1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2009. május 4., hétfő

TABÁNI TŰZVÉSZ


1810. szeptember 5-én, a délutáni órákban Buda egyik külvárosát, a Tabánt pusztította nagy tűzvész.
Délután negyed egykor Schuller János kádármester udvarán Gierl nevű inasa hordót égetett. Az inas figyelme egy pillanatra elkalandozott, s mire észbekapott, a szomszéd házak teteje már lángba borult. Az erős szélben a város (13.30 körül) egyszerre négy különböző helyen is tüzet fogott, s az égés gyorsan terjedt. A lakosság nagy része (szüret előtti időszak lévén) kora délután nem otthonában, hanem a szőlőbirtokokon tartózkodott, csak messziről vette észre, hogy tűz ütött ki.
A tűz feltartóztathatatlanul növekedett, naplementéig (18.30–19.00 körül) a Tabán nagy része lángokban állt. Szórványos oltási kísérletek mellett a lakosság nagy része pánikban tört ki, a szűk utcákon fejvesztett menekülés, kapkodás indult meg, a szomszédos városrészekből érkező segítők munkája így nem lehetett hatékony. Többekkel előfordult, hogy miközben más házát segítettek oltani, a sajátjuk tüzet fogott és elhamvadt.
20.00 körül az egész Tabán égett, a tűz átterjedt a Vízivárosra és a Krisztinavárosra is. A Várban lévő hivatali épületek, paloták és előkelőbb lakóházak annak köszönhették megmenekülésüket, hogy a külvárosoktól jelentős szintkülönbség választotta el őket. A Budát Pesttel összekötő hajóhíd is felgyulladt. Ezt sikerült lerombolni, viszont így a pestiek nem tudtak az oltásban segíteni. Nagy nehézségek árán akadályozták meg, hogy a budai partról elszabadult égő hajók ne veszélyeztessék a másik oldal házait. A szél által felkapott égő parázs is veszélyt jelentett. Megjelent az oltásnál József nádor is, aki a mentést személyesen próbálta irányítani. Megsemmisült a Tabán mindkét temploma, a katonai élelmiszer- és hadianyagraktár stb. Az elpusztult házak között volt Virág Benedek költőé, akinek értékes könyvtára és éppen elkészült „Magyar századok” című munkájának első kézirata is elégett.
A hadsereg kivezényelt alakulatai végül hajnali 1.00–1.30 körül hősies küzdelemben a kapucinusok kolostoránál a még nem égő környező épületek lerombolásával lokalizálták a tüzet. Szórványos fellobbanások még több nap múlva is előfordultak. Összesen több mint 600 lakóház és több középület semmisült meg teljesen, igen sok részben égett le. Kb. 1000 embernek minden vagyona odaveszett. A halálos áldozatok száma kb. 50 (közöttük gyermekek és idősebbek), a sebesülteké ennél jóval több volt. Igen sokan nem tudtak kimenekülni az égő házakból, vagy a füsttől fulladtak meg, másokat a leomló faldarabok temettek maguk alá. Több ezren váltak hajléktalanokká.
A károsultak részére hamarosan országos gyűjtőakciók kezdődtek, s igen tekintélyes összeg halmozódott fel. A legtöbbet a szomszédos Pest lakosai segítettek a tabániakon.
Buda lakossága a török kiűzése utáni száz év alatt 22 000-re duzzadt. Igen sok betelepülő költözött a külvárosokba, 1810-ben például minden negyedik lakos a Tabánban élt. Buda központja, a Vár magasan kiemelkedett a város szintjéből, emiatt igazi belvárosról nem beszélhetünk. A Vár körüli síkságon helyezkedtek el a többi városrészek: Víziváros, Újlak, Országút, Tabán és a 18. század végén keletkezett Krisztinaváros. Városias képet csak a Vár és a Víziváros mutattak. Itt lakott az iparosok, kereskedők többsége is, a többi külváros meglehetősen falusiasnak tűnt.
A Tabán területe viszonylag kicsi volt, de Budán mégis ebben a városrészben épült a legtöbb ház. A külvárost ekkor földszintes házak, szűk udvarok jellemezték. Emeletes házat keveset találunk, s azok is a piactér köré épültek. Az utcák igen keskenyek és piszkosak voltak, a népesség növekedésével egyre inkább a szorosabb építkezésre törekedtek 1810-re a Tabán is igen zsúfolttá vált, amit fokozott, hogy a környező hegyek szűkítették a beépíthető területet. A lakosság tekintélyes része délről, a török elől menekült balkáni betelepülő, főleg ortodox szerb és görög, mellettük katolikus németek és (kisebb részben) magyarok laktak itt. Kevés iparos mellett a lakosság többnyire szőlőművelésből élt. A Tabán volt Buda szállodai, vendéglátó-ipari, kedvező Duna-parti fekvése folytán kikötői és bordély negyede is.
Buda város tanácsa 1755-ben adott ki részletes tűzvédelmi rendeletet, aminek főbb pontjai 1810-re valószínűleg feledésbe merültek. Néhány héttel a tűzvész után, november 22-én alakítottak a városi tanácson belül egy építési bizottságot, mely részletes szabályzatot dolgozott ki. Eszerint a városban építkezni a jövőben csak engedéllyel lehetett, minden tervrajzot jóvá kellett hagyatni. Bár a Tabán arculatára a tűzvészt követő átalakítások nem gyakoroltak nagy hatást, az újjáépített utcák is viszonylag szűkek voltak, a házak építésekor azonban a tűzvédelem szempontjait döntően figyelembe vették: megkövetelték az éghető anyagok kiküszöbölését, biztonságos tűzfalak emelését; emellett a fontosabb utcákon a házak homlokzatainak díszesebb kivitelezését is stb. A megmaradt házalapokat újra felhasználták. Komolyan felmerült, hogy a városrészeket belső fallal válasszák el, a jövőbeni tűzvészek lokalizálása céljából. A lakosság nagy része nem költözött el, hanem továbbra is itt lakott, a házak száma is csak kb. ötvennel volt kevesebb az 1820-as években.
Fazekas Csaba:A tabáni tűzvész História - 1994/02

video

Miért múlik el minden.......a zongoránál Zórád Ernő(*024)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése