(Részlet a műből)
a Tabáni rác bíró temetése
KILENCEDIK RÉSZ
Ebben előbeszéli, hogy a Tabánban a rác bírónak temetésén lévén, az mint
ment véghez. Azon nap estve Pestre a bálba általmenvén: leírja a bál házát,
abba miket látott, mint vacsorált, egy maskarába öltözött öregúrral miként bánt,
mind addig mi történt ottan, míglen a szállására aludni ment.
 |
| báró Gvadányi józsef 1725-1801 |
Másnap ünnep lévén, sessio nem vala:
Hanem a rác bíró Tabánban meghala,
Fekete posztóval egész háza fala
Bé vólt vonyva, mivel gazdag ember vala.
Hallván, temetése hogy pompásan lészen,
Sok pap, sok kalugyer[20] állna immár készen,
Maga a vladika[21] hogy majd slusbát[22] tészen,
Sok nép már megtölté udvarát egészen.
Ott vóltam, de annyi szakállos rác papot
Együtt még nem láttam: csak itt tizenhatot.
Láttam egyet köztök félszemére vakot,
Mely a füstölőhöz legelőször kapott.
Sok temjént kanállal ez a tűzre vetett,
Melytől is hírtelen oly nagy láng gerjedett,
Hogy hosszú szakállán végig elterjedett,
Vállaira fésűlt haja is perzsedett.
A vak pap kiáltott, mert a láng égette,
Perzselte arcáját és fejét felette;
De sok kalugyerek állván őmellette,
Kitől hogy lehetett, őt úgy segítette.
Eggyik szentelt vizet öntött szakállára,
Másik pluviálét[23] borított hajára,
Sokan nagy könyvekkel csapkodtak vállára,
Elólták a lángot mégis utóljára.
A vak papnak elmúlt az authoritása,Tekintetes vala szakállal állása,
Nem vólt darab főldön e szakállnak mása,
E' vólt az ő dísze, az ő gravitássa.
Most a temjén lángja ezt csutává tette;
De hamvát a rácság seprette, s felszedte,
Ennek kis dózissát ki-ki amint vette,
Amulétum[24] helyett nyakra függesztette - -
Más pap állott ennek legottan helyére,
De ez már vigyázott a füstölőjére,
Ez is szakállos volt, tartá aztat félre,
Hogy ha láng lobban fel, ne érjen mellyére.
A vladika hozzáfogott a slusbához,Papság, kalugyerek a sok térdhajtáshoz,
Számtalan Hoszpodi pomiluj mondáshoz,
A sok atyafiság pedig a síráshoz. - -
Láttam rokonyságát és a gyermekeit
Vén atyjok arcáját csókolni, s kezeit,
Szóval megköszönni jótéteményeit,
Drága tátát mondván hullatni könyveit.
E ceremóniát amint elvégzették,
A testet szent Mihály lovára feltették,[25]
A temető-helyre fáklyák közt kivitték,
Koporsóját sírnál itten bészegezték.
Sírját is a papok szűntelen füstölték.
Köröskörűl szentelt vízzel azt öntözték,
Testét a sírásók sírba eresztették.
Földet reá vágván, azzal bétetézték. - -
Egyszer jobb oldalom felé tekintettem:
Egy rendes iffiú megy, látom, mellettem;
Hogy csintalan lehet, azt észrevehettem.
Hozzám szólott, s mondá, de szólván nevetett:
Uram, ez a vén rác, ki eltemettetett,
Legalábbis ötszáz köböl bab az lehet,
Amennyit ő, míg élt, olajjal megevett.
Ha estve házánál fogják lakni torát,
Láttam, vittek oda sok ezer pruszkorát,[26]
Bozsenitzát[27], azaz kecskebak sódorát,
Kalugyerség, papság majd fogyasztja borát.
Jó sclavoniai erős rakiában[28]
Lesz részek, mert fogják inni azt héjában;
De csak tor ez, és nem lésznek oly vígságban,
Amint még ma estve lészek én a bálban.
Idegen szavak magyarázata:
20. Kalugyerek az oláh, rác és orosz szerzetesek, basilisták.
21. Vladika oláh, rác, vagyis orosz püspököt tészen.
22. Slusba isteni szolgálat, melyet oláh, rác és orosz papok tésznek.
23. Pluviále, nagy hosszú széles palást, amelyet a papi rend csak isteni szolgálatkor vész magára.
24. Amulétum, reliquiák, vagyis szentség; mint egy vánkoskában nyakon viseltetik.
25. Szent Mihály lovának mondatik azon fa-szer, melyre a koporsó tétettetik és vitetik.
26. Pruszkora tészen apró pogácsákat, amelynek tetejét az áldozóknak és lithurgiához szentelnek az oláh, rác és orosz papok.
27. Bozsenitza az ürmények és rácok kedves ételek: napon aszott fiatal kecskebakok lapockái.
28. Rakiának hívják a rácok az égett bort s más pálinkát.
A teljes mű ITT olvasható!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése