1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2009. október 27., kedd

A NAGY SZERB VÁNDORLÁS


Hogy a XV. és XVI. század folyamán hány szerb érkezett Magyarországra, nem lehet pontosan tudni. A III. Arszenije Csarnejovics vezetése alatt érkezettekszáma egyes források szerint harminc-, mások szerint pedig ötven-hetvenezerember. Vándorlásukról feljegyezték, hogy 1690 tavaszán indultak meg, egyideig megpihentek Belgrádban, utánaátkeltek a Száván, Dráván és a Dunán.Kisebb részük hajón, a nagyobb pedig szekéren, lóháton, illetve gyalog jött,maga elött terelvén jószágát, amit meg tudott menteni a török elől.


Sokan márútközben letelepedtek a Bácskában,Bánságban, Baranyában és a Duna-Tiszaközött.A vándorok másik része eljutott Budáig,
onnan
Szentendréig,
Esztergomig,Székesfehérvárig, Egerig,

Gyöngyösig és más városokig.

Budán egy 1693-ból származó összeírás tanúsága szerint hatezer szerb talált újotthont magának.

A Tabán lejtöin telepedtek meg, ahol az idök folyamánvalóságos kis szerb város alakult ki, úgy is hívták, hogy Rácváros.

Pesten többnyire a középkori városfalak között laktak, a Kecskeméti és a Nándorfehérvári kapuk közötti utcákban, ahol templomot is építettek maguknak.

Szentendre mint III. Csarnojevics Arzén által kiválasztott székhely nagytömegü, körülbelül tízezres lélekszámú szerbet vonzott magához, úgyhogyhamarosan ez lett a letelepült szerbek szellemi és egyházi központja. Ide hoztákés itt örizték egy ideig Lázár fejedelem ereklyéit.

Itt, Szentendrén a szerbiai Racse kolostor szerzetesei megszerveztek egy nagyon híres másoló ésilluminátor mühelyt és iskolát, itt alapították meg 1796-ban az úgynevezett Népi Kapitális Iskolát, amely az egyik legjobb volt a szerb iskolák közül. Itt müködött1812-1816 között az elsö szerb tanítóképzö, és olyan híres müvészek születtek Szentendrén mint Gavrilo Stefanovics Venclovics író, költö, illuminátor,egyházfi és prédikátor, Avakum Avakumovi, az avakumikum nevü zenei hangszer feltalálója, továbbá Jakov Ignatovics, az egyik legtermékenyebb szerbíró, Pavle Sofrics, Szentendre elsö szerb krónikása, és mások. Szentendre lakói igen jól feltalálták magukat új környezetükben és rövid idö alatt hallatlan mértékben meggazdagodtak. Ez tette számukra lehetövé, hogy a XVIII. század folyamán szép

barokk városkát építsenek ki Szentendréböl, hét, stílusában összehangolt, ugyanakkor gazdagon díszített szép barokk templom megépítését is ideértve.A szerbek gazdasági erejét ebben az idöben a mezögazdaság mellett föleg a kereskedök, a kisiparosok és a szölötermelök jelentik. A kereskedök már a XVII. század végén jelentös privilégiumokat és kereskedelmi kedvezményeketkaptak. Úgynevezett kereskedelmi privilégiumi társaságokba tömörülve ezek a kereskedök a déli tájakról nyersbört, gyapjút és füszereket hoztak be,Ausztriából és Csehországból pedig finom textilárut és más ipari terméket. Egyesek állatkereskedelemre szakosították magukat lábon hajtották a jószágot Velencébe és Bécsbe , mások bor- és pálinkakereskedelemböl éltek.

A kisiparosok szabók, paplanosok, vargák, tímárok, szücsök, cipészek,szappanfözök, kovácsok, kádárok, kalaposok, hentesek és pékek között szintén sok volt a szerb. Valamennyi szakmának erös céhszervezete volt, és ezek szervezetekként is jelentös császári privilégiumokat élveztek.

Szölötermesztéssel leginkább a szölötermö vidékek, elsösorban Buda és Szentendre lakossága foglalkozott. Az innen származó borok némelyike - például a szkadarka, a szlankamenka, az illatos muskotály - messze földön ismerté vált budai borok néven.


Az I. Lipóttól nyert privilégiumok nagymértékben segítették a szerbeket az új körülményekbe való beilleszkedés folyamatában és a magyarországi életük szervezödésében, ugyanakkor bizonyos feszültséget is okoztak a szerb és magyar lakosság között.

A Magyarországon élvezett szerb privilégiumok elözményeit és történelmi szerepét röviden a következökben foglalhatnánk össze: a XVII. század végén és a XVIII. század elején végbemenö társadalmi és politikai folyamatok a szerb nép etnikai kettészakadásához vezettek. A szerbség egyik része török iga alatt élt, saját államiság, polgári réteg, értelmiség nélkül, elszigetelve, elszegényedve,történelmének legsúlyosabb megpróbáltatásait szenvedve át.

A másik része,elhagyván szülöföldjét, megpróbált idegen földön, Magyarországon gyökeret ereszteni, és noha itt is napról-napra meg kellett vívnia a harcát nemzeti fennmaradásáért, az akkori körülményekhez képest igen jelentösprivilégiumokat élvezett és sikerült fennmaradnia. Ez a kettészakadás tehát egyrészt meggyengítette a szerbség társadalmi, kulturális és erkölcsi erejét, másrészt áthelyezte a nemzet politikai, egyházi és kulturális életének súlypontját északabbra, Magyarország területére.

Az itt uralkodó jóval kedvezöbb gazdaságiés kulturális körülmények lehetövé tették, hogy a szerbség megismerkedjen ahaladó európai eszmékkel, minek folytán részben ezek befolyása alatt, részben a veszélyeztetettség érzésének nyomása alatt, megkezdödött a szerb nemzeti ébredés korszaka.


Szilágyi Károly

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése