BŰN ÉS BŰNHÖDÉS A RÉGI TABÁNBAN ANNO 1686-1708 /5. :HITVESÖLÉS

Három nagy hitvesölési ügy fordult elő a tárgyalt időszakban, véletlenül mind Pesten. Ezek azonban nemcsak büntetőjogi szempontból jelentősek, hanem Pest tanácsának korán jelentkező önállósulási törekvéseit is bemutatják. A Smolkay- és a Pan-ügy egyenesen férj gyilkosságnak minősül.

      1689 március közepén Pest tanácsa letartóztatta Smolkay Miklós polgár özvegyét, Sinka Ilonát „samb ihres Hurenbuben" azzal az indokolt gyanúval, hogy férjét eltétette láb alól. Társának, Fersarosy (Felsárosi?) Kis Pálnak 100 forintot adott azért, hogy ezt elvégezze. Az asszony először panasszal fordult a kamarai igazgatósághoz, s ez jelentést kért a letartóztatás okáról, majd Pest pallosjogának hiányára hivatkozva követelte a foglyoknak, a tanúk vallomásainak és a megölt polgár kabátjának (bűnjel?) kiszolgáltatását.

       A tanács azonban „lázadó engedetlenséggel" megtagadta a gyanúsítottak kiadását a kamara darabontjainak. Másnap a tanács újra összeült, s a megkérdezett Sax Simon szószóló a fertálymesterekkel együtt úgy foglalt állást, hogy a költségekre való tekintettel teljesítsék a parancsot. A tanács messzebb tekintett, a bírót és Hofrichtert kiküldte, hogy tárgyaljanak az adminisztrátorral, de már késő volt. A kamarai darabontok hadnagya szigorú paranccsal és hajdúk kíséretében jött a városházára, s a foglyokat átszállította Budára.

A kamarai inspekció aránylag gyorsan döntött az ügyben. Megállapította, hogy Smolkayné beismerte a felbujtást, Kis Pál pedig a gyilkosságot. Hivatkozott V. Károly büntetőtörvényére, a Carolinára, mely az ilyen esetekben a birodalmi törvényekkel egybehangzóan azt rendeli, hogy a gyilkosokat törjék kerékbe, s ezután fonják tagjaikat a kerékre; hasonlóképpen halálbüntetést érdemel a nő is. (A férfi a Pr. Cr. 70. cikke szerint is bérgyü-kosnak, asszasszinnak minősült, és kerékbetörést vont magára, a nő pedig a 65. cikk szerint halállal kellett hogy lakoljon.) Mégis — ez enyhítés ! — azt javasolta, hogy a tettest végezzék ki karddal, és azután fonják a kerékre, a nő pedig ugyanígy haljon meg, és testét a vesztőhelyen temessék el. Mielőtt azonban az udvari kamara legfelső fokon meghozhatta volna ítéletét, a magyar kancellária beavatkozott az ügybe, és Werlein szerint orvul (subreptitie) kegyelmet eszközölt ki az asszonynak. Az inspekció tanácstalan volt, de arra mindenesetre utasítást kért, hogy Kis Pált alulról vagy felülről haladva törjék kerékbe. (Az utóbbi volt az aránylag irgalmasabb mód.) A döntés azonban késett, közben biztosítani kellett — hatósági zár útján — az özvegy ingóságait, kivéve négy disznaját, melyek eladási árából fedezte az inspekció a felszaporodott (100 forintot meghaladó) rabtartási költségeket.46 Végre decemberben az udvari kamara „ratifikálta" a kegyelmi elhatározást, és elrendelte Kis Pál kivégzését. Most azonban az a nehézség merült fel, hogy a várparancsnok ezt még a kamarai igazgatóságnak sem akarta megengedni. Utolsó adatunk arról tanúskodik, hogy Smolkaynét reverzális mellett szabadon bocsátották, Kist pedig a joghatósági vita eldőltéig vasban tartották.

Az ügynek nemcsak az a tanulsága, milyen bonyolult módon ütköztek össze a különböző hatáskörök és törekvések egy főbenjáró ügyben. Az is kiderül belőle, hogy a kamarai igazgatóság a magyar országgyűlésen mégis csak ismeretessé vált Praxis Criminalison túlmenve a városok ügyeibenminden aggály nélkül a német birodalmi törvényeket, közelebbről a véres Carolinát alkalmazta. Ez szolgálhatott Pan Katalin halálra ítélésének alapjául is 1693-ban, bár az ügy iratai nem maradtak fenn. Pest tanácsa mari-ticidiumbsLïi találta bűnösnek, elítélte, és — a polgárság megszervezése óta elsőnek — ki is végeztette. Az atya-, anya-, hitves- és gyermekgyilkosságra a Pr. Cr. 65. cikke a körülményekhez képest többféle büntetést rendelt, a legsúlyosabb esetben kerékbetörést. Ezt jelképezte Pan Katalin kivégzésének módja: előbb jobb kezét, azután fejét vágta le a hóhér, majd a fejet és a kezet kerékre tűzte.

A harmadik nevezetes perben azt kellett eldönteni: előre megfontolt szándékkal, szándékosan vagy gondatlanul követték-e el a cselekményt. Modauer György 46 éves, schweinfurti eredetű molnár és ács, akit közönségesen csak „ezermesternek" ismertek Pesten, köztudomásúan rosszul élt a feleségével. Már a századfordulón foglalkoztatták a tanácsot perpatvaraik, és a férfinak egy Salome nevű bajor szolgálóval folytatott viszonya.1702 szeptember végén azután az asszonyt holtan találták Fót és Veresegyház között; a bal melle alatt behatoló sörét ölte meg. A férj hónapokra eltűnt, állítólag Rómában járt régen tervezett zarándokútján, és csak februárban került kézre Budán. A pesti tanács a kiadatás után a szabályszerű módon kihallgatta.Elmondotta, hogy az elmúlt ősszel Veresegyházára ment a feleségével szenet venni, magával vitte a puskáját is. Visszajövet az asszony mindegyre bosszantotta, szidalmazta, nem akart tovább jönni, mire ő haragjában bot helyett a puskával vágta oldalba. A sörétre töltött fegyver elsült, és akaratán kívül megölte a nőt. Ezután indult el a zarándoklatra. A tanács nem látta világosan az ügyet. A rossz házasélet, az asszony egyébként felesleges elvitele Veresegyházára, a menekülés az animus occidendi mellett szól, de ezt csak a tortúra deríthetné fel. Modauer értett a fegyverhez, tehát használata szándékosnak látszik, bűnössége legalább dolus indi-rectus, mert a lehetséges eredményt előre kellett volna látnia. Mindez a Carolina 137. cikke szerint már egymagában is halált érdemel, mert sem jogos védelem, sem véletlen nem hozható fel mentségül. A szénvásárlásnak tanúval bizonyított szándéka, a feleség ingerlő magatartása, és a szándéknak az eredménynél nagyobb jelentősége viszont a halálnál csekélyebb büntetés mellett szól. Ha ezeket figyelembe veszik, az eredményt nem lehet előre megfontolt vagy szándékos cselekményből származatni. Végül Pest tanácsa — bár hajlott a halálbüntetés felé — a kamarai igazgatóságra hagyta a döntést.51 Az adminisztráció biztonság kedvéért elrendelte a tor-meditate ölte meg a feleségét, a kamarai igazgatóság azt jelentette Bécsbe, hogy csak „culpam latam, quae in homicidio dolo non aequiparatur" lehet neki felróni, tettét felindulásban követte el, ezért halálbüntetés helyett csak négy évi kényszermunkára kell ítélni.52 A döntés most is elhúzódott; a a város kérvényezett, Modauer ezenkívül szitkozódott, fenyegetődzött is a börtönben.Végre októberben döntött az udvari kamara; láthatóan bizonyítottnak vette a gondatlanságot, és Modauert culposum homicidium miatt mindössze egy évi, bilincsben végzendő közmunkára ítélte. A városi tanács az adminisztráció utasítására végre is hajtotta az ítéletet.

A többi hitvesölési ügy kevésbé jelentős. Ugyancsak gondatlanságról volt szó Lehner Mihály esetében, aki beteg feleségére rácsapta az ajtót, ez elesett, majd belső vérzésben meghalt. Bár ítélet nem maradt fenn, valószínűleg felmentették, mert csak Probergerné vallott úgy, hogy a haldokló urát hibáztatta sorsáért.Wodar Sztojan vízhordó féltékenységi rohamában nyakába szúrt a feleségének, az ölési szándékot sem tagadta. Mivel az asszony nem halt meg, csak közmunkára ítélte a budai tanács, de két hét múlva felesége könyörgésére szabadon engedte.Ugyancsak enyhén bírálták el Persiza Joan rácot, aki lövéssel veszélyes sebet ejtett a feleségén; kiengedték szüretre, majd megkövetés és a gyógykezelési költség fizetése mellett szabadon bocsátották.Poller Jakabné maga mentette meg férjét hasonló cselekménye ügyében; úgy vallott, hogy a lövés véletlen volt, és már meg is bocsátotta.Ezeken kívül csak töredékek maradtak fenn a hitvesölés más eseteiről



Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:
1./ Tolvajok és orgazdák
2./ Istenkáromlók és boszorkányok
3./ Házasságtörők
4./ Emberölés
5./ Hitvesölés

Következő rész:Kettős házasság

Forrás: Bónis György :Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708