Hát megindult a nagy Bontás, a hivatalos Destrukció, a szó szerint vett Leépítés - az ismeretlen Cato (könnyű Catót táncba vinni!) addig dörögte a fülekbe: "Tabanum esse delendam", míg a Város meghallgatta őt, s kimondotta: Tabánt pedig egyenlővé kell tenni a földdel, még mielőtt elhatároztuk volna, mit építünk a helyébe.
Mint klasszikus kollégám, Scipio, ma délután kimentem "leülni Tabán romjai fölött", hogy holnapra a nyájas előfizető friss állapotban kapja meg, egyenesen levelezésébe csöpögtetve, az e célból közvetlenül a szedőgépbe ejtett könnyeimet.
Feldmann úr, a bontási műveletek megbízott vállalkozója, nem fogja fel a dolgot tragikusan, ő építeni éppoly szívesen épít, mint bont. Csodálkozik, megtudván, mi járatban vagyok: mi van azon írnivaló és sírnivaló? Egyébként nem bánja. "Ha pénzbe nem kerül, írhatnak az urak, amit akarnak", jegyzi meg egy sztoikus bölcs sok ezer éves tapasztalatával. Odatovábbít Greczy János bontómesterhez, aki aztán megadja a szakszerű felvilágosításokat.
Feldmann úr, a bontási műveletek megbízott vállalkozója, nem fogja fel a dolgot tragikusan, ő építeni éppoly szívesen épít, mint bont. Csodálkozik, megtudván, mi járatban vagyok: mi van azon írnivaló és sírnivaló? Egyébként nem bánja. "Ha pénzbe nem kerül, írhatnak az urak, amit akarnak", jegyzi meg egy sztoikus bölcs sok ezer éves tapasztalatával. Odatovábbít Greczy János bontómesterhez, aki aztán megadja a szakszerű felvilágosításokat.
*
Másfél száz házat ítéltek halálra, egyelőre, de csak tíz-hússzal készültek el; az Árok-köz még épen áll. Itt, ahol állunk, egy háromszázéves konyha közepén, már csak a mennyei bolt kéklik fejünk felett - odébb, a két nagy szobát még féltőn borítja a régi bolthajtás. A konyha falai állanak még, a vízvezeték működik.
Nem is olyan egyszerű dolog házat bontani. Ismerni kell az anyagot, a régi vágású építészmunkát, különben könnyen jár az ember úgy, hogy a könnyelműen kikezdett födém (vízszintes válaszfal) nyakába szakad a rombolónak, maga alá temeti. (Forradalmárok figyelmébe!) Tudni kell, milyen sit-tel (törmelékanyag) dolgoztak hajdanán, s hogy a gleitni (téglasor) hogy váltakozik a terméskővel. Ezeket óvatosan, egymás után szedi le a munkás, mint aki kártyavárat szed le, nehogy egyszerre omoljon össze az egész, egy szelesen kirántott kártyalap nyomán.
S közben a magyar nyelv tisztaságára is ügyelni kell. Gréczy mester rendre utasítja Szeniczey János előmunkást, aki jelen gyászbeszédemben szintén szerepelni óhajtott, mint a Hamlet sírásója, hogy az nem "tiplifa", mint ő mondja, hanem "csapófa". (Kosztolányi barátom figyelmébe!)
Egy másik munkás régi pénzt hoz a tenyerén: most találta a felfeszített padló alatt. (Tudni kell - én véletlenül tudom -, hogy ez ősrégi szokás, krajcárt tenni az épülő padló alá.) A pénzről kiderül, hogy a padló nem egykorú a házzal - először látok életemben egy valódi hatost: 6 Kreuzer van ráírva.
*
Egyébként semmi különös "lelet" nem került még elő, se falba rejtett kincs, se elásott hulla, elfeledett bűntény áldozata. Ha majd találnak, előbbi a város tulajdonába megy, utóbbit a rendőrség múzeuma igényli ki.
Ezt mind a munkásoktól tudom meg. Az egész társaság nógrádi: ehhez a speciális munkához, úgy látszik, ott értenek legjobban. Ha nem tudnám, hogy kitűnő sok szép építőmunkát végzett miniszterünk, Sztranyavszky és Scitovszky is odavalók, ezekután Nógrádot volnék kénytelen a "destrukció fészke" gyanánt ajánlani.
Kérdésemre, nem sajnálják-e azt a sok festői szépséget, amit itt eltakarítanak, görbén néznek rám, mint a szemetes nézne holmi félbolondra, aki vissza akarná tartani munkájában. Még a pincéket is kivájják, felkotorják. "Kipucoljuk ezt, uram, mint egy odvas fogat."
*
Könyörgő tekintettel próbálok megértést találni egy szőke hölgy arcán, aki folyton nyomon követ bennünket, miközben a munkások magyarázzák a műveleteket: talán megérti a művész bánatát, akinek számára egy törött kancsó, egy régi rézpénz, egy nyomorult viskó, egy lyukas nadrág, ha megfelelő környezetből válik ki, nagyobb érték lehet Balbó azúrflottájánál - a visszahozhatatlan Emlék bánatos szépségét sugározzák ezek, ugye ön is érzi, Asszonyom?
A szőke hölgy azonban szigorúan néz, lehet, hogy félreértett, aztán Feldmann úrhoz fordul, és magyarázni kezdi, hogy az ablakfák miatt van itt már tizedszer, eladják-e annyiért vagy nem adják, ő nem hajlandó nagyobb áldozatra.
Ó, idők! Hová lett a költészet?
(Megjegyzem, igaza van. Ezeket az ablakfákat nagyon szépen fe
l lehet még használni holmi víkendvillák részére - nekem is eszembe juthatott volna.)
Az Est, 1933. szeptember 3. (Karinthy Frigyes írása)
.....................................Gréczy úr meg a nógrádi tót bontómunkások
ZÓRÁD ERNŐ:A Tabán hült helyén...............................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése