ÚJABB TABÁN FESTMÉNYEK

TABÁN TÉRKÉPE 1890 KÖRÜL

Még nem kezdődött el az Erzsébet híd építése, a kis tabáni házak még felkúsznak a Gellérthegy oldalán és a Döbrentei utca a Rudas fürdőig tart.

SALY NOÉMI : A BUDAPESTI KÁVÉHÁZAK TÖRTÉNETE

A kávéházi írás és olvasás a mûfajokra is hat. Az irodalmi mûvekben is szerepel a kávéház intézménye.Európában a kávéházi kultúra nagyon erõs, és szorosan összefonódik az irodalom bizonyos részével.





A kávé az iszlám közvetítésével a kora középkorban kerül Európába. A 14-15. században már kávéház is létezett Mekkában, bár bizonyos szultánok teológusaik tanácsára szigorúan tiltották (mivel a kávézás szorosan összefonódott a dohányzással és a kábítószer-fogyasztással). Elõször a Földközi-tengeri kereskedelem útjain került be Európába: elsõ nyomai füstös kikötõi lebujok Velencében, Marseillase-ben (délrõl jövõ kávéházi kultúra). Amikor Amszterdamba tevõdnek át a kereskedelmi útvonalak, az északról jövõ kávéházi kultúra válik meghatározóvá. A kávé nagyon drága, csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak, akik elkezdenek otthonaikban kávézni. A kétféle kávézási szokás elkezd közelíteni egymáshoz, majd a hajdani monarchia területén találkoznak. A török idõkben a magyarok nem kávéztak (a magyar ember bort iszik; a kávé török ital, az ellenség itala), de már elkezdenek. Legelsõ megjelenése a kávé szónak Zrínyi Szigeti veszedelmében található







Hadik kávéház




HADIK kávéház terasza






. Az 1600-as évek végén a magyar diákok nyugat-európai egyetemekre mennek tanulni (peregrináció), Hollandiába, Németországba, ahol kávéházba járnak. A hollandok ellopják a kávécserjét, majd gyarmataikon (Indonézia, Ceylon) termesztik, így viszonylag olcsó lesz. A kereskedelem továbbra is délkeletrõl hozza a kávét (bosnyákok, dalmátok). A török, arab, olasz készítésmód honosodik meg Magyarországon (erõs kávé). Északnyugat-Európában már kezdenek kávéházak nyílni, amelyek nagyon elegánsak; délen maradnak a lebujok.


Az elsõ ismert pesti kávés a rác Blasius, akinek déli típusú kávéháza volt. Az 1720-as években a városi tanács határozatot hozott, hogy a három kávés egyezzen meg az árakról, miután a harmadikat bepanaszolták, hogy rontja az áraikat (a kávés céh csírája). Az 1880-as évektõl széles polgári közönség tartotta el a kávéházakat, az meg a mûvészeket. 1848-ban Fillinger János, Fillinger apó volt már a Pilvax tulajdonosa, de meghagyta a Pilvax nevet. Világos után õt magát, de vendégeit is állandóan zaklatják a hatóságok, ezért kénytelen eladni kávéházát. Késõbb a „sasvadászok” menekülését is õ segítette Sebestyén téri kávéházán keresztül.

A kávéházak nagyon szépek voltak, nagy márványasztalokkal (nem lehet velük verekedni, jól tisztíthatók, idõtállóak, kényelmesen kiteregethetõk rajtuk a nádkeretes újságok, amik mellett még a kávézás kellékei is jól elfértek). 4-6-8 személyes asztaltársaságokra voltak kitalálva, hogy csoportosan térjenek be az emberek, és minél tovább ott is maradjanak (beszélgessenek, eszmét cseréljenek, és közben fogyasszanak). Nagyon kényelmes tonett székek voltak. Lehetett kártyázni, dominózni, sakkozni és biliárdozni. A kávéház második otthon volt. A polgári demokrácia egyik legfontosabb, legalapvetõbb intézménye, mely a hatalom által teljesen ellenõrizhetetlen. Ezért a kommunisták azonnal radikálisan bezáratták õket (120-nál is többet), és föloszlatták az asztaltársaságokat.

A török hódoltság után 2000 állandó lakos volt Pesten. Pest fellendül, amikor Lipót császár engedélyez évi négy országos vásárt, amik számára Pest nagyon kedvezõ fekvésû, évente négyszer 30000 kereskedõ érkezik Pestre. Nagyon rosszak voltak a lakásviszonyok (fûteni, világítani kell, ami drága és büdös), a kávéházban viszont jó lenni, ami tágas, szép, meleg és világos. A mûvészek itt érintkeztek a polgársággal, akik így megismerték és segítették õket (írók és az olvasóközönség vegyülése). Az 1850-es években körübelül 40 kávéház volt. Késõbb bárki szabadon nyithatott kávéházat, zsidók is. 80 %-ban az õ kezükbe kerül a kávés szakma, ami óriási föllendüléshez vezet.1896-ban a millenniumi kiállítás miatt 596 kávéház található a címjegyzékben (van, ami a tulajdonos és a kávéház címén is szerepel). Ez a szám késõbb visszaesik, a II. világháborúig 350 volt. Az alapszolgáltatás mindegyikben megvolt, ezen túl pedig egyéni jellegzetességeik is voltak. Soha nem kizárólagos, kirekesztõ, zárt a vendégközönség.

Irodalmi és mûvészkávéházak: New York – nagyon sokféle emberek találkozási pontja, az újságírók hírbörzéje; a Balaton politikai kávéház, Krúdy, Ambrus, Herczeg Ferenc járt ide, a tulajdonos Tihanyi Lajos nevû süketnéma festõmûvész fia Krúdy jó barátja; a Barossba járt Mikszáth, a Pesti Hírlap újságírói, egy bölcsészhorda (Kosztolányi, Csáth, Babits, Somlyó Zoltán, Karinthy), és a Thália Társaság ( Kós Károly, Lukács György, Gulácsy Lajos, Márffy Ödön, Hevesi Sándor). A Royalba járt a magyar pszichoanalitikus iskola élcsapata, Ferenczi Sándor. Itt õk ihlették Krúdy Álmoskönyvét. A kávéházak közelében mindig van valami fontos kulturális intézmény (egyetem, könyvtár, múzeum, nyomda, kiadó stb.). A kávéház lelke a kávés.






Forrás::fajlblog.com

KERÉKGYÁRTÓ ISTVÁN: TRÜFFEL MILÁN , AVAGY EGY KALANDOR ÉLETE

Trüffel Milán  életművész, szélhámos, kalandor és világutazó is egyben, az olvasónak mégis rokonszenves. Az író az egykori Tabán legmélyéről  a békebeli "úri világba" felkapaszkodó  hőse számtalan kalandot él át, elkövet kis stikliket, nagy szélhámosságokat, sokszor önmagát is becsapja, míg beutazza a világot Pesttől Bécsen és Párizson át Buenos Airesig oda-vissza. Lebilincselő olvasmány még azért is, mert időnként belepillanthatunk a régi Tabán  lakóinak  hétköznapjaiba , kűzdelmeikbe  szegénységgel, tűzvésszel, árvízzel, egymással. A regény a Kaligram kiadónál , Pozsonyban jelent meg 2010-ben.(A Múzeum krt 7-ben  vettem a Könyvudvarban alkalmi áron.)

kassius

TABÁNI HANGULAT (TÖRŐCSIK MARI ÉNEKEL)

SERESS REZSŐ: AZ ÉLET EGY NAGY CSODÁLATOS SEMMI

VAJDA JÁNOS: MÁKSZEMEK

MÁKSZEMEK. 

Ez a világ, e földi élet 

Mi más az ifjúnak s a vénnek! 

Előbb arany /, utóbb csak talmi, 

S a vége az, hogy meg kell halni...

II 

Szomoru-vígság földi létünk' 

Csak akkor lettünk boldogok, 

A midőn épen elvesztettünk 

Egy földi paradicsomot... 

III 

T. Georginának 

Ugy tetszik, mindent elfeledtem. 

Mögöttem minden ellapuit. 

Ha visszanézek, egy kietlen 

Szomorú sivatag a múlt.

Csak a te képed él még benne 

Csodás, ködös távolba, mint 

A Saharában, messze, messze, 

A még kilátszó piramíd, 

Mit cl nem ér a fáradt vándor, 

De képe lelkén megmarad 

Még akkor is. lm teste már por 

A föveny szemfödél alatt. .. 

Vajda János.

BARLANGLAKÁSOK A GELLÉRTHEGY ALATT 1866-BAN

Barlanglakások a Gellért hegye körül. (Vasárnapi Újság 1866 deczember 30)

A természettudósok azt beszélik, hogy az emberek eleinte fák és kiálló sziklák alatt s barlangokban laktak; csak később vezette őket testi elpuhulás és lelki müvelődés mesterséges lakok készítésére. Utazóktól azt halljuk, hogy Déli Oroszország kietlen vidékein, Örményország hideg fennsikjain, és az észak-amerikai jeges tenger szomoru mellékén az emberek máig is földbe vájt lakásokban: lebujokban élnek. Természetes

következtetés  ebből, hogy a barlangokat lakásra oly emberek használják, kiket vagy végtelen hátra

maradottság, vagy a természet mostohasága ösztönöz erre. Tegyük hozzá még az ^elvetemült tu

nyaságot, és mondjuk rá, hogy: ugy van. De engedjük meg azt is, hogy a lakássá alkalmazott

barlang mégis csak több a czigány ponyvájánál, a pásztor-ember nádkunyhójánál, a várostromló katona földbe vájt odvánál, a szorultlégü nagyvárosi pinczelakásnál s ugy erkölcsi, mint egészségi tekintetben végtelenül felette áll annak az irtózatos spelunkának, melyben párisi és londoni szorgalmas munkások az éjet töltik.

A közép-Duna mentén nagy számmal ta'álni sziklaüregeket.  Itt maga a természet nyitott effélét, ott az épitéshez való kövek kiásott helye kínálkozik menhelyül, másutt e két tényező közremüködése folytán keletkezett az ingyen szállás. Sajátságos hatást tesz az emberre ily földalatti falvak tetején járni, hol a hegyoldalból alacsony kémények nyulnak ki, és mesterséges, olykor művészileg nyaktörő utak vezetnek az alvilágba. Különösen Promentorban számos ily fold alatti üreg van, miket a Vasárnapi . Ujság már régebben ismertetett, melyek közül egy, majdnem negyed óra járásnyira vezet a hegy gyomrába, s oly tágas

hogy négy-lovas kocsi megfordulhat benne.

E barlangot borkereskedők szabályozták, hatalmas oszlopokkal látták el, merész ivü bejárókat alkalmaztak a külön ágakba, a tetőt megszilárdították, a talajt kiegyengették, s most ezer meg ezer akó számra tartják benne ama tüzitalt, melyből magok a budai hegyek többet teremnek évenkint 200,000 akónál. Kisebbszerü barlangokat lakásul használnak. A többnyire széles bejárót megszükitették, szabá

lyosabbra vették, és ajtóféllel s ajtóval ellátták. Ha a természet konyhát, kamarát, ólat is készen nyujtott, annál jobb; ha nem, akkor vájnak effélét, mint a hinduk és egyiptomiak. Elvétve ablakot is találunk e lakásokon, hanem azok nem igen dicsekedhetnek  nagy terjedelemmel; egy négyszög rőfnyinél  ritkán nagyobbak, s ha a bennlakóknak több világosságra van szükségök, ott az ajtó.

A lakások belsején minden esetben van egy egy kis igazítás. Némelyiket négyszögre vették, a tetőt kissé boltozatosán hagyva, s a falat vakitó fehérre meszelte a szorgalmas háziasszony. Deszkapadlózat fényűzés volna itt, s bútornak is elég egy faszinű asztal,pár naturalista szék, egy láda, egy tenyérnyi tükör, egy szent kép, és egy gyarlón  összetákolt nyoszolya, magasra tornyosodé ágy

bélivel. Ez ujkori troglodytok többnyire favágók, kőfejtők, napszámosok, a munka és nyomor népe; de vannak köztök tisztességes vinczellér családok is, melyeket inkább a szőlőhegy közelléte s czélszerűség, mint végszükség ösztönzött e választásra. Fölösleges mondanunk, hogy e barlanglakások kőzül kettő  sem hasonlit egymáshoz. Váltózatosak, mint magasztos épitészök: a természet.

 Az, a melyiket ezuttal képben bemutatunk, a Szent-Gellért hegy déli oldalán van és tisztességes lakhelyet képez épületekkel, kerítéssel, udvarral, fával az udvaron, és könnyen kielégithet  emberek  nemcsak lakályosnak találhatják, hanem még vonzerőt is fedezhetnek föl ama kettős kilátásban, mely a 700 láb magas szikláról, elől a dunamenti termékeny  rónára s a promontorvidéki  hegyekre, pár lépéssel oldalt pedig a Rákoson épült „ifju óriásra" nyilik.( az épülő Pestre. megj. kassius)

KEVÉSSÉ ISMERT ZÓRÁD ERNŐ KÉPEK

ÁROK-, VÁRALJA-, ÉS APRÓD UTCÁK TALÁLKOZÁSA 1909

Három utca torkolata a Szarvas térnél Balogh Rudolf fotográfus fényképén 1909ben. Megjelent a Vasárnapi Újság 1909 június 19-i számában Zuboly (Bányai Elemér) : A pusztulásra ítélt Tabán c. írásának egyik illusztrációjaként ). Balról az Árok utca, középen a kiszélesítésre váró Attila körút, jobbközépen a Váralja utca és végül jobbra az Apród utca. A Szarvas-ház már kiemelkedik a körülötte immár 10 éve lesüllyesztett térből , előtérben villamos és postakocsi, balra piaci árusok, jobbra egy utcaseprő.

ERZSÉBET HÍD, A FŐNIXMADÁR

Az Eskű téri híd megépítése  végleg betett a Gellérthegy és a Várhegy közé szorult elmaradt , lepusztult kis városrésznek . Amíg a hajóhíd nem csak összekötötte Peste és Budát , de el is választotta , hiszen komoly teherforgalomra és nagyvárosi közlekedésre alkalmatlan volt, addig a megépült új híd már kikövetelte magának a széles nagyforgalmú utakat a Naphegyen át nyugat felé.A  folyamat pénzhiány  és az első világháború miatt többször megszakadt, de végül is 1933-ban a Tabán teljes lebontásához vezetett.

 Lássuk mit tart érdemesnek közölni velünk a Sulinet a híd építéséről:

Az 1896-os esztendőben Ferencz József egy új híd megépítését rendelte el. A nemzetközinek kiírt pályázatra összesen 43 terv érkezett be, de egyiket sem fogadták el kivitelezésre.

A terveket végül Czekelius Albert és Kherndl Antal készítette el, s a hidat az 1898-ban meggyilkolt Erzsébet királynéról nevezték el, s budai oldalánál szobrot is emeltek emlékének. 

Az eredeti - eklektikus stílusban épült - hidat 1945-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották, és a híd olyan súlyosan rongálódott meg, hogy helyreállítása költségesebb lett volna egy új híd építésénél. Az eredeti híd keresztmetszete két 3,5 m széles járda, és 11 m széles, eredetileg fakocka-burkolatú úttestből állt, a két szélén, közvetlenül a járda mellett villamosvágányokkal. Építése 1897-ben kezdődött meg. A Gellérthegy lábánál fakadó hőforrások az építkezés során megolvasztották a lánckamrák bitumenes szigetelését, aminek következtében a budai pillér 1902 májusában 33 mm-t csúszott a Duna irányába. 

       Miután ezt tehermentesítették, gondoskodtak a függőleges terhelésről, és az építéskor elhelyezték a villamos alsóvezetékes vágányait is, de a közlekedés csak tíz évvel később, 1914. augusztus 14-én indulhatott meg.

Az első Erzsébet híd képei 

Címlapfotó a korabeli LIFE magazinból

A hídfőben még ma is láthatók a beépített, de még csonkán végződő vágányok az úttest szélén. Az Erzsébet híd a város és az ország egyik büszkesége lett, ám a második világháború sajnálatos módon nem kímélte meg, mert a visszavonuló német csapatok a Dunába robbantották. Ezzel az átkelési lehetőség majdnem két évtizedre megszűnt, mert az Erzsébet híd volt az utolsó a helyreállított hidak sorában. A Dunába lógó roncsokat természetesen hamar kiemelték a vízből, de a pesti oldalon álló pilont nem bontották el (a másik oldalon ledőlt), hanem stabilizálták.

A felrobbantott híd majd 20 évig állt csonka mementőként

Egészen 1960-ig állt ott, míg folytak a viták, hogy vajon érdemes-e régi formájában újraépíteni, vagy inkább egy teljesen újat kellene tervezni. Végül az utóbbit választották. Felkérték az Uvaterv Hídirodájának akkori vezetőjét, Sávoly Pált, akinek vezetésével elkészült egy egyszerűbb, de korszerűbb kábelhíd terve.

A megújulás képei

A híd acélszerkezetét a Ganz-MÁVAG gyártotta, a speciális kábel a Magyar Kábelművekben készült. Az alépítményi munkákat és az acél- szerkezet szerelésének kiszolgálását a Hídépítő Vállalat végezte. Még gondolkoztak ugyan a híd budai hídfőjének északabbra helyezéséről, de aztán az eredeti nyomvonal megtartása mellett döntöttek. Az új útpálya 18 m széles, 2x2 forgalmi sáv lett, aminek közepére helyezték a villamossíneket.
          Az újjáépített hidat 1964. november 20-án adták át a forgalomnak, amin a villamosok 1972. december 31-ig közlekedtek. Akkor a vágányokat felszedték, és azóta a közúti forgalom csak a 2x3 forgalmi sávon bonyolódik. A híd lehajtójának rekonstrukcióját az elmúlt évben végezték el, s felújítottak a mintegy 333 méter hosszúságú és 2900 négyzetméter felületi közúti felüljárórendszert, ami három irányba vezeti el a híd forgalmát. Megújult még a híd, a lehajtó rámpa, valamint a Hegyalja út alsó szakaszán lévő forgalmi csomópont és a lehajtókhoz csatlakozó Döbrentei téri úthálózat is, mert az Attila út főforgalmi szerepet tölt be az I. kerület közlekedésében, és a '60-as években történt felújítás óta ez már igen szükségesnek bizonyult.

A jelen

A főnixmadárként   megújult Erzsébet -híd ma is Budapest  büszkesége, betöltötte kilencvenedik életévét ( a régi és az új együtt) és remélhetőleg még sokáig lesz a város egyik jelképe.

kassius

ELFELEDETT BUDAPEST -VÁRJUK A HÓESÉST

Már napok óta másról sincs szó a tévében, rádióban, mint hogy az utóbbi évek legzordabb hidege közeleg, kemény mínuszok és a hétvégén hóesés is várható. Hogy ne csak a didergés, a gázszámla jusson eszünkbe a hírek hallatán, íme, egy kép a Fortepan.hu-ról, ahol a hajdan volt Tabánt látjuk puha, finom hóval betakarva – akár egy szép régi képeslapon.





( Képkutató: Tabán 1934 körül, Forrás: Fortepan )


De lássuk, mi van a képen, amitől megmelegszik a szívünk, s ami immár nincs ott – hiába kémlelnénk a tabáni domboldalt valahonnan a Gellérthegy lankájáról!


MINARET: A kép előterében, akárha a Rácz-fürdő egyik kéménye lenne, úgy „füstöl” a török kori minaret, amely a Tabán 1938-as bontásakor még megmenekült, hogy aztán a II. világháború után az enyészeté legyen. Budán a török hódoltság ideje alatt szinte egymást érték a hasonló, karcsú tornyok – erről árulkodnak a régi metszetek, úti beszámolók is. Evlija Cselebi, a híres utazó csak a Vízivárosban huszonnégy mecsetet számolt össze, mely közül húszhoz tartozott deszkából vagy téglából épült minaret is. A rengeteg magyarországi minaret közül sajnos csak kevés menekült meg: összesen öt ilyen, a müezzin imára szólító hangját felerősítő építményt ismerünk – ezek közül is csak az egri és a pécsi torony tekinthető meg eredeti, teljes állapotában.


SZERB TEMPLOM: A Tabán egyik legnyüzsgőbb központja volt a piactér, melyet egyik oldalról a Szent Demeter templom határolt. A barokk templomot – melyet 1751-ben épített fel a budai szerb közösség – egészen különlegesen kecses, finoman kidolgozott toronysisakja miatt szerette és ismerte mindenki – a képen a közelebbi templom az. A török elől Magyarországra menekülő szerbek egyébként gyakorlatilag a Tabán egészét uralták: a 18. század elején a Tabán (más néven Rácváros) lakosságának több mint 90 százaléka volt szerb. Így aztán nem meglepő, hogy számos más pravoszláv felekezeti intézmény is működött itt: a szerb püspöki palota és az egyházközösség épülete is a környező utcákban volt. A „szerbek templomát” a második világháború tette tönkre, találatot kapott, s végül a buzgó városrendezésnek köszönhetően 1949-ben lebontották.


HÓ és ÖRDÖGÁROK: Valaha a szerbek temploma előtt, a piactér alatt (is) húzódott az Ördög-árok, mely szinte egész Budát átszelve gyűjti ma is a vizet, s mely – többek között – az 1838-as nagy árvíz idején is kiöntött. A bölcs városvezetés az 1870-es években több szakaszban befedte a vízgyűjtő árkot, mely egyébként még olyan építkezéseket is befolyásolt, mint a városmajori templomé. Az Árkay testvéreknek azért kellett a templomtól különállóan tervezni a harangtornyot, mert a kettő között húzódik az árok. A képen látható hó – olvadásakor – tehát már a föld alatt folyt el a Dunába, a ma is látható, Erzsébet híd mellett található kifolyón át.


S végül egy érdekesség:


Majd ha piros hó esik! – szoktuk mondani, ha valaminek az esélye a nullával egyenlő. Nehéz elképzelni, hogy egyszer mégis megtörtént a lehetetlen: 1941. február 1-jén, azaz 71 évvel ezelőtt „Budapesten és közvetlen környékén – mint a Meteorológiai Intézet közli – szombaton délután, valószínűleg afrikai eredetű, színes porral vegyes hó hullott. Cegléden és környékén a déli órákban a havazás megszűntével az ég alja vörös szín öltött, mint nyári viharok előtt szokott lenni, majd sötét felhőkből ködszerűen vörös-barna por hullott a friss hóra.” (Pesti Hírlap, 1941. febr. 02.)

Forrás: párpercbudapest.blog.hu

A LEGRÉGIBB FOTÓ A MÉLYPINCE VENDÉGLŐRŐL

SALY NOÉMI:FÜRDŐK,KURVÁK.TABÁN (4.,befejező rész)

Hogy esetleg a part mentén? Hogy ott egy kicsit jobb lenne a színvonal? Tessék, ez a Döbrentei utca déli szakasza. Minden házban kocsma, kávémérés,"szálló", kupleráj, s némi változatosságul: angyalcsinálók.

          "Meglepődik az ember Cythere papnőinek előzékeny viselkedése által, akik a budai közönség szükségleteinek kielégítése céljából majdnem az egész jobboldali Dunapartot teleépítették templomaikkal, üres óráikban a kapuban ülnek és e célra választott öltözékben hangosan énakelt trágár dalokkal mindenkinek tudtuk adják, hogy tulajdonképpen mi is a foglalkozásuk. "-így Friedrich Korn  prágai kereskedő 1833-ban.

      A választott öltözéket körülbelül el tudom képzelni. De mit nem adnék egy sdalszövegért!(Jut eszembe,hogy meghökkentem, amikor öreg pincér barátaimtól mintegy váletlenül megtudtam a bőrdívány megfejtését!Mer ugye van az a nóta, amiben arról van szó, hogy "basznak a kurvák a bőrdiványon, a seggük alatt  párna"-hát nem kiderült,hogy ez nem az alliterációkedvéért, hanem Zeke későbbi megfogalmazásában- a "cipőben való gyakhatás végett" történt a lábrésznél praktikusan bőrrel bevont hencseren? Na, lett is véleményem ,katolikus budai, stb tudomásom szerint ugyanis úriember nemhogy cipőben , zokniban se.)

      "Legnagyobbrészt kiélt elfonnyadt arcok, bamba kifejezéssel. Mosolyuk elrémit , s nem tudod, miért. Ez ajkakon a mosoly közel áll azzal a mosollyal, amely a tébolyodott arcán oly rémületes.

Itt-ott szilaj kacagás üti meg füleidet és ez a kacaj oly örömtelen, oly tompa, oly sivár, oly hazug(...)

Amott az a kis cigánylány alig töltötte be tizenötödik évét, olyan cifra, ropogós. Tele van a ggatva pántlikával és folyvást fogait mutogatja. Szép, egészséges fogak. Ő maga is az... Csak néhány hónap és nem lesz rajta irigyelni való"- ezt Kiss József jósolja a Budapesti rejtelmekben.

        Én pedig most már csak azt mesélem el, amikor András atya egy rigófüttyös nyári délelőttön autót mosott a templom mögött, mi meg jöttünk a boltból Csutkával. Szokás szerint kiadós beszélgetés bontakozott ki az aktuális problémákról, egyebek közt a plébánia háromszáz évre visszatekintő anyakönyveinek rejtelmeiről.

        Mondom András atyának : szívesen elbogarásznék bennük, szerintem a tabáni erkölcsökről például sok mindent meg lehetne tudni  a törvénytelen gyerekek számarányaink változásaiból.

    - Hogyne - bólogatott bölcs papunk a vízpermet szivárványos ködében.-Végig rengeteget találna.

Vigyorogtam. Ő pedig tűnődve hozzátette:

   - És utána megnézhetné a halálozásokat. Mert tíz ilyen gyerkeből nyolc-kilenc teljesen véletlenül meghalt még kétéves kora előtt.

   Hallgattunk. Aztán az atya föltekerte a slagot, és így szólt:

     -Hanem ,drága tanárnő, mellesleg tényleg hálás lennék ha a plébánia  felé kanyarodna néha a kiskutyával. Ott vannak , ugye , ezek a macskák. Nagyon rájuk férne egy kis pedagógia. Nem tudja elképzelni, mit művelnek. Például, ugye -paráználkodnak....

    Tabán, Tabánom.

(Saly Noémi írása)

A HÉT MŰTÁRGYA: KÁCSER LÁSZLÓ-TABÁN

KÁCSER László


grafikus(Budapest, 1964. május 10.–)


1978-82: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, mesterei: Csohány Kálmán, Birkás Ákos; 1985-89: Magyar Képzőművészeti Főiskola; 1989-92: posztgraduális képzés. 1994-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola regionális tehetségkutató program vezető tanára. Budapesten él. 1989: Fiatal Képzőművészek Stúdiója; 1996: Magyar Grafikusművészek Szövetsége; 1991: Barcsay Jenő-díj; Glatz Oszkár-díj; 1992-95: Derkovits-ösztöndíj. A nagyméretű, vegyes technikájú grafikáiról, linóleummetszeteiről ismert alkotó 1994-ben megszervezte a Magyar Képzőművészeti Főiskola Regionális Tehetségkutató Programját, amelynek kezdettől programvezető tanára. 1986- tól készít grafikákat, 1988-tól a roncsolt, égetett linóleum és a nyomólemezek "továbbépítésének" segítségével készíti a rá leginkább jellemző figurális, elsősorban az emberi test anatómiájára épülő, vegyes technikájú, olykor szövetapplikációkat stb. tartalmazó nagyméretű műveit, amelyeken általában ínkötegekké csupaszított múmiaként vagy torzóként találkozunk az emberi testtel. Az 1989-től műveit installációkká bővítő művész felfogásában a test transzparens képződmény: az inak és izomkötegek hálóján az elmúlás közelsége sejlik át.
Mesterei: Csohány Kálmán, Birkás Ákos. (Forrás:ARTPORTAL)