GELLÉRTHEGYI SÉTA A TABÁNBÓL

Zámenhof, az eszperanto nyelv megalkotója

Meddig még?

Szerb kereszt az egykori Kereszt térről

Az új sportcentrum

A citadella háta mögött

Kilátás Lágymányosra

A Szabadság szobor és környéke

Hugarikumok?

Kilátás a Tabánra

Megjött a városnéző busz

Kilátás a bokron át

Forgalom hídon és híd alatt

Szabadság -híd a Szabadság -szobor felől

Régi kandeláberek

Itt a tavasz, virágzik a hegyoldal...

KÉSŐ ŐSZI SÉTA A TABÁNBAN

 1-6 FOTÓK: tvdesign.hu/Török Gábor

kassius

TABÁNI ADVENT 2011

MOZGÓJÁRDÁN A PALOTÁBA

Uniós pénzből születik újjá a hányatott sorsú műemlék

A bazár megújítására a nyolcvanas évek óta több alkalommal is készültek koncepciótervek, sőt részletes építési tervek is. Az itt működő Budai Ifjúsági Park 1984-ben zárt be az épület életveszélyes állapota és egy halálos baleset miatt. Akkoriban még volt olyan elképzelés, hogy úgynevezett Skála-bazár lenne itt kiskereskedelmi üzletekkel, régiségboltokkal, majd 1985-ben a Széchenyi Művészeti Központ is műkincskereskedéseket akart idetelepíteni. Felmerült a szállodává alakítás gondolata is. A kilencvenes évek elején bizonyos Andrew Timár gyermekszórakoztató központnak szánta. A mai elképzelésekhez hasonló funkciók és kialakítások 1996-ban, Mányi István építész tervében merültek fel először: ő már háromszintes felszín alatti beépítést képzelt el a bazár mögött, parkolónak és rendezvénytérnek.

Ekkoriban (Budapest egyesítésének 125. évfordulójára) az állam 1,5 milliárd forintért vállalta volna magára a műemléki felújítást. Az egyéb kiegészítéseket, felszín alatti beépítéseket befektetőknek kellett volna állniuk. 1997-ben megalakult a Budavári Palota-negyed kezelését végző Budai Várgondnokság (ma Várgondnokság Nonprofit Kft.), s ennek feladata lett a bazársori műtermek szobrászművészeinek és a lakóépületek lakóinak kiköltöztetése, ami évekig elhúzódott. A szobrászok egyébként már több mint száz éve használták a bazár egykori, Duna-parti bolthelyiségeit, melyeket a hagyomány szerint még Ferenc József utalt ki számukra, miután a kereskedelmi funkció nem sokkal az Ybl Miklós által tervezett komplexum átadása után életképtelennek bizonyult itt.

A 90-es évek közepétől született elképzelések szerint a Várkertbazár felújítása magántőke bevonásával képzelhető el. Erre építve írtak ki hasznosítási és felújítási pályázatot 2001-ben, amely eredménytelenül zárult ugyan, de az ezt követő tárgyalássorozat végén, 2002-ben szerződést kötöttek a kanadai–angol befektetőkből álló Foundation Kft.-vel. Az akkori pályázati kiírás szerint a 6600 négyzetméter szintterületű „meglévő épületek műemléki helyreállításával egyidejűleg térszint alatt kb. 22 700 négyzetméter szintterületű, (…) összesen max. 29 300 négyzetméter szintterületű” beépítés valósulhat meg, amelyben lehetnek közintézmények, irodák, szálláshelyek, szolgáltatóépületek, vendéglátóhelyek, közösségi szórakoztatóépületek, sportépítmények, kiskereskedelmi célú helyiségek, lakások. A Foundation eredeti terve az volt, hogy a Várkertbazár udvara alatt öt szintet építene: az alsó hármat garázsnak, a fölső két szintet pedig wellness- és fitneszközpontnak (ami később kereskedelmi funkcióra változott). A terveit a Bánáti + Hartvig Építész Iroda készítette, s első ütemére engedélyt is kaptak. Az építkezés azonban nem kezdődött meg, mert a második építési ütem engedélyezéséhez az I. kerület nem járult hozzá (pontosabban nem volt hajlandó emelni a beépíthetőségi mutatón) a terv „plázásodása” miatt. Így 2005-ben a Foundation Kft. projektje meghiúsult, s máig tartó pereskedés kezdődött. Az I. kerület álláspontja ettől fogva az volt, hogy a bazár felújítását az államnak kell magára vállalnia, s ez lassan a Fidesz álláspontja is lett.

Ennek szellemében indul a mostani felújítás is. Mint tegnap, a Várkertbazárban rendezett sajtótájékoztatón Zumbok Ferenc, a budai Vár megújításáért felelős miniszteri biztos elmondta: a teljes megújítás becsléseik szerint 8,5 milliárd forintba kerül (a közlekedési kapcsolatok kialakításával és a királyi kertekkel együtt), melyből 6,5 milliárd forint tisztán a bazár megújítása. Utóbbi összeg rendelkezésre áll különböző uniós pályázati pénzek átcsoportosításából. Például erre fordítják majd a Szépművészeti Múzeum bővítésére fel nem használt 4 milliárd forintot is. Magántőke és költségvetési pénz a felújításban nem lesz. A Várkertbazárról először hatástanulmányt készítenek, majd hamarosan kiírják a nyílt közbeszerzési pályázatot az építészeti tervekre, kivéve az úgynevezett északi pavilont és a „vízhordó lépcsőt”, amelyre engedélyezett tervek vannak. (Ezek még az előző kormány idején készültek a Budavári Palota rendezését célzó kiemelt projekt részeként.)

Mint lapunk is többször beszámolt róla, a középkori eredetű lépcső mellé egy mozgójárda épül, amely szinte a Duna-partról egészen a várfal tövéig szállítja a turistákat, a várfaltól pedig lift viszi majd őket tovább a palotába. A „vízhordó lépcső” aljában álló ún. északi pavilonban visszaépül az eredeti, félköríves díszlépcsőház, amelyet a hatvanas években bontottak el a középkori alsó várfal műemléki bemutathatósága érdekében. A díszlépcsőház visszaépültével könnyebb lesz a feljutás a „vízhordó lépcsőre”.

A bazár Ybl-féle épületeinek teljes műemléki felújítása mellett új épületelemek is készülnek a felszín alá. A bazár „udvara” alatt épül majd egy 120-130 autót befogadó mélygarázs és egy (a korábban tervezetteknél jóval kisebb) mindössze 1600 négyzetméteres rendezvénytér. Ezek egymás alatt, kissé eltolva helyezkednek majd el egy-egy szinten. A miniszteri biztos úgy véli, a tervpályázat és a közbeszerzési pályázat lebonyolítása után jövő ősszel indulhat meg a bazárban az építkezés, a „vízhordó lépcsőt” viszont már tavasszal munkába veszik.

Zumbok Ferenc szerint a felújítás sikere a megfelelő, vonzó funkciók kitalálásán múlik. Ezekről egyelőre annyit tudni, hogy a minap szerződést kötöttek az Iparművészeti Múzeummal, hogy annak keletiszőnyeg-gyűjteményét az északi testőrépületben mutatnák be, s itt lenne helye egy Árpádházi kiállításnak is. A bazárban vendéglátóegységek kapnának helyet, de az északi soron (már csak hagyományőrzésül is) megmaradna néhány műterem. Egészében véve a Várkertbazárban egy kulturális és gasztronómiai központ alakul ki. Ebben viszont számítanak majd a magántőkére.

NÉPSZABADSÁG 2011 NOV 16

"Kanasztázni indultam, de ketrecharc lett a vége" - interjú Bojár Ivánnal

Egy év alatt összesen tíz percet beszélt Tarlós Istvánnal, az ötleteire szerinte nem voltak kíváncsiak - mondta az [origo]-nak Bojár Iván András, akit még Demszky Gábor vett fel városarculati tanácsadónak, és Tarlós is alkalmazta, de két hete elbocsátotta. Bojár szerint a városfejlesztés szemlélete a hatvanas éveket idézi Budapesten, a magyar főváros vészesen lemaradt, és a jelenlegi városvezetés egyetlen kreatív műhelye Vitézy Dávid környezete.- Mit mondtak önnek, hogy miért kell távoznia?- Nem mondtak semmit. Nem volt indoklás.
- Hogyan zajlott a találkozó, amikor közölték, hogy mennie kell?- Nem volt semmilyen izgalmas vagy dramatizált jellege. Felhívtak telefonon, és mondták, hogy akkor ennyi volt.


- Mit gyanít, mi az oka?- Sokat gondolkoztam ezen, hogy mi lehet az oka, vagy miért pont most. Alapvetően szerintem arról van szó, hogy ott voltam az Új Színháznál a tüntetésen, ahogyan ezt több újság is megírta. De lehet, hogy összefügg egy egyszerre röhejes, ugyanakkor orwellien sanda és bután hazug rágalommal is, amely egy nappal korábban jelent meg rólam a sajtóban. (A Heti Válaszban jelent meg egy cikk a BKV-s nyomozásokról, amely azt állította, Bojár "nyomeltakarítóként" segédkezett az egyik gyanúsítottnak, Mesterházy Ernőnek - a szerk.) Talán erre célzott Tarlós úr is, amikor azt nyilatkozta, elvárta volna, hogy pontosítsak olyan újsághíreket, amelyeket nekem "belső kötelességem lett volna pontosítani". Nem tudom, én azt gondolom, úriember nem "pontosít" nyilvánvaló, idióta hazugságokat, legfeljebb perel. Ez viszont semmiképp sem az ok, inkább az eltávolításom módszere lehetett. Tehát valószínűleg inkább az Új Színház lehetett az ok, mert az látszik, hogy az új vezetők kinevezése annak ellenére fontossá vált a főpolgármesternek, hogy bőséggel találhatott volna okot a döntés felülvizsgálatára, ahogyan erre képes volt, mondjuk, a Budaörsi úti buszsáv ügyében is.

- Arra gondol, ezzel a lépéssel azt jelezte, hogy nem ért egyet a főváros egyes döntéseivel, és emiatt kell távoz- Azt gondolom, hogy van egy öt-hatszáz éves humanista tradíció Európában, és egy adott pont, amikor mint budapesti értelmiséginek el kellett döntenem, hogy kiállok ezért, még akkor is, ha elbocsátanak az állásomból - mellesleg azt gondolom, ez a kettő még összeegyeztethető lenne egy polgári demokráciában. Az meglepett, hogy a tüntetésen nem voltak sokkal többen. Abban az évben, amikor Lars von Triert, aki polgárpukkasztásból hülyeségeket beszél bekokainozva, fekete, lefüggönyözött autóval viszik ki Cannes-ból, és John Gallianót a zsidózása miatt elküldi az őt alkalmazó divatház, Budapesten arról beszélünk, hogy egy hetven körüli, nyíltan antiszemita drámaíró, aki éveken keresztül politikai szerepet vállalt, most akkor végre kap egy lehetőséget, hogy megmutassa, mit is gondol a világról - hát ezt kínosnak és nevetségesnek tartom.

- Azt végiggondolta, hogy ha elmegy a tüntetésre, akkor annak következményei lehetnek a fővárosnál?- Most egy fikcióról beszélünk. Nem tudom, hogy ezért kell-e mennem, hiszen nem mondott senki semmit, csak nagyon egybeesett. Én továbbra is hiszek a magáért és környezetéért felelős, aktív értelmiségi polgári szerepvállalásban, ezért nem haboztam elmenni. Igaz, átfutott a fejemen, de nem gondoltam, hogy itt tartunk.
- Milyen kapcsolatban volt Tarlós István főpolgármesterrel az egy év alatt, amíg neki dolgozott?- Korrektben, de jószerével semmilyenben. Jót mulattam, amikor egy cikk címében azt olvastam, hogy Tarlós menesztette bizalmasát. Én egy év alatt egyszer találkoztam Tarlós Istvánnal tíz percre, és akkor sem négyszemközt. Ezt nem mondanám bizalmi kapcsolatnak, bár, mondjuk, spirituális vonalon még akár lehetne ez nagyon mély kapcsolat is.

- Nem kérték ki a tanácsát, amikor, mondjuk, a város egészének fejlődésére vonatkozó hosszabb távú döntéseket hoztak?- Egyáltalán nem, és emiatt volt is bennem keserűség. Tulajdonképpen úgy érzékeltem, hogy vákuumban létezem, és minden ilyen döntés előkészítésétől és döntési munkától is távol vagyok tartva. Pedig a Szeretem Budapestet Mozgalommal összeraktunk egy olyan városfejlesztési koncepciót, amely Budapestnek igencsak hasznára lehetne, és az elköltendő összeg mértéke is csekélyebb, mint, mondjuk, egy stadion építése. Nem annyi történne, hogy egy rossz focira ráépül egy jó stadion, hanem ráépül egy jó városra, amelyet még egy osztállyal feljebb húzhatna.
- Ennek a tervnek miért a Szeretem Budapestet keretében kellett elkészülnie?- Mert a munkakörömben nem szerepelt, hogy ilyennel kell foglalkoznom.
- Mi szerepelt a munkakörében? Elvileg városarculati tanácsadóként dolgozott.- Nem tudom, hogyan fogalmazzak. Őszintén szólva úgy érzem, hogy engem ott valamilyen dísznek tarthattak. Egyfajta értelmiségi értékrendet kellett ott az arcommal, a nevemmel képviselnem, ez úgy fél év után eléggé világosan kiderült.
- Ha zavarta, hogy érdemi munkát nem várnak öntől a fővárosnál, akkor miért maradt mégis?- El kellett telnie némi időnek, mire beláttam, hogy az ígéretes kezdet után nem pusztán az új rendszer lassú fölállása miatt nem kapok érdemi feladatokat. Erre egyébként a kabinetfőnök is utalt legutóbb, mondván, biztos érzékeltem, hogy nem a kvalitásaimhoz mérhető feladatokat kaptam. Most már látom, okosabb lett volna nekem lépnem előbb. Tanultam.
- Ezt a városvezetést vagy az előzőt mennyire érdekelte az urbanisztika?- Ez minden városvezetés számára egyfajta kötelező gyakorlat, de nálunk végtelenül old school módon megy, egy hatvanas-hetvenes évekbeli urbanisztikai szemlélet határozza meg. Így volt az előző rezsim, és így van a jelenlegi alatt is. Nagymértékben ilyen iskolai tanpéldák szerint működnek a dolgok, kevés bennük az invenció, a szellemi plusz, a kreatív hozzáadott érték, tehát mechanikus. El lehet végezni az egyetemen a városfejlesztési képzés négy-öt évét, de nem jut el az ember ide. Én művészettörténetet tanultam, és az elmúlt húsz évben gyakorlatilag végigjártam az összes meghatározó új épületet, amely Magyarországon épült, és végigelemeztem őket, legalább ezret, ezerötszázat. Utaztam, végigjártam a városokat építészeti meg urbanisztikai guide-okkal. Megtanultam, miért úgy épültek fel a városok, mi történt bennük. Ezek mind kellenek ahhoz, hogy arra, amiben egyébként mind benne élünk, egy kicsit felülről is rá lehessen látni. A fővárosnál voltak jó emberek, de azok a fajta modern városfejlesztési módszertanok, gondolkodásmódok, megközelítések nem jelentek meg, amelyek versenyképessé teszik Budapestet. Éppen azok az eszközök, amelyek miatt nagyon komolyan ellépett mellettünk rengeteg más európai város.


- Mindennek megfelelt volna a Szeretem Budapestet koncepciója?- Részben igen, a városmárka-fejlesztő gondolkodásra támaszkodva hozott egy végeredményt, amelyről persze lehet vitatkozni.


- Megpróbálta ezt megbeszélni Tarlós Istvánnal?- Nem volt erre alkalom. Az első perctől kezdve egyértelmű volt, hogy nem tartozom a belső körhöz, nincs vele személyes dolgom, a kabinetfőnöknek vagyok alárendelve.


- Hogyan működött ugyanez Demszky Gáborral? Ha akkoriban azt írja önről valaki, hogy a Demszky bizalmasa, az már közelebb áll a valósághoz?- Nem, az sem. Vele sem voltam bizalmas vagy napi kapcsolatban. Az viszont biztos, hogy egy csomó olyan dolgot, amelyet elindítottam, hagyott. Lehet, hogy részben azért, mert az utolsó időszakban már nagyon demotivált volt, részben talán nyitott volt: láthatta, hogy ez értékes vagy hasznos lehet, és nem gördített elé akadályokat.


- Mi az, amit ebből az időszakból sikernek, és mi az, amit kudarcnak ítél?- Nehéz kérdés, mert ez nagyon szubjektív. Hogy a falfirka elleni kampánnyal kimutatható, világos módon tudtunk tisztább városképet teremteni, az tény. De az emberek ezt nem feltétlenül érzékelik. Egy csomó blogbejegyzést látok, amely szerint ez a város ugyanolyan mocskos, mint volt. Egy nagy túrót, meg tudom mutatni a fotókat, hogyan nézett ki a Nagykörút vagy a Rákóczi út a munkánk előtt. Brutális a különbség. De az érzet megint más. A köztéri rendezettség-érzet nagyon változik, meg a divat is, hogy hogyan beszélünk a városról. Azért ha megnézzük, hogy 1990-ben hogyan nézett ki ez a város, és hogy most, 2011-ben hogyan néz ki, óriási a változás: hatalmas fejlődés történt. Megváltozott az élet minősége, elkezdtük belakni a köztereket, és megjelentek a teraszok, hogy példát mondjak. A pestiek ezt lakják, élik, imádják, de közben fikázzák.

- Tarlós István elmúlt egy évében az ön nevéhez a fővárosnál az új Budapest-zászló kötődik.- Ez nem kötődik hozzám, Tarlós úr találta ki, és egy grafikus megvalósította.


- Nem az ön feladata volt ez?- Ez nagyon egyértelmű megrendelés volt: a főpolgármester megüzente, hogy pontosan mit kér, és azt egy grafikus megvalósította. Ebben az ügyben a véleményemre nem voltak kíváncsiak, én maximum a postás lehettem a főpolgármester és a grafikus között.


- A tabáni borospincék ötlete már nem a fővárosi munkája keretében, hanem a Szeretem Budapestet-koncepció részeként született meg. A fogadtatása viszont nem volt a legjobb, még aláírásokat is gyűjtöttek ellene.- Itt Budapest legbelsőbb kerületében egy olyan helyszínről van szó, ahol emberek úgy szeretnek élni, mintha egy alvó városban vagy kertvárosban lennének. Én viszont úgy érzem, hogy egy város változik. És persze ezt a lakókkal együtt és nem helyettük kell végiggondolni. Ellenben azok, amik vádként megjelentek - hogy a Tabánban majd kurvák fognak hosszú tömött sorban, részegen, jobbra és balra hányva vonulni, és kitépik a fákat, meg mit tudom én... Erre civilben azt mondom, hogy egy jópofa túlzás, egyébként pedig kártékony és ostoba rémhírterjesztés. Az egész koncepció nem erről szólt, hanem arról, hogy Budapest szívében van egy hangulatos, madárcsicsergős, csendes, falusias közeg, és ezt megőrizve jobban be kell lakni. Ezen a háromhektáros területen ma kutyasétáltatók vannak, akik rendkívül haragszanak akkor, ha nem sétáltathatják úgy a kutyájukat, hogy csak a kutyájuk van ott. Szerintem ez szuper ötlet volt, mert kellene a budai Várnak, hogy integrálódni tudjon a belváros életébe, kellene a magyar bornak, kellene a Gellérthegy köré kialakítandó fürdőnegyednek.


- A budai szőlőskertre tud sikerként gondolni?- Hát az magyarizmó a köbön. Szerintem tök jó ötlet, négy év munkám van benne. Négy szakmai szervezet állta körül - a Főkert, a Kertészeti Egyetem, a borászati szakközépiskola, a Magyar Borászok Szövetsége -, és sikerült úgy elültetniük a szőlőt, hogy meg sem eredt. Hozzátartozik az is, hogy kikerült egy kulturált tábla, azonnal lefújták, összekarcolták. Volt, aki nagyon szisztematikusan húzkodta ki a tőkéket. Végigjárt néhány soron, és kiszedte, félretette őket. Nagyon sajnálom, hogy ilyen véget kellett érnie, de hát tanulom, hogy melyik országban élek. Még ma is.


- A kulturális kormányzat több olyan ötlettel állt már elő, amely Budapest fejlődését érinti, ilyen például a múzeumi negyed terve. Egy főváros számára nem zavaró, ha az állam ilyen szinten szól bele abba, hogy hogyan alakítja magát?- Szerintem jogszerű, hogy az állam is erősen beszálljon az ilyesmibe. De megvan a konstrukciója, hogy ezt hogyan kell csinálni, ez a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Így épült fel Budapest, hogy létrejött egy olyan szervezet 1870-ben, amelybe az állam delegálta a szakemberek felét, a város a másik felét, és az elnöke Podmaniczky báró volt. Olyan rendszer volt, ahol hozzáértés, bátorság, invenció, szellem, kulturáltság, szakszerűség, műszaki fölkészültség találkozott. Ezek az emberek mobiltelefon és laptop nélkül százszor hatékonyabban dolgoztak, mint mi ma.


- De ma nincs ilyen szervezet, akkor ki lenne a katalizátora egy egységes városfejlesztési folyamatnak?- Ma nem gondolkodnak ilyen szervezetben. A miniszterelnök megbízott egy miniszterelnöki megbízottat, Fürjes Balázst, aki remek szakember. De én inkább a struktúrában hiszek. Egy ilyen rendszer ma senkinek nem áll érdekében, ahhoz erős város kellene, és erős főpolgármester. De az, hogy huszonnégy kiskirály szedje szét a várost, és kinek-kinek meglegyen a saját zsákmányterülete, a város jövője szempontjából a katasztrófa maga. Budapest az elmúlt húsz évben súlyosan lemaradt a versenytársaihoz képest. Ma Bécs a világ egyik legjobb élhetőségi értékeit mutató városa. Pedig pont ugyanúgy fejlődött, nekünk az volt az ambíciónk, hogy behozzuk Bécset. Tulajdonképpen Budapest ma is szexibb város, mint Bécs, amely mint excsászárváros, nagyon kulturált, de drága, és kicsit unalmas. Budapest ma is sokkal sprődebb, izgalmasabb, pörgőbb. És ezekkel az értékekkel nem tudunk kezdeni valamit. Pozsony kis ötszázezres város, de tudja, hol a helye, a funkciója, a feladata, tudja, merre megy. Mi ma egy ilyen kérdésre sem tudunk választ adni. Azt sem tudjuk megmondani, hogy mi Budapest szerepe Magyarországon belül. Azt tudjuk, hogy a politika hogy fogja kijátszani Budapestet a vidékkel szemben, és fordítva. De hogy ennek a városnak mi a haszna, mi az értéke, hogyan visz előre, arról nem tudunk beszélni. Nincsenek mondataink ezekre.





- Van most olyan ember a fővárosnál, aki a városüzemeltetésen túl is lát?- Én egy olyan műhelyt láttam, amelyről úgy érzem, hogy a szemlélete, attitűdje és felkészültsége alapján jó lehet, és ez a Vitézy Dávid környéke, a BKK. Egyszerűen életkori okoknál fogva. Ott láttam jó agyú embereket, akik talán értik a dolgukat.

- A BKK a városüzemeltetés területén mozog. De van-e olyan közeg, amelyik kicsit átlátja, hogy merre érdemes fejleszteni úgy, hogy a város is több legyen tőle?- Tudja, mi fontos nagyon? A civil energiák. Ezt sosem ismerte fel a politika, de a legtöbb értéket mégis csak a civil élet pakolta bele. Azok a vállalkozók, akik éttermet nyitottak, kockáztattak, hitelt vettek föl. Az, ami a zsidónegyedben van a romkocsmákkal, csupa ilyen akarat. Három-négy flótás nekiállt, az anyjuktól elkért ötszázezer forintokkal, és valamit megcsináltak, ami ma a legnagyobb értéke a városnak. A fedélzeti magazinok, a Lonely Planet, az internetes turisztikai ajánlók a romkocsmákat ajánlják Budapestből. Ami egy izgalmas új termék Európában.


- A HVG-nek egy korábbi interjúban azt mondta, amikor a tervei megvalósíthatóságáról kérdezték, hogy nagyon könnyű elveszni a politikában. Mit jelent ez?- Hogy mit jelent most? Nézze, úgy érzem magam, mintha valamilyen nagy, gusztustalan állat bekapott volna a szájába, öt évig csócsált, és most undorítóan összenyálazva kiköpött volna a porba. Arra kellett rájönnöm, hogy a történet tök másról szól, mint gondoltam. Mintha azt mondanám, hogy kanasztázni indultam, de ketrecharc lett a vége. Ami most kissé komolyabban érint, hogy a városmárkázást, városfejlesztést, amelyhez igazán értek, szervezeten kívülről az utcán nem tudom csinálni. Az utcáról csak dumálhatok, meg remekül megírt publicisztikákban fikázhatom a városvezetést, ami arra nagyon jó, hogy véresre lapogassák a hátamat, de ez egy szerep. Én öt éve azért mentem be a városházára, mert úgy tűnt, van fogadóképes kereslet a tudásomra, hivatalnokként lehet komolyan dolgozni azon, hogyan legyen Budapest élhetőbb, vonzóbb világváros. Azt gondoltam, hogy a kritikai értelmiségi szerepből át lehet menni az alkotó értelmiségi szerepébe. Most már erősen szkeptikus vagyok.


- Tudja már, hogy mihez fog kezdeni?- Nem tudom, mert két hete rúgtak ki. Az nagyon jólesett, hogy mindkét politikai oldalról felhívtak értelmes emberek, és érdeklődtek a terveim felől. Ugyanazt tudom elmondani, amit nekik: én a városcsináláshoz értek, erre tettem rá az életemből öt évet. De nagyon kreatív ember vagyok (nevet), majd csinálok valamit.

Tarlós szerint nem tudták kihasználni Bojár Iván "kapacitásait"

Bojár Iván tehetséges ember, de nem tudjuk kellőképpen foglalkoztatni - mondta hétfőn egy sajtótájékoztatón az [origo] kérdésére Tarlós István főpolgármester. Azt mondta, az ő és a városarculati tanácsadó elképzelései "nem csengenek egybe olyan mértékben", hogy a "kapacitásait" ki tudták volna használni. Hozzátette, hogy emellett szerintük Bojár nem pontosított időben olyan újsághíreket, amelyeket kellett volna. Arra a kérdésünkre, hogy konkrétan milyen újsághírekre gondol, azt felelte, erre a témáról nem kíván részletesebben beszélni.

origo.hu/2011 nov 15

GRAFO NAP A TABÁN MÚZEUMBAN

                         Tabán Múzeum

 A Grafológiai Intézet, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, valamint a Tabán Múzeum közös rendezvényt tart a Grafograf weboldal közreműködésével,

a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében

Grafo-nap a Tabánban

címmel.

Időpont:  2011. november 12., szombat.

Program

Semmelweis Orvostörténeti Múzeum

10. 30-tól Regisztráció, feliratkozás gyorselemzésre.

11.00 Megnyitó

11.05 Egyéni gyorselemzések kézírás alapján; aláírás-azonosító játék, személyre szóló grafo-mandalák készítése; grafo-teszt; grafológiai kiadványok kínálata.

13.00-14.00 Ebédszünet

Tabán Múzeum

14.00 Köszöntő

14.05 Grafológiai előadások: dr. Agárdi Tamás – Grafológia az igazságszolgáltatásban; Hamperger Anita – Grafológia a munka világában; Urbán József – Grafo-mandalák; Podonyi Hedvig – A magyar Horác: Virág Benedek.

16.30 Grafo-tombola


A belépés minden programra ingyenes!

NYITHAT A RÁCZ FÜRDŐ

Rác fürdő: elbukott a Fidesz

Megszüntették a nyomozástr a Rác fürdő ügyében. A BRFK szerint a fürdő üzemeltetőjét, vagyis a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-tugyanis nem érte kár azzal, hogy a fővárosi közgyűlés 2003-ban egy magáncéget vont be az épület felújításába, mert önerőből képtelen lett volna a beruházásra.

A nyomozók vizsgálták azt is, hogy a többszöri határidő-módosítások nem okoztak-e kárt és arra jutottak, hogy a csúszásokat az engedélyező hatóságok lassúsága, a régészeti feltárások elhúzódása, vagy műszaki akadályok okozták. A kirendelt igazságügyi szakértők szerint elmaradt hasznot sem lehetett kimutatni.

A Rác fürdő felújítása ügyében a fővárosi Fidesz-frakció tett feljelentést, 2009-ben. A nyomozást megszüntető határozat jogerős, mert a büntetőeljárások gyorsítását szolgáló törvények idén júliusban hatályba lépett módosítása miatt a feljelentő - mivel közvetlenül nem érintett az ügyben - nem tehet ellene panaszt.

Forrás: Népszabadság 2011 szept 24

TABÁN , BERGENDY ,1976

HADD FŐZZEK MA MAGAMNAK......

KELL -E NEKÜNK VÁRKABIN?

A Gellérthegyre is felmenne a Várkabin
2011.06.09.Tenczer Gábor


A kedden beharangozott 6-8 milliárd forintos költség a Duna feletti drótkötélpályán libegő Várkabin pályájának teljes hosszára vonatkozik, viszont eddig csak az első Vigadó és Várhegy közötti szakaszról lehetett tudni. A tervező elmondása szerint a második szakasz a Várból a Gellérthegyre menne. A műemlékvédők hüledeznek, a hatóságok nem ismerik a tervet.

Budai Zoltán, az ötletgazda Budai és Barta Tanácsadó Kft. vezetője lapunknak elmondta, hogy egyelőre a Várkabin műszaki tervei készültek el, az engedélyeztetési tervek majd csak akkor, ha a négy lehetséges nyomvonal közül (idén nyáron) kiválasztották a legjobbat. Mint arról kedden beszámoltunk, a tervek szerint egy lanovkaszerű kabin libegne másfél-két év múlva a pesti Dunakorzóról a Várhegyre drótkötélpályán.

Az első hírek szerint a beruházás becsült költsége 6-8 milliárd forint. Budai Zoltán elmondta, hogy ez az összeg a teljes, második szakasszal bővített pályára vonatkozik. A kabint ugyanis a Várból továbbvinnék a Gellérthegyre.

Budai hozzátette: készítettek egy közvéleménykutatást a külföldi turisták körében, akiknek nagyon tetszik a terv, és a tervezett 5 eurós menetdíjnál többet is fizetnének érte. A menetdíj mellett azt is tervezik, hogy a Várkabint üzemidőn kívül exkluzív rendezvényeknek is kiadják.

Közölte: a pesti Dunakorzó és a Várhegy közötti szakasz kiépítése becslés szerint 2-2,5 milliárd forintba, a Gellérthegyig tartó 2. szakasz pedig 3-3,5 milliárd forintba kerül majd. A beruházást teljes egészében magántőkéből tervezik, Budai szerint nem számítanak sem állami, sem önkormányzati, sem uniós pénzre. A projekt iránt befektetői és banki érdeklődés is van, véleménye szerint ha valami megakaszthatja az építkezést, az nem a pénzhiány, hanem az elhúzódó engedélyeztetés lesz.


Véleménye szerint nem csökkenti a Várkabin vonzerejét a Budavári Sikló, sőt a majdani Gellérthegyi sikló sem, mert "a turisták legfeljebb az egyikkel fel, a másikkal lemennek majd".

A 30 férőhelyes Várkabin a tervek szerint negyedóránként fordul majd, és az üzleti terv szerint 330 napot üzemel majd egy évben (nagy szél vagy árvíz idején nem). Budai végül leszögezte, hogy a terv magyar mérnökök innovációja.

Jézusmária! - reagált a hírre Korompay Katalin, a Budapest Világörökségéért Alapítvány főépítésze. Véleménye szerint jó lenne Pest és a Várhegy között egy élénkebb összekötés, de ehhez még a Várhegynek fejlődnie kell. Jelenleg a Szent György tér egy préri, a Palota funkciói sem teszik szükségessé egy ilyen lanovka üzemeltetését. Korompay Katalin szerint az UNESCO-val mindenképpen egyeztetni kell majd a terveket, hiszen a világörökség kellős közepébe tervezik a drótkötélpályát.

Róna Katalin, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szóvivője szerint korai még nyilatkozni az ügyben, ez egyelőre csak ötletelés. Majd akkor tudnak érdemit mondani, ha több lesz a konkrétum.

A V. kerületi önkormányzathoz még nem érkezett megkeresés, a fővárosi önkormányzatnál pedig csak kedden értesültek a tervről. Hozzátették, hogy a fővárostól nem kértek semminemű engedélyhez hozzájárulást, egy magáncég kezdeményezéséről van szó, bár az ötletet a főváros jónak tartja.




Forrás:index.hu

FOTÓK A MAI TABÁNRÓL

Fotók a flickriveren a mai Tabánról ITT

TABÁN MOST

Egy fantasztikus felvétel teleobjektívvel a budapesti Duna-hidakról, balra előtérben a Döbrentei utca házai , jobbra meg a tabáni plébánia templom

KADARKA, AVAGY BURGUNDI?

Borharc Budán

Történelmi szőlőskertet álmodott a budai vár nyugati lejtőjére a főváros városarculati tanácsnoka. A termésből számozott Budai Hegyi Vörösbor is készülne. Három év szervezés után úgy tűnt, a miniprojekt célegyenesbe ér, ám akkor nem várt fordulat következett. Két párt alakult: egyesek kadarkát akarnak, mások kék burgundit.

– Kemény aknamunkát folytatunk a kadarkáért, köreinkben befolyásos emberek, tekintélyes borbarátok, hiteles hozzáértők találhatók – mondja mindenre elszántan Buza Péter, a Kadarka Kör főkadarnagya, aki nem mellesleg egy másik civilszervezet, a Budapesti Városvédő Egyesület alelnöke is.

A főkadarnagy „hamiskártyázással” vádolja a fővárosi önkormányzatot. Az ok: a budai Várhegy nyugati oldalára négyezer négyzetméteres turistacsalogató szőlőligetet tervezett a hivatal, ám nem az ősi magyar fajtát, a kadarkát kívánja odatelepíteni, hanem holmi kék burgundit. Márpedig igazi budai veres kizárólag a félezer éve honos kadarkából készülhet, legalábbis a Kadarka Kör álláspontja szerint.

– Az sem biztos, hogy bort is akarnak készíteni a szőlőből. Talán máshonnan hozzák majd ide a palackozott italt budai óvörös néven, miközben a helyszínen menyecskék tapossák a kádban a cefrét – vázolja Buza a sötét jövőképet. – Ha kék burgundi lesz a budai bortermelés kirakatában, elveszítjük az esélyt, hogy a kadarkát mint történelmi értéket bevezessük a budapesti idegenforgalomba.



A tervezett szőlőtelepítés látványképe....................

Buza komoly üzletet is vizionál.

– Bortúrát lehetne szervezni, a vendéglőkben ezt a bort lehetne mérni, hadd ne soroljam...

A későbbi főkadarnagy és barátai hozták létre a civil Kadarka Kört.

– A zártkörű, huszonöt fős asztaltársaság havonta egyszer vacsorát szervez, ahová egy-egy borász elhozza a maga kadarkáját, amelyet megkóstolunk, minősítünk, és nem utolsósorban kifaggatjuk a szakembert a kadarka fortélyairól.
Amikor hírét vették a vároldalba tervezett burgunditelepítésnek, magától értetődőnek tűnt: küzdeniük kell a kadarkáért. Ezzel tisztában volt Bojár Iván András, a Főpolgármesteri Hivatal városarculati tanácsnoka, a budai borlejtő ötletgazdája is.

– Az sem biztos, hogy bort is akarnak készíteni a szőlőből. Talán máshonnan hozzák majd ide a palackozott italt budai óvörös néven, miközben a helyszínen menyecskék tapossák a kádban a cefrét – vázolja Buza a sötét jövőképet. – Ha kék burgundi lesz a budai bortermelés kirakatában, elveszítjük az esélyt, hogy a kadarkát mint történelmi értéket bevezessük a budapesti idegenforgalomba.

Buza komoly üzletet is vizionál.

– Bortúrát lehetne szervezni, a vendéglőkben ezt a bort lehetne mérni, hadd ne soroljam...

A későbbi főkadarnagy és barátai hozták létre a civil Kadarka Kört.

– A zártkörű, huszonöt fős asztaltársaság havonta egyszer vacsorát szervez, ahová egy-egy borász elhozza a maga kadarkáját, amelyet megkóstolunk, minősítünk, és nem utolsósorban kifaggatjuk a szakembert a kadarka fortélyairól.
Amikor hírét vették a vároldalba tervezett burgunditelepítésnek, magától értetődőnek tűnt: küzdeniük kell a kadarkáért. Ezzel tisztában volt Bojár Iván András, a Főpolgármesteri Hivatal városarculati tanácsnoka, a budai borlejtő ötletgazdája is.

– A közgyűlés háromszor szavazta meg, hogy mehet a munka, aztán meg azt, hogy nem ad hozzá egyetlen fillért sem. Páran csak úgy, zsigerből fúrták. Végül puccsszerűen, helyszíni kiosztású előterjesztéssel sikerült keresztülvernem az ügyet – emlékszik Bojár. – Idén tavaszra a szükséges tizennégymillió is összejött.
Képbe került viszont Buza Péter várostörténész, akit Bogár régóta tisztel, s vele a Városvédő Egyesület.

– Megkerestem Pétert, segítsen a marketingben. Lelkesedett. A megállapodásunkkor én is a kadarka mellett tettem le a voksomat, ám utóbb több szakértői véleményt kaptam a kadarka ellenében a Szőlészeti Kutató Intézettől kezdve a Kertészeti Egyetemen át a Borászati Szakközépiskola vezetőjéig – állítja Bojár.De mit is mondanak a szakemberek?

– Természetesen nem a kadarka ellen dolgozunk, sőt elkötelezett hívei vagyunk, hisz valóban hungarikum – mondja Földes Gyula, a Budapesti Corvinus Egyetem Soós István Borászati Szakközépiskola igazgatója. – Ahol a technológiai és az időjárási viszonyok engedik, ott azt kell telepíteni. De a vár körül nem ez a helyzet. A kadarka rendkívül érzékeny: olyan időjárási körülmények között, mint az idei, akármit teszünk, lerothad. Márpedig ha a turisták peronoszpóra és lisztharmat által tönkretett szőlőültetvényt látnak, amelyben a fürtök feketén fonnyadnak, az nem válna dicsőségünkre. Ráadásul a kadarka tíz évből csupán háromban ad jó minőségű termést. Elképzelésemet tucatnyi kollégának küldtem szét véleményezésre Egerbe, Villányba, sokfelé. Mind azt mondta, az ötlet kiváló, de a fajtát meg kell gondolni. Egyébként annak idején nemcsak a kadarka létezett ezen a tájon, hanem másik két-három fajta is.
A szakvélemények értékelése után Földes úrék szakközépiskoláját kérte föl a budapesti közterekért felelős Főkert a telepítésre és a gondozásra.

Amit Buza nehezményez.

– A Főkert az első költségvetéshez képest kisebb, de még mindig túlzó összegért, tizennégymillió forintért vállalta a lebonyolítást. Ha kadarkát telepítenek, és sokat macerálnak vele, talán el is tudják költeni azt a pénzt – véli a főkadarnagy.
Indulatba is jön.
– Ráadásul anyagilag nincs jelentős különbség a két szőlőfajta telepítése és gondozása között. Legfeljebb az, hogy a kadarkát évente nem hatszor, hanem nyolcszor kell permetezni.
– A belvárosi helyszín miatt a sok permetezés a lakosság részére súlyos problémát vethet fel – mondja erre Földes úr. – Csaknem hétszáz tő kékburgundi-klónt szándékozunk telepíteni, szép, elegáns, látványos művelésmóddal. Nem szántunk, nem kapálunk, hanem füvet ültetünk a tőkék alá, amit rendszeresen nyírunk. Nekünk is fontos, hogy a számozott, Budai Hegyi Vörösbor feliratú palackokba a helyszínen készülő nedűt töltsünk. Ha a szőlő szép, egészséges, és le tudjuk szüretelni, az turisztikai szempontból is óriási lehetőség.
Buza szerint ha kadarka fajtájú tőkék kerülnek a várba, a hiteles történelmi kertnek semmi nem árthat.

és az egykor volt szőlőskert ugyanott 1884.ben................................

Buza Péter: Kadarka!

– Az sem, ha az emberek megköpködik, megrágják, lelegelik a fürtöket, a kutyák lepisilik. Való igaz, hogy a burgundit jóval kényelmesebb gondozni, de ha megpróbáljuk rekonstruálni a történelmet, ilyen olcsó kifogások és kényelmi szempontok alapján nem lehet dönteni. A burgundinak a világon semmi köze se Budapesthez, se a történelmi borvidékhez.

Bojár Iván András viszont összességében elégedett.

– Lesz egy történelmi díszszőlőskert. Igaz, nem kadarkából, ez nekem is fáj. De értelmes kompromisszum született. Ha visszajön a szőlő Budára, a korábbi állapothoz képest kilencvennyolc százalékosak vagyunk. És még az a pillanat is eljöhet, amikor kadarkát lehet ültetni. De ez nem most, pár perccel a választások előtt van.

A telepítést október végére tervezik.

(168 óra online)