VÁRKERT KIOSZK

A Várkert Kioszk 1875-től 1882-ig épült Ybl Miklós tervei alapján. Ő a XIX. század második felének legnagyobb magyar építésze volt, fővárosunk számos híres épülete fűződik nevéhez. A Várkert Kioszk a budai királyi palotát övező kertek lezárásaként épült a Várkert Bazárral egy időben. A szabadon álló épület a királyi palotát vízzel ellátó szivattyúgépházat rejtette magában. A vizet a Dunából nyerték, majd tisztítás után két szivattyú segítségével nyomták fel a Várba. Az emeleten alakították ki a kezelőszemélyzet szolgálati lakását. A kazánház kéményét az épület díszes tornya rejtette el. A kis szivattyútelep az északi oldalon elegáns, loggiás bejáratú kioszkkal egészült ki. Az eklektikus épület reneszánsz és barokk stílusjegyek dekoratív ötvözete. A finom szobrászmunkákat Schröffl György és Ármin készítette, a sgraffito technikával készült groteszk falfestmények Scholtz Róbert munkái.

A Várkert Kioszk a két háború között és még egy ideig a második világháború után a budaiak kedvelt szórakozóhelye volt. A hatvanas években színvonala rohamosan csökkent, majd a rossz állapotú épületet végleg bezárták. Évekig üresen állt, és rövid idő alatt száz évet öregedett. Az összedőlés előtt álló épület a legutolsó pillanatban új gazdára talált. A legjobb restaurátorok munkálkodtak újjászületésén, a helyreállítás sikerült. Az új tulajdonos az egykori kioszkban kaszinót rendezett be. A főváros közönsége csak mint látványt kapta vissza a szép épületet, és azt is kissé harsányabban, mint amilyen az eredeti megjelenése volt. Az igaz, hogy most már nem rontja a rohamosan árválkodó épület a Duna-parti látképet, de mintha a csillogó szökőkút és a kaszinó aranyos emblémái a polgári közönséggel együtt egyenlőre a diszkrét eleganciát is kiszorították volna az épületből.
Forrás: budapestcity

Földalatti termek a Várkertnél: előkerültek Ybl ciszternái Hat teremből álló ciszterna-rendszert tártak föl az eredetileg szivattyúháznak épült Várkert kioszk tőszomszédságában. A létesítményt hajdan a királyi palota vízellátására építették. Írta és fényképezte: Kovács Olivér Műemlékem.hu A 19. század hetvenes éveinek fontos vízügyi-építészeti emléke került elő Budapest első kerületében, a felső rakparton. A feledésbe merült ciszterna-rendszer kialakítása a Várbazárt és a Várkert kioszkot tervező építészhez, a jelenlegi tér névadójához, Ybl Miklóshoz köthető. „Egyelőre nem sikerült eredeti tervrajzot találni, így még pontosan a működésük sem tisztázott a most előkerült ciszternáknak” – nyilatkozta Janotti Judit első kerületi műemlékfelügyelő. Az ugyan köztudomású volt, hogy a Várkert kioszk (ismertebb nevén az Ybl-kaszinó) eredetileg szivattyúháznak épült, így az impozáns torony valójában a gőzszivattyú kéménye volt, azonban a hozzá tartozó vízügyi objektumokat idáig senki sem kereste. Most sem keresték, hiszen a budai főgyűjtő csatorna kivitelezése során véletlenül bukkantak a föld alatti termekre. A Budapesti Történeti Múzeum régészei az építkezésnél hivatalból folytattak régészeti megfigyelést, így már az első termek előkerülésénél sikerült dokumentálni a feltárást. „Összesen hat ciszterna helyezkedik el a kioszk épületétől északra, mellettük, a Duna felé, kicsit mélyebben pedig egy vízgyűjtő alagút húzódik, amelynek valamennyi teremmel kapcsolata van” – mondta el Magyar Károly, a múzeum régésze. A bolthajtású ciszternák három méretben épültek, van köztük két nagy, amelyek ötször három boltszakaszosak, vagyis tízszer tizenöt méter alapterületűek. A közepesek kétszer három boltszakaszosak, a kicsik pedig egyszer három boltszakasszal épültek. Jelenleg két és fél méter magasak, azonban a padlót másfél méteres kavicsréteg fedi, így a teljes belmagasságuk körülbelül négy méter lehet. „Nyilvánvalóan kellett lennie még egy nagy gyűjtőmedencének is, a ciszternáktól délre, ennek pontos helyét azonban még nem sikerült meghatározni. A régészek ugyan rábukkantak egy eltemetett helyiségre a kioszk sarkánál, azonban a törmelék miatt nem sikerült egyértelműen a medenceként azonosítani” – tette hozzá Magyar Károly. A ciszternák megtalálását az is nehezítette, hogy a park kialakításakor több mint egy méteres feltöltés került a területre, így a medencék felső lebújónyílásait is föld borította. A ciszterna-rendszer a Várbazár és a Várkert kioszk építésével egy időben, 1874 és 1879 között készült. A Duna vizét a hermetikusan zárt, csak az alagúttal kapcsolatban lévő ciszternákban elhelyezett kavicsréteg segítségével tisztították meg, majd a kioszk épületéből vezetéken nyomták fel a királyi palotához, hogy a vár ivóvíz-szükségletét biztosítsák. Később, amikor a fővárosban kiépültek a közművek, a ciszternák elvesztették szerepüket, így legalább nyolcvan-száz éve ember sem nagyon járt bennük. A budai főgyűjtő csatorna jelenlegi építése nem veszélyezteti a ciszternákat, azonban az illetékesek még nem tudják, hogy a későbbiekben miként lehetne hasznosítani azokat. A Kulturális Örökségvédelmi hivatal szakembere szerint mint ipartörténeti érdekességek feltétlenül megmentésre méltók, azonban esetleges későbbi bemutatásukról a tulajdonos első kerületi önkormányzat határozhat. Forrás:  Műemlékem.hu

vissza