1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2011. október 16., vasárnap

NAGY-BUDAPEST TÉRKÉPE 1930

A térkép megtekinthető ITT


Részlet az 1930-as Nagy-Budapest térképből (Tabán, a bontás előtti állapot)

2011. október 14., péntek

FÁK KÖZT PADON (HORGAS JUDIT &ÁCS IRÉN:TABÁNBAN)



Így óvja Shakespeare Vízkeresztjében barátját Antonio, amikor partra szállnak Illyriában, az Adria keleti partján. Hiába a figyelmeztetés: Sebastiano szerelembe és bajba keveredik, Antoniót letartóztatják a herceg darabontjai, a marcona illirek, akiknek ősei, az eraviscusok az i.e. I. sz.-ban telepedtek meg a Tabán területén.
     A régészeti kutatások során tűzhely- és kemencemaradékokat, edényeket, ruhakapcsoló tűket, fibulákat találtak, így körvonalazódott az egykori Civitas Eraviscorum: a hegytetőn, a mai Citadella helyén állt az illir-kelta keveredésű eraviscus törzs székhelye; a lejtőn, a kemencés tűzhelyű kunyhókban a törzs - és lent, benyúlva a Tabánba, a gödrös településben a szegények. Kétezer évig élnek ott, népek jönnek, hódítanak, majd maguk is meghódolnak az új jövevényeknek, de a Tabánban mindig a szegények laknak, egészen az 1930-as évek elejéig, amikor végre lebontják a gyakori járványoktól, tűzvészektől és az Ördög-árok áradásától sújtott, csatornázatlan városnegyedet. 
Míg csendesen bandukolok lefelé a Hadnagy utca kongó kövein, kissé elszomorodva gondolok rá, hogy nemsokára vége lesz itt mindennek, muskotálybornak, romantikának és tücsökmuzsikának. Átjön ide is a budapesti barbár, csákányt fog ezekre z apró, csupa stílus házakra és agyonüti Biedermeyer urat. Amerikai körutakat épít a Tabánból, beülteti kétoldalt gipszből és hózentrágerből összekomponált utálatos bérkaszárnyákkal, házmesterekkel, poloskákkal, és egyéb kultúrintézménnyel s tíz év múlva itt, ezen a helyen, ahol most majd kitörtem a lábam, rendőr fog állani egy ragyogó ívlámpa alatt és fölírja gyors menésért a 107. számú autótaxit.
     Kárpáti Aurél pontosan tíz évet téved: 1923-ban az első világháborúnak köszönhetően még él a tabáni romantika, a terv halasztódik, vitáznak, kisajátítanak és rengeteget írnak a regényes, vad Tabán embernemjárta utcáiról, ahol az ember nyugodt lehet, vagy boldog is talán; micsoda szerencse, hogy a törökök az ott dolgozók nyomán Tímártelepnek, Debaghane-nak nevezték a negyedet, majd a betelepedő szlávok Tabahon-ná ferdítették, s végül lett belőle Tabán, amire olyan remekül rímel a talán, és így nevében hordoz valami fájó nosztalgiát, rejtelmes bizonytalanságot.


     A bontáskor talált késő kőkori és bronzkori edénytöredékek azt bizonyítják, hogy az illir-kelta települést megelőzően is laktak a Gellérthegy környékén, az eraviszkuszokat a rómaiak követték, majd a honfoglaló magyarok használták a kényelmes dunai átkelőt, a tatárjárás elpusztította, a középkorban újra felépítették, a Várhegyen lévő főváros elővárosa lett, jöttek a törökök, a szlávok, a szerbek, a menekülők és a lecsúszottak, behúzódtak a vén Tabánba, bort ittak meg mostak, csurgott a szennyes lé a macskakövek között.
     Nem épültek bérkaszárnyák gipszből és hózentrágerből: a lebontott házikók, boltok, vendéglők helyét parkosították, játszóteret építettek, padokat állítottak és szobrokat, meg emlékművet az Apród utca 10. lakójának, Virág Benedeknek, a Jeremiás keservei szerzőjének.


Hát illy véletlen, s illy gyászos sorsra jutott-e
E váras, melly büszke fejét, mint földi királyné,
Fenntartotta minap; s amellynek imádta hatalmát
Minden egyéb nemzet, diadalmit látta, csudálta?



Forrás: Liget.org
http://liget.org/cikk.php?cikk_id=1157

2011. október 13., csütörtök

MEGKEZDŐDIK A "ZÓRÁD 100 " ÜNNEPSÉGSOROZAT



   A kiállítás megnyitója sajnos csak meghívottak részére ,
     de másnaptól november közepéig megtekibthető

                                                                            kassius

2011. október 10., hétfő

ELADÓ KÉP A TABÁNRÓL


ELADÓ KÉP A TABÁNRÓL

Kedves Látogató!

Egyik olvasónk jelezte , hogy az alábbi Guzsik Ödön kép, amely az egykori Holdvilág utcát ábrázolja, eladó!!(a keret virtuális!)
Egyéb részleteket nem tudok, de az esetleges érdeklődők emailcímét az eladonak  továbbítom!
   Jelentkezés a " MEGJEGYZÉS KÜLDÉSE " rovatban, vagy kassius@citromail.hu  email-en


Guzsik Ödön: Holdvilág utca

További Guzsik -képek Tabánról     ITT

KOSZKOL JENŐ: A RÉGI TABÁN

2011. október 8., szombat

FATÁLIS VÉLETLEN

Kárpáti Aurél Budai képeskönyvében találtam egy linómetszetet az Ív utcáról. Az utca neve ugyan nem szerepel  a metszeten ,de nagyapám fotóalbuma segített és ez a fatális véletlen a dologban, hogy mindketten ugyanabból a szögből tartották érdemesnek megörökíteni a kis kanyargó tabáni utcát




A művész további 60 linómetszete Tabánról  ITT

KÁRPÁTI AURÉL:BUDAI KÉPESKÖNYV 1914



Előszó
*


Egy darab ittfelejtett mult...
Agyonnyomott, besüppedt, copfos tetejű házak aprók, tarkák és régiek, amelyek fölött álmokat keltegetve jár a hold. Olyan az egész, mint egy régi fametszet, csak a kép sarkából hiányzanak a naív betűk: BVDA, ANNO 1820.
Lenn, a Három Arany Kacsa-utca végén álmosan himbálódzik a falból kikönyöklő vastartóraakasztott olajlámpás. Egy kis zöldkapus ház előtt, a kerítésen áthajló fáról halk koppanással esik le olykor egy szem fekete szeder. Az ódon török hárem ablaktalan kőfala komoran mered bele a nyári ég mély kékjébe s valahol a harmadik utcában egy kutya ugatja a holdat. Szűk, görbe sikátorok, a legtöbbjére ablak alig nyílik, csak alacsony, kőpárkányos kapu, amelyen még ott rozsdásodik a kopogtató karikája, zeg-zugos utcák, lefelé futó lépcsősorral s a kerekre koptatott kövek közt barátságosan ütöget elő a csalán, a lapátfű és a keserűlapú.
    Itt-ott egy bástyafal támasztó oszlopa ugrik ki a félöles utca közepére s mögötte, az alacsony deszkapalánkon túl, fehér holdfényben úszik a kert, a vadpiszkebokor, az ereszhez támasztott létra és a kutyaház.
Itt mindenki alszik most, nyugodtan, láz nélkül, nem félve a holnaptól.
Egy házból kihallatszik az éles, csengő óraütés: egy, kettő, három, négy...
Tizenegy óra.
Egy hálósipkás öreg polgár talán most fordul a másik oldalára, míg  valamelyik Májer kisasszony szalagos párnájára könyökölve nézi a holdvilágos ablak négyszögét, mintha várná, hogy odakinn mikor kezdi rá egy érzelmes, szép, meleg bariton:


Álltam ablakid alatt...




    A görögök utcáján már nem égnek a lámpák. Apró, öreges léptekkel jön fölfelé valaki a visszhangos macskaköveken. Lassan előrehajolva közeledik, már látszik kezében a gombosvégű sétabot s alacsony, lehajtott gallérja alatt a fehér ingmellre boruló papillon.
- Kudnám, - mondja csendesen, miközben előkeresi zsebéből az ijesztő kapukulcsot s szuszogva lépeget föl az ajtóhoz vezető lépcsőkön. Azután eltűnik és megint csend lesz. Furcsa, szinte érthetetlen világ ez, de szép és álmokat ébresztő. A nagyapáink kora él itt a kovácsolt vaskosaras ablakú házakban, a fiókos almáriumok, halkhangú spinétek és  ovális képek között. S a kontraszt úgy kinálkozik, mint egy Rembrandt-képen a komor bitumeből
kicsendülő aranyos fénycsomók, csak egy pillantást kell vetni az utca elejére, a török terrász felé. Alig öt percnyire innen csillog a Duna s benne a pesti oldal szelíd ívben hajló lámpasora:
azon túl a legraffináltabb élet folyik. Ott börzespekulációkkal, esztétikával, dekadens szerelmekkel, a pénz lázával törődnek az emberek, Rabindranath Tagoreról és Ady Endréről beszélnek, Strauss Richardot hallgatják és az albániai táviratokat olvassák; írók, uzsorások, grófok, stréberek, jóllakottak és éhesek, milliomosok és szocialisták, összevegyülve népséggel és katonasággal, zavaros, nyughatatlan káoszban gomolyognak, tülekednek és hullámzanak, itt
pedig a  Kék ördögben gitár mellett énekli valaki Csokonai ábrándos dalát Tihanynak riadó leányáról s az üvegbúrás kerti gyertyatartók körül mosolygó kövér polgárok József császárról mondanak csintalan anekdótákat, békésen csendítvén össze poharaikat.
Följebb, a Csend-utca felé langyos szél kerekedik, illatot hozva egy  megkésett hársról. A füves domboldalban tücsök szól s a hold lenn jár a fák ágai között, mint egy majálisról ittfelejtett sárga lampion.
Az egyik sarokházból még világosság szűrődik ki.
Schrammel-zene és vidám nevetés.
Ez itt a Fekete remete vagy a Három víg szőlőkapás vagy amit akartok, de mindenesetre olyan hely, ahol félliternél több muskotályt még nem ivott halandó egyszerre. Nem ad többet a kocsmáros még Hornyák miniszteri tanácsos úrnak sem, aki pedig a tulajdon sógora.
- Másnak is kell, - mondja határozottan és csettint egyet a nyelvével.
A másik Májer viszont a vacsora rendelésénél szokott szót emelni:
- Három natúrszelet? Mit, elég lesz kettő is hármuknak, - s nem  is várva a választ, már elkocog.
És egy negyedóra múlva a natúrszelettel együtt kisül az is, hogy Herr Májernek csakugyan igaza volt. A szeleteken új királyságot alapíthatna Nikita.
Néhol lyányok is vannak. Nem leányok, még kevésbé lányok, de lyányok, Májer úr lyányai. Szeplősek, szőkék és szentimentálisak. Igénytelenek, de kedvesek. A ruhájuk tele van szalaggal és lehetetlen csipkével, gyűlölik Pestet, „azt az utálatos bűnfészket” és könnyes szemmel, kipirulva tudják citálni Puskint, a Bérczy Károly gyönyörű, antik zengésű nyelvén:


Tavasz, te szerelem idénye.
Jöttöd mi bánatos nekem!
Mi felhullámzó érzeménybe
Szorul el sóvár kebelem...


A férjhezmenésről úgy beszélnek, mint a rántottcsirke készítéséről s ha nagyon szépen megkéred őket, még koccintanak is. De csak egy kortyot, - mondják elpirulva és akkor is aggodalmasan pillantanak át a másik asztalhoz, ahol apa a báróval ostáblát játszik. Mert a báró is
idejár. A báró, aki résztvett a szabadságharcban, - amennyiben azon az éjszakán született, amikor Görgey honvédei lábtókkal kapaszkodtak fel Budavár bástyáira, - de aki még mindig hódító jelenség, kecsegeorrú cipőjében, kockás Podmaniczky-nadrágjában és széles zsinórra kötött monoklijával, mikor rosszalólag csóválja meg a fejét:
- Mavgitka, Mavgitka, maga máv megint kacévkodik velem.
Ez a Margitka különben az, aki legjobban gyűlöli azokat a dámákat, ott, odaát.
- Micsoda puccott visznek és milyen rafinérozottak, - mondja megbotránkozva és valljuk be: egy kicsit irígykedve. 
És ilyenkor rendesen egy sóhajtás következik.
Éjfélkor azonban már itt is eloltják a lámpákat.
Kinn az utcán, az összeboruló fák árnyékában alszanak az apró, tarka házak. Itt-ott egy macska fut végig a kerítés tetején.
Mindenki alszik, még az öreg Vendel is, aki télen lámpással szokta lekísérni a vendégeket a Három kádárokból a hídig.


S míg csendesen bandukolok lefelé a Hadnagy-utca kongó kövein, kissé elszomorodva gondolok rá, hogy nemsokára vége lesz itt mindennek, muskotálybornak, romantikának  és tücsökmuzsikának. Átjön ide is a budapesti barbár, csákányt fog ezekre az apró, csupa stílus házakra és agyonüti Biedermeyer urat. Amerikai körutakat épít a Tabánból, beülteti kétoldalt gipszből és hózentrágerből összekomponált utálatos bérkaszárnyákkal, házmesterekkel, poloskákkal és egyéb kultúrintézménnyel s tíz év múlva itt, ezen a helyen, ahol most majd kitörtem a lábam, rendőr fog állani egy ragyogó ívlámpa alatt és fölírja gyors menésért a 107. számú autótaxit. És én ekkép a jövőbe gyönyörödvén, mégsem tudok örülni a nagyszerű  perspektívának, bár szeretem a kultúrát, leszámítva a mozit és a fonográfot, mert hát minek ide kéremszépen rendőr, bérház és villanylámpa, mikor itt nincs se tolvaj, se olyan öngyilkos, aki emeletről kívánja a halált, ellenben van egy olyan kultúrhistóriai múzeum, amilyennek párját még a fiúmei ó-városban sem találjuk meg. Mert ódon, furcsa ritkaságok gyüjteménye, kedves, szimpátikus emlékek tanyája az egész régi Buda.
Egy darab ittfelejtett mult...


Budapest, 1914. július hó.

K. A.


A könyv Tabánról készült illusztrációi  ITT 

2011. október 7., péntek

MUHITS SÁNDOR:Tabán illusztrációk




MUHITS SÁNDOR

 (Bakonypéterd, 1882. márc. 9.–Bp., 1956. máj. 8.)

Festő, iparművész. A budapesti Iparművészeti Iskolában tanult. 1909-től ebben az iskolában tanított. A KÉVE tagja. 1921-1925 között a miskolci művésztelep vezetője volt. Irodalmi műveket illusztrált. Több murális (1) munkája van. Templomi freskókat festett, üvegfestményeket tervezett. Kerámiával is foglalkozott.



Kárpáti Aurél : Budai Képeskönyv c . 1914-ben megjelent könyvéhez készített illusztrációinak többsége 
(61 db) a hajdanvolt Tabán házairól, utcáiról készült. Ebből mutatunk be ízelítőnek három linómetszetet.A többi  a Tabán Anno Galériában látható. (kassius)




Tabáni udvar, lépcsőház, gang (belső körfolyosó)



A fenti linómetszet a Fehérsas és Görög utca sarkán a "Mélypince " vendéglőt ábrázolja, még az első világháború előtti időkből. Erdekessége, hogy  a későbbi kocsmaajtó helyén még ablak van. Az ajtót valószínűleg az 1918-ban jelentkező új bérlő (Krausz Poldi) alakíttatta ki  a meglévő ablak átalakításával.



Metszet a Holdvilág utca elejéről

(1) A murális művészeti alkotásokat közvetlenül falra, mennyezetre, vagy más, állandó felületre hozzák létre. A szűkebb értelemben vett muráliák közé a festett képek tartoznak, mint afreskószekkó és a szgrafittó (ez lehet egyszerű vagy többszintű – festett, karcolt), de ide érthetjük a falat díszítő egyéb technikákat is, például kerámiamozaikstukkó, stuccolustro, dekoratív téglafalak, illetve a marouflage. Határesetként a graffiti, a stencilezés, és az óriásposzter is ide sorolható.


A LEGKÖZELEBB LEBONTANDÓ ÖREG HÁZAK 1908

Folytatva a búvárkodást a Vasárnapi Újság múlt század elejei évfolyamaiban közlök egy fotóriport sorozatot a hetilap 1908  november 15-i számából Balogh Rudolf felvételeből. Érdekessége ,hogy a később Argentinába kivándorolt művész Andaházy Kasnya Béla három témához illő rajzát is közreadja a szerkesztő:







Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00030/02865/pdf/VU_EPA00030_1908_46.pdf

2011. szeptember 30., péntek

100 éve született Zórád Ernő

Októberben lesz Zórád Ernő születésének 100 .évfordulója.Ebből az alkalomból bemutatunk néhányat
a festő híres tabáni figuráiból  az eredeti helyszínekre álmodva:

Abrakolás a Bor és Sörcsarnok előtt



Az elmúlás hangjai a vén Tabánban


Vidám asztaltársaság az Albeckerben



Kereszt téri szobabelső akttal



           Éjféli randevú az Árok-köz 4 előtt


   Libapásztorlány a Hadnagy utcában 


       Vándorköszörűs a Hadnagy utca 41 előtt


                 Légyott a romantikus Holdvilág utcában



         Itt voltunk fiatalok és itt is öregedtünk meg!

              Kurizáló gavallér a Kőmüves utcában


    - 10 hordó sör rendel!- fuvaros a Kereszt utcában

 Vajh, benn ül -é a családi asztalnál a hallgatag Krúdy?


                    Öregurak napi pletykázása a Jakab lépcsőnél

2011. szeptember 29., csütörtök

A VÉN TABÁNBAN SZÜLETTEM, A KRISZTINA KÖRÚT A MINDENEM.....

A vén Tabánban születtem, a Krisztina körút a mindenem,
a gyermekkort itt éltem át és itt kerültem az iskolát.
az emlékeim ösvényein  találok talán egy kis megnyugvást, percnyi megnyugvást....


2011. szeptember 28., szerda

KISKOCSMÁK ÉTELEI

Minden amit a pörköltről tudni kell....



A pörköltöt (perkelt) hagyományosan magyar ételnek tartják. Ezt az ízes, szaftos ételt különböző húsfajtákból készítették. Készülhet marhából, sertésből, csirkéből, birkából, illetve különböző vadhúsokból is.

A magyar konyha e híres ételének története a honfoglalás előtti időkből származik, hiszen a pörköltszerű ételeket (hívjuk tokányoknak őket) már ebben az időben sűrűn készítették. Igazi gasztronómiai hírnevet Európában a 19. század végén szerzett. Az úgynevezett magyaros ételek, amelyekről legtöbbünk és a külföldiek azt hiszik, hogy attól számít hungaricumnak, mert őrölt pirospaprikával készítik. Ez egy tévhit. A korábbi évszázadok során, a középkorban is fogyasztottak pörköltszerű ételeket (természetesen paprika nélkül).


A mai értelemben vett pörkölt története az 1800-as évek végére nyúlik vissza, amikor (1874) a Ganz Művek kiváló tervezője, mérnöke, Mechwart András tervei alapján elkészítették az első hengerszéket. Ez a találmány nemcsak a malomipart segítette – Budapesten, a Soroksári úton épültek fel az új, modern malmok, a főváros a világ második legnagyobb malomipari központja lett (az első Minneapolis az USA-ban) -, hanem a fűszerek világában, a konyhaművészetben is komoly szerepet játszott. Ebben az időben lesznek az úgynevezett magyaros ételek „pirosak”, hiszen a modern technikának köszönhetően a különböző fűszereket is finomra lehetett őrölni. Pirospaprikát előtte is tettek az ételbe, de nem ilyen mennyiségben és minőségben.


A jó, magyaros pörköltnek a titka a kiváló minőségű hús, és az alap. A pörköltalap megfelelő mennyiségű, apróra vágott vöröshagymából, fokhagymából, pár darab paradicsomból és TV paprikából áll. A paradicsomot és a paprikát vagy kockákra vágjuk, vagy karikára. Természetesen lehet a pörköltbe tenni hegyes erős paprikát is, ez háztartásonként változik. Megjegyzendő, egy étel nem csak azért magyaros, mert pirospaprika van benne és méreg erős.


A pörkölt, vagy, ahogy a legtöbb külföldi nevezi „gulasch”, a mai napig a legismertebb magyar étel, amely az éttermek étlapján szerepel, és amelyet a legtöbben keresnek. A pörköltet az ország különböző régióiban sokféle módon készítik el. Van, ahol tesznek az ételbe köménymagot, borsot, van ahol nem. A magyaros pörköltnek a lényege, az adott hús omlóságán kívül, a szaftja. Ezt a tartalmas „lét” a magyar háztartásokban szívesen fogyasztják kenyérrel, ezt hívjuk tunkolásnak. A különböző húsokból készült pörköltöknek van egy másik változata is, ez a paprikás. A paprikás annyiban különbözik a hagyományos pörkölttől, hogy az étel befejezése előtt tejfejjel dúsítják, esetleg behabarják. A pörkölt a mai napig őrzi népszerűségét a magyar háztartások konyháiban, illetve a külföldi turistákkörében.


Forrás :Óbuda Múzeum-egy falat múzeum időszaki kiállítása:


Ó,TI BOLDOG VENDELINEK...................!!!!

2011. szeptember 27., kedd

AZONOSSÁGOK



Egyik előző bejegyzésemben  "TABÁNI KISKERTEK"  cím alatt van egy kép egy tabáni udvarról , szemben felfutó keskeny lépcsővel, kis facsemetével 1909-ből. Most kezembe került uigyanannak az udvarnak 24 évvel későbbi, lebontás előtti pillanatképe. Facsemete nincs, bánatos kisfiú ül a lépcső alján, néz szembe mereven a fotomasina lencséjével, mintha azt kérdezné:- Hát én már hol fogok most lakni ezentúl?-

2011. szeptember 26., hétfő

A RÉGI UDVARON

 A régi udvaron a régi léptek
Halk kopogását hallgatja szivem,
Míg az alkony, mint apám idejében
Leszáll fáradt fejemre szelíden.
I tt  j á rt ő egyre lassúbb lépkedéssel
S nézte a néma, fénytelen eget.
Kihunyó tüzek méláztak szemében,
Neki oly korán csönd és este  l e tt
Most én rovom a régi kövek útját
És régi léptek neszét hallgatom
És rámragad a régi szomorúság
S eszembe  j ut egy régi, bús dalom.
És körülvesz a magányos gyerekség
S árva ifjúság minden árnya ma
S szivemben fölsír minden régi esték
Vigasztalan zsongású dallama  . . .

Juhász Gyula

2011. szeptember 25., vasárnap

AZ ÚJ TABÁN (VASÁRNAPI ÚJSÁG 1913)

AZ ÚJ TABÁN

A régi Rácváros, Budapestnek ez a  maga eredetiségében  legtovább fennmaradt egyik legfestőibb ősi területe úgy látszik valóban végső  napjait éli. A Tabán egész területét tudvalevően a főváros modern művészeti  és városrendező szempontból  leromboltatja  és bérház-valamint villanegyeddé fogja átépíttetni  a legközelebbi  öt év folyamán. A főváros, főleg a pesti  oldal csaknem  példa nélkül álló  rohamos fejiódésében. csodálatos módon benn  a város  szivében  a fejlődéstől es csaknem éríntetlenül maradt fenn  vidék eredeti állapotában, zeg-zúgos utcáival , apró festői csoportosításó, düledező házaival. Körülötte pedig minden megváltozott, közvetien  környezetét is  a  fejlődés ugyancsak átalakította. Elkészült a a királyi palotának a Tabánra néző szárnya büszke  arányaival:felépült az új  Erzsébet-hid, hogy impozáns ívével ezt a városrészt egész  közel  hozza főváros  szívéhez, a Belvároshosz. A híddal kapcsolatban kiépült a Dőbrentei-tér. a Duna-part fényes palota sorával. Sőt e vároarész  egyetlen forgalmi útján  ás Attila körrúton is  épült fel néhány nagyobb ház. Maga a Tabán .ennek   daczára  lényegében megmaradt  eredeti állapotában, pedig már régebbi időben volt e városrészre  nézve  megállapított szabályozási  terv.  Csakkhogy  e vidék sajátos alakulatánál fogva emez  tervbe vett kis mérvű korrekcziónak a  befogadására sem volt alkalmas. Azok a girbc-görbe. gyakran pár lépés  széles  zsákutczába vezető  sikátorok  köré csoportotitott  telkek, a legtőbbszőr  szűk kis udvarok köré csoportosított hátak sehogy sem  illeszthetők be a szabályozási tervbe. Ebből a vidékből egy csak közegézségügyi  és tűzrendészeti  követelményeknek is megfelelő városrész ki nem  alakítható. Ezt ismerte   fel Bárczy István mindjárt polgármestersége legelején, mikor a Tabán régi  szabályozási  tervében a  meglévő utca hálózat korrekc iójával iparkodtak alkalmazkodni a régi  telekalakulatokhoz  . Bárczy már a megoldás pénzügyi részére való tekintettel arra az álláspontra  helyezkedctt, hogy a szabályozás kereetébe az egész  elhanyagolt terület bevonassék. t á régi tulajdonjogi határok  megszüntetése  érdekében a főváros az egész területet megszerzi  és és egységes szabályozási terv szerint újra érékesíti.Intencziója szerint az egéász Tabán területét felölelő több ilyen terv készült el. Mindegyike a  régi telekalakulatok figyelmen kívül hagyásávak, modern új városrész létesítésére irányultak. Hosszú, hivatalos tárgyalások után dr Harrer Frencz tanácsnoknak  sikerült a kérdést annyira előre vinni, hogy az összes hivatalos tényezők a Tabán rendezésére elfogadták  a Warga László műszaki tanácsos által készített tervet. Eszerint a mintegy 80000 négyszögöl  nagyságú  s a főváros által megszerzendő területnek  osszes épületei lebontatnak , csupán a Rácz templom , az Attila körút és a Görög utcza sarkán  álló négyemeletes bérház, a Rácz –Fürdő, a Fehérsas téri és Czakó utczai iskola illesztetnek be az új várorész tervébe .


   Most ennek az elfogadott tervnek   gipszmodellü topográfiai képe került bemutatásra. Warga László vezetésével Bóné Rudolf és Faragó Árpád  a városépítési ügyosztály  tagjai készítették abból a célból, hogy rajta az egyes telkek értékesíthetőségét és a beépítés módjának  általános esztétikai hatását ellenőrizni lehessen.E modell úgy van szerkesztve, hogy ahhoz a Tabánon át nyitandó 30 méter széles körútszakasznak az Erzsébet –hídfőre  irányuló betorkolására  készített alternatív megoldás is beilleszthető.
Ezáltal t.i. a   Döbrentei  tér  értékesebb  épületei  a szabályozástól megkíméltetnek, úgyszintén a z Ördög-árok áthelyezése is fölöslegessé válnék. E megoldással a szabályozás keretébe még az Attila körút és Döbrentei  téri  telektömb is  bevonatik . Az eddigi  elvek szerint  a Tabán alsóbb nívóiban magas és zártsorú épületekre adnának engedelmet  a telkek leendő tulajdonosainak,feljebb viszont villarendszerű alacsonyabb, szétszórt építkezést engednének meg .A régi   Rácz város helyén tehát  újperspektíva nyílik, mely az idők folyamán az újjáépített Tabán képét tárja elénk.

2011. szeptember 24., szombat

NYITHAT A RÁCZ FÜRDŐ


Rác fürdő: elbukott a Fidesz

Megszüntették a nyomozástr a Rác fürdő ügyében. A BRFK szerint a fürdő üzemeltetőjét, vagyis a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-tugyanis nem érte kár azzal, hogy a fővárosi közgyűlés 2003-ban egy magáncéget vont be az épület felújításába, mert önerőből képtelen lett volna a beruházásra.

A nyomozók vizsgálták azt is, hogy a többszöri határidő-módosítások nem okoztak-e kárt és arra jutottak, hogy a csúszásokat az engedélyező hatóságok lassúsága, a régészeti feltárások elhúzódása, vagy műszaki akadályok okozták. A kirendelt igazságügyi szakértők szerint elmaradt hasznot sem lehetett kimutatni.

A Rác fürdő felújítása ügyében a fővárosi Fidesz-frakció tett feljelentést, 2009-ben. A nyomozást megszüntető határozat jogerős, mert a büntetőeljárások gyorsítását szolgáló törvények idén júliusban hatályba lépett módosítása miatt a feljelentő - mivel közvetlenül nem érintett az ügyben - nem tehet ellene panaszt.


Forrás: Népszabadság 2011 szept 24

2011. szeptember 23., péntek

DÖBRENTEI UTCZA BONTÁSA 1898

A BUDAI RÁCZVÁROS BONTÁSA. 

1898 február 6  45.évfolyam 6.szám
A főváros budai része ki állta szilárdan a viharokat, az árvizeket. Apró, emeletes házai  meg nem
 rendültek, ha két három hétig is áztatta földszintjüket a Duna felduzzadt  hulláma. Amikor végre
 az árvíz elvonult a pestinél alacsonyabb budai részekből, a házak maradtak tovább is úgy, ahogy voltak. Elemi csapás azoknak nem  ártott. A tűz ellen  is  hatalmas bolthajtások biztosították. Az egész főváros rendkívüli  áramlatának azonban Buda erős  házai sem bírtak ellenállni. Egymás  után bontották le s keletkeztek helyűkben a modern paloták. Az a keskeny, de  roppant hosszú  utcza-vonal, mely a Gellérthegy alól  indult és a Duna mentét követve még Ó-Budán is keresztül kacskaringózott, hajdanában a bécsi  országút tőlünk kiinduló útja volt, s a fuvarozás nyomán alakult, mindenféle apró boltjával, szállójával, korcsmájával. Olyan megrögzötten helyezkedett el, hogy nem bírt vele az idő. 



Mikor már feltöltötték előtte az utczát, mögötte a Dunapartot, még akkor is ott szorongott a mélységben. A feltöltött utakról már az emeletekbe látott az ember. De a budai burger konrzervativ. Meglakik ő ezentúl is ott, a hol az apja és nagyapja lakott. Minek neki nagyobb ház. Kezdtek végre ezek is  eltűnni, de ám csak lassan. A Dunapart kiépült, csakhogy  arra beljebb a kis emeletes házak mélyen benőttek az ősi talajba. Kigyomlálni nehéz volt. Legtovább  ellenállott a Ráczváros, Budának ez a tősgyökeres része, egész nemzetiségi telep a múlt században s ennek a századnak első felében. A szerb templom körül keletkezett, leért a Dunáig. Ez az intelligens szerbek negyede volt.  Fent a hegyoldalban a Tabán, a szegényebb szerbek  helye, a kik Buda ostroma  a l a tt maradtak itt s kaptak kis telkeket. Kereskedtek, üzleteket csináltak, korcsmákat nyitottak. Igy vagyonosodtak s megalkották jövedelmeik epikuri forrásait, lent a Duna felé, a hol a karloviczi rácz ürmöst  ütötték csapra, zsiros csaját sütöttek és török  dohánynyal szolgáltak. Még ezek a helyek a
h a t v a n as években is megvoltak. De a Ráczvárosból a szerbek művelődéstörténete is jegyez föl egyet-mást.  I tt képződött a szerb  intelligenczia,  itt —a szentendrei püspökség  oltalmában — kezdték mívelni a szerb irodalma t. A szerb  irodalmi mozgalom innen  indult ki, ment Újvidékre, és csak  onnan Belgrádba. Magyarországon  azonban a szétszórt  szerb lakosság mi n d e n ü tt gyorsan fogyott, összezsugorodott. A fővárosban a  T a b á n n ak és Ráczvárosnak  hiába állt  h á ta mögött a szentendrei  szerb püspökség. A ráczok beolvadtak s különös   alakú, nyilt gangú sütő műhelyeik, ahova a  városi lakosság kenyeret és pecsenyét vitt a tűzhöz, Pe s t en és Budán egymás  u t án  tűn tek  el.
A régi Ráczvárost, hol még nem oly régen is  széltében hangzott a  tambura, bontogatják foly­tonosan, 
az őszszel pedig  rámérték  a döntő csapást, és egész utcza  tűnt el, még pedig az úribb részből, a Rudas fürdőtől a Döbrentei térig terjedő utcza.  Az új hidnak, — melynek építéséhez e tavaszszal fognak — kell itt hely. Csupa erős kőház emelkedett itt, a földszint ablakain rostély és kiálló kosár. A legtöbb egyemeletes volt, régi módi szerinti kettős fedéllel. A legismertebb, egykor népszerű épület volt köztük az «Arany lud», még a múlt századból való fogadó.  Az utczának a hegyalatti oldalát  már lebontották. Képünk a bontás romjait mutatja. A szemközti sor még megvan, de több ház  lakatlanul állt  már a télen  is ; most pedig  itt is ont-bont a csákány. Széles utcza közvetíti majd  itt a forgalmat az uj hídhoz. Az  eitűnt régi városrész helyén keletkező új városban a budai (vagy szentendrei) püspökség is díszes, modern  palotát  építtet a Dunaparton.  Itt emelkedik a közmunkatanács palotája is. Ez képünkön a  háttérben kimagasló új palota.

ZÁDOR ISTVÁN RAJZAI 1914 TABÁN




Zádor István
(Nagykikinda, 1882. január 15. – Budapest, 1963. május 24.) magyar grafikus, festő, portréfestő.


A középiskola elvégzése után 1906-ig, mint banktisztviselő dolgozott. Munka mellett 1901-től a budapesti Mintarajztanoda tanfolyamain képezte magát. 1906-1909 közt Párizsban élt, ahol az École des Beaux-Arts-ban folytott tanulmányokat. T. A. Steinlen grafikus volt a mestere. 1909-1910-ben a firenzei akadémia növendéke.

Az I. világháború idején hadirajzoló volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal, 1918-1919-ben forradalmi riportrajzokat készített. A kommünbukása után Weimarban, majd Münchenben élt.

Magyarországra visszatérve egyik alapító tagja lett a Szinyei Merse Pál Társaságnak. Többször járt a Szolnoki Művésztelepen az 1930-as években. 1938-tól Hollandiában élt és alkotott, a II. világháború után tért haza. Egész pályája során, de kivált az 1950-es években sokat foglalkozott könyvek illusztrálásával. Például: Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák c. művét[1], s számos orosz klasszikus író, köztük Puskin, Lev Nyikolajevics Tolsztoj magyar fordításait illusztrálta.[2]

Művészetére hatással volt a nagybányai művésztelep plein air stílusa, a szecesszió és Fényes Adolf sötét tónusú szimbolikus világa. Főleg portréfestőként ismert, de grafikusként is jelentős, rajzolt krokikat is. Egyik legismertebb portréja Bajor Giziről készült. Portréfestészetére a realizmus jellemző.
Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00030/03159/pdf/VU_EPA00030_1914_23.pd

2011. szeptember 22., csütörtök

JÓKAI MAJDNEM MEGVALÓSULT ÁLMA-TABÁNI KÁBELVASÚT


Mikor a Svábhegyen épült fogaskerekű vasút a közforgalomnak átadatott, a megnyitó ünne­
pélyes lakomán a vállalat derék igazgatója egy  felköszöntőt mondott, melyben kiemelte, hogy
ennek a vasútnak az eszméjét ő (a Bigi vasút létrehozója) nekem valamelyik regényemből
vette, melyben én a jövendő titkaiba pillantva, a többek közt azt is leírom, hogy a Svábhegyre
vasút fog felkanyarogni. (Mikor ezt  í r t am, akkor a legúriasabb közlekedési eszköz volt a
kétszama r as leptika a Svábhegyen.)  Es így a buda­pesti közönség nekem köszönheti,
hogy most fogaskerekű vasúton  j á rhat fel a Svábhegyre.
Há t ha még egy köszönetet csikarhatnék ki a hálás utókortul, a kábelvasút megjövendölé­
sével ? Ez ugyan egy kis háládatlanságnak  látszik  ré sz emről, az  irántam oly tettleges elismerést
t anús í tó fogaskerekű  i r ányában, hogy egy  r ánézve konkur r ens vállalatnak csinálok reklá­
m o t; de majd mindjárt kimagyarázom én, hogy semmi álnokságot sem követek el a fogaskerekű
i r á n y á b a n, különösen most, a midőn az villamossá készül  á t a l a k u l n i.



  Mint mindennek a világon, úgy a Svábhegynek is két oldala van : az egyik az éjszaknyugati,
a másik a délkeleti. Az éjszaknyugatin vonul végig a fogaskerekű. Ez en a tájon van a pompá snál pompásabb nyaralók telepe, s  túl rajta a gyönyörű őserdők, a János-hegy, a Farkasvölgy s a főváros
á l t al nagy áldozat  á r án megszerzett ezerkétszáz holdas tölgyfa-erdő, és az egyetlen élő vízforrás, a hideg­
víz-gyógyintézet, a nagy vendéglő, az új vendégfogadó. Ezen vidéken korlátlan úr fog ma r adni
mindenkor a fogaskerekű. Ezek mind nyá ri lakások, a melyeknek nagy részét a vasúttársaság
építteté, s  jut ányos lefizetési mód mellett  árúba bocsátá. A nyaraló közönségnek egészen elégsé­
ges is a mos t ani fogaskerekű  v a s ú t: már t. i. annak, a melyik az éjszaknyugati villaterületet
lakja. De itt egészen má s rul van szó, mi nt a svábhegyi nya r a lókrul, a melyekben a há rom hóna­
pos időzés kellemetes azoknak, a kik a pénzzel   könnyen bánnak.
Arrul van szó, hogy mi legyen a Svábhegy  délkeleti oldalával. Ez volt a hajdani budai bortermő vidék. Most már kopár sivatag az egész, az Orbán-hegytől kezdve egész a Sashegyig. Egynehány  tormába
esett gazda szőlőskertjén kívül nincs ott már  szőlő : nem is lesz soha többet.



Hogy miért nem lesz ? Azért nem  l e s z: me rt a svábhegyi telkeknek az  á ra felment (az új
építkezések miatt) négyszögölenkint öt forintra. Nyolczezer forintot érő egy holdat szőlővel
be­ül te tni vagy Rotschildnak, vagy poétának  való spekuláczió. Ennek a kamatját szőlőtőke ki
nem csepegteti.  Ellenben házteleknek az ötforintos négyszögöl milyen nagy olcsóság.
Hát hol van még a pesti oldalon ötforintos  négyszögölű  t e l ek? Nem vesztegetem én a 
s z ó t a n n ak a hí r e s z t elésére, hogy  milyen  egészséges a svábhegyi levegő ! hogy ott soha sem
 jár se tífusz, se kholera, se difterisz, se egyéb nehéz nyavalya, a mi a pestieket kínoz z a: a drága levegőrül nem beszélek, hanem az olcsó földrül.  Ide lehet — ide kell egy új városnegyedet
építeni. Elkezdve a fináncz-őrtanyátul fel az óráig, a «két házig»,  azut án a mártonhegyi
pompás új kígyózó útig, s az állami kertésziskoláig. Egy nagy üresség kínálkozik elénk,
mely egy varázsütésre házsorokká  a l akulhat  á t:  Budapest legészségesebb és legolcsóbb város­
negyedévé. Vegyük csak a kr é t át a kezünkbe és kalkulálj u n k.
Pesten a belvárosban egy négyszög ölnek az á ra 1500 forint. Ennek a 4°/o-os kamatja 60 frt.
Ez a négy emeletre felosztva négyszög ölenkint 15 frt. Ez tesz egy 12 négyszög öl teriméjű szo­
b á n ál 180 forintot. Tehát a bérlakónak csak a puszta  t e rül e t é rt kell már szobánkint 180 forin­
tot fizetni. A legszélső külvárosi területeken is  á t l ag 150 forint az  á ra egy négyszögölnek,  t ehát
szobánkint 20 forint (mert itt már csak háromfelé osztható a  k ama t ); de miut án az udvar és
kert területe is a bérlőnek számít,  t e h át legalábbis 30 forint: míg a Svábhegy délkeleti oldalán
épülendő bé rhá zaknál a terület szerinti  bérjárulék  nem  t enne ki többet szobaszámra 1 frt 50
krajczárnál.  S annyival olcsóbb ott az építkezés is. Követ  maga a telek ád, homokot is az  épí t é she z; nem kell a külsőre drága czifraság: egyszerűen  l ehet építkezni. Aztán lehet mindenüvé ke r t e t, fákat t e r emt e n i: paradicsomot csinálni a gyerekeknek. Betegek  s z ámára pedig ott vannak közelben a legnagyszerűbb nyi lvános kórhá zak.És hogy mindebből valóság legyen, nem kell
hozzá egyéb, mi nt egy olcsó, biztos és télen­n y á r on ha s zná lha tó közlekedési eszköz.
H át ez volna az általam fennirt kábelvasút. Ez egy olyan vasút, melyet egy szüntelen
körben futó, gép által hajtott drótkötél  t a rt örök  mozgásban, ebbe a kötélbe kapaszkodnak meg
a harapófogóikkal az egyesben futó waggonok; ha a fogó szétnyílik, a kocsi egyszerre megáll,
a kötél tovább szalad. Ennél nem fordulhat elő vasúti szerencsétlenség: ez nem gyulladhat ki,ez nem ugorhat ki a sínekből, ez még el sem  gázolhat  s e n k i t; mert ugyanaz a fogó, mely a
kötelet harapva, a kocsit futásba hozza, azzal a nyomással, melylyel a kötelet elereszti, a sinfalakhoz tapadva, a kocsit még hegynek alá futt ában is rögtön megállítja.

És aztán minő  időnyer és!  Az ember az Eskütérről  tizenkilencz perez alatt fenn van a sváb­
hegyi  templomt é r en. És minő pénzkimé l é s!  Az egész svábhegyi  ekszpediczió  n em ke rül többe, mint egy omnibuszjárás Pe s t en. így aztán ot thonául vehetné az áldott levegőjű
Svábhegyet a két legszegényebb osztálya is a  fővárosi  t á r s a d a l omn a k: a hivatalnok és a kézi­mu n k á s.  Ebbül a szempontbul üdvözlöm én a most  tervezett budai kábelvasútat, mely a pesti par­tot, a Gellérthegyet, a Ráczvárost  összekötné a  budai hegyek délkeleti oldalával. Más oldalon ezt nem is lehetne létesíteni,  a n n ál az egyszerű  oknál fogva, hogy ezen az oldalon van a sváb­hegyi vízvezeték főcsatornája, me ly szintén egyik életföltétele a keletkező házcsoportok­nak.  Óhajtom, hogy mindez minél előbb megvalósuljon.
* Nem  t a r t om fölöslegesnek a mai  korrupció bűzzel megillatosított légkörben  részemről
kijelenteni, hogy nekem ebben az egész vállalatban semmi  érd ekem : részvényese  n em vagyok, eladó telkem  nincsen, házat  nem építek a kábel vasút közelében, még csak közel sem fog a há­zamho z  j á r n i, hogy egy esetleges szabadjeggyel  való lekenyereztetés kilátása kecsegtessen. Egyedül a főváros közönségének a háláját óhajtom kiérdemelni, régen.

Azt pedig már megkaptam

                dr. Jókai Mór.







A kábelvasút, a mely a  t abáni Egyház-térről a Svábhegyre fog épülni, óriás változást tehet a
budai hegyvidéken és szóval ki nem fejezhető  szolgálatot a fővárosi lakosságnak. Gyors és biztos
összeköttetést teremt Pest és Buda között, főkép  az eskütéri híd megépítése  u t á n. Gyors egymás­
u t á n b an induló kocsijaival megszünteti az eddig fennállott távolságot s Budának legszebb részeit
egyszerre beolvasztja a főváros lakható  t e rületébe.
Azzal a tervvel, amelynek alapján meg akarj ák építeni, nemcsak közlekedő eszköz lesz, ha
nem első rangú tényezője a városrendezésnek. A budai részeken az I. kerület teljesen  á t a l akul.
A mai szűk, meredek utczák eltűnnek s tágas, rendezett utak lesznek a helyükön. Az Arok-utcza, Fehérsas-tér, Aranykakas-, Czipő-utcza, Hadnagy-utcza és az egész Nap­hegyen minden utcza, a me r re a vasút elvonul, tíz ölre szélesíttetik ki, úgy a Koronaőr-utcza is a déli vasútig. Az Isten-hegyi út tól fel a Svábhegyre maga a mos t ani úttest érintet-len marad, mert a vasút az  út jobb oldalán mindenütt a  vállalat területén fog végig ha l adni. A kettős sínpár részére 4.7 kilométer hosszaságban négy ölet kell kihasítani a vonalába eső mai utakból,
illetőleg a házsorokból.  Az új vasút létesítéséhez természetesen nagyon sok  r eményt fűznek, bár igen sokan ma sem tudják elképzelni, hogy milyen az a kábelvasút.
A kocsik  v o n t a t á s á ra szolgálandó drótkötél  sokakat megijeszt, me rt azt hiszik, hogy az utca közepén apró hengereken szalad a 
 lármás kötél 8 kocsi,  ló, ember, mi nd megbotlik  benne.
Pedig nem. Az egész va sútnak nagyon egyszerű, de elmés és nagyon célszerű a szerkezete.
A végnélküli drótkötél a föld  a l a tt van elhelyezve olyanforma va s c s a tornákban, mi nt a villamos vasút földalatti csatornája. A csatorna-szerkezet  fölött a földszinnel egyirányban három sínvonal húzódi k; két szélső a kocsikerekek vezetésére  szolgál; a középső sín ketté van szelve, s keskeny nyílása  a r ra szolgál, hogy a kocsihoz erősített  fogó-készülék elérhesse és megfoghassa a csa­tornában futó kötelet. A fogó-készüléket a kocsivezető szabályozza szinte hihetetlen gyorsaság­ga l. A kezében levő kis hajtókerék forgatásával a forgó-készüléket ki vagy beakaszthatja a kö­télbe, de ugyanakkor nyolcz kocsiféket is mozgásba hozhat állító vagy ellenkező műkö­désbe. A kábelt egy központi erőtelepről hajtják olyan sebességgel, mint a villamos kocsiké. A rend­kívül erős drótkötél (a mely tiz-tizenkétszeres  biztosságú) egy óriás nagy keréken kezdi meg a
pályáját, de már a gépteremben nagy kanyarulatokat tesz azokon az apróbb-nagyobb kerekeken, a melyek elvezetik rendeltetése  helyé r e: a kábelcsatornába.
A milyen otrombának gondoljuk azt a nagy vas óriást, amely végignyúlva a csatornában, szélsebesen szalad, olyan könnyű az irányítása. Akármilyen elhajlásokat lehet vele  t é t e tni, sőt
a legújabb szerkezetű önműködő kábelváltó segítségével rendes kitérőket is lehet felállí­t a n i. Egy angol mérnök, Colám W. N., aki  j e l en­leg az edinburghi összes lóvasutakat, körülbelül nyolczvan kilométer hossaságban kábelrendszerre építi át, tervezője a budapesti kábelvasútnak  i s, a melynek eszméjét az engedélyesek, Móssmer József és Weszely István minden erejükkel megvalósítani igyekeznek.
A budapesti kábelvasút teljesen az itt bemut a tott angol mint ák szerint fog  épülni. A kocsi kényelmes, nagy formájú, negyvenöten férnek bele. Kitűnő fékszerkezetével  biztosan megy hegynek-völgynek. Mert, hogy el ne feledjük megjegyezni: a kábelvasútnak az a főelőnye, hogy bármilyen alakú földterületen egyenlő sebességgel haladhat. A leghepehupásabb vidé­ken úgy gördül át minden zaj nélkül, mint a síkságon.  Járása  gyors és  z a j t a l a n: mert a
vezetékek zaj fogóval vannak ellátva.  Ép a miatt az előnye miatt, hogy bármilyen változatos fölszinen egyenlő a sebessége az üzemerő fokozása nélkül), legelőször a hegyes-völgyes amerikai városokban kezdték alkalmazni. Neiv-York, Philadelphia, Los Ange­les, Camas-City,  Baltimore, St -Louis, Cleveland, Vakland, Chicago, stb. már tíz-tizenötéve használják a kábelvasútat. Az amerikaiak  u tán az angolok vették  át az új  rendszert s azt a legnagyobb mértékben tökéletesí-tették. Birmingham, Mathloh,  Belfort, London, Edinburgh részben már átalakították, részben most alakítják át a vasútaikat  kábelrend-szerüvé.
Glasgowban pedig az egész várost földalatti kábelrendszerű vasútt al hálózzák be. A kábelvasút elterjedését annak már említ ett előnyén kivül az üzem  olcsósága biztosítja. Olcsóbb az üzeme a villamos vasuténál is s épp  erre való tekintettel hiszik a budapesti engedé­
lyesek, hogy az általuk tervezett vonalnak  jó  sikere lesz. Sokan le  akarták az engedélyeseket beszélni, azt mondván, hogy rövid a vonal, s nem számíthatnak  a r r a, hogy a vállalatot  financzirozni tudják. A két tervező erre meg is ijedt s hogy a valóságról meggyőződjenek, csi­
náltak egy kis próbafinanczirozást — csak úgy, reklám nélkül a távolabbi ismerősök között.
A kísérlet öt  nap alatt kilenezszázezer forintnál  több biztos aláírást eredményezett. Pedig nem szólt a nagy  d o b; bankok és bankárok sem csapkodták keserű sóhajjal a Wertheimjaikat, az aláírók egyszerű polgáremberek, a kik a  főváros közúti közlekedésének egyik igen fontos tényezőjét látják és akarják megvalósítani a kábelvasútban.
A nagy közönség még csak ezután fog ha l l ani a kábelvasútról, melynek építéséhez előreláthatólag a kora tavaszon hozzá fognak. Felvilágosításokkal  azonban  ma is készséggel szolgál Budapesten IV. Királyi Pál-utcza 14. szám  a l a tt levő vállalati iroda.