nem áltatta magát a hosszú élet illúziójával.Szabad idejében igyekezett szerény lehetőségeihez képest élvezni az élet apróbb örömeit-amíg lehet-, ami a gyermek -nemzés mellett (11 gyermeke született)főleg a budai hegyekben tett hétvégi kirán-dulásokban és az ottani vendéglők látogatásában nyilvánult meg,amint ezt számos korabeli családi fotó tanúsítja.
Nagyapám teljes kirándulói öltözetbenKedvenc kirándulóhelye a pl. a Jánoshegy ,melyre gyermekeivel és a nyomdász kollégáival együtt számtalanszor kiruccant.A hegy a monda szerint Hunyadi Jánosról kapta nevét,kinek életét itt –legalábbis ez a legenda-egy Márta nevű görög leány mentette meg.Egy 1847-ben tartott dűlőkeresztelőn Pozsonyi-hegynek nevezték el(a XIX. században Pozsonyig lehetett ellátni derült időben).Későbbi nevei (Márta-bérc,Erzsébet -orom sem honosodtak meg,egyedül a János hegy elnevezés lett időtálló.
Az első , fából ácsolt messzelátóhely a János-hegyen hamar veszélyessé vált.. A hegy tiszta levegőjével,pompás kilátásával mindig is kedvenc célpontja volt a budai és pesti polgároknak, különösen azóta, hogy 1882-ben Erzsébet királynő is gyönyörködött a hegy tetejére épült fa kilátóból az eléje táruló panorámában, miközben a következő szavakat rebegte meghatottságtól remegő hangon:
"... e hegyek s az itteni kilátás kiállja a versenyt a legszebb világrészekkel."
Nem semmi kijelentés ez egy olyan személytől, akinek Korfú szigetén olyan csodá-latos panorámájú kastélya épült ,mint az Achilleon.
Szoc.dem nyomdászok az Erzsébet emléktáblánál..... A királynő még háromszor járt a hegyen ,a hűséges alattvalók ezt mindenképpen meg akarták örökíteni,így már 1883-ban emléktáblát is állítottak , lánccal összekötött sarokoszlopokkal keretezve, az alábbi felirattal:
"Itt állt, s nézett szét Erzsébet drága királynénk, hol koronát viselő fő soha sem vala még. S mig itt elragadó látványon lelke merengett, érzé, országunk szive feléje dobog. Hódolatunk e helyet nevezé Erzsébet oromnak, fogják, mig magyar él, áldani lába nyomát."
(Szász Károly verse. Alatta az Erzsébet név állt. Pesti Napló 1883. október 28. 1884-ben és 1911-ben újra felállították az emléktáblát.)
A Jánoshegyi kilátó,ahogy a tervező először elképzelte..........Halála után szinte zarándokhellyé nemesült a kilátó és környéke.Az időközben életveszélyessé vált fakilátó helyére a vendéglősők ipartestülete(névszerint Glück Frigyes és Gundel János)javaslatára a királynő halála után kezdeményezte egy végleges kőből épülő emlékmű,egyben kilátó felállítását,mely hosszú huzavona után 1910-ben felavatásra is került.
Nem csoda,hogy a vendéglősök szponzorálták a kilátó építését,egy hosszú kirán-duláson mindig megéhezik az ember ,s az igényt kiszolgálni jó üzletnek bizonyul. Nagyapám kirándulásai is általában Kozár Mihály vendéglőjében érték el csúcs-pontjukat.Miután lerótta alattvalói hódolatát szeretett királynője előtt(Ferenc Józsefet persze ő is utálta,lelkes szocdem lévén),úgy gondolta , korsó sörök és kis- pörkölt fogyasztásával hódol a test örömeinek felesége és gyermekei körében a kerthelyiség árnyas fái alatt.A vendéglőt jó érzékkel közvetlenül a királyné első látogatása után gründolta id .Erber János vadász.
Kozár Mihály vendéglőjének kerthelyisége....Az akkori épület még fából készült ,eredetileg a milleniumi kiállítás vadász-halász pavilonjának.A kiállítás bezárásakor szétszedték,felcipelték a János-hegyre és újra felállították,takarékossági példát mutatva a pazarló utókornak.A vendéglőt később Kozár Mihály ,majd a híres Balázs vendéglős dinasztia sarja ifj Balázs Antal üzemel-teti.Az ínycsiklandó ételek,a friss csapolt sör, a minőségi borok példátlan gyorsasággal népszerűvé tették a helyet a köznép és a felső tízezer körében. Grófok,hercegek, miniszterek foglaltak helyet a kerti asztaloknál,hogy éhüket elvervén,szomjuságukat csillapítván szemük is beteljen az eléjük táruló panoráma látványával. Még az utolsó magyar király ,IV.Károly és hitvese,Zita királyné is megkóstolta a pörköltet,a libamájat és a vöröspecsenyét.
Így mentek ezek a dolgok anno dazumal,de hol van már az a nyár? Néhány kifakult ,színevesztett fotó őrzi a letűnt békeidők egy-egy önfeledt pillanatát.
Így mentek ezek a dolgok anno dazumal,de hol van már az a nyár? Néhány kifakult ,színevesztett fotó őrzi a letűnt békeidők egy-egy önfeledt pillanatát.
Csoportkép a lakoma után..középen ősöm sétapálcával,sapkában.Kaszás Ferenc
Ne sírj kislány......a zongoránál Zórád Ernő(027*)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése