1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


A következő címkéjű bejegyzések mutatása: SZÜRET. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: SZÜRET. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 10., kedd

SZÜRET SÖRREL ,AVAGY MIÉRT ISZNAK A BUDAIAK INKÁBB BORT?

Érdekes az a lelkiállapot, amelybe a megrögzött borivó kerül, ha itala veszen­dőbe megy. Ilyen lelki trauma érte a budai polgárokat, amikor az 1300-as évek elején Róbert Károly a cseh Vencellel mérkőzött a magyar koronáért. Az ostromolt Buda Vencel pártján állott, s minthogy Károly nem tudta megvívni a falakat, hogy kicsalja a várvédőket, hadait a szőlő és a gyümölcsösök kivágására küldte.
A borzalmas látványt nem sokáig nézték tétlenül a kardos budaiak; kirohantak a Fehérvári bástyán, és a kifosztott pincék borának élvezetétől harcképtelen ostromlókat megfutamították. Károly csele tehát a visszájára sült el, de a szőlő kiirtása súlyos következményekkel járt. Szomorú szüret várt a budaiakra, akik bor híján bosszúra vágytak, s iszákos lelkülettől hajtva még a pápával való szembeszállástól sem riadtak vissza.

A pápa ugyanis Károlyt segítette és az ellenpárti Budát átok alá helyezte. Peturmann a Vencel-párti városbíró jóféle cseh sört fizetett a szomjúhozó polgároknak, akik feloldozták magukat a pápai átok alól, s felszólították a plébánosokat a szentségek kiadására. Mivel azok többsége vonakodott engedelmeskedni, néhány renitens pap segítségével ők maguk vetették egyházi átok alá VIII. Bonifác pápát. Az ünnepélyes szertartáson többen tökrészegre itták magukat, mások élvezettel tapogatták a színültig telt billikomok és az utcalányok elegáns gömbölyűségeit: a nemes bosszú százféle kéje bizsergette őket. A híres budai veres helyett a híg aranynak becézett ser is megtette, „rút kurrogást téve a belekben hosszasan megkotlódott emésztetből”.
Amikor a hangyaszorgalommal és makacs eltökéltséggel sört vedelő Vencel király és csehei visszatértek Prágába, láncra verve magukkal vitték a hivatalától megfosztott, Károly-hívő rektort. Wérner fia Lászlót. Az vagy három év raboskodás után megszökött, és párthívei segítségével az éj leple alatt bejutott a Várba, hogy leszámoljon ellenségeivel. Több polgárt azonnal felkoncoltak, Peturmann anyaszült meztelenül menekült el, két barátját viszont ló farkához kötve végezték ki, a hitszegő papokat bilincsben küldték az esztergomi érsek börtönébe.
A bevonuló Károly király pedig jóféle szerérmi borok csapra verésével engesztelte meg a polgárokat, ám annak a régi seres szüretnek az emlékét még sokáig őrizték az adomázó budaiak.
Forrás: serteperte.blog.h


Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:1./ Tolvajok és orgazdák
2./ Istenkáromlók és boszorkányok
3./ Házasságtörők
4./ Emberölés
5./ Hitvesölés
6./Kettős házasság

Következő rész:

Forrás: Bónis György :Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708

Read more: http://tabananno.blogspot.com/2012/01/harom-nagy-hitvesolesi-ugy-fordult-elo.html#ixzz1j2K9rrzY

2011. augusztus 25., csütörtök

SZÜRETI VERS 1866-BÓL

Egy évvel a kiegyezés előtt jelent meg a Vasárnapi Újság 1866 november 11-i
számában Fejes István szüreti verse némi politikai felhanggal. Íme:


Szüreti köszöntés.                     


F el pohárra, folyjon a bor,
Öntsük a szivet vele;
Ha nem öntjük, lehull róla
A remény zöld levele.
Fel pohárra, fel pohárra,
Örvényt fúrjon a bor árja —
És a gondot és keservet
A fenéken fojtsa el.
Fel pohárra, fel Dohárra,
Habot vessen a bor árja,
É» a kedvet lenn a szívből
Mind a színig hozza fel.
Fel pohárra, habzik a bor,
Lakjuk el a gond  torát;
Uj időre, uj reményre
Csapjuk össze a pohárt.
Fel pohárra! nincs igazság,
Csak a borban mai napság;
Ám azért is hát kocezintsunk
És vegyük be a mi — szent.
Fel pohárra, fel pohárra,
Lelket ád a lángbor árja
És a csüggedés ködéből
Verőfényes napra kelt.
Fel pohárra, itt a lángbor, —
Zord az ég, ez melegít;
Zord időben meg ne fagyjon
Keblünkben az égi hit.
Fel pohárra, fel pohárra,
Van a búnak is ha t á r a;
Kél még víg nap bús egünkön,
Kél még víg nap, igazán, —
Fel pohárra, fel pohárra,
S szemünk villanó sugara
Hadd mutassa e világnak.
Hogy élünk még e hazán!
Fel pohárra! a ki búsul,
Mája nő, míg szíve fogy, —
És haj majd reg a tettre,
Akkor ő már összerogy.
Fel pohárra, vért az érbe,
Mert a férfiak kezére
A szabadság istenének
Egykor még szüksége lesz . . .
Fel pohárra, fel pohárra.
Derül még reg a hazára,
És az önkény és a pártharcz
Mindörökre éjbe vesz!


Fejes István.