A 19. század végi dinamikus városfejlődés egyik csúcspontja a Pestet és Budát összekötő, Erzsébet királynéról elnevezett szépséges lánchíd megszületése volt, a fővárosban negyedikként. Felépülése azonban a budai hídfőjétől északnyugatra fekvő, a Várhegy déli lejtői és a Gellérthegy között megkapaszkodó Tabán sorsát is befolyásolta. Később bontások és háborús pusztítás pecsételték meg végképp e regényes városrész történetét. A rombolás csúcspontja a mindössze 42 évig létezett büszke híd esztelen felrobbantása volt.
A Tabán és a Várkert rakpart 1895 körül
A régi időktől lakott és egyenletes beépítésű budai Duna-part sorsa felett nem őrködött szigorú városrendezési szándék. A pesti Duna-korzóról áttekintve a mai látvány, amely a 19. század végének arculatát nagyrészt megőrizte, meggyőz bennünket a túlparton építkezők akaratáról és jó ízléséről. Az egységesen formált, beépített partoldal felett azonban a Tabánnak ma már csak hűlt helye látszik. A földszintes, ritkábban emeletes házakat felváltó palotasor a Dunán méltóságosan átívelő egykori híd elkészülésével párhuzamosan nyerte el ma is látható formáját. Ám József nádor és kortársai álma, hogy e partszakasz a vele átellenben futóhoz hasonlóan zöldellő korzóvá váljon, sohasem vált valóra. Napjainkban a szépreményű parton a dús növényzet helyén, az aszfalttengeren villamos dübörög.
A pesti oldalról szemlélve közel megegyező magasságú, három- és négyemeletes épületekkel egységesen beépített partszakaszt láthatunk. A házak sora fölött csak a Szent Katalin plébániatemplomnak az egykori Tabánt is megidéző magányos, párnatagos harangtornya ágaskodik. A három tömbből álló házsor az Ybl Miklós által tervezett, a várkertek elegáns lezárásaként 1882-re felépült Várkert Bazártól egészen a Gellért-hegy lábánál fekvő Döbrentei térig húzódik.
A Várkert rakpart (amelynek korábbi nevei közül csak Zita királynőére tart igényt az emlékezet) és a Döbrentei Gábor nevét viselő utca között soroló telkeken felépült bérpaloták jellemzői a zsebkendőnyi belső udvarok és nemegyszer a két utcára is nyíló bejáratok. A Fogas és a Fátyol utcák által tagolt tömbök épületei közül a budai szerb görög katolikus püspökség 1890-ben felépült, hagymakupolás épülete (ld. cikkünket a szerb Budapestről) és a sort a Várkert kioszknál nyitó Lyka-ház kupolás, szebbik fele veszett „csak” oda a háborúban. Előbbi helyén ma kis terecske, utóbbi helyén egy rémséges beépítés található.
Északról dél felé egymás után épültek a nagyvárosi igényeknek és a frekventált területnek jobban megfelelő elegáns megjelenésű többemeletes bérpaloták. A sort a szintén Ybl Miklós által tervezett és már 1879-ben kész, a várpalota vízellátását szolgáló gépház örököseként szivattyúháznak épült neoreneszánsz épület nyitja, amely ma Várkert Kioszkként ismert. Tőle délre magasodott az 1893-ban felépült, sarokrészén kupolával ékes második Lyka-ház. Elődje egyetlen többemeletes épülete volt az építése idején még nagyrészt földszintes Duna-parti sornak. Magasságban hozzá igazodott a vízből mentő szent nevét viselő egykori fürdőorvosnak, Heinrich Nepomuki Jánosnak, a Rácz-fürdő híres orvosának saját háza. Fogas utcai saroktornyáról — a tervrajzon kívül — egy nemrég internetes aukción előkerült, dísztányérra festett képmása árulkodik csupán.
A Várkert rakpart története képekben
A Várkert rakparton szívesen telepedtek meg építészek: a következő épülettömbben például maga Hauszmann Alajos. A Döbrentei utca 10. szám alatti saját tervezésű bérpalotájába 1892-ben költöző mester ez idő tájt kapta a megbízást a Királyi Palota átalakítására. Első emeleti otthonának kivitelezői között találjuk azokat a mestereket, akikkel a Palota felújításán is dolgozott: Thék Ede bútorasztalos, Jungfer Gyula műlakatosmester mellett Lotz Károly festőművész a kortárs építész kollégákat is megörökíthette e lakás dolgozószobájának falfreskóin. Sokáig e házban lakott Györgyi Dénes építész, királyi főtanácsos, híressé vált világkiállítási pavilonok tervezője.
Mindenesetre a másik oldalról áttekintő mai bámészkodó számára ez a napjainkban példásan felújított, tetőzetével a sorból kiemelkedő, újragyártott, csillogó Zsolnay-cseréppel fedett szép épület tűnik ki leginkább a felújításra váró többiek sorából.
Még a millennium évében, egy szerencsés kimenetelű vadászbaleset után a földbirtokos Kégl György is Hauszmannal terveztette meg a szomszéd telken saját bérházát. A véletlen okán vadkacsa helyett „csupán” neves építészünk metszőfogát kiverő sörét, úgy tűnik, elég volt a földbirtokosnak az életre szóló lelkifurdalásra. A Kégl-ház tervezésérért adott busás honorárium mellett a Hauszmannak küldött két szép hátasló és a későbbi húsvétokra érkező bárányküldemények tanúsítják végeérhetetlen lelkifurdalását. Az 1920-as években az ismert likőrgyárosé lett bérpalota második emeleti lakásából gróf Hadik Andrásné Gschwindt Edit még a pesti oldal páratlanul egységes látványában gyönyörködhetett. A kései utódoknak már csak az 1967-ben, az egykori Duna Szálló helyén felhúzott Intercontinental (ma Marriott) szálló méla tömbje jutott.
A Duna-hídhoz legközelebbi tömbben először a reneszánsz palotákat idéző Bertényi-féle bérház, a „Wekerle-ház”, (Wekerle Sándornénak, a neves államférfi édesanyjának volt érdekeltsége) készült el az 1880-as években Makay Endre műépítész tervei alapján. Az Erzsébet híd építésének kezdetekor még földszintes, egyemeletes házakkal záródó sort Gulyás Bélának, a Királyi Bábaképző Intézet igazgatójának a háza követte. A hozzá csatlakozó Wagner-ház neoreneszánsz dekorációval díszes. Várkert parti homlokzatának egységességét a szimmetrikusan elhelyezett, korinthoszi fejezetes pilaszterek vizuális hangsúlyai adják. Tulajdonosai és talán tervezői is Wagner Marcell és Julián műépítészek voltak. Svábhegyi villák és egy szép Izabella utcai bérház (85. sz) tudósítanak munkásságukról.
A Hauszmann Alajos tervezte házak ma a Várkert rakparton
A Várkert rakpart első tömbje, balról a harmadik a Mándl-ház
Eztán épült a sor kuriozitása, Buda egyik legkeskenyebb épülete: a Mándl-ház. Két testvér, Mándl Manó és Ármin vásárolták meg a telket az 1890-es évek második felében. A Weinréb és Spiegel építőmesterek által épített, hat méternél alig szélesebb lakóházat a tömbnek különleges karaktert adó manzárdháromszög zárja.
A historizáló sort az Alpár Ignác tervezte szecessziós, tetőkertes bérpalota követte 1908-ban (Harkányi báróé), ennek első emeleti lakásában ma a Vas István-Szántó Piroska lakásmúzeum látogatható. Az elismert tudós, matematikus és asztronómia professzor Harkányi Béla itt lakott a ház felépítésétől 1932-ben bekövetkezett haláláig.
A Rácz-fürdő szivattyúházát is magába foglaló, lakással egybeépült gépház helyén 1911-ben, a tömbben utolsóként készült el Riva József tervei alapján a Rácz-fürdőt megújító Heinrich Nepomuki János orvos telkén a Gellért-hegyre néző, kétemeletes lakóház. (A híres orvosról már hallottunk, hiszen két tömbbel feljebb a Várkert rakpart egyik első többemeletes bérházát ő építtette az 1880-as években.)
Az Alpár-féle ház igazi kuriózum, hiszen Alpár Ignác nem a budai oldalon, és nem elsősorban az új idők szecessziós ízlésében tervezett. Benne a henger formájú felvonó mellett kisebb, ételszállításra formált másik lift is működött. A tetején téli növénytároló résszel és a páratlan panorámában való gyönyörködésre, sétára is alkalmas terasszal záródó ház épült fel legkésőbb, vele vált teljessé, befejezetté a Várkert rakparti egységes házsor. E világörökséggé nyilvánított Duna-parti helyszínen — reméljük — ezért sem fog e ház egykoron buja tetőkertjére tervezett beépítés, emeletráépítés megvalósulni.
Forrás:hg.hu 201012.16
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése