2012. április 17., kedd
VIRÁG BENEDEK: KURRANTÓ TYÚK
KURRANTÓ TYÚK
Egy tyúk, röpösni látván a kányát, nagyot
Kurrantott; elijedtében a tollas sereg
Megdöbbent, és magánkivűl volt; a kakas
Betyár kevélységgel nem rettenhető,
Hallgata, s csak álla; a tyúk ismét egy nagyot
Kurrantott; a ragadozó, nem bántlak szegény
Párák, mond, mostan titeket; s eltávozott.
Ekkor kakasának a tyúk ezt mondá: Nekem
Köszönd, hogy élsz s itt vagy; nem tudsz kurrantani.
Egy tyúk, röpösni látván a kányát, nagyot
Kurrantott; elijedtében a tollas sereg
Megdöbbent, és magánkivűl volt; a kakas
Betyár kevélységgel nem rettenhető,
Hallgata, s csak álla; a tyúk ismét egy nagyot
Kurrantott; a ragadozó, nem bántlak szegény
Párák, mond, mostan titeket; s eltávozott.
Ekkor kakasának a tyúk ezt mondá: Nekem
Köszönd, hogy élsz s itt vagy; nem tudsz kurrantani.
Horthy űrvárosa: tervek a tabáni fürdőparadicsomról 2.rész
A második Ad hoc korszak
Az elveszített első világháború, majd a trianoni békediktátum következményei miatt, Budapest vezetése legközelebb csak 1930-ban állított fel egy ad hoc bizottságot a Tabán problémáinak előkészítésére. A törvényhatósági bizottság kezdetben nem sokat tett az ügy előremozdítása érdekében. Cselekedetük hamar kimerült, a dr. Schuler Dezső jegyezte, „Adatok a Tabán történetéhez és rendezéséhez című könyv” megjelentetésében, amelynek legfőbb megállapítása szinte csak annyi volt, hogy „a kisajátítások és a bontások következtében az 1838-ban még 762 házzal büszkélkedő Tabán, 1931-re már csak 460 házas ingatlanállománnyal rendelkezett, amelyből 261 épület számított többszintesnek.”
Warga László első skiccei a Tabán új villanegyedéről (Fotó: Művészet)
Tetézte a hivatal inkompetenciáját, hogy a városvezetés először nem az új, s egyben szélesebb Attila körút megépítésével szerette volna a munkálatokat elkezdeni, hanem a Gellérthegy északi oldalába szánt, úgynevezett Tranzverzális (ma Hegyalja) közúttal; amelynek dőlésszögét 3-5 százalékban, szintjét pedig a Sánc utca sarkától 4 méterrel lejjebb állapították meg. Pár hónapos fejvakarást követően a bizottság nagy nehezen rájött, hogy az addig érvényben lévő Warga-féle szabályozási tervben sohasem szerepelt a közgyűlés által megálmodott új nyomvonal, így 1933. május 6-án az önkormányzat tagjai (a bizottsággal karöltve) nemcsak, hogy elvetették a régi beépítési tervet, hanem egyben arra is megkérték a mérnököt, hogy az újabb logisztikai elvárások/kihívások alapján tervezze át „mesterművét.” Az új Warga-féle terv azonban ismételten nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mivel az építész a fő hangsúlyt a Tabán pesti oldalán képezte ki, így a kritikusok szerint a reorganizáció alá bevont kerület Lánchíd és Krisztinaváros felé eső területei elnagyoltak, leendő forgalma pedig „egyirányúak” lettek. Az egyre sürgetőbbé vált közlekedési korridor kiépítése miatt, az új terveket gyorsan a polgármesteri hivatal III-as ügyosztályával készítették el.
Warga László első, 1909-es, illetve második, 1933-as tabáni beépítési javaslata (Fotó: Vasárnapi Újság, Művészet)
A hivatali testület által elkészített mű - hiába is volt komplettebb a Warga László jegyezte elképzeléseknél-, csak arra volt jó, hogy végre elkezdhették a Tranzverzális út nyomvonalának kiásását, valamint az útjában álló 15 ház lebontását. (Az akkor érvényben lévő lakásbérleti szabályrendelet alapján ráadásul a gellérthegyi ingatlanok 45 lakóját csak újabb pénzáldozatok árán tudta elköltöztetni az önkormányzat.) A viszonylag hamar elvetett, és csak részlegesen megvalósított III-as ügyosztály terve egyébként arra törekedett, hogy a három gyűjtő utat (Tranzverzális út, Attila körút, Alkotás út) minél rövidebb és minél hamarabb kivezesse a Tabán területéről. Szóba került egy autósztráda megépítése is, ám pár száz méteres hosszban ennek nem látták értelemét-, ugyanis Krisztinavároson kívül ezt a munkát el kellett volna végezni a villanegyednek szánt Naphegy irányába is, amely az ottani telkek rosszabb értékesítését vonta volna maga után.
A főváros III-as ügyosztálya által készített 1933-as tabáni városrendezési terv, illetve az 1937-ben átadott közpark (Fotó: Falanszter.blog.hu, Fszek.hu)
A 30 méter széles új Attila körutat a Hadnagy utca és a Szent Demeter templom közötti sávtól a Bethlen-udvarig akarták elvezetni, hogy a közeli Palota (ma Dózsa György) térből egy deltoid alakú közlekedési csomópontot hozhassanak létre. A Gellérthegy oldalában teraszos megoldással több közparkot és árnyas ligetet képzeltek el. Az id. Francsek Imretervezte támfal mellett, egy alul alagútban, felül pedig már bevágásos módszerrel, egy második budapesti siklót kívánt megépíttetni a főváros; amelynek megvalósítását egyébként már 1898-ban engedélyezte a kormány. (Míg az 1891-ben kérelmezett, víztúlsúllyal működő közlekedési eszköz befogadó-épületeit Miller Ede Vince és Novák Ferenc építészek, a vasúti szerelvényt Marks G. Croydon angol mérnök tervezte meg, addig a kivitelezéssel Dőri Antal vállalkozót bízta meg a közgyűlés. Mint tudjuk, Budapest második siklója nem valósult meg.) Dr. Kozma Jenő indítványozására az önkormányzat 1933. december 15-én így kénytelen volt kihirdetni 25 ezer Pengős díjazás mellett a Tabán negyedik, ám csak most először nyilvánossá tett tervpályázatát.
Forrás: falanszter.blog.hu
2012. április 15., vasárnap
WEYGAND TIBOR SLÁGEREIBŐL.. ANNO 1934
Négy cili,hat cili.......(A Mai lányok c. film betétdala.....)
-----------------------------------------------------------
Jaj, a mozi................
------------------------------------------------------------
Ne sírj kislány...................
-------------------------------------------------------------
A bankban nincsen betétem...............
Iskoláit Budapesten végezte. Fiatalon feltűnt kellemes tenorhangjával. A Zeneakadémia elvégzése után több vidéki –Miskolc, Debrecen , Pécs, Szeged- és fővárosi –Víg, Royal Orfeum, Komédia Orfeum, Király- szinházban is fellépett. Barátja, Polgát Tibor révén a rádió is foglalkozatta, eleinte füttyművészként, később énekesként is. A rádióban énekelt táncdalainak többsége sláger lett.
Ott volt a hangosfilmek bölcsőjénél. A nevető Budapest filmben két saját számát –Köszönöm, kicsikém; Ne haragudjon rám-énekelte. Számos filmben szerepelt ezután is, elsősorban énekes közreműködőként. A harmincas években vele készült a legtöbb hanglemez, a Columbia Gramafon Társaság is foglalkoztatta. Sikeresen szerepelt külföldön -London, Bécs valamint Franciaország és Németország több városában- is. A negyvenes évektől csökkent népszerűsége. Az új irányzatok nem kedveztek az ő stílusának. A háború után még feltűnt az ORI egy-egy műsorában, de a rádió és a hanglemezgyár már nem foglalkozatta. Polgári foglalkozást választott, a Technoimpex tisztviselőjeként ment nyugdíjba. Két évtizedes pályafutása alatt közel 1500 dalt énekelt lemezre. Ennek ellenére neve -Kalmár Pálhoz hasonlóan- feledésbe merült, pedig ő volt az első énekes, akire a legnagyobb hatást tette az Európába is beszivárgó jazz. A swingkorszak meghatározó énekese volt. Több mai együttes – például a Hot Jazz Band – feldolgozásaiban is felismerhető jellegzetes, összetéveszthetetlen, a harmincas évek hangulatát, hangkulisszáját idéző énekstílusa.
Legismertebb slágerei
Budán, este 10 után. (Szántó Armand-[Erdélyi Mihály])
Teve van egypúpú. (Ábrahám Pál-Harmath Imre (szövegíró))
Pardon, pardon, szenyóra. (Brodszky Miklós-Harmath Imre)
Legyen a Horváth kertben Budán. (Lajtai Lajos-Békeffy István)
Van Budán egy kis kocsma. (Fényes Szabolcs-Szilágyi László)
Álmomban egyszer. (Szabó Kálmán)
Orgonavirág, gyógyítsd meg a lelkemet. (Buday Dénes-Füredi Imre)
Engem még nem szeretett senki. (Seress Rezső)
Voltál*e már boldog Pesten? (Hajdú Imre-Szilágyi László)
Szerelemhez nem kell szépség. (Eisemann Mihály-Szilágyi László)
MILYEN NEHÉZSÉGEKKEL KELLETT MEGKŰZDENIÜK ANNO AZ ERZSÉBET HÍD ÉPÍTŐINEK?
AZ E S K Ü T É RI HID H Ő F O R R Á S Á N AK
B E T Ö M É S E.
Ritka és műszaki szempontból nagyon érdekes munkát fejezett be pár nappal ezelőtt az eskü téri hídépítés vezetősége. A már egy év óta épülő hídnak, a mely egyetlen 296 méteres nyilassal fog áthajolni a Dunán, budai végén, épen ott, a hol 11 méter mélységű nagy gödröt ástak a hid ívezetét tartandó lánczkamarák számár a, az ásás fenekén egy hőforrás tört elő.
A Dunapart agyagos talajába ezen a helyen nyúlnak alá a gellérthegyi sziklák kőzetei. Ezeket dinamit-robbantásokkal kellett szétzúzni, hogy a földmunkát ne akadályozzák. Egy ilyen robbantás u t án a múlt év szeptember 2-ikán egyszerre vá r a t l anul ha t a lmas hőforrás bugygyant föl, a mely alig 2—3 óra alatt egészen elárasztotta a lánczkamarák számára kiásott már 8 méternyi mélységű, 20 méternyi szél esés ugyanilyen hosszú gödröt. A forrás oly erővel tört elő, hogy eleinte ór ánként 700 hektol i t er 38 R° hőségű vizet adott ki ma g á b ó l;
ugyanekkor megcsappant a gödörtől alig 15—20 méternyire fekvő Rudas-fürdő forrása, s ebből azonnal következtették, hogy i tt tulajdonképen a fürdő forrásának földalatti erére akadtak.
A hídépítés vezetősége Szánthó Albert műszaki tanácsos vezetése a l a tt azonnal hozzálátott egy tervezet előkészítéséhez, a melynek segélyével e nagy akadályt e lhá r í tha s s ák, a mely különben annyiban nem lehetett egészen vá r a tl an, hogy már a próbafúrások alkalmával is fölfakadt a fúrás helyén, p ár mé t e rnyi re a mostani fölfakadás pontjától, a forró víz, mely akkor a Döbrentei-utcza jó darabját elöntötte és csak erős munkával volt ismét eltömhető.
A víz elzárása végett elhatározták, hogy kikémlelik a hőforrás földalatti menetének
i r ányá t, a mi próbafúrások segélyével sikerűit i s. Rájöttek, hogy a ha t a lmas víztömeg egy kanyarodó, barlangszerű üregből tör elő, melynek csatornája tágasabb egy mé t e rnyiné l. Azonn al t i s z t ában voltak, hogy i tt más mód nincs, mint e ha t a lmas hőforrást be tömni.
A tervek készítésével t e h át azonnal megbízták Gruber minisztériumi főmérnököt és Rothschildot, a hídépítő vállalat mérnökét, kik anehéz mu n k át e hó 12-ikén be is fejezték. A forrás visszaszorítása és betömése csak pneuma t ikus úton t ö r t é n h e t e t t. Evégből készít e t t ek egy 14 mé t er hosszú és 9 mé t er széles vascaissont (buvárharanghoz ha sonló vasládát), melynek fölállítására ha t a lmas állványokat kellett emelni. A múlt év deczember végére, a caisson elkészültéig feltöltötték a forrás környékét a n n y i r a, hogy a lánczkamaráknak kiásott
üregnek egy h a rma d át újra behordták földdel. Minderre azért volt szükség, hogy a caissont légmentesen sülyeszthessék le a forrás közelébe.
E nehéz mu n k át 1898 deczember 30-ikán kezdték meg. A vállalat egyúttal két h a t a lmas szivattyút állított föl, hogy azokkal a mu n ka befejeztéig a Rudas-fürdőbe nyomják az előtörő vizet. A h a t a lmas caissont elkezdték besülyeszteni a forrás fölé hordott földrétegbe, amely czélból két millió száznegyvenkétezer kilogrammnyi súlyú kőtömeget volt szükséges a c a i s sonra h o r d a n i. A légmentesen elzárt caisson földalatti kamarájába két egy-egy mé t er átmérőjű légcső vezet, melyeket felül egy két mé t er á tmérőjű zsilip z ár el a szabad levegőtől.
Az egyik alányuló légcsővön j á r t ak le va s l é t r án a munkások, és ugyanott szállították föl a kiásott agyagot i s, melyet a légcső felső részén kinyúló két pipán öntöttek ki. A légcsöveken át j u t o tt le a földalatti kamará ba a sűrített levegő, melyet gőzerővel egy légsűrítő gép comprimált annyira, hogy bent a kamarában mintegy 1'2 atmosférává növekedett. A felső záró-kamarába belépő mu n k ás
mellett elzárták az ajtót légmentesen, és ez ott addig várt, míg az a l ányúló légcső légnyomása ki nem egyenlítődik, ekkor felnyitották a légcső felső zsilipjét és ezen a munkás leereszkedve, elért a kamr át elzáró alsó zsiliphez, mikor is a felső kamara zsilipjét fölötte lezárva és az alsót megnyitva, lejuthatott a földalatti kama r ába. Erre az eljárásra azért volt szükség, me rt a hirtelen légnyomási különbözet változása megölhette volna az embert. A caisson lesülyesztett földalatti kamarájában á l l andóan 5—6 munkás dolgozott 15 villamos izzólámpa mellett. Az ily módon sűr í t e tt levegő nyomá sa visszatartotta az előtörni akaró vizet. A kamar ában 25—26 foknyi Re aumur hőség volt és úgy e mi a t t, mint az erős légnyomás mi a tt egy-egymu n k ás naponta csak 5—b' ór át volt képes dolgozni, ezt is félórás időközökben. Több mi nt két h ó n a pi fáradságos m u n ka u t án sikerűit a caissont egészen a forrás nyilasáig lesülyeszteni. Ez a nyí l ás ugyanis a Du na zérus vízállása alatt 12 mé t e rnyi re van és hét méternyivel mélyebbre esik, mi nt a hidláb betonozott feneke, a mely a Du na zérus vízállása alatt négy mé t e r r el v a n. A forrás egy méter 30 centiméter átmérőjű barlangszerű nyilasból tört elő, a melyre ez év február vége felé akadtak r e á. A kihordott sáros agyagréteg
u t án a zonnal elkezdték a forrás üregét a legfinomabb be tonnal be tömni, a mi végre fáradságos munkával sikerűit i s; a Rudas-fürdőforrása ismét visszanyerte vízbőségét. Ezt a szilárd betonozást a forrás egész kerületére kiterjesztik a forrás nyi l á s á tól számítva mint egy mé t er vastagságra. A l ánczkamarák üregéből kiszivattyúzták a 9 mé t er mélységű vizet és a forrás fölé rakott, feltöltött t e rhet l a s s a n k é nt elhordják. Azt azonban még nem l ehet t u d n i,
hogy a további alapozási munkálatoknál nem tör-e elő má s u tt a visszafojtott forrás. Mindezen nem vá rt akadályok elhá r í t á sa mintegy hatvanötezer forintjába került a vá l l a l a tnak, a mely azonban mindezek mellett is elkészíti és át is adja a kormánynak a h i d at a szerződés szerinti időben, 1901 szeptember havában.
Paur Géza
Forrás : Vasárnapi Újság 1899 Márczius 26
B E T Ö M É S E.
Ritka és műszaki szempontból nagyon érdekes munkát fejezett be pár nappal ezelőtt az eskü téri hídépítés vezetősége. A már egy év óta épülő hídnak, a mely egyetlen 296 méteres nyilassal fog áthajolni a Dunán, budai végén, épen ott, a hol 11 méter mélységű nagy gödröt ástak a hid ívezetét tartandó lánczkamarák számár a, az ásás fenekén egy hőforrás tört elő.
A Dunapart agyagos talajába ezen a helyen nyúlnak alá a gellérthegyi sziklák kőzetei. Ezeket dinamit-robbantásokkal kellett szétzúzni, hogy a földmunkát ne akadályozzák. Egy ilyen robbantás u t án a múlt év szeptember 2-ikán egyszerre vá r a t l anul ha t a lmas hőforrás bugygyant föl, a mely alig 2—3 óra alatt egészen elárasztotta a lánczkamarák számára kiásott már 8 méternyi mélységű, 20 méternyi szél esés ugyanilyen hosszú gödröt. A forrás oly erővel tört elő, hogy eleinte ór ánként 700 hektol i t er 38 R° hőségű vizet adott ki ma g á b ó l;
ugyanekkor megcsappant a gödörtől alig 15—20 méternyire fekvő Rudas-fürdő forrása, s ebből azonnal következtették, hogy i tt tulajdonképen a fürdő forrásának földalatti erére akadtak.
A hídépítés vezetősége Szánthó Albert műszaki tanácsos vezetése a l a tt azonnal hozzálátott egy tervezet előkészítéséhez, a melynek segélyével e nagy akadályt e lhá r í tha s s ák, a mely különben annyiban nem lehetett egészen vá r a tl an, hogy már a próbafúrások alkalmával is fölfakadt a fúrás helyén, p ár mé t e rnyi re a mostani fölfakadás pontjától, a forró víz, mely akkor a Döbrentei-utcza jó darabját elöntötte és csak erős munkával volt ismét eltömhető.
A víz elzárása végett elhatározták, hogy kikémlelik a hőforrás földalatti menetének
i r ányá t, a mi próbafúrások segélyével sikerűit i s. Rájöttek, hogy a ha t a lmas víztömeg egy kanyarodó, barlangszerű üregből tör elő, melynek csatornája tágasabb egy mé t e rnyiné l. Azonn al t i s z t ában voltak, hogy i tt más mód nincs, mint e ha t a lmas hőforrást be tömni.
A tervek készítésével t e h át azonnal megbízták Gruber minisztériumi főmérnököt és Rothschildot, a hídépítő vállalat mérnökét, kik anehéz mu n k át e hó 12-ikén be is fejezték. A forrás visszaszorítása és betömése csak pneuma t ikus úton t ö r t é n h e t e t t. Evégből készít e t t ek egy 14 mé t er hosszú és 9 mé t er széles vascaissont (buvárharanghoz ha sonló vasládát), melynek fölállítására ha t a lmas állványokat kellett emelni. A múlt év deczember végére, a caisson elkészültéig feltöltötték a forrás környékét a n n y i r a, hogy a lánczkamaráknak kiásott
üregnek egy h a rma d át újra behordták földdel. Minderre azért volt szükség, hogy a caissont légmentesen sülyeszthessék le a forrás közelébe.
E nehéz mu n k át 1898 deczember 30-ikán kezdték meg. A vállalat egyúttal két h a t a lmas szivattyút állított föl, hogy azokkal a mu n ka befejeztéig a Rudas-fürdőbe nyomják az előtörő vizet. A h a t a lmas caissont elkezdték besülyeszteni a forrás fölé hordott földrétegbe, amely czélból két millió száznegyvenkétezer kilogrammnyi súlyú kőtömeget volt szükséges a c a i s sonra h o r d a n i. A légmentesen elzárt caisson földalatti kamarájába két egy-egy mé t er átmérőjű légcső vezet, melyeket felül egy két mé t er á tmérőjű zsilip z ár el a szabad levegőtől.
Az egyik alányuló légcsővön j á r t ak le va s l é t r án a munkások, és ugyanott szállították föl a kiásott agyagot i s, melyet a légcső felső részén kinyúló két pipán öntöttek ki. A légcsöveken át j u t o tt le a földalatti kamará ba a sűrített levegő, melyet gőzerővel egy légsűrítő gép comprimált annyira, hogy bent a kamarában mintegy 1'2 atmosférává növekedett. A felső záró-kamarába belépő mu n k ás
mellett elzárták az ajtót légmentesen, és ez ott addig várt, míg az a l ányúló légcső légnyomása ki nem egyenlítődik, ekkor felnyitották a légcső felső zsilipjét és ezen a munkás leereszkedve, elért a kamr át elzáró alsó zsiliphez, mikor is a felső kamara zsilipjét fölötte lezárva és az alsót megnyitva, lejuthatott a földalatti kama r ába. Erre az eljárásra azért volt szükség, me rt a hirtelen légnyomási különbözet változása megölhette volna az embert. A caisson lesülyesztett földalatti kamarájában á l l andóan 5—6 munkás dolgozott 15 villamos izzólámpa mellett. Az ily módon sűr í t e tt levegő nyomá sa visszatartotta az előtörni akaró vizet. A kamar ában 25—26 foknyi Re aumur hőség volt és úgy e mi a t t, mint az erős légnyomás mi a tt egy-egymu n k ás naponta csak 5—b' ór át volt képes dolgozni, ezt is félórás időközökben. Több mi nt két h ó n a pi fáradságos m u n ka u t án sikerűit a caissont egészen a forrás nyilasáig lesülyeszteni. Ez a nyí l ás ugyanis a Du na zérus vízállása alatt 12 mé t e rnyi re van és hét méternyivel mélyebbre esik, mi nt a hidláb betonozott feneke, a mely a Du na zérus vízállása alatt négy mé t e r r el v a n. A forrás egy méter 30 centiméter átmérőjű barlangszerű nyilasból tört elő, a melyre ez év február vége felé akadtak r e á. A kihordott sáros agyagréteg
u t án a zonnal elkezdték a forrás üregét a legfinomabb be tonnal be tömni, a mi végre fáradságos munkával sikerűit i s; a Rudas-fürdőforrása ismét visszanyerte vízbőségét. Ezt a szilárd betonozást a forrás egész kerületére kiterjesztik a forrás nyi l á s á tól számítva mint egy mé t er vastagságra. A l ánczkamarák üregéből kiszivattyúzták a 9 mé t er mélységű vizet és a forrás fölé rakott, feltöltött t e rhet l a s s a n k é nt elhordják. Azt azonban még nem l ehet t u d n i,
hogy a további alapozási munkálatoknál nem tör-e elő má s u tt a visszafojtott forrás. Mindezen nem vá rt akadályok elhá r í t á sa mintegy hatvanötezer forintjába került a vá l l a l a tnak, a mely azonban mindezek mellett is elkészíti és át is adja a kormánynak a h i d at a szerződés szerinti időben, 1901 szeptember havában.
Paur Géza
Forrás : Vasárnapi Újság 1899 Márczius 26
2012. április 11., szerda
JÓZSEF ATTILA :A VÁROS PEREMÉN 1933
A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek,
puha szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.
beomló alkonyokon
mint pici denevérek,
puha szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.
Lelkünkre így ül ez a kor.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatják
a csorba pléhtetőt -
hiába törli a bú szivünkről
a rákövesedőt.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatják
a csorba pléhtetőt -
hiába törli a bú szivünkről
a rákövesedőt.
Moshatja vér is - ilyenek vagyunk.
Uj nép, másfajta raj.
Másként ejtjük a szót, fejünkön
másként tapad a haj.
Nem isten, nem is az ész, hanem
a szén, vas és olaj,
Uj nép, másfajta raj.
Másként ejtjük a szót, fejünkön
másként tapad a haj.
Nem isten, nem is az ész, hanem
a szén, vas és olaj,
a való anyag teremtett minket
e szörnyű társadalom
öntőformáiba löttyintve
forrón és szilajon,
hogy helyt álljunk az emberiségért
az örök talajon.
e szörnyű társadalom
öntőformáiba löttyintve
forrón és szilajon,
hogy helyt álljunk az emberiségért
az örök talajon.
Papok, katonák, polgárok után
igy lettünk végre mi hű
meghallói a törvényeknek;
minden emberi mű
értelme ezért búg mibennünk,
mint a mélyhegedű.
igy lettünk végre mi hű
meghallói a törvényeknek;
minden emberi mű
értelme ezért búg mibennünk,
mint a mélyhegedű.
Elpusztíthatatlant annyian,
mióta kialakult
naprendszerünk, nem pusztítottak
eddig, bár sok a mult:
szállásainkon éhinség, fegyver,
vakhit és kolera dúlt.
mióta kialakult
naprendszerünk, nem pusztítottak
eddig, bár sok a mult:
szállásainkon éhinség, fegyver,
vakhit és kolera dúlt.
Győzni fogó még annyira
meg nem aláztatott,
amennyire a csillagok alatt
ti megaláztatok:
a földre sütöttük szemünk. Kinyilt
a földbe zárt titok.
meg nem aláztatott,
amennyire a csillagok alatt
ti megaláztatok:
a földre sütöttük szemünk. Kinyilt
a földbe zárt titok.
Csak nézzétek, a drága jószág
hogy elvadult, a gép!
Törékeny falvak reccsennek össze,
mint tócsán gyönge jég,
városok vakolata omlik,
ha szökken; s döng az ég.
hogy elvadult, a gép!
Törékeny falvak reccsennek össze,
mint tócsán gyönge jég,
városok vakolata omlik,
ha szökken; s döng az ég.
Ki inti le - talán a földesúr? -
a juhász vad ebét?
Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk
nevelkedett a gép.
Kezes állat. No, szóljatok rá!
Mi tudjuk a nevét.
a juhász vad ebét?
Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk
nevelkedett a gép.
Kezes állat. No, szóljatok rá!
Mi tudjuk a nevét.
És látjuk már, hogy nemsoká
mind térdre omlotok
s imádkoztok hozzá, ki pusztán
a tulajdonotok.
De ő csak ahhoz húz, ki néki
enni maga adott...
mind térdre omlotok
s imádkoztok hozzá, ki pusztán
a tulajdonotok.
De ő csak ahhoz húz, ki néki
enni maga adott...
Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt,
az anyag gyermekei.
Emeljétek föl szivünket! Azé,
aki fölemeli.
Ilyen erős csak az lehet,
ki velünk van teli.
az anyag gyermekei.
Emeljétek föl szivünket! Azé,
aki fölemeli.
Ilyen erős csak az lehet,
ki velünk van teli.
Föl a szívvel, az üzemek fölé!
Ily kormos, nagy szivet
az látott-hallott, ki napot látott
füstjében fulladni meg,
ki lüktetését hallotta a föld
sok tárnás mélyeinek!
Ily kormos, nagy szivet
az látott-hallott, ki napot látott
füstjében fulladni meg,
ki lüktetését hallotta a föld
sok tárnás mélyeinek!
Föl, föl!... E fölosztott föld körül
sír, szédül és dülöng
a léckerités leheletünktől,
mint ha vihar dühöng.
Fujjunk rá! Föl a szivvel,
füstöljön odafönt!
sír, szédül és dülöng
a léckerités leheletünktől,
mint ha vihar dühöng.
Fujjunk rá! Föl a szivvel,
füstöljön odafönt!
Mig megvilágosúl gyönyörű
képességünk, a rend,
mellyel az elme tudomásul veszi
a véges végtelent,
a termelési erőket odakint s az
ösztönöket idebent...
képességünk, a rend,
mellyel az elme tudomásul veszi
a véges végtelent,
a termelési erőket odakint s az
ösztönöket idebent...
A város peremén sivít e dal.
A költő, a rokon,
nézi, csak nézi, hull, csak hull a
kövér, puha korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.
A költő, a rokon,
nézi, csak nézi, hull, csak hull a
kövér, puha korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.
A költő - ajkán csörömpöl a szó,
de ő, (az adott világ
varázsainak mérnöke),
tudatos jövőbe lát
s megszerkeszti magában, mint ti
majd kint, a harmóniát.
de ő, (az adott világ
varázsainak mérnöke),
tudatos jövőbe lát
s megszerkeszti magában, mint ti
majd kint, a harmóniát.
1933 tavasza
2012. április 10., kedd
Horthy űrvárosa: tervek a tabáni fürdőparadicsomról
A világ fővárosai közül csak Budapestnek vannak gyógyfürdői és epekedve irigyelt fürdőkultúrája. Ha nincs a II. világháború, akkor az urbanisztikai fejlesztések miatt most mi lehetnénk Mekka Mekkája.
Veszteséges, na de a presztízs!
A Tabán építészeti rendezéséről bár már 1870-ben döntés született, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) csak 1895-ben bontatta le a Szent Katalin templom plébániáját, illetve kezdte el a 30 méter szélesre tervezett új budai körút nyomvonalában álló házak felvásárlását. A kezdeti „15 éves lendület” azonban pár hónap alatt teljesen elfogyott. Bárczy István polgármester felvetésére, az önkormányzat legközelebb csak 1909. június 22-én foglalkozott újra a kerület rendezésének kérdésével. A fürdővárossá átalakítani kívánt Tabán új utcaszerkezetének megtervezését ugyanis ekkor bízta a városi testület Warga László műegyetemi tanárra és Devecis Ferenc műszaki tanácsosra.
Az építészek úgy vélték, hogy 12,3 millió Korona értékben további 217 ingatlan kisajátítására kell, hogy sor kerüljön; ami a kamatveszteségekkel együtt, összesen 22,8 millió Korona közpénzt emésztenének majd fel. A tetemes kiadással járó, 10 évig tartó építkezés –az előzetes kalkulációk alapján- ráadásul veszteséges urbanisztikai beruházásnak ígérkezett: Warga ugyanis úgy számolt, hogy területrendezés alá bevont 82734 négyszögölből mindösszesen csak 40160 négyszögölnyi területet tud majd csak Budapest értékesíteni a közel ugyanekkora területűre tervezett közterek, parkok és közutak nagysága miatt-, ami 17,2 milliós bevétellel számolva, 5,6 millió Korona veszteséget jelent majd fővárosnak. Mivel a Tabán területrendezését már nem akarta tovább elodázni sem a kormány, sem az önkormányzat; így a Belügyminisztérium 1910. június 26-án kelt 95.072/1910 számú határozatában, a fővárosi közgyűlés pedig december 23-án végre elfogadta a kerület rendezési terveit- a várható anyagi veszteségek ellenére is.
Forrás:Falanszter.blog.hu /Jamrik Levente
A világ fővárosai közül csak Budapestnek vannak gyógyfürdői és epekedve irigyelt fürdőkultúrája. Ha nincs a II. világháború, akkor az urbanisztikai fejlesztések miatt most mi lehetnénk Mekka Mekkája.
Veszteséges, na de a presztízs!
A Tabán építészeti rendezéséről bár már 1870-ben döntés született, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) csak 1895-ben bontatta le a Szent Katalin templom plébániáját, illetve kezdte el a 30 méter szélesre tervezett új budai körút nyomvonalában álló házak felvásárlását. A kezdeti „15 éves lendület” azonban pár hónap alatt teljesen elfogyott. Bárczy István polgármester felvetésére, az önkormányzat legközelebb csak 1909. június 22-én foglalkozott újra a kerület rendezésének kérdésével. A fürdővárossá átalakítani kívánt Tabán új utcaszerkezetének megtervezését ugyanis ekkor bízta a városi testület Warga László műegyetemi tanárra és Devecis Ferenc műszaki tanácsosra.
Az építészek úgy vélték, hogy 12,3 millió Korona értékben további 217 ingatlan kisajátítására kell, hogy sor kerüljön; ami a kamatveszteségekkel együtt, összesen 22,8 millió Korona közpénzt emésztenének majd fel. A tetemes kiadással járó, 10 évig tartó építkezés –az előzetes kalkulációk alapján- ráadásul veszteséges urbanisztikai beruházásnak ígérkezett: Warga ugyanis úgy számolt, hogy területrendezés alá bevont 82734 négyszögölből mindösszesen csak 40160 négyszögölnyi területet tud majd csak Budapest értékesíteni a közel ugyanekkora területűre tervezett közterek, parkok és közutak nagysága miatt-, ami 17,2 milliós bevétellel számolva, 5,6 millió Korona veszteséget jelent majd fővárosnak. Mivel a Tabán területrendezését már nem akarta tovább elodázni sem a kormány, sem az önkormányzat; így a Belügyminisztérium 1910. június 26-án kelt 95.072/1910 számú határozatában, a fővárosi közgyűlés pedig december 23-án végre elfogadta a kerület rendezési terveit- a várható anyagi veszteségek ellenére is.
Forrás:Falanszter.blog.hu /Jamrik Levente
2012. április 9., hétfő
2012. április 7., szombat
SZOMORÚ VASÁRNAP= GLOOMY SUNDAY
Seress Rezső Presserék felett lakott. Presser Pici állandóan csak egy dalt hallott a plafonon át a felettük lévő lakásból.....
Utolsó vasárnap,kedvesen gyere el, pap is lesz,koporsó, szemfedő, gyászlepel.....
Erről az élményről szól ez a dal....
Utolsó vasárnap,kedvesen gyere el, pap is lesz,koporsó, szemfedő, gyászlepel.....
Erről az élményről szól ez a dal....
2012. április 6., péntek
ADY ENDRE: FEKETE HÚSVÉT
Beteg szívem most be tele-nagy,
Milyen jó volna máskor élni,
Máskor s tán máshol:
Láz, virágzás, gyönyörű Husvét,
Jaj, itt nálunk, be fekete vagy.
Mikor halt meg itt a büszkeség
S volt jó itt élni nagy szivekkel,
Tele szivekkel?
Utat készít itt most a Fátum
S letépi Husvét minden zöld diszét.
Hol a magyar százfelé dacolt,
Szívós és bolond erejével,
Szép erejével,
Mely szabadra tört, ágált mégis
S kinek dolga Isten dolga volt?
Rongy, züllöttség, bomlás és boru,
Csoda, hogy még vannak néhányan,
Szegény néhányan,
Kiknek kell még ilyen országban
Szabadságért a harc-háború.
Beteg szívem most be tele-nagy,
Milyen jó volna máskor élni,
Máskor s tán máshol,
Mert itt mindent letép a Fátum:
Fényes Husvét, be fekete vagy.
" MÉLYPINCE " három dimenzióban anno 1930
Krausz Poldi bácsi dédunokájának küldöm ezt a kis filmvázlatot Húsvét alkalmából minden jót kívánva . Valahogy így nézhetett ki térben körbejárva az egykori híres tabáni kiskocsma.
kassius
2012. április 4., szerda
BEREGI VILMOS: TABÁN
Festő, grafikus. 1939-ben végzett Prágában, a műszaki főiskolán, majd két évig Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát Aba Novák Vilmos és Báránszky János irányításával. 1940-1944-ig Munkácson, majd 1948-1975-ig Ungváron a Képzőművészeti Szakközépiskolában tanított. 1950-től vesz részt kiállításokon Kárpátalján és Magyarországon. Csendéleteket, tájképeket, portrékat és figurális kompozíciókat is fest. Dolgozik olajjal, temperával és filctollal, a grafikai technikák közül a linómetszeteket és ceruzarajzokat kedveli, de készít akvarelleket is. Munkái ukrajnai múzeumokban találhatók.
kassius
2012. április 2., hétfő
2012. április 1., vasárnap
EGY KIS TABÁNI TÖRTÉNELEM
CSENDÉLET BUDÁN 1696-BAN.
Irta T a k á ts Sándor.
A török kiűzése u t án a budai Várat a németség, a Tabánt és Vízivárost pedig a ráczság szállta meg. A ráczok előbb jöttek, s többen is voltak mi nt a németek, de azért a város ügyeinek intézésébe bele nem szóltak. Ők csak laktak ós adóztak, a németek meg uralkodtak. A várban lakó németek a ráczokat a tisztes polgári elnevezésre nem méltatták. Mivel a várban lakó n émet katonaság is így gondolkozott, s mivel csak is azt t a r tot t ák, hogy a rácz másra sem született, mi nt a várba való vízhordásra, a szegény ráczok gyakr an azt sem tudták, vájjon a vá rkommendáns kardja alá t artoznak-e, vagy pedig a polgármester botja a l á? Őkigyelmöknek, úgy látszik, tekintélyük az udvari k ama ra előtt sem volt, me rt a nevezett kormányszék 1696. szeptember 27-ikén elrendelte, hogy a budai ráczok közül a földmíveseket a kún mezőkre, a kereskedőket meg Pest városába kell telepíteni, a hol a polgárságtól elkülönítetten, saját biráik alatt éljenek. A víziváros és Pe st — írja az udvari kama ra — legyen kereskedő város, Buda vára pedig az országos hiva t a loknak székhelye. A ráczok azonban nem aka r t ak Pe s t re költözni.
Ha már felépítették házaikat, s beültették szőlővel a budai hegyeket, fáradságuk gyümölcsét élvezni is akarták. Lipót ki r á lynak t ehát kereken kijelentették, hogy inkább visszaköltöznek Törökországba, inkább kivándorolnak Oroszországba, de az elhagyott, piszkos és gyanús Pestre nem me n n e k!
Csodák csodája! Lipót király Wolf jezsuita p á t er közbenjárására csakugyan megengedte nekik, hogy eddigi lakóhelyükön maradjanak. A ráczok t e h át továbbra is budai lakók maradtak , s úgy a görögkeletiek, mint a katholikus ráczok, külön-külön saját biráik alatt éldegéltek, s türel emmel viselték azokat a terheket, melyeket a várbeli németek nem minden részrehajlás nélkül reájok há r í tot t ak. Különben egy részük a vizhordásból élt, más részük a
kereskedésen kívül főleg a borgazdaságot űzte. A szép budai hegyeket ők ültették be kadarka szőlővel, s ők t e rmel t ék a
cs akhamar elhíresült budai vörös bort. Ebből a vörös borból 1700 ban Sedgewick nevű kiváltságos kereskedő Hamburgon át ezer csöbört Londonba szállított, hogy ott a franczia vörös borokkal versenyezzen. Sedgewick vá l l a l a ta annyi ra megr émí t e t te
a ha t a lmas franczia borkereskedőket, hogy minden követ megmozdítottak a vállalat megbukt a t á s á r a. Sedgewick borait, mint csempészett árukat lefoglaltatták, aztán magához az
angol parlamenthez különféle helyekről százhetvennyolcz tiltakozó emlékiratot nyújtottak be a magyar borok ellen! Ebből aztán hetedhót országra szóló botrány lett. Az akkori angol lapok, főleg a «Gazette de Londres», aztán a hollandi és a franczia újságok hosszú czikkekben tárgyal ták Sedgewick vállalatát, s a budai vörös bornak aka r a t l anul is európai hírnevet szereztek.
Nottingham á l l amt i tkár közbelépéNottingham á l l amt i tkár közbelépésére a magyar borszállítás ügye az angol parlament elé került, és Sedgewicknek külön pa rlamenti h a t á r o z at (act) alapján megengedték, hogy a ma g y ar borokat szabadon szállíthatja Londonba.
A míg l e nt a Tabánban és a Vízivárosban —a mint említők — a ráczok egész külön városrészt alkottak, fent a várban a beköltözött német iparosok és kiskereskedők tömörültek.
A várban lévő házakat a visszafoglalás után mind nekik jutt a t t á k; magyar részről csak hárman kaptak ott h á z h e l y e t: a nádor, az esztergomi érsek és az országbíró. Mivel a várbeli lakosság nagyobbrészt az örökös tartományokból költözött Budára, a város kormányzásában, meg a törvénykezésben is az osztrák szokásokat honosították meg. Természetesen ezen szokásokat és törvényeket a ráczokra is alkalmazták. Mivel pedig a jó német polgárok a hatalmukat egymáson nem igen j á r t a tha t t ák, természetes, hogy az amúgy sem jó szemmel nézett ráczokkal éreztették azt. Ügyes-bajos dolgaikban a rövidebbet mindig a ráczok húzták, de a terhek kiosztásában, a portiókban ós a beszállásolásokban a java rész mindig nekik jutott.
Az ilyetén basáskodásban a budai polgármester és a városi tanács persze nagy örömét lelte. De hát volt a várban olyasféle hatalom is, amely a városi magisztrátus öröme közé igen gyakran ürmöt kevert. Tudjuk, hogy a budai várban több ezer főnyi német őrség lakott.
A míg a budai vár el nem készült, a katonaságot ideiglenes tanyákon, s a várban levő polgári házakban helyezték el. így volt ez 1696-ig! Ha ismerjük az akkori katonaság erkölcseit, könnyen elgondolhatjuk, minő kellemetlen helyzetben lehettek Buda polgárai. Bizony-bizony állapotuk nem valami irigylendő volt. A lopás, a fosztogatás, rablás, dulakodás napirenden volt. Éjjelenkint egyetlen polgár sem me r te házát e l h a g y n i; mert ha elhagyta, rendesen úgy j á r t, mint Nagy János kamarai tisztviselő, a ki 1695-ben egy szegény molnár ember jajgatását hallván, segítségére ment, de a német katonák keresztülszúrták. Buda tanácsa e tűrhe t e t l en állapotokon úgy akart segíteni ,hogy a kamarai adminisztráczió engedélyével
1695 tavaszán fegyveres éjjeli őröket fogadott. Azonban Eysenberg helyettes kommendáns, hogy az éjjeli őrök a katonaság útjában ne legyenek, mindjárt az első éjjel elfogatta ós bebörtönöztette őket. Az ilyenféle bebörtönzés egynéhány emberrel mindennap megesett. A katonaság ugyanis divatba hozta az úgynevezett áristompénzt, azaz akit a katonák a főőrségre kísértek, azt addig el nem bocsátották, míg az egy tallérnyi áristompénzt le nem szúrta. Ilyen módon a várőrség csinos mellékjövedelemhez jutott, mivel az áristompénzt, ha a dolog úgy fordult, még a legkiválóbb polgárokon is megvették. Buda város tanácsa 1695. április 2-ikán maga jelenti, hogy a katonák a polgárokat kényük-kedvük szerint viszik a főőrségre, a hol addig tartják fogva, a míg az egy tallérnyi tömlöczpénzt meg nem fizetik.
Kurz Ignácz kamarai adminisztrátor ehhez még hozzáteszi, hogy a katonák elkövette gazságokat mind felsorolni lehetetlenség. A halászoktól a halat, a vásárosoktól az élelmi czikkeket ragadják el,
aztán még jól el is verik őket. Senkinek vagyona és személye nincsen biztonságban. A katonaság a polgárokat csak azért zárja el, hogy az áristompénzt rajtuk megvegye.
Hát bíz ezek a viszonyok nem igen voltak alkalmasok arra, hogy Buda fő és székvárosát (már akkor így hívták!) felvirágoztassák, s hogy új lakókat csalogassanak oda. Ellenkezőleg azt eredményezték, hogy a már letelepültek is kifelé mozdították szekerük rúdját.
Vala pediglen ekkor Budának polgá rme s t e re Pősinger Ignácz
F e r e n c z; ő kigyelmét «a magyar tartomány (így!) gyógyszerészé»-nek is mondották, s később császári tanácsos úrnak is hívták. Erőszakos és önkényes ember volt, a ki a hatalomnál semmit sem becsült többre. Caraffa örökös konzulnak hivta őt, s a budai adminisztráczióval együtt azon volt, hogy az örökös polgármesterségből Pősinger u r amat kicsöppentse. De hát ez nem ment egy könnyen ; mivel Pösingernek Bécsben hatalmas támogatói voltak, s Budán meg a polgárság vakon engedelmeskedett neki. Az utóbbi dolognak nyitját nem értjük. Pősinger ugyanis fölötte erőszakos ós önző ember volt, s még a városi tanácsosokkal is úgy bánt, m i n t ha azok született szolgái lettek volna. Az egyik
tanácsost pé ldául az utczán me g b o t o z t a; a másikat meg
vacsorára magához hívta, de vacsora helyett pofonokkal traktált a. Aztán ehhez még a számadásai is örökösen fogyatékosak voltak. Szóval a polgárok ragaszkodát nem é rdeme l te meg.
A szelid lelkű Wolf ezredes, a ki Buda sorsát csakugyan szivén viselte, egy a lkalommal azt i r ta felőle «bárcsak a Szentlélek felvilágosítaná az udvari kamarát, hogy végre megtudja az igazat; szegény Buda városának sorsa függ ettől!»
Pősinger, a büszke és erőszakos polgárme s t er a budai helyőrség tisztjeivel is összeveszett, s velők állandóan hadi lábon állott. A katonas ág részéről szenvedett tömérdek bajt a polgá rok jórésztt ennek az ellenséges viszonynak köszönhették. Kijutott abból magának Pősinger uramn ak is. Ő maga jelentette egy alkalommal az udvari kamaránnk, hogy midőn Pozsonyba akart utazni a a gyűlésre, a katonák elfogták ós bezárták őt. Más alkalommal
(1696-ban) Pősinger kocsisát verték meg. Pősinger a t e t t es hadnagyot feljelentette és elégtételt követelt.Erre a hadnagy párbajra hívta őt, s mivel a polgá rmester a kihívásra újabb feljelentéssel felelt, a hadnagy Pős inger házába ment, hogy elégtételt vegyen. Ki tudja, mi történik itt, ha Pősinger u r am jó eleve meg nem szökik h á z á b ól Szinte szerencse, hogy az átkozódó hadnagy sehol sem t a l á l ta őt.
Az okos visszavonulással, vagy a megugrá ssal Pősinger u r am ugyancsak 1696-ban (Péter és P ál napján) még nagyobb veszedelemtől szabadult meg. Pősinger Dresner kapitányt is
megsértette, miért is későn este 20 fegyveres kato na j e l e nt meg a szállásán. Az ajtót belökték, s az egész há z at körül fogták. A városi tan ács hivatalos j e l ent é se s z e r int a ka tonák minden szobát, mi n d en bútort átkut a t t ak, s tudván, hogy a polgá rmester igazi me s t er az elbúj ásban, az ágyak alá is szurkáltak fegyvereikkel. De hiába volt mind en fáradsguk; a polgá rmestert nem t a l á l t ák. Az egyik szobában a polgármesterné aludt, a ki meglátván a hadfiakat, többször elá j u lt E közben v i h ar támadván, a katonák lejöt t ek az udvarra, ahol a gyógyszerész segédek és inasok gyertyákkal világítottak. Az egyiknek gyertyáját eloltá a szél, mi re a k a t o n ák (azt h ívén, hogy ő maga ol tot ta el) reá r o n t o t t a k, ütötték, verték s a főőrségre vitték a povalácsok (csirkefogók) közé. A főőrségen a t i s z t ek és a katonák gúnydalokat énekeltek a
polgá rmesterről, s erősen állították, hogy még ő is itt fog ülni a povalácsok között.
A budai kamarai adminisztráczió meg a városi tanács is a fentebbi eset miatt elégtételt követeltek. Felterjesztéseikben elmondják, hogy a katonaság miatt sem a polgároknak, sem a ráczoknak élete és vagyona nincs biztonságban. A rablások ós fosztogatások miatt a polgárok már nem lakhatnak házaikban. Krempl Tóbiás tanácstagot az utczán az adminisztrátor szeme l á t t á ra egy őrmester megtámadta, s fejét beverte ! A padlásokról a ruhát, a pinczékből a
borokat elragadták. Nincs biztonságban senki és semmi. A polgárság rendkívül elkeseredett, s ha a sérelmeket nem orvosolják, baj l e s z! A t aná c snak és az adminisztrátornak ilyetén j e l ent é s e it 1696. júl ius 2-ikán külön futárral küldöttek a hadi tanácshoz Bécsbe. Mivel a budai kommendáns, Frankenberg épp Bécsben volt, a hadi
tanács meghagyta neki, hogy indítson vizsgálatot, s büntesse meg a tetteseket. Ez meg is törtónt. Legalább a haditanács ezt jelenti 1696. október 20 ikán kelt l e i r a t ában, de ugyani tt azt is megírja, hogy a bajoknak legfőbb oka a budai polgárok illetlen viselkedése és dölyfössége.
A hadi tanács ezen l e i r a t ánál nagyobb örömöt keltett azon intézkedése, hogy az összes katonaságot az eközben elkészült várba és kaszárnyákba rendelte. Íly módon a lakosok a legkeservesebb nyűgtől megszabadultak.
Forrás :Vasárnapi Újság 52 ,évfolyam 1905 szeptember 24
Wikipédia:
Bösinger Ferenc Ignác (más néven Pösinger) (1660 körül - Buda, 1707) Buda első, török hódoltság utáni bírája (polgármestere) volt, eredeti foglalkozása szerint patikus. 1680 körül érkezett Bécsből Budára az első telepesekkel és testvérével, Farkassal. 1687-ben alapította meg patikájátAz Arany Egyszarvúhoz néven a Dísz téren. Ez később az Arany Sas nevet kapta. Fiókpatikát is működtetett a Vízivárosban Fekete Medve néven. Többször bíróvá választották, előbb 1695-98, 1701-2 és 1703-5 között. I. Lipót magyar királytól nemességet kapott. Több földbirtokot is szerzett, köztük azt a területet, amin felépítette majorját, amit róla később Pösingermajornak neveztek el. Fogadót is nyitott 1700 körül, Arany Sas néven, ami szintén a Vízivárosban működött. Mivel meggazdagodása igen gyors volt, ezért a városi vagyon hűtlen kezelésével is meggyanúsították. 1699-ben patikáit és földjeit eladta.
Irta T a k á ts Sándor.
A török kiűzése u t án a budai Várat a németség, a Tabánt és Vízivárost pedig a ráczság szállta meg. A ráczok előbb jöttek, s többen is voltak mi nt a németek, de azért a város ügyeinek intézésébe bele nem szóltak. Ők csak laktak ós adóztak, a németek meg uralkodtak. A várban lakó németek a ráczokat a tisztes polgári elnevezésre nem méltatták. Mivel a várban lakó n émet katonaság is így gondolkozott, s mivel csak is azt t a r tot t ák, hogy a rácz másra sem született, mi nt a várba való vízhordásra, a szegény ráczok gyakr an azt sem tudták, vájjon a vá rkommendáns kardja alá t artoznak-e, vagy pedig a polgármester botja a l á? Őkigyelmöknek, úgy látszik, tekintélyük az udvari k ama ra előtt sem volt, me rt a nevezett kormányszék 1696. szeptember 27-ikén elrendelte, hogy a budai ráczok közül a földmíveseket a kún mezőkre, a kereskedőket meg Pest városába kell telepíteni, a hol a polgárságtól elkülönítetten, saját biráik alatt éljenek. A víziváros és Pe st — írja az udvari kama ra — legyen kereskedő város, Buda vára pedig az országos hiva t a loknak székhelye. A ráczok azonban nem aka r t ak Pe s t re költözni.
Ha már felépítették házaikat, s beültették szőlővel a budai hegyeket, fáradságuk gyümölcsét élvezni is akarták. Lipót ki r á lynak t ehát kereken kijelentették, hogy inkább visszaköltöznek Törökországba, inkább kivándorolnak Oroszországba, de az elhagyott, piszkos és gyanús Pestre nem me n n e k!
Csodák csodája! Lipót király Wolf jezsuita p á t er közbenjárására csakugyan megengedte nekik, hogy eddigi lakóhelyükön maradjanak. A ráczok t e h át továbbra is budai lakók maradtak , s úgy a görögkeletiek, mint a katholikus ráczok, külön-külön saját biráik alatt éldegéltek, s türel emmel viselték azokat a terheket, melyeket a várbeli németek nem minden részrehajlás nélkül reájok há r í tot t ak. Különben egy részük a vizhordásból élt, más részük a
kereskedésen kívül főleg a borgazdaságot űzte. A szép budai hegyeket ők ültették be kadarka szőlővel, s ők t e rmel t ék a
cs akhamar elhíresült budai vörös bort. Ebből a vörös borból 1700 ban Sedgewick nevű kiváltságos kereskedő Hamburgon át ezer csöbört Londonba szállított, hogy ott a franczia vörös borokkal versenyezzen. Sedgewick vá l l a l a ta annyi ra megr émí t e t te
a ha t a lmas franczia borkereskedőket, hogy minden követ megmozdítottak a vállalat megbukt a t á s á r a. Sedgewick borait, mint csempészett árukat lefoglaltatták, aztán magához az
angol parlamenthez különféle helyekről százhetvennyolcz tiltakozó emlékiratot nyújtottak be a magyar borok ellen! Ebből aztán hetedhót országra szóló botrány lett. Az akkori angol lapok, főleg a «Gazette de Londres», aztán a hollandi és a franczia újságok hosszú czikkekben tárgyal ták Sedgewick vállalatát, s a budai vörös bornak aka r a t l anul is európai hírnevet szereztek.
Nottingham á l l amt i tkár közbelépéNottingham á l l amt i tkár közbelépésére a magyar borszállítás ügye az angol parlament elé került, és Sedgewicknek külön pa rlamenti h a t á r o z at (act) alapján megengedték, hogy a ma g y ar borokat szabadon szállíthatja Londonba.
A míg l e nt a Tabánban és a Vízivárosban —a mint említők — a ráczok egész külön városrészt alkottak, fent a várban a beköltözött német iparosok és kiskereskedők tömörültek.
A várban lévő házakat a visszafoglalás után mind nekik jutt a t t á k; magyar részről csak hárman kaptak ott h á z h e l y e t: a nádor, az esztergomi érsek és az országbíró. Mivel a várbeli lakosság nagyobbrészt az örökös tartományokból költözött Budára, a város kormányzásában, meg a törvénykezésben is az osztrák szokásokat honosították meg. Természetesen ezen szokásokat és törvényeket a ráczokra is alkalmazták. Mivel pedig a jó német polgárok a hatalmukat egymáson nem igen j á r t a tha t t ák, természetes, hogy az amúgy sem jó szemmel nézett ráczokkal éreztették azt. Ügyes-bajos dolgaikban a rövidebbet mindig a ráczok húzták, de a terhek kiosztásában, a portiókban ós a beszállásolásokban a java rész mindig nekik jutott.
Az ilyetén basáskodásban a budai polgármester és a városi tanács persze nagy örömét lelte. De hát volt a várban olyasféle hatalom is, amely a városi magisztrátus öröme közé igen gyakran ürmöt kevert. Tudjuk, hogy a budai várban több ezer főnyi német őrség lakott.
A míg a budai vár el nem készült, a katonaságot ideiglenes tanyákon, s a várban levő polgári házakban helyezték el. így volt ez 1696-ig! Ha ismerjük az akkori katonaság erkölcseit, könnyen elgondolhatjuk, minő kellemetlen helyzetben lehettek Buda polgárai. Bizony-bizony állapotuk nem valami irigylendő volt. A lopás, a fosztogatás, rablás, dulakodás napirenden volt. Éjjelenkint egyetlen polgár sem me r te házát e l h a g y n i; mert ha elhagyta, rendesen úgy j á r t, mint Nagy János kamarai tisztviselő, a ki 1695-ben egy szegény molnár ember jajgatását hallván, segítségére ment, de a német katonák keresztülszúrták. Buda tanácsa e tűrhe t e t l en állapotokon úgy akart segíteni ,hogy a kamarai adminisztráczió engedélyével
1695 tavaszán fegyveres éjjeli őröket fogadott. Azonban Eysenberg helyettes kommendáns, hogy az éjjeli őrök a katonaság útjában ne legyenek, mindjárt az első éjjel elfogatta ós bebörtönöztette őket. Az ilyenféle bebörtönzés egynéhány emberrel mindennap megesett. A katonaság ugyanis divatba hozta az úgynevezett áristompénzt, azaz akit a katonák a főőrségre kísértek, azt addig el nem bocsátották, míg az egy tallérnyi áristompénzt le nem szúrta. Ilyen módon a várőrség csinos mellékjövedelemhez jutott, mivel az áristompénzt, ha a dolog úgy fordult, még a legkiválóbb polgárokon is megvették. Buda város tanácsa 1695. április 2-ikán maga jelenti, hogy a katonák a polgárokat kényük-kedvük szerint viszik a főőrségre, a hol addig tartják fogva, a míg az egy tallérnyi tömlöczpénzt meg nem fizetik.
Kurz Ignácz kamarai adminisztrátor ehhez még hozzáteszi, hogy a katonák elkövette gazságokat mind felsorolni lehetetlenség. A halászoktól a halat, a vásárosoktól az élelmi czikkeket ragadják el,
aztán még jól el is verik őket. Senkinek vagyona és személye nincsen biztonságban. A katonaság a polgárokat csak azért zárja el, hogy az áristompénzt rajtuk megvegye.
Hát bíz ezek a viszonyok nem igen voltak alkalmasok arra, hogy Buda fő és székvárosát (már akkor így hívták!) felvirágoztassák, s hogy új lakókat csalogassanak oda. Ellenkezőleg azt eredményezték, hogy a már letelepültek is kifelé mozdították szekerük rúdját.
Vala pediglen ekkor Budának polgá rme s t e re Pősinger Ignácz
F e r e n c z; ő kigyelmét «a magyar tartomány (így!) gyógyszerészé»-nek is mondották, s később császári tanácsos úrnak is hívták. Erőszakos és önkényes ember volt, a ki a hatalomnál semmit sem becsült többre. Caraffa örökös konzulnak hivta őt, s a budai adminisztráczióval együtt azon volt, hogy az örökös polgármesterségből Pősinger u r amat kicsöppentse. De hát ez nem ment egy könnyen ; mivel Pösingernek Bécsben hatalmas támogatói voltak, s Budán meg a polgárság vakon engedelmeskedett neki. Az utóbbi dolognak nyitját nem értjük. Pősinger ugyanis fölötte erőszakos ós önző ember volt, s még a városi tanácsosokkal is úgy bánt, m i n t ha azok született szolgái lettek volna. Az egyik
tanácsost pé ldául az utczán me g b o t o z t a; a másikat meg
vacsorára magához hívta, de vacsora helyett pofonokkal traktált a. Aztán ehhez még a számadásai is örökösen fogyatékosak voltak. Szóval a polgárok ragaszkodát nem é rdeme l te meg.
A szelid lelkű Wolf ezredes, a ki Buda sorsát csakugyan szivén viselte, egy a lkalommal azt i r ta felőle «bárcsak a Szentlélek felvilágosítaná az udvari kamarát, hogy végre megtudja az igazat; szegény Buda városának sorsa függ ettől!»
Pősinger, a büszke és erőszakos polgárme s t er a budai helyőrség tisztjeivel is összeveszett, s velők állandóan hadi lábon állott. A katonas ág részéről szenvedett tömérdek bajt a polgá rok jórésztt ennek az ellenséges viszonynak köszönhették. Kijutott abból magának Pősinger uramn ak is. Ő maga jelentette egy alkalommal az udvari kamaránnk, hogy midőn Pozsonyba akart utazni a a gyűlésre, a katonák elfogták ós bezárták őt. Más alkalommal
(1696-ban) Pősinger kocsisát verték meg. Pősinger a t e t t es hadnagyot feljelentette és elégtételt követelt.Erre a hadnagy párbajra hívta őt, s mivel a polgá rmester a kihívásra újabb feljelentéssel felelt, a hadnagy Pős inger házába ment, hogy elégtételt vegyen. Ki tudja, mi történik itt, ha Pősinger u r am jó eleve meg nem szökik h á z á b ól Szinte szerencse, hogy az átkozódó hadnagy sehol sem t a l á l ta őt.
Az okos visszavonulással, vagy a megugrá ssal Pősinger u r am ugyancsak 1696-ban (Péter és P ál napján) még nagyobb veszedelemtől szabadult meg. Pősinger Dresner kapitányt is
megsértette, miért is későn este 20 fegyveres kato na j e l e nt meg a szállásán. Az ajtót belökték, s az egész há z at körül fogták. A városi tan ács hivatalos j e l ent é se s z e r int a ka tonák minden szobát, mi n d en bútort átkut a t t ak, s tudván, hogy a polgá rmester igazi me s t er az elbúj ásban, az ágyak alá is szurkáltak fegyvereikkel. De hiába volt mind en fáradsguk; a polgá rmestert nem t a l á l t ák. Az egyik szobában a polgármesterné aludt, a ki meglátván a hadfiakat, többször elá j u lt E közben v i h ar támadván, a katonák lejöt t ek az udvarra, ahol a gyógyszerész segédek és inasok gyertyákkal világítottak. Az egyiknek gyertyáját eloltá a szél, mi re a k a t o n ák (azt h ívén, hogy ő maga ol tot ta el) reá r o n t o t t a k, ütötték, verték s a főőrségre vitték a povalácsok (csirkefogók) közé. A főőrségen a t i s z t ek és a katonák gúnydalokat énekeltek a
polgá rmesterről, s erősen állították, hogy még ő is itt fog ülni a povalácsok között.
A budai kamarai adminisztráczió meg a városi tanács is a fentebbi eset miatt elégtételt követeltek. Felterjesztéseikben elmondják, hogy a katonaság miatt sem a polgároknak, sem a ráczoknak élete és vagyona nincs biztonságban. A rablások ós fosztogatások miatt a polgárok már nem lakhatnak házaikban. Krempl Tóbiás tanácstagot az utczán az adminisztrátor szeme l á t t á ra egy őrmester megtámadta, s fejét beverte ! A padlásokról a ruhát, a pinczékből a
borokat elragadták. Nincs biztonságban senki és semmi. A polgárság rendkívül elkeseredett, s ha a sérelmeket nem orvosolják, baj l e s z! A t aná c snak és az adminisztrátornak ilyetén j e l ent é s e it 1696. júl ius 2-ikán külön futárral küldöttek a hadi tanácshoz Bécsbe. Mivel a budai kommendáns, Frankenberg épp Bécsben volt, a hadi
tanács meghagyta neki, hogy indítson vizsgálatot, s büntesse meg a tetteseket. Ez meg is törtónt. Legalább a haditanács ezt jelenti 1696. október 20 ikán kelt l e i r a t ában, de ugyani tt azt is megírja, hogy a bajoknak legfőbb oka a budai polgárok illetlen viselkedése és dölyfössége.
A hadi tanács ezen l e i r a t ánál nagyobb örömöt keltett azon intézkedése, hogy az összes katonaságot az eközben elkészült várba és kaszárnyákba rendelte. Íly módon a lakosok a legkeservesebb nyűgtől megszabadultak.
Forrás :Vasárnapi Újság 52 ,évfolyam 1905 szeptember 24
Wikipédia:
Bösinger Ferenc Ignác (más néven Pösinger) (1660 körül - Buda, 1707) Buda első, török hódoltság utáni bírája (polgármestere) volt, eredeti foglalkozása szerint patikus. 1680 körül érkezett Bécsből Budára az első telepesekkel és testvérével, Farkassal. 1687-ben alapította meg patikájátAz Arany Egyszarvúhoz néven a Dísz téren. Ez később az Arany Sas nevet kapta. Fiókpatikát is működtetett a Vízivárosban Fekete Medve néven. Többször bíróvá választották, előbb 1695-98, 1701-2 és 1703-5 között. I. Lipót magyar királytól nemességet kapott. Több földbirtokot is szerzett, köztük azt a területet, amin felépítette majorját, amit róla később Pösingermajornak neveztek el. Fogadót is nyitott 1700 körül, Arany Sas néven, ami szintén a Vízivárosban működött. Mivel meggazdagodása igen gyors volt, ezért a városi vagyon hűtlen kezelésével is meggyanúsították. 1699-ben patikáit és földjeit eladta.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)