BŰN ÉS BŰNHÖDÉS A RÉGI TABÁNBAN ANNO 1686-1708 /2. : ISTENKÁROMLÓK ÉS BOSZORKÁNYOK

 Istenkáromlás

Bármennyire rettegett is a kor embere a természetfölötti hatalom haragjától, káromkodás mégis sűrűn elhangozhatott a két városban. Erre vall a kamarai igazgatóság 1696-i utasításának az a pontja, amely szigorúan meghagyja a tanácsoknak, hogy tartsák szemmel és büntessék meg — többek között — az istenkáromlókat. A cselekmény feltehető gyakoriságához képest mégis aránylag csekély számú káromlási per maradt fenn, s ezek közül sem ismerjük mindegyikben az ítéletet. Az első ügyben a büntetés határozottan engesztelő jellegű: a Szentháromságot magyarul gyalázó férfit arra kötelezték, hogy az ennek tiszteletére Pesten épülő szobron közmunkát végezzen. Más pesti büntetőperekben a kriminális iratok elveszte miatt az ítélet is ismeretlen. 

Ördögök megidézése

1702-ben letartóztattak egy zsidót, mert a tanúk vallomása szerint azt mondta: ha Krisztus Isten volt, miért hagyta magát megostorozni? Később Wachinger Lőrinc került bíróság elé, aki feleségét részegen megkergette, mert ez megbotránkozott káromlásán. Mindkét esetben azzal védekezett a vádlott, hogy részeg volt; Wachingerre azonban még fogolytársa, a feleséggyilkos Modauer is rávallott, hogy csúful káromkodik a börtönben, apósát, anyósát és a papokat az ördöggel akarja elvitetni. Annyi biztosra vehető, hogy mindketten elkerülték a halálbüntetést, mert a Pr. Cr. idézett cikke is enyhítő körülménynek tudta be a részegséget. Ítélet nélkül maradt ránk a legbővebben dokumentált istenkáromlási ügy, Rost János budai bognáré. 1703-ban történt, hogy egy kötélgyártóval és egy építőmühelyi írnokkal iddogálva levette a szekrényről az ott álló feszületet, kezében ide-oda dobálta, megpaskolta, és kijelentette, hogy ez csak „ein Hundts etc.", egy darab fa, mely semmit sem segít neki.

Bűbájos rontást tesz a bíróságra

 (Ehhez tudni kell, hogy a ma már megszelídült huncfut szóból a kor még világosan kihallotta az eredeti vagina canis értelmet; ezt az élő emberrel szemben is súlyos becsületsértést az iratok és jegyzőkönyvek majdnem mindig csak szemérmesen rövidítve írták le.)

A jelenvoltak állítólag megbotránkoztak, és otthagyták Rostot; bíróság elé csak két év múlva került, valamelyik fültanú fecsegése folytán. Mivel a tanúk vallomásai kellő alapot adtak a vizsgálatra, a tanács színe előtt kihallgatták a kérdőpontokra nézve, de ő csak annyit ismert el, hogy a leeső feszületet elkapta, és tagadásában méga szembesítéskor is megmaradt. Fogságából ugyan — bizonyára kezességre — kiengedték, mert már néhány hónap múlva múlt időben beszélt róla, de ügye még legalább két esztendeig elhúzódott. Érdekes nyilván jogászi segítséggel készült védőirata, melyben eljárásjogi kifogások mellett azt az érdekes szempontot veti fel, hogy ha mondott is valamit a fakeresztre, ez nem Isten felsége ellen irányult, mert nem volt meg benne az animus iniuriandi. Sajnos az utolsó irat még mindig a kérdőpontokra való kihallgatását tartalmazza, ítélete ismeretlen.5 Az ügy mindenesetre sokat ártott jóhírének, még követelésperében is hivatkoztak rá.6 Az ítéletre más esetekből lehet következtetni. 

Boszorkányszombat

Egy budai asszonyt, aki lerészegedve káromkodott, és a rácvárosi ferenceseket is sértegette, pro terroré száz tallérra büntettek meg, majd ezt könyörgésére 75 tallérra mérsékelték, amit borban fizethetett meg.7 Hueber asztalost, aki ismételten gyalázta Sparber atyát, és még káromkodott is, kenyéren és vizén elszenvedett 8 napi áristom után bilincsbe verték. A „Hering" csúfnevű sörkimórőt, akit a feljelentő esküje alapján ítéltek el negyedévi kényszermunkára, végül négy hét bőjtös fogság helyett két hét után elengedte a tanács.

A városok büntetései talán súlyosaknak tűnnek, hiszen feltehetjük, hogy Budán és Pesten nemcsak a beszállásolt katonaság emlegette a „Tausend Sacrament"-et. A polgárok is igen sokat ittak, és részegen ebben a tekintetben is feloldódtak gátlásaik. Ha azonban a Praxis Criminalisnak a legsúlyosabb esetben válogatott kínzásokkal nehezített tűzhalál-büntetésére gondolunk, vagy arra a két császári rendeletre, mely 1713—15-ben nem talált elég kegyetlen szankciókat a káromkodás megtorlására,10 akkor a városi gyakorlat határozottan enyhének bizonyul.

Boszorkány

Varázslók és boszorkányok

A mágia anyaga meglehetősen szegényes, holott az osztrák törvénykönyv idézett cikke szomorú példája a boszorkány hitnek. Pesten két asszony összeszólalkozásából per támadt, s a sértegetőnek tartania kellett a pénzbüntetéstől. A sértett férje arra hivatkozott ellene, hogy „abergläubische Sachen braucht" büntetlensége érdekében. Mivel azonban csak egy csacska öregasszonyt tudott tanúnak hozni, a tanács nem fogadta el bizonyítását. Budán meg Wallisch Gottfrid fogadós anyósát vették őri-zetbe azzal a gyanúval, hogy egy birkafejet ólommal töltött ki, majd elásta annak érdekében, hogy lánya és veje magukhoz vegyék őt. A budai tanács ugyan veneficium   (méregkeverés)gyanújával tartóztatta le, és addig akarta őrizetben tartani, míg a mérgezésnek Wallischra tett hatása kiderül; valójában azonban inkább mágiáról volt itt szó.Ugyanez lehetett a vád egy „diabolicus incantator" (ördögi varázsló) ellen is, akit Győrött nyomoztatott a város.

Cimborálás az ördöggel

Boszorkányság miatt nem indult eljárás a két városban ebben az időben, a fogalmat azonban nemegyszer említették. A bigámiáért letartóztatott Gall János György mészáros arra hivatkozott, hogy Mannheimben hagyott első feleségét boszorkánysággal gyanúsították, de a világi hatóság módot adott neki a tisztázásra; erre ő bánatában Budára költözött. Védekezése szerint azt hitte, hogy az ilyen súlyos bűncselekmény felbontja a házasságot, mert a boszorkány nem nő, tehát nem is feleség. Ez a szubjektív vélekedés azonban nem mentette meg a bűnvádi eljárástól, melyre még visszatérek. Egyébként a „boszorkány" kifejezés csak becsületsértési perekben fordult elő. Egy ácslegény feleségét azért nevezték annak, mert tehenei meggyógyítása érdekében tejet öntött a keresztútra; egy másik asszonyt, mert az ellenfél libái elpusztultak. Érdekes, hogy férfi is tett hasonló panaszt Pesten, mert üzleti konkurrensének legyűrése miatt Hexenmeister névvel illették.

Buda és Pest tanácsának becsületére válik, hogy ezeket a vádakat nem vette komolyan, a feleket megkövetésre vagy csekély pénzbüntetésre ítélte. A tárgyalt korszakban egyetlen boszorkánypert sem folytattak le, ami a vármegyékkel, sőt a külföldi judikatúrával szemben is magasabb szintre emeli a városi gyakorlatot.

Forrás: Bónis György :Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708

Következő rész: Házasságtörés anno