1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2009. augusztus 26., szerda

Saly Noémi:Séta a budai körúton.....

................................... Saly Noémi előadása a pesti kávéházakról

A Budai Színkör és a Philadelphia kávéház

(részlet a Törzskávéházamból zenés kávéházba c.könyvéből)

A Krisztinaváros régi hangulatához a templom, a kisvendéglők és az iskolák mellett a Horváth-kert északi végében állt Budai Színkör is hozzátett egy derűs árnyalatot. Az 1200 férőhelyes "aréna" és mellette a kertvendéglő 1843 óta várta a pest-budai publikumot. Eleinte csak német társulatok játszottak benne, később már magyarok és németek felváltva. Hogy miket? A "Budai népszínház első évi emlénye 1861-ik évről", amelyet Égeni Elek súgó adott ki, arról tudósít, hogy Az ezred leánya, A Peleskei nótárius és a Fehér Othello után "május hó 1-jén a Bányarém, n[ép]sz[ínmű]: 3 felv. és allegória" következett.

1868 nyarán a Bem apó című darabhoz a Gellért-hegy oldalában fölállított mozsárágyúk szolgáltatták a háttérzajt. Kassai Vidor így emlékszik: Molnár színigazgató "összegyűjtötte mindazokat az életben lévő negyvennyolcas honvédeket, akik csak vállalkoztak s napidíj mellett szerepeltette őket. Érdekes volt látni, hogy a színpadi 1848 is mennyire megvillogtatta szemeiket s mily hősies lelkesedéssel rohantak be a színkör tágas udvaráról a nyitott színpadra, melynek hátterét a Gellért-hegy képezte, a színpad elején pedig sodrony volt átvezetve; de még így is majd belerohantak a zenekarba. [...] ágyúztunk, ropogtunk, puffogtunk, trombitáltunk, ordítottunk, egészen fölkavartuk a Krisztinaváros csöndes svábjait, amikor bevettük Szebent."

Ide érkezett a temesvári színészekkel Krecsányi Ignác "1883. év június hó 5-én a reggeli vonattal... A nagy, tágas udvart fölverte a csalán, szamártövis, útilapu és katángkóró. Az útilaput alkalmasint elődjeim talpára növesztették. Én is kiszemeltem saját részemre egy jó széles levelű, nagy párt… A nézőtéren az ablakok nagy része körös-körül betörve. Ezeken keresztül, a belül mennyezetlen tetőzet alatt a verebek ütöttek tanyát. S eltekintve attól, hogy a földszint korhadt, festett deszkákból álló ülőhelyeit látogató-jegyeikkel ugyancsak sűrűn elcsúfították, kora reggeltől késő estig olyan sipogó, csiripelő hangversenyt rendeztek, hogy csak úgy zúgott tőle a fejünk… A pénztárban nem volt kivilágítás. A jegyeket egy szál gyertya pislogása mellett árulták."

Krecsányi 1895-ben "Fővárosi Nyári Színházra" kereszteli a roskatag faépítményt. A budai sajtó eztán már Szacsvay Imre, Gabányi Árpád, Góth Sándor, Beregi Oszkár felléptéről közöl ujjongó tudósításokat, Jászai Mari "adja" Médeiát, Blaha Lujza játszik népszínművekben, Környei Béla, Szoyer Ilonka és Küry Klári énekel operettet, és Hauptmann Takácsokja után itt mutatják be Budapesten többek között a Cyranót, Ibsen Nóráját és az Éjjeli menedékhelyet.

"...a színkör nyílt udvarán, harminchat fokos melegben, a nagy, nyitott ponyvasátor alatt Gorkij klasszikus darabjából reggel nyolc órától délután kettőig szakadatlanul próbáltunk. Az udvaron gyermekek kiabálása, a bal oldali zongorateremben énekpróbák, az utcáról villamoskocsik csöngetése, lovak patkóinak csattogása és a tőszomszédságban levő templom tornyából lezúgó harangszó képezte próbáinkon a kíséretet."

Hogy a színkör mennyire volt része a Krisztina hétköznapjainak? Figyeljük, mit rendel a Philadelphiába betévedő ifjú Balassa Imre, Kosztolányira lesve: "...nyakkendője is kevésbé látszott nyakkendőnek, mint máskor, gyermekded mosolyú arcába hullott homlokáról a haja, és verset írt… másik asztalnál telepedtem le. Egy »Haraszty Micit« fogyasztottam habbal. Ez egy helybéli likőr volt, a szemben lévő zöldre pingált Krisztinavárosi Színkör szép művésznőjéről, Haraszty Miciről

Üljünk le mi is a sarokban, s nézegessük a kávéház leghíresebb-hírhedtebb vendégét, Szabó Dezsőt, akiről még szobor is itt készült: Somogyi Imre, nem kis feltűnést keltve, az író törzsasztala mellett pacsmagolt az agyaggal. Bohuniczky Szefi meséli: "A Philadelphia kávéház pincérei, különösen a művelt és áldott jószívű Károly, gondoskodtak legnehezebb napjaiban élelmezéséről, ők látták el tüzelővel és néha kitakarították a piszkos Fillér utcai lakást. Gonosz nyelvével és rágalmaival úgyszólván minden barátját elvesztette már, de Károly mindig hű maradt hozzá, s talán ő [Sz. D.] is szerette, hiszen egészen becsaládiasodott a kávéházukba."

Hogy az író szerette-e a derék Dubrova Károlyt (vagy egyáltalán bárkit), nem tudni. Karinthy Ferenc epés szavaiból mindenesetre nem ez tűnik ki. "A mester dühöngve, s magas keménygallérjába dagadva szidta itt a kávét, a kávést, a pincéreket, a kormányt, a világot. Öreg fizetők tanúsítják, hogy soha olyan nyűgös, elégedetlen, morgó vendég nem járt még ide, mint Szabó Dezső, aki esténként ordítozva megfogadta, hogy soha többé be nem teszi a lábát ebbe a bejzlibe, ami belőle él, amit rá alapoztak, s ahol mégis mindig ő kapja a legzaccosabb feketét, legrosszabb kiszolgálást."

Legrosszabb kiszolgálás? Mi egyébről gondoskodott volna Szabó Sámuel nagy csapata, Kasza Sándor, Queberger Pista, Czeig János, Krekuska Lajos, Fojt László, Bagi Tóni, Lederer Antal pincér, Bene Pálné Kapuszta Jozefin és Gajdusek Berta felírónő, Pajzer József konyhalegény (aki a Fillér utcai lakást fűtötte és takarította), Szabó József és Nagy Zsigmond kávéfőzőmester, Szabolcsa Anna kenyereslány és a többiek, mint arról, hogy az undok író, a háklis hentes, a finnyás primadonna, a leharcolt gimnáziumi tanár és a méltóságos báró úr is jól érezze magát a Philadelphiában?

A nehéz gazdasági helyzet és a Tabán bontása még ezt a szilárdnak tűnő budai bástyát is megrendítette. Szabó Sámuel és László fia egy 1936-os riportban szomorúan sorolja a bajokat: "Leszállították a tisztviselői fizetéseket és talán még ennél is nagyobb mértékben a nyugdíjakat… A fizetéscsökkentés után felére esett vissza a napi forgalom. Következett az állami hivatalok és a Délivasút igazgatóságának elvándorlása erről a környékről… Majd a kegyelemdöfést a Tabán adta meg, amit leromboltak. Elköltöztek a lakók és igen sok jó vendégünk végleg elmaradt… A gyarmatáruk egytől-egyig megdrágultak, ugyanakkor az árakat mi kénytelenek voltunk leszállítani, hogy a megmaradt közönséget megtartsuk… Napról napra jobbat kell nyújtani, ami szintén nem kis mértékben teszi veszteségessé az üzletet. Az eredmény a köztartozások számláján mutatkozott… El kellett adni az egyik házat, annak árából kiegyenlíteni a terheket, hogy adósságmentesen, emelt fővel állhassunk bárki előtt."

A Philadelphia elköltözött. Nem messzire, csak a szomszéd házba, a Budai Polgári Kaszinó épületébe. Az új üzletet Erhard Ernő építész tervezte. Kisebb, szerényebb lett, mint a "régi Fila", de a vendégek visszatértek.

1938-ban visszajött Szabó Dezső is, de csak rövid időre. Szabó Imre, a kávés fia így emlékszik a búcsúra: "Megjelent egy Sümegi nevű volt színigazgató, akit még Erdélyből ismert. Nem engedte leülni az asztalához, sőt még a szemben lévő asztalokhoz sem, hanem csak a háta mögöttihez. Így társalogtak. Pár napig ez így ment, egyre hangosabban. A vendégek panaszkodtak. A főpincér udvariasan megkérte a Mestert, hogy ültesse Sümegit az asztalához, és halkabban beszéljenek. Szabó Dezső megsértődött, fizetett, és többé nem láttuk."

Itt megsértődni? Összeveszni? 1944. május. Békés kártyaparti. Szabó Sámuel fekete zakóban, nyakkendősen. A pékmester nyilas zöld ingben. A kárpitos sárga csillaggal. Túlélésre játszanak.

Egyiküknek sem sikerült. A kávéháznak sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése