BŰN és BŰNHŐDÉS a RÉGI TABÁNBAN 1686-1708: HÁZASSÁGTÖRÉS

Erre a bűncselekményre már több az adat, nemcsak általánosabb volta miatt, hanem a háborús viszonyok következtében is. A kamarai inspekció már 1688-ban megfigyelte, hogy egyes házas budai polgárok más nőkkel élnek közös háztartásban, s ezzel botrányt okoznak. Felhívta tehát a polgármestert és a tanácsot, hogy ezeket az állapotokat szüntessék meg, a bűnösöket pedig mások elrettentésére sújtsák büntetéssel. Később újra figyelmeztette Buda és Pest tanácsát a szajhák, házasságtörők és más kétes elemek megbüntetésére. Ami a szankciót illeti, erre a Praxis Criminalis tág lehetőségeket nyújtott aszerint, hogy mindkét fél házas volt-e, vagy csak az egyik, s ezenkívül az elkövetők rendi állása szerint is.

Buda és Pest tanácsa is sokféle büntetést alkalmazott a házasságtörés tetteseire. Néha nem is tudunk meg többet az esetről, mint egyik vagy másik polgár pénzbüntetésének feljegyzését; itt is mérséklésnek volt helye, néha több alkalommal is. A részegség ennél a cselekménynél is enyhítette a büntetést. Rosszabbul járt Pämmer János 75 éves szőlőcsősz, akit a huszárok tetten értek, hogy hiányos öltözetben egy vincellér feleségével feküdt az ágyban, míg a férj a fürdőben járt. A budai tanács kioktatta, „dass ein Ehemann zu sein, und nicht eines anderen Weibs Ehebeth gehöre", és a tanácsházán vette őrizetbe. Az ítélet tagadása ellenére kötelezte őt 64 forint pénzbüntetés, a bírói és ellátási költség, s a vincellér (lopás okozta) kára megtérítésére; egyébként ez a „Vén Kutyabőr" ép bőrrel szabadult. Az asszonyt, aki urától megszökött és meg is lopta, a következő vasárnapra mise és prédikáció idejére, kezében pálcával és gyertyával a templomkapu elé rendelték.Rost János bognár, akinek atyasága a teherbe ejtett szolgáló vallomásából derült ki, a házasságtörésért ugyancsak pénzbüntetéssel, 100 forinttal bűnhődött; megszégyenítésétől (öffentliche Bestraffung) az osztrák törvénnyel egybehangzóan csak gyermekeire való figyelemből tekintettek el, a nőt viszont száműzték.

A száműzetés gyakori következménye volt a házasságtörésnek. Érdekes, hogy Budáról és Pestről száműzték azt az asszonyt, aki egy kalugyerrel esett bűnbe.  Ugyanez és gyalázkodásért még  két órai pellengérre állítás lett a része Schlemmel Mihálynak, akinek cselekménye nem egészen világos: ,,quasi Entführung", talán férjes asszony megszöktetésének kísérlete. Egyébként általában a nők kerültek a pellengérre. így Pesten pálcával a pellengérre állították, majd száműzték Szabó Ilonát, aki a város pásztorával vétkezett. A szerencsétlen fiatalasszonyt  férje elhagyta, és Komárom környékéről vetődött Pestre. Annak mégis örülhetett, hogy az eredeti bigámia-váddal szemben csak házasságtörésért ítélték el. A pásztor büntetését 10 tallérról 6 forintra mérsékelték, mert hűséges volt a városhoz. A száműzetést akkor is kimondták, ha az elítélt vagyonnal rendelkezett; egy budai harisnyakészítőt házasságtörő élete miatt kiutasítottak, házának vételárát pedig tartozásaira fordították. A maradékot akkor kapta meg, amikor elindult.

A házasságtörés bonyolultabb esete volt az asszony szökése, mert ilyenkor rendszerint meg is lopta urát. 

          Egy korai esetben a kamarai igazgatóság vallatta a pesti  Werini Miklósné anyját lánya hollétéről, a szökevényeket kereső férjnek pedig ajánlólevelet adott. Gondot fordítottak a szöktetés megelőzésére is; ezért került Budán áristomba egy német birodalmi szabó, Markutt és felesége, akik Kokall budai vámszedő leányának titkos leveleket hoztak régi szerelmétől. A szülők Wehringer rézműveshez adták nőül a lányt, de ez láthatóan csak az alkalmat leste, hogy megszabaduljon tőle. Annak a hitelezőnek, aki túl gyakran fordult meg adósa, Zimmermann házában, a tanács megfutotta a látogatást,,wegen suspecter Lieb gegen sein Weib".  Ha már sikerült a szökés, és a tettesek kézre kerültek, a nő további sorsa a Pr. Cr. értelmében attól függött, megbocsát-e neki a férje. Egy debreceni fuvaros felesége Pestről állt odább egy másikkal, állítása szerint férje rossz bánásmódja miatt. A másik férfi — úgymond — csak elkísérte őt Bécsbe, ahol a Máriaképnél tisztasági fogadalmat akart tenni ! Pest kiküldöttei Nyitra mellett fogták el a szökött párt. Az asszonyt az áristomon kívül közmunkára ítélték a Kecskeméti kapunál, de ettől a férj megbocsátása megmentette ; a szemérmes csábító pedig megtérítette az okozott kárt.Binder Mártonné, aki Becher udvari kamarai tanácsos Pesten nevelősködő fiával szökött meg, ugyancsak férjének köszönhette, hogy a nyilvános büntetéstől (a pellengértől) megszabadult, de férjét nyilvánosan meg kellett követnie. A csábító még egy ideig meglakta az áristomot. Megbocsátott a hűtlen asszonynak Ruhehofer  győri kalapos is, akit felesége egy mészáros-legénnyel elhagyott, meglopott, sőt a csábítótól teherbe is esett. Ezért a budai tanács a bűnbánatot mutató asszonyt elengedte, a mészárost viszont vasban végzendő félévi közmunkára és a születendő gyermek eltartására kötelezte. Amikor azonban ismét együtt kerültek kézre, az asszonyt a törvényszolgával vezettette ki. Ugyancsak a megbocsátás alapján szeretett volna Buda megszabadulni  Martinkovicsnétól, aki immár harmadszor szökött meg férjétől  Bosnyák Márton hegedűssel; érdeklődött az uradalomnál, ahová a vádlottak tartoztak, visszafogadnák-e a házastársak a hűtleneket. A mannersdorfi uradalom a költségek miatt átengedte megbüntetésüket Budának ; ők azután megoldották a kérdést, amennyiben innen is megszöktek.

A házasságtörés megbüntetésére az egyházi bíróság is illetékesnek tartotta magát a peccatum címén. Különösen akkor jutott szóhoz, amikor valamelyik fél  válást (separatio) kért a hűtlenség alapján. A századfordulón a hírhedt civakodó Krempl Tóbiás pék és budai tanácsos Bécsben emelt házasságtörési vádat felesége ellen, aki kegyetlensége miatt elhagyta. A bécsi erkölcsrendészeti közegnek, a Rumormeisternek  a közbelépését kérte ellene, s az asszonyt csak Kollonics bíboros mentette meg a fenyítőháztól. A jelek szerint a prímási szentszéken folyt le az elválasztásra irányuló eljárás, Buda tanácsának csak a házasságtörés mellett felhozott tanúk kihallgatása maradt. Ugyanakkor Kremplné keresetet nyújtott be ura ellen a kamarai igazgatóságnál az őt ért sérelmek miatt. A hiányosan ismert ügyben az adminisztráció megtiltotta két gyanúba vett pesti mészároslegénynek, hogy az ismét Budára érkezett asszonyt meglátogassák, vagy vele levelezzenek; Kremplnek azonban láthatóan nem sikerült vádját igazolnia. Még több bonyodalmat okozott Demetrovics Nedelkónak és katolikus feleségének pere. A rác kereskedő azzal vádolta az asszonyt, hogy míg ő üzleti ügyeiben fél évnél tovább Péterváradon időzött, négy gyermekét elűzte koldulni, ő maga éjjel-nappal táncolt és bujálkodott a tisztekkel, urának kb. ezer tallérját és sok borát elherdálta, gyanús házakba vitte. A nő azzal védekezett, hogy házaséletük megromlásának a vallási ellentét az oka, férje eltiltja a katolikus templom látogatásától. Pest tanácsa az együttélés kérdését a szentszékhez tette át, ezzel azonban több óhitű rác polgár tiltakozását váltotta ki. Ezek a férfi mellett kardoskodtak, kérték kihallgatásukat a tanács vagy a saját papjuk előtt, de máshol nem voltak hajlandók rá.

 A magisztrátus azonban nem merte az ügyet elvonni a pesti plébánostól, mindössze közölte vele a rácok kijelentéseit. A szentszék eljárásáig az asszonyt a város házasságtörés gyanúja miatt vasra verette, és egy évig ült is a törvényszolgánál, később már bilincs nélkül. Nedelkó azonban hátrányos helyzetbe kerülhetett a szentszéken, mert egyre inkább csak ingóinak visszaszerzését szorgalmazta, erre kancelláriai leiratot is eszközölt ki. Hozzájárult felesége szabadlábra helyezéséhez is. Az utolsó iratból úgy látszik, hogy a tanács egyezséggel zárta le a bonyolult ügyet. Végül említést érdemel, hogy ha a házasságtörést nem sikerült bizonyítani, mint Szőllősi Pál pesti csizmadia feleségének ügyében, a tanács ártatlansági bizonyítványt adott ki, a rágalmazókat pedig pénzbüntetéssel sújtotta.

Bűn és bűnhődés a régi Tabánban  eddigi részei:
1./ Tolvajok és orgazdák
2./ Istenkáromlók és boszorkányok
3./ Házasságtörők

Következő rész:  4./ Emberölés