Mindenekelőtt egy negatívum tűnik szembe: a tárgyalt korszakban a két városban senkit sem végeztek ki emberölésért, bár az osztrák törvénykönyv a szándékos emberölést kard általi halállal bünteti. Igaz, az iratokban nincs nyoma annak sem, hogy gyilkosság történt volna. Egyetlen ügy tényállását tekintette a két tanács gyilkosságnak, de ebben sem férhetett hozzá a tetteshez: J akosics hídvámszedő brutális megölését. Egy dán lovaszászlós vágta le, mert a repülőhíd nem állt elég gyorsan elő ; ezután át akart rá ugratni, de a Dunába zuhant volna, ha két vincellér le nem húzza lováról. A főőrségre vitt zászlós ellen a városok felháborodva tettek panaszt Pfeffershoven tábornoknál. A nyilván felindulásban elkövetett emberölést túlozva , bűnvádi eljárás megindítását kívánták. Hangoztatták, hogy Jakosics évek óta buzgón szolgált nekik, hat gyermek maradt utána, amellett őket képviselte , így a sérelem voltaképpen őket érte. A jogszabályok önkényes magyarázata mellett a feliratot fogalmazó jogász abban is vétett, hogy a korában irányadó német büntetőjogi elmélettől eltérően a corpus delicti kifejezést nem az emberölés tényállása értelmében használta, hanem az őrizetben levő tettesre alkalmazta. Arra gondolhatunk, hogy ezeknek a jogi fogalmaknak nem egészen helyénvaló parádéjával a jogtudatlan tábornokra akart hatást tenni.Mindenesetre tudta azt, hogy a gyilkos szándék a Pr. Cr. 61. c. 10. § 1. pontja szerint a polgári személyeknél is halálbüntetést vont maga után. Gyilkosságnak minősülhetett volna még az a másfél év múltán kiderült emberölés, melyet Michael János kovács egy ajándékba kapott hét éves török fiúcskán követett el; kikötéssel, veréssel, hideg víz rálocsolásával addig kínozta, míg belehalt. Az ítélet azonban sajnos hiányzik.
A szándékos emberölés esetei rendszerint civakodásból származtak. Legsúlyosabban Miskó rác hajóslegény bűnhődött, aki Jován nevű barátjával Mohácsig vitte a császári követséget — az időpontból ítélve a karlócai béketárgyalásokra —, visszajövet azonban Hamzsabégnél összeszólalkozott társával, leütötte, és holttestét a vízbe dobta. Az ügy részletei nem ismertek, de súlya miatt az udvari kamara hozta meg az ítéletet; Miskót tízévi, bilincsben végzendő kényszermunkára ítélte. A végrehajtás során az elítélt áttért a katolikus hitre, ós súlyosan megbetegedett; ezért a város is támogatta kegyelmi kór vényét, majd engedélyt adott neki, hogy kb. másfél évi sínylődés után tabáni nővéréhez kerüljön ápolásra. Hasonlóan szóváltás során ütötte agyon vasvillával Papolaskovics György katolikus rác a szántóföldjén talált ortodox rácot; az eljárás során a védelemre hivatkozott. Csak az mentette meg életét, hogy egyetlen kiskorú és ingadozó tanú, az áldozat 14 éves szolgája vallott ellene. Buda tanácsa egyenesen úgy vélte, hogy casus fortuitus történt, ezért javasolta a tettesnek évi, a dulakodásban részt vett fivérének 1 évi kényszermunkára ítélését. Az adminisztráció mint bíróság a fivért Carpzov tanítása alapján ártatlannak nyilvánította, és kezesség mellett szabadlábra helyezte, a tettes ügyét azonban az akasztófa felállításáig függőben tartotta. Valószínűleg ennek elmaradása miatt mégis kénytelen volt döntést kérni az udvari kamarától; az ítélet úgy hangzott, hogy Papolaskovics egy évi nehéz fogság után még egy esztendeig dolgozzék bilincsben. Idős apja azonban kielégítette az áldozat rokonait, ezért kérésére a kamara egy félév után kegyelmet adott a fiúnak.2Nem állapította meg az adminisztráció az ölési szándékot Nagl János halászlegény esetében sem, aki Pesten csákánnyal halálra sebesített egy szabólegényt. Mindössze 40 forintot (a polgári vérdíj összegét) kellett megfizetnie az áldozat nővérének, egyébként három hónapi vizsgálati fogság után kiszabadult. Nem ismerjük Jurkó Vuzkó ítéletét, aki az „ördögadtával" szitkozódó és az ő arcába sújtó társát halálra verte; mivel azonban a boncolás kimutatta, hogy az áldozat vízkóros volt, a tettest kezességre kiengedték Ugyancsak hiányosak Scherardin budai tímár ügyének iratai. Eszéken összevissza verte és taposta Grossbardtot, majd a sérelemért 2 font viaszt és 2 misét ajánlott fel neki. Az egyezség után, mértéktelen evés-ivás miatt is, a sértett meghalt; az özvegy nyilván hiába keresett már elégtételt.
Mindezek az esetek arra mutatnak, hogy a szándékos emberölés, illetve halált okozó testi sértés eseteiben a kriminális büntetés mellett elevenen hatottak a hozzátartozók kártérítésre, sőt bosszúra irányuló igényei, de befolyásolta a tettes sorsát megbocsátásuk is. Jellemző Preuss Salamon budai fuvaros esete, aki italos fővel hátulról leszúrta társát, Pöffel Vencelt. Mivel az eset Schwechatnál történt, a bécsi bíróság járt el a tettes ellen, csak a tanúvallomásokat szerezte be Budáról. A tettes fogságában az ölési szándék hiányára hivatkozott. Az ítéletet, melyet nem ismerünk, befolyásolta az az információ, amely a vádlott előéletéről innen ment Bécsbe; míg az áldozat „ein zimblicher grober Mann" volt, a tettes jó magaviseletét a plébános is igazolta. Enyhítette ítélete súlyát az is, hogy az özvegy megbocsátotta cselekményét, kijelentvén, hogy „kein Bluet vor Bluet verlange", csak tartásdíj, költség és megvert szolgájának elégtétele irányában lépett fel igényekkel, melyeket a Bécsben tartózkodó szindikus tolmácsolt.
Pest tanácsa valószínűleg felmentette Rác Mihály 18 éves szolgát, aki egy inast szóváltás során — vagy mint ő vallotta, játékból — a Dunába dobott, s ezzel halálát okozta, az áldozat apja ugyanis kijelentette, hogy a bűncselekményt bizonyítani nem lehet, s ő nem kíván bosszút.
Hasonló eset történt Budán, Nidrolt vincellér feleségével, aki megkergetett egy kislányt, s ez ijedtében a Dunába ugorva belefulladt. A tanács szerint praeter intentionem elkövetett cselekményért mintegy erkölcsi elégtételt kellett adnia: hat misét mondatni a leány lelki üdvéért, és 60 napig dolgozni a Szentháromság-szobron.
A gondatlanságból okozott emberölés és a véletlen eseteit nem mindig lehetett könnyen elválasztani egymástól. A szőlőben üldögélő Mantl Lőrincnek lába között tartott puskája elsült, és megölte a háta mögött álló fiút. A budai tanács megállapította, hogy még gondatlanság (culpa) sem terheli, s a véletlenségből történt emberhalálért nem büntette meg, az őrizetből elbocsátotta.Hasonlóképpen végződhetett Gastgeb János diák hiányosan ismert ügye. Társával könyveket dobáltak egymáshoz, majd ő olyan szerencsétlenül vágta oda a papírvágókést, hogy beleállt a másik fejébe. Megítélését az is befolyásolhatta, hogy az áldozat nem akart elmenni a borbélyhoz, és csak hat hétre rá halt meg. Gondos megvizsgálás, tanácsosok és fürdősök szemléje után mentette fel Pest tanácsa a császári ellátóhivatal két szolgáját, akiknek kocsija hibájukon kívül halálra gázolt egy öt éves kisfiút. Ugyancsak Pesten került áristomba Viskovics Tamás szolga, akinek pisztolya véletlenül (ongefehr) elsült, és megölt egy rác kislányt. Előbb kezességre ki akarták engedni, de mert még aznap kielégítette az áldozat rokonait, végleg szabadlábra helyezték.30 A gondatlanság legrészletesebb mérlegelését a kb. 16 esztendős Janiska Mihály csizmadiainas ügyében találjuk meg. Amikor a mesterek együtt italoztak, elküldték őt sörért; az előszobában egy pisztolyt talált, és üresnek hívén, az utcán elsütötte. A lövés éppen vele egykorú társát találta, aki részben az elégtelen gyógykezelés miatt belehalt. Boncolás és részletes kihallgatás után a pesti tanács — és nyomán a kamarai igazgatóság is — úgy foglalt állást, hogy a fiú „nicht ex animo et voluntate vulnerandi, minus occidendi, sondern mehrist auss vnvorsichtiger weiss", azaz vigyázatlanságból idézte elő az eredményt, így halállal (poena ordinaria) nem büntethető, csak egyéb ( extraordinär ia) büntetéssel és kártérítéssel. Mivel azonban nem teljesen „extra culpam", ezért fizessen kártérítést a rokonoknak, vagy félévig dolgozzék bilincsben. Az ítélet megfelelt az osztrák törvénynek, mely csak a szándékos emberölést büntette halállal.
Nagyon hasonló tényállással találkozunk Widtmann Ulrik, Gickelsberg ezredes lakája esetében, aki részegségében lövöldözve halálosan megsebesítette Karner molnár hét éves kisfiát. Az elbírálás azonban nem a gondatlanságra, hanem a véletlenül bekövetkezett ittasságra támaszkodott. Az adminisztráció tette át az ügyet Buda tanácsához, utasítva, hogy az osztrák büntetőtörvénykönyv szerint vizsgálja ki, ós tegyen javaslatot az ítéletre. A tanács alapos munkát végzett: beszerezte a doktor és három seb-orvos látleletét, a gyógykezelés és a temetés összes számláját. Javaslata szerint a cselekmény halálbüntetést (poena ordinaria) érdemelne, de a részegség a Pr. Cr. 44. c. 13. §-a szerint enyhítő körülmény. Lám, Carpzov is mentesíti a részeget a halálbüntetéstől, mert hiányzik nála az elkövetésre irányuló szándék. Szerinte a lakájt 20 ft borbély- és gyógyszerköltség, valamint 40 ft rabtartási és bírósági költség viselésére kell kötelezni, emellett negyedévre vasban végzendő közmunkára kárhoztatni. Az adminisztráció véleménye szerint a javaslat ugyan „legum criminalium et au-thorum conforme" volt, az ezredes közbenjárására mégis csak hat heti kényszermunkára, a szülők m€igkövetésére és a megállapítandó költségek viselésére kötelezték a tettest.
A részegség szolgált János borbély mentségéül is, aki ivás közben — szerinte tréfából — rá akarta bírni Márton gombkötő szolgáját, hogy üsse agyon az urát. Ezért büntették csak 10 tallérra, és még ezt is mérsékelték, pedig a vádat a tanács szemében hihetővé tette az, hogy a felcser nőtlen fivére túl gyakran látogatta meg a gombkötőnét. Biztonság kedvéért a magisztrátus kötelezte a fivért, hogy negyedéven belül házasodjék meg.
Ha a részegség enyhítette a büntetés súlyát, az elmebeteg a törvény szerint egyáltalán nem volt büntethető. Az egyetlen idevágó esetet fent már említettem: Hayvas Tamás örményről van szó, akinél a török „állampolgárság" még bonyolította a kérdést.Ő a pesti mészárszék környékén halálra sebzett egy másik örményt. A fogságból elővezetve mindent tagadott, még a kést sem ismerte el a magáénak, és a szembesítéskor sem tört meg. Felmerült az őrültség lehetősége; a törvényszolga úgy vallott, hogy a tettest részegen hozta be, és mert még elalvás előtt üvöltözött, külön zárta el a többitől. Pest hatósága az ügy kivizsgálása után kijelentette, hogy Hayvas elmezavara miatt nem akarta a cselekményt, és ha hibás is, dolus nem terheli. Ezért azonban nem felmentését, hanem extraordinaria poena kiszabását javasolta. Mint már említettem, a hiányos iratokból is kitetszőleg pénzbüntetéssel szabadult; ennek összege a költséggel együtt 150 forintot tett ki. Szokás szerint meg kellett esküdnie, hogy hosszas fogságáért nem áll bosszút, és a városba nem tér vissza (Urphed)
Ugyancsak kizárta a cselekmény büntethetőségét a jogos védelem (moderamen inculpatae tutalae), amellyel a Praxis Criminalis is külön cikkben foglalkozott. A legnevezetesebb példa a bíróviselt Herold Henrik Szigfrid pesti gyógyszerésszel kapcsolatos.
1695. január végén egyik esteHerold átment szomszédjához, István felcserhez, hogy szánkót kérjen tőle kölcsön. Egyszer csak kiugrott az ajtón egy magyarul káromkodó ember, Kis Jurkó császári kocsimester, és karddal verni kezdte a patikust. A csetepatéba kivont karddal beavatkozott Augustin György kereskedő, majd Sambhauer Mihály boltiszolga is; ez úgy hitte, hogy a többiek életveszélyben vannak, ezért hátulról leszúrta Kis Jurkót. A kamarai igazgatóság utasítására a verekedés mindhárom résztvevőjét letartóztatták, Herold későbbi panasza szerint vasra is verték, de őt ugyancsak utasításra kb. két hét múlva kezesség mellett kiengedték. A város gyorsan lefolytatta az eljárást, márciusban már az udvari kamarához ment az ítélet javaslata. A tanács még a tettesre is enyhítést javasolt az V. Károly-féle büntető törvénykönyv 145. és a Pr. Cr. 64. cikkében előírt kardhalállal szemben, mert — úgymond — a volt bíró és a régi barát védelme ezt kívánja. Az adminisztráció szigorúbb volt; szerinte a tettes summe dolosus, ha nem is malitiosus, és így a római jog (lex Cornelia de sicariis), a Carolina, a Pr. Cr. és a nagy tekintélyű Carpzov tanítása szerint kard általi halált érdemel. A védelemre való hivatkozás nem áll meg, mert a tettes ezt túllépte (genzlich excedirt), hiszen a másik kettő már nem szorult rá. A bűntársak közül Augustinra félévi börtönt ajánlott vasban, Heroldtól azonban csak 50 tallért akart behajtani a plébánia javára. A bécsi kamara szokás szerint fektette az ügyet, csak december elején kért felvilágosítást a kiállott fogságra és a szakértők esküjére nézve. Most már meghozta az ítéletet: Sambhauert 3 évi, társait (complices ) pedig 2, ill. fél évi közmunkára ítélte. Herold még a fél évet is sokallta, azonnal Bécsbe utazott enyhítést kérni. Felségfolyamodványában nyomatékosan hivatkozott a jogos védelemre, mégpedig a Carolina 111. cikke alapján, és felpanaszolta a városi hatóság kényszerintézkedéseit. A „prop-riae salutis defensor par sit innocent!" elv alapján kijelentette, hogy ő a jog szerint megölhette volna támadóját, és teljesen ártatlanul ítélték el.
A kért menlevelet megkapta, sőt még a magyar kancellária is közbenjárt érdekében, és elérte az eljárás felfüggesztését, Pest polgárságának kérésére azután a két complex büntetését mérsékelték: Augustinnak nem kellett két évig bilincsben dolgoznia a legközelebbi gránicházban, csak 200 tallért fizetnie; Herold húsvétig házi őrizetben maradt, júniusra pedig már tanács tagságát is visszakapta.1697 folyamán azután a másik két elítélt büntetését is mérsékelték, főleg a volt polgármester védelmére hivatkozva. Augustin 50 forintot fizetett és egy zarándokutat kellett tennie, Sambhauer pedig az év végén kegyelem útján kiszabadult.39 A folt azonban rajtuk maradt; Heroldot a kamarai bizottság elnöke, Caraffa di Stigliano gróf 1698-ban azzal ütötte el a bíróságtól, hogy emberölés bűnrészeseként hosszabb ideig gyalázatos fogságban ült.
Még néhány ügyben történt hivatkozás a jogos védelemre. A Herold-ügy előtt történt, hogy a generális ellátó hivatal auditora vádat emelt Pest tanácsánál Georg Pál polgár ellen, aki egy császári fuvarosszolgát ölt meg. A vádlott előadta, hogy kárán okulva fegyverrel őrizte palotai tanyáját és birkáit; egy éjszaka emberek közeledtek a tanyához, és másodszori felhívásra sem feleltek. Lakótársával együtt közéjük lőtt, és másnap reggel a fuvarosszolgát holtan találták, mellette két puska feküdt a földön. Bár az ítélet hiányzik, a vádlott felmentését tenném fel, mert a Pr. Cr. külön rendelkezett arról, hogy a fegyverrel behatoló éjszakai tolvajt büntetlenül meg lehet ölni (62. c. 8. § 4°)
Saját személyének védelmét allegálta Kostyán Mihály megyei kapitány; szolgája azt vallotta, hogy megölt hadnagya ingerelte, pisztollyal rá is lőtt, a hadnagy fivére pedig „mit dem Pallasch" hozzá is sújtott a kapitányhoz. Mivel a városnak ki kellett adnia a tettest, a jogkérdés eldöntését nem ismerjük.
Végül 1707-ben ismét az a kérdés vetődött fel, ölhet-e valaki más védelmében. Czanin Miskó hajdú úgy megsebzett egy muskétást, hogy belahalt; az áldozat egy bajtársával együtt saját házában támadott meg egy polgárt. Buda tanácsa az elégtételt kívánó katonai parancsnoknak kifejtette, hogy a tettes — ha nem is volt a megtámadott alkalmazottja —, Carpzov és a nála idézett auktorok szerint jogosan védte meg a polgár életét, s ezért nem büntethető. Csak a gyógyítás költségében kellene őt marasztalni. Ugy látszik, így is dőlt el az ügy, mert nemsokára olvassuk a tanácsjegyzőkönyvben, hogy Miskó nevében az „accor-dierte" 18 forint gyógykezelési költséget kifizették a felcsernek.Az idézett perek tanulsága, hogy a saját és a más személyének védelme éppen úgy büntetlenséget — vagy legalább enyhébb megítélést — biztosított az elkövetőnek, mint a vagyon védelme éjszakai támadás ellen.
A városok és a kamarai szervek^ büntetőjogi gyakorlata nem egészen kiforrott a tárgyalt két évtizedben. Általános tendenciája — talán a betelepedés előmozdítása érdekében — az enyhítés lehetőségeinek kihasználása, a halálos ítélet mellőzése. Ingadozásán alig lehet csodálkozni. A kor büntetőjoga még nem dolgozta ki e bűncselekmény általános fogalmát.
Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:
1./ Tolvajok és orgazdák
2./ Istenkáromlók és boszorkányok
3./ Házasságtörők
4./ Emberölés
Következő rész: Hitvesölés
Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:
1./ Tolvajok és orgazdák
2./ Istenkáromlók és boszorkányok
3./ Házasságtörők
4./ Emberölés
Következő rész: Hitvesölés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése