teszünk, hogy a Kéhliben történt beavatásunk szent titkait egy életre megőrizzük.

HOBBYSZAKÁCS 2008 ÁPR.18